Kelet-Magyarország, 1971. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-13 / 190. szám

fWf; Sttga<5ffű* W.

fcjrt.R+-MAGYÄRÖRSZAÖ

" ft. «a»

GAZDASÁGI JEGYZETEK

„...ha én igazgató lennék 1..."

Sok minden kellene

Távol a várostól

Háromezer-kétszáz szatmári lakos jogos kívánságlistája

EGVSZER MINDENKI KIFAKAD: ha én igazgató lennék... Persze fordított előjellel is gyakori: a világ minden pénzéért se vállalnám...! — A vezetők munkája, élete, életmódja és jelleme mindig is a közérdeklődés előterében állt, az új gazdasági mechanizmus életbelépése óta azonban ugrásszerűen fokozódott ez az érdeklődés.

Megnőtt a vezetők jogköre, felelőssége, s megnőtt az anyagi elismerés mértéke is.

A kérdésre: könnyű-e a vezetőknek? — rendkívül nehéz a válasz. Az azonban már elöljáróban is megállapítható, hogy a vezetői tevékenység megítélésének és honorálásának is csak egy dolog képezheti az alapját: <j ez a végzett munka, illetve annak eredményessége.

A vezető: szakember, politikus, pszichológus, menedzser egy személyben. Tíz igazgatót kérdeztem meg: mire lenne az adott körülmények között a legnagyobb szüksége? — s heten azt válaszolták: több időre. Az időhiány, az agyonhajszoltság, s ezek függvényében a gyakorta tapasztalható felületesség ma gazdaságunk egyik legnagyobb problémája. A megnöMegyénk egyik exportra is termelő kisipari szövetkezete nagyon komolyan vette a belső tartalékok és a műszaki fejlesztés révén történő termelékenységemelést. Beszereztek japán gépeket, különleges módon képezték tovább dolgozóikat, jobb munkaszervezéssel biztosítják a folyamatos, zökkenőmentes termelést.

A termelékenység növekedése, a jól felismert piaci igények, és az ebből adódó szinte korlátlan értékesítési lehetőség törvényszerűen hozta magával, hogy a ktsz mind rentábilisabban működik. Egy szám ennek illusztrálására: míg a műit évi

nyereségük összesen 3,5 millió volt, az idén már az első fél évben elérték a 3,2 millió forintot.

Mindez szép, mondhatja valaki, de vajon- mi a tagság, a dolgozók haszna ebből? Nos, van. A bérfejlesztés az elsődleges feladatok között szerepelt. Arányosan, korrekt módon növelték a keresetet, és az alig 3 százalékra tervezett

vekedett követelmények, űj feladatok — mint amilyen az öt évre szóló tervek, illetve kollektív szerződések elkészítése volt —, sok mindent indokolnak, de az is egyre nyilvánvalóbb, hogy ma még a legtöbb helyen nem értékelik eléggé a vezetők idejét. Tucatnyi meghívó hever mindennap az igazgatói asztalokon, (• e meghívók egy része egészen kis kaliberű rendezvényre szól. S mégis: menni kell. Menni kell, mert nálunk ilyenek a hagyományok, szokások.

AZ IGAZGATÓ ILYENKOR alig több reprezentatív személynél, aki egyik protokolláris ügy után a másikat bonyolítja. Ha egy vállalathoz vendég érkezik, feltétlenül bekívánkozik — s be is viszik — az igazgatóhoz, legyen bármilyen célzatú is jövetele. Mindenki az eredményességről beszél, a gazdaságosságról, e téren még nincs semmiféle mérce. Mi volt ennek vagy annak a rendezvénynek. összejövetelnek, látogatásnak az eredménye? Mit profitált ebből a gyár, a vállalat? — Semmit? Akkor nem lett volna szabad részt venni rajta, időt áldozni rá.

évi szinttel szemben mintegy hatszázalékos lesz az évi emelkedés.

Nem érdemes porolni azzal, hogy ez sok vagy kevés. Sok, de indokoltan az, hiszen a szabolcsi ktsz bérei országosan is alacsonyak voltak, (azok még ma is), nem beszélve arról, hogy a bértömeget egykoron úgy határozták meg, hogy egy beinduló, gyenge munkaerővel dolgozó új üzemecske keresetei is benne foglaltattak az átlagban.

Azóta sok minden változott. A beinduló üzem jól működővé vált. az egész ktsz gazdasági felfutása példás, a termelékenység kifogástalan, a nyereség megengedi a bérszintnek az átlagosnál gyorsabb növelését.

A ktsz anyagi helyzete megengedi — ez igaz, viszont a szabályozók nem. A dolgok jelenlegi állása szerint, ha a szövetkezet végrehajtja 'a bérek emelését, úgy az év végén. a nyereségből 400 százalékost!!!) büntetéspénzt kell fizetnie. A szövetkezet elnöke szerint kibírják

A vezetés színvonala mindent eldönthet. A most elkészült negyedik ötéves tervek például jórészt a vezetők produktumai. Bátorság, fantázia, informáltság kellett elkészítésükhöz. A tét óriási. A jövőbe kellett látni, nagy pontossággal meghatározni, miből mennyi kell öt év után, s mit mennyiért lehet, illetve szabad majd előállítani? Ahol a vezetés hivatása magaslatán állt, <j megfelelő időt is szentelhetett e munka elvégzésére, ott valószínű, hogy zavartalan és egyenletes lesz a fejlődés. Ahol nem... — nos hát ott mindenki saját kárán tapasztalja majd. milyen nagy a szerepük és felelősségük napjainkban a vezetőknek.

GAZDÁLKODÁSUNK soha NEM LÁTOTT változások időszakát éli. Ma még

számos vonatkozásban egymás mellett van a régi és az új; az ómechanizmus megszokásai nap mint nap összeütköznek a reform új szellemű megoldásaival, s ebben a do- nyolult helyzetben szinte minden azon múlik: hogy foglal állást az illetékes vezető. A nyílt ég egyértelmű állásfoglalás pedig sohasem könnyű.

a büntetést, mégis maradna kiosztható nyereség, de vajon mi értelme van mindennek? Hiszen nem tesznek mást, mint egy alacsony szintről induló bérszintet, ötszáz asszony érdekében, a ktsz jó munkáját is bizonyítva akarják elmozdítani a mélypontról. Hogy ne legyen szabolcsi mélypont a szakmában. hogy a kiváló szervezési és műszaki feltételek hasznát 500 munkás élvezhesse.

Tagadhatatlan: nem okszerű ez a szabályzás. A normális bérszint biztosítósa indokolt, de nem ott és nem olyan módszerekkel, mint ebben a szövetkezetben. Hasznos lenne, ha a szövetkezet "vezetői gonddal kigyűjtenék az országos átlagbért. Helyes lenne, ha emellé felsorakoztatnák saját ktsz-ük sikereit, gazdasági, sőt, népgazdasági eredményeit. Ebben az esetben nem hiszem, hogy ne gondolkodna el a Könnyűipari Minisztérium és az OK1SZ azon: vajon sza'oad-e egy szabályozóból mechanikusan antiszabályozót csinálni.

Károly Sándorné, a Kölese Községi Közös Tanács titkára azt mondja: képzeljem el, egy kisvendéglő létrehozásának egy évtizedes múltja van. Most jutottak el odáig, hogy kijelölték a helyét és megépítésre kerül. Lényege ennek abban van, hogy étkezési lehetőséget biztosít a lakosság részére.

A megye legkeletibb részéről van szó, s a Kölesei Közös Tanácshoz tartozik Sonkád és Fülesd, összesen háromezer-kétszáz lakossal.

H“ elromlik a villauyvasaló

Mindhárom helységben a nagyüzem tagja a munkaképes lakosság. S ha valahol elromlik egy villanyvasaló, felmondja a szolgálatot egy mosógép, nem kis fennakadást jelent az élet ritmusában. Különösen a háziasszonyok, az anyák munkájában várnak elsősorban könnyítést.

— Nagy problémánk — folytatta a tanácstitkár —, hogy a háztartási gépek és kultúrcikkek helyi javítása nem kielégítő. Van a Fehér- gyarmati Fém- és Faipari Ktsz-nek helyi javítórészlege, igen kicsi, egy-két személyes kapacitással. Hosszú hónapokig, sőt fél évig is el kell várni egy-egy javításra.

— Szükség lenne jobb női-,

férfiszabó-tevékenységre.

Akár szövetkezeti, akár kisiparos szinten. Ez idő szerint egy férfi- és egy női szabó kisiparosunk van, s képtelenek az igényeket kielégíteni. Megvesz valaki egy ruhaanyagot, szeretné tetszés szerinti varratással viselni. Várnia kell rá hosszú heteket, hónapokat

Egy cipész három faluban

— Vagy. hogy még kirívóbbat mondjak, egyetlen cipész kisiparos van a három falu részére. Különösen szezonidőben képtelen kielégíteni az igényeket. Legfeljebb idő- és költségveszteséggel a huszonhárom kilométerre lévő Fehérgyarmatra viszünk be egy-egy pár lábbelit javításra.

A Kölese és Vidéke Fogyasztási Szövetkezetnél Nyilas Endre kereskedelmi osztályvezető tájékoztat a szolgáltatással kapcsolatban Előrebocsátja, hogy ők igyekszenek mindent megtenni. Újabban javították a lakodalmi és egyéb családi ünnepségekre kölcsönzött eszközök választékát és minőségét

— Érdekességnek említem, hogy a korábbi mosógép- kölcsönzést igényhiány miatt meg kellett szüntetnünk. Vágyis úgy elterjedt — egyebek közt — az ityen vásárlás, hogy ma már nem vesznek igénybe kölcsönmosógépet

— Fut még mindig, téli sertésvágási idényben a zsír- sütéshez katlan és üst kölcsönzése. Igény jelentkezett szőlődaráló és présre. Eleget tettünk a kívánságnak. Egyébként napirenden yan szolgáltatásunk korszerűsítése. Ezek: magnetofon, gyerekkocsi. táskaírógép, hűtő- szekrény kölcsönzés lenne. Csak, egyelőre még az igényfelmérésnél tartunk, tényleg szükségesek ezek vagy sem.

Érdemes megjegyezni, hogy az ÁFÉSZ már 1965-től törpe benzinkút üzemeltetésével is foglalkozik, s 1970-től bevezette a háztartási olaj árusítását. A tanács segítségével megoldott a gázcsere-szolgáltatás helyi kielégítése.

„Ha megkapjuk a t>-javítási^

Makay Tibor, a kölesei Kossuth Tsz főkönyvelője az eredmények sorolásával kezdi tájékoztatását. Milyen eredményes a tsz mintegy félszáz tagot számláló építőbrigádja. Jelenleg is több magánlakás építésén dolgoznak. Sőt távolabb. Tiszabecsen is építenek egy ötvenszemélyés óvodát. A lakatosműhely vállal kerítés-, vasajtó-, vaskapukészítést. Az asztalosipari részleg, a lakosság részére változatos igényeket elégít ki. S említeni kell még, mint szolgáltatást. a tsz fűrészüzemét és darálóját. Nem kevésbé cserép- és betonüzemét. A különböző lakossági szolgáltatások után éyi egymillió forint körüli bevétele van a tsz-nek.

— Elhatároztuk, a szolgáltatás javítása céljából, átvesszük a gyarmati ktsz-től a háztartási gépek és kultúrcikkek1 javítását. De a szövetkezet ragaszkodik ehhez a fiókjához, holott a lakosság nincs vele megelégedve. Mi jobban ki tudnánk elégíteni az igényeket. Most arra készülünk, elmegyünk Székes- fehérvárra, a Videoton-gyár- ba, amelynek döntő szava van a GELKA szervizhálózat fenntartásában és fejlesztésében. Ha mi megkapjuk ezt a reszortot, javító-szolga taio tevékenységünket kherjesz- szük a többi környező községekre is.

A helyieken is sok múlik

— A korszerűséget szem előtt tartva, a volt gépállomáson autó-motorkerékpár javító részleget akarunk kialakítani. Szándékunkban van később gumijavító és vulkanizáló üzemrészt szervezni- S még egy. már csak a hatósági engedélyre várunk, hogy megnyissuk lángossütő kiegészítő részlegünket. Helyiség, berendezés kész. személyzet rendelkezésre áll.

A szerzett tapasztalatok nem egyebek, mint pozitívumok és negatívumok összessége. Eredmények

és még meglévő hiányosságok. A lakosság nem ismeri a kulisszák mögötti dolgokat,- egyre vár: szolgáltatási igényét elégítsék ki. Lehetőleg minél kifogástalanabbui.

Mindezt ismerve, fantázia van abban, hogy a közelmúltban amolyan kötetlen vezetőségi tanácskozást tartottak a közös községi tanácsházban, Messzemenően egyetértettek abban. hogy nagyon célszerű volna egy helyileg megfelelő, korszerű szolgáltatóház építése. A tanács a maga részéről biztosítaná a kellő helyet. Csak a számba jöhető gazdasági' erőknek kellene a kivitelezésben is egyetérteniük és kooperációt létrehozni.

Asztalos Bálint

Bérszintszabályozás

A patika világa

Lapszélen:

Becsüljék a mi

munkánkat is

— ezzel a kéréssel fordultak hozzánk a Kossuth téri ABC dolgozói. Elmondták: nem könnyű a dolguk, amely nemcsak abból áll, hogy igyekeznek előzékenyen kiszolgál ni a vásárlókat, hanem abból is, hogy utámtöltsék az árut — nehéz ládákat cipelve a raktárból, emelve a pultokra — és tisztán tartsák a helyiséget, s ha kell, éjszaka leltároznak. hogy másnap újra kinyithassanak.

Nem kérnek ezért külön elismerést. De annyit joggal elvárnak, hogy a vásárlók jogos, vagy vélt panaszaikat ne sértő, durva hangon, hanem egyenrangú partnerek között szokásos módon közöljék. Tudják, nagy a hőség és ilyenkor az emberek ingerlékenyebbek. Mégis úgy látjuk: helyénvaló a kérés, hogy hiányosságok esetén is emberekhez illő módon értsenek szót a vásárlók és a kereskedelmi alkalmazottak.

F. F.

„Csak az a gerinc törik, amelyik nem hajlik” — mondta Oscar Wilde. Morbid ötlet: de ez jut az eszembe, amikor hallom: „a patikus néni gipszben fekszik”.

Vajon jelképrendszer-e az emberi élet megannyi eseménye? Ezen gondolkozom, amikor szembekerülök Árva Gusztávnéval, a nagydobosi gyógyszerésznővel. Ötven körüli asszony. Befelé síró, kicsit magának- való. 1939. óta patikus. Életének több mint a felét az officinában töltötte, ott, abban a szentélyben, ahol a tégelyek, üvegek, titkos kereszttel jelölt kis szekrények őrzik a gyógyítás már-már misztikus ködben rejlő írjait, ahol a szenvedés és a remény nap mint nap betérő hordozói titkos tudásban híve nyújtják be imajegyüket: a receptet.

— Talán nem is az a fontos, ami a recepten van — mondja. A recept: adott. Vagy készáru, amit mint a boltos kiadunk, vagy készítendő szer, aminek megvan a maga előírása, keverési aránya. Ami a sokkal több, az nincs a recepten. És ez az emberek sorsának megértése, az azzal való sorsközösség vállalása. Aki ide bejön: remél. A recept: mesél. Egy pillantás elég, és már látszik, súlyos betegségről van-e szó, vagy csak múló kórról. A beteg együttérzést vár. Szereti elmondani baját, jólesik a vigasztalás.

ügy érzem, itt kezdődik az, amit úgy hívnak: hivatás. Arváné nem használ ilyen nagy szavakat. De megfogalmaz valami nagy alapigazságot: a beteg ember, az orvoshoz, gyógyszerészhez betérő örökké hisz abban, hogy azok többet tudnak, mint mondanak, hogy a gyógyítás emberei még mindig rendelkeznek az orvosságos embert, a varázslót körülvevő ember- feletti tudással, képességgel.

— Ilyen nincs. Nincsen itt semmi emberfeletti. Csak emberi. Hangsúlyozom: emberi! A mai patikából eltűntek a régi nehéz mozsarak. Nem tűnik boszorkánykonyhának a Galenusi labor. Nem rejtélyes félmondatokkal adja már a patikus a szert. Talán kicsit kár érte. Nem díszes és művészi már a berendezés. Nagyon nagy kár érte. De úgy érzem, hogy még valami sokat változott: a patikus a receptre írt gyógyszer mellé egyre többet ad saját magából.

11 éve él a faluban. Mindenkit ismer és mindenki ismeri Egyéni és családi sorsok nyíltak meg előtte. Receptek jelezték, mikor ideges i falu. Mikor történik olyan, ami felborzolja az idegeket. Negyedszázados munka után havi 2650 forintért neki gyón fülbe a terhes asszony, tőle vár biztatást a halni készülő fiatal szülője, nála panaszolja el podegráját az öreg paraszt. Az orvosi rendelőben bentszakadt szó itt ömlik végtelenül szabadon, és ide jár a harmadik faluból, aki csak a tőle vett orvosságban bízik.

— És mégis egyedül vagyunk. Férjem Szálkán dolgozik. A falu pedagógusai külön világot alkotnak. Az orvosék elfoglaltak. Ezrek között senki nincs, akivei igazán együtt lennénk. Kicsit szétosztódik az ember. Ebben van jó is, de nagyon-nagyon fárasztó. Eltemetkezem a patika világában. Néha úgy érzem: fel kellene adni. Pedig érzem: a falu szeret. De mindig felötlik bennem: nemcsak sajnálnak? Régen a patikus egyenrangú volt az orvossal. Ma ég és föld a fizetés. A gyári készítményt úgy adjuk ki, mint a lisztet a boltos. Önálló alkotás alig akad a pályán. Ha mindezt végiggondolom,

elkeseredek. De ilyenkor jön aztán a reneszánsz. Ez így nem lehet igaz! A gyógyszerészet is gyógyítás! Önmagamat kell adni a

recipe mellé. A szivemet, szeretetemet, a hitemet. Mert nincsen orvosi munka gyógyszerész nélkül. Ha rágondolok arra. hogy ebben a faluban mit várnak tőlem, akkor már nem tudok megtörni. Szeretem a falut, szeretem a falusi embert.

Szereti és ismeri. Tudja, mi a pletyka, tudja mi az igazság; tudja, hogyan dolgozik a Petőfi Tsz, ismeri az eljárók gondját. Az orvossal és a családdal vívja a harcot a beteg életéért, és a saját vereségének is érzi, ha nem sikerül. Őszinteséget vár, és szétosztja magát a naponta betérő százak között.

— Ha újra kezdeném, csak patikusnak mennék. Banális dolog ez, tudom, mindenki ezt mondja, ha felteszik neki a sztereotip kérdést. De mit tegyek, így az igaz. Pedig semmi látványos sikert nem mondhatok a magaménak. Igaz, kaptam egy oklevelet a 25 éves szolgálatért. Nem is vágyom semmire másra. Nem vagyok nyüzsgő közéleti ember, nem kívánom a népszerűséget, nem akarok példa se lenni senkinek. Két gyermekem van, legfeljebb nekik akartam az ideál maradni. Ha mégis lenne kívánságom, az csak egy új patika lenne. Itt már mindenütt feltör a salétrom, a víz, hiába a festés, hiába a takarítás. Azt mondhatja, hogy mindez talán lemondás? Hogy álszerénység,? ' § ‘ 1

Hogy vágyak és nagy kívánságok nélkül nem érdemes élni? Nos, nem így igaz. A hivatás adta öröm, a napi munka édes sikere mindennél többet ér.

Érdekes ember Árva Gusztávné. Ellentmondó és konfliktust feloldó, néha csalódott, máskor szinte költőien szárnyaló. Realista, hiszen melyik kémikus nem az?, de ugyanakkor mélyen érző, ami minden igazi nő sajátja.

— A patikushoz ma már nem járnak a gyerekek gyógycukorért, pemetefűért. Senki nem hagyja ki az orvost, senki nem kér itt gyógyításhoz tanácsot. Lenmaglisztet is csak az autósok visznek a hűtőbe. De a patika megmaradt fórumnak. Helynek, ahol megfordul az egész falu. Ahol feloldódik a társadalmi, családi ellentét, ahol csak beteg van, gyógyulni akaró nő és férfi. Egy kimondhatatlan politikai szenzáció lecsapódása a gyógyszertár, a csaknem ingyenes gyógyszerellátás napi propagandája. És a misztikus gyógyszerészet helyett megteremtődött az űj, a humanista. Az, amikor a gyógyszer mellé azt is adjuk, ami nincs a recepten.

Wildenek igaza van. amikor a gerincek'ől beszél,

Bürget Lajos