Kelet-Magyarország, 1971. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-12 / 189. szám

TWf aeps^as fS: 1f^fW-WSe?AnöfB2í8 f. «M Miért igénytelen? n tisztességtelen haszon elten Beszélgetés a megyei rendőr-főkapitányság illetékeseire! HA EGY MUNKÁS BEKE­RÜL a legnagyobb szabolcsi építőipari vállalathoz, szinte lerí róla, hogy honnan jött. Sokszor olyan igényekkel lép fel, hogy a környezetét csali a kötelező udvariasság tartja vissza a harsány nevetéstől. Mosdó, öltöző, tiszta ebédlő, berendezett szálló... Avagy ezek természetes igények? Azok bizony, csak nem le­het még mindenütt kielégíte­ni. De gyakran mondják a szabolcsi munkásra, hogy igénytelen. Példa nagyon sok forog szóbeszédben. Egy idő­ben sokat beszéltek modern gyárunkról, ahová egyszerre igen sok nő került be, főként faluról. Beszélték, hogy erő­szakkal kellett őket rászok­tatni a fürdésre, a fehér-feke­te öltözőkre. Jó dolog füröd­ni? JŐ. Mégis miért az ellen­kezés? A szokások, az újdon­ság, a rosszul értelmezett szégyenkezés és oly sok más közrejátszott benne. Ma már — évekkel az eset után — ez korántsem olyan nagy probléma. De ehhez az új gyár új dol­gozóinak hozzá kellett szokni. Azelőtt még csak megközelí­tően sem láttak ilyen fürdőt, használatát tehát menet — a munkássá válás — közben kellett elsajátítaniuk. Ám az igénytelenségnek nevezett tulajdonság a mun­kában is kiütközik, mégpedig nem is kicsit. Ott, ahol nem ügyelnek a termék tisztaságá­ra, vagy a csomagolásra, vagy a munka kivitelének minősé­gére, — ott az előbb elmon­dottakkal is van némi össze­függés. A munkás, akin ren­geteg múlik, azt gondolja, hogy jó lesz úgy is, ha nem valami gondosan, esetleg ha­nyagul, nem szívvel végzi a tevékenységét. AZ IGÉNYTELENSÉG JE­LENSÉGE tehát nemcsak az üzemi viselkedésben tűnik ki, hanem meglátszik a végzett munkában is. A kérdés most csak az: erről vajon a szabol­csi munkás tehet-e? Vajon ok-e, magyarázat-e valami" az igénytelenség, vagy éppen okozat?! Szinte bizonyos, hogy az a tulajdonság, amit ma igényte­lenségnek neveznek, nem oka bizonyos jelenségeknek, ha­nem okozata egy történelmi­társadalmi múltnak, egy óri­ási változásnak, annak, amit ma megyénk megér. De térjünk vissza lehetősé­geinkhez, mert onnan kell ki­indulni. Megyénk IV. ötéves tervének felmérése szerint je­lenleg 33 ezer női munkaerő­tartaléka van. tehát ennyi nőt tudnánk bevonni a termelés­be, — ha tudnánk nekik mun­kahelyet létesíteni. Emellett a következő öt évben a terme­lésben 50 ezernyi új, pro­duktív korba lépő fiatal vál­lalna munkát. Zömük termé­szetesen a legdinamikusabban fejlődő ágazatban, az iparban szeretne elhelyezkedni. De vajon mennyibe kerülne az, ha valamennyinek mun­kahelyet tudnánk létesíteni? Kiszámolható. Jelenleg a mi­nisztériumi iparban 267, a tanácsi iparban 151, a szövet­kezeti iparban pedig 71 ezer forintba kerül átlagosan egy munkahely. (A megyei átlag 189,9 ezer forint!) Van olyan beruházás —a hullámdoboz- és zsákgyár, ahol egy munka­hely létesítési költsége meg­haladja az egymillió forintot. Mi a jobb, ha drágább, vagy ha olcsóbb egy-egy munka­hely? Célja, témája válogatja. Ha egy munkahely milliós érté­kű, az a gyár korszerűnek látszik automatizálási, terme­lékenységi szempontból, — de sok pénzből kevés ember­nek nyújt megélhetést. Van olyan beruházás, amelyet ol­csón létesítenek, talán még megfelelően munkaigényes terméket is találnak hozzá, sok embernek nyújt kereseti lehetőséget, — de ezeknek rendszerint olyan alacsony a termelékenységi mutatójuk,' hogy hosszú távra aligha te­kinthetők megoldásnak. MEGYÉNK IPARFEJ­LESZTÉSÉNEK az a különle­gessége, hogy g mindkét útra szükségünk van, bár szűkös anyagi lehetőségeinkkel szin­te állandó bűvészmutatvá­nyokra van szükség a támo­gatások elosztásában. De ez még csak a termelési kapa­citások fejlesztése, — emellé szükség van az igényeknek megfelelő szociális létesítmé­nyekre is. Az öltöző, fürdő, a bölcsőde, az óvoda nem ol­csó mulatság! És mégis kell, szükség van rá, mert a gyak­ran igényteleneknek nevezett emberek egyszerűen otthagy­ják azokat az üzemeket, ahol ilyet nem találnak. Inkább utaznak. De szükség van rá a fejlő­dés érdekében is. Az öltözők és fürdők létesítésével az igénytelenséget akarjuk száműzni a munkából, s ez azért megtérül. (Más utak is vannak, de ez az egyik.) A munkahelyek létesítési költségéből szinte nyilvánva­ló, hogy a kisipari szövetke­zetek a legkevésbé ellátottak szociális létesítményekkel. Ez természetes is, bár az nem, hogy sok helyen inkább min­dent kiosztanak a részesedés­sel, s erre mit sem tartalékol­nak. Van viszont olyan je­lenség is, mint az egyik nagy hírű cipészszövetkezetünk­ben történt, hogy a tagok sa­ját pénzüket adták a szövet­kezetnek, hogy korszerű, ebédlőt', konyhát, fürdőt léte­sítsenek. Természetesen ez az igényesség a munkában is tapasztalható, de erről sok­kal jobban be tudna számol­ni sok elégedett külföldi part­nerük. Az igénytelenség — amely ismételjük, csakis a szabolcsi tömegek múltjában gyökere­zik, — nem fog örökké tarta­ni, sőt. De jobb, ha már ma is erőteljes munkával igye­keznek nevelni a termelésbe bevont ezreket arra, hogy a lehetőségekkel éljenek, le­gyenek igényesek a munkakö­rülményekkel szemben, s ezt vigyék át a munkavégzésbe is. Bizonyos, hogy nem köny- nyű feladat, de a munkássá válás folyamatának meggyor­sítása érdekében nagyon fon­tos. EZ A TAPINTATOS NE­VELÉS tulajdonképpen segít­ség abban, az egyébként meg­rázkódtatásokkal teli kor­szakban, amikor volt paraszt- emberekből, cselédekből, fa­lun felnőtt fiatalokból nagy­üzemi dolgozó lesz. Kun István Eddig nem tapasztalt fej­lődés indult meg megyénk­ben: új gyárak, ipari üze­mek épülnek, erősödnek a mezőgazdasági és ipari ter­melőszövetkezetek, száz­milliókkal gyarapodik éven­te megyénkben a nemzeti vagyon. Ezzel a meggyorsult fej­lődéssel együtt jár a társa­dalmi tulajdon fokozott vé­delme is: a nagy értékű gé­peké, berendezéseké, alkat­részeké, nyersanyagoké. Gondot kell fordítani arra is, hogy a társadalmi tu­lajdon sérelmére az itt-ott felbukkanó harácsoló, jog­talan haszonra leső ügyes­kedők ne folytathassák üzelmeiket büntetlenül,.. Kié a felelősség? A társadalmi tulajdon védelméből közvetve vagy közvetlenül a rendőrség szakemberei naponta kive­szik részüket. Erről a sok­oldalú munkáról beszélget­tünk a megyei rendőr-főka­pitányság illetékeseivel. Rendőri szempontból első helyet foglalnak el azok a tulajdonvédelmi lazaságok, mulasztások, amelyek főleg a lopásokat segítik elő. Je­lentős szerepe van annak is, hogy esetenként: az anyagi, felügyeleti feladatokkal fel­ruházott személyek munka­köri kötelességének teljesí­tése fellazul, igyekeznek ki­bújni a felelősség alól. Még a rendőri eljárásokat is megnehezíti, hogy olyan mértékben kell megosztani a felelősséget, amely már ma­gában hordozza az elma­rasztalás enyheségét is. Két bűncselekményfaj­táról, a csalásról és sikkasz­tásról részletesebben is szóltak, mégpedig azért, mert ezek indító okai kö­zött jelentős helyet foglal el a spekuláció, a gyors gazdagodási törekvés, a gátlástalan pénzszerzés, amely elé kevés akadályt állítanak a laza ellenőrzé­sek. Érdemes szólni arról is, hogy a kongresszusi irányelvekben, de magán a pártkongresszuson is fel­vetett problémák ráirányí­tották a figyelmet a hará- csolásra, jogtalan haszon- szerzésre, s egyben vissza­tartó hatásuk is volt. Munka — csak papíron A csalás társadalmi ve­szélyességének egy új, sza­porodó fajtájára is felhív­ták a figyelmet. A gazdasá­gi kapcsolatokban ugyanis terjedőben vannak a fik­tív jellegű — csak papír­munkát takaró — tevékeny­ségek, fokozódott a speku­lációs jellegű magatartás. Rendkívül nehéz az ilyen esetek felderítése és bizo­nyítása, ugyanis a létrejövő kapcsolatok a felületes szemlélő előtt többnyire a vállalati, szövetkezeti ha­szonszerzést, jó gazdálko­dást mutatják, de gyakran kiderül, ez csak az egyéni haszonszerzéseket takarja. A legtöbb ismertté vált bűncselekményt változatla­nul a mezőgazdaságban kö­vették el, holott 1965-től a bűncselekmények fokozato­san csökkennek, az 5 év alatt 61 százalékkal. A ter­melőszövetkezetek közül például egyre több azoknak a száma, amelyben nem történik bűncselekmény. 3 éve 168, 2 éve 180, tavaly pedig 196 tsz-ben nem volt bűnügy. Van viszont 18 olyan termelőszövetkezet, ahol 3—6 bűncselekmény is történt. A termelőszövetkezetek­ben a fejlődés ellenére is fokozottabban kell a va­gyonvédelemmel, az egész mezőgazdaságban a speku­lációs jellegű tevékenység­gel foglalkozni, mert ezek gyakran válnak a sikkasz­tások, csalások okaivá. A melléktevékenységek — részben kialakulatlan rend­szerük miatt — ma még jó terepet nyújtanak az egyéni ügyeskedéshez. Vannak hasonló tapasz­talatok az iparban is, itt szintén sok a bonyolult kapcsolat, együttműködés, beszerzés, értékesítés, ezek sok visszaélési lehetőséget rejtenek magukban. Fon­tos, hogy az ilyen kapcso­latokban, munkakörökben tisztakezű, erkölcsileg is ki­fogástalan emberek hozhas­sanak döntéseket. Mind fon­tosabbá válik, hogy az anya­gi felelősséggel, felügyeleti feladatokkal felruházott személyek körében még igé­nyesebb legyen a kiválasz­tás, amellyel a megelőzés rendkívül nehéz munkájá­hoz járulhatnak hozzá. Magán teherkocsi —■ közület nevén A szállításon belül a köz­úti fuvarozás szerepe nö­vekszik, s ezzel párhuzamo­san a visszaélési lehetősé­geké is, mivel kiemelkedő pénzszerzési terület. Ehhez kapcsolódnak a következő problémák: az anyag- és áruszállításoknál a foszto­gatások, orgazdaságok, a fu­varbérek kapcsán az árdrá*- gítások, a fuvarkényszer miatt a teljesítményhamisí­tások, csalások, valamint az üzemanyaggal kapcsolatos visszaélések. Mindez kiegészül még a különböző szervek nevével fedett, sokszor törvénysér­tő. más visszaélésekkel. Né­hány érdekes eset: magán- személy pénzén vett teher­gépkocsi valamely szerv nevén forgalmi engedélyt kap és így a tulajdonos a fuvarozással hatalmas jö­vedelemhez jut, vagy pél­dául a személygépkocsi-tu­lajdonost kocsijával együtt alkalmazzák aránytalanul magas jövedelemmel. A társadalmi tulajdon vé­delme az új helyzetben jobb rendőri munkát is igényel. Az erre irányuló törekvések eredménye, hogy az elmúlt 1 évben a korábbi időszak­hoz hasonlítva jobbak vol­tak a rendőri értékelések, elemzések. A társadalmi tu­lajdon védelmével foglal­kozó, nagy gyakorlattal rendelkező és köztük szak­mailag is jól képzett tisztek javaslatai, észrevételei nyo­món sok vagyonvédelmi, számviteli, elszámoltatási, el­lenőrzési intézkedés történt, fegyelmi, kártérítési eljárá­sok folytak le. Marik Sándor GAZDASÁGI JEGYZET Takarékosan Egy gép átalakításával je­lentősen megnövelték a rönkfa fűrészáru kinyerésé­nek mennyiségét az újfehér­tói ládagyárban. A gatter- hez csatlakozó elmés szerke­zet — pontosabban görgő­sor — segítségével még az egyméteres darabokból is hasznos ládaelemeket készí­tenek. Az egyik vállalat kar­bantartó brigádja olyan be­rendezést konstruált, amely a már használt olajat rege­nerálja és lehetővé teszi' az újrafelhasználását. Nem egyedi jelenség e két példa. Hiszen a legtöbb üzemben törekednek arra. hogy takarékosan bánjanak az anyaggal, csökkenjen az anyaghányad, a fajlagos fel- használás. A kisvárdai bú­torgyárban nemrég örömmel újságolták: megoldották a gyártmányaiknál keletkező habszivacs hulladékanyag tartós, rugalmas ragasztá­sát. Ez lényegében azt je­lenti, hogy a méregdrága anyag maradék darabjait nem kell most már potom áron elócsárolni. Kevesebbet szükséges belőle vásárolni, csökkenthetik ezzel a ter­mékek önköltségét. Az anyag másodlagos feí­használása, a hulladék hasz­nosítása Szabolcs-Szatmár megyében különösen a gyorsan fejlődő fa- és cipőiparban válhat je­lentőssé. A faiparban pél­dául ma már naponta ke­letkezik vagonszámra olyan hulladék, amelyet a láda­gyártás, vagy más kisebb elemekből készülő termék — gyermekjáték, stb. — előál­lításához jelentene alap­anyagot. A cipőgyárak is sok esetben örömmel szabadul­nának meg az olyan, szá­mukra már értéktelen bőr- hulladéktól, amelyet a díisz- műipar tudna gazdaságosan hasznosítani. Gazdasági életünk fellen­dítésének. az életszínvonal további emelésének egyik sarkalatos témája — az el­látás rohamos javulása el­lenére is — továbbra is a feldolgozó ipar anyagigényei­nek jobb kielégítése. Az anyaggal való takarékosság, a még hasznosítható hulla­dékok további feldolgozása nem csak egy üzem. vagy vállalat szőkébb privilégiu­ma. Ez népgazdasági szinten is mindennapos követelmény! Tóth Árpád Rézműves Mihályné, Li­na. A név nagyon jellegze­tes. ö maga is így mondja; «mi, cigányok.” 32 éves. Nem Iá tezik meg rajta. Pedig — s ezt megint a tapasztalat diktálja — harmincon túl már öregek a cigányasszonyok. Talán a faj, de inkább a sok gyerek, nemegyszer a cigaretta. a rendszertelen életmód teszi őket koravénné. Letagadhatná cigány vol­tát? Minden bizonnyal. A fekete haj, a kissé sötétebb árnyalatú bőr csak, ami er­re utal. A csillogó szemek, a szép arc. a tiszta kék köpeny — egy fiatalasz- szony, aki lehet szövőgyári munkás éppúgy, mint irodai adminisztrátor, vagy tsz-ben dolgozó nő. A beszéd, ami még árulkodik. Nem a fa­lusias, a nyelvjárási íz, ha­nem az évszázadok óta be­ivódott. kissé éneklő hang­hordozás. Mintha még a szavakban is fél lépéssel hátrébb állna, meghunyász­kodva az urak előtt. Lina az óvodában dolgo­zik. Kisegítő, vagy ahogy a hivatalos megnevezés szól: dajka. A mostani helye ideiglenes. Véglegesen a ci­gányóvodában lesz dajka, a hodászi cigánytelep mellett. Az óvoda szeptemberben nyit — Nagyon okosak. Csak törődni kell velük, kijárná az mind a nyolc osztályt — kezdi a gyerekekkel. Tavaly 32 első osztályos korú gyereket irt fel, de csak néhányat vettek fel arz iskolába. Bár elmúltak hat­évesek, mégsem értek meg aiz iskolára. A cigánytelep rajkói Lina pártfogol tjai. Két éve volt először, hogy maga köré gyűjtötte, leültette a gyepre körbe őket. Mesélt. verset tanított. MagyárüL — Először féltem, hogy olyan nagyok. A szülők be­kiabáltak, hajigáltak. Egy kis tésztát sütöttem, ezt-azt vittem, azzal édesgettem ma­gamhoz őket. Magyar verset, magyar já­tékot tanultak a gyerekek. A hodászi cigánytelepen egyéb­ként cigányul beszélnek, ci­gány módra élnek az embe­rek. Más világ, más erköl­csi, felfogásbeli normák uralkodnak. S az iskolába került gyerekeknek ilyen új fogalmakkal kell ismerked­niük: fésű, törülköző, villa, a mindennapi életben más­nak megszokott használati eszközök tömege. — Vass elvtárs jött Szál­káról. a népfronttól, hogy segítsek, ö biztatott később is, hogy ne hagyjam abba. — Szeretem a gyerekeket, nem számit, hogy magyar vagy cigány.-r Fizetés? — Nem azért. Most már van rendes. Kilencszázhúsz volt, azt is emelték száz fo­rinttal. Sajnálom őket, azért. És azért örülnék, ha az ot­tani óvodában lennénk már. Még egy adalékot Linó­ról: azon ritkák egyike, aki elvégezte a nyolc általánost. — Mindig jól tanultam. Szerettem. Természetesen mondja. Mint ahogy az is természe­tes, hogy hamar férjhez ment. Alig múlt 17 éves, már gyereke is volt. Ferenc a 15 éves fia a hodászi kertunióban dolgozik. A má­sik fiú. Gyula még csak hétéves, míg a legkisebb gyerek. Melinda öt eszten­dős. A férj ingázik. Pesten ku­bikos. Előtte az állami gaz­daságban tíz évig volt ra­kodó. Kevesellte a kerese­tet. — Nem tudtunk belőle létesülni, A tsz-ben meg nem felelt meg, hiába könyörög­tem az elnöknek. Pedig ekkor már nagyon kellett a pénz. A falu vé­gén kétszobás nagy házat építettek, Sz—8-as típusút Százezer forintos kölcsönt kell törleszteniük 460 fo­rintjával havonta. — Lett volna egy kony­habútorra pénzünk. Jött ez a műtét közbe, elment mind. A cserépkályhára való is. Mondtam erre Miskának: ne . tervezzünk annyit, mert nem lesz belőle semmi. Le­het, hogy télire csak fogunk valamire haladni, ha bete­gek nem leszünk. Mert a pénzünk kikerül. önálló asszony. Ebben már ugyancsak szakított a cigányhagyományokkal. A házépítést is javarészt ő in­tézte, most, hogy a férje csak a hét végén van itt­hon. megint neki kell a csa­ládról gondoskodnia. Lelkesedik. Olyan társa­dalmi munkás, akiről talá­lóan jegyezték meg a taná­cson : — Szervez az mindenki­nek. •k Aki a cigányokért tesz, még ha közülük való is, nemcsak az emberekkel, a százados előítéletekkel is meg kell, hogy küzdjön. Lányi Bolond „VIKTÓRIA” — MADE IN HUNGARY. EZ A JEL­ZÉS SOK KÜLORSZÁGBA ELJUT. VENCSELLÖN AN­GEL MARIA UJ GÉPPEL PRÉSELI AZ ARANYOZOTT MÁRKAJELZÉST MINDEN CIPŐ TALPBÉLÉSÉRE, (HAM­MEL JÓZSEF FELVÉTELE). Lina, a dajka

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents