Kelet-Magyarország, 1971. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-10 / 187. szám

flrff sítguszfus tf: KELET-MAGYARORSZAS A háztáji üzem ág A TERMELŐSZÖVETKE­ZETÜK többségében mil­liókra rúgnak azok az érté­kek, amelyek a háztáji gaz­daságokban teremnek meg, és országosan évente sok milliárd forint értékű ter- melvény kerül a háztájiból a piacokra. Még inkább be­csülendő a háztáji tevé­kenység, ha hozzászámoljuk azokat a tételeket is, ame­lyeket a falusi családok sa­ját maguk fogyasztanak. Hi­szen sokan élnek úgy, hogy jobbára nem vásárolnak élel­miszert üzletben, teljesen ön­ellátóak csirkével, kacsával, libával, pulykával, tojással és azt a gyümölcsöt, zöldfőzelé­ket fogyasztják, amely saját kertjükben megterem. A hatvanas évek közepén készült egy megközelítően pontos statisztikai felmérés arról, hogy az állattartásra alkalmas falusi és tanyai portáknak hányadrészén és milyen mértékben nevelnek jószágot. Akkor a kép elég­gé lehangoló volt. Az ilyen portáknak kereken fele üre­sen, kihasználatlanul állt. Helyesen ösztönző gazdasági, szövetkezetpolitikai intéz­kedések kellettek hozzá, hogy a helyzet kedvezően változzék. Az intézkedések megtörténtek és ahol helye­sen élnek a lehetőségekkel, ott a közössel együtt fellen­dülőben van a háztáji is. De nemcsak a ház körüli épületek helyes kihasználá­sa indokolja a háztáji szük­ségességét, hanem a szö­vetkezeti családokban élő munkaképes családtagok ésszerű, jövedelmet hozó ál­dandó foglalkoztatása is. Nem kell különösebben bizony-’ gatni, hogy a mezőgazdaság­ban nagyüzemi körülmények között sem lehet egyenlete­sen foglalkoztatni a rendel­kezésre álló munkaerőt. Nos. a háztáji e tekintetben is jó kiegészítője a közösnek. VANNAK. AKIK A HÁZ­TÁJI GAZDÁLKODÁS „túl­zott felfutásától” féltik a szövetkezeti közös gazdái ko­dás fejlődését. Vajon igazuk van-e? Abban az esetben, ha külön egységnek tekin­tik a közöst és a háztájit, a kettőt szembeállítva egy­mással — feltétlenül hely- telem úton járnak. A baj nem a háztáji gazdálkodás elveiben és gyakorlatában, hanem sokkal inkább a szö­vetkezeti vezetők ilyenféle szemléletében és vezetési módszereiben található. A legerősebb és legmeg- bízhatóbban fejlődő szövet­kezeti gazdaságok példája is igazolja, hogy kellő harmó­niát és szoros összekapcso­lódást lehet és szükséges te­remteni a közös és háztáji gazdálkodás között. És en­nek a törvényes kereteken belül nagyon sokféle módja van. Ez a kapcsolat pedig mindenképpen közgyűlési téma és egy-egy szövetke­zet „saját testére szabva” — ezt alapszabályában kell, !_L O lyan volt a falu, mint­ha halottja lett volna. Nyírág seprűnyoma a járdán, és végtelen csend. Embert sehol nem láttam. A fülledt melegben mintha megállt volna az élet. Az agronómust kerestem. — A Szálai Istvánt? — kér­dezték a szövetkezet irodájá­ban. — Azt. — Nézze meg a szövetke­zeti boltban. Biztos beugrott egy korsó sörre. Aztán szinte mentegetőzve tette hozzá: — Ilyen melegben. - Felhangot éreztem a mon­datban. Hittem, hogy úgy akarta mondani: „Menjen a kocsmába, ott- biztos megta­lálja... I —l: — Én vagyok. Mi akar? Ránéztem. Arca nyfltt, bo­rostás. Csizmáján vastagon tapad a por. Szeme, nos a sze­me bizonyára a két korsó •tan fátyolos. hogy rendezze. Számos eset bizonyítja, hogy ahol a ház­táji ügyeket csak vezetősé­gi ülésen, vagy valamilyen más szűkebb körű megbe­szélésen akarták rendezni, ott értelmetlen vita es egyenetlenség táanadt. A jó példákból természe­tesen mindig lehet valamit tanulni. A legtöbb szövetkezetben — nagyon helyesen — a ház­táji földterület nagyságát függővé teszik az előző évi közösben végzett munkatel­jesítménytől. De az már el­gondolkodtató, hogy sok he­lyen csak három esetet is­mernek: vagy nem jár háztá­ji, vagy jár 800 négyszögöl, vagy kimérik az egy holdat. Pedig- többnyire ösztönzőbb és igazságosabb az a meg­oldás, amikor a semmi és az 1600 négyszögöl között sok lépcsőfok, található. SOKÉVES TAPASZTA­LAT BIZONYÍTJA, hogy a háztáji állattartás csak ott érheti el a kívánt mértéket, ahol a közösben termett ta­karmánnyal, alomszalmával illő térítés ellenében támo­gatják a szövetkezeti csalá­dokat. Hasonlóan szükséges ilyen megoldás a háztáji gyümölcsösök növényvédel­mének és palántaellátásának megszervezésében. Követés­re méltó példa, hogy több termelőszövetkezetben a ház­tájiban felnevelt állatok gon­dozásáért fizetség nélküli munkanapot írnak jóvá, amelynek az a jelentősége, hogy beleszámít a szociális juttatásokba és a következő — Az újságtól jöttem. Tud­ja, négy évvel ezelőtt, ami­kor ide jött... Uj szakember... Telve elképzelésekkel... Ak­kor már írtunk magáról'.. — Jókor jött. Éppen el­menőben vagyok. Odaszól a csaposnak: — Két korsót két rummal, így jobb. Legalább érzi az ember, hogy iszik is valamit. Rágyújtott. A két korsót és a két rumot akkurátusán a viaszosvászonnal borított asz­talra tette. — No, üljön már le. Azért elbeszélgethetünk. Legfeljebb nem lesz belőle riport. Mert ugye ez nem tipikus... Hangjában keserűség és mély gúny rejtőzött. l_s. — Miután ide jöttem, hoz- zákezdtem. hogy' rendbe te­gyem az állattenyésztést. Ment is szépen. Olyan teheneink évi háztáji terület nagysá­gába. Természetesen ezzel együtt jár, hogy megszer­vezzék a háztájiban felne­velt jószágok közös szövet­kezeti értékesítését is. Nemrég az egyik országos hírű szövetkezet elnöke azt mondta, hogy náluk azóta van rend közös és háztáji ügyekben, amióta akcióké­pes háztáji bizottságuk van. Egy másik szövetkezetben — ahol egyáltalán nem mennek ilyen jól az ügyek — arról panaszkodtak, hogy a háztá­ji bizottság még a megvá­lasztása óta úgyszólván alig csinált valamit. Az előbbi közös gazdaságban a hétta­gú bizottságban olyan em­berek vannak, akik példa- mutatóak mind a közösen végzett munkában, mind a háztáji tevékenységükben. A másik szövetkezetben vi­szont a bizottság megválasz­tásakor arra törekedtek, hogy olyan emberek viseljék e tisztséget, akik — úgy­mond — nem érdekeltek a háztájiban, mert így „nem lesznek részrehajlók.'’ Ez az utóbbi nézet semmiféle ered­ményre nem vezethet. Hi­szen a háztáji bizottságnak megannyi dolga. konkrét tennivalója van minden szö­vetkezetben és mi sem ter­mészetesebb; azok az embe­rek tudják ezt legjobban el­intézni, akik egyaránt érde­keltek a közösben és a ház­tájiban. H. L. voltak, hogy mindenki csodá­jára járt. Aztán addig hadakoztam, amíg egy sivatagnak tűnő ho­mokos darabon csillagfürtöt nem ültettünk. Zöldtrágyáz­tunk. Javult a földdarab szé­pen. Mondogatták is az öre­gek: no lám, ügyes ember ez... ügy éreztem, hogy az enyém a világ. Minden sike­rült. A tagság egyre többet mondta: elnöknek kellene maga ide... De ezért az elnök orrolt meg. Járt a járáshoz. Onnan meg jöttek ide. Fi­gyelmeztetni kezdtek. Ne be- veskedjek. Miért fúrom az el­nököt, meg hasonlók. Udva­roltam itt egy tanítónőnek, elhelyezték. Egy napon a marhák közül vagy hat: fel­fúvódott. Nem értettem. Az állatorvosnak se szóltak. Megdöglött négy. A megjaví­tott földön a tengerit úgy Egy utca két gazdája? Lehetséges-e, hogy egy utca kél községhez tartoz­zon? Nagykálló Kossuth Lajos utcájáról van szó. A köz­ség rendezési terve szerint az utca számozása a páros oldalon a 92-cs, a páratlanon pedig a 133-as számig tart. A Nagykálló község határát jelző tábla viszont jó­val kintebb van. Ennek ellenére az említett két szám­soron túl a rendezési terv építési tilalmat irt elő. Há­rom éve mégis épülnek itt családi házak. A telkeket tagjai, fiatal házasok részére a Zöld Mező Tsz juttatta, saját birtokából. Engedély nélkül építkeztek. így nem igényelhettek hitelt sem. Elestek az adókedvezménytől is. Három év után igyekezett a helyzetet törvényesíte­ni a Nagykállói Nagyközségi Tanács. 1971. február 18-i határozatával a rendezési tervet módosította, s a pá­ros oldalon a 92-töl 154-ig, a páratlanon pedig a 133-tól a 187-ig engedélyezte a — már beépített — foghijak beépítését. Az itt lakó tsz-tagok utólag megkapják az építési engedélyt. Logikus, hiszen ezt az utcát közmü- vesítették, villannyal is ellátták. A járási földhivatal szerint azonban ez a terület nem beltelek, hanem Oros községhez tartozik. És ez már egyáltalán nem lényegtelen a tizenkét családnak sem, a tsz-nck sem. Tisztázni kellene sürgősen az ügyet, s mielőbb rendezni az átíratást, a telekkönyvez- tetést. Ha kültelek, beltclekké nyilvánítani, ha beltelek, törvényesíttetni a tulajdonjogokat. FARKAS KÁLMÁN Félálomban «. Fel tehet vinni húszezerre Vissza, Pestről is Bodogán János, az. apor- ligeti Búzakalász Tsz el­nökhelyettese azt mondta: a hatvanas évek elején egyetlen új házaspár nem maradt a faluban. „Mentek mindenfelé, csak helyben ne legyenek.” Ut nincs tovább. Ország­határ húzódik a falu alatt. Erdősávok, alacsony értékű homokos határ. Nagyon mérsékelt gazdálkodási le­hetőség. A legközelebbi va­sútállomás Nyírbátorban, 22 kilométerre. Mind az öt itt maradt Kelemen Pál főagronó- mus azzal folytatta a falu ismertetését, hogy „kezd célratörőbbé válni az élet”. A készpénzes díjazás nyo­mán szorgalmasan dolgozik a tsz tagsága, növekednek a gazdasági eredmények, bát­rabban terveznek, öt há­zasságkötés történt az el­múlt télen, s mind az öt új pár a faluban maradt. — Én is fiatal házasnak számítok. A tsz ösztöndíja­sa voltam. Jól jött tanulá­somkor a havi 800 forint. Aztán itt maradtam, itt élünk a feleségemmel. Fel­tétlen vannak jobb helyek, változatosabb életkörülmé­nyek. De mi történne, ha mindenütt megfutamodná­nak a nehézségek elől. És jó azért tenni, cselekedni, hogy könnyebbedben a hely­zet. Kiderül, nem hihetetlen elképzelés, hogy á körülmé­nyek ellenére növelni lehet a tsz gazdálkodási eredmé­nyét. Az egy dolgozó tagra jutó átlagrészesedést a kö­zösből „fel lehet vinni” évi 20 ezer forintra, sőt azon felülre is. 1968-tól, bár elég­gé kedvezőtlen évek voltak, egyszer sem lettek mérleg­hiányosak. Program a KISZ-nek — Azt látom legnagyobb hibának — folytatta a fő- agronómus —, hogy nincs aki rendszeresen foglalkoz­zon az iskolát hagyó fiata­lokkal. Sem kultúra, sem sport tekintetében. A KISZ- szervezet többre volna ké­pes. Aztán más fiatal házasok­nak is kértem a véleményét magukról, helyzetükről. Virág Istvánná: — Pénz­táros vagyok a tsz-ben. Ha­vi 1500 fixem van. A fér­jem gépkocsivezető 2500-ért. Az az érdekes, hogy még nem is olyan régen elmen­tek innen az új párok. Én meg Nyírvasváriból jöttem ide férjhez. Nem gondolunk arra, hogy elmennénk. Je­lenleg apóséknál vagyunk, de itt akarunk végleg lete­lepedni, saját házat épí­tünk. Alig féléves házasok vagyunk, máris van kis ta­karékpénzünk. Egy-két év még és telket igényelünk. A nők brigádja Cseszlai Antalné: — A nő­brigáddal dolgozom kerté­szetben, a növénytermesz­tésben. Férjem traktoros. Ami engem illet, különösen szeretem a dohánnyal való foglalkozást. Tavaly 14 hol­dat munkáltunk nyolcán. Úgy gondoljuk a férjemmel, hogy a régies házat korsze­rűen divatosítjuk. Külön megemlítem, hogy Huszti József kertész agronómus újabban a hodályba osztott, dohányfűzésre. Mint 6 hó­vége napos viselőst. Ez nekem j<5!^ esik. Ott könnyebb, mini kinn a határban. Otthon is lehet Dobai Károlyné. a nőbi- zottság elnöke is kiegészí­tette a maga részéről a már ismert tényeket: — Most még inkább jönnek vissza a faluba, a tsz-be Pestről is. Köztük az én férjem. % évig járt Pestre vegyi gyár­ba dolgozni. Visszajött trak­torosnak. Hasonló hajóban van a férjem testvére, Do­bai Lajos. Felesége növény­ápoló, a sógor traktoros» Berta Sándorék Ózd ól jöt­tek i haza családostul. 9 évig laktak oda. Itt a feleségével együtt a kertészetben talál­ják meg a számításukat Akárhogy is van. egyre irc* kább nem a világ vég« Aporliget. Asztalos Bálinl MACSICZA ANNA ÉS SZILÁGYI MIKLÓSNÉ A DO­HÁNYFERMENTÁLÓ LABORJÁBAN VIZSGÁLJÁK A BKI­ÉRKEZŐ DOHÁNYSZÁLLITMÁNYOK MINTÁIT. (HAM­MEL JÖZSElF FELVÉTELE). ■» Aporliget nem a világ megvegyszerezték, hogy min­den kipusztult. Lassan meg­értettem, ez már nem vélet­len. A vezetőségi ülésen kibo­rultam. Ami igaz, az igaz, le­káromkodtam az elnököt, s ha nem fognak le, fel is po­foztam volna. — Ha nem tetszik, el is me­het. mondta. Eddig is meg­voltunk maga nélkül, agro­nómus úr! I 4. A rumot beleöntötte a sörbe, aztán az egészet egy hajtásra kiitta. Keze fejével megtörölte a száját, kezét az inge derekához kente. Hom­lokán verejtékcseppek jelen­tek meg. — Hát nem tetszik! Mert miért volt minden?! Azért, mert a szívemet is belead­tam. Szabad időm sem volt. Izzadtam, saját szagomtól is undorodtam. Jártam a ha­tárt gyalog és lovon, ott vol­tam a hajnali fe.iésnél. Igaz. nem jártam egy értekezletre se, még arra se. amire kellett volna. Éjszaka véres szemmel olvastam. Szaklapot, könyvet. Ha jöttek a járásiak, nem ér­tem rá foglalkozni velük. És tudom, az emberek szerettek. Talán éppen ez volt a baj... — És a közgyűlés... — Hagyja. Nem viszem odáig. Minek kavarni. Rájöt­tem, nem érdemes a megvál­tót játszani. — És az emberek? Akik szerették? — Azt szokják meg. aki van. És az ítélet, nos tudja, az ítélet nemcsak arra jel­lemző, akit sújt, hanem arra is, aki hozza. A kocsmában jövők-menők oda-odaköszönnek. Elhiszem, hogy szerették Szálait. A me­zőgazdász mindenkit ismer, nevén szólít. Négy év alatt összenőtt az emberekkel, és azt hiszem, ma a legszíveseb­ben sírna. UL — Hogyan lesz ezután? — Elmegyek. Még van Itt két hetem. Mert az aratást azért nem hagyom itt. Ke­nyérről van szó. Jó néha oda- odanézni. De már tudja, ez olyan félszavvel megy esals. Nem az emberekért, nem » tsz-ért teszem. A kenyérért. — Aztán elmegyek. Erős, nagy darab ember vagyok. Ki­néztem a megfelelő helyet. Megyek Tuzsérra, az ER- DÉRT-hez. Térmunkásnak, ahogy szépen mondják. Ma­gyarul: rakodni. Nyolc óra munka, utána bezuhanok az ágyba, és nincs tovább gond. Segédmunkás leszek. Felelős­ségem csak annyi, hogy egy­másra rakjam a rönköket. Jó lesz, higgye el. Nem hiszem. Látom, hogy belül feszül a dac ebben az emberben. Megjátssza a le­zsert, és közben szétrepeszti valami. — Miért Tuzsérra? Miért segédmunkásnak,.. — Ahhoz nem értek. Ott nem lesz irigyem. — És a tervek? A regi al­mok? Szalai két korsót kér. kél fél rummal. Felhajtja a sa­játját. — Jöjjön, Menjünk ki a ha­tárba. Most végeznek a Kos- hát-dűlőben... Basgtt Sajót

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents