Kelet-Magyarország, 1971. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-01 / 180. szám

tWf. augusztus V. KELET-MAGYARÖRS2ÄÖ Tudomány © TECHNIKA © Tudomány © TECHNIKA ® Tudomány © TECHNIKA • Tudomány # TECHNIKA Városkutatás, városfejlesztés Nem tévedünk sokat, ha azt állítjuk, hogy a város és az emberi civilizáció lényegében egyidősek. A világ első vá­rosait több ezer esztendővel időszámításunk előtt alapí­tották, s jól nyomon követ­hető a fejlődés az ősrégi te­lepüléstől napjaink metropo­lisáig. Az elmúlt évszázadok és évezredek városait a szük­ségszerűség, a célszerűség és a szokás alakítgatta, miután bizonyos természeti tényezők már eleve adva voltak. Ehhez képest a mai nagyipari jel­legű századunk, és a Föld minden korábbinál nagyobb mértékű benépesedése egé­szen új problémákat vet fel, ezért ma már tevőlegesen be kell avatkozni a városi struk­túrák alakulásába, illetve új, tudományos alapokra kell fektetni a korábban jobbára csak ösztönös városfejlesztést. k. • • Összenőtt városok Már jő ideje felmerült a gondolat, hogy létezik a vá­rosnak bizonyos optimális nagysága, s az ezen határon túl növekvő városokat növe­kedésükben korlátozni kell. Sajnos ez nem mindig sikerül, mint azt New York, Tokio, London stb. esete is példázza, ahol már egyre nehezebben oldható meg a közlekedés, akadozik a víz- és energiael­látás, $ok gondot okoz a szennyvízelvezetés, a levegő szennyeződése pedig már- már a kritikus határt éri el. TJgy tűnik, hogy a személy­autó mind nagyobb mértékű elterjedésével egészségesebb irányba halad a meglévő vá­rosok fejlődése (ha már a növekedésüket nem is lehet csökkenteni), amennyiben kertvárosok (szuborbok) épül­nek ki a városok szélén. Eb­ből viszont az a visszás hely­zet adódik, hogy egyes világ­városok átmérője a 80—100 kilométert is eléri, sőt túl is haladja. E folyamat az ún. konurbációhoz vezet. amely alatt a városok összenövését értjük. Jól megfigyelhető ez az USA keleti partvidékén a Boston és Washington közötti területen, Európában a Ruhr- vidéken, vagy a csehszlová­kiai Morava-Ostravában (ki­sebb mértékben hazánkban is pl. Miskolc és Tatabánya környékén). A szuburbanizáció végered­ményben egészséges terjesz­kedési folyamat lenne, ha az ipar megmaradna az eddigiek során jól-rosszul körülhatárolt helyén, s nem terjeszkedne a kertvárosok irányába. S ami­kor a kereskedelem a maga üzleteivel, áruházaival, rak­táraival Is terjeszkedni kezd, a kertvárosok elveszítik ere­deti rendeltetésüket, maguk is a terjeszkedő nagyváros ré­szei lesznek, s annak összes hátrányait kénytelenek elvi­selni. A jövő városa r Pedig számolni kell azzal a Világméretű tendenciával, hogy az emberek többsége Városokban akar lakni már ma is, de a jövőben mégin- kább. elhagyva a kisebb te Jepüléseket. De amíg napja­inkban a föld népessége nem éri el a 4 wílliárdot, addig 206Q.-ra kb. 45 milliárdra (!) szaporodhat, — állítják a fu­turológusok. A szaporulat nagy része — várhatóan — városokban fog tömörülni, új épületek, lakások millióit ítéli részükre felépíteni a követke­ző 90 év alatt, így az egy­másba folvó metropolisok Utódaiként létrejövő megalo- polisokat még nagyobb tele­pülési egységek, az úri. ecu­menopolisok (országokat és kontinenseket átfogó város- hálózatok) fogják követni. ' Akik ellenzik a városok egyre nagyobb elterebélyese- dését, a magas házak építése mellett törnek lándzsát. Két­ségtelen, hogy a nagy, illetve magas épületeknek olyan elő­nyös tulajdonságaik vannak, amelyekről a jövőben sem lehet lemondani (kisebb terü­letfelhasználás, kedvezőbb közművesítés stb.). A felfelé való terjeszkedés hívei sok­féleképpen képzelik el a jövő városát; 40, 60, sőt 100 emele­tes házak is szerepelnek az építészek, várostervezők perspektivikus terveiben, de az az igazság, hogy a felhő­karcoló-városok gondolata nem túl népszerű, hiszen végső soron a természettől való teljes elszakadás útjára vezet. Kétségtelen, hogy a továbbiakban valamelyest fel kell adni a „kétdimenziós” terjeszkedés gyakorlatát, s meg kell oldani a városok „térbe emelését.” A metro­polisok terjeszkedését egész­séges és mértéktartó irányba terelő elgondolás az ún. sza­lagházak építése, amely egy bizonyos vonalra koncentrál­ja az adott terület lakosságát, természetesen felhasználva a legegészségesebb környezettel és legszebb kilátással rendel­kező (ugyanakkor könnyen közművesíthető és jó közleke­dési kapcsolódású) vonalakat. Hazai gondok Nem sok ország van a vilá­gon, ahol a népességnek mintegy 20 százaléka él a leg- nagyobb városban — Buda­pesten —, mely lélekszámát Magyarország rhég sok fekin- tetben előtte áll azoknak a műszaki változásoknak, ame­lyek — főként nyugati orszá­gokban — a településrend­szer átalakulásához vezettek (itt elsősorban a személyautó tömeges elterjedésére kell gondolnunk). Amikor ha­zánkban kiépül majd a meg­felelő úthálózat és sokkal jobb lesz a gépkocsi-ellátott­ság, nagyobb szerepet kaphat­nak az ún. régióközpontok, fejlődésük dinamikusabbá válhat, s ezzel általában a magyar településfejlődés jel­lege is megváltozhat. A ma általában kívánatos­nak tartott decentralizált vá­rosfejlődéssel szemben ugyan­csak elképzelhető alternatíva Magyarország olyan mértékű „metropolitán” fejlődése, ami hazánkat — talán egy kis túlzással fogalmazva — „vá­rosállammá” változtathatná. Ne felejtsük el, hogy számos országban már a hazánkénál nagyobb területre kiterjedő és nagyobb népességet magá­ban foglaló településagglo­merációk is létrejöttek. A nálunk már fejlettebb településrendszerrel rendel­kező országok tapasztalataiból azt szűrhetjük le, hogy váro­saink jövője a városközpon­tok életképes fejlesztésétől függ, melynek párosulnia kell a szuburbanizáció na­gyon is kívánatos folyamatá­val. Ekként alakulhat ki a jól felépített „mag” köré a tetszőlegesen terjeszkedhető város. Ami pedig a futurológusok által felvázolt ideális — bár egyelőre utópisztikus — vá­rosok kialakulását illeti, azok megvalósításához, a gyorsan szaporodó emberiség lakásgondjainak megoldásá­hoz a háborúmentes világ fi­zikai és szellemi energiájának hatalmas koncentrálására' lesz szükség. A modern tudomány és technika lexikona Kommunikáció Az emberek egymás közötti, különféle üzenetváltásait, in­formációátadó folyamatait nevezzük kommunikációnak. Az információátadás még nem kommunikáció általában, mert a kommunikáció sajátosan embey, emberközi tevékenység Az ún. ember alatti „fajok”, vagyis az állatok, de a gépek „kommunikációját” is csupán információátadásnak nevez­zük. Csupán az emberi információátadás esetében van ugyan­is értelme pl. hatékonyságról beszélni, amely nem függ össze a közvetlen motiváltsággal. Ha egy gépnek parancsot adunk valamilyen folyamat végzésére, vagyis információt adunk át számára (pl. megindítunk egy 'villanymotort, beolvassuk a programot a számítógépbe), akkor a gép nem tehet egyebet, minthogy elvégzi a feladatot. Hasonló a helyzet az állati in­formációátadással is. Látszólag ugyan kibújhat kutyánk a felszólítás teljesítése alól, -de ez a közvetlen motivációs, az állati tudat által felfogható parancsoló szükség hiánya miatt van így. Az emberi kommunikáció hatása nem ilyen közvet­len, hanem tudatunkon átszűrődött és ellenőrzött. Éppen ezért igen fontos tanulmányozni a hatásos emberi kommunikáció formáit, módjait. Többi közt ezt vizsgálják a tömeges kommunikációval összefüggésben is. A film, a tv, a rádió, az újságok azért jelentenek az emberi kommuniká­cióban külön területet, mert nem néhány ember, vagy éppen két ember beszélget egymással, hanem egyidejűleg hatalmas népcsoportok, sőt akár egész kontinensek lakói, mint címzet­tek veszik a kommunikációt. Egy ilyen szituációban egészen más viszonyok alakulnak, mint pl. négyszemközti beszélgetés­ben. Mindamellett valamennyi kommunikációs szituációnak vannak elengedhetetlen részei, ilyen a feladó, aki a kommu­nikáció forrása; ilyen a címzett (vagy címzettek), akiknek va­lamilyen csatornán (pl. rádión, telefonon, újságban, élőbeszéd esetén a levegőn) keresztül átadják az üzenetet, amely az az információ, amelynek átadásáért létrejön a kommunikáció Szükséges továbbá egy közös kód, nyelv, amelyet a feladó és a címzett egyaránt ismer, és amely alkalmas az üzenet „meg­fogalmazására”. Végül pedig a környezetre (kontextusra) van szükség a kommunikáció létrejöttéhez, amelyre az üzenet vo­natkozik. A kommunikáció tehát igen összetett jelenség; ezért vizs­gálatával az információelméleten és a híradástechnikán túl nemcsak a kibernetika, de a nyelvtudomány, az általános jel­tudomány (a szemiotika), a szociológia, a pszichológia és a szociálpszichológia egyaránt foglalkozik. Az Arai-tó mellől jöttünk ? Új feltevés a honfoglaló magyarság embertani összetételéről Egymáshoz nem hasonlító vízcseppek Évszázadok óta a víz egyes tulajdonságai olyan mércéül szolgálnak, amely nélkül; a modern tudomá­nyok sok fogalma értelmet­lenné válna. így pl. 1 Cel- sius-fok századrésze a víz fagyás- és forráspontja kö­zötti hőmérséklet-különbség­nek. 1 liter víz tömegének súlya 1 kilogramm. Az 1 kg víz hőmérsékletének egy fok­kal való emeléséhez szüksé­ges hőmennyiség a kilo­grammkalória. Az emberiség már régtől fogva használja jellemzésre: „Mint két csepp víz hason­lít egymásra.” Sokáig azt hit­tük, hogy mindent tudunk a vízről, és már semmi meg­lepőt nem vártunk tőle. Közismert volt már régóta, hogy egy vízmolekúla két hidrogén- és egy oxigén­atomból áll. Mindenki tud­ja a képletét is:H20. Mégis nemrégiben szovjet tudósok felfedezték a szupersűrű vi­zet. Kísérleteik során desz­tillált vízgőzt hűtőitek kvarckristályból készült haj­szálvékony csövekben, és az így kapott víz csodálatos tu­lajdonságokkal tűnt fel. Fajsúlya másfélszerese a közönséges víznek, a ter­mészetben. .gyakorlatilag nem fagy meg. forráspont­ja 500 Celsius-fok hőmér­séklet körül van. Mi a titka ennek a kö­zönséges vízből nyert kü­lönleges víznek? A felfede­zők véleménye szerint a szupersűrű vízben a két hidrogénatomhoz több — páros számú — oxigénatom kapcsolódik. A molekulák növekedése következtében növekszik az anyag fajsú­lya és nagyobb a viszkozitá­sa. Az oxigénatomok rend­kívül nagy erővel kötődnek egymáshoz, ezért igen ma­gas hőmérsékleten sem bom­lik feL Csak igen alacsony — 40—50 Celsius-fok hő­mérsékleten sűrűsödik — „üvegesedik” — meg és vá­lik szilárd testté. Egyelőre titok, hogy ko­rábban miért nem találkoz­tak a víznek ezzel az alak­jával. bár a kutatók a régi tudományos irodalomban most keresik nyomait. Fel­tételezik, hogy a szupersűrű víz segítségével telelnek át a földben a búzaszemek és nem fagynak meg a rova­rok. A biológusok előtt rég­óta ismert jelenség egyes ál­latfajok áttelelése, amikor anyagcseréjük gyakorlatilag megszűnik, 0 Celsius-fok alá lehűlnek és testszöveteik mégsem roncsolódnak el. Lehetséges az is — vélik egyes kutatók, — hogy az emberi testszövetek kiszára­dása, ráncosodása összefüg­gésben van a víz polimerizá- ciójával. mivel szervezetünk 70 százaléka víz. Mindezek­re a kérdésekre feltehetően választ kapunk, ha sikerül a kísérletekhez szükséges mennyiségű szupersűrű vizet előállítani. Függő autósztráda a sivatagban Az észak-iraki Tikrit kör­nyékén a lengyel plocki híd­építő vállalat szakemberei­nek vezetésével építik a Tig­ris folyó legnagyobb -hídját. A bekötő utakkal ellátott híd a sivatag közepén he­lyezkedik el. A Tigris folyó ezer méter hosszúságú „füg­gő autósztrádája” rendkívül nehéz geológiai, körülmények között épül. A vastag ho­mok és a kavicsréteg alatt iszap van. Ezért a hídlába- kat és a pilléreket 110 da­rab. másfél méter átmérőjű vasbeton oszlopra támaszt­ják, ezeket a folyó medrébe . és az iszapos parton 25 mé­ter mélységben helyezik el. A vasbeton cölöpöket acél vé­dőpáncéllal látják el. A híd építése a befejezéshez köze­ledik. A 200 helyi iraki híd­építő 60 lengyel szakember vezetésével dolgozik. Újszerű, következtetésekre vezették dr. Tóth Tibor kandidátust, a Természettu­dományi Múzeum embertani tárának vezetőjét azok az antropológiai kutatások, ame­lyek körülbelül másfél évti­zede folynak a magyar nép származásának megállapítá­sára. Ennek a problémakör­nek a központjában a hon­foglaló' magyarság eredete, 'illetve etnikai-embertani ösz- szetételé áll. Ezek a vizsgálatok igen bő­séges leletanyagra támasz­kodtak. Dr. Tóth Tibor rész­letesen tanulmányozta és összehasonlította a honfoglaló magyarság vándorlásának zó­nájában, valamint az Urál vidékén, Irán területén, Szi­bériában és KöZép-Azsiában előkerült csontvázleleteket, s az így kapott kép merőben ellentétesnek mutatkozik az eddigi feltevésekkel szem­ben. > Az új adatok szerint ugyan­is a honfoglaló magyarság csontvázainak „vallomása” egyáltalán nem támasztható alá az Urál-vidéki őshaza te­rületén feltárt, valamint a nyugat-szibériai keleti ugor csontvázakból kiolvasható következtetésekkel, viszont feltűnő a megegyezésük a Volga alsó folyása és az Arai- tó közötti nagy sztyeppés, szavannás, a letelepedésre — legeltetésre, halászatra, pá- kászásra, s még bizonyos kertkultúra kifejlődésére is — alkalmas területen talált .szarmata kori és szkíta kori leletekkel. Ezek szerint tehát körül­belül ezer évvel a honfogla­lás előtt az ősi magyarságnak ezen a területen kellett él­nie, ahol olyan szarmata nép­csoportokkal — jazigokkal, roxolánokkal és alánokkal — kellett keverednie, amelyek nem finn-ugor, hanem indo- iráni nyelven beszéltek. Ezen . a területen és ebben, az idő­szakban alakult ki emberta- nilag a honfoglaló magyar­ság, amelynek tehát jelentős indo-iráni elemeket is tartal­maznia kellett. Ennek az együttélésnek a nyelvi követ­kezményeit ugyan a kutatók még nem tárták fel részlete­sen, de az embertani leletek arra mutatnak, hogy egy ilyen kísérletnek minden kö­rülmények között eredmény­re van kilátása. Inzultus az ember idegrendszere ellen Növénysávval a „decibeldömping” ellen Telefoncsengők, magneto­fonok. -táskarádiók, tv-ké- szülékek „hangorkánja” mel­lett a forgalom gyors ütemű növekedése, az iparosodás­városiasodás számos .„szüle­ménye” is zajt produkál r— s mindez együtt: valóságos inzultus a mat;,ember ideg- rendszere ellen. Ingerültség, fáradtság, idegkimerülés- az eredménye a napról napra növekedő zajártalmaknak. A Járműfejlesztési Intézet mérései szerint egy személy- gépkocsi 80 decibel, két sze­mélygépkocsi 83 decibel, há­rom személygépkocsi 86 de­cibel erősségű zajt kelt me­net közben. Egy tíztonnás te­herautó 85 decibel, tíz ton­násnál is nagyobb teherautó vagy vontató pedig 89 deci­bel hangszintet ér el. Egyet­len hangos rádió a szobában 90 decibel hangerőt produ­kál. Egy négysávos autóút erős forgalom idején 95—105 decibeles hangszintet ered­ményez. A számtalan példával szemben egyetlen tény: a zajszint elviselhetőségi, maximális felső határa: la­kószobánként 35—40 decibel. A mai helyzetben, ha ezt az első szintet szeretnénk elér­ni, az utak mellé 22 centi­méter vastagságú, hat méter magas betonfalat kellene emelni. Ez persze megoldha­tatlan. Mégis, mit lehet ten­ni? A szakemberek vélemé­nye szerint az egyik leg­praktikusabb megoldás: nö- vénysáwal kell védekezni a decibeldömping ellen. A forgalmas utak 95 decibeles hangszintjét a szakemberek 30—40 rnéte^, szélességű nö- vénysáwal kívánják az el- aj viselhető mértékre csökken­teni. Vannak olyan épületek. ahol a lakószobákra előírt maximális 35—40 decibel is túlzottan sok. Természetes ez például a kórházak, sza­natóriumok, stúdióépületek esetében. Ezért leghelyesebb ezeket az intézményeket parkos-ligetes városrészen vagy erdők mentén telepi- ' teni. Bizonyos az is, hogy a jövő lakóházainál némi ál­dozatra lesz szükség a ké- . nyelem rovására: a terve- . zők ugyanis mindinkább ár- . ra törekednek, hogy az utak és az épületek között 30—< 40 méter távolság maradjon . lehetőleg, s növénysáwal te­lepítenék be az így keletke­zett területet. A 30—40 mé­teres ..gyaloglás” fáradtsága, elenyésző ahhoz képest, amit a zajártalom jelenténe. Az úttesttől a lakóházig terjedő kemény burkolat a járművek által okozott réz- J géseket is közvetíti a laká­sokba. Az utat a lakóházak­tól elválasztó zöldfelület pe­dig mérséklőén hat a zava­ró rezgések terjedésére is. Elsüllyedt hidak a Csendes-Óceánban Alekszandec Kondratov szovjet kutató rendkívül érdekes elméletet is­mertetett a szovjet etnográfusok értekezletén. Szerinte a Csendes-óceán óriási kiterjedése nem aka­dályozta meg az ősidőkben az embereket, hogy ellepjék a megszámlálhatatlan szigetet és bénépesítsék azókat. A víz alatt ugyanis sok hatal­mas földnyelv, „földhíd” hú­zódott, amelyek a tektonikus erők hatására időnkint föl­emelkedtek, majd ismét el­süllyedtek. Az antropológiai, oceanográfiai és nyelvészeti kutatások alapján a fiatal le- ningrádi tudós arra a megál­lapításra jutott, hogy a világ­tengerek vízszintje a jégkor­szak előtt mintegy 300 mé­terrel alacsonyabb volt, mint most és ennek következté­ben a Csendes-óceán mai hatalmas szigetei és korall­zátonyai vagy „egybeépültek*^ vagy pedig csak keskeny csa­tornák választották el őket egymástól. A melanéziai pá­puákkal rokon negroid tör­zsek voltak az első telepesek ezeken a szigeteken; mintegy 30 000 évvel ezelőtt a Szun- da-szigetekről indultak el délkeleti irányban, primitív tutajokon és összekötözött fatörzseken. Az időszámítá­sunk előtti tizedik évezred­ben ezek a törzsek a Sala­mon szigeteken, az Uj-Hebri- dákon és Uj-Kaledóniában telepedtek le és később egy­beolvadtak a bevándorolt né­pekkel. Az etnográfiai kong­resszuson a tudósok megálla­pították, hogy Kondratov el­mélete kiindulópontja lehet a csendes-óceáni népek szár­mazásával, a történetével * és nyelvének kialakulásával kapcsolatos új kutatásoknak»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents