Kelet-Magyarország, 1971. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-08 / 186. szám

1. oMa! kelet-magyarorszäö tSTi. augusztus fl. HÉTFŐ: Hét szocialista ország vezetőinek találkozó­ja a Krímben. — Szudán hazahívja moszk­vai és szófiai nagykövetét. KEDD: ‘ . Sisco amerikai államtitkár izraeli tárgyalá­sai. — Guineában felkészülnek egy külső támadás elhárítására. SZERDA: Nemzetközi kérdések és gazdaságpolitikai problémák az MSZMP KB és a kormány együttes ülésén. CSÜTÖRTÖK: Folytatódik a két német állam megbeszé­léssorozata. — Lemond a marokkói kormány. PÉNTEK: Emlékűnnepség Hirosimában. — Az Apol­lo—15 személyzetének fir sajtóértekezlete. SZOMBAT: Törökország után Peru is diplomáciai kap­csolatokat létesít a Kínai Népköztársaság­gal. — Harcok Kambodzsa határkörzeteiben. „Forró nyár“ — kánikulában A tikkasztó kánikula nem­csak hazai sajátosság, a hír- ügynökségek hőhullámot je­lentenek Európa és a világ számos pontjáról. Korábban ilyenkor következett be az a bizonyos „uborkaszezon”, aminek most nyoma sincs. Az események mozgalmas­ságát és sűrűségét tekintve továbbra is a nemzetközi politika „forró nyarát” él­jük. .. Jelentős tanácskozások zaj­lottak a szocialista világ­ban: a Krím félszigeten, protokolláris külsőségektől mentesen, a megbeszélések érdemi részét előtérbe he­lyezve. hét szocialista or­szág vezetői vitatták meg a világhelyzetet. A közle­ményből kitűnt, hogy nagy súlyt kaptak a különböző leszerelési kezdeményezé­sek (kölcsönös haderőcsök­kentés földrészünkön, az öt nukleáris hatalom értekezle­te, SALT, stb.) valamint az európai kérdések. Ami kon­tinensünket Illeti, elég egy évfordulóra figyelmeztetni. A jövő csütörtökön lesz egy esztendeje annak, hogy Moszkvában aláírták a szov­jet—nyugatnémet szerző­dést. Kétségtelen tény, hogy ez idő alatt javult a légkör, több ágon folyik a párhuza­mos párbeszéd — de a szer­ződés ratifikációja várat magára, s nem kielégítő az összeurópai konferencia elő­készítésének üteme sem. A szocialista országok ezért tartják olyan vaskövetkeze- t es seggel napirenden az európai biztonság ügyét — az olvasó a párt KB és a kormány szerdai együttes üléséről kiadott jelentésben is előkelő helyen találkoz­hatott e követeléssel. Ha már házunk tájánál tar­tunk: máris érdeklődés kísé ri államfőnknek, Losoncz Pálnak a hónap végén Finn­országba tervezett látogató sát. amelynek bejelentést ugyancsak e héten történi meg Kis országról van szó De minden szerénytelenség nélkül elmondhatjuk, hogy az elmúlt időszakban Buda pest és Helsinki neve ősz szekapcsolódott az európai mozgásfolyamatokkal. Nixon, heti rögtönzött saj­tóértekezletén elsősorban tervezett kínai útjáról be szélt de általánosságokná nemigen mondott többet. Rogers külügyminiszter vi­szont a „két Kína” elvet igyekezett megfogalmazni: vagyis Washington a Pe- kinghez történő közeledés mellett a Csang Kaj-sek- csoportot sem kívánja fel­adni. Kínai részről ezzel kapcsolatosan ismét élesen bírálták az Egyesült Álla­mokat — ezt alátámaszt­hatta, hogy Párizs és London most már minden meggon­dolást elvetett Tajvannal szemben, s újabb három ál­lammal (Sierra Leone, Tö­rökország, Peru) hatvan fö­lé emelkedett a népi Kínát elismerők száma. Több be­folyásos nyugati lap ugyan­akkor olyan véleményt koc­káztat meg, hogy Kissinger pekingi útja során már meg is állapodtak néhány előzetes pontban, s Peking „keménysége” inkább arra irányul, hogy az utolsó perc­ben „megemelje Nixon re-, pülőjegyének órát.. Párizsban közben halad a sorszám, e héten már a százhuszonnegyedik (!) Viet- nam-csütörtökre került sor — eredmény nélkül. Az amerikai magatartásnak szemmel látható külső jele, hogy Bruce lemondása után. változatlanul nincs hivata­los delegációvezető. Zavart kelthettek bizonyos légből kapott híresztelések is: egy svéd lap jelentése, hogy a VDK 183 amerikai repülő­tisztet soron kívül szabadon bocsájt. Természetesen el­hangzottak a cáfolatok, de a rendezés alapjául szolgáló — ismert vietnami hét pont eleve leszögezi az álláspon­tot: a hadifoglyok szabadon engedése az amerikai csa­patkivonásokkal párhuza­mosan történhetik meg. A feladott leckét nem lehet ki­kerülni: következő lépésként az amerikai félnek kell nyi­latkoznia agressziós haderői­nek visszavonásáról. Továbbra is hullámzó az arab világ képe. Szudánban dolgoznak a rögtönítélő bí tóságok, moszkvai és szófiai nagykövetének visszahívá­sával, illetve szovjet és bol gár diplomaták kiutasításá­val Khartúm rontotta ál­lamközi viszonyát a szoci­alista országokkal. Marokkó ban a király lemondatta a kormányt, s különféle re: formígéreteket tett — az el­lenzék viszont új alkot­mányt és új választásokat követel. Kormányváltozás le­hetőségéről' szólnak az am- mani hírek is, sőt nem tart­ják kizártnak, hogy arab­közi közvetítéssel új egyez­ményt kötnének — nem va­lamennyi palesztin szerve­zettel, hanem csupán az El Fatah-hal. A viharos közel­múlt ismeretében azonban nem táplálhatunk túlzott ábrándokat afelől, hogy ha­marosan pont kerülne a jor- dániai válság mögé. A számos helyi krízis el­választhatatlan a közel-kele­ti probléma általános ren­dezetlenségétől. E tekintet­ben sok szó esett az ame­rikai külügyminisztérium közel-keleti emberének, Sis­co államtitkárnak izraeli tár­gyalásairól, amelyek a várt­nál jobban elhúzódtak. Washington állítólag egy Szuezi tervet nyújtott át, (hivatalosan nem tették kö­zé az okmány szövegét, csu­pán laphivatkozások alapján ismerjük), amely lehetőséget nyújtana ugyan a csatorna megnyitására, de cserébe meghatározatlan idejű tűz­szünetet kíván, a megszállt arab területek visszajuttatá­sa nélkül. Az amerikai tak­tika nyilvánvalóan kettős célt szolgál: biztosítani kí­vánja Izrael alapvető pozí­cióinak megtartását, ám ugyanakkor a „békecsináló” mezében lép fel, hogy még inkább megossza az arab vi­lágot, s jobbratolódást idéz­zen elő. Washington terve egyelőre kétoldalú visszautasításban részesült. Kairó első lép'és- ként érdekelt ugyan egy Szuez-kompromisszumban, de biztosítékokat kíván a to­vábblépőre, az arab terü­letekről történő visszavonu­lásra. Izrael viszont csak a jelenlegi' vonalak mégtertá- sa mellett egyezkedne a csatornáról, még azt is visz szautasítja, hogy hátrahú­zódjon a Sinai-félsziget kö zepén lévő Mitla hágóig, s a csatorna keleti partjára akár jelképes egyiptomi csa­pategységek keljenek át. Sis co, a jelek szerint, üres kéz­zel volt kénytelen haza­térni ... Réti Ervin Czinege Lajos honvédelmi miniszter nyilatkozata (Folytatás az 1 oldalról) A gyakorlat befejeztével Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter nyilat­kozott az újságíróknak. Kifejtette: nagyra értékeli a katonák teljesítményét, a feladat végrehajtásának 15 perccel való megrövidítését. Ennek jelentőségét növeli, hogy Európa egyik legna­gyobb folyójának, a Dunának a leküzdése rendkívül bonyo­lult feladat, s mindig is az volt. — Szeretném leszögezni — folytatta —, az a szovjet technika, amivel a híd ké­szült, igen kiváló. Korszerű­ségét bizonyítja, hogy a híd rendkívül változatosan állít­ható össze, rongálás esetén — bár kisebb teherbírással — de egész rövid idő alatt át­alakítható. Felépítéséhez lé­nyegesen kevesebb ember szükséges, mint a korábbi tí­pusoknál. Az ilyen híd alap­vető jellemzői: a nagy teher­bírás és a rugalmasság. Az összekapcsolás technológiája lehetővé teszi a gyors áthala­dást, vagyis a híd tömöríté­sét, illetve nyújtását. A továbbiakban a minisz­ter hangsúlyozta: a Varsói Szerződés hadseregei sikeres együttműködésének egyik fontos biztosítéka, hogy az alapvető harci eszközök szab- ványméretűek és a kiképzési bázisok is azonosak a külön­böző országokban. Ahogy egy üzemben a munkások, a mér­nökök feladata, hogy minél magasabb színvonalon szer­vezzék meg a termelést, a hadseregeknek az a köteles­ségük, hogy maradéktalanul teljesítsék a legmagasabb ál­lami és pártvezetéstől kapott megbízatást: a leghatéko­nyabban biztosítsák a haza, a békés építőmunka védel­mét. Fegyveres erőink meg­bízatása, hogy a Varsói Szer­ződés kereteiben, mindenkor a lehetséges legmagasabb szinten szervezzék meg a ki­képzést, a harckészültséget, hogy az adott nemzetközi helyzetben féken tarthassuk ellenfeleinket. Népünk szá­mára világos: a Magyar Nép- köztársaság mind a gazdasági építésben, mind a honvéde­lemben csak a Szovjetunió­val és a szocialista közösség többi országával együtt volt és lesz mindenkor képes megvédeni állami szuvereni­tását, a szocialista társada­lom vívmányait. Ezt hivatot­tak elősegíteni a Varsói Szer­ződés hadseregeinek közös gyakorlatai is, amelyeket a tagállamok harci kiképzési tervének megfelelően külön- külön vagy együttesen haj­tunk végre — mondotta a miniszter, majd kiemelte a csehszlovák néphadsereggel és a szovjet hadsereggel ki­alakult igen jó együttműkö­dés jelentőségét, hasznossá­gát. Nagy elismeréssel szólt a magyar katonafiatalokról, akik a mostani gyakorlaton is meggyőzően tanúsították: amit tőlük értelmes szóval megkövetelnek, azt becsület­tel, dicséretre méltóan telje­sítik. — Ez a gyakorlat fontos helyet foglalt el évi tervünk­ben. Azt hiszem, egyértelmű­en elmondhatjuk, hogy előírt célját többszörösen is elérte. A látottak azt bizonyítják, hogy a katonák a kiképzési programot magas színvona­lon teljesítették. A parancs­nokok, a műszaki tisztek, a mérnökök, a technikusok jó kivitelezési tervet készítettek, ami biztosította a harci fel­adatok sikeres végrehajtását. Az elmúlt napok igazolták: bár több nyelven beszélünk, ha szívünk együtt dobban és eszünk egy célért gondolko­dik, akkor ilyen magas szín­vonalon tudjuk megoldani feladatainkat. — Szeretném az alkalmat felhasználni, hogy a részvevő csapatok, katonáinak, tiszt- helyetteseinek, tisztjeinek, a tervek kidolgozóinak és a gyakorlat vezetőinek átad­jam a legmagasabb fokú el­ismerést. Tiszta szívből . gra­tulálok és köszönetét mondok a Magyar Néphadsereg veze­tői, egész személyi állomá­nya nevében a szovjet hadse­reg és a csehszlovák néphad­sereg csapatainak a gyakor­lat során tanúsított kiváló együttműködésért — fejezte be nyilatkozatát Czinege La­jos. Nimeri nyilatkozata Nimeri szudáni államfő az egyiptomi Akhbar El-Jom cí­mű hetilapnak adott nyilat­kozatában szólt országa és a Szovjetunió viszonyáról. Ki­jelentette, hogy „Szudán nem akarja megszakítani a kap­csolatokat a Szovjetunióval, de minden Moszkvától függ”. A szudáni államfő cáfolta hogy a szovjet szakértők visz- szahívását kérte volna. A nyilatkozatban Nimeri is­mét kifejtette, hogy a kom­munistákat legfeljebb „jóaka- ratú” egyénekként hajlandó eltűrni a politikai életben, mert a politikai pártok be vannak tiltva Szudánban. Nimeri „tiszteletre méltó­nak” nevezte Kína magatar­tását Szudán iránt, de nem volt hajlandó nyilatkozni a Mao Ce-tunghoz és Csou En- lajhoz intézett üzenetéről. Harcok Vietnamban A dél-vietnami zsoldosok legutóbbi kambodzsai offen- zivája óta pénteken zajlott le a leghevesebb összecsapás a népi felszabadító erők és a Phnom Penh-i rezsimet tá­mogató saigoni kormánykato- naság között — jelentették szombaton reggel az indokínai hadszínterekről. Az összecsa­pás színhelye Phnom Penh- től 50 kilométerrel délkeletre és Neak Luongtól 20 kilomé­terrel északkeletre volt. A hazafiak elszánt ellenál­lása nyomán szorult helyzetbe került kambodzsai és dél-vi­etnami kormánykatonaság mentesítésére amerikai bom­bázó repülőgépek is beavat­koztak. Saigon! beismerés szerint a dél-vietnamiak vesz­tesége 10 halott és 25 sebesült. A kambodzsai, úgynevezett Kacsacsőr-térségből szintén élénk harci tevékenységről ér­keztek jelentések. Dél-Vietnamban az elmúlt 24 órában csak szórványos ak­ciók folytak, jelentősebb fegy­veres összetűzésre csak Kon- tum közelében került sor. Vi­szont az amerikai légierő B— 52-es óriásbombázói pénteken ismét több hullámban támad­ták a fegyvermentes Övezet közelében „feltételezett” par­tizánállásokat. Ülésezik az ASZÚ KB Vasárnap Anvar Szadat el­nökletével tartja első ülését az Arab Szocialista Unió újon­nan választott Központi Bi­zottsága. Az ülésen részt vesznek a kormány tagjai, a kormányzók és az ASZÚ kor­mányzósági titkárai. Az első tanácskozás feladatai közé tartozik a politikai, a gazda­sági, a szervezési, a belügyi és a kulturális állandó bizottság megalakítása, valamint az ál­landó bizottságokat irányító titkárság megválasztása. A Központi Bizottság ugyancsak megvitatja az állandó alkot­mány tervezetét, amelyet még augusztus folyamán bocsátó­nak népszavazásra. Szombaton Szadat elnök Kairóban találkozott az egyiptomi munkásság, a szakszervezeti mozgalom és a munkásszervezetek képvise­lőivel, az ASZÚ Központi Bi­zottságának munkástagjaival és az ASZÚ ideiglenes főtit­kárságával, s beszédében az általános politikai és katonai helyzettel, a dolgozó töme­geket érintő kérdésekkel fog­lalkozott. A jövő hét szombat­ján a diákszervezetek képvi­selőivel találkozik az egyipto­mi államfő. Vöröskőy fános: td fekete macskauUeealée 35. S este talán majd sé tálhatunk egyet a csillagos égbolt alatt. Mint akkor, a Tátrában.” Kész volt a ke­lepce. — Ami esetleg az orvos halálát is jelenthette volna. — Esetleg. De csak egy őr­nagy Sérült meg. Ugye, nem volt veszélyes? — Intett ke­délyesen Beke felé. Bekére nem igen hatott a szellemeskedés. Mogorván kérdezte: — A kirándulás szervezése körül nem akadtak bonyo­dalmak ? — Jócskán. Először is az iskolai program szerint má­jus tizennegyedikén kellett volna elindulnunk. Aztán az útvonal. Miért pont a Bala­ton és a bakonyi menedék­ház? Az igazgató és a többi tanár más javaslatokkal is előállt. Már-már úgy látszott, dugába dől a tervünk. Szegény Sárkány tanárnő ugyancsak kutyaszorítóba került, ő, aki a legengedelmesebb tanerők közé tartozik, most megma­kacsolta magát. Ezernyi ér­vet eszelt ki. A szerelem őt is nagy teljesítményre sar­kallta. Végigjárta az útvona­lat. mindent alaposan előké­szített. Nagy harcok árán még­is nyélbe ütötte a dolgot. — Már csak az éles löve­dékek voltak hátra. — Azok, de még sok min­den egyéb is. A lőszerekkel nem akadt dolgunk. „Apám” a gyakorlat terve alapján szállította a három adatot: a lövegek tüzelőállásának hoz­závetőleges helyét, a feltéte­lezett célpontot és ehhez vi­szonyítva a menedékház helyzetét. A lőszerekről a központ gondoskodott. Ügy tudom, odakint készítették el az ismert ferde metszésű el­járással. ötletes találmány: ide célzunk és ott csapódik be. Egyébként súlyra és for­mára hasonlóak a vaklőszer­hez. Becsempészték, „papa” pedig elrejtette. Inkább az okozott gondot, hogyan jut­tassuk el a gyakorlat színhe­lyére. Az egyik megoldás az KEMREGENY lett volna, hogy előre elhe­lyezzük egy fán, s az őrmes­ter segítségével, alkalmas időben kiese»—ük egy láda vaklőszerrel. Ez azonban nem látszott elég megbízha­tónak. Mint lehetőséget azon­ban meghagytuk, félrevezeté­sül. Ezért csináltam a nyo­mokat a bükkfán, mialatt a szerelmes kandúr a mene­dékházban járt. Be lehetett volna csenni a ládát a raktárba is, de az őrmester elfecsegte: parancsnokuk módfelett alapos ember. Min­dent ellenőriz, különösen a lőszereket. Ez is felboríthatta volna számításunkat. így ju­tottunk el az útvonalon vég­rehajtott lőszercseréig. En­nek csupán az volt a hátrá­nya, hogy még egy embert be kellett vonni: az élelmiszeres­kocsi vezetőjét. Felcsillantot­tuk előtte a nyugati sport­élet nagyszerű lehetőségeit. Cikket hozattunk róla... így aztán teljesítette Király őr­mester kérését — A kis kitérő végül nyak­töréshez vezetett... — Begyulladt. Pedig ő ta­lán megúszta volna az ügyet — Folytassa! — Hátra volt a két tanárnő cseréje, és az útiterv megha­misítása. Itt is percre kiszá­mítottam mindent. Sárkány tanárnő nagyon kedvelt, szí­vesen megengedte, hogy a korai indulás miatt nála tölt— sem az utolsó éjjelt. Délután könnyűszerrel kicseréltem a gyógyszert, amitől aztán rosz- szul lett. Később, mialatt Csalogány tanárnővel beszélt, mankóimon vécére indul­tam. Odakint kerékpárra szálltam, s villámgyorsan be­karikáztam az iskolába. A tanári szoba egyik ablakán előzőleg elrontottam a zárat, a fiókhoz pedig beszereztem a kulcsot. Rövidesen ke­zemben volt az útiterv, s csak egyetlen számot kellett kijavítanom: érkezés tíz óra helyett nyolc harminckor. — Hová lett ez a papír? — Még a defekt helyén ki­emeltem a tanárnő táskájá­ból. Tudtam: így ő kevere­dik gyanúba. Hiszen nem igazolhatta, hogy az írás sze­rint valóban fél kilenckor kellett volna a menedékház­hoz érkeznünk. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents