Kelet-Magyarország, 1971. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-31 / 204. szám
1971. augusztus 31.' KBLET-MA6YAROBS2ÄS Bombaüzlet — ráfizetéssel ? Szakmunkái, mérnök — de honnan ? Építőipari vállalkozás Új fehértón DICSEKVŐEN ÚJSÁGOLJA az egyik termelőszövetkezet üzemi vezetője, hogy milyen bombaüzletet csináltak korábban a hagymájukkal. Majdnem a nyakukon maradt, mert minőségre sem a legtetszetősebb volt, de jött egy maszek felvásárló és a reméltnél is magasabb áron átvette tőlük. Akik az üzletet lebonyolították, külön prémiumot kaptak a vezetőségtől. Abban nyomban megegyeztünk: a maszek aligha fizetett rá erre a vételre. „Biztosan sokat nyert rajta, amikor tovább adta kilójával, de nekünk is jól jött.” így veregette a mellét az üzemi vezető, s amikor kapta a kérdést, hogy ők vajon nem tudták volna-e magasabb összegért elkilózni, akkor úgy válaszolt: „Ugyan, mi nem rendezkedtünk be erre, az árusításhoz hely, meg ember is kell.” Meglepő eredményt kapnánk, ha valamilyen úton kiszámítanánk, milyen nagy összegek úsznak el a vállalatoktól, a termelőszövetkezetektől ilyen okok miatt. Mert az említett példa korántsem egyedülálló, hasonmásai — különböző köntösben — szél- tében-hosszában fellelhetőek. Találóan jegyezte meg erre az egyik gazdasági vezető, amikor azt mondta: jó dolog az önállóság, csak még darabosan, nehézkesen mozognak vállalataink. EZ A DARABOSSÁG persze csak egyik kerékkötője a még eredményesebb gazdálkodásnak, — bár nem lényegtelen. Amikor a rugalmasságot kérik számon a gazdasági vezetőkön, akkor nem fogynak ki a mentegetőzésből: jól meg kell fontolni minden lépést; nem pepecsel - getük apró dolgokkal; azzal csak a bajunk gyűlne meg; mi lesz, ha nem megy az üzlet stb. Igaz, hogy közben sok helyütt akadozik az ellátás, mérgelődnek a lakosok, mert nincs zöldség és gyümölcs a faluban, vagy nincs, aki megjavítson egy kisgépet, cipőt, kifestené a szobát. Persze, amikor úgy fogalmazunk: nem eléggé rugalmasak a vállalatok, a szövetkezetek, van ebben egy kis felmentés is. Találóbban azt kellene mondanunk, hogy bátortalanok, nem bíznak önmagukban, s holmi sajnáltató objektív okok mögé palástolják eme tulajdonságukat. Másfajta arcát is megmutatja a nehézkesség. Sokszor hallani a vállalatoknál, a szövetkezeteknél életre való elképzelésekről — olykor örömmel üdvözli ezeket az újság is — aztán hiába várjuk a megvalósulást. Némelyütt a kelleténél is körültekintőbbek akarnak lenni, másutt ezer és egy biztosítékot próbálnak keresni a tervezett akció mellé, megint másutt olyan sokáig tart az előkészület, hogy mire a kivitelezés megkezdődnék, másutt már lekörözték őket. „Olyan ez, mintha egy magasugró száz méterről futna neki, hogy átugorjon hatvan centimétert. Mire a léchez ért, kifáradt és leveri.”' Aki így fogalmazott, fején találta a szöget: mind a körülményesség, mind pedig a túlzott óvatosság, a bátortalanság eleve kudarcra ítéli a legígéretesebb elképzelést is. Ha pedig ez párosul a cikk elején példaként felhozott ráfizetéses bombaüzlet-szemlélettel, akkor már nem is tízezrekben, hanem annál nagyobb összegekben lehet csak mérni azt, ami elúszik a vállalat, vagy a szövetkezet kasszájából. AMIKOR BIZTATJUK a gazdasági vezetőket, hogy jobban éljenek az önállósággal. vállalkozzanak bátran a valós igények kielégítésére, óhatatlanul felbukkan a gyanú: talán azért nincs e biztatásnak kellő foganatja, mert nem eléggé tájékozottak az életről. Ha pedig ez a bajok gyökere, akkor ebből mar egyenesen következik a túlzott óvatosság, az, hogy „jaj mi lesz, ha nyakunkon marad a termék, vagy nem jönnek a kuncsaftok.” Még mindig elég kevesen vannak, akik etekin- tetben is felismerik az üzemi demokrácia szerepét. Hiszen ahol a gazdasági vezetők igényt tártanak a kollektíva javaslataira, ahol kikérik az egyszerű dolgozók véleményét is a tervek készítésénél, ott a piac valóságos igénye is könnyebben felderíthető. Valamikor — nem is olyan régen — általános szokás volt vállalatainknál, az ötletnapok szervezése. Itt Szabolcsban is fontos — sőt mi több, izgalmas — eseményei voltak ezek a vállalatoknak, hiszen több helyütt ad hoch ötven-száz forinttal honorálták a legjobb tippeket, melyek aztán szépen is hoztak a vállalat konyhájára. Kár, hogy ez a módszer — nem tudni, mi okból, — kiment a divatból. A LEGTÖBBET MÉGIS a fontos beosztásban lévő vezetők tehetik azért, hogy forintokra váltsák át a törvény adta nagyobb önállóságot. Végtére is — megint a hagymapéldához visszakanyarodva — egyszerű számítás kérdése az egész: mire érdemes befektetni, s mennyi áldozat, milyen hasznot hajt. Persze, ahol a régi szemlélet sablonjai szerint gondolkodnak, dolgoznak, ott ez az egyszerű számítás is fárasztónak tűnik. Ám ahol már felismerték, hogy a gazdasági reform után kialakult gyakorlatban egyre inkább az nyer, aki mer, ott nem dörzsölik a markukat némi haszon elérése után, hanem megfogják a nyereség minden forintját. Angyal Sándor Igényesebb tervezés — Munkaszociológia Tervek, lehetőségek a munkaerő-gazdálkodásban Az Ujfehértói Nagyközség® Tanacs elhatározta, hogy olyan költségvetési üzemet alapít, amely építőipari tevékenységet folytat. A községi tanács irányítása és vezetese alatt működő vállalkozás as újfehértói igényeken kívül az egész vonzkörébe tartozó környéken jelentkező rendeléseket is kielégíti majd. így Kálmánháza, Bökönv, Érpatak és Geszteréd költségvetésében és fejlesztési alapjában előirányzatit munkákat végzi az új költségvetési üzem. Az újfehértói vállalkozás szeptember elsején kezdi meg működését, segítve ezzel a község és az egész környék építőipari igény»« nek kielégítését. ötszáz kőműves ha lenne! — Óhaj, amely ma sem teljesült, pedig már ma munkába állhatna Szabolcs-Szatmár vállalatainál, szövetkezeteinél valamennyi. S ez csak egy a sok közül, mert az iparnak szinte minden ágában a jelenleginél több szakmunkásra volna szüksége. Harmincöt asztalos, negyven villanyszerelő, nyolcvan gumigyártó, százhetven szerkezetlakatos, kétszázhetven női szabó. Kiragadott példák: ezekben a szakmákban ennyi szakmunkás hiányzik. Nagy a megyei szám is: egy nemrég készített munkaügyi felmérésben 2500 képzett szakmunkás szerepel az „igénylistán”. (Természetesen ez nem jelenti azt, hogy eny- nyi betöltetlen munkahely van, mert a helyek többségén betanított munkások dolgoznak.) Több szakmunkás kellene És egyre több szakmunkás kellene: a negyedik ötéves tervben megyénkben 18—20 ezer új ipari munkahely létesül. A megye műszeriparában, vegyiparában és ruházati iparában a jelenlegi szakmunkáslétszám megkétszerezésére kell felkészülni. A textilipar még többet, a jelenlegi szakmunkáslétszám háromszorosát foglalkoztatni 1975-ig. De nem elég csak a szakmunkásokra figyelni. Kevés a magasabb iskolai végzettségű szakember is. A megyei NEB egyik vizsgálata során 150 gazdasági egységre kiterjedően kért adatokat. Ezek szerint a megye szocialista iparában 45—50 mérnök, fele ennyi1 közgazdász, mintegy nyolcvan felsőfokú technikumi, vagy számviteli végzettségű szakember számára biztosítanának munkát, s mintegy 120—130 középfokon képzett szakemberre is szükség volna. Érdemes egy pillantást vetni a statisztikára: a megye építőiparában jelenleg 72 mérnök dolgozik, de 1975-ig további hetven mérnökre lesz majd igény. Figyelemre méltó az is, hogy a megye 30 ipari szövetkezeténél mindössze két mérnök dolgozik Megfigyelhető továbbá a közgazdászok iránt növekvő igény: az iparban jelenleg huszonhat közgazdász dolgozik, s kétszer ennyi munkájára számítalak az ötéves terv utolsó évében. Eddig tehát a jelen és az igények. Ám, hogy az óhajok valósággá váljanak és több legyen a magasabb képzettségű szabolcsi munkás, elsősorban a vállalatoknak kell tenniük. Annál is inkább, mert a munkaerő-gazdálkodás gondjai elsősorban a vállalatoknál, szövetkezeteknél szorítanak. Jparitanult-'iépzés Amennyiben reálisak a vizsgálatba bevont 150 vállalat, gazdasági egység tervei, az összesített adatokból az tűnik ki; a jelenlegi szakmunkáslétszám 70 százalékos emelésére van szükség a tervek valóra váltásához. Ugyanezeknél a vállalatoknál, szövetkezeteknél azonban a jelenlegi szakmunkás- állomány mintegy kilenc százalékának megfelelően biztosított az ipari tanuló-képzés. A két szám közti óriási különbség azt jelzi, ha nem történik gyökeres változás, nem a gondok csökkenésével, de éppen azok növekedésével kell számolni. Változások persze várhatók, újabb szakközépiskolák, szakmunkástanuló iskolák épülnek még a tervidőszakban. Ez azonban csak az egyik oldal. A másik az, hogy a vállalatoknak az eddiginél sokkal tervszerűbben kellene gondoskodni a szakemberekről, azok képzéséről. Korántsem áldoznak megfelelő összeget például a tanulmányi ösztöndíjakra. A már említett NEB-vizsgálat- ban szereplő 9 tanácsi vállalatunknál és 13 szövetkezetünknél mindössze 33 ezer forintot fizettek 1970-ben társadalmi ösztöndíjként. Ez pedig nagyon kevés. Viszonylag jobb a helyzet a minisztériumi iparvállalatoknál: ugyanebben az esztendőben 652 ezer forintot áldoztak társadalmi ösztöndíjakra. Az összeg felét — és e'z teljesen új gyakorlat — szakmunkások részére folyósították. Az ösztöndíjakkal kapcsolatban egyre inkább kialakul az a vélemény, hogy a szakemberek iránti igény és a szakember-utánpótlás biztosítására felhasznált társadalmi ösztöndíjak nincsenek arányban. Szakmuukásképzés és szervezés A vállalatok jelentős része máshonnan várja a kész szakmunkásokat, ritkán szerveznek vállalaton belüli szakmai tanfolyamot, és többnyire megelégednek azzal, hogy a hosszabb ideje ott dolgozók betanított munkásokként végezzék el a szakipari munkákat is. Ez pedig az igények leszállítása, s hátrányai egy-egy komolyabb bővítésnél jelentkeznek látványosan: a gazdasági vezetők nem válogathatnak a szakemberekben, egy-egy új csoportvezető, művezető kinevezésekor jó, ha egyetlen megfelelő tudású és végzettségű jelölt van. Az általános kép mellett rendkívül változatos a vállalatok, szövetkezetek eljárása. A hiányosságok mellett sok jó példa is van. A lényeg azonban: a vállalatoktól a korábbinál több és gazdagabb módszert igényel a szakmunkásképzés és szervezés. Jobban előtérbe kellene helyezni az emberi kapcsolatokban rejlő gazdag tartalékokat, s megalapozni, majd felhasználni a munkaszociológia tapasztalatait is. Marik Sándor Gyogypedägogmi intézet épül Nyírbátorban Hétfőn, augusztus 30-ái> délelőtt jelölték ki Nyírbátorban a létesítendő gyógypedagógiai intézet, helyét. A község szép részén, a debreceni útfélen készül majd el az intézmény, amely a Művelődésügyi Minisztérium anyagi támogatásával épül majd fel. A terveket most készítik a NYIRTERV-nél. Eszerint a nyírbátori gyógypedagógiai intézet iskolából és bentlakásos kollégiumból áll majd, és 150 gyermek elhelyezésére lesz alkalmas. A tervek elkészülése után kezdenek az épületkomplexum kivitelezéséhez. amely a jövő esztendő, ben kerül tető alá. Minden az építőkön múlik! Három óvoda építését kezdték el Nyíregyházán — Az óvodás korú gyermekek szüleitől most már csak türelmet kérünk. Reméljük, nem hosszú idő múltán meg tudjuk oldani égető gondjukat. Jelenleg a nyíregyházi óvodák kihasználtsága 150— Ki!) százalékos. Kis türelem, mert megkezdődött. — Ezekkel a szavakkal nyugtatott meg Fodor Géza. a nyíregyházi tanács művelődésügyi osztályának vezetője. A lényeg a következő: Nyíregyháza városban három óvoda építése kezdődött meg. Az Ujszőlő utcán — ismertebb meghatározás szerint az F.sy.aki nagykörűt mentén lévő óvoda tőszomszédságában — már elkerítették a területet, odaszállították az anyagot. Könnyű vasvázra szerelik itt a Hernád Ktsz által készített műanyag- és kavicskeverékből álló paneleket. Az épület elkészülte után itt 100 gyermeket tudnak elhelyezni. Hasonló kivitelezésű óvoda készül a Kert közben és a Stadion utcán, az ott már meglévő óvodák mellett. Azért így telepítik az új intézmé-' hyeket. mert ezzel sokat megtakarítanak, hiszen a meglevő óvodák konyhái, technikai helyiségei az új épületek kis lakóit is szolgálják majd. A nyíregyházi új óvodák kivitelezője a sóstóhegyi Vörös Csillag Tsz építőbrigád.ia. Most már csak rajtuk múlik, hogy milyen gyorsan készülnek el az új intézmények. Ha*i sonlóan nagy figyelemmel ki-- sérik a városban a tsz építőbrigádjának azt a munkáját, amelyet a tbc-szanatóriumbao. végeznek. Itt ugyanis egy; gyermekpavilont építenek, amely otthont ad a ma még a Bencs-villában élő beteg kis gyermekeknek. Ha ez a pavilon elkészül, akkor innen a kicsik a szanatórium területére költöznek és ezzel egy- időben megkezdődik a villa óvodává történő átalakítása* A tervek szerint erre még ebben az esztendőben sor kerük A készülő új óvodák bed rendezését és felszerelésé# már megrendelték, a beindításhoz a pénzügyi fedezet is rendelkezésre áll. Emlékezés Hámán Katóra Hámán Kató falusi lány volt. 1884-ben született. Szülei korán meghaltak. A nagy család minden terhe rázuhant ekkor... Tanulni szeretett volna. A vasútnál pénztáros volt, naponta 10 órán át, a másik 8 órát otthon dolgozta. 34 esztendős volt. amikor Budapestre, a Nyugati pályaudvarra helyezték. Aránylag későn ismerkedett meg a szervezettség erejével. És mindjárt a magyar munkásmozgalom egyik nagy alakja, a vasutasok kedvelt szónoka, dr. Landler Jenő figyelt fel rá. Első beszélgetésük nem tartott hosszú ideig, de meghatározó jelentőségű volt Hamán Kató fejlődése szempontjából. Bekapcsolódott a szakszervezeti mozgalomba. és néhány hónáé múlva már sztrájkot szervezett. Landler megajándékozta az érdeklődő nőt egy sokat forgatott, szakadozott könyvvel is. Hámán Kató egész éjjel ezt olvasta, és ezután százszor elővette még Marx és Engels gyújtó hatású Kommunista kiáltványát. A Tanácsköztársaság idején Landler Jenő népbiztos volt, Hámán Kató, forradalmi szervező. A fehér- terror Landlert menekülésre kényszeri tette. Hámán Kató itthon maradt és a vegyiparban helyezkedett el. Nem volt erős fizikumú; a mérgező anyagok belég- zése gyorsan aláásta egészségét. Kegyetlenek voltak 3Z üldözé ek. ame'vekben forradalmi tevékenysége miatt, volt része: összesen 10-szer tartóztatták le és ítélték el hosszabb-rövi- debb börtönbüntetésre. De minden új megpróbáltatás csak a kommunista meggyőződést szilárdította benne. Az újjászerveződő kommunista párt az illegalitásban jelentős feladatokkal bízta meg. Nagy nehézségek árán eljutott a párt első kongresszusára. Bécsbe is. ahol az a feladat várt a küldöttekre, hogy kidolgozzák az itthoni illegális és legális harc stratégiáját és taktikáját. Hámán Kató többször hozzászólt a vitához. Az akkor 41 éves asszony sokoldalúan elemezte a magyarországi helyzetet. Ekkor lett az illegális Központi Bizottság tagja. Az I. kongresszus határozatainak itthoni alkalmazásában Hámán Kató nagy sikereket ért el. A féllegális Magyar Szocialista Munkáspárt egyik vezetőjének azonban tömérdek üldözési kellett elviselnie. Egészségi állapota mind elviselhetetlenebbé vált: a börtönből is feltételes szabadságot kapott emiatt. A nagyszerű kommunista asszony még ezt a lehetőséget is arra használta fel, hogy a párt külföldi vezetőihez, Bécsbe utazzék. 1927. különösen hideg telén. embercsempészek segítségével, ment át a hóval és jeggel borított határmenti erdőkön Magas lázzal, teljesen elcsigázva érkezeti meg az osztrák fővárosba. ahol tanítómesterét. Landler Jenőt a kórházban látta utoljára viszont: a súlyos szívbaj maiakkor elhatajmasodott a párt kiváló vezetőjén. (Egy év múlva halt meg Francia- országban.) Hámán Kató a magyarországi börtönviszonyokkal kapcsolatos személyes tapasztalatairól számolt be ezen az utolsó beszélgetésen. Landler azt a tanácsot adta neki. hogy hazatérése után szélesebben szervezzék meg a bebörtön- zöttek megsegítésére szolgáló társadalmi mozgalmat, a Vörös Segélyt.. Hámán Kató erejéből sok mindenre telt; az újjászervezett Vörös Segély ez időtől egyik nagy támasza lett a pártnak. De többet volt kinzó- kamrában. börtönben, mint szabadon. Utolsó. 51 éves korában készült arcképéről már egy megtört, 7» -év körülinek tűnő öregasszony néz ránk. A tizedik letartóztatást és a börtönt csak kevéssel élte túl. 35 évvel ezelőtt, augusztus 31-én nagy fájdalmak között kórházban halt meg. Landler Jenő. a tanító- mester, ha élne. 96 éves lenne. Hámán Kató. a tanítvány 87; ilyen nagy távolságra a születés napjától már elhalványul a hősi halál tragikuma, és az élők figyelme inkább az életműre irányul. Mindketten fiatalok maradtak a mi korunk emberének szívében. Utcák, gyárak, intézmények, úttörőcsapatok. honvédalakulatok vették fel nevüket. Müvüket történelemórán tanítják. Előfutárai és úttörői voltak a marxizmus— teninízmus hazai elterjeszd lésének és győzelminek. Máté Gjiösgr' ‘
