Kelet-Magyarország, 1971. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-28 / 202. szám

«. oMa! RßLET-MAGYARORSZ kO 197T. augusztus M. Szülők fóruma Menedzseljük a gyermeket Néhány nap csupán, és az iskolákban megszólal a tanévet megnyitó csengőszó. Megyénk iskoláiban is tízezrek számára kezdődik a munka egy gondtalan vakáció után. Munka, hiszen a gyermekeknek a tanulás igen komoly szellemi és fizikai erő­feszítést jelent, tízhónapos állandó készenlétet. A tanévkezdet nemcsak a gyermek, az iskolás számára esemény. Az kell, hogy legyen a szülőnek, aki útjára bocsát­ja leányát vagy fiát. Mert nem annyi a tanévkezdet, hogy a szülő megveszi a táskát, könyvet és a füzetet, és utána min­den gondot az iskolára és a gyermekre hagy. A tanév a szü­lő számára is folyamatos kötelességet jelent, fokozott gondos­kodást, együttélést a gyermek napi problémáival, örömeivel, kudarcaival és sikereivel. Különösen jelentős azok feladata, akiknek gyermeke most megy az első általánosba, vagy most kezdi középfokú tanul­mányait. Igaz, a két nemzedék korban nyolcévi távolságban van egymástól, a problémáknak van közös vonásuk. Ezek kö­zül az első: mind a kis elsősök, mind a nagy elsősök közössé­get váltanak. Az elsős kisgyermek az óvoda megszokott környezetéből vagy éppen az otthon biztonságot adó zárt világából lép ki. Ez számára az első alkalom, hogy nap mint nap magas munka- követelményekkel kerül szembe, amelyeket meg kell oldania. Uj gyermekközösség, a tanító, vagy tanítónő mindeddig isme­retlen alakja, a tanórák percre beszabályozott kényszerfegyel­me. az iskolapad helyhez kötő szabályozása mind olyan új­donsághalmaz, ami elborítja a kis hatévest. Mi sem természe­tesebb, mint az, hogy a szülő igyekszik az új okozta megráz­kódtatásokon átsegíteni gyermekét. Okosan serkenti a munká­ra, egy ritmusba kerül az iskola oktató- és nevelő tevékenysé­gével, és anélkül, hogy a szülői házat második iskolává tenné. X íintegy menedzsel. Semmi értelme nincs annak, ha az első osztályha lépés első napjaiban már azt verik belé: legyél ki­tűnő, csak ötösöket hozzál, minden jó pont egy forint, stb. Az első és a legfontosabb a rendszeres munkára szoktatás, a si­kerélményekre okos reagálás. Ott kell állni a kudarcok ide­jén is a gyermek mellett, hiszen egy-egy kezdeti sikertelenség ki nem küszöbölése nagy törést okozhat Ilyenkor van nagy szükség a szülő tárgyilagosságára. Nem okos, ha a gyermek kudarcáért a tanítót teszik felelőssé. Mér­legelni kell pontosan, melyek a gyerek képességei, miben gyenge, mi az erőssége. A pontos elemzés, a nevelővel való szoros egység és kapcsolat hozhatja meg azt, hogy az első osz­tály első hónapjai egy hosszú időre szóló indíttatásnak számít­sanak, az iskola szeretetére, a korrekt, módszeres munkára ösztökélő jelleget kapjanak. A közösségváltás problémája, az új nevelők megjelenése, az új tantárgyak, a magasabb követelmények a középiskolába lépőket is megdöbbentik az első időben. Mindez érthető. Még nagyobb súlya van mindennek, ha hozzávesszük: ezek a 14 évesek már tudják azt is, munkájuknak nagy a tétje, ettől függ leendő szakmájuk, továbbtanulási lehetőségük, talán egész életük további alakulása. A nagy tét rányomja bélye­gét erre a tanévkezdésre. Az iskolák nevelői ismerik mindezt, és készülnek rá. De ugyanígy kell tennie a szülőnek is. Elég sokan azzal a helytelen céllal indítják útnak gyerme­küket: úgy tanulj, hogy egyetemre kerülj, különben mi lesz belőled? Mérje fel a szülő gyermeke képességét. Ne elérhetet­len célökrá sarkalljon, hanem becsületes munkára, a tudás­nak megfelelő pályára. Felesleges a gyerekben eleve kialakí­tani egy gátlást azzal, hogy túlzott követelményeket tornyosí- tanak elé. Mert a túlzás még azt a képességet is visszafojtja, ami megvan. Nem vitás, a középiskolába járónak a szülő már kevesebb konkrét segítséget tud nyújtani egy-egy tantárgy esetében. De talán nem is ez az elvárás. Ha a gyermek az első osztály első napjaiban csupán figyelmes érdeklődést tapasztal, már az is segítség'. Szívesen beszél árról, ami új, ami nehéz, talán job­ban el is mélyed abban, és így önmaga hozza a sikert. Elvárja az érdeklődést, de feltétlenül a kikérdezést Inkább egy-egy jólsikerült beszélgetés keretében igyekezzünk mérni tudását, adjunk lehetőséget, hogy örömmel közölje azt az újat, amit megtanult. Vegyük tudomásul: még a legjobb diákok számára is sok kudarcot tartogat a középiskola első fél éve. Ne rémüljünk meg, ne parentáljuk el a gyereket, ne szidjuk a tanárokat, az iskolát Ami különösen áll a most elsősökké válókra, az általában elmondható minden iskolásról, diákról. Mert tény: minden tanévkezdet tartogat újat a gyermeknek, amit a szülőnek ész­re kell vennie, s arra reagálnia is kell. De a szülő sose váljék hajcsárrá, gyermeke félt mumusává, aki sdkerhajhásszá ne­veli a leányt vagy fiút. Legyen inkább menedzser, aki lehető­séget teremt a zavartalan munkához, közvetett eszközökkel, saját példáival igyekszik befolyásolni, alakítani. Ebben rejlik a tanévkezdet sikere — a szülő számára. Bürget Lajos GYEREKEKNEK TÖRD A FEJED! Vízszintes: 1. Megfejtendő (utolsó négyzetben kétjegyű msh). 6. Hamis. 7. Házikó. 8. Beás egynemű betűi. 9. Pakol. 11. Hajadon (utolsó négyzetben kétjegyű msh). 12. Ügyirat. 14. Szöveg alapeleme. 16. Megfejtendő. 18. Aluminium vegyjele. 20. Vissza: vonat­kozó névmás. 21. Szemé­lyem. 22. Évszak. 24. Me­zőigazdasági gép. 25. Közé­pen fonott!! 27. Pázsit. 28. ... László (humorista író). 29. Belső szervünk. Függőleges: 1. Forma. 2. Rangfokoza­tot jelöl. 3. Régies súlymér­ték. 4. Közép-európai Kupa. 5. Frissítő italt. 6’ Vfzözönt. lOi,. KTÉ. .11,, Ipari rpstnö­> <* ' i-- f Demény Ottó: A vadász Vastag csizma, nehéz zeke, tölténytől dagad a zsebe, hajnalban kelni se lusta. Vállán duplacsövű puska. Míg rálel a vad nyomára, a nagy erdőt körbejárja. Máskor lesbe fa mögé áll, hátha egy nyúl arra sétál. De hát ravaszak a vadak, Barázdába, avar alatt, fák tövénél meglapulnak. Fészket túrnak, belebújnak. A vadász meg hazaballag. Várja otthon szidás, lazsnak. Mit ér minden fáradtsága? Sültkrumplit kap vacsorára. vény. 13. ... Baba. 14. Idegen, nálunk is használt női név. 15. Megfejtendő. 17. Egy­mást követő betűk az abc- ben. 19. Szovjet folyam. 21. Díszes. 23. Gyulladás. 24. EYE. 26. Személyetek. 27. Gumiipari Vállalat. Megfejtendő: Vízszintes 16, 1, függ. 15. Műit heti megfejtés: A beregi Tiszahát egyik feltáratlan nevezetessége a VÁMOSATYAI VÁRROM. Könyvjutalom: Marozsán András Nyíregy­háza, Szalacsi Beatrix Ko- csord és Farkas Gábor Szat- márcseke. Kiss Dénes: Rigófütty Ingó ágacskákon ülve harsog, kiált, zeng a füttye: fiú, fiú, élni jó élni-élni jaj, de jó, s huncut a bíró! Mint az arany, tolla sárgán villan meg a fák zöld ágán, ha füttyöget a rágó, azt fütyöli élni jó, s huncut a bíró! Füttye kerten, bokron átszáll, megrezdül rá fű, nádszál, ezüstcsőrű a rigó, azt trillázza élni jó, s huncut a bíró! A róka, a medve és a szegényember Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegényem­ber. Ez a szegényember egy reggel két tehenével elindult a földjére szántani. Amint az erdő mellett megyen, egyszer csak hall valami bömbölést és makogást. Bemegy az er­dőbe megnézni: vajon mi le­het az? Hát látja, hogy egy nagy medve verekedik egy kis nyúltál. — No, még ilyet se láttam életemben — mondja a sze­gényember és olyan jóízűen kacagott rajta, hogy majd kipukkadt. — Ejnye veszett-hordta embere, hogy mersz te raj­tam kacagni? — rivallott rá a medve. — No, ezért megla­kolsz. Tehenestül együtt meg­eszlek. A szegényember bezzeg most már nem kacagott; na­gyon kérte a medvét, hogy ne egye meg, vagy ha már csak­ugyan meg kell lenni, leg­alább estig ne egye meg, ameddig felszántja a földjét, szegény háza népe, hogy ne maradjon kenyér nélkül. — No, hát estig nem bántalak, de akkor meg­eszi ek! Avval a medve elment a dolgára, a szegényember pe­dig búsan szántogatott, s akármennyit _ gondolkodott, nem tudta elgondolni, mivel lehetne megengesztelni a medvét... Délfelé odavetődött egy róka: észrevette, hogy a szegényember búsul, kér­dezte tőle, mi baja, talán se­gíthetne rajta? .d ion, A szegériyemBer elmondta, hogy járt a medvével. ' Ha csak ennyi a "baj, azon könnyen tudok én se­gíteni. Kutyabajod sem lesz, magad is megmaradsz, a te­hened is, s még a medve bőre is a tied lesz. De mit fizetsz, ha megsegítelek? A szegényember nem tudta, mit ígérjen mert nem igen volt miből, s a róka is sokat kért. Végre kilenc tyúkban s egy kakasban egyeztek meg. Nehezen ígérte meg a sze­gényember, mert nem tudta, hogy honnan teremti ki; de mégis megígérte. — No, most már, szegény­ember, hallgass reám! Mikor a medve estefelé idejő, én megbúvók a bokorban s kür- tölök, ahogy a vadászok szoktak. Akkor a medve azt kérdi: mi az? Te azt mondod: vadászok jönnek. Erre a medve megijed, s kér hogy bújtasd el. Te bebújtatod ab­ba a szennyes zsákba, s megmondod neki, hogy meg ne mozduljon. Én akkor ki­jövök a bokorból s kérdem: mi van abban a zsákban? Te azt mondod: szenes tőke. Én nem akarom elhinni, s azt mondom: vágd abba a csúcs­ba a fejszédet. Te fejszét fogsz s úgy vágod a fejébe a fejszédet, hogy a medve mindjárt szörnyethal. A szegényember megör­vendett a jó tanácsnak, s kö­vette is. Minden úgy történt, ahogy a róka mondta: a medve póruljárt, s a szegény­ember megszabadult tehenes­tül. — Nem megmondtam, hogy így lesz? — mondta a róka. — Tanuld meg ebből, sze­gényember, hogy többet ész­szel, mint erővel. De nekem most dolgom van, hazasietek. Holnap elmegyek hozzád a kilenc tyúkért és a kakasért. Jó kövérek legyenek! Ottnon légy, mert különben megke- serülöd. A szegényember szekerére vetette a medvét, vígan tért haza, otthon jó vacsorát csa­pott, jól aludt rája, s nem sokat félt a rókától, mert megtanulta tőle: többet ésszel, mint erővel! Reggel alig nyitotta ki a szemét, már kopogtatott áz ajtón a róka, s kérte a kilenc tyúkot és az egy kakast. — Mindjárt, komám, mind­járt, csak felöltözöm — mondta a szegényemben hamar felöltözött, de nem nyitotta ki az ajtót, hanem megállóit a ház közepén, s elkezdett csaholni, mint a kutyák. —*- Te szegényember! Mi tesz úgy, talán csak -nem kopó? ... — Bizony, komám, kopó az, mégpedig két kopó.- Itt aludtak az ágy alatt, ördög tudja, honnan kerültek ide; megérezték a szagodat ki akarnak rohanni, alig tudom már tartani őket. — Csak addig tartsd, amíg elfutok. Nem bánom, maradjon inkább neked a tyúk is, a kakas is. Mire a szegényember ki­nyitotta az ajtót, a róka már túl volt ungon-berken. Nagyot kacagott rajta, s még talán most is kacag, ha meg nem halt. (Magyar népmese) SZEGÉNV MOHAMED Szöveg: Cs. Horváth Tibor Rajz: Gugi Sándor 24. Amíg fütyül csöndben ülök, ha elhallgat, én fütyülök, azt fütyülöm élni jó, élni-élni jaj de jó, s huncut, huncut a rigó! Kreesmóry László: Búcsú a nyártól 'V/k.rozue uroLSo re mentsége föle, rogy na eps ezren • HAZAÉR. ßEZARJWZNAE RlzrONSAUOS O7r//ON4R4. T4L4N J- fúY S/KERÜL MECSZA R4DUL N/4 ORDÍTOZÓ RUN JELE rŐ~L . JELENZEA4. HOGY EGY VÉRE!EGYÉN KÖZ ELE 0/H FUTVA AZ OROSZLÁN ÜLDÖZí. (A jövő szombati számunkban folytatjuk) A földre kormos, nagy kalap hull: fekete bográcsa az égnek, s rajta — milliónyi apró lyukak — sziporkázó csillagok égnek. Vetkőző bokrok bíbor levelén zokognak bús, bronzszínű csendek. Siratják a nyár cingár zenészét, mely tegnap még víg nótát zengett. A fák zöldselyem lenge lombhaja megsárgultan egyre csak gyérül, s oda, ahol harmat fénylett a füvön reggelente — holnap már dér ül... Ég a Hold, s a zörgő kukorica kiviritja arany fogsorát, s zsörtölődő, házsártos szelekből fonja az ősz hűvös ostorát. S holnap valamit hiába várunk lustán gomolygó ködbe zártáin, én tudom, hogy rá már nem találunk, mert én éreztem, mert én láttam, hogy az ősz huncut kis manói ellopták ma szívét á nyárnak, — összenevettek, s ezüst színű ökömyálháton tovaszálltak_

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents