Kelet-Magyarország, 1971. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-27 / 201. szám
2. oldal KELET-MAGYARORSZÄG 1971. augusztus 27. Gus Hall az amerikai kommunisták elnökjeiöltje EHSl Nagyváradtól Konstancáig Az Egyesült Államok Kommunista Pártjának országos bizottsága elhatározta, hogy jelöltet állít az 1972-ben tartandó elnökválasztásokra és Gus Hallt, a párt főtitkárát jelöli az elnöki, Jarvis Tynert pedig az alelnöki tisztségre. Gus Hall New Yorkban sajtóértekezleten kijelentette, hogy az Egyesült Államok a kapitalizmus általános válsága által teremtett súlyos válságok sorozatát éli át. Amerikának új irányban kell haladnia. A kommunisták biztosítani tudják a fejlődés új irányát. A nép előtt álló problémák végérvényes megoldása a szocializmus — mondotta. A kialakult helyzet megköveteli a munkásosztály, a négerek, a puerto-ricoiak, az indiánok és más elnyomott kisebbségek, a nők, az értelmiségiek, a farmerek népi koalíciójának megteremtését, minden olyan erő egyesítését, amelynek eltökélt szándéka véget vetni a monopóliumok uralmának. Gus Hall hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok Kommunista Pártja harcol egy új választási rendszerért, mert a jelenlegi antidemokratikus választási rendszer — szavai szerint — a dél-vietnami választási komédiához hasonlítható. Felszólalások a Vietnam-értekezlefen A párizsi Vietnam-konfe- rencia csütörtöki, 127. ülésén Dinh Ba Thi, a DIFK küldöttségének helyettes vezetője rámutatott arra. hogy a Nixon- kormány a Dél-Vietnamban tartandó választásokat már jó előre a demokrácia jelképeként „harangozta be”, most azonban az egész világ szeme láttára lelepleződött, hogy a választások minden részletét — s az amerikai nagykövet útján — maga Nixon irányítja. Xuan Thuy, a VDK küldöttségének vezetője hangsúlyozta, hogy az a választási komédia, amelyet az amerikai nagykövetség segédletével a Fehér Ház rendez Saigonban, cáfolhatatlanul bebizonyította, hogy az Egyesült Államok milyen mértékben sérti meg a dél-vietnami lakosság önrendelkezési jogát. A konferencia ülése után az amerikai szóvivő bejelentette, hogy Parker nagykövet, az amerikai küldöttség új vezetője augusztus 30-án érkezik meg Párizsba. Roston nyilatkozata kínai útjáról James Reston, a New York Times alelnöke és főszerkesztője kínai látogatása után csütörtökön Hong Kongban sajtóértekezleten nyilatkozott kínai élményeiről. Arra a kérdésre, hogy mit nyerhet Nixon a kínai látogatáson, nevetve azt felelte: „a cinikus válasz az, hogy újraválasztását”. A jelenlegi amerikai- politikai helyzetben döntő tényező lehetne a megegyezés Pekinggel — mondotta Reston, de Nixon nyilván nem számíthat engedményekre a Kínai Népköztársaságtól. A kínaiak nem vélik szórakoztatónak az ő „két Kína” politikáját, mint ahogy a mi számunkra sem volna szórakoztató a „két Amerika” politikája. Elmondotta: Csou En- laj miniszterelnök leszögezte neki, hogy egyedül Pekingnek van joga Kínát képviselni az Egyesült Nemzetek Szervezetében. „Eljött az idő, hogy elismerjék: Kína Kína és nem Tajvan. A kínaiak szerint Tajvan ugyanúgy Kínához tartozik, mint Long Island Amerikához”. / A Novoje Vremja egy pekingi cikkről A „Vörös Zászló” című , pekingi elméleti folyóirat és egyidejűleg az összes központi lap közölte augusztus 17-én azt a cikket, amelyet Hupej tartomány pártbizottságának szerzői, kollektívája írt alá. Formálisan a cikk történelmi tárgyú — Mao Ce-tung egyik ' régebbi tanulmányáról szól, valójában ennek az írásnak a tömeges terjesztése és ! címe —- „A nép összefogá- í sának és az ellenség felet- i ti győzelmének hatalmas | fegyvere” — egyaránt azt j bizonyítja, hogy központilag sugalmazott, irányadó és direktfvajellegű fogalmaz- ; ványról van szó — írja leg- | újabb számában a Novoje Vremja című szovjet folyóirat. Miféle ellenséggel akarja szembefordítani Peking „hatalmas fegyverét” és mi ez a fegyver? — teszi fel a kérdést a szovjet lap. a Vörös Zászló cikkére utalva. A Vörös Zászló cikkírói ' ugyanis az imperialista hatalmakon kívül a Szovjetuniót és más szocialista országokat is „az ellenség táborához” sorolják. Ez persze nem számít újdonság nak a pekingi propagandában. Jóval figyelemre méltóbb az a megjegyzés, amely ..az egység ketté- •bontásának forradalmi taktikájára” szólítja fel a kínai olvasót, arra, hogy válassza ki a „fő ellenséget” a „másodrendű ellenséget”, továbbá az „ideiglenes” és a „közbeeső” ellenségeket. A japán- ellenes háború időszakában a „fő ellenség” a japán imperializmus volt — szögezi le a „Vörös Zászló” de nem tisztázza azt a fontos kérdést, hogy kit sorol jelenleg ebbe a kategóriába. Figyelmeztet ezzel szemben arra. hogy „nem szabad lebecsülni a közbeeső erők meghódítását”. Méretedig, mint a Novoja Vremja rámutat. .. ismeretes, mennyire szélesen értelmezik a Maoista ideológusok ezt az általuk kiagyalt fogalmat, amelyet kiterjesztenek a legkülönbözőbb államokra és politikai irányzatokra — attól függőéin, hogy Peking az adott pillanatban kivel tartja előnyösnek a kapcsolatfelvételt. A „közbeeső erőkkel” kötendő szövetség és a „másodrendű ellenséggel’1 való megbékélés tekinthető ennek a cikknek az alapján Peking „hatalmas fegyverének”. A szovjet külpolitikai hetilap emlékeztet végül arra, hogy Washingtonban meglehetősen gyorsan felismerték, mi rejlik Peking ■ködtis fejtegetései mögött. A New York Times már ■három nappal később megírta, hogy a kínai vezetők a tömegtájékoztatási eszközök felhasználásával óriási erőfeszítéseket tesznek az Amerikához való közeledés politikájának és különösen Nixon látogatásának igazolására. Csakis ezzel magyarázható a „Vörös Zászló” egyik „bölcs” tanácsa a kínaiak 10 millióihoz: „semmilyen körülmények között ne cseréljék fel a politikát az érzelmekkel. Khs6 kapitány Lengyelből fordította; Varsányi István 4. Erdélyben, Székelyföldön Azt mondják, a székelyek neheztelnek érte, hogy amikor magyarországi látogató érkezik Romániába, az erdélyi nagyvárosokat, Kolozsvárt, Temesvárt, Brassót, s még néhány nevezetesebb helyet felkeresnek. Székelyföldre azonban kevés látogató jut el. Pótolandó tehát a mulasztást, irány Brassótól északra a Székelyföld korábban Csík, Udvarhelyszék és Háromszék, — jelenleg Ko- vászna és Hargita megyék. Utitársám, aki a régi rendszerben kerek négy esztendőt dolgozott az akkori Háromszék, ma Kovászna megye székhelyén, Sepsiszent- györgyön, sehogy sem tud tájékozódni. Tulajdonképpen — a térkép szerint — már közelednie kellene a városnak, — szerinte azonban teljesen ismeretlen helyen járunk, valami nagy ipartelep közelében. Aztán kiderül, hogy mégis Sepsiszentgyör- gyön vagyunk, csakhát ez egészén más város már. Textilkombinátja, cigarettagyára, bútorgyára, építőanyaggyára, 514 ágyas kórháza, líceuma, stb. van. A megye lakóinak száma 1969-ben 180 694 volt, s ebből 69 413 városi lakos. Iparának zömét az élelmiszeripar és a fafeldolgozás teszi ki, s jelentős még a textilipar. Mezőgazdaságában az állami szektorhoz 11 652 hektár, a termelőszövetkezetekhez 136 283 hektár, magángazdaságokhoz pedig 14 659 hektár földterület tartozik. Az iskolák közül 42-ben román, 117-ben magyar nyelven folyik az oktatás, s ezek az iskolák több, mint húszezer magyar ajkú tanuló képzését biztosítják. A székelység múltjáról sokat elárul a sepsiszentgyörgyi székely múzeum, noha értékeinek nagyobb része a második világháború során elpusztult. A lakóház, a berendezési tárgyak azonban jól jellemzik a székely ember ötletgazdagságát, ügyességét. Megmaradt á Gábor Áron halálát ábrázoló festmény. Abban a helyiségben található, ahol az 1848—49-es szabadságharc több becses ereklyéjét is őrzik, így Bem tábornok egyes hadifelszerelési tárgyait, s a kufsteini tömlöcben készített rendkívüli kifejező erejű faragvá- nyokat. A fő falról Kossuth, Petőfi, Balceecu, Bem, Teleki, Cesar Bolliak arcképe tekint alá, azoké, akik tudták, mi a Kárpát-medence és a Balkán népeinek igazi érdeke. Nagy kár, hogy a feliratok többsége nem magyar nyelvű, holott elsősorban a magyarság történetéhez kapcsolódnak, s a környék lakosságának is túlnyomó többsége magyar. A múzeumra, a meglévő értékek ápolására és újabbak felkutatására egyébként különösen az utóbbi időben tekintélyes összegeket fordít a román állam. S néhány dologgal sietni is kell, mert a gyorsan változó élet megelőzi a muzeológusokat. Ahol például egy évtized alatt mintegy 10 százalékkal nő az iparban foglalkoztatottak száma, ott már lényegesen kevesebb a ház körüli fúrás, faragás. Történetesen székelykapuért is jó messzire kell már menni, ha valaki nem elégszik meg a múzeumban látottal. Az új házakhoz másféle kapu dukál. Itt látható egyébként a legtöbb régi kopjafa is, amelyeken azonban lényegesen kevesebb fura feliratot lehet látni, mint amennyi a anekdotákban szerepel. Legfeljebb az késztet mosolyra, hogy az elválasztás szabályaival menynyire nem bíbelődtek. Ha például az 1895 nem fért el egy sorban, a végéről az 5-öt egyszerűen átvitték a következő sorba. Dr. Székely Zoltán, a múzeum igazgatója segítőkészen azon töri a fejét, hogy melyik falut jelölje meg számunkra amolyan „érintetlen” székely vidékként. Végül a Hargita megyében lévő Csík- koztnás mellett maradunk. Az 1500 lakosú kis faluban Kelemen Béla nyugdíjas tanító vállalkozik az idegenvezetésre. Ismeri a község minden lakóját, minden szegletét, ötvenegy évig oktatta betűvetésre a kozmásiakat. Fia, Kelemen István szintén pedagógus, a szomszéd községben, Lázárfalván tanít. De tudják a községre jellemző számokat nem értelmiségi foglalkozásúak is. Az például Máté Ferencéknél derül ki, hogy a néphatalom éveiben több, mint húszán végezlek egyetemet a faluból, s jelenleg is többen járnak különböző felsőfokú intézményekbe. A faluban termelőszövetkezet működik, de nagyon sokan eljárnak különböző iparvidékekre, különösen a közeli Csíkszeredára. Azt azért fájlalják, hogy sok fiatal mond búcsút a községnek de amikor az egyetlen székelykaput keressük Béla bácsival, s egy patak miatt csaknem meg kell kerülnünk a falut, hogy a másik utcasorra mehessünk (mert nem akadt, aki itt-ott egy pallót kereszt^ be tett volna a vizen), az öreg tanító is úgy nyilatkozik: „Bizony a gyerekek többet kívánnak, ami az öregeknek mérföldköves változás, nekik az már kevés!” A tanítás egyébként magyar nyelven folyik az általános iskolában, valamennyi tantárgyat anyanyelvűkén tanulhatják a gyerekek, s napi egy órában tanulnak román nyelvet és irodalmat. A magyar irodalom oktatása során a magyar klasszikusokat, s a romániai magyar írók, költők munkásságát is tanítják. A tv-ben nagyon várják a heti két alkalommal jelentkező magyar nyelvű adást, s nagyon-nagyon szűknek bizonyul a mozi. amikor magyar filmet játszanak. Ha jó a film, s más nemzetisé- gűeknek IS tetszik, nagyon büszkék rá. S ezzel kapcsolatos egy Brassóban, az ottani dalfesztivállal kapcsolatban elhangzott megjegyzés: Sajnos, mondták, nekik nincs szerencséjük a Magyarországról érkezett énekesekkel. Nagy izgalommal mennek a fesztiválra, olyan szívesen tapsolnának a magyar szereplő sikerének, s ezzel szemben mindig be kell látniok, hogy igazságos Volt a zsűri döntése, gyengén szerepelt a várva várt versenyző. A népművészetet, a magyar kultúrát egyébként helyi erőből is igyekeznek ápolni. Tánccsoportjuk van, külön idősekből és fiatalokból álló színjátszó csoportok működnek a faluban, s havonta Csíkszeredáról magyar szín- társulat vendégszerepei. A foszt csévá? Volt valami? Történt valami? — így kezdődik az újságíró iskola talán mindmáig legélvezetesebb tananyaga, Ruffy Péternek a riportról szóló tanulmánya. A néves szerző pályakezdő korában ezzel állított oda minden reggel a gyár román portásához: A foszt csévá? Igen. történt — mondhatná az öreg portás. Sok minden történt, s történhet a dolgozó ember javára, ha végre „Dunának, Olt- nak egy a hangja...” Kovács Ferene Hatórás Kohl—Bahr tanácskozás A Német Demokratikus Köztársaság kormányának ■kezdeményezésére a tervezetnél 5 nappal korábban, azaz szeptember elseje helyett már csütörtökön megtartották az NDK ■fővárosában Michael Kohlnak, az NDK minisztertanácsa államtitkárának és ■Egon Bahr bonni államtitkárnak esedékes, 16. ■találkozóját. Ez volt a két államtitkár első megbeszélése az után. hogy a négy ■hatalom nagykövete e héten 'hétfőn bejelentetté, hogy megszületett a nyugat-berlini kérdés rendezésére irányuló megállapodás. A két államtitkár csü-í 'törtöki megbeszélése szokatlanul hosszú ideig, körülbelül 6 óra hosszat tartott. s Egon Bahr csak 4 óra után érkezett vissza Nyugat-Berlinbe. Bahr — szokásától eltérően — az átkelőhelyen most egyetlen kommentáló szót sem szólt e csütörtöki tárgyalásokról. BUDAPEST Marjai József külügyminiszter-helyettes és Géza 'Tikvioki, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete csütörtökön a Külügyminisztériumban kicserélték az 1971. —75. évi árucsere-forgalomról száló, Budapesten 1971. február 4-én aláírt magyar ■—jugoszláv egyezmény megerősítő okiratait WASHINGTON Túlhaladt 248 millió mérföldes útjának felén a Mariner—9 amerikai űrhajó, amely a tervek szerint november közepén éri el a Marsot. A több mint 100 kilós űrhajót 87 nappal ezelőtt bocsátották fel a Kennedy-foki telepről. GENF Az általános vám- és kereskedelmi egyezmény, a GATT tanácsa csütörtök reggel 16 órás maratoni ülés után úgy döntött, hogy munkabizottságot hoz létre a 10 százalékos amerikai védővám kivetése nyomán létrejött helyzet tanulmányozására. BEIRUT Szerdán Frandzsié elnök vezetésével ülést tartott a libanoni kormány. Az ülésen 26 országba neveztek ki új nagykövetet. Hét arab országba, valamint az Arab Liga kairói székhelyére “utazik a közeljövőben új libanoni nagykövet. KAIRÓ Az EAK örömmel üdvözli a négytagú afrikai bizottság látogatását — ’hangsúlyozták Kairóban, miután Gowon nigériai államfő bejelentette, hogy a nigériai, a kam< liujá-i, a szenegáli és a kon^jP államfőből álló AESZ különbizottság a közeljövőben Kairóba Utazik. Az egyiptomi kormány minden segítséget megad a bizottságnak, amelynek célja a közel- keleti válság rendezésének elősegítése. ATHÉN Csütörtökön délelőtt Ge- orgiosz Zoitatkiäz régem kezébe letette a hivatali esküt Papadopulosz görög miniszterelnök 18 miniszterből és 20 államtitkárból álló új kormánya. A kormányfő magának tartotta meg a külügyi és hadügyi tárcát. Andrzej Zbych: 10. — Mi nem tréfálunk. — Schabe arca merev volt. — Országos fontosságú ügyről van szó. Beszélgetésünk hivatalos jellegű. — Leült. Schultz odaintette a pincért, aki máris egy poharat tett le a tálcára. A gestapós nem érintette az alkoholt. — Nem értem • — Kloss hirtelenében úgy ítélte meg a helyzetet, hogy a legjobb védekezés Schabe kérdéseinek elbagatellizálása lesz. — Kiéld kisasszony fél hét körül távozott otthonról, most tíz óra múlt néhány perccel. Elmehetett valamelyik barátnőjéhez, vagy— — Nem — szakította félbe Schabe szigorúan. — Maga is gyanút fogott, hogy valami történhetett... A házfelügyelőt faggatta... — Nem jött el a randevúra — nevette el magát Kloss. — Egy kicsit féltékeny természetű vagyok... Arra voltam kíváncsi, kinek a javára mondott le az én társaságomról. — És ezért tudakolta, hogy a két férfi a Mercedesben civilben volt-e, vagy egyenruhában... — Pontosan ezért. — Mit csinált utána? — Semmit. Róttam az utcákat, benéztem néhány ká- véházba, s végül itt kötöttem ki... De még mindig nem értem... — Ne játsszunk szembekö- tősdlt, Abwehr urak — emelte fel hangját Schabe — Ingrid Kieldnek legkésőbb kilenc órakor otthon kellett volna lennie .. — Csak nem beszélt meg magával is randevút? — Kloss főhadnagy maga túl sokat megenged magának. Ingrid Kieldre ,.em nékem van szükségem, nanem a Birodalomnak Ennyi elég? — Elég — válaszolta Kloss. — Ott kelleti volna kezdenie, hogy a lány az önök embere. Schabe öklével az asztalra csapott. A nyugalmat hazudó álarc egyszeriben lehullott a himmleri arcról. — Megvetnek bennünket, mi? De ha az orrunk elől elragadták ezt a lányt... — Megengedi Sturmbannführer úr — sziszegte Schultz — ezt a gyanúját jelentem az admirális úrnak... — Jelentse, akinek akarja! — Csillapodj, Schultz — szólt közbe Kloss. — Ami engem illet, kész vagyok segíteni— ———————-----i—i— — — Az is elég, ha nem zavar — válaszolta Schabe nyeglén. — Lehet, hogy a lány mégis elment a mozi elé? Egymás arcát vizslatták. Kloss nyugodtan cigarettára gyújtott, és a pohara után nyúlt. — Majd alkalomadtán elmagyarázom — mondta — milyen magatartást tanúsítók azok iránt az emberek iránt, akik sértegetnek. Feltételezi, uram, hogy két civil ruhás vagányt küldtem Mercedesz- szel Ingridért, hogy randevúra a helyembe szállítsák? Schabe felállt. — Javaslom, uraim, hogy ez a beszélgetés maradjon köztünk. Megtaláljuk a lányt még akkor is. ba... — nem fejezte be a mondatot. — Az Abwehr urak — kezdte mon- dókáját, s közben vezére mozdulatát, utánozva szemüvegét igazgatta — szeretik az éjszakai lokálokat. És természetesen egészen véletlen nül találkoznak ott össze... ffoly tatjuk)
