Kelet-Magyarország, 1971. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-03 / 181. szám

8. dfifaf fTELET-MAGYARORSZÄÖ tPTÍ. augusztus 1.' II Varsói Szerződés tagállamai hadseregeinek gyakorlata A Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői jóváhagyott harci kiképzési tervének megfelelően a ki­jelölt csehszlovák, szovjet és magyar csapatok megkezdték az „Opál—71” elnevezésű harcászati együttműködési gya­korlatot. A gyakorlat a Magyar Népköztársaság Honvédel­mi Minisztériuma vezetésével terv szerint folyik. (MTI) MDSC-|avssis4 berlini részproblémák rendezésére A Német Demokratikus Köztársaság kormánya azt javasolta a nyugat-berlini szenátusnak, hogy a nyugat­berlini polgárok évente hat alkalommal, minden esetben egy-két napra vagy esetleg évente egyszer, 30 napi idő­tartamra beutazhatnak nem­csak a demokratikus Berlin­be, hanem az egész NDK-ba. Ehhez nem lesz másra szük­ségük, mint a nyugat-berlini személyigazolványra és az NDK hatóságaitól kapott be- és kiutazási vízumra. Az NDK javaslata szerint megvan a mód arra is, hogy a nyugat-berlini lakosságnak az NDK területén lebonyoló­dó átmenő forgalmáról szer­ződést kössenek, s a határ- átlépési eljárás — beleértve a csomagok ellenőrzését is — a lehető legegyszerűbbek legyenek. Vannak még más, rende­zésre váró problémák is. Ilyen például az „enklávék” ügye. Nyugat-Berlinhez ugyanis egynéhány olyan ki­sebb település is tartozik. Amelynek nincs közvetlen összeköttetése a várossal, ha­nem néhány száz méternyi tá­volságban fekszik attól. Az NDK kormánya lehető­séget lát rá, hogy például területcserével megoldja az enklávék problémáját is. Ez egyébként nem az első terü­letcsere lenne a demokratikus Berlin és Nyugat-Berlin kö­zött: igaz, hogy már csak­nem két évtizeddel ezelőtt, de mégis volt már ennek előzménye. Finn miniszter hazánkban Dr. Bíró József külkeres­kedelmi miniszter meghívá­sára hétfőn Magyarországra érkezett Olavi J. Mattilafinn külkereskedelmi miniszter. Az érkezés napján a két mi­niszter okmányt, úgynevezett levélváltást írt alá, amely konkrét intézkedéseket tar­talmaz az érdekelt magyar és finn vállalatok és szervezetek közötti kooperációk elősegí­tésére. A levélváltás a ma­gyar—finn gazdasági, ipari és műszaki együttműködési megállapodáshoz kapcsolódik, amelyet 1969. október 1-én írtak alá. Iraki küldöttség Magyarországon A MEDOSZ elnökségének meghívására Muhsin L. Sa- alkn főtitkár vezetésével Ma­gyarországra érkezett az iraki parasztszövetség kül­döttsége. Itt-tartózkodásuk során mezőgazdasági nagy­üzemekbe, és gyárakba lá­togatnak, s tárgyalásokat folytatnak a MÉM, a TOT és a MEDOSZ vezetőivel. Eszmecsere a vaskohászatról F. D. Voronov, szovjet vas- kohászati miniszterhelyettes vezetésével hétfőn szovjet delegáció érkezett hazánk­ba, a magyar—szovjet vas- kohászati gazdasági és mű­szaki-tudományos együttmű­ködési állandó munkacsoport 6. ülésére. A tanácskozáson megvitatják a közös tudo­mányos kutatások soron kö­vetkező feladatait, tárgyalnak műszaki dokumentációk köl­csönös átadásáról, továbbá szakemberek tapasztalatcse­réjéről. Blnh asszony nyilatkozata az USA halogató taktikájáról Nquyen Thi Binh asszony, a DIFK külügyminisztere és Párizsban tárgyaló küldöttsé­gének vezetője interjút adott az AP munkatársának. Az interjúban élesen bírálta William J. Portért, az ameri­kai küldöttség újonnan kine­vezett vezetőjét amiatt a „pacifikációs program miatt, amelyet az ő irányítása alatt hajtottak végre Dél-Vietnam­ban. Binh asszony azzal vádolta a Nixon-kormányt, hogy nem vesz tudomást az általa Pá­rizsban előterjesztett hétpon­tos béketervről. Mint mon­dotta, Bruce nagykövet, aki az amerikai küldöttséget ed­dig vezette, időpazarló ma­nőverekkel halogatta a terv komoly megvitatását. A külügyminiszter-asszony rámutatott, hogy a hét pont­ból az első, amely az ameri­kai katonák december 31-ig történő kivonását követeli az amerikai hadifoglyok fokoza­tos szabadon bocsátásának ígéretével, a többitől külön- ■választva is végre lehetne hajtani. Binh asszonyt meg­kérdezték, hogy a DIFK ed­dig miért nem hozta nyilvá­nosságra az amerikai hadifog­lyok listáját. „Ha Nixon ren­dezni akarja a hadifoglyok problémáját, akkor csak arra van szükség, hogy kitűzze csapatai visszavonásának ha­táridejét. Ha ez megtörté­nik, nemcsak a lista lesz meg, hanem a szabadon bo­csátás is” — válaszolta Binh asszony. Binh asszony kijelentette még, hogy a Párizsban tár­gyaló amerikai küldöttség élén bejelentett személycse­re nem egyéb időhúzó manő­vernél, mivel Nixon elnök meg akarja kerülni a DIFK béketervére adandó választ. Äz U8Ä fenntartja a két Kína elméletet Rogers amerikai külügymi­niszter hétfői sajtóértekezle­tén az Egyesült Államok „új” kínai politikáját ismertetve kijelentette: Az Egyesült Államok tá­mogatni fogja a népi Kína ENSZ-tagságának visszaállí­tását a közgyűlés legközeleb­bi ülésszakán, egyúttal pe­dig ellenezni fogja a tajvani rendszer kizárását a világ­szervezetből. Az Egyesült Ál­lamok véleménye szerint a Biztonsági Tanácsban Kínát megillető hely betöltéséről az ENSZ-tagállamok határozata alapján a Biztonsági Tanács maga dönt majd. Az Egyesült Államok ezzel fenntartja a Kínai Népköz- társaság által mindeddig el­fogadhatatlannak minősített „két Kína” elméletet. Tripoli nliíii Az öt arab állam tripoH csúcsértekezletének utózöngé- jeként a hétfői Ál Ahram bí­rálja a csúcsot bojkottáló Li- banont és Tunéziát. Mind­két ország, mint ismeretes, aláírója volt a jordániai—pa­lesztin együttélést szabályozó kairói egyezménynek. A lap emlékeztetett arra a szerepre, amelyet Tunézia a jordániai megbékélés elő­mozdításában Bahi Ladgham volt miniszterelnök révén töltött be. Éppen Ladgham fedte fel a jordániai hatósá­gok gerillaellenes terveit, amelyek meghiúsították az arabközi felügyelő bizottság munkáját. Ezért — állapítja meg a kairói lap — Tunézi­ának „semmi elfogadható oka” nem volt arra, hogy ne képviseltesse magát Tripoli- ban. Ami Libanont Illeti, az A1 Ahram megjegyzi, hogy ez az ország volt az egyetlen, airtely támogatta az arab liga összehívására irányuló iraki javaslatot. (Az Atta őrnagy vezette szudáni rendszer is támogatta — a szerk. megj.) Irak, mint ismeretes, rendkí­vüli tanácsülést szorgalma­zott Jordánia kizárása érde­kében. Ezek után az A1 Ah­ram nem érti, miért maradt távol Libanon. Figyelmet érdemlő értesü­lése az A1 Ahramnak mind­amellett, hogy Tripoliban Jasszer Arafat volt a „mér­séklő tényező, aki rábírta az államfőket, főként Kadhafit a végső döntésekkel kapcsola­tos álláspontjuk megváltoz­tatására. 80 éve - kongresszus a Buzludzsa hegyen Todor Zsivkov, a BKP Központi Bizottságának első titkára, a Bolgár Népköztársaság államtanácsának elnöke mondott ünnepi beszédet azon a nagygyűlésen, amelyet va­sárnap délelőtt a Balkán-hegységben lévő Buzludzsa he­gyen rendeztek. A Dimitar Blagoev által megszervezett Bol­gár Szociáldemokrata Párt nyolcvan év előtti alakuló kong­resszusáról megemlékezve beszédében Todor Zsivkov „a bol­gár forradalmi marxista párt megalakulása” napjának ne­vezte 1891 augusztus 2-át. Az évforduló alkalmából az MSZMP Központi Bizott­sága táviratban üdvözölte a bolgár testvérpártot. Augusztus másodikán volt nyolcvan éve annak, hogy a bolgár forradalmi szocialista körök megtartották első kon­ferenciájukat a Buzludzsa hegyen. Ezen a hegyi konfe­rencián alapították meg a Bolgár Szociáldemokrata Pár­tot. A résztvevők jóváhagy­ták a párt programját és alapokmányát, amely szocia­lista célokat hirdetett. Dimitr Blagoev, a konfe­rencia szervezője — aki a Balkánon úttörőként terjesz­tette a marxista tanokat — később úgy értékelte a ta­lálkozót, hogy: „az első szer­vezeti szabályzatát adta a bolgár szocialisták mozgal­mának és meghatározta a mozgalom helyét és felada­tát.” Blagoev elméleti mun­kásságának tekintélyes ré­sze a korabeli Bulgária társadalmi-gazdasági viszo­nyait vizsgálta. Bebizonyí­totta, hogy az eredeti tőke- felhalmozás korát élő or­szágban a fejlődés kapitalis­ta útja — tehát a múnkás- osztály kialakulása a tönkre­ment elnyomorodott kisáru- termelőkből — elkerülhetet­len folyamat. „Ha pedig a kapitalizmusnak van talaja nálunk — írta — akkor a szocializmusnak is van.” Az újonnan megalakult párt irányvonalának védel­mében a következetes mar­xista szárny már a kilenc­venes években fellépett az ökonomistákkal szemben, akik a munkásság politikai szervezése helyett csak a ★ gazdasági harc fontosságát hirdették. 1903-ban Blagoev vezeté­sével — sikerült szervezeti­leg is elkülönülni az oppor­tunistáktól az ún. a „széles szocialistáktól”. A szoros, a „tesznyaki” szocialisták szervezete azonban akkor még nem volt a szó szaros értelmében vett marxista— leninista párt. Az új típusú, nevében és célkitűzéseiben is kommunista párt csak a Nagy Októberi Forradalom után — 1919-ben — alakult meg. Georgi Dimitrov jel­lemzése szerint ekkor élte át a párt létezésének döntő éveit, mert ekkor vált egy érett, ideológiailag szilárd mozgalom szervezetévé. Le­küzdve a jobb és a „balolda­li” frakciókat, a párt képes volt arra, hogy a munkásosz­tályt, a falu népét a fasiszta diktatúra ellen vezesse. Har­mincezren áldozták életüket a fasizmus elleni felszabadí­tó harcban, az új, szocialista Bulgáriáért A felszabadulás óta eltelt huszonhét év alatt a bolgár nép az elmaradott agráror­szágból fejlett ipari agráror­szágot épített fel élcsapatá­nak, a Bolgár Kommunista Pártnak a vezetésével. A BKP közel hétszázezer tagot számláló közösségének a küldöttei az idén áprilisban, a X. pártkongresszuson már a fejlett szocialista társadalom felépítését tűzték ki feladat­ként a párt és a nép elé. (KS) Elutaztak a nyugatnémet szakszervezeti vezetők A SZOT elnökségének ven­dégeként július 23-tól au­gusztus 1-ig hazánkban tar­tózkodott a Német Szövetsé­gi Köztársaság Szakszerveze­ti Szövetségének (DQB) kül­döttsége, Heinz O. Vetter el­nök vezetésével. A küldöttségek tájékoztat­ták egymást Mag: rország, illetőleg a Német í ivetségi Köztársaság szak ,:ervezeti mozgalmának helyz- érői, a szakszervezetek te' ikenysé- géről. Véleménycsere foly­tattak a nemzetközi szak­szervezeti mozgalom idősze­rű kérdéseiről, valamint Ma­gyarország és a Német Szö­vetségi Köztársaság szakszer­vezeteinek további kapcsola­táról. A Német Szövetségi Köz­társaság Szakszervezeti Szö­vetségének küldöttsége va­sárnap elutazott hazánkból. A delegációt a Ferihegyi repü­lőtéren Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára és a SZOT- titkárság tagjai búcsúztatták. Vöröskőy lános: KÉMREGÉNY 30. — Nem várhattam! — mondta a sötétből kilépő Ébert. — Ha nem lövök, vé­gez a vasutassal. Éppen hogy megelőztem... A második lövés, amelyre mindketten berohantak, a szalonban dörrent. Paál, aki egyedül maradva felfeszítette a szekrényajtót, a vállába kapta a pisztolygo­lyót, egyenesen a fogason függő ruhák közül. A „nyomorék” lány kiug­rott - búvóhelyéről, és villám­gyorsan a nyitott ajtónál ter­mett. Ott egyszerre két revolver meredt rá. — Egy magazin szerint — mondta higgadtan Beke —, maga már réges-rég Nyuga­ton van!... A csinos arcra most kiült a kor, a harminc év és a „hi­vatás” nyoma, mindaz, ami a paralízis, a bénaság helyett valóban megviselte, éretté tette. A két tiszttel sunyi, eszes és vérszomjas vad­macska nézett szembe. Ébert elővette a bilincset... Kertész ezredes hivatali szobája még azokra is lenyű­gözően hatott, akik gyakran megfordultak benne. A hosz- szú helyiség baloldali falá­nak nagy részét — akár a tapéta — hatalmas térkép borította, melyen azonos szí­nű gombostűzászlócskák je­lezték egy-egy akció helyét. Fölötte éles fényű neoncsö­vek, a mennyezeten pedig keskeny sín, a térképet elfe­dő függöny számára. A szoba közepén nehéz író­asztal állt, mellette kis guru­ló asztalkán hangszórós-mik- rofonos távbeszélő, tucatnyi billentyűjéhez egy-egy villogó lámpa. Az íróasztalon még négy telefonkészülék. Jólle­het színük és alakjuk sem sokban különbözött, gazdájuk mindig biztos kézzel nyúlt ahhoz, amelyik éppen jelzett. A tanácskozó asztal a he­lyiség túlsó végébe szorult. A magasba nyúló, húsos levelű fikuszok és a virágtartókon elhelyezett vizipálmák csak némileg enyhítették a szoba szigorú hangulatát A házi készülék hangja Kertész ezredest a térkép előtt találta. Hivatalba érke­zése után mindig azzal kezd­te a napját, hogy megállt a „tapéta” előtt. A zöld, na­rancs, viola és egyéb színű zászlók most mintha ott se lettek volna: tekintete csu­pán a feketékre irányult. Jobbról egy, Szolnok váro­sába tűzve, középen, a többi zászló között Budapesten is egy fekete, Dunántúlon pedig három: a gimnázium székhe­lyén, Násfán és az onnan ki­induló országút mentén. Az őszhajú tiszt itt tudott leg­jobban töprengeni. Amint nézte az események színhe­lyét, képzeletében megjelen­tek a szereplők, s szinte ma­ga előtt látta: ezek akkor in­dultak innen oda, itt ez és ez történt, oda ment az újabb utasítás, s ott ismét bekap­csolódott valaki. S hová ve­zetnek a végső szálak? Egy faragott dobozból fekete zászlót keresett elő, s az elő­ző este tartott beszámoló alapján a dombhajlatok kö­zött megbújó Bakonyfürt vasútállomáshoz tűzte. A kör tehát bezárult. Az egyhangú berregés nem zökkentette ki gondolataibóL A készülékhez lépett, le­nyomott rajta egy gombot, s beleszólt a mikrofonba: — Igen. Olyan jelentést kapott, ami­re számított. — Beke őrnagy és Ébert százados megérkezett — Jöjjenek be! A katonák jelentkezése csak egy másodpercig tartott. Az ezredes mosolya, barátságos kézfogása a szorosan össze- tartozók meghittségéről be­szélt. Első kérdése sebesült beosztottjára vonatkozott: — Paál? — A hét végén kijön a kórházbóL Beke — ismerve elöljárója gyengéjét és jellemző mun­kamódszerét — a térképre pillantott: — Látom, a zászlók már a helyükre kerültek... — S te rövidesen indul­hatsz Körmendre. Nem fog nagyon neheztelni a húgod? — Megszokta már... — No igen, igen, dehát es­küvő ritkán adódik az ember életében. Mielőtt folytatnám a szar redes irodája felé, ismét iga­zoltatás következett. Rövidesen feltárult előttük a párnázott ajtó. — Ezredes elvtárs jelen­tem, Király Zsolt őrizetest előállítottam! A tudomásulvételt fejbó- lintás jelezte, s egy intésre a kísérő kemény hátraarcot csinált. Az őrmester zavartan üdvözölte a két ismerősét, majd az ezredesre nézett. — Én ártatlan vagyok! A tisztek hallgattak. „Ér- dekes — gondolta Király — jobbra van az ablak és balra a fügöny. Minek a falra füg­göny? És még hozzá milyen nagy! Tiszta pocsékolás...* Most vette csak észre, hogy a bal sarokban egy fiatal tiszt ül, előtte egy furcsa ké­szülék. Utólag odaköszönt neki is, aztán megismételte a hiábavaló védekezést: — Én nem csináltam sem­mit! — Üljön le — mutatott az ezredes az egyik szék felé, s mielőtt ő is leült, a hadnagy­ra nézett. Az kiegyenesítette a hátát, ujjait a billentyűkre elyezte. — Hát azért valamit mégis k csinált... (Folytatjuk! badságomat, néhány körül­mény még tisztázása vár. — Remélem, r rvid>esen azon is túl leszünk. 1 it/java- soltok, melyikkel ke; Ijük? Ezt ők ketten már nyilván megbeszélték, mert nagyon egyöntetű volt a vá jszuk. — Az őrmesterrel. Helyes. Amíg elővezetik, add g elfo­gyasztunk egy fékét11. Az ezredes ezúttal nem te­lefonált, hanem kin >nt az előszobájába. Beke közben ezt dörmögte: — Elegem van m a feke­tékből... Alig vá- , hogy valamilyen üdébb -jnel is találkozzam. — Azért nem majd feltétlenül beha a Ba­konyba. Tudod. azság, hogy legjobb ar s út... — Nekem n Elöljárójuk — Örülök, gye­tek csorbita og­laljunk hel itt lesz a káv Király va nézett vé tt is, ott is tonákat V pisztol Kis-’ \ elő' nyá viz: be a tr

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents