Kelet-Magyarország, 1971. augusztus (31. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-19 / 195. szám

fPBtWf-MACfYAflORSZÄG Az állampolgár nincs szabadságon S.4Ü Fehérgyarmat — ünnep előtt Kossuth tér, járási művelő­dési ház, földszánt, előcsar­nok. Megszámoljuk: 87 ember tolong fél 8-kor, nyitás előtt félórával az OTP járási fiók­jának „árvizes” részlege előtt. Kérdezgetjük a hátul állókat, mi ügyben jönnek. Van, aki köteg pénzt szorongat a kezé­ben, fizetni jön. Van, aki pa­pírokat: póthitelt kér. Van, aki a végelszámolást hozza: kész a háza. Az utóbbiak vannak a leg­többen. Nagy az öröm Simon József és munkatár­sai, a fiók vezetője és legjobb dolgozói az elmúlt szombaton és vasárnap reggel 7-től este 7-ig „hajráműszakot” tartot­tak, hogy feldolgozzák a sok tennivalót. Az újjáépítők — és részben maguk a károsul­tak — augusztus 20. ünnepé­re igazi munkás-paraszt talál­kozót akarnak tartani: napon­ta több tucat elkészült házról készül el a jegyzőkönyv. Erről tárgyalt hétfőn a já­rási pártbizottság. Ez volt egyik fő témája — az ünnepi előkészületeken kívül — a megyei tanács járási hivatalá­nak is. A sarokszámok: 5200 lakás készült el eddig a já­rásban beköltözhetően. En­nek körülbelül a fele, 1600 már kész — legalábbis a jegyzőkönyvek szerint. Mivel a járási hivatalt is váratlanul érte a sok tennivaló, eddig ki­adtak — e hét elejéig — kö­rülbelül 860 használatbavéte­li — köznyelven lakhatási — engedélyt. A bank emberei figyelmez­tetnek rá: ez még nem jelenti, hogy a gazdasági ügyek is megnyugtátóan rendeződtek. A műszaki átvétel' során" az dől el. szabályszerű-e, tervek szerint épült-e a ház. \ köl­csön körül, az építők igényei körül bizony még adódnak hi­bák. A járási székhely — és az egész járás — öröme azonban nem kicsi. Akárhogy is, de teljesen „kipucolt” házak ut­casorai okozzák a ,ió közérze­tet az árvizes házak egész -so­rában. Sör — Kőbánvárói J A halászcsárda az az üd- foitja a városiasodo járási székhelynek, ahol napok óta a legvadabb kánikulában is minden mennyiségben lehe­tett friss, jégbe hűtött sört kapni. A szövetkezet külön gépkocsija hozza egyenesen Kőbányáról. Roó Sándorné vezető elmondja, hogy az ün­nepi nagygyűlés büféiben <s így lesz 20-án. Sőt, lesz ha­lászlé és rántott hal is. A szövetkezet mind a 21 halásza vízre szállt, hogy biztosítsa az utánpótlást. A vasárnapi 30 kilós harcsát is órák alatt megették. Most is van ven­dég, aki csak azért maradt, mert híre jött, hogy útban van a csárda felé az új nagy fogás, egy 20 kilós harcsa. Készül a tömeg A téglagyáriak kissé me- lankólikusak. A gyáravatás — úgy hírlik — elmarad. Hiába, ilyen automatizált gyárat vég­legesen még nem helyeztek üzembe minálunk. De azért küzdelmüket bensőséges ün­nepen ülik meg. A 20-i nagygyűlésre régen látott nagy tömeg készül a járásból. Van magyarázat is az érdeklődésre: művelődésügyi miniszterünk első helyettesé­vel találkoznak majd az ün­nepi szónok, dr. Orbán László személyében, aki Szabolcs- Szatmár legnagyobb népgyű­lésén méltatja majd alkotmá­nyunk napjának jelentőségét. A járás termelőszövetkeze­teiben már csak itt-ott folyik cséplés és a fülesdiek bajlód­nak pár hold zabjukkal. Gse- göldön, Gacsályban, Herrnán- szegen és Kispaládon már el­végezték a nyári szántást is. Kölesén most fejezték be a maglen vágását, igen jó si­kerrel. Egész sor plakát hir­deti a bálokat, melyre a jól végzett munka örömével ké­szül a falvak ifjúsága. G. N. Z. Megkezdődtek a KlSZ-választások Nyíregyházán Augusztus 16-án Nyíregy* házán is megkezdődtek a KISZ-alapszervezetekben a vezetőségválasztások. 125 alapszervezet élére kerül új vezetőség a szeptember 30-ig tartó választásokon; míg a tan intézetek KlSZ-alapszer- vezeteiben még a múlt tanév végén megválasztották az új vezetőséget. A választások első napja« • elsőként a vízügyi igazgatóság egyik KISZ-alapszervezeténél tartottak vezetőíágválasztó taggyűlést. A másik alapszer-, vezeti taggyűlés után csúcs- vezetőség alakul a vízügye« fiataloknál. A három legna­gyobb üzemnél — a konzerv­gyárnál, a MÁV-nál és a Vo-j lánnál — a KlSZ-bizottságoi* élére választanak vezetőséget; A taggyűléseken a beszá­moló mellett a fiatalok meg­beszélik az új szervezeti sza­bályzat tervezetét, valamint a „kongresszusi levél” 10 kér­dését, amelynek válaszait a városi és a járási KlSZ-bizott- xágokon keresztül továbbíW ják. HATÁRIDŐ ELŐTT Jó ütemben halad kisvárda közművesítése Rohamos léptekkel halad Kisvárda közművesítése. A városiasodás alapvető köve­telményéről nagyon sok szó esik mostanában nemcsak a város választott vezető testü­letéi előtt, hanem a lakosok között is. A városi tanács vb legutób­bi ülésén szinte minden köz- művesítési témában jó ered­ményekről számoltak be: el­lentétben az általában elhú­zódó építkezésekkel, itt több munkát határidő. előtt .végez- "-W'el az építők. A vezetéki víz-ellátásihoz el­készültek a kutak. A 2,8 mil­liós költséggel épülő négy kút helyett 1,3 millióért 5 kutat fúrtak, s ez a tervek szerint elegendő vizet szolgál­tat a városban. A tervezett előtt háromne­gyed évvel, várhatóan szep­tember 30-ig a 30 kilométeres csőhálózatot is lefektetik. Ennek kiépítését máris to­vább folytatják, mert az 1967- ben készített tervek szerint 'ez a mennyiség fedezte az igé­nyeket, az azóta megindult nagy ütemű fejlesztés miatt azonban újabb 10 kilométer hosszúságú vezetékre van szükség. Ebben már a lakos­ság legújabb igényeit és ' az újonnan megnyitott utcákat is figyelembe vették. A csatornázásokkal, vízve­zeték-építésekkel egyidőben készítik elő a vízműtelepet is. Tárgyalásokat folytatnak a gépészeti szerelést végző vál­lalattal: az 1973. júliusi határ­időt szeretnék előbbre hozni, hogy már 1972-ben működő­képes legyen a vízmt},tel.g|) .iá/; Ennek megfelelő ütemben épül a víztorony' is. amelynek ^lapozását már befejezték, s jövőre az első fél évben teljes egészében elkészül. Megkezd­ték a víztorony környékének rendezését, közel másfél. mil­liót költenek erre a célra. Az új kisvárdai vízmű tel­jes üzembe helyezését 2 év múlva. 1973 nyarára tervezik, az ideiglenes vízszolgáltatást azonban már jövőre megkez­dik — a tanács és a kivitele­ző építővállalatok jó kapcso­latának eredményeként. A vezetékes ivóvíz 48 millióba kerül Kisvárdán, ebből a la4 kosság közel 13 millió f őri is* tot fizet hozzájárulásként. Nemcsak a vízvezeték-épf* tés, hanem a csatornázás is folytatódik a városban — bár ez, korántsem halad olyan jól, mint a vízvezeték-hálózat ki­alakítása. Újabb, nagyobb tel­jesítményű csatornákra van szükség, ez kapcsolatban van a Kisvárdara települő új üze­mekkel is. A tanács a gyor­sabb és jobb ügyintézés cél­jából átevező-hizpí.ijságot jiff­zott létre. Megalakították az érdekeltek képviselőiből .azt a társulatot, amely a szenny­vízcsatornázás munkáit ösz- szefogja. A társulat megala­kításáról szóló okiratot ed­dig 30 közület írta alá. s 1973 áprilisáig a legszüksége­sebb, 10 kilométeres főveze­ték felét, valamint a tisztító­művet megépítik. A közművesítés jó üteme­zésével és gyorsításával a vá­rosépítés és városrendezés gyorsítását1 is szeretnék elérni a tanács vezetői. A legújabb kenyér Nincs, bar jó néhány hiva­tal, vállalat, közszolgálati in­tézmény úgy tesz, mintha ott lenne. Ja persze, nyár van, szabadságolások ideje, az elő­adó kartárs üdülni ment, az osztályvezető elvtárs külföl­dön tölti szabadságát, az ügy­intéző sátortáborozik... s megáll az élet? Van, ahol ezt szeretnék. Várjon az ügyfél, a megrendelő, a panaszos, az igénylő, a kérelmező, ne tü­relmetlenkedjen, értse meg, mindenkinek jár a szabadság. Jár. Am szabadságra a sze­mély megy, s nem a munka­kör! Azaz, az állampolgár dol­gait ugyanúgy kell intézni, mint télen vagy tavasszal. Mégis, a legtöbb helyen ma már az tűnik természetesnek, hogy a • szabadságra induló kollégától senki nem veszi .át az ügyeket. A lezárt íróasz­talban, iratszekrényben pi­hennek a papírok. Két hét, vagy három nem a világ. Kü­lönben is: a helyettes úgysem tudna érdemben intézni sem­mit, hiszen nem ismeri az ak­tákat, nem foglalkozott a té­mával, nem az ö területe... Ballagjon hát haza az állam­polgár, s majd jöjjön két, vagy három hét múlva. Per­sze, akkor is legyen türelme, mert a szabadságról vissza­tértnek még be kell rázódnia, földolgoznia a távollétében felgyülemlett új ügyeket, s mindezek után kerít csak sort arra, hogy — végre — félbe­hagyott dolgait elővegye. Több ága-boga van e gond­nak, mintsem első szemrevé­telezéskor gondolja az em­ber. Mert nemcsak arról van. szó, hogy hivatalok, vállala­tok, közszolgálati intézmények némelyikében lebecsülik az ügyei elintézéséért futkosó ál­lampolgárt, s még inkább ma­gát az ügyét. Arról is szó van. hogy a késedelmes intéz­kedésekből sokféle kár szár­mazhat. s hogy szervezetlen a munka, nincsenek megfelelő helyettesek, olyan ügyintézők.- akik több feladatkör ellátásá­ra is alkalmasak. Szervezeti és. gondolkodásbeli tényezők egyaránt szerepet játszanak tehát abban, hogy tavasztól őszig lelassul sok helyen az ügyintézés, késlekedve hozzák meg a döntéseket, amint azt e jelenség egyik bírálója meg­fogalmazta, „íróasztal-kalodá­ba zárják az életet”. E kaloda joggal készteti méltatlanko­dásra az állampolgárt, mert hisz’ ügyét minden ember fontosnak érzi, s mielőbb sze­retne a végére járni. Ha azt látja, hogy dolgát könnyedén íróasztalíiókba süllyesztette a tisztviselő, hogy míg ő a dön­tés kimenetele miatt tipródik, addig az ügyintéző gondtala­Azt hiszem a postás cso­dálkozik majd legjobban, amikor kiveszi az autóból a kis csomagot, megindul föl a lépcsőn s csak úgy megszo­kásból rápillant a címzésre, majd ezt olvassa; tartalma kenyér. Kenyér ?... Miféle kenyér ? S ha lesz bátorsága talán megkérdi tőlem: — Mondja őszintén: csak­ugyan kenyér van a csomag­ban? És ha ideje engedi behí­vom egy pohárka italra, s elmondom neki a k’«' csomag regényét. ★ Az ember nem térhet k: kora szenvedélyei elől. Soha nem kívántam divatoknak hódolni, mégis, egy időben szinte észrevétlenül, kivédhe­tetlenül kerültek hozzám ap­róbb régiségek." Újkori má­nia ez, menteni a múltból néhány tárgyat, emléket. így jutott be lakásomba néhány különös formájú üveg. s edények, melyekből a régiek ittak: bort, pálinkát, . vagy akár orvosságot Amit tudtam továbbadtam, csak az a néhány üveg, ivó nul pihen, nemcsak szájize keseredik meg, de véleménye is. Már nem az ügyintézőt, hanem a hivatalt, vállalatot közszolgálati intézményt ma­rasztalja el. Tévedne? Igaztalan lenne? Aligha. A munka folyama­tosságának megteremtése, a kellő helyetteseik kinevelése, a több munkakör ellátására al­kalmas tisztviselők csoportjá­nak tudatos gyarapítása nem egy-egy ember, hanem az intézmény, elsősorban a veze­tők dolga. Elfogadhatatlan az az álláspont, amelynek vallói szerint „ez ellen nincs mit tenni”. Mármint a tervszerűt­len szabadságolások, a munka megakasztása, a döntések ha­logatása, a helyettesek hiánya ellen. Némelyik helyen már- már a beutalási lehetőségek szabják meg, lesz-e munka a nyáron vagy sem. az ilyen meg amolyan utazási lehető­ségek diktálják, hogy az ügy­fél dolgát mikorra intézik el. Legszívesebben kiakaszta­nák a táblát a kapura: sza­badságok miatt az ügyintézés szünetel... Tagadnánk, hogy a szabad­ság természetes joga minden dolgozónak? Csacsiság. Nem gondol ilyesmire senki. Még az ügye halogatása miatt do­hogó állampolgár sem. Pedig ő mérges, ingerült. Nem a szabadságra menetel jogát vonja kétségbe. Hanem azt a jogot — ami persze senkit és sehol nem illet meg —, hogy őt, az ügyfelet, s vele ügyét is „szabadságolják”. Várako­zásra kényszerítik, fölös sza­ladgálásra késztetik. Évek hosszú sora óta viisz- szatérő gond ez, s éppen ezért tűnik úgy intézményeknél, vállalatoknál, hogy már elfo­gadottá vált. Olyannyira, hogy akadnak helyek, ahol a tízfő­nyi gárdából egv szem „ügye­letes” marad, ő tartja a fron­tot, azaz nem csinál semmit, hanem nyugtatja a méltatlan­kodó feleket... rr Az állampolgár nincs sza­badságon. Egyszerű kijelentő mondat. Ám azért, hogy az állampolgár ezt a gyakorlat­ban is tapasztalhassa, rendet kell teremteni néhány hiva­talban, néhány vállalatnál, néhány közszolgálati intéz­ménynél. Azaz összességé­ben már nem is néhány, ha­nem sok helyen. Rendet: szer­vezettséget, zavartalan ügy­menetet, tervszerű szabadsá­golásokat, kellő helyettese­ket. Nemcsak az állampolgár érdekében. Hanem a hivatal, vállalat, intézmény rangja, te­kintélye — társadalmi hitele miatt is! (M.) készség maradt meg a könyvszekrény tetején. S egy üvegben néhány kalász. Nékem már megszokott kép, csak az újonc látogatók hök- kennek meg a látványon. Nem az üvegek megpillantá­sakor, hanem amikor meg­látják a néhány kalászt. Különös, régies formájú üvegeimet alig nézik, inkább a kalászokat. Mert azok is különösek. Formára is. Van közöttük olyan, amelyiknek szára dárdaegyenes, kalásza mint a buzogány, tömzsi, sokszemű. Aztán van mélyen gondolkodó, lehajtott fejű, bókoló kalász. Ez a tornájuk, külső tar­tásuk. De a származás? Némelyik „kopasz búzának” tűnik, a másik meg a nagy szakállú, in­kább rozs vagy árpa kinéze­tű. A bátrabb vendégek leve­szik a négy kalászt üveges­től. Nézegetik. Az őszinték pedig azt mondják: — Ilyet én még nem lát­tam. Kevesen láttak Ilyet. Kivételes szerencsének tar­tom, hogy már a születése kezdetén megismerkedtem ezzel a különös. búzára is, rozsra is hasonlító, de min- deniktől különböző növény­nyel: a Triticaléval. Furcsa nevét szüleitől örökölte, a búzától — Triti- kum és a rozstól — Scale. A Triticale a búza és rozs közös gyermeke, utódja^ Amikor először jártam a kísérleti táblák között a Triticale tudósával, nemesi- tőjével dr. Kiss Árpáddal, úgy tűnt, egy kicsit csalódott és nyugtalan. Pedig kevés kutatónak adatott meg, hogy olyan sikert tudjon felmutat­ni, mint ő. Az ő munkája nyomán szelídült termékeny házasságra először a búza és a rozs. Nyolcvan esztendővel ez­előtt vette kézbe a két nagy kenyérrokont egy angol bo­tanikus, s puszta kíváncsi­ságból megpróbálkozott a két növény hibridjének elő­állításával. Aztán utána a tudósok, növénynemesitők egész légiója következett. Hasztalan. A házasságból született utódok magtalanok voltak. Meddők. És nyolcvan esztendei, csöndes, de elkeseredett ku­tatómunka után Kecskemé­ten egy szerény tudomány- műhelyben megszületett a csoda; az életképes búza— rozs utód. A tudós, aki egy nyolcvan esztendős csatát nyert. dr. Kiss Árpád, a Kecskeméti Zöldségtermesz­tési Kutató Intézet igazgató- helyettese. Álltunk tehát a nyurga növésű Triticale táblák szé­lén. Kiss Árpád belépdelt a szélben hajbókoló kalászme­zőbe, kitépett egy kövérre hízott gyomot, s hol a gyom­ra, hol a kalászokra tekin­tett. De nem szólt semmit. Csak most, esztendők múl­tán mondta el, miért nem tudott akkor igazán örülni a győzelemnek. Érthetetlenül állt a rejtély előtt: két ke­nyérgabonát egyesített, „pá­rosított”, s az eredmény még­is egy takarmánygabona lett. Pedig ő nagy titokban az embernek, közvetlenül az embernek szánta a Tritica- lét. Kenyérnek szánta. Oft lengett, hullámzott előtte a kalászmező. a ka­lászban a legtápdúsabb, fe­hérjében leggazdagabb mag, de lisztje nem akar engedel­meskedni a pékeknek, ke­nyérsütő asszonyoknak. Ala­csony sikértartalma miatt. Már nem is tudom hány­szor láttam az évek során az új gabonát. Ahogy változ­tak a kalászok a nemesítés során, mindig újakat hoztam haza, a régiekkel a szomszéd iskola biológiaóráira adtam regényes, izgalmas „tananya­got”, négy kalász maradt a végén az újabbak közül. A régiek szára vastag, hosszú volt, az újabb törzse­ké a kor gabona- és szalma­divatja, szükséglete szerint törpe, s az alacsony száron szégyenlősen lehajtott fejű, aránytalanul nagy kalászok. Bókoló kalászok. Jó gazda kezében húsz mázsát is meg­adnak holdanként. Az ország szinte valamennyi megyéjé­ben termesztik Szabolcstól Zaláig harmincötezer hol­don. Nékem, s más laikusoknak is inkább érdekes történet a Triticale históriája. Az a négy kalász, négy kenyérvi­rág, az ember okos akaratá­nak gyümölcse, egy hosszú küzdelmes kutatómunka re­gényének csattanója. De már nemcsak ennyi. Az elmúlt év végén egy tanyán működő pékségben nagy ti­tokzatossággal a szokásosnál kisebb, s barnább belű ke­nyeret sütöttek, s kiosztot­tak a tanya körül lakóknak — ingyen. Vigyék, kóstolják. S az emberek jöttek vfas-sa a pékhez. — Mit adtál te nekünk? — Miért, nem volt jó? — Jónak jó volt nagyon is, de ez nem búzából van. Mi­ből 'XäB# — Triticale ez. A legújabb kenyér. Az igazán céltudatos embe­rek soha nem állnak meg félúton. A kutatómunka nyo­mán tovább-„nemesedett” a Triticale, már minden téren közeledik szülői jó tulaj­donságaihoz. Néhány cipót dr. Kiss Ár­pád is kapott abból a sütés­ből, majd becsomagolta mindeniket, s szétküldte is­merősöknek, szakemberek­nek. ízleljék, s ítéljék meg. Egy miniszterhelyettes ezt írja a kóstolóról: „Vasárnap ebédhez, rántott húshoz szel­tük meg a Triticaléból sü­tött kenyeret, s osztottam ki gyerekeknek, magunknik. Közlöm véled, nagyon ízlett. A húsból még maradt. A kenyér elfogyott...” Ma már országhatáron túl is beszélnek a különös ke­nyérről, s a Triticaléról. Hire, rangja van. És a kalászok mellé — így szól az ígéret — jön hama­rosan cipó. Manapság már alig van gyerek, aki elfogad­ná apjától, anyjától, s meg­enné úgy á kenyeret, hogy semmi nincs rajta. Mi úgy kóstoljuk majd meg, ahogy régen ettük. Üre­sen. Ezzel köszöntjük csönd­ben az új kenyeret: legújabb kenyerünket. Ibranji Tóth Bél* 'ÍS'ft. augusztus IS.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents