Kelet-Magyarország, 1971. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-14 / 164. szám

im. júhim ft KBLET-MAiSYARORSZÄO 5. oMai Turizmus — tapasztalatcserével Szabolcsi tsz-tagok Ausztriában Június végén negyven sza­bolcsi tsz-tag — a Tisza men­ti termelőszövetkezeti szö­vetség szervezésében — Ausztriába indult tapaszta­latcserére, egy kis világlátás­ra. Alig hagytuk el Nyíregy­házát, már az autóbuszban megkezdődött a vélemények cseréje. Megtudtuk, hogy Ti- szabercelen milyen jól jöve­delmezett a szamóca, Nyírte­leken hogyan fizet az árpa és előző nap mekkora felhősza­kadás volt Kemecsén. Hajnal­tól késő délutánig tartott, amíg átzötyögtetett a busz az országon, de Szombathelyig nem .volt egy község, egy fa­luhatár, ahol valami megjegy­zés ne hangzott volna el. Sok­szor kerekedett szakmai vita, miért is szebb, vagy gyen­gébb ez, vagy az a vetés. Nem akar öndicséret lenni, de ke­vés helyen láttunk szebb ve- teményeket, mint amilyen a szabolcsi határban növekszik az idén. Túl a határon Ha Magyarországon nem marad ki egyetlen kukorica, vagy búzatábla vélemény nélkül, Rábafüzes után (ha­tárátlépő), még a hegyi szé- napetrencék állását is bíráló tekintetek vizsgálták. Rend­ben tartott udvarok, csinos házak, egyre emelkedő utak és mind több erdő fogadott bennünket. Az első igazi tapasztalat­csere Greisdorfban volt. Itt székel a tartomány egyetlen szarvasmarha mesterséges megtermékenyítő állomása. Az állomást a mezőgazdasági kamara hozta létre, de gaz­daságilag önálló. A tarto­mány 160 magán állatorvo­sának szállítanak inszemi- náláshoz anyagot, akik éven­te 100 ezer teh | et részesíte­nek mesterséges megtermé­kenyítésben. Ez a terület ál­lományának a felét teszi ki. Az apaállatok 90 százaléka nagy tejhozamú, borzderes utód, 10 százalék pedig olasz piemonti hústípus. Az állomás egy önálló gaz­dasági vállalkozás, tehát el­sődleges céljuk a jövedelme­ző működés. így ‘a tenyész­tés irányítása, új fajták meg­honosítása és keresztezés nem feladatuk, ök az általuk előállított áru minőségéért felelnek, de tovább nem kí­sérik figyelemmel a tenyész­tés alakulását. A tapasztalat- cserén részt vevő tsz-szak- emberek megállapították; amit csinálnak jól végzik, azonban a mi mesterséges állomásaink eredményeseb­ben működhetnek, mivel egy tervszerű tenyésztési munka szerves részei. Az egész világon több szá­zados múltra tekint vissza a kulturális, építészeti emlé­kek megőrzése, múzeumi gyűjtése. Az építészetben azonban elsősorban várakra, templomokra, kastélyokra és más történelmi épületekre terjedt ki a megőrzés. Az utóbbi évtizedekben kezdő­dött el az „egyszerű nép” la­kás- és településkultúrájá­nak gyűjtése, szabadtéri múzeálása. A mi létesülő szentendrei falumúzeumunk­hoz hasonló népi építészeti múzeum áll — előrehaladot­tabb állapotban — Gráz mellett. Turistacsoportunk gyönyörű fekvésű hegyek között egy kilométeres völgy­szakaszban ismerkedhetett meg Ausztria eme nevezetes­ségével. A falumúzeumban A falumúzeumban minden tartományt néhány épület képvisel. Olyan a múzeum fekvése, mint egy nagy te­reptérkép, ahol az egyes tar­tományok kicsinyítetten ab­ban a sorrendben helyezked­nek el, ahogyan a valóság­ban. A keleti bejárati kapu­nál Burgenland fekszik (na­gyon hasonlít a dunántúli építkezéseinkhez) majd a múzeum nyugati végében a svájci határvidék paraszti emlékei zárják a sort. A ná­lunk Is padlásokra, múzeu­mokba került paraszti szer­számok, háztartási felszere­lések sokban hasonlítanak az osztrák gyűjteményekhez. Egy-egy házi szövőszék, rok­ka, vagy bognár, kovácsmű­hely felszerelését, akár mi is kiállíthatnánk. A szomszéd­ság, a hosszú közös múlt, a monarchia nyomai ebben is feltalálhatók. Dédapáink, nagyapáink korabeli eszkö­zeiknél, szobaberendezéseik­nél szívesen időztek a sza­bolcsi „gépesített parasztok.” Jönnek az osztrák trófeák Gráz volt leggazdagabb la­kói— a pénzváltóként kez­dő Eggenberg család tagjai, később vagyonuk révén min­den főúri címet elnyert mél­tóságok — egy pompás kas­télyt hagytak az utókorra. Ebben van a világ egyik leggazdagabb vadászati mú­zeuma. A csoportunkban jónéhánv praktizáló vadász volt, akik­nek a puskák és az állatpre­parátumok láttán megdobo- gatt a szívük Különösen ér­dekes — az idegenvezetőnk szerint — szinte egyedülálló gyűjteményt láthatunk az abnormis tárlaton. Egy nagy teremben csak rendellenes fejlődésű állatokat gyűjtöttek össze. A három szemű kecs­ke, a négy lábú vadkacsa, az oldalán agancsot viselő őz­től a törpe és óriás csőr, száj, pata alakulatokig sokféle va­riációja látható itt a külön­legességeknek. A múzeum igazgatóságát nemcsak a múlt foglalkoz­tatja, serényen készülnek a budapesti vadászati világki­állításra is. A legszebb, leg­érdekesebb trófeáik itt lesz­nek majd szeptemberben, fővárosunkban. A szabolcsi tsz-tagok a tu­ristaút végén megismerked­tek Bécs nevezetességeivel, fényeivel — és aki mindenre odafigyelt, — árnyaival. Az álmatlanságtól és a világvá­ros zajától eltörődött tsz-ta­gok Hegyeshalom után, ami­kor a Kisalföld szép kalá­szos tábláit és hosszan nyúj­tózkodó zöld kukoricásait megpillantották, felderült az arcuk. Szinte nem volt utas, aki az agyoncsépeltnek hangzó közmondást ne szív­ből ejtette volna ki: „Minde­nütt jó, de legjobb itthon.” Cs. B. Megrendelték, de... „Szomjas-gondok“ kánikulában a nyíregyházi vendéglátóhelyeken A hőmérséklet emelkedé­sével növekedtek az étter­mek, bisztrók gondjai is Nyíregyházán. Nyíregyházán, az 5-ös szá­mú Petőfi úti bisztróban kedden délután iaffát. jaffa- szörpöt, colát lehetett kapni, fennakadás egyelőre nem mutatkozott. A sörfélék kö­zül ezer üveg lengyel, ötszáz liter Kinizsi csapolt sört tudtak adni, s ezenfelül, ha egyáltalán érkezett, tegnap várták az újabb sörszállít­mányt. A raktáron lévő kész­let kétnapos, kedden és szer­dán ebből a mennyiségből ki tudják elégíteni a meg­növekedett igényeket is. De csütörtökön, ha újabb szál­lítmány nem érkezik, csak sajnálkozó kézmozdulatot kaphat a kiszáradt torkú vendég. Eddig nem volt fennaka­dás a város szívében, az Ezerjó étteremben sem. Ked­den délután tíz hektoliter pilzeni és öt hektoliter ma­gyar sört raktároztak, ami három-négynapos készlet­nek felel meg. Nem lehet viszont üveges sört kapni, a pincérek csak biztatni tudnak: kedden vagy szer­dán érkezik kétezer üveg sör. Más a helyzet az üdítő­italfronton. Sztár és na­rancs Colából 1500 üveggel raktároznak, jaffát naponta kapnak, citromléből van ele­gendő. Ez az egyetlen szomjoltó, amelyet azonnal kap az étterem, mihelyt megrendeli. A nagy éttermek közül gondokkal egyedül csak a Szabolcs küzd. Bár kimért narancs- és jaffaszörp van, kimondhatatlanul kevés az üveges üdítő ital, hiszen Utasból mindössize száz üveggel van. Csupán egyet­len üdítő italból, a Sztár Colából rendelkeznek szinte korlátlan mennyiséggel. Sörből az Utas üdítőhöz ha­sonló a helyzet. Bak sör 100 üveggel, míg lengyel sör . 800 üveggel áll rendelkezésre. Csapolt sört kiszolgálni az étteremben nem tudnak, mi­vel ez már hétfőn elfogyott, így az étterem vezetői nem tehetnek mást. mint várják a megrendelt mennyiséget, az 5—6 hektoliter csapolt és az 5—600 üveg palackozott sört. A Söripari Vállalat nyír­egyházi kirendeltségén en­nek ellenére megnyugtató­nak nevezik az ellátást Az a vélemény, hogy a meg­rendeléseket, ha kisebb el­csúszásokkal is. de folya­matosan ki tudják elégíte­ni. (!) A három nyári hó­napra. júliusra, augusztusra és szeptemberre a kirendelt­séghez tartozó területre több mint harmincháromezer hektoliter sört szállítanak, ami nagyvonalakban fedezi az igényeket. A rendelke­zésre álló mennyiségből több a belföldi készítmény, s csak hatezer hektoliter a külföldről importált sör. Reméljük, mindez nem marad csupán Ígéret! (hsj) A MINŐSÉG ŐRE. SZILÁGYI LAJOSNÉNAK, A NYIRBOGDÁNYI KŐOLAJIPARI VÁLLALAT DOLGO­ZÓJÁNAK NAGYON FONTOS FELADATKÖRE VAN: AZ ő KEZÉN MEGY KERESZTÜL MINDEN OLYAN BEN­ZIN, AMIT A SZABOLCSI ÉS KELET-MAGYARORSZÁ­GI TÖLTŐÁLLOMÁSOKHOZ VISZNEK: FELADATA MEG­VIZSGÁLNI. HOGY A JELZETT OKTÁNSZÁM MEGFE­LEL-E A KÍVÁNT MINŐSÉGNEK. AMILYEN SZIGORÚ A KÉPEN. ABBÓL IS LÁTHATÓ, HOGY NEM ISMER TRÉFÁT. HA A MINŐSÉG NEM MEGFELELŐ, NEM ENGEDI KISZÁLLÍTANI. (HAMMEL JÓZSEF FELVÉ­TELE). Minisztériumi állásfoglalás A közös boltokról A Belkereskedelmi Mi­nisztérium Közgazdasági Fő­osztálya közleményt adott ki, amelyben meghatározza a pénzügyi kedvezményekkel járó „közös bolt” megneve­zéssel illethető kereskedelmi együttműködés feltételeit, is­mérveit. Eddig ugyanis kü­lönböző gazdasági együttmű­ködésekre is használták ezt a megnevezést. Az állásfogla­lás szerint közös boltnak tekintendő a kiskereskede­lemnek az az egysége, amely­nek fenntartásáról; üzemel­tetéséről a kiskereskedelem saját gazdálkodásának kere­tében gondoskodik, a nagyke­reskedelem vagy az ipar fo­lyamatosan ellátja ezt a bol­tot saját árujával. így a ki- kereskedelem az üzletben saját nevében, kizárólag egy megbízótól származó idegen árut értékesít, tehát bizomá­nyi tevékenységet űz. E mun­ka fejében a megbízó árujá­nak értékesítése után az ár­rés meghatározott részét, mint bizományi díjat, meg­kapja a megbízótól, a nagy­kereskedelemtől vagy az ipartól. Az e feltételek alap­ján működő közös boltoknak járnak tehát a korábbi pénz­ügyminiszteri rendeletben biztosított pénzügyi kedvez­mények. Közös boltokat létesíthet a nagykereskedelmi vállalat a kiskereskedelmi vállalattal vagy az Általános Fogyasztá­si és Értékesítő Szövetkezet­tel. A termelő vállalat a kis­kereskedelmi vállalattal vagy a kis- és nagykereske­delmi tevékenységet egyaránt folytató vállalattal, illetve fo­gyasztási és értékesítő szö­vetkezettel. A közös bolt lét­rehozásának feltételeit szer­ződésben kell rögzíteni. A közös bolt _ formájában létrehozott együttműködés va'l mennyi részvevőnek és vásárlóknak is előnyös. A fogyasztók nagyobb válasz­tékból válogathatnak, a ter­melő közvetlenül juttathatja el áruját a kiskereskedelmi forgalomba, a bolt pedig má­sutt nem található, a terme­lőtől kizárólagosan kapott áruval szolgálhat vevőinek, s ez a készlet nem terheli sa­ját eszközállományát sem. A közvetlen áruellátás az ipari vagy nagykereskedelmi vál­lalatnál csökkenti az eszköz­lekötés idejét, s így növeli a nyereséget. A Belkereskedel­mi Minisztérium mostani ál­lásfoglalása újabb közös bol­tok létesítésére, a választék bővítésére és a kínálat növe­lésére ösztönözheti a termelő és kereskedelmi vállalatokat Otthon, négy keréken Talán a legősibb foglalko­zások egyike. Múltbéli kép­viselői utaztak Apollón maszkjában, rótták gyalog az utat medvével, Indiában kí­gyót rejtve a kis fonott ko­sárba, Shakespeare idején fakerekes talyigán bábokkal; ott voltak a vásárokon, Föní­ciában csakúgy, mint Budán, Fellini filmjében motorra ka­pott a trombitás, nálunk fel­tűnt lóvonta fabódéval. Mu­tatványos — mondjuk rövi­den, és máris hozzászületik a szóhoz a kép. A körhinta képe, sikongó, repülő szoknyás lányokkal; a hernyó, szeppent arcú gyerekekkel; a gyermekforgó, rozzant járműutánzatokkal. Kép, melyhez odatársul a folyton-folyvást kiáltás, a muzsika, amit hol egy dob és egy cintányér ad, hol pedig a hangszóró tölcsére. Folyton- folyvást, uraim, hölgyeim, gyerekeknek és katonáknak féláron... Zsibong az utca, hangos a tér, durran a céllö­völde puskája, puffan a do­báló rongylabdája... Folyton- folyvást, csak két forint... És vetélkedik a fiatal, dicsek­vően feszíti izmát a dobni akaró férfi, sikít a lány, fo­lyik a fogadás és fogadkozás. ^Szórakoznak. A mutatványos sátra előtt vidám az élet... És a bódé mögött ott a kocsi. A mutatványos kocsi­ja, a már modernizált lakói kocsi, előtte a benzinparipái val, a kiszuperált traktorral, amely éppoly gebe, mint haj­dan a ló volt. A Széna téren havi 900 forintos helypénzért ütött tanyát Márta Zsig- mond és családja, az egykori petrozsényi artista, ma mu­tatványos. Idős ember, 66 fe­letti. Felesége, hűséges kísé­rője hellyel kínál. A • lakóko­csi egykor busz pótkocsija volt. Hatan laknak ma ben­ne. Középen egy spór. Rajta jó, fokhagymás illatú étel fő. És sok leves. Mert nagy a család. Naponta egy kétkilós kenyér meg se kottyan. A fekhelyen virágos terítővei letakarva hófehér ágynemű. Mint a patyolat. A sarokban tv. A spór mellett mosógép. Minden milliméteres pontos­sággal kiszámítva. Kintről behallik a muzsika, amit a hangszóró sugároz, vendégcsalogatónak. A bó­déknál a Márta család fiú­tagjai. Mert Mártáné 12 gyer­meket szült, és 10 közülük él. Ott nevelte őket a lakókocsi- ban. — Régen ló vontatta a kis 4-szer négyes bódét. Ezt a pótkocsit csak most vettük. Házunk nincs, lakásunk nincs. Itt élünk már, ki tud­ja mióta. Itt neveltem fel a tíz gyermeket. Mind kijárta az iskolát, a legkisebb, most ötödikes. Raimond. Ahol vagyunk, ott jár. Amikor út­ra kelünk, megkapja a házi feladatot. Ahová érkezünk, ott bemutatja és újra jár az iskolába. Erős négyes. Mert lehet itt is becsületesen élni, tanulni. — Tudja mi az, ti? gyere­ket így nevelni? Nagyon ne­héz. Mi szegény mutatványo­sok vagyunk, mert nagy a család. De szép foglalkozás ez. Szórakoztatni az embereket, higgye el, öröm. És a gyere­kek is vagy artisták, vagy mutatványosok. Az egyik fiam Kisvárdán van, oda nő­sült. Babi, a lányom most a kígyóval dolgozik Hatvan­ban. Tizenkét unokám van. Ha valamelyikük közelében vagyunk, meglátogatjuk egy­mást. — Egy lett közülük mester. Asztalos akart lenni. Annak taníttattam. Most Pesten ön­álló. A múltkoriban a fér­jem nagyon beteg volt. Le is' kellett állnunk. Fogyott a pénz. Megyek hozzá: — Se­gíts ki fiam kölcsön 2000 fo­rinttal. Apád gyógykezelése sokba kerül. Az üzlet se megy. Kérdi tőlem: merről jött anyám? — Mondom, a kapu felől. — No akkor men­jen is arra. Nem szóltam. Eljöttem, ő már elfelejtette, hogy honnan indult. Hogy küzdöttünk érte is. Hogy mit köszönhet nekünk. Dúsgaz­dag. ★ Szilárd talajon épült ottho­nuk sosem volt. Hazájuk az egész ország. Mennek faluról falura, városról városra. Ad­dig áll a bódé, amíg megy az üzlet. Aztán szedelőzködnek és újra tovább. Télen és nyá­ron. — Pedig a tél, igen, a tél az borzasztó. Hányszor kel­lett tolni a kocsit a hóban. És olyankor nem is megy az üzlet. És az eső. Márta Zsig- mondné elhallgat. Emlékek ébrednek benne. Hat évtized emlékei. Amikor öten alud­tak egy ágyban. Amikor a férje súlyosan beteg volt. Amikor elment minden, amit gyűjtöttek Aztán a gyere­kek. A legidősebb most lenne 39. Két fiút veszített el. Szü­lések, utazások terhesen a göröngyös utakon. Kellemes találkozások egy-egy ismerős faluval. Meddő viták tanács­elnökökkel, akik nem akar­ták, hogy „a jöttmentek” sátrat verjenek. — Házra vágyom. Saját kis házra, ahol élhetek. Itt aka­runk letelepedni Nyíregyhá­zán. Ideje. Nem vagyunk fiatalok. A gyerekek mind felnőnek, ők folytatják majd. — Hogy miként lesz valaki mutatványos? Nincsen an­nak törvénye. Öröklődik. Mindig voltunk, és mindig leszünk. Kell, hogy kocsink eljusson mindenfelé. Az em­berek ma is szeretnek szóra­kozni. Még jobban, mint va­laha. Tudja, hogy milyen öröm látni, amikor a bódé előtt tolonganak, szórakoz­nak, nagyokat kacagnak. És nyerni is szeretnek. Nem a nagy nyeremény a vonzó. Csak legyen valami, amiért játszik. Nagyon lehet szeret­ni ezt a foglalkozást. Pedig nehéz. Lehet, hogy erre is születni kell... ★ Csattan a légpuska. Düh­ben a rongylabda, dől a do­bozhegy. A kint szórakozó nem látja a lakókocsit, amelyben egy család élete fo­lyik. Étel fő, gyermek tanul, ruha szárad, kis vitatkozá­sok váltják a napi egyhan­gúságot. Tervek születnek a további útra, bevételt szá­molnak, rezsit kalkulálnak, és végleges nyugalomra vágy­nak az öregek. Mert ki lát a lakókocsi aj­taja mögé? Ki figyel arra, hogy Márta Zsigmond és családja, a mutatványos di­nasztia éppoly érző és gon­dokkal küzdő ember, mint mindannyian, akik elme­gyünk bódéja és lakókocsija mellett. Traktora a szórako­zást vontatja, és a család négykerekű otthonát. Mely hol itt, hol ott áll meg. Melynek útja a végtelen kör­forgás. Hazája az országút, a falu és város tere, sorsa a szüntelen vándorlás. , Bürget Lajoa

Next

/
Thumbnails
Contents