Kelet-Magyarország, 1971. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-13 / 163. szám

WT1. július IS. KBLET-M AC YARORSZ A 9 Tudjon róla a munkás AZ EGYIK NYÍREGYHÁ­ZI ÜZEMBEN gondos előké­szítés. a munkások, a mű­vezetők megfelelő informá­lása nélkül tértek át egy új termék gyártására év vége előtt. A vállalat vezetői — helyesen — felismerték a piaci szükségletet, jó volt a külső információjuk, mégis csődöt mondott az üzlet. Miért? Azért, mert a belső információról, a szükséges tájékoztatásról megfeled­keztek. Nem ismertették az új technológiát, a műszaki leírásokat, s ez súlyos ezre­sekbe került a váll<a\itnak. Sok volt a selejt, nem fe­lelt meg az általuk gyár­tott termék s visszadobták. Több vállalatnál leszűkí­tik a külső informálódásra, a piackutatásra, arra. hogy megtudják, ki. mit gyárt, mennyiért, mire van szük­ség a piacon, hol lehetne elhelyezni az új terméket, s amikor kialakult egy bizor nyos partneri kapcsolat, úgy érzik, ezzel mindent megtettek. Kétségtelen, nagy szükség van a piac­kutatásra, de nem ez a minden. Csak az egyik fel­tétel. Valójában a Piac fel­derítésével kezdődik az igazi munka, a belső mun­kaszervezés. az üzemen belüli tájékoztatás. Ez leg­alább olyan fontos, mint a biztos, külső információ- szerzés, ha • nem fontosabb. ERROE megfelelően ES SOKOLDALÚAN kell tá­jékoztatni a munkásokat, a szocialista brigádokat, mű­vezetőket. mindenkit, aki részt vevz az új termék gyártásában. Mert hiába derítették fel az új piacot, az új partnert, s próbálják bevezetni az új gyártmány készítését, ha ezt nem be­szélik meg a legilletékeseb­bekkel: a dolgozókkal, aki­ken múlik a siker. Nem helyes ebből kire- keszteni a dolgozókat, hi­szen ezzel olyan„ l^h.etp^é- gektől fossza meg magát a vezetés, amelyet később már nem pótolhat. Ötletek, újítások maradhatnak ki­használatlanul. amelyekkel gyorsabban, olcsóbban és jobb minőségben lehetne elő­állítani az új terméket. (Nem is szólva az üzemi demokrácia érvényesítésé­ről. A KÖLCSÖNÖS IN FOR­MÁLÓDÁS — vezetők és dolgozók között — a biza­lom jele. az üzemi demok­rácia fontos eszköze. Saj­nos, nem élnek vele elég­gé. Sok helyen többet tud­nak a dolgozók az orszá­gos kérdésekről, iparfej­lesztésről, a népgazdasági tervekről, a pártkongresz- szus határozatairól, mint a saját üzemük sorsáról, jö­vőjéről. azokról, amelyek­nek közvetlen részesei, ala­kítói. S ha a vezetők ezt elmulasztják, tekintélyük mellett a gazdaságosságot, a termelékenységet is kockáz­tatják. Ha lényegbevágó dol­gokról nem tudnak — mert nem tudatják — a munká­sok, akkor nem teljes oda­adással dolgoznak és ez rendszerint a munkában, a. termék minőségében csapó­dik le és érezteti zsebbevá­gó hatását is. Es nemcsak a munkásnál, a vezetőknél is! Nem a lényegtelen dol­gokról kell tájékoztatni az embereket, hanem a leg­fontosabbakról. És ne övez­ze ezt valamiféle indoko­latlan titkolózás. Őszintén kell feltárni az eredmények mellett a vállalati gondo­kat. sikertelenségeket, ezek okait és bizalommal fordul­ni a munkásokhoz segítségért Ez a vezetési stílus szerez magának tekintélyt, ez szá­míthat a kölcsönös bizalom­ra is. Több példa van arra. hogy ilyen esetben a kátyú­ba jutott vállalat szénáját a kollektíva tette rendbe. Az ellenben már hanyagság, amikor a munkásokkal, a művezetőkkel az utolsó pil­lanatban közük, hogy baj van, gyorsan kellene csele­kedni. mert az új terméket várja , a megrendelő. csak éppen elfelejtettek erről szólni. „Át” kell állni, eset­leg műszakcserét végrehaj­tani. felmérni, hány ilyen és olyan szakmunkásra. új szerszámokra van szükség. Ilyen esetben kezdődik az­tán a kapkodás. futkosás anyag után. de még hiány­zik az új technológiai le­írás. nincs meg az új ter­mék normája és így tovább. S végül mégis csodálkoz­nak. hogy sok a selejt, gaz­daságtalan az új termék előállítása. INFORMÁLÓDNI ANNYI, MINT ELLENŐRIZNI a ve­zetőnek saját magáj: he­lyesen- lát.ia-e a feladato­kat. hasznosan döntött-e a vállalat, a népgazdaság ér­dekében. A helyes informá­ciós rendszer kialakításának és alkalmazásának a tudatá­ban megnyugtatóbb a vál­lalat vezetőinek a kockázat­vállalása is. Aki ennek fel­fedezte a hasznosságát és él, vele. egyben kibontakoztatja az üzemi demokráciát is. s olyan alkotó légkört te­remt. amelyben a dolgozók azt érzik: nekik van bele­szólásuk az üzem dolgaiba. Farkas Kálmán mmmmmmm,--­Egyesülés llszalökön Eg-y űj közösség gondjai — és jövője Az év elején egyesült mind a négy tiszalöki termelőszö­vetkezet. Az új nagy nyolc és fél ezer holdas közös gaz­daság létrejöttét elsősorban az sürgette, hogy nemsoká­ra működni kezd a 28 millió forint költséggel épült 600 férőhelyes szarvasmarha-te­nyésztő telepük, a benépesí­tése külön 12 millióba kerül majd, és a nagyon gyorsan 1800 főre szaporodó létszám olyan mennyiségű különféle fajtájú takarmány megter­melését kívánja, amin a te­lepet közösen építő közös gazdaságok már előre jobb­nak látják nem civakodni, hanem egyetlen nagyüzem­ben, szervezetten, zökkenő nélkül megtermelni. Érdemes volt Mint sok más egyesülés, a ti­szalöki is magával hozott né­hány társadalmi, gazdasági problémát. Gazdaságilag te­kintve már az indulásnál ki­derült, milyen előnyös volt a 8476 hold gazdájának, a kö­zel ezer tagnak nagy közös­séget kialakítaniuk. Tavaly mindössze 32 millió forint bruttó termelési értéket tud kimutatni együttesen a négy tsz külön-külön. Idei reális tervük már 50 millióra szól és ha sikerül üzembe he­lyezni a szakosított telepet, akkor igen gyorsan 70 millió­ra emelkedik a tiszalöki me­zőgazdaság bruttó termelési értéke évenként. A számolt így természete­sen nem egyértelműek. A négy termelőszövetkezet kö­zül ugyanis egyedül a Kos­suth is elér 1 millió forintos nyereséget, — azon kívül, hogy a tagjainak is a válla­latszerű jövedelemből fizette ki a több mint 4 millió fo­rintnyi részesedést. A másik három termelőszövetkezet mérleghiányos volt, méghoz­zá összesen 11,5 millióval. A szanálási eljárás ugyan rendezte ezt a hiányt, de en­nek következménye, hogy ebben az esztendőben még a terv reális teljesítése esetén sem fizethetnek több jöve­delmet tagjaiknak, mint az elmúlt évi átlagok négyötö­de. Ez gyakorlatilag azt je­lenti, hogy a jövedelmező Kossuth tagjainak a 10 órás munkanapra eső 96 forintos jövedelme 73 forintra csök­kent átmenetileg, a másik három szövetkezet tagjaié viszont még mindig emelke­dik, mert napi 5—8 forinttal kevesebb volt a 73-nál. Távlatokban gondolkodni o A távolról jött szemlélő azt hinné, hogy a Kossuth tagjai, akiknek átmenetileg jövedelmük kismértékű csök­kenését keli elviselniük, nem fogadták rokonszenvesen az egyesülést, a másik három volt termelőszövetkezet tag­sága viszont, amelynek a jövendő szép állatain kívül már ebben az esztendőben kismértékű jövedelememel­kedésben van része, örven­deznek % nagy közösség lét­rehozásának. Éppen az a meghökkentő, hogy fordítva van. A titkos szavazás ugyan egyértelműen az egyesülés mellett határo­zott. Mégis a következmé­nyeket megérteni a volt Kossuth tagjai tudják jobban mert nem egy évben gondol­kodnak. hanem távlatokban. Az új nagy közösség fe­gyelme. üj módszerei — például a számukra eddig szokatlan garantált bérezés — ellen pedig többnyire a volt három veszteséges tsz tagjai ejtenek szót, akiknek pedig a jövedelembiztonsá­ga, sőt maga a jövedelme is emelkedett. Mi rejlik a furcsa ellent­mondás mögött? Milyen ti­tokzatos, nehezen megfej ihe- tő mély vonulata ennek a paraszti világnak, amely azonban egyben megyénk legiparosodottabb, követke­zésképpen legfelvilágosul­tabb, szinte a budapesti or­szágút mentén fekvő részén fékezi egy nagy község lakói­nak gondolkodását? Borivó Károly az egyesült mezőgazdasági nagyüzem el­nöke azt mondja erre. hogy véleménye szerint az indo­kok nem gazdasági jellegűek. Személyes benyomása alap­ján az a tapasztalata, hogy itt azok ellenkeznek szinte minden ellen, akik nem is egyszer becsapottnak érez­ték magukat és akiknek még időre van szükségük, hogy feloldódjanak a nagy és erős közösség létbiztonságá­nak melegében, megbarát­kozzanak a korszerű gépek egész seregével és társadal­milag egy egész közösség ere­jét érezzék a hátuk mögött minden ténykedésükben, egy közösségét, amelynek ügyeibe beleszólhatnak és amelynek töaekedését a maguk ízlése szerint formálhatják. Lépést tartani a fejlődéssel Természetesen hem a gaz­daság objektív törvényszerű­ségeivel ellentétben. Ez sem jelentéktelen erő Tiszalökön, amely most kap egy 600 fős új üzemet, amelynek a közvetlen szomszédságában rohamosan fejlődik az Al­kaloida és amelynek fiatal lakosait rohamosan szívja fel a környék gyorsuló iparoso­dása. A mezőgazdasági nagy­üzemnek szükségszerűen lé­pést kell tartania ezzel a fej­lődéssel és még a megye többi részénél is sebesebben kell átállnia a legkorszerűbb módszerekre, versenyben kell lennie a leggépesítst- tebb mezőgazdasági nagy­üzemekkel,' hogy gyorsan csökkenő munkára fogható létszáma meg tudjon felelni a korszerű mezőgazdaság kö­vetelményeinek. Éppen ezért történt a leg­jobb időben ez az egyesülés. Gesztclyi Nagy Zoltán Épül a védőgát a Szamoskőzben Méhtelek határában' egesa sor földgép túrja a talajt. Dózerek, szállítókocsik egész serege bontja, hordja, emeli és rakja a földet az egyre magasodó új nagy gátrend­szer itteni szakaszára. Ennek á gátnak, mint köztudomású, az lesz a szerepe, hogy a Szamosközt megóvja a tava­lyihoz hasonló árvízkataszt­rófáktól. A tervek már teljesen el­készültek. Bizonyos jóváha­gyásokra ugyan még szük­ség van, de a munka olyan szakaszain, ahol már nem is igen lehet módosítani a szakemberek véleménye sze­rint, teljes gőzzel dolgoznak, mert 1973 novemberéig sze­retnék befejezni a nagy munkát, amely kettő és fél millió köbméter föld meg­mozgatásával jár. Az eredeti elképzeléseken csupán annyi módosítás tör­tént. hogy — értesüléseink szerint — a szomszéd baráti ország Románia vízügyi ha­tóságai e munkával párhuza­mosan egy körülbelül 50—60 millió köbméter befogadó képességű víztárolót létesíte­nek a Túr vízgyűjtő terüle­tén. Ez a hatalmas létesít­mény elkészülte után egyszer s mindenkorra megfékezi a rakoncátlan kis folyót és a legcsapadékosabb esztendők­ben is megóvja a folyócska alsó folyásának vidékét attól, hogy árvizet okozó víz zú- , dúljon medrének utolsó sza­kaszába. A szállító munkálatokat a megfelelő járművekkel- bil­lenő kocsikkal és dömperek­kel rendelkező «termelőszö­vetkezetek végzik bérmun­kában. Sajnos, ahogyan a gátépí­tés -pjy.an szakaszhoz közele­dik. ahol az épülő gát köz­vetlen közelében nem talál­nak kitermelhető földet, ege­re több szállítójárműre lesz szükség. Már egy-két kilo­méter távolságnövekedés szállításban is jelentősen megnöveli az igénybe veen­dő szállítógépek igényét. A munka a további évek­ben még csak fokozódni fog. Az a terv, hogy a kiskörei II. tiszai vízlépcső építésénél felszabaduló nagy gépeket is átvezénylik a Szamosközbe. Ahogyan a munka gyorsulni fog, szükség is lesz rájuk. A nagy gát teljes beruhá­zási költsége: 280 millió fo­rint. <gnz) Hogy Suska-Szebeni Gá­bor, miért éppen a suska elő­nevet kapta, amikor a sok ha­son nevű közül az ő megkü­lönböztetésére került volt haj­dan sor, nincsen feljegyezve községem krónikájában. Va­lószínűleg, még iskolás korá­ban ragasztották rá. Ott mondhatta valamelyik; vá- szontarisznyás, vászonnad- rágos pajtása, az enyém a vár — nem a tiéd, játéka hevében aminek az volt a lényege, hogy a dombon álló védőket, minden eszközzel leráncigál- hatták a támadók, hogy „eridj mán Te suska.” Vagyis annyit érsz, mint a suska. Mint az a módosult levélhalmaz a tengeriszáron, ami arra van hivatva ugyan, hogy megvédje a termését az elhalt növénynek, de egy varjú is elbánik vele. Vagyont, értéket ugyan nem szerzett az örökölt sem­mihez, mert az apja biro­dalma a nagy Lápon, még a végtelen nádas volt és szavai szerint, csak ez nem az enyém a többi pedig minden a másé gyanánt határozta meg földi javait, de hírnevet annál inkább. Mert szolgának, cselédnek ahogy a hozzá hasonló sze­gény ivadékok tartották rendjén, dehogy ment volna el egy világért. Inkább — ahogy a második liter után emlegette, ha be­lemelegedett — felkötötte a Aratási emlék A bolyongó ember nyúlcipőt és usgyé, fel Pest­re. A nagy faluba. Ahol, ha nem éppen kolbászból fon­ják majd a sövényt, mint a mesében és sonkával meg támogatják, de csak több ba­bér terem számára, mint fa­lujában. Bizony, Pest sem úgy fes tett, mint ahogy ígérte. Mert amikor — szintén szavai sze­rint — megcsömörlött már a kolbásztól, mivel kenyér nélkül nézte a kirakat előtt, nem volt más hátra,- mint a hazavezető út. És hozzá sze­kérstoppal. Csak azzal a különbséggel, hogy ő nem a kezét tartotta fel a vele, egy meneti hányba haladó szekér előtt, hanem nagyot köszönt. Hangosan, kalapot emelve, és csak az­után kérdezte meg, hogy nem engedné-e felülni a bácsi, legalább a saroglyára. És ab­ból a kérlelő, hízelgő hang­súlyból még a felte- lepedés után sem volt szabad engedni. Dicsér­ni kellett a lovakat, hogy milyen fáin állatok, aztán a szekeret, a kocsist, hogy mi­lyen biztosan bánik a hajtó­szárral, végül a gázpedál változatával, az ostorral. A szép és jó ostorral, amit ép­pen olyan büszkén, forgattak kezükben, ha csárdába tér­tek be, mint a mostaniak a siuszkulcsot. (Talán még va­rázsa is volt olyan a forró­nadrág nélküliek táborában.) Az utóbbit más előrelátás­ból tenni kellett az ilyen ván dórnak, mert lábával együtt a gyomra is fáradt volt. Az üresjárattól természetesen, mert kutyatarisznyával in­dultak és milyen jó volt, ha a maradék kenyeret előbe­szélte a tarisznyából. Egyszer mégis autóval tért haza. Illetve csak a járási székhelyig, mert onnét, már mi volt neki a tizenkét kilo­méter. Elegáns ruhában, si­mára borotvált arccal is két nagy bőrönd között áll­va, intette magához a nagy Körúton a legelső taxit. Hogy nem vinné-e le vidékre, mert ő mérnök lévén és egyéb na­gyobb munkát kellene most neki átvenni, de a vonata már elment. Fizet ő mint a köles, csak... Csak Debrecenben az Aranybika előtt állottak meg egy rövid ebédre, majd a járási székhelyen a bank előtt azért, hogy felvegye a szükséges pénzt. A sofőr azzal vigasztalta magát az ocsudás első pil­lanatában. hogy majd csak visszatérül valami a bőrön­dök tartalmából, mert ő győ­ződött meg, amikor a cso­magtartóba rakta őket, hogv milyen nehezek voltak, de csakhamar szertefoszlott áb­rándja. Mert a szemét, tégla lótrágya éppen olyan össze­visszaságban volt benne, ahogy azt a városligeti sze­métgyűjtőből előhalászta. A most sorra kerülő tör­ténet, már nem fiatal korá­ban esett meg vele. Sok min­denen túl volt már akkor. Kendővel íésülködött, foga helyén csak az ínye villo­gott, ha valakire tréfából ráacsarkodctt, és fogadást sem kötött már könnyen. Hogy egy liter pálinkáért például megfürdik a jeget ci­pelő Krasznában. Kerülő volt. A határ legtá­volabbi részén a Zsíroson, az üj földesurak keze alatt. Azokat az első háború utáni, jogukból kiforgatott, juttatot- takat nevezték így csúfságból, akiknek szintén az akkor született közmondás szerint, megélhetésükhöz kevés volt a föld, a meghalásukhoz vi­szont sok. De tisztét ezektől függet­lenül látta el. Lopni, tilosba menni az ő keze alatt lehe­tetlen vöt. — Békától tollat kérni, tol­vajtól meg lopni öcsém, nem mént az soha — mondta jo­gos büszkeséggel a hoppon maradt vétőnek, akit ha ar­ra méltó volt. ki is oktatott a felsőfokú mesterfogásokra. Hogy lehet leszakítani nyom nélkül indájáról a tököt, el­vinni a sütnivaló tengerit. Ezért volt bátorsága, szem- beforduni az ebédet cipelő asszonyokkal, akik ismét ös­vényt vágtak, az egyik kuko­ricáson keresztül. Átlóként rövidítették meg az utat a hatalmas kiterjedésű gabona­táblákig. ahol már második hete izzadtak, égtek az ara­tók. — Nem jó vége lesz ennek asszonyok, én mondom azt, hogy nem jó, bolyongó em­bert láttam a minap erre és... — Kell nálad nagyobb bo­lyongó. te kutya Suska! — Meg láttad te Irmát, azt a vén asszonyt, aki a gatyá­dat ráncolja... Irma különben a harma­dik volt a törvényesek kö­zül. Akivel elmondta a hi­tét és úgy-ahogy meg is tar­totta, s ki tudja hányadik, akikké] csak úgy vadason volt összeállva. Kedves szám­nak és drága anyukámnak nevezte, ha nem volt közöt­tük semmi baj, mert az a kövér kés, lassú mozgású asszony, minden kutyaságot megbocsátott neki. — Na megálljatok —■ mondta magában — nem jösztök ti erre többet. Azzal harmadnap, amikor a legnagyobb csapat vágott át a már hónaljig érő növények között, gyorsan ledobta ma­gáról ruháját és miután így megmártózott a legfe­ketébb színű pocsolyában, s arcát is összemázolta a fel- ismerhetetlenségig. csőriéi­vé, ordítva kezdett feléjük szaladni. Az asszonyok, lányok, gye­rekek, úgy rebbentek szét, mintha a bomba vágott vol­na közéjük. Visítottak, ordí­tottak. segítségért kiabállak és futottak, futottak. Egy pá­ran visszafelé, de legtöbben a távolban dolgozó aratók irányába, ha kerülőúton is. A lélekszakadva érkezőket felbőszülve fogadták az em­berek, akik úgy kaptak ka­szára, villára, mintha ellen­ségüket kellett volna hajtani. Rajvonalba fejlődve fésülték át a környéket és mire félóra múlva a kerülőházig jutottak Gábor már békésen üldögélt a tornácon. Jóllakottan bö­fögve, mert az eldobált szil- kékből, ételhordókból olyan illat lopakodott feléje, hogy nem volt szíve otthagyni be­lőlük egy párat. Szállási Lásd#

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents