Kelet-Magyarország, 1971. július (31. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-11 / 162. szám
8. «Tdä? KELET-MAGYARORSZÄG - VASÄRWAPT MELLÉKXEÍ 197!. Mm ff: Dékány Kálmán: REJTETT HIBA A reszelő hosszú és vastag, két kézzel kell fogni, mint a gyalut. Józsi rádöl, ütemesen előre-hátra tolja, a fémpor kupacban halmozódik a satupad lapján. Vállában kis görcsös ke- ményedést érez a tegnapi evezéstől, hátát felégette a nap. Leteszi a reszelőt, fekete ronggyal törölgetl a csillogó tengelyt. — Átejtett a kis büdös — mondja hangosan magának; egyedül van a műhelyben, mindig egyedül. Ha kimozdul, kulcsra zárja az aj-* tót. — Kijátszott a nyavalyás. Félrehúzza az ajtóüvegen a függönyt, kiles. A szabászok görbe késsel szabdalják a cipőbőrt. Zsóka a nyelve hegyét is kidugja, ahogy dolgozik, haját széles kék szalag fogja össze. — Na megállj! — fenyegeti meg a lányt. ' Zsóka felemeli a fejét. Józsi visszatolja a függönyt. Pár pillanat múlva újra kikukucskál, Zsóka akkor már nem néz arra. Megfogadja: soha többé nem hívja evezni, moziba se viszi. Törjön el a nyelve, ha még egyszer hívja! Csenget a telefon. — Itt a tmk jelentkezik. — Fehér szaki, mikorra Számíthatunk az automatára? — Készül, igazgató elvtárs — feleli. — Azt hiszem holnapra rendben lesz. — Nagyszerű, Fehér szaki. A maga keze aranyat ér. — A készülék kikapcsol. — Neked is csak a szád jár — morogja, — az órabéremelést meg sajnálod tőlem. A 60 fillér emelést. Magához veszi a kis ládát, bezárja a műhelyt, határozott léptekkel megy a szabászok asztala között. Zsóka rámosolyog, de ő éppen csak a fejét biccenti meg. — Haragszik? — szól utána halkan a lány. A fiú visszanéz: — Tessék? — Ne haragudjon, Józsi. — Nem érek rá — válaszol keményen, — dolgom van. Kilép az udvarra. Egy másik ajtón benyit a zajos fal- colóba. A gépek zakatolnak. A ferde nyakú suszter babrál valamit a masináján. Józsi pulykavörös lesz a méregtől. Tüstént ott terem. — Már megint maga! A suszter összerezzen, nem vette észre a belépő tmk-st. — Nem akartam — hebegi, — ncyn akartam Fehér szakit zavarni. — Hányszor mondjam még, hogy ne merjen senki a géphez nyúlni?! — kiabál Józsi. A gép nem a maguk szakmája. Gilicz szaktárs nem ért magyarul? — Értek, kérem — feleli csendesen a ferdenyakú, — de nem lehet komoly baj, úgy gondoltam, előbb megpróbálom magam. — Akkor csak csinálja! — Józsi felkapja a ládát. — Jegyezze meg, nem vagyok hajlandó olyan gépet javítani, amihez hozzányúltak. Viselje maga a felelősséget! — Fehér szaki kérem, csak ezt a kis csavart forgattam el. — Nem érdekel! Maga hozzányúlt. Nem tartotta a megállapodást. Gilicz a lábát váltogatva sután álldolgál. Józsi leteszi a ládikát. — Álljon félre — mondja eltolva a susztert. — Ez az utolsó figyelmeztetésem, megértette? — Igenis. — Mi a panasz? — Gyenge a leütés. Józsi kis ideig gondolkozik, aztán igazit a szerkezeten. Leülteti Giliczet, hogy kipróbálja a gépet. Kifogástalanul működik. Hátra megy az automatához. A múlt hét közepén romlott el, azóta javítja. Az igazgató be akarta szállíttatni a központi javítóba, ahogy elődei idejében megszokták. Ö eddig mindig megbirkózott vele. nagy kieséstől kímélte meg a céget. Most makacskodótt az automata. Nem boldogult vele. De most már nem maradhat szégyenben. A dobtengelyt is megreszelte. Gömbfrizurás lány lép a falcolóban, a tmk-st keresi. Többen utánnafordulnak, ahogy hátramegy. Józsi az automata előtt guggol, a tárcsát csattogtatja. — Mi baj, Irmus? — pillant a tűzőlányra. — Törik a tű, folyton törik. Nem akarok a géphez nyúlni. — Látja, ezt szeretem. Ha baj van, szólni kell, nem hozzányúlni. — Én mindig szólók magának. — Helyes. Maga rendes lány, Irmus, a legrendesebb az egész cégnél. — Jön? — Mindjárt. Maga csak menjen előre. — De ne soká jöjjön — monda indulóban a lány. Józsi 3 perc múlva a tűzőteremben van. — Töri? — kérdezi a lányra pillantva. — Persze. Néró hiszi? — Dehogynem. — Józsi, csak úgy szokásból, a tűházra fúj. — Nagyon töri? — Ajaj! Három tűt elpocsékoltam. — Aha. — Józsi kezdi visszaszerelni a tűházat. — Maguk merre voltak? — kérdezi a háttal álló fiútól a lány. — Mikor? — Tegnap, a Dunáfl. — Honnan tudja, hogy ott voltam? — Maga mondta egyszer, hogy evezni szokott. Nem láttam magukat, pedig megkerültük az egész szigetet. — Maga evez? — kérdezi Józsi. — Igen. Nem hiszi? — Ha maga mondja. — Ha nem hiszi, kipróbálhatja. — Kajak, vagy kill? — Mindkettő, de a kajakot jobban szeretem.’ — Én is. — Tudom. A bátyámmal szoktunk túrázni, — teszi hozzá a lány. — Rendes dolog, hogy tud evezni. Kevés lány tud evezni. Csak kényeskedni tudnak. — A bátyám azt mondta, nyugodtan beiratkozhatok az egyesületbe. — A bátyja versenyző? — Igen. Józsi elkészült a szereléssel, a kezét törölgeti. — Rám mindig lehet számítani — beszél sebesen Irmus, — megkérdezheti a bátyámat. Én nem kényes- kedem, tudom mivel jár, ha egy lány evezni megy egy fiúval és sátrat is visznek. A lánynak kötelessége végig kitartani, nem hazaszökni. Józsi legszívesebben felpofozná Zsókát. Nem elég, A nő hozta szóba a szakítás kérdését, mindjárt a kapcsolatuk elején. Hanyatt a re- kamién, a férfi a mennyezetet nézte, s valahogy úgy hallgatott, hogy a hallgatás végül eljutott a nőhöz. — Miért nem szólsz egy szót sem? — kérdezte inkább kíváncsian, mint sértődötten. A férfi oldalt fordult, a fél könyökére támaszkodott, hogy szemébe nézhessen a mellette fekvő nőnek: — Hogy miért? Azért, Lu- cikám, mert éppen azt élveztem, hogy remekül érzem magam veled. A főnököm barom, egész délután háromtól ötig vitatkoztam vele valami olyasmin, amit egy általános iskolás is megért. Azután az SZTK-ban voltam a rossz fogammal. A mai nap egyetlen pozitívuma, egyetlen öröme te vagy. Rontsam el ezt az egyetlen örömet azzal, hogy arra az időre gondolok, amikor ez már nem lesz? — Luca vállat vont, a tekintete eltompult, a szája körül makacs kifejezés jelent meg. — Te nem értesz engem. — Nem érünk rá akkor beszélni a szakításról, amikor valamelyikünk szakítani akar? hogy kijátszotta, még el is hencegett. Nyelvével kipúpo- sítja az arcát, szögre akasztja a törlőrongyot. — Tegyen csak be egy tűt — mondja aztán Irmus- nak, aki úgy tesz, ahogy mondta. — Most próbálja ki. A lány bekapcsolja a tűzőgépet, berregve öltögeti a fonalat a cipőbőrbe. — Rendesen viszi — mondja Józsi. — Mert maga megcsinálta. — Nem csináltam rajta semmit. Az égvilágon semmit. Irmus elpirul, Józsi visz- szamegy az automatához a másik terembe. Figyeli, hogy működik. A tengely még mindig rángatja a dobot. Ideges lesz. Újra leszereli a dobot és a tengelyt, visszaviszi a műhelybe. Lecsöngetik a műszakot, a telefon is csörög. Az igazgató az automata iránt érdeklődik. — Nincs kész — feleli mogorván a telefonba. — Nem baj — mondja kedélyesen az igazgató, — fő, hogy holnapra elkészül, — Holnapra se lesz kész! — válaszol élesen Józsi. — Letelt a munkaidő. Én is ember vagyok, igazgató elvtárs. — Természetesen — hallatszik a telefonból. — Értse meg, igazgató elv-1 társ, az én munkám nem sablonos, vannak dolgok, amikben nem lehet dirigálni. — Én sem akarok dirigálni, Fehér szaktárs. — Azt hittem, hogy sikerül — magyarázkodik Józsi. — Valami rejtett hibája van. — Jó, akkor beszállíttatom a központi javítóba. — Fölösleges — mondja gyorsan Józsi, — újra szétszedtem a dobházat. Majd holnap folytatóm. Most ő teszi le a kagylót. A hajájWriúr, le-föl járkál a műhelyben. Mindenki elment, csillapító- a csend. Józsi az öklét morzsolja, hátán viszket a hámló bőr. Hátranyulva megdörzsöli a hátát, aztán a satupadhoz áll. A tárcsában kicseréli a golyókat, reszel, kalapál. Késő este lett. A gépteremben felgyújtotta a neont. Újra beszereli a dobházat, megindítja a motort. A dob még mindig rángatva forog. Józsi fejébe száll a vér. Megrázza az automatát. — Te dög! — morogja. — Nem fogsz ki rajtam. Megtörli a homlokát. Kikapcsolja a motort, aztán újra munkába veszi a dobházat. Most már nem törődik az idővel, tart, ameddig tart. Holnapra ígérte. Holnapra mindent rendbe hoz. — Rajtam nem fogtok ki — hajtogatja a foga közt szűrve. — Se te, se ő. A nő a fejét rázta: — A szakítás mindent elront. — így is lehet mondani — jegyezte meg a férfi némi ingerültséggel. — De én másképpen fogalmaznám meg, így: «likőr minden elromlott, akkor jön a szakítás. Makacsul, tompán, a nő a fejét ráztál, vékony szálú haja lazán és fáradtan lebegett, mint egy lekonyult zászló. — Ha pontosan megmondanád, hogy mit akarsz, akkor talán megértenélek. A nő sóhajtott. A férfi igyekezett fegyelmezni magát, lassú mozdulatokkal kelt föl, holott ugrani szeretett volna. Kiment, tettvett a konyhában, s mélyeket lélegzett, hogy az idegességét legyűrje. Nézdegélt az ablakon át, hátha lát valamit, ami a figyelmét eltereli. Aztán eszébe jutott, hogy a távollétét valamivel meg kell okolnia, ha visszamegy a szobába. Luca sok tekintetben kellemes nő, csakhát van benne valami idegesítő, valami- valami... Lemondott a meghatározásról, ehelyett egy üveg narancslevet beleöntött egy kancsóba, gint csurgatott rá, rumot, barackpálinkát — találomra. összerázta. Viktor Urin: % Párton kívüli bolsevikok Jutnak eszembe népfelkelők: betonerődöt bévé be Mi, pártonkivüli bolsevikok, patrióták hon nevébe. Harctépte mezőkön menetelünk... Lövedék süvít és robban... Bár tagkönyv nem adatott nekünk, kommunisták vagyunk valóban. Kifelejtem e én sírok között hogy bolyongtam Pridnyeprovban? Pártért fizettem én elsők között hulló véremmel a harcokban. Nem tudom, hibát vétünk-e, lehet, de mégis kimondjuk igazunk: Lövészárok ásás jogosan lehet a kezdeted párttagságunk. Idején dühöngő vad teleknek voltak olyan harci egységek, Hol kommunisták, pártonkívüliek hős szovjet dandárrá értek. Különbségek köztünk ez órában nem fedezhetők fel, állítom. Együtt szorongtunk rügyfakadásért, gazdag terméséért az ősznek. övón Holdba tartó rakétáért remegünk, hiszünk az embernek. Szeretem soraidat hős pártunk, hisz hatalmasabb nincs náluk: Ok a villanypóznák, kertek; álmunk, kohók, erőművek a vágyuk. Egyre világosabb, láthatóbban mint világító torony ragyog Pártkönyvben, személyigazolványban század sorsában mint vér buzog. Menetrendet e század ír nekünk, görönygyöket lelünk utunkban. Bár pártkönyv nem adatott nekünk, kommunisták vagyunk valóban. Kiapadhatatlan ősforrások lettünk munka végzésében Mi, párton kívüli bolsevikok, patrióták hon nevében. Fordította: Sigér Imre %o TJfcyic•..j.< öJlszsjtols K. Grandpierre Emil: Búcsúcsokor — Mixeltem neked valamit — jelentette sugárzó arccal, mulattatta a hazugság. A nő mosolyogva nyúlt a pohár után. Az első korty után elismerően csettintett. — „Essünk túl rajta” — gondolta a férfi, s megszólalt: — Tulajdonképpen mit akarsz a szakítással? — Valamit ki kellene találni — mondta a nő. s a szellemi erőfeszítés megfeküdte vonásait. — Mit? — kérdezte a férfi. — Te vagy az okos, te találj ki valamit — De mit? — Azt, hogy hogyan szakítsunk, ha majd szakítunk. A férfi végigsimított a nő vállán, inkább a maga, mint a partnere megnyugtatása céljából: — Nézd — mondta —, majd leülünk és megbeszélünk mindént, ahogy öntudatos emberekhez illik. A nő egyszerre ellenségessé vált: — Azt hiszed, olyan kellemes végighallgatni, amikor az embernek elmagyarázzák, hogy miért hagyják ott? Ha százszor nem akarod, altkor is sértés minden szó. Egy bólintás és egy tehetetlen mozdulat: — Na látod — nyugtázta Luca a beismerést. Majd folytatta: — És azt hiszed, olyan kellemes, ha az embert se szó, se beszéd otthagyják és nem tudja, hogy most mi van? Ezért kellene valamit kitalálni, hogy ne kelljen róla beszélni és az ember mégis tudja. Feldobott néhány ötletet, használhatatlanok voltak, végül megígérte, hogy majd gondolkozik a dolgon. Abban reménykedett, hogy múló szeszély az egész. De nem, Luca ismét és ismét előhozta a témát. NYÍRBÁTOR 71 HANGVERSENYEK Megyénk egyik kulturális centruma, Nyírbátor augusztusban maradandó művesei élményt ígér. A hagyományos zenei napokat az idén ötödik alkalommal rendezik meg. Az eseménysorozat már országos jelentőségű, rangja már messze túlnőtt a megye határain, A koncertekre a megyén kívül az Országos Filharmónia is szervez. így várható, hogy az 1971. évi jubileumi hangversenyek minden eddigit felülmúló közönségsikert hoznak. Biztosíték erre az is. hogy a program páratlan élményt ígér. Fellép a műsorban a Budapesti Madrigálkórus. önálló koncertjükön kívül fellépnek a MÁV Szimfonikusokkal is egy oratóriumest keretében is. Ekkor Vivaldi egy darabját adják elő. A szólisták között köszönthetjük majd László Margitért, Barlay Zsuzsát, Fülöp Attilát és Bende Zsoltot. Ferencsik János a Magyar Állami Hangversenyzenekar élén mutatkozik be a közönségnek. A debreceni Kodály-kórussal, a nyírbátori gyermekkarral adnak együttes programot. A zenei napok legnagyobb koncertje az lesz, amelynek során bemutatják Schubert VIII. szimfóniáját és Kodály Psal- musát. A templomban sorra kerüLő hangversenyeken kívül toronyzene. térzene, esti muzsika a torony ke- rengőjében teszi változatossá a műsort. A nyírbátori zenei napok eseményeire az idén augusztus 15-én, 20-án és 21-én kerül sor. /.KIÁLLÍTÁSOK A hagyományokhoz híven a zenei eseményekkel párhuzamosan képzőművészeti rendezvényekre, kiállításokra is sor kerül. Történelmi festészetünket bemutató tárlaton Madarász Viktor, Székely Bertalan és Benczúr Gyula képeit láthatják. Eseménynek ígérkezik Iványi Katalin festőmüvésznő kiállítása. Egy kerámiai bienná- lé tervezett lehetőségét sejteti az a nagyszabású kiállítás, amelyen Szabó Kinga mutatja be műveit. Vele együtt állít majd ki Barabás Lajos ötvösművész. Történelmi és népi díszítmények kerülnek a közönség elé. A kiállítások megnyitói augusztus 15-én. és 20-án lesznek. Kedves figyelem, hogy a szervezők a tárlatok megnyitóit rangos műsorral kötik egybe. (b) Időközben egyre jobban összeszoktak. Ennyit igazán megérdemel ez a Luca — gondolta a férfi. Csak nem fogok elveszíteni egy ilyen kellemes partnert? Érdeklődött az ismerőseinél, belelapozott néhány szerelmi regény- I be, de végül is maga sütötte ki a megoldást. — Látod, ez igen — mosolygott a nő —, egy csokor virággal szakítani. — Csengetnek — folytatta ábrándosán —, te ajtót nyitsz, az előszobában ott a csokor virág, s én annyira megörülök a virágnak, hiszen sohasem küldtél nekem virágot, hogy az örömöm nagyobb lesz, mint a bánatom, hogy szállítottál. Mert állatién szeretem a virágot. — így nem lesz jó — csóválta fejét a férfi. — Már csak azért sem, mert amilyen szórakozott vagy, még akkor sem vennéd észre a virágot, ha esetleg felrúgnád a csok- rot. — Milyen jól ismersz! — Meg aztán... Ha már eljöttél ide és vissza kell fordulnod... — Igazad van. Az épp olyan megalázó, mintha leülnénk magyarázkodni. Ezek szerint ez az ötlet sem ér semmit
