Kelet-Magyarország, 1971. július (31. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-10 / 161. szám
otaat KFJL«T-MAGYAROHSZ?Kf non. jffith« fk Fehér Lajos Mongóliába érkezett Megérkezett Ulánbátorba a mongol népi forradalom győzelmének 50. évfordulóján résztvevő magyar párt- és •kormányküldöttség, amelyet Fehér Lajos, az MSZMP PB tagja, a kormány elnökhelyettese vezet. A delegációt az ulánbátori repülőtéren D. Molomzsamc, N. Zsagvaral, a Mongol Népi Forradalmi Párt Politikai Bizottságának tagjai, s a Központi Bizottság titkárai, B. Ragcsa, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának tagja, miniszterhelyettes, B. Sagdarszu- ren, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának tagja, a KB osztályvezetője, valamint a magyar—mongol gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság mongol tagozatának vezetői fogadták. A küldöttség megérkezése után ellátogatott a központi Ajmakba Zsagvaral és Ragcsa elvtársak kíséretében, ahol ünnepi gyűlést tartottak a magyar'—mongol gazdasági együttműködés körében az utóbbi öt év alatt létesített 225 kút átadásával kapcsolatban. Az .'ünnepségen Fehér Lajos és Zsagvaral elvtárs mondott beszédet. Fehér Lajos beszédében egyebek közt a következőket mondotta: Örömmel jelenthetjük a Mongol Népköztársaság kormányának és a testvéri mongol népnek, hogy az 1966—70 közötti tervidőszakra a magyar fél részéről 225 vízadó kút fúrására és kiképzésére vállalt kötelezettségünket a most átádótt 225. kút felavatásával maradéktalanul teljesítettük! A mongol vízgazdálkodás fejlesztését szolgálja az á szándékunk is, hogy — a magyar—mongol gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság múlt évi határozata alapján — részt kívánunk venni az ország egészére kiterjedő vízgazdálkodási keretterv elkészítésében. A 225 kút átadásáról Jávor Ervin, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, a magyar küldöttség tagja és N. Das mezőgazdasági miniszter jegyzőkönyvet írt alá. (Folytatás az 1. oldalról) változott. Nemzeti jövedelmének ma 22 százalékát szolgáltatja az ipar, amely nagy lendülettel fejlődik. Beszéde befejező részében Nemes Dezső a magyar —mongol barátságról szólt: — együttműködésünk a nemzetközi politikára Ugyanúgy kiterjed, mint a gazdasági és kulturális területen való együttműködésre. Örömünkre szolgál az a megbecsülés, amelyet a Mongóliában dolgozó magyar szakemberek munkájukkal kivívtak. Közreműködnek egyes üzemek létrehozásában, a természeti kincsekben gazdag Mongólia geológiai feltárásában, az állategészségügy fejlesztésében és az ország számára oly jelentős vízfeltáró munkálatokban. Mongólia vízben szegény pusztaságain a magyar vízkutatók már több mint 300 nagy tel-1 jesítményű kutat létesítettek. — Országaink barátsága, együttműködése tovább erősödik, bővül, együtt haladunk az új világ építésében mondta befejezésül Nemes Dezső. Felszólalt a nagygyűlésen G. Sagzsaa, aki a többi között elmondta, hogy a szocializmus építésében mind nagyobb sikereket ér el a mongol nép. Az utóbbi 10 évben például több, mint 130 új ipari létesítményt helyeztek üzembe, így az ipari termelés két és félszeresére növekedett. Az 1950-es évek végére befejeződött az országban a mezőgazdaság szocialista átalakítása. A termelőszövetkezetekben és állami gazdaságokban évente mintegy 7—8 millió növendékállatot nevelnek fel. A földművelés — amely a forradalom előtt úgyszólván elenyésző volt — szintén szembetűnően fejlődik. Évente 20 millió métermázsa gabonát termel az ország, ami teljes mértékben fedezi a szükségleteket. A kultúra, az oktatás, a szociális ellátás terén is je lentős előrehaladás történt. A fél évszázad országépítő munkájának sikerei és eredményei alapján — mondta a szónok — a Mongol Népköztársaság tekintélye és a nemzetközi életben elfoglalt szerepe megnövekedett. A nagygyűlés az Internacio nálé hangjaival ért végét, majd az elnökség tagjai megtekintették a munkásotthonban rendezett jubileumi fotódokumentációs kiállítást a mungol nép életéről, országépítő munkájáról. Koszigin beszéde Ulánbátorban Fogadás a mongol nagykövetségen Zsamcin Bolod, a Mongol Népköztársaság budapesti nagykövete a mongol népi forradalom győzelmének 50. évfordulója alkalmából pénteken fogadást adott a Magyar Néphadsereg Központi Klubjának nyári helyiségében. A fogadáson részt vett Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Apró Antal, az országgyűlés elnöke, Nemes Dezső, az MSZMP KB Politikai Főiskolájának rektora, a Politikai Bizottság tagjai, Bondor József, Keserű Jánosné, dr. Korom Mihály, a kormány tagjai, Degen Imre államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke, dr. László Andor államtitkár, a Magyar Nemzeti Bdhk elnöke, Púja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese, Csémi Károly altábornagy, a Magyar Néphadsereg vezérkari főnöke, a honvédelmi miniszter első helyettese és Bencsik István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára. Ott volt a fogadáson a politikai, a gazdasági és a kulturális élet több más yezet° személyiségé, valamint a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője. Scheel befejezte zraeli tárgyalásait Walter Scheel nyugatnémet külügyminiszter péntek délelőtt újabb egyórás eszmecserét folytatott izraeli kollégájával Abba Ebannal, majd sajtóértekezletet tartott. Elmondotta, hogy izraeli tárgyalásait a szívélyesség és az őszinteség jellemezte és közelebb került az ország problémáinak megértéséhez. Hangoztatta, hogy a közel- keleti konfliktus tárgyalásos megoldásának híve és az NSZK támogatja Jarring missziójának folytatását. Végül megjegyezte, nem lát ellentmondást abban, hogy kormánya szoros kapcsolatokra törekszik Franciaországgal és ugyanakkor Izraellel is. Scheel négynapos látogatásának hivatalos programja ezzel befejeződött. A külügyminiszter a hátralévő másfél napban vidéki körutat tesz, majd szombaton este hazautazik. Palesztinái partizánok sikeres akciói Az arab országok sajtója1 kommentárokban foglalkozik a Palesztinái partizánok' sikeres akciójával. A kairói A1 Ahram így ír: .,Ez a támadás csak figyelmeztetés volt. Keményebb’ intézkedések következnek, ha az arabok jogait nem állítják teljesen helyre.” íz-1 rael hiú ábrándokat táplál, ha azt hiszi, hogy fenntarthatja a jelenlegi közel-keietí helyzetet. A békés megoldás' elutasítása csak újabb éllen-; ségeskedések kirobbanását' eredményezheti. Az El Fatah Damaszkusz- ban megjelenő lapja hangoztatja, hogy a gerillák akkor is el tudják érni az; ellenségét. ha köáben a jordá-1 niai hatóságokkal is még kell küzdeniük. Pénteken Ulánbátorban nagygyűlés keretében adták át a mongol népnek azokat a kulturális és egészségügyi létesítményeket, amelyek szovjet segítséggel éjéül tek és amelyeket a Szovjetunió a mongol népi forradalom fél évszázados jubileuma al-’ kaiméból a Mongol Népköz- társaságnak ajándékozott. Koszigin az átadáskor mondott beszédében a többi között a következőket mondotta: a szocialista országok tapasztalata meggyőzően bizonyítja, hogy a nemzetközi szocialista munkamegosztás elmélyítése tökéletesen megfelel az egyes szocialista országok és az egész szocialista nemzetközösség érdekeinek. Napjainkban az egyes szocialista országok ga;1’.asáigi és társadalmi fejlődésének problémái könynyebbén Oldhatók még annak következtében, hogy a szocialista közösségen belül kölcsönös együttműködés folyik. Minden szocialista ország, amely intemaciona-' lista állásponton áll. őszintén érdekelt a szocialista' Mongólia fejlődésében, mert1 annak minden eredményé1 közös ügyünket erősíti. A saovjet—mongol párt- és ál-1 lamközi kapcsolatok erőtel-’ jes fejlődését aláhúzva, Alek- sZej Koszigin rámutatott: a Mongol Népköztársaság gaz-’ dasági és kulturális eredmé-1 nyei. a szocialista országok-^ hoz fűződő szoros kapcsola-' tai biztosítékot nyújtanak' arra, hogy a mongol nép, pártja irányításával eredmé-' nyesen megvalósítja nagy1 célkitűzését: teljesen felépí-' ti a szocializmust hazájában. Elénk harci cselekmények Kambodzsában Dél-viétnami kormánycsapatok pénteken „Fekete leopárd” elnevezésű elit alakulatokkal újabb offenzívát indítottak kambodzsai terület ellen. Csütörtökön a délvietnami területbe beékelődő úgynevezett „Kacsacsőr” ellen indított akcióhoz hasonlóan ezúttal is amerikai szállítóhelikopterek tették le a saigoni kormány alakulatait kambodzsai földön, nem messze a laoszi határtól. Ezzel a Harriet tájfun okozta néhány napos szünet után e térségben is nagyobb hadműveletek kezdődtek. Az akciót B—52-es óriás bombázók és sugárhajtásos vadászbombázók háromórás támadása előzte meg: nagy mennyiségű bombát dobtak a leszállási helyül kijelölt kambodzsai körzetre. A UPI sáigoni tudósítója úgy értesült, hogy a több száz kormánykatonát azért vetették be, mivel a légi felderítés a népi erők nagyobb gépkocsioszlopát vélte felfedezni. Katonai szóvivők szerint a kambodzsai területen leszállt alakulatok eddig kevés ellenállásba ütköztek. A Vietnam két részét elválasztó fegyvermentes övezettől délre az amerikai hadsereg csütörtökön ünnepség keretében adta át Alfa—4 elnevezésű támaszpontját a saigoni kormány csapatainak. Közölték, hogy a támaszpont átadása a vietnamizálási program keretében történik. Ugyanakkor azonban a UPI tudósítója megtudtá, hogy 175 amerikai katona továbbra is a támaszponton marad ágyuk, radarberendezések kezelésére és tanácsadás f céljából. Egyébként néhány órával az ünnepélyes átadás után a partizánok tüzérsége erős támadást indított a támaszpont ellen. * Újabb titkos dokumentumok az USA-ban A Thé New York Review of Books amerikai irodalmi és politikai folyóirat legújabb számában szintén közli a vietnami háború „titkos történetét”, amely határozottan ar. elhunyt John Kennedy elnökre hárítja a felelősséget az Egyesült Államok délkelet-ázsiai katonái beavatkozásáért. A tanulmányt, amelyből a folyóirat több, mint 18 000 szó terjedelemben közöl részleteket, az úgynevezett politikai tanulmányok Washingtoni intézetének három tagja: Richard Barnet. Marcus Raskin és Ralph Stavins készítette. Szerzői közölték: több, mint 300 olyan személyt kérdeztek ki, aki szerepet játszott a vietnami ügyben, s nemcsak a Pentagon, hanem a Fehér Ház, a külügyminisztérium és a CIA tHKOs, mindeddig kiadatlan dokumentumaira is támaszkodtak. KOMMENTÁR: Kétmilliárd dollár Az amerikai kongresszus még nem hagyta jóvá az USA 1972-és külföldi katonai segélyprogramját. Ismeretes azonban — és éppen az amerikai lapok cikkéinek most egyre többet erről —, hogy Nixon és adminisztrációja egyre kevesebbét törődik a törvényhozó testületekkel, minden fontos döntését a képviselőház és a szenátus jóváhagyása, olykor még tudta nélkül is, hozza meg. Ilyenformán, a jóváhagyással nem sokat törődve, ez a külföldi katonai segélyprogram, noha 1972. évinek számít, már most 1971. július elsején életbe lépett, mert a költségvetési esztendő az USA-ban így számítódik. Egy demokrata párti szenátor, William Proxmire, most mégis elért valamit. Azt, hogy nyilvánosságra hozhatta tételesen: melyik az a 43 ország, amely ebben az összesen 2 milliárd dollár értékű katonai segélyben részesül. Igaz, a külügyminisztérium nyilvánosságra hozatali engedélye még most is korlátozott volt: például hat közel-keleti or-* szág is szerepel a segély- programban, nevük — és a megfelelő összeg — publikálását azonban nem engedélyezték. Megtudjuk belőle pl, hogy a demokratizálódásra a lég- csékélyebb hajlandóságot sem mutató görög rezsimnek az új költségvetési esztendőben sem kell aggódnia. Csaknem 80 millió dollár támogatást kap Washingtontól „katonai segély” címén. S vajon mennyit még, ezen kívül, más, rejtettebb címeken? Úgyszintén bizalommal tekinthet az új költségvetési év elé a dél-koréai bábrezsim: nem az USA pénzének szűkös voltán fog múlni, ha esetleg baj történik. Több, mint 254 millió dollárt irányzott élő számukra a Pentagon, katonai segély formájában. Tajvan igen nyugtalan ugyan, hogy talán már az idén sór kerül a népi Kína ENSZ-jogainak helyreállítására, s fölöttébb ideges a Pékiiig és Washington közti kapcsolatfelvétel miatt. Tán éppen eme aggályainak eloszlatására kap most megint 110 millió dollár körüli katonai hitelt az USÁ- töl. S jút á pénzből a falah- gista Franco-rezsimnek, jut természetesen az Egyesült Államok laoszi és kambodzsai Vazallusainak. S akkor még szót sem ejtettünk arról, hogy e külföldre juttatott segélyek mellett milyen összegét emészt fel majd az amerikai fegyveres erő maga, hogy csatlósaival együtt továbbra is megmaradjon a világ csendőrének szerepében. Yöröskőy /áros: 10. KÉMREGÉNY — Azt javaslom — mondta Ébert százados —, hogy Beke elvtárs. kapjon parancsot: ma éjjel a szentek életét kell tanulmányoznia. Különben nem lesz mivel kezdenie az udvarlást. Kertész ezredes szigorú pillantást vetett az őrnagy- ra: — Hallottad?! — Ezredes elvtárs —* mosolygott Beke —, én református voltam... —- Ez baj, ez nagy ha.i! Akkor még meggondoljuk a dolgot... A tisztek nevettek, s a parancsnok látta, hogy célt ért: sikerült felráznia embereit. A nyomott hangulat, amellyel asztalhoz ültek, eloszlott. Vacsora Után, a dolgozó- szobában, Kertész ezredes komolyra fordította a szót: — Úgy láttam, hogy Ébert elvtárs beszámoló^, rosszul hatott rátok. Miért? Mert tévesen érteltheztéték! Azt- hiszem, nincs okunk- elcsüggedni attól, amit hallottunk. Ellenkezőleg: örülnünk kell, hogy így áll a helyzet. A három tiszt meglepődött. Ismerték Kertészt, tudták, hogy nem hord rózsaszín szemüveget. Mi biztatót talál hát ebben a megoldhatatlan helyzetben? — Látóin —- folytatta Kertész ezredes. —csodálkoztok a dolgon. De hát gondoljátok meg! Számíthatott az ellenség arra. hogy Za- lay alezredes átvizsgálja a lőszert, hogy Tárnok őrnagy átfésüli a gyakorlat színhelyét? Nem! Arra a véletlenre sem számíthatott, hogy a két parancsnok éppen az utolsó lőszereskocsinál beszélget majd. s hogy később a ládahalomnál tartózkodnak. Mindez a mi helyzetünket csak látszólag nehezíti. Valójában azonban szerelmse, mert egy csomó lehetőséget kizár. Az ellenség arra számított, hogy kénytelenek leszünk a rengeteg eshetőség között tétovázni. De ezek most mind kiesnek. A dolog így sókkal egyszerűbb, igaz. hogy titokzatosabb is. Látjuk, hogy se tíz. se húsz lehetőségük nem volt a lőszércselére. nem válogathattak az alkalmak között. De bizonyos, hogy egyetlen mód mégis nyílt számukra. Kieszeltek egy trükköt és ügyesen végrehajtották. A többi lehetőség nem érdekelte őket, s mint kitűnt, azok szóba se jöhettek Volna, elestek tisztjeink óvatossága és a szerencsés véletlenek folytán. Most. amikor nyomozni kezdünk, nem is kell időt áldozni rájuk. Ébert százados beszámolója azért biztató, mert szilárdan körvonalazza az ügyet, keményen meghúzza az éset kontúrjait. A rendszer zárt és egyetlen kulcs nyitja. Eire kell rátalálnunk. Ti hárman, holnap reggel útnak indultok, hogy megleljétek ezt a kulcsot. A parancsnok: Beké őrnagy. Fél kilenc Volt. amikor báróm nappal később a gépkocsi megállt a bakonyi magaslaton, s az elhárító tisztek kiszálltak belőle. A letaposott fű még Őrizte a lö- vegek és a nehéz vontatók nyomát, de az erdei tisztás, ahol a násfai tüzérek május 8-án reggel tüzelőállést foglaltak. egyébként kihaltnak látszott. Sütött a nap. a szép. kirándulásra alkalmas időhöz gondtalan jókedv illet volna. Ez azonban a három férfiből, teljesen hiányzott. A fák közül még három katona lépett elő: Tárnok őrnagy. a gépkocsi vezetője és egy Király nevű idősebb őrmester. aki szolgálatvezető Volt az alegységnél, amelynek lövésé elpusztította a Vad galambot. Tárnok őrnagy részletesen ismertette az elhárítókkal, hogyan festett á terep a gyakorlat reggelén, megmutatták. hol foglaltak állást a lövegek, hói álltak a tehergépkocsik. hova rakták a lőszeresládákat. t — Szóval, erre, kelétnek. .. — Bocsánat — szólt közbe Ébert százados —. öft most inkább északkelet felé mutat... — Á, persze! —* Tárnok belepirult a tévedésbe. — Nos, szóval, annál a bükkfánál. .. igen, ott beszélgettünk a lombsátor alatt. s Zalay elvtárs a ládákon ült. Később, amikor a tüzbe- mérő.., Beke ezt már ismerte. Ami új volt, az a homályos gyanú, hogy Tárnok őrnagy nem mindig tájékozódik jól a terepen. Ezt a hiányt a térképpel pótolni lehet ugván, de kétségtelen, hogy az ösztönös térérzék, tájékozódási képesség nagyón hasznos. Tárnokból úgy látszik, ez hiányzik. Ném Illik, és ném is érdemes szemére vetni, ez Olyasmi volna. mintha azért rónánk meg válakit, mért rövidlátó és szemüvegre vafl szüksége. Éttől még kitűnő tiszt leltét. Dé Béke azért megjegyezte magának a dolgot. A kis csoport a bükkfához ért, s a pillantások a letarolt gyepre tapadtak, oda, ahol nemrég a lőszeresládák feküdtek. Egy valaki nézett a magasba: Paál főhadnagy. A feszült csendben hirtelen megszólalt: — A lombkoronát, úgy tudom, sehlti sem kutatta át... Beke azonnal kapcsolt. — Arra gondolsz, hogy kötéllel?... — Pontosan! Tegyük fel, hogy a gyakorlat előtt valaki elrejtőzött odafent. A lomb sűrű, senki sem vehette észre. Cinkosa, áki itt Volt a kotonák között, a kellő pillanatban a fa álá lépett. Fölemelte az egyik ládát, s ráakasztotta a gyorsan ledobotl kampóra. Egy pillanat, s z zsákmány már el is tüht, feni a magasban, a lombok között De épp ily gyorsan lé i: ereszthették a másik, az élei löszért rejtő faládát. A tüzér- bemérő háttal állt, s az égés: akció zajtalan volt... Beke azonnal döntött: — Fölmegyünk! Ha nehezebben is, mint ; kamaszkorban megrrtászot eper-, meg cseresznyefákra, i két tisztnek sikerült félkúsz nia á lombók közé. — Nehogy csalogánnyá Vál tözz, őrnagy elvtárs! — tré fáit Paál főhadnagy. (Folytatjuk
