Kelet-Magyarország, 1971. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-10 / 161. szám

otaat KFJL«T-MAGYAROHSZ?Kf non. jffith« fk Fehér Lajos Mongóliába érkezett Megérkezett Ulánbátorba a mongol népi forradalom győ­zelmének 50. évfordulóján résztvevő magyar párt- és •kormányküldöttség, amelyet Fehér Lajos, az MSZMP PB tagja, a kormány elnökhe­lyettese vezet. A delegációt az ulánbátori repülőtéren D. Molomzsamc, N. Zsagvaral, a Mongol Népi Forradalmi Párt Politikai Bizottságának tag­jai, s a Központi Bizottság tit­kárai, B. Ragcsa, a Mongol Népi Forradalmi Párt Köz­ponti Bizottságának tagja, mi­niszterhelyettes, B. Sagdarszu- ren, a Mongol Népi Forradal­mi Párt Központi Bizottságá­nak tagja, a KB osztályvezető­je, valamint a magyar—mon­gol gazdasági és műszaki-tu­dományos együttműködési kormányközi bizottság mongol tagozatának vezetői fogadták. A küldöttség megérkezése után ellátogatott a központi Ajmakba Zsagvaral és Ragcsa elvtársak kíséretében, ahol ünnepi gyűlést tartottak a magyar'—mongol gazdasági együttműködés körében az utóbbi öt év alatt létesített 225 kút átadásával kapcsolatban. Az .'ünnepségen Fehér Lajos és Zsagvaral elvtárs mondott beszédet. Fehér Lajos beszédében egyebek közt a következőket mondotta: Örömmel jelenthetjük a Mongol Népköztársaság kor­mányának és a testvéri mon­gol népnek, hogy az 1966—70 közötti tervidőszakra a ma­gyar fél részéről 225 vízadó kút fúrására és kiképzésére vállalt kötelezettségünket a most átádótt 225. kút felava­tásával maradéktalanul telje­sítettük! A mongol vízgazdálkodás fejlesztését szolgálja az á szándékunk is, hogy — a ma­gyar—mongol gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működési kormányközi bizott­ság múlt évi határozata alap­ján — részt kívánunk venni az ország egészére kiterjedő víz­gazdálkodási keretterv elké­szítésében. A 225 kút átadásáról Jávor Ervin, az Országos Tervhiva­tal elnökhelyettese, a magyar küldöttség tagja és N. Das mezőgazdasági miniszter jegy­zőkönyvet írt alá. (Folytatás az 1. oldalról) változott. Nemzeti jövedel­mének ma 22 százalékát szolgáltatja az ipar, amely nagy lendülettel fejlődik. Beszéde befejező részé­ben Nemes Dezső a magyar —mongol barátságról szólt: — együttműködésünk a nemzetközi politikára Ugyanúgy kiterjed, mint a gazdasági és kulturális te­rületen való együttműkö­désre. Örömünkre szolgál az a megbecsülés, amelyet a Mongóliában dolgozó ma­gyar szakemberek munká­jukkal kivívtak. Közremű­ködnek egyes üzemek lét­rehozásában, a természeti kincsekben gazdag Mongó­lia geológiai feltárásában, az állategészségügy fej­lesztésében és az ország szá­mára oly jelentős vízfeltá­ró munkálatokban. Mongó­lia vízben szegény pusztasá­gain a magyar vízkutatók már több mint 300 nagy tel-1 jesítményű kutat létesítet­tek. — Országaink barátsága, együttműködése tovább erő­södik, bővül, együtt hala­dunk az új világ építésében mondta befejezésül Nemes Dezső. Felszólalt a nagygyűlésen G. Sagzsaa, aki a többi között el­mondta, hogy a szocializmus építésében mind nagyobb si­kereket ér el a mongol nép. Az utóbbi 10 évben például több, mint 130 új ipari léte­sítményt helyeztek üzembe, így az ipari termelés két és félszeresére növekedett. Az 1950-es évek végére befejező­dött az országban a mezőgaz­daság szocialista átalakítása. A termelőszövetkezetekben és állami gazdaságokban évente mintegy 7—8 millió növendékállatot nevelnek fel. A földművelés — amely a for­radalom előtt úgyszólván el­enyésző volt — szintén szem­betűnően fejlődik. Évente 20 millió métermázsa gabonát termel az ország, ami teljes mértékben fedezi a szükségle­teket. A kultúra, az oktatás, a szociális ellátás terén is je lentős előrehaladás történt. A fél évszázad országépítő mun­kájának sikerei és eredményei alapján — mondta a szónok — a Mongol Népköztársaság tekintélye és a nemzetközi életben elfoglalt szerepe meg­növekedett. A nagygyűlés az Internacio nálé hangjaival ért végét, majd az elnökség tagjai meg­tekintették a munkásotthon­ban rendezett jubileumi fotó­dokumentációs kiállítást a mungol nép életéről, ország­építő munkájáról. Koszigin beszéde Ulánbátorban Fogadás a mongol nagykövetségen Zsamcin Bolod, a Mongol Népköztársaság budapesti nagykövete a mongol népi for­radalom győzelmének 50. év­fordulója alkalmából pénte­ken fogadást adott a Magyar Néphadsereg Központi Klub­jának nyári helyiségében. A fogadáson részt vett Fock Je­nő, a forradalmi munkás-pa­raszt kormány elnöke, Apró Antal, az országgyűlés elnöke, Nemes Dezső, az MSZMP KB Politikai Főisko­lájának rektora, a Politikai Bizottság tagjai, Bondor József, Keserű Jánosné, dr. Korom Mihály, a kormány tagjai, De­gen Imre államtitkár, az Or­szágos Vízügyi Hivatal elnö­ke, dr. László Andor államtit­kár, a Magyar Nemzeti Bdhk elnöke, Púja Frigyes, a kül­ügyminiszter első helyettese, Csémi Károly altábornagy, a Magyar Néphadsereg vezérka­ri főnöke, a honvédelmi mi­niszter első helyettese és Bencsik István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak főtitkára. Ott volt a fogadáson a poli­tikai, a gazdasági és a kultu­rális élet több más yezet° személyiségé, valamint a bu­dapesti diplomáciai képvise­letek számos vezetője. Scheel befejezte zraeli tárgyalásait Walter Scheel nyugatnémet külügyminiszter péntek dél­előtt újabb egyórás eszmecse­rét folytatott izraeli kollégá­jával Abba Ebannal, majd sajtóértekezletet tartott. Elmondotta, hogy izraeli tárgyalásait a szívélyesség és az őszinteség jellemezte és közelebb került az ország problémáinak megértéséhez. Hangoztatta, hogy a közel- keleti konfliktus tárgyalásos megoldásának híve és az NSZK támogatja Jarring missziójának folytatását. Vé­gül megjegyezte, nem lát el­lentmondást abban, hogy kormánya szoros kapcsolatok­ra törekszik Franciaországgal és ugyanakkor Izraellel is. Scheel négynapos látogatá­sának hivatalos programja ezzel befejeződött. A külügy­miniszter a hátralévő másfél napban vidéki körutat tesz, majd szombaton este haza­utazik. Palesztinái partizánok sikeres akciói Az arab országok sajtója1 kommentárokban foglalko­zik a Palesztinái partizánok' sikeres akciójával. A kairói A1 Ahram így ír: .,Ez a támadás csak figyel­meztetés volt. Keményebb’ intézkedések következnek, ha az arabok jogait nem ál­lítják teljesen helyre.” íz-1 rael hiú ábrándokat táplál, ha azt hiszi, hogy fenntart­hatja a jelenlegi közel-keietí helyzetet. A békés megoldás' elutasítása csak újabb éllen-; ségeskedések kirobbanását' eredményezheti. Az El Fatah Damaszkusz- ban megjelenő lapja han­goztatja, hogy a gerillák ak­kor is el tudják érni az; el­lenségét. ha köáben a jordá-1 niai hatóságokkal is még kell küzdeniük. Pénteken Ulánbátorban nagygyűlés keretében adták át a mongol népnek azokat a kulturális és egészségügyi létesítményeket, amelyek szovjet segítséggel éjéül tek és amelyeket a Szovjetunió a mongol népi forradalom fél évszázados jubileuma al-’ kaiméból a Mongol Népköz- társaságnak ajándékozott. Koszigin az átadáskor mondott beszédében a többi között a következőket mon­dotta: a szocialista országok tapasztalata meggyőzően bizonyítja, hogy a nemzet­közi szocialista munkameg­osztás elmélyítése tökélete­sen megfelel az egyes szo­cialista országok és az egész szocialista nemzetközösség érdekeinek. Napjainkban az egyes szocialista országok ga;1’.asáigi és társadalmi fej­lődésének problémái köny­nyebbén Oldhatók még an­nak következtében, hogy a szocialista közösségen belül kölcsönös együttműködés folyik. Minden szocialista ország, amely intemaciona-' lista állásponton áll. őszin­tén érdekelt a szocialista' Mongólia fejlődésében, mert1 annak minden eredményé1 közös ügyünket erősíti. A saovjet—mongol párt- és ál-1 lamközi kapcsolatok erőtel-’ jes fejlődését aláhúzva, Alek- sZej Koszigin rámutatott: a Mongol Népköztársaság gaz-’ dasági és kulturális eredmé-1 nyei. a szocialista országok-^ hoz fűződő szoros kapcsola-' tai biztosítékot nyújtanak' arra, hogy a mongol nép, pártja irányításával eredmé-' nyesen megvalósítja nagy1 célkitűzését: teljesen felépí-' ti a szocializmust hazájá­ban. Elénk harci cselekmények Kambodzsában Dél-viétnami kormánycsa­patok pénteken „Fekete leo­párd” elnevezésű elit alaku­latokkal újabb offenzívát in­dítottak kambodzsai terület ellen. Csütörtökön a dél­vietnami területbe beékelődő úgynevezett „Kacsacsőr” el­len indított akcióhoz hason­lóan ezúttal is amerikai szál­lítóhelikopterek tették le a saigoni kormány alakulatait kambodzsai földön, nem messze a laoszi határtól. Ez­zel a Harriet tájfun okozta néhány napos szünet után e térségben is nagyobb hadmű­veletek kezdődtek. Az akciót B—52-es óriás bombázók és sugárhajtásos vadászbombá­zók háromórás támadása előzte meg: nagy mennyiségű bombát dobtak a leszállási helyül kijelölt kambodzsai körzetre. A UPI sáigoni tu­dósítója úgy értesült, hogy a több száz kormánykatonát azért vetették be, mivel a lé­gi felderítés a népi erők na­gyobb gépkocsioszlopát vélte felfedezni. Katonai szóvivők szerint a kambodzsai terüle­ten leszállt alakulatok eddig kevés ellenállásba ütköztek. A Vietnam két részét elvá­lasztó fegyvermentes övezet­től délre az amerikai hadse­reg csütörtökön ünnepség ke­retében adta át Alfa—4 elne­vezésű támaszpontját a sai­goni kormány csapatainak. Közölték, hogy a támaszpont átadása a vietnamizálási program keretében történik. Ugyanakkor azonban a UPI tudósítója megtudtá, hogy 175 amerikai katona továbbra is a támaszponton marad ágyuk, radarberendezések kezelésére és tanácsadás f céljából. Egyébként néhány órával az ünnepélyes átadás után a par­tizánok tüzérsége erős táma­dást indított a támaszpont el­len. * Újabb titkos dokumentumok az USA-ban A Thé New York Review of Books amerikai irodalmi és politikai folyóirat legújabb számában szintén közli a vi­etnami háború „titkos törté­netét”, amely határozottan ar. elhunyt John Kennedy el­nökre hárítja a felelősséget az Egyesült Államok délke­let-ázsiai katonái beavatko­zásáért. A tanulmányt, amelyből a folyóirat több, mint 18 000 szó terjedelemben közöl rész­leteket, az úgynevezett politi­kai tanulmányok Washingto­ni intézetének három tagja: Richard Barnet. Marcus Ras­kin és Ralph Stavins készí­tette. Szerzői közölték: több, mint 300 olyan személyt kér­deztek ki, aki szerepet ját­szott a vietnami ügyben, s nemcsak a Pentagon, hanem a Fehér Ház, a külügymi­nisztérium és a CIA tHKOs, mindeddig kiadatlan doku­mentumaira is támaszkodtak. KOMMENTÁR: Kétmilliárd dollár Az amerikai kongresszus még nem hagyta jóvá az USA 1972-és külföldi kato­nai segélyprogramját. Is­meretes azonban — és ép­pen az amerikai lapok cik­kéinek most egyre többet erről —, hogy Nixon és adminisztrációja egyre ke­vesebbét törődik a törvény­hozó testületekkel, min­den fontos döntését a képvi­selőház és a szenátus jó­váhagyása, olykor még tud­ta nélkül is, hozza meg. Ilyenformán, a jóváha­gyással nem sokat törődve, ez a külföldi katonai se­gélyprogram, noha 1972. évinek számít, már most 1971. július elsején életbe lépett, mert a költségveté­si esztendő az USA-ban így számítódik. Egy demokrata párti sze­nátor, William Proxmire, most mégis elért valamit. Azt, hogy nyilvánosságra hozhatta tételesen: melyik az a 43 ország, amely ebben az összesen 2 milliárd dollár értékű katonai segélyben részesül. Igaz, a külügymi­nisztérium nyilvánosságra hozatali engedélye még most is korlátozott volt: például hat közel-keleti or-* szág is szerepel a segély- programban, nevük — és a megfelelő összeg — publi­kálását azonban nem enge­délyezték. Megtudjuk belőle pl, hogy a demokratizálódásra a lég- csékélyebb hajlandóságot sem mutató görög rezsimnek az új költségvetési eszten­dőben sem kell aggódnia. Csaknem 80 millió dollár tá­mogatást kap Washington­tól „katonai segély” címén. S vajon mennyit még, ezen kívül, más, rejtettebb cí­meken? Úgyszintén biza­lommal tekinthet az új költ­ségvetési év elé a dél-koréai bábrezsim: nem az USA pénzének szűkös voltán fog múlni, ha esetleg baj törté­nik. Több, mint 254 millió dollárt irányzott élő szá­mukra a Pentagon, katonai segély formájában. Tajvan igen nyugtalan ugyan, hogy talán már az idén sór kerül a népi Kína ENSZ-jogainak helyreállí­tására, s fölöttébb ideges a Pékiiig és Washington közti kapcsolatfelvétel miatt. Tán éppen eme aggályainak eloszlatására kap most me­gint 110 millió dollár kö­rüli katonai hitelt az USÁ- töl. S jút á pénzből a falah- gista Franco-rezsimnek, jut természetesen az Egyesült Államok laoszi és kambod­zsai Vazallusainak. S akkor még szót sem ejtettünk ar­ról, hogy e külföldre jutta­tott segélyek mellett milyen összegét emészt fel majd az amerikai fegyveres erő ma­ga, hogy csatlósaival együtt továbbra is megmaradjon a világ csendőrének szere­pében. Yöröskőy /áros: 10. KÉMREGÉNY — Azt javaslom — mond­ta Ébert százados —, hogy Beke elvtárs. kapjon pa­rancsot: ma éjjel a szentek életét kell tanulmányoznia. Különben nem lesz mivel kezdenie az udvarlást. Kertész ezredes szigorú pillantást vetett az őrnagy- ra: — Hallottad?! — Ezredes elvtárs —* mo­solygott Beke —, én refor­mátus voltam... —- Ez baj, ez nagy ha.i! Akkor még meggondoljuk a dolgot... A tisztek nevettek, s a parancsnok látta, hogy célt ért: sikerült felráznia em­bereit. A nyomott hangulat, amellyel asztalhoz ültek, el­oszlott. Vacsora Után, a dolgozó- szobában, Kertész ezredes komolyra fordította a szót: — Úgy láttam, hogy Ébert elvtárs beszámoló^, rosszul hatott rátok. Miért? Mert tévesen érteltheztéték! Azt- hiszem, nincs okunk- el­csüggedni attól, amit hallot­tunk. Ellenkezőleg: örül­nünk kell, hogy így áll a helyzet. A három tiszt meglepő­dött. Ismerték Kertészt, tud­ták, hogy nem hord rózsa­szín szemüveget. Mi bizta­tót talál hát ebben a meg­oldhatatlan helyzetben? — Látóin —- folytatta Kertész ezredes. —csodál­koztok a dolgon. De hát gon­doljátok meg! Számíthatott az ellenség arra. hogy Za- lay alezredes átvizsgálja a lőszert, hogy Tárnok őrnagy átfésüli a gyakorlat színhe­lyét? Nem! Arra a véletlen­re sem számíthatott, hogy a két parancsnok éppen az utolsó lőszereskocsinál be­szélget majd. s hogy ké­sőbb a ládahalomnál tartóz­kodnak. Mindez a mi hely­zetünket csak látszólag ne­hezíti. Valójában azonban szerelmse, mert egy csomó lehetőséget kizár. Az ellen­ség arra számított, hogy kénytelenek leszünk a ren­geteg eshetőség között té­továzni. De ezek most mind kiesnek. A dolog így sókkal egyszerűbb, igaz. hogy titok­zatosabb is. Látjuk, hogy se tíz. se húsz lehetőségük nem volt a lőszércselére. nem válogathattak az alkalmak között. De bizonyos, hogy egyetlen mód mégis nyílt számukra. Kieszeltek egy trükköt és ügyesen végre­hajtották. A többi lehetőség nem érdekelte őket, s mint kitűnt, azok szóba se jöhet­tek Volna, elestek tisztjeink óvatossága és a szerencsés véletlenek folytán. Most. amikor nyomozni kezdünk, nem is kell időt áldozni rá­juk. Ébert százados beszá­molója azért biztató, mert szilárdan körvonalazza az ügyet, keményen meghúzza az éset kontúrjait. A rend­szer zárt és egyetlen kulcs nyitja. Eire kell rátalál­nunk. Ti hárman, holnap reggel útnak indultok, hogy megleljétek ezt a kulcsot. A parancsnok: Beké őrnagy. Fél kilenc Volt. amikor báróm nappal később a gép­kocsi megállt a bakonyi ma­gaslaton, s az elhárító tisz­tek kiszálltak belőle. A le­taposott fű még Őrizte a lö- vegek és a nehéz vontatók nyomát, de az erdei tisztás, ahol a násfai tüzérek május 8-án reggel tüzelőállést fog­laltak. egyébként kihaltnak látszott. Sütött a nap. a szép. kirándulásra alkalmas időhöz gondtalan jókedv il­let volna. Ez azonban a há­rom férfiből, teljesen hiány­zott. A fák közül még három katona lépett elő: Tárnok őr­nagy. a gépkocsi vezetője és egy Király nevű idősebb őr­mester. aki szolgálatvezető Volt az alegységnél, amely­nek lövésé elpusztította a Vad galambot. Tárnok őrnagy részletesen ismertette az elhárítókkal, hogyan festett á terep a gyakorlat reggelén, megmu­tatták. hol foglaltak állást a lövegek, hói álltak a teher­gépkocsik. hova rakták a lő­szeresládákat. t — Szóval, erre, kelét­nek. .. — Bocsánat — szólt köz­be Ébert százados —. öft most inkább északkelet felé mutat... — Á, persze! —* Tárnok belepirult a tévedésbe. — Nos, szóval, annál a bükk­fánál. .. igen, ott beszélget­tünk a lombsátor alatt. s Zalay elvtárs a ládákon ült. Később, amikor a tüzbe- mérő.., Beke ezt már ismerte. Ami új volt, az a homályos gyanú, hogy Tárnok őrnagy nem mindig tájékozódik jól a terepen. Ezt a hiányt a tér­képpel pótolni lehet ugván, de kétségtelen, hogy az ösz­tönös térérzék, tájékozódási képesség nagyón hasznos. Tárnokból úgy látszik, ez hiányzik. Ném Illik, és ném is érdemes szemére vetni, ez Olyasmi volna. mintha azért rónánk meg válakit, mért rövidlátó és szemüveg­re vafl szüksége. Éttől még kitűnő tiszt leltét. Dé Béke azért megjegyezte magának a dolgot. A kis csoport a bükkfához ért, s a pillantások a letarolt gyepre tapadtak, oda, ahol nemrég a lőszeresládák fe­küdtek. Egy valaki nézett a magasba: Paál főhadnagy. A feszült csendben hirtelen megszólalt: — A lombkoronát, úgy tu­dom, sehlti sem kutatta át... Beke azonnal kapcsolt. — Arra gondolsz, hogy kö­téllel?... — Pontosan! Tegyük fel, hogy a gyakorlat előtt valaki elrejtőzött odafent. A lomb sűrű, senki sem vehette ész­re. Cinkosa, áki itt Volt a kotonák között, a kellő pilla­natban a fa álá lépett. Föl­emelte az egyik ládát, s rá­akasztotta a gyorsan ledobotl kampóra. Egy pillanat, s z zsákmány már el is tüht, feni a magasban, a lombok között De épp ily gyorsan lé i: ereszthették a másik, az élei löszért rejtő faládát. A tüzér- bemérő háttal állt, s az égés: akció zajtalan volt... Beke azonnal döntött: — Fölmegyünk! Ha nehezebben is, mint ; kamaszkorban megrrtászot eper-, meg cseresznyefákra, i két tisztnek sikerült félkúsz nia á lombók közé. — Nehogy csalogánnyá Vál tözz, őrnagy elvtárs! — tré fáit Paál főhadnagy. (Folytatjuk

Next

/
Thumbnails
Contents