Kelet-Magyarország, 1971. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-08 / 159. szám

1 oldal KELET-MAGYARORSZAO 1971. Július t.-r Egyiptom küldötte hazánkban Riad egyiptomi kül­ügyminiszter baráti hi­vatalos látogatásra ma július 8-án hazánkba ér­kezik. ’ Az egyiptomi külügyminisz­ter a szocialista országok és «z EAK között létrejött szoros baráti kapcsolatnak megfele­lőén időnként konzultál az EAK igaz ügyét támogató or­szágok vezetőivel, tájékoztatja őket a közel-keleti helyzet alakulásáról. Most is ilyen körutat tesz a Szovjetunióban és több európai szocialista országban. Kőrútjának első állomása Moszkva volt, ahol sor került a május 27-én Kai­róban megkötött szovjet— egyiptomi barátsági és együtt­működési szerződés ratifiká­ciós okmányainak kicserélé­sére is. Ezzel életbe lépett ez a nagy jelentőségű szerződés, amely a Szovjetunió és az EAK sokoldalú kapcsolatai­nak politikai és jogi alapjává lett. Érdemes idézni az ünne­pélyes alkalomból elhangzott nyilatkozatok jellemző mon­datait. Gromiko hangsúlyozta, hogy ez a szerződés minden bizonnyal elősegíti az izraeli agresszió következményeinek felszámolását, a közel-keleti tartós és igazságos béke meg­teremtését. Mahmud Riad ar­ra mutatott rá, hogy a Szov­jetunió szilárd, őszinte és igaz barátnak bizonyult, a válsá­gos pillanatokban mindig az egyiptomi nép mellé állt. Ezek a megállapítások vo­natkoznak általában a szocia­lista országok és Egyiptom kapcsolataira is. Erre mutat­tak fá Mahmud Riad látoga­tása alkalmából a csehszlo­vák vezetők, s most, amikor az egyiptomi külügyminiszter hazánkba látogat, magyaror­szági tárgyalásai is nyilván Igazolják majd ennek a kap­csolatnak életerejét, kölcsönö­sen gyümölcsöző voltát. Az EAK a Szovjetunióval kötött barátsági és együttműködési szerződés után folytatja erő­feszítéseit a Közel-Kelet igaz­ságos békéjének megteremté­se érdekében. A magyar kormányfő az or­szággyűlés legutóbbi üléssza­kán rámutatott arra, hogy Iz­rael magatartása miatt a kö­zel-keleti térség újabb fegy­veres konfliktus kirobbanásá­nak veszélyétől terhes. Tel Aviv szabotálja a Biztonsági Tanács határozatának végre­hajtását, s nemcsak az ENSZ határozatával, hanem a világ közvéleményével is szembehe­lyezkedik. -,Mi teljes mérték­ben támogatjuk az arab orszá­goknak a békés rendezésre irányuló erőfeszítéseit” — mondotta Fock Jenő. — Izra­elnek vissza kell vonnia csa­patait az 1967-es határok mö­gé, s le kell mondania az arab területekre támasztott jogtalan igényéről. Az Egye­sült Államok kormányának békeszólamai mindaddig üres szavak, amíg nem veti erőtel­jesen latba befolyását Izrael agresszív köreinek megféke­zésére. A magyar álláspont tehát egyértelmű: támogatjuk az EAK igaz ügyét és békekezde­ményezéseit. Ugyanakkor szo­rosabbra fűzzük kapcsolatain­kat a haladó, antiimperialista politikát folytató Egyiptom­mal. Ennek jegyében tesz ha­zánkban hivatalos baráti lá­togatást az egyiptomi diplo­mácia vezetője. Bizonyosak vagyunk benne, hogy Mah­mud Riad budapesti megbe­szélései elősegítik hazánk és az EAK kapcsolatainak fejlő­dését, hozzájárulnak az EAK pozícióinak megerősítéséhez, a béke erőinek megszilárdítá­sához. (Folytatás az 1. oldalról) szág népének együttműködé­se! Az ünnepélyes fogadtatás a díszegység díszmenetével fejeződött be. Ezt követően a vendégék gépkocsiba ül­tek, és magyar államférfiak társaságában, rendőri dísz­motorosok kiséretében szál­lásukra hajtattak. Szerdán az Országházban, az Elnöki Tanács tanácster­mében megkezdődtek a ma­gyar-csehszlovák hivatalos tárgyalások. Magyar részről a tárgyalá­sokon részt vett Losoncéi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, llku Pál művelődésügyi miniszter, Péter János külügyminiszter, dr. Várkonyi Péter államtit­kár, a kormány Tájékoztatási Hivatalának elnöke, Baczoni Jenő, a külkereskedelmi mi­niszter első helyettese, Vince József, a Magyar Népköztár­saság prágai nagykövete és Perczel László, a Külügymi­nisztérium főosztályvezetője. Csehszlovák részről a tár­gyaláson részt vett Ludvik Svoboda hadseregtábomok. a Csehszlovák Szocialista . Köztársaság elnöke, a CSKP KB elnökségének tagja, Jan Marko, a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság külügymi­nisztere. dr. Miloslav Bruzek, a Cseh Szocialista Köztársa­ság művelődésügyi miniszte­re, dr. Ján Pudlák, a köztársa­sági elnök irodájának vezető­je. Frantisek Dvorsky, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság budapesti nagykövete, Alois Hloch, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kül­kereskedelmi miniszterének helyettese, dr. Mikulás Galan, a köztársasági elnök irodájá­nak osztályvezetője, Vladimir Janku, a köztársasági elnök titkárságának vezetője, Félix Pavlov, a köztársasági elnök politikai tanácsadója és Jaro- mir Bleha, a külügyminiszté­rium magyar referense. A két államfő meleg, baráti légkörben lefolyt megbeszélé­sein kölcsönös tájékoztatók hangzottak el a két testvéri országban folyó szocialista építőmunka sikereiről és to­vábbi terveiről. Megelégedéssel állapították meg, hogy az országaink, népe­ink közötti kapcsolatok az élet minden területén jól fej­lődnek és mindkét fél törek­szik az együttműködés továb­bi erősítésére. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Ludvik Svo­boda hadseregtábornoknak, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság elnökének, a Ma­gyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szőcialista Köztársaság közötti kapcso­latok, a két ország népei barátságának elmélyítése, valamint a szocialista or­szágok közötti egység és internacionalista szellemben kialakított együttműködés terén kifejtett munkássága elismeréséül a Magyar Nép­köztársaság Zászlórendjé- nek gyémántokkal ékesí­tett I. fokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetést szerdán es­te Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke az Országház Munkácsy-termében nyúj­totta át. Az ünnepélyes ak­tusnál jelen volt Cseíerki Lajos, az Elnöki Tanács tit­kára. Jelen voltak a magyar —csehszlovák tárgyalásokon részt vevő küldöttségek tag­jai. A kitüntetés átadásán részt vett Losonczi Pálné és Irena Svobodová. Losonczi Pál a kitüntetés átadásakor meleg szavakkal emlékezett meg Ludvik Svo­boda kiemelkedő munkás­ságáról. Örömének adott kifejezést, hogy a kitünte­tet a csehszlovák köztár­sasági elnök magyarorszá­gi látogatása alkalmából nyújthatja át, s további jó erőt, egészséget kívánt az elnök felelősségteljes mun­kájához. Az államfők foglalkoztak a legfontosabb időszerű nem­zetközi kérdésekkel, ezek ke­retében az országainkat leg­közvetlenebbül érintő közép- eufópai tervekkel is. Megálla­pították a nézetek teljes azonosságát. Megvizsgálták a nemzetközi együttműködés új lehetőségeit. Ludvik Svoboda megha­tott szavakkal mondott kö­szönetét a magas kitünte­tésért. Hangsúlyozta: a ki­tüntetést úgy tekinti, mint a szocializmust építő - két orSzág népei barátságának megnyilvánulását. ★ Losonczi Pál, a Népköz- társaság Elnöki Tanácsának elnöké és felesége szerdán az Országház Vadász-termé­ben díszvacsorát adott Lud­vik Svoboda hadseregtá­bornok, a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság elnö­ke, a CSKP KB elnökségé­nek tagja és felesége tisz­teletére. Részt vettek a va­csorán a köztársasági el­nök kíséretének tagjai is. Magyar részről a vacso rán jelen volt Apró Antai az MSZMP Politikai Bizott ságának tagja, az ország- gyűlés elnöke, Kisházi Ödön. az Elnöki Tanács helyettes elnöke, dr. Ajtai Miklós, a Minisztertanács elnökhe­lyettese, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, llku Pál, Keserű Jánosné, dr. Korom Mihály, Lázár György, Péter János, a kor­mány tagjai, továbbá az Elnöki Tanács több tagja, a politikai élet több más ve­zető személyisége. A rendkívül szívélyes, ba­ráti hangulatú vacsorán Losonczi Pál és Ludvik Svo­boda pohárköszöntőt mon­dott. Ludvik Svoboda kitüntetése Elhunyt Szamuely Tiborné Szilágyi Jolán Fájdalommal tudatjuk, hogy hosszú betegség után, 76 éves korában elhunyt Szamuely Tiborné Szilágyi Jolán festő­művész, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom harco­sa. Temetése július 12-én, hétfőn 15 órakor lesz a Kerepesi temető munkásmozgalmi panteonjában. Harcostársai, barátai 14,30 órától róhatják le kegyeletüket. MSZMP BUDAPESTI BIZOTTSÁGA MAGYAR PARTIZÁN SZÖVETSÉG MŰVÉSZETI SZAK SZERVEZETEIK SZÖVETSÉGE MAGYAR KÉPZŐMŰVÉSZEK SZÖVETSÉGE Szamuely Tiborné Szilágyi Jolán 1895. június 15-én Nagyváradon született. Szinte gyermekkorában eljegyezte magát a képzőművészettel. Az érettségi előtt már láto­gatója a Galilei-körnek, majd az iparművészeti iskolára ke­rül, a textil tanszakra. 1917- ben az akkor megnyílt Kerns- tok—Rippl-Rónai képzőművé­szeti szabadiskolának lett a hallgatója. A nagybányai fes­tőiskolán (1917—18 nyarán) Szőnyi István baráti köréhez .tartozott. Szilágyi Jolán Bíró Mihály- lyal együtt alakította meg 1918 október végén a grafikus művészek szakszervezetét. Első pártmegbízatását 1919 február végén, a KMP veze­tőinek letartóztatása után kapta; ekkor már tagja volt a pártnak. 1919 februárjában ismerke­dett meg Szamuely Tiborral, és a Tanácsköztársaság ideje alatt közvetlen munkatársa volt, mint a hadügyi és a köz­oktatási népbiztosság titkára. 1919. szeptember 15-én a fé- hérterroristák letartóztatták, Szerdán délután Szófiában összeült a 10 napja megvá­lasztott új bolgár nemzetgyű­lés első ülésszaka. Todor Zsiv- kov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára kért szót. Pártja, valamint a Bolgár Népi .Föld­műves Szövetség parlamenti csoportjának nevében javasla­tot tett a nemzetgyűlés elnö­kének és helyetteseinek tisz­tére. Javaslata nyomán a kép­viselők egyhangúlag Georgij Trajkovót, a Népi Földműves Szövetség titkárát, az előző nemzetgyűlés elnökségének elnökét választották meg a parlament elnökévé. A kormány lemondása után — ugyancsak a kommunista Alekszej Kosziginnek, az SőKP PB tagjának, a Szov­jetunió minisztertanácsa elnö­kének vezetésével szerdán .szovjet párt- és kormánykül­döttség érkezett Ulánbátorba. A delegáció a Mongol Népi Forradalmi Párt és a mongol Kormány meghívására részt vesz a mongol népi forrada­lom 50. évfordulójának ün­nepségein. börtönbe vetették és csak no­vember elején sikerült Bécs- be jutnia. Bécsben a Margit körúti börtönemlékeket raj­zolta és adta ki az „Ifjúmun­kás Internacionálé” lapjában. Ezután Olaszországba, majd Moszkvába került. Részt vett a Kommunista Ifjú Interna- cionálé 1921-es kongresszusán, s megismerkedett Leninnel, akiről több vázlatot is készí­tett. A kongresszus után a Ko­mintern könyvkiadójának munkatársaként dolgozott, majd a Német Kommunista Párt Központi Bizottsága agi- tációs osztályának volt a munkatársa. Művei, karika­túrái a német kommunista lapokban jelentek meg. 1933- ban a fasizmus németországi hatalomra jutása után a Szov­jetunióba emigrált; á „Sarló és Kalapács”, a „Két Világ”, illetve a „Krokogyil” közölte műveit. A felszabadulás után, 1948-ban jött haza. Munkás­ságában kiemelkedő helvet foglalt el a politikai grafika, amelynek elkötelezett, magas színvonalon dolgozó művelője volt. párt és Népi Földműves Szö­vetség együttes javaslatára — a hatódik nemzetgyűlés Todor Zsivkovot, a BKP Központi Bizottságának első titkárát egyhangúlag megválasztotta a nemzetgyűlés új szerve, az államtanács elnökévé és meg­bízta, hogy tegyen javaslatot az államtanács tagjaira. A bolgár minisztertanács el­nökévé Sztanko Todorovot, a •BKP Politikai Bizottságának tagját választották meg, aki a közelmúltig a Központi Bi­zottság titkára is volt. Az új miniszterelnök később terjesz­ti a képviselők elé a kormány tagjainak névsorát. A tanács­kozás csütörtökön délután folytatódik. Szerdán Ulánbátorban ün­nepi gyűlést tartottak a mon­gol népi forradalom 50. év­fordulója alkalmából. Mint a Moneame hírügynékség jelen­ti, a gyűlésen N. Zsagvaral, a Mongol Népi Forradalmi Párt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára mindott beszédet. KOMMENTÁR: i / Nincs nyári szünet A nyár a pihenés idősza­ka. A legtöbb világvárosban ilyenkor érezhetően csökken a megszokott zsúfoltság, amely „átköltözik” a télen oly kihalt fürdőhelyekre. Államférfiak és diplomaták sem kivételek a nyári pi­henés kellemes szabálya alól és bizony megesik, hogy a sajtó diplomáciai rova­tainak munkatársai egy­szeregyszer „uborkaszezon­ról” panaszkodnak. Az élet minden'területén vannak azonban szabályt erősítő kivételek és úgy tű­nik, hogy a hadászati fegy­verekről folytatott szuper­hatalmi tárgyalások feltét­lenül ebbe a kiemelt kate­góriába tartoznak. Gerard Smith amerikai fődelegátus már Helsinkiben tartózkodott és a legújabb jelentések szerint befutott a finn fővárosba Szemjonov külügyminiszter-helyettes, a szovjet delegáció vezetője is. A két veterán politikus meglehetősen régen ül egy asztalnál és nem nehéz meg­jósolni, hogy még igen sok találkozásnak néznek elébe'. Mégis sokasodnak annak a jelei, hogy a világnak a SALT-megbeszélésekkel kapcsolatban van oka bizo­nyos derűlátásra. Ennek a két legfontosabb bizonyíté­ka a következő: 1.az a tény, hogy Helsinkiben nincs nyá­ri szünet és 2. Szemjonov beszéde megérkezése után a finn főváros pályaudvarán. Az, hogy a SALT-tárgya- lásokban nincs nyári szü­net, távolról sem természe­tes. 1969. november 17, a megbeszélések maratoni so­rozatának megindulása óta ugyanis az a hagyomány, hogy a tárgyalások, két­fordulósak voltak: tavasszal Bécsben és ősszel Helsinki­ben került sor egy-egy ülés­szakra. A bécsi ülésszak befeje­zése óta mindössze másfél hónap telt el és. az „őszi székhelyen” máris összeül­tek a diplomaták. Ez leg­alábbis annyit jelent, hogy az eddigi ritmus meggyor­sult. Szemjonov beszédéből ki is derül, hogy miért. A szov­jet fődelegátus emlékezte­tett arra, hogy a két küldött­ség május 20-án megegye­zett a rakétaelhárító rend­szerek kiépítésének korlá­tozásában. Ez a megállapo­dás afféle elvi keret, ame­lyet a feleknek most kell megtölteniök konkrét tarta­lommal. A téma kulcsfontosságú. Napjaink alapvető jelentő­ségű fegyverei a rakéták és az ellenrakéták, gyártásuk a költségvetésben is hatal­mas összeggel jelentkezik. A korlátozás eleve annyit jelentene, hogy mammut- összegek szabadulnának fel békés célokra. De ennél is többről van szó. A világbéke egyik leg­főbb feltétele, hogy növeked­jék a két szuperhatalom kö­zötti bizalom — a rakétael­hárító rendszerek kölcsö­nös korlátozása pedig érte­lemszerűen ezt is jelentené. Minden ok megvan te­hát arra, hogy a SALT-ta- nácskozás termében ne le­gyen nyári szünet. összeült a bolgár nemzetgyűlés Koszigin Ulánbátorban Vöröskőy Iános: 9. KÉMREGÉNY Paál főhadnagy szólalt meg először: — Lehetséges, hogy a két éleslövedéket a gyakorlat színhelyén csempészték a vaktöltetek közé. Persze, ládástól. Ha Ébert száza­dos most azt mondja ne­künk, hogy erre sincs esély, mivel a parancsnok éppen a ládarakás tetején ült, és ott beszélgetett a politikai helyettessel, akkor nagy báj­ban vagyunk... A százados csüggedt moz- L dulatot tett; — Sajnos, ez mindeddig így is volt. amíg a tüzérbe­mérő fel nem állította a maga rajztábláját. Ekkor a két tiszt valóban otthagy­ta a lőszeresláda halmot. Ettől kezdve csak a tüzér­bemérő meg a társa tartóz­kodott a bükkfánál, de ők is háttal álltak. Az ellenség­nek, gyakorlatilag csak ek­kor volt módja cselekedni. Igen, ettől a perctől kezdve, az első lövésig. Az első lö­vedék ugyanis már éles volt. Nos, tegyük fel, hogy ezt az alkalmat ragadták meg. De ehhez az éleslöve­dékeket tartalmazó ládát már előzőleg el kellett rej­teniük a fa közelében. Mond­juk, hogy sikerült is. Most elővették, egy vaktöltetes ládát viszont eltüntettek, s később el is szállították ^ a helyszínről. Nem tudom, hogyan sikerülhetett volna mindez, hiszen a lőállások korántsem elhagyott ba­golyvárak, ahol csak kísér­tetek tartózkodnak. A ka­tonák jöttek-mentek, ki-ki végezte a maga feladatát, de közben, természetesen, nem voltak vakok... Mire Ébert százados idáig 1 ütött a beszámolóban, az arcok végképp elkomorod­tak. — Most pedig — folytat­ta Ébert — ahogy mondani szokták: be kell tennem a kaput. Tárnok őrnagy tudott a sonvári esetről, ahol az új konstrukciójú harckocsik első lőgyakorlata alkalmá­val egy fatörzsben elrejtve filmfelvevőt találtak. Nyíl­ván ti is emlékeztek erre az ügyre. Nos, Tárnok őr­nagy, mielőtt oszfálya kivo­nult volna a gyakorlatra, katonáival átfésülte a tere­pet. Igaz, hogy fel nem ásatta, arra viszont ellensé­ges ügynököknek, a katonák közé beépült árulóknak sem lehetett módjuk, hogy a harc­állás elfoglalása' után, a helyszínen ki-be ássák a lőszeresládákat. Ez feltevés­nek is abszurdum. Bármi­lyen leverő is, tudomásul kell vennünk, hogy a kivé­teles óvintézkedések ezúttal — legalábbis látszatra — ellenünk fordultak. Az eset Ijesztően titokzatosnak lát­szik... A négy tiszt lement az étterembe, hogy megvacso- rázzon, Kertész ezreaes szi­gorú diétát tartott, de jó étvággyal ette ízetlen éte­leit. Három tisztje azonban annyira rosszkedvű volt, hogy a sertéssültek csak­nem érintetlenül maradtak. — Te Kossuthot vacso­rázol? — kérdezte Kértész ezredes, amikor Beke har­madszor gyújtott rá a fehér asztalnál. — Úgy látszik biztos vagy benne, hogy pár év múlva a tüdőrák ellen­szerét is megtalálják... — Attól félek, hogy előbb, mint ennek az akciónak a tetteseit! — Félelmed csakhamar csillapulni fog! Az a tervem, hogy te vezeted a kiküldött nyomozó bizottságot. Fel­tehető. hogy udvarolnod is kell... — Kinek, ezredes elvtérs? — Például Csalogány ta­nárnőnek. Elvégre május van! A tanárnő nem fiatal ugyan, de valószínűleg ár­tatlan. Ha sikerül kiszedned belőle az útiterv titkát, el­nézzük, hogy elcsábítod... — Ezredes elvtárs, erre nem érzem eléggé erősnek magam. (Folytatjuk)!

Next

/
Thumbnails
Contents