Kelet-Magyarország, 1971. július (31. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-04 / 156. szám
IWt. J U ii UtJ KELET-MAGYARORS2AG VASÁRNAPI MELLEKLtrr •. oMal Indiából jöttetek... Elhangzott szatmári cigányfiatalok előtt. Kedves fiatal barátaim! Azért jöttünk össze, mert egy régebbi Ígéretemhez híven, megkértetek rá, ismertessem előttetek mindazt röviden, ami eredetekről történetetekről megtudható. Abban is egvet értettünk, hoav P7.ek az ismeretek segítenének nektek harcolni az iti-ott még mindig mutatkozó káros megkülönböztetés ellen. Az ismeretek, a küzdelem szükséges, mert akadnak, akik sajnálják tőletek ezt a segítséget. Itt van például Mária esete. Ez a szép fiatalasszony, aki itt ül közöttetek és igazán elegáns most vásárolt pulóverében, nem néz ki csepett sem cigánynak. De mivel tudják róla, hogy az, férje szülei többször is tönkretették már családi boldogságát gyűlöletükkel. Kezdjük hát az elején. Mindjárt állapítsuk meg, hogy sokan közületek rosszul tudják: nem Egyiptomból jöttetek ide. Ezt a félreértést az okozta, hogy Görögországnak volt egy „kis Egyiptom” nevű tartománya és sok üldöztetés között, onnan is tovább kellett vándorolnotok. Akkor ragadt rátok az egyiptomi jelző, hamisan. De már az 1700-as évek végén egy Vályi István nevű nyelvészkedő lelkész több mint ezer szót jegyzett fel az indiai, úgynevezett malabári nyelvből, melyet a cigányok kitűnően megértettek. Ugyanezt bizonyította 1783-ban Grellmann német nyelvész és egy Pott nevű társa is. Arról már csak feltevések vannak, hogy ezer évnél is régebben elszakadtatok az őshazából, a perzsa birodalmon vonultatok át, hosszabb ideig letelepedést sehol sem kapva, majd a középkori török birodalom különféle tartományaiban üldözték őseiteket, végül, jóval több, mint ötszáz éve — a török hadak elől menekülve — első csapataitok Magyar- országra érkeztek és innen rajzottak ki a többi európai országba. Kivéve egy törzseteket, kik Havasalföldön hosszabb ideig élve, ma közöttetek is úgy szerepelnek, mint romén cigányok. Az első írott adat rólatok ötszázötven éves. Ugyanis 1419-ben jegyzi fel egy Jus- tinger Konrád nevű svájci krónikus, hogy a cigányok, Magyarországról jövet menedékjogot kértek a svájci hatóságoktól. Három évvel később egy másik irat arról szól, hogy egy cigánycsoport András nevű vajdájuk — ahogyan akkor még nevezték, hercegük — vezetésé\ fi megjelent Bologna olasz város kapui előtt és azt mondotta, hogy Zsigmond magyar király elfoglalta országát, őt fogságba ejtette s amikor felvették a keresztséget népével együtt, hétévi zarándoklatra küldte őket Rómába, a pápához. Zsigmond valóban már 1422-ben lakóhelyet, külön utcát jelölt ki a budai várban is a cigányoknak. Később valóban üldözni kezdte őket. Az elmúlt ötszáz év történetetekben telve van cigányok ellen hozott kegyetlen intézkedésekkel végig egész Európán. Ennek magyarázata a következő: vándorló őseitek vezetői minden országban letelepedési engedélyért fordultak az uralkodóhoz. Meg is kapták és a kor szokásaihoz képest vele a jövevényeknek járó kiváltságokat is. Kereskedés, mesterségek gyakorlása közben a kis cigánytelepülések hamar gyarapodtak, mert minden ellenkező híretek ellenére fajtátok hihetetlenül szorgalmas és szívós — ha egyszer dolgozhat. Gyors gyarapodásotok aztán felkeltette a környékbeliek irigységét és a legkülönfélébb vádakkal érték el, hogy elüldözzenek benneteket, tovább, mindig tovább. így történt ez hazánkban is. Az említett pápai zarándoklat után a pápa menlevelet adott ki védelmetekben és elrendelte, hogy egy arany büntetést fizessen az, aki cigányt megüt. Báthori erdélyi fejedelem is szabadságlevelet adott a cigányoknak. Aztán ellenségeitek és irigyeltek kitalálták, hogy tulajdonképpen a török hadsereg kémei vagytok. Innen Zsigmond császár üldözési parancsa. Földrészünk többi országa sem maradt el az üldözésben. Az 1725-ös esztendőben a kis Reuss német hercegség kormányzótanácsa olyan törvényt hozott, hogy minden az országban található cigányt főjenek főbe. I. Frigyes Vilmos porosz király egy ízben elrendelte, hogy minden 18 éven felüli cigányt akasszanak fel. Lengyelországban többször is halálra ítélték az ott élő valamennyi cigányt. Máskor, igaz, a lengyelek még grófokat is csináltak cigányokból. Mária Terézia a törökök leverése után előbb a Bánságba telepített le cigányokat. Később elrendelte, hogy cigány férfi cigány nőt nem vehet el feleségül és minden cigány anyától el kell venni összes gyermekeit. Angliában VIII. Henrik irtotta a cigányokat. Utána azonban százezer főnyi cigány népcsoport élt Angliában egy Lee nevű külön cigány uralkodócsalád vezetésével. Az utolsó Lee 1844- ben halt meg. Tizenhat európai államban volt századokig érvényben olyan törvény, hogy cigány három napnál tovább egy helyen nem tartózkodhat A cigány művészekedésről az első feljegyzés 1485-ből való. Ezen a nyáron Mátyás király feleségének, Beatrix királynőnek muzsikáltak cigányok, az említett bolognai zarándoklatról hazahozott hegedűkkel. Izabella királynőnek olyan népszerű, híres és kedvelt házi cigány muzsikusai voltak, mint később az Eszterháziaknak Haydn és zenekara. Az 1525-ös országgyűlés a cigány muzsikusokat az országgyűlés hivatalos zenészéivé választotta meg. Gróf Csáky Imre szolgálatában állott és mesz- sze földön hires volt az a Barna Mihály, akit egy festményen á magyar Orfeusz- nak ábrázolnak, ö irta a hires Rákóczi nótát is, bár unokája, a hires Czinka Panna is sokat játszotta a szabadságharcosoknak. Az 1848-as szabadságharcnak sok bátor cigány hőse volt, közöttük Sárközi Ferenc honvédhadnagy, akit Kossuth tüntetett ki. A harcok szünetében hegedűvel is szolgálták a nép ügyét Boka Károly és János, Fátyol Károly, Bunkó Ferenc, Rác Pál és az a Patikárius Ferkó, akiért Liszt Ferenc annyira lelkesedett és akinek a motívumait sokszor fel is használta műveiben. Bátor és leleményes katonák voltak a cigányok mindkét világháborúban. Sok adoma szól humorukróL Hitler fasiszta csapatai egész Európában összefog- dosták a cigányokat Auschwitz krematóriumaiban a zsidókon kívül a cigány népcsoportok tagjai közül égették meg a legtöbb embert ötszáz év után huszonöt éve folyik annak a törlesztése, amit az ország régi urai elkövettek nagyapáitok ellen. A kedvezményes lakás- építési lehetőségeket is így kell tekintenetek. Ma már a cigányok közül magas rangú katonatisztek, politikusok, tudósok és kikerülnek. Sza- bolcs-Szatmár megye körülbelül 38 000 főnyi cigány lakosságából körülbelül a felének már van tűrhető lakása, állása. Talán másik húsz év alatt a többi sorsa is rendezhető. Mindehhez természetesen szükséges a ti segítségetek is. Kell az, hogy rendőrség, bíróság, ügyészség minél kevesebbet foglalkozzék viselt dolgaitokkal. Hogy aki közületek kikerül és viszi valamire, ne szégyellje cigány származását. Hogy mire ti felnőttek lesztek, a cigány szó ne jelentsen többet, mint ma a többi beolvadt népcsoport neve, mint az, hogy kun vagy jász, palóc vagy matyó. Ezek sem magyarok voltak azelőtt, ma mégsem érzünk velük problémát. Gesztelyi Nagy Zoltán VÁCI ÉK HAZAJÖTTEK KÖTETLEN SOROK EGY NYÍREGYHÁZI TÁRLATRÓL Váci András: BETAKARÍTÁS. Nem tudom milyen érzés lehet egy kiemelkedő, korán elhunyt költő, Váci Mihály árnyékában élni és alkotni. Bizonyára a festő és grafikusművész testvért, Váci Andrást is sarkallja, kötelezi bátyja költői hagyatéka, emberi helytállása. Ez az erősebb, nempedig a kisebbségi érzés, amely hatalmába kerítheti azokat, akik a nagy ember árnyékában élnek és alkotnak. Váci András — amint a Nyíregyházán kiállított művei is jelzik — elég tehetséget érez ahhoz, hogy a Váci Mihály nyomdokain haladhasson, s elég szerény is ahhoz, hogy művészi munkásságát olyan alázattal, elkötelezetten végezze, mint Váci Mihály. Óhatatlanul is felötlenek az iménti gondolatok, ha a látogató belép Pintér Éva és Váci András kiállítására, melyet a vajai és a mátészalkai közönség után a megyeszékhely művészetet szerető közönsége is a tiszta élménynek kijáró érdeklődéssel fogadott. Megkapó színfoltja a tárlatnak, hogy Váci András felesége, Pintér Éva iparművész legjobb gobelinmunkáival és vázlataival jött Nyíregyházára, férje szülővárosába. A népszerű képzőművész házaspár tárlatán népes közönség gyűlt össze. Ott volt a megnyitón az oly sok versben líraian megrajzolt két idős ember is, Váci Mihály és Váci András szülei, akik arcáról András fiúk szép tárlata sem tudta eltűntetni a mély red őket, a fájdalom, a keserűség vonásait. Az idősebb fiúra, Váci Mihályra is gondoltak, amikor ott ültek a részükre kikészített két egyszerű széken az ünneplő közönség előtt. Létezik-e olyan zsilip, amely vissza tudja tartani a feltörő érzéseket, amikor a tárlatvezető a két Váci testvér közös indíttatására, elkötelezettségére emlékezett. Elsírta magát, mégsem ütközött meg senki. Lehetetlen nem gondolni Váci Mihályra, amikor ott vannak a falon öccsének, őt is idéző illusztrációi köteteihez, verseihez. Váci András versillusztrációi abból az élményből, ihletből táplálkoztak, amit bátyja is magáénak vallott. De Szőnyi István és Pór Bertalan tanítványa a hitetlenül erős ragaszkodás mellett is tudott egyénit, újat, saját Pintér Éva: CSENDÉLET KORSÓVAL. életköreiből fogant tartalmat adni az illusztrációnak. önállóan is megállják a helyüket, imp- resszív erejükkel, modem formajegyeikkel egy erős alkatú egyéniségről beszélnek, akinek a kifejezendő tartalom életszükséglet. Olajképei és rézkarcai feszültséget, az örök változások drámaiságát viselik magukon. Tájat megragadó képeinek java is ilyen. Az őrt álló Jegenyék látszólagos nyugalmába is ott a vibrálós, a Vihar, a Vízparton című képek kiemelkedőbb darabjaik a sorozatnak. Alakos kompozíciói, szintetizált emberismeretről tanúskodnak. Pintér Éva iparművész gobelinmunkál nem csupán sajátos szint és hangulatot kölcsönöznek a rangos tárlatnak, hanem a művészet egy eléggé ritkán hozzáférhető ágával hozzák közelebbi kapcsolatba a szabolcsi közönséget. Alkotó fantáziája, valóságot újrateremtő művészete a legváltozatosabb témákat teszi érzékelhetővé a néző számára. Nagy gobelinjei, mint a Vízcseppek, a Lepke, a Kavicsok, & Tollászkodó gerle, az Ezüstmadár, a Zene átfogó képét adják érdeklődésének, folyton újat kereső szándékának. A Vizcseppek légies tónusai, a Tollászkodó gerle finom vonalai, as Ezüstmadár csillogó színei mellett a szabadabb, belső szubjektív érzések kifejezését láthatjuk a Zene című kompozíción. Pintér Éva munkáit a valóság hitelessége jellemzi, a művész egyéniségén, alkotó fantáziáján átszűrve. Mondanivalója mindig világos. nem keresi öncélúan a formák játékát. Gobelinvázlatai — a Hajóépítők, az Útépítők és a többi még rajzban lévő — arról tanúskodnak, hogy még sok alkotásával találkozhat a hazai és a külföldi közönség. Hazajöttek Váci Andrásék. Szép úticsoí maggal örvendeztették meg a szülőváros lakóit, hogy egy kicsit megpihenve, erőt, bíztatást gyűjtve tovább folytassák az alkotó munkát Hazai és külföldi kiállításokon rendszeresen szerepelnek munkáikkal. Szeretnénk hinni, hogy a szülővárost máskor is megörvendeztetik hazaruccanásaikkal, szép képeikkel, munkáikkal. Mert itthon mindig haza várják őket , Páll Géz» Ion — ahol eddig észre sem lehetett venni, hogy nem egy, de füves köztessel elválasztva, két aszfaltsáv alkotja a sugárutat, most megindultak az autóbuszok is. Napközben egyenletesen — öt-tízpercenként — vált ki jellegzetes, daráló robajuk az Apokalipszisből. Hajnali öt, és este tizenegy óra volt az ő idejük. A dömperek szakasosan vonultak fel, de akkor éjjel-nappal egyfolytában. Azok viszont — a luxuskocsiktól a furgonokon át a tíztonnás teherautókig — akik bekötő útnak használták ezt az irányt; nyakló nélkül lovagolták meg, százas tempóban, húsztonnás légörvényeket kavarva. Időnként ágyúdörejszerű robbanások jelezték, hogy a keresztezés előtti szakaszon lassítva, valaki „szórakozik” is: leveszi a gyújtást, hogy aztán ismét fordítva egyet a slusszkulcson, a benzingőzzel tömött kipufogódob ékes robbanással lepje meg a környékbelieket. A nagyobb szoba ékessége ezzel szemben az íróasztal mellé állított mennyezetig érő vadcitromfa volt. A hatalmas deszkadézsától alig nyílott az erkélyajtó — de szép kékre festették, s mindennap lavornyi vizet nyelt el. Nevezetes napot örökített ez a fa. Nagyapa ültetett el nyers citrommagot, nyugdíjba vonulása emlékére, harminc évvel ezelőtt. Ott állt ágya mellett akkor is, mikor nagybeteg volt. És 94 éves. Nekik: egyetlen családi örökségük. Apró leveleit sorra ledobta: már úgy látszott, belepusztul a helyváltoztatásba, amikor néhány hét alatt tenyérnyi, friss leveleket hajtott. És valódi citromillattal örvendeztette meg őket. A következő tavaszon egyik ága olyan merészen tört felfelé, hogy elérte a 2,54 méter magas mennyezetet. Itt hetekig állt, gondolkodott, néhány hajtása a csúcson el is sorvadt. Egyre nagyobb izgalommal lesték: mit fog cselekedni? Aztán — újabb apró levelekkel tapogatózva, önmagát egyre hosszabbítva az ablaküveg felé indult. Súlyos levelei később kissé meghajlították, s ma már az üveg kötelében nyújtózkodik — több fény után. De ekkor már abbahagyták a számolást. Az egyirányú közlekedés az út másik sávjának belépésével megszűnt. Mintegy száz méterrel beljebb, a bontást elkerült, régi kis utcácskák szomszédságában egy újabb, harmadik sávot terítettek le az aszfaltozok. Ez azonban hosszú ideig elhagyatott volt. Szegélyeit benőtte a gaz, a dudva. Aztán, a harmadik tavaszon gépek vonultak fel, építőanyaggal. Próbafúrásba kezdtek néhány helyen, talajmintákat vettek. Majd ásni kezdték a hatalmas gödröket. (Itt is házak lesznek hát! — sóhajtották fel odabenn. Füstbe ment a szép álom: hátha megfeledkeznek erről a három futballpályá- nyi szabad területről, vagy parkosítják, vagy adná az ég! — uszodát, strandot építenek rajta!) Lent, mintegy ötméteres sávon, közvetlenül az ablakok alatt éjjel-nappal dolgoztak a fűnyírógépek. A másik oldalon, a parkolóhelyeken motorokat és autókat javítottak szüntelenül. Mellettük, a játszótereken állandóan kaszabolták a gépek a kiégett, sárga fűszőnyeget. De ekkor már rég nem számolták a „sávokat”. A nagyobb és kisebb szavak puf- íadtan hevertek szerteszét a betonsivatag útszegélyein. Az egyszeregy szép, szimmetrikus táblázata is — mint a huzattól becsapott üvegajtó — darabokra törött. Szanaszét szám és rímszilánkok hevertek. Alig győzték ösz- szesepemi őket. Az utca tele volt a csend szilánkjaival; eltakarításukat még a köz- tisztasági hivatal, ultramodern, nyugati-gyártmányú szemetesautói sem győzték. Ez azonban már nem zavarta őket. Egészen kicsi, ősi szótagok apró, fényes hangyái futkostak agyukban, bőrükön, és hangyabolyt építettek fülük üregeiben. Cselekedtek hát. Minden mozdítható értékűket pénzzé téve, lemezjátszót, hanglemezeket vásároltak. Bach és Vivaldi varázsszőnyegén merültek el a régi századokban; súlyos és könnyű csipkével áttört barokk függönyöket húztak maguk köré. És néha még ma is, felszálló, zöld buborék jelzi, hogy lent, a tengermélyben, moccan valami titokzatos élet Bárányi Ferenc: ANGYALFÖLD A Váci út mögött, a Duna-part iránt imbolygó népbüfé sejlik a sárga ködből, ide gyűlnek be mind az Elzett és a Láng legbarnább gondjai, fakulni szőke fröccstőL Szemben, vadonatúj panelház ablakából idilli is lehet ma már a lenti kép: rizling fakó köde — akár egy sárga sátor — takarja fröccsözők vitáit, ponyvaként Még hullámzó nagyon a pultoknál időzés: felhő kerekedik most épp a homlokokról, aztán a nap kisüt, a csapos újra tölt és a lángos zsírja is nyugtatgatón dorombol. A sárga sátorok alatt hol vacogó, hol tüzelő tömeg hullámzó képe nékem kényelmetlen nagyon. Mert szégyellni való panelfalak között kihízlalt megvetésem.
