Kelet-Magyarország, 1971. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-29 / 177. szám

1971. Július 29. "I 'IST* KELET-MAGYARORSZAC Miért növekednek a lakosság kiadásai? t " i Felmérés a fogyasztói árak alakulásáról Nem csábítás — személyzeti munka „Csak egy szavába kerül?” — Titkos káderlapnk nélkül — Hazahozni az ingázókat i 1 A KSH és a Statisztikai Ki* adó Vállalat érdekes összeál­lítást bocsátott ki a fogyasztói árak változásairól. A több éves összesítés sze­rint a fogyasztói árszinvónal 1960 és 1970 között 6 száza­lékkal, ezen belül az utóbbi három évben 3.1 százalékkal nőtt. Hosszú távon a ráfordí­tásoknak megfelelő irányban fejlődött az árrendszer, vagyis az élelmiszerek és a szolgál­tatások átlagárai tíz év alatt számottevően — 9,9, illetve 14.1 százalékkal — nőttek, míg az iparcikkek tavaly 1,1—1,6 százalékkal olcsób­bak voltak, mint 1960-ban Ez a tendencia azonban csak hosszabb időt figyelembe véve érvényes, az utóbbi három évben az árváltozások más irányt követtek. A rögzített és a maximált árak ugyanis elsősorban élelmiszerek drágulását akadályozták, a szabad árformába tartozó iparcikkek viszont általában nem lettek olcsóbbak, sőt drágultak. A megengedett keretek között A harmadik ötéves terv Időszakában az árváltozások országos átlaga a megengedett keretek között maradt, s a jö­vedelmek növekedéséhez ké­pest nem volt számottevő. A fogyasztói árszínvonal 1966- ban 1,2, 1967-ben 0,4 százalék­kal nőtt, 1968-ban 0,8 száza­lékkal csökkent, a következő két évben pedig 1,4, illetve 1.3 százalékkal emelkedett. Ugyanakkor az egy főre jutó reáljövedelem 1966 óta min­den évben mintegy 5—6 szá­zalékkal, 1970-ben pedig 7 százalékkal javult. A lakosság különböző ré­tegeit azonban nem egyfor­mán érintették az áremelke­dések. A munkások és alkal­mazottak számára 1966 és 1970 között 5 százalékkal, a parasztság részére pedig más­fél százalékkal drágultak a különféle fogyasztási Cikkek és szolgáltatások. Ez a kü­lönbség abból adódik, hogy a parasztság kevesebb olyan cikket vásárol, amelynek az ára emelkedett. 1966-ban 32— 33 százalékkal nőttek a hús­árak, öt év alatt jelentősen drágultak a zöldségfélék. Ugyanakkor egyes cikkek, például a cukor, a zsír, a tej­termékek. az édesipari lisztes­áruk olcsóbbak lettek. A drágább húst és zöldségfélét elsősorban a városi lakosság vásárolja. A gazdaságirányítási rend­szer reformja óta fokozottan az érdeklődés előterébe ke­rült az áralakulás. Az ár­emelkedés mértéke nem halad­ta ugyan meg az évi 1—1,5 százalékot, a fogyasztók mégis nagyobb drágulást vélnek ér­zékelni. Mi ennek az oka? A KSH megállapítása szerint ebben erősen közrejátszott az életszínvonal növekedésével járó, s a valóságos áremelé­sektől független sokfélé több­letkiadás. Indokolatlanul drága... A sokfajta új háztartási gép, a televízió szükségszerű­en megnöveli az áramfo­gyasztást, egyre több családot érint a tévéelőfizetési díj, a gépek javításával járó kiadá­sok. A növekvő áruválaszték lehetővé teszi, hogy sokkal többen jobb minőségű, tehát drágább árukat vásároljanak, mint azelőtt. Az élelmiszere­ken belül nő a hús- és tojás- fogyasztás stb, ugyanakkor a szélesebb áruválaszték, a gaz­dagabb árukínálat, az igénye­sebb belföldi és külföldi áruk megjelenése erősítette az úgynevezett kirakathatást. Jóllehet a szembeszökő drá­ga áruk a forgalomban lévő termékeknek csupán töredé­ke, a magas ár azonban ál­talában az árak nagyobb mérvű emelkedésének kép­zetét kelti mindaddig, míg az áruk sokféleségét tükröző árak közötti igen jelentős kü­lönbségek megszokottá nem válnak. Az importáruk egy részé valóban indokolatlanul volt drága, ezt a vámok, az import forgalmi adók és az importáruk hazai árképzé­sének megváltoztatásával 1970-től enyhítették. Jogos el­lenérzéseket váltott ki, hogy a drágább cikkek megjelené­sével egyidejűleg gyakran el­hanyagolták az olcsóbb cik­kek gyártását, forgalomba hozását. 1969. vége óta itt is változás tapasztalható, az olcsóbb áruk kínálatát ugyan­is most már fokozatosan meg­követelik a vállalatoktól. Nyugodtabb fogyasztói közérzet A felmérés összefoglalás­ként megállapítja, hogy 1968- ban a megszokottnál lénye­gesen jobb volt az áruellá­tás, 1969-ben a helyzet rom­lott, a különféle intézkedések hatására azonban 1970-ben az ellátás nagymértékben ja­vult, az áremelkedések üte­mének gyorsulását megakadá­lyozták, mindez nyugodtabb fogyasztói közérzetet terem­tett. Ez a tendencia 1971- ben is folytatódik. Az év első negyedében 1,2 százalékkal voltak magasabbak a fogyasz­tói árak, mint egy évvel ko­rábban. — Te itt dolgozol? Ha én ezt előbb tudom. rögtön hozzád fordulok. Dolgozni szeretnék. Hallottam, hogy alakult ez az új vállalat, biztosan akad valami jó hely nekem is. Neked meg csak egy szavadba kerül, te vagy a személyzetis... Nem akadt! Nem csak neki. hanem másnak sem. aki ilyen ismeretség révén akart a nemrég alakult köz­mű- és mélyépítő vállalat­hoz bejütni. Mert a sze­mélyzeti munka lényegét nem / a létszám feltöltése meríti ki. A rossz minősítés Kazár Mihály személyzeti osztályvezető szekrényében egymásra rakva sorakoznak a személyi lapok. Nem titkos káderlapok ezek, mert bár nem teszik közszemlére, a tulajdonos minden bejegy­zésről tud, sőt aláírja és ha valamivel nem ért egyet, jogában áll oda bejegyezni. Ezeken a lapokon az első munkahelytől az utolsóig okmányokkal igazolt be­jegyzések vannak, de szere­pelnek rajta a jutalmazások, előléptetések, külföldi utak, stb. — Sajnos, előfordul, hogy valamilyen okböl egy jó szakember minősítő lapjára rossz minősítést írnak. Ilyet hozott magával még a múlt évben egy építésvezető. Bár odaírta, hogy nem ért vele egyet, de a rossz minősítés akkor is rajta volt a lapon. Nálunk bizonyított: valami­lyen személyes nézeteltérés miatt értékelhették keve­sebbre. Azóta megkapta az ..Építőipar kiváló dolgozója” miniszteri kitüntetést — Természetesen min­dent igazolni kell. Egy mér­nöktől — de más szakem­bertől is — bekérjük az ok­levelét. (a számát különben is be kell írni) de így nem érhet bennünket olyan meg­lepetés mint már hallottunk néhányat: évek múlva de­rült ki valakiről, hogy nincs még a képesítése, az állását csupán a bemondása alap­ján megadott iskolai vég­zettség szerint kapta. Különben az új vállalat­hoz sokan jönnek, akik ré­gen ismerik a vezetőséget — különösen Tóth Kálmán igaz gatót — és az Ö irányítása alatt szeretnének dolgozni. A közmű* és mélyépítő vállalat törzsgárdáját az alakulásakor a SZAÉV-től kivált 570 dolgozó alkotja azóta azonban már az 1200- at is meghaladja a létszám. Több pénz reményében? Nemcsak a vállalatot szervező gazdasági vezetők­nek, de a személyzetisnek is sok munkát ad az indulás éve. De engedményeket tenni nem volna helyes. Mindenkivel alaposan fog­lalkoznak. — Érdeklődünk az előző munkahelyén és nem csak a vezetőktől, hanem a közvet­len munkatársaktól — mond­ja Kazár Mihály. — Mert olyan is volt. hogy véle­ményt kértünk és csák azért dicsértek valakit, hogy meg­szabaduljanak tőle. Azért nem véleményt kérünk, ha­nem „csak érdeklődünk.” Az alakuláskor olyan hí­rek is járták: könnyű lesz jó szakembereket szerezni, mert ez a vállalat jóval töb­bet tud fizetni, mint a ha­sonló jellegű vállalatok. Ma­gyarul, egyszerűen elcsábít­ják majd a munkaerőt. — Szó sincs erről. Ter­mészetesen van. aki a több pénz reményében jön. azt egy kis csalódás éri. Kell a munkaerő, de megmondjuk, hogy nem tudunk többet fi­zetni, mint amennyit az elő­ző mukahelyén keresett. Uj vállalat vagyunk, nagyok a feladatok és arra van szük­ség, aki dolgozni akar. Per­sze, ha bizonyít, lesz lehe­tőség a nagyobb keresetre, ha fejlődni akar, a tanulás­ra. Csak akarat és képesség kell hozzá. Egyik legfontosabb alapja a személyzeti munkának, hogy szívesen támaszkodnak fia­tal műszakiakra és haza akarnak hozni ma még ingá­zó dolgozókat. És ha nem újsághirdetésekben keresik ezeket — márpedig a KE- MÉV-nél ez nem módszer — nagyon sok utánajárást igé­nyel. Persze vannak más miatt alapos utánajárást kívánó esetek. — Egy művezető jelentke­zett dolgozni a közelmúlt­ban. Kimentem a munkahe­lyére megkeresni, de nem tudták róla, hova ment. El­mentünk a lakására, ott azt mondták, dolgozik. Pár nap múlva ismét arra mentünk, akkor meg csak úgy dőlt belőle a pálinkaszag. Még harmadszor is megkerestük, mert nagy szükség van mű­vezetőkre. de mivel akkor is ittas volt, már szóba sem álltunk vele. Törődni az emberekkel Mindenütt nagy gond a munkaerő biztosítása. még nagyobb egy új vállalatnál, ahol a végleges létszám két­ezer fölött lesz és ahogy ki­derült. alaposan megválogat­ják, kit vesznek fel. Ráadá­sul jó kapcsolatot akarnak tartani a többi vállalattal i.s. tehát a kecsegtető ajánlatok — magyarul: a csábítás — is kimaradnak a munkaerő­szerzés lehetőségei közül. A lehetőség: aZ emberekkel va­ló foglalkozás, a jó sze­mélyzeti munka, a jó mun­kahelyi közérzet. — Amikor munkára je­lentkezik valaki, először a szakmai vezetés győződik meg róla, hogy alkalmas-e a kijelölt posztra. Ha jónak találják, akkor kerül a sze­mélyzeti osztályra, s csak aztán érdeklődünk előző munkahelyén és végül kö­zösen döntünk a vállalat ve­zetőjével. Azért még ilyen alapos „ismerkedés” után sincs ki­zárva a tévedés. — Ilyenkor következik a személyzeti munka másik fontos része, mert nem csak munkaerő-felvétel a dolgunk. Előfordul olyan súlyos eset is. amikor munkakönyvki­adás a megoldás, a legfon­tosabb azonban a foglalko­zás. a törődés az emberek­kel. Nagyon jól együtt dol­gozunk a pártszervezettel, a szakszervezettel és a KISZ- szervezettel is. Közösen se­gítünk a gondjaikon, mert ha valamit megoldunk — legyen az munkahelyi, em­beri, vagy éppen lakásprob­léma — nagyobb a munka­kedv és nem csak ők, a vál­lalat is jól jár. Balogh József MUNKÁBAN a HÁZIIPARI ÉS NÉPI IPARMŰVÉ­SZETI SZÖVETKEZET IFJÚ SZAKMUNKÁSAI. KÉPÜN­KÖN: ŐSZ KATALIN AZ ORSÓZÓGÉPNÉL. (HAMMEL J. FELV.) Az olvasók bizalmasa Segédmunkás volt mind­járt érettségi után. Nem félt a munkától. Most meg jó’ kor reggel kilométereket gyalogol a buszmegállótól a könyvraktárba. Szarvasszi­getre. Délelőtt válogatja, se­lejtezi. kötészetbe küldi az elhasználódott könyveket. Ami a kötészetből visszaér­kezik. már kedvesebb. Azok’ ból válogathat a „saját” könyvtárába is. A saját, a Család utcai cigányiskola könyvtára. Szarvassziget is. a Család utca is a város széle. Csak egymástól ellentétes irány­ban. Szinte mindennap vé­gigjárja Nyíregyháza vala­mennyi utcáját. Délután a Család utcán már mindig várja egykét gyerek. Ha korábban jön. mint a hiva­talos könyvtári idő előírja, akkor a gyerekek gyorsan szétviszik a hírét, megjött Irénke könyvtáros néni. Egy mezítlábas, kócos kis­lány azt kérdezi tőle. hogy megbukik-e a harmadik ősz* tályban. mert azt mondták, az a legnehezebb. Meg­nyugtatja a gyereket, hogy­ha ilyen sokat fog Olvasni, mint most, akkor nem. A gyerek eltűnik az egyik könyvszekrény ajtaja mö­gött. ismeri a járást, tudja, hol vannak az ifjúsági és a gyermekkönyvek. A na­gyobb fiúknak azt ajánlja, hogy hagyjanak már fel a mesékkel, itt az ideje, hogy útleírásokat, ifjúsági regé­nyeket olvassanak. Egy festőtanuló az ejtő­ernyőzésről keres szakköny­vet. Azt mondja, már hét­szer ugrott a repülőtéren. A könyvtáros megígéri. hogy legközelebb majd hoz ilyen könyvet is. Csak meg ne gondolja, mint a bábozást. Legutóbb a bábszínpadokról akart olvasni — emlékezteti a fiatalembert, s mire a bábos könyvek megjöttek, akkorra már ejtőernyőzött. Bizalmasa az olvasóknak. Megosztják vele titkaikat. Leülnek, beszélgetnek. di­csekszenek. panaszkodnak. Egy éve jár a Család utcá­ra. ötszáz könyvet vett át, most több mint ezerhárom­száz van. Kevés a felnőtt olvasója. Dolgoznak délután. A gyerekek olvasólapjairól azonban kiderül, hogy a szü­lőknek is viszik a könyve­ket. A Család utca háta mögött van a cigánytelep. Onnan nincs egyetlen fel­nőtt könyvtárlátogató sem. Gyerek annál több. Nehéz megtanítani őket, hogy a könyveket nem szabad ösz- szefirkálni. A könyvek tisz­tán tartásával is sok baj volt Igaz. már vannak, akik becsomagolva hozzák vissza. Sokszor kell kikí­sérni az utcára egy-egy gyereket, akit a többi meg­fenyegetett, megverik. Ren­det is kell tartani köztük. Egyszer ellenőrök érkeztek hozzá. Éppen a követ sú­rolta. Meglepődtek. Azt mondja, ráért, s más kedv­vel jönnek be az emberek is a tiszta iskolába. Legjob­ban szerdán várják. Akkor vannak a gyermek könyv- barát klub foglalkozásai. A kis tanári szobában, ha nem elég a szék, a kisebbek az asztalon kapnak helyet. Já­tékokat tanulnak, mesélnek az olvasás élményeiről. Jó barátjuk a könyvtáros né­ni. Néni. így szólítják a nyolcadikból kikerült fiatal­emberek is. Pedig alig idő­sebb náluk. Húsz év körüli. Szeptembertől teljesül Pristyák Irénke álma. Fel­vették Debrecenbe levelező tagozatra a könyvtár-nép­művelés szakra. B. E. MINDENFÉLE • SALLANG- MENTESEN Ebben a rovatban tettük a közelmúltban szóvá, hogy Nyíregyházán eltűnt a bol­tokból a Tiki nevű mosogató­kendő, és helyette a sokkal drágább és gyengébb minősé­gű Viléda kapható csupán. Az esetet követő néhány nap múlva a Csemege ABC- ben újra megjelent a Tiki. Minden külön értesítés he­lyett. Nem magyarázkodtak, nem ígértek, — cselekedtek. Volt ebben valami jó, annak ellenére, hogy ez természetes. Mert néha az is rendkívüli, ha valami úgy történik, ahogy természetes. Jó lenne, ha sok bírálatra ilyen sallag- mentes lenne a válasz. • TÁBLÁX A városiasodás egyik jele az, hogy a város területén az utcanévtáblák egységesek, olvashatók, és hogy egyálta­lán vannak. Nos, Nyíregyhá­zán e téren semmi nincs rendben. Először is ahány ut­ca, annyiféle tábla. A mel­lékutcákban (Béla, Nefelejts, Tavasz, Nyár, Dohány utcák például) csak nehezen bön­gészhetők a betűk. Van, ahol bádoglemezre írták a nevet és a számot, máshol a régi öntöttvas díszük a falon. Az Északi körúton csupán házi­lagos megoldású táblák van­nak, már ahol. Több helyen a házak tata­rozásakor festékkel kenték be a szám- és utcanév jelzőket. Sok helyen, főleg a külterü­leten, rendszertelen a számo­zás. A legtöbb falon rozsda borítja a táblákat. Mindez rendkívül primitíven hat, az idegen bolyonghat, míg vala­mit megtalál. • FELIRAT Hosszú idő óta elkészült már annak a Síremléknek a terve, amellyel Szabolcs-Szat- már megye irodalomkedvelő közvéleményé szeretne adóz­ni Bessenyei György emléké­nek. A tervek mellett rendel­kezésre áll a pénz is, ami szintén nem mellékes. A sír­emlék mégse készül. Az ok egyszerű: nincs ki­vitelező egész Szabolcsban, senki nem vállalja a mun­kát. Furcsa. Nem hatalmas épületről van szó, csupán egy síremlékről, amelyet egy ma­szek sírköves egy hét alatt elkészítene, ha rá lehetne bízni. De hát ez beruházás, a kivitelező csak állami vagy szövetkezeti szektor lehet. A síremlék ugyanakkor nem üzlet, tehát nem kapkodnak utána. Úgy hiszem valamelyik épí­tőipari vállalatnak, ha másért nem, a tisztességért vállalkoz­nia kellene elkészítésére. • VÁLASZTÉK A nyári kánikula kétségte­len enyhítője a fagylalt. A fagylaltok közül a leghigiéni- kusabb a krémfagylalt, ame^ lyet automata gépből bocsáta­nak ki. Ezzel a hűsítő cseme­gével azonban van némi baj. Először is azt kifogásolják az emberek, hogy nagyon szűk a választék. Jaffán, cso­koládén és vanílián kívül más nem is akad. Pedig hány és hány kiváló fagylaltféleség létezhetné még! Őszibarack, málna, citrom, puncs, eper — hogy csak néhányat sorol­junk. A választék viszont szűk, a tikkadt vevő nem kap mást, csak amit a gépbe töl­tenek. A hagyományos fagylaltok skálája bővébb. Vajon miért bánnak ilyen fagyos kegyet­lenséggel azokkal a vevőkkel, akik krémfagyit vesznek? (bürget)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents