Kelet-Magyarország, 1971. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-25 / 174. szám

im. JtSífus S3. Wtrrr WÁ"G?ÁRORSZ A3 * mad A szafarik élete — Krokodil a bejáratnál Állatok szépségversenye — Trófeák Szabolcsból Vadászati világkiállítás Budapesten Éppen száz éve, 1871-ben rendeztek először vadászati kiállítást Budapesten. Azóta a magyar szakemberek által kidolgozott módszerek szerint mérik ennek a sportnak a teljesítményét, a trófeák ma­gyarországi értékelési rendje elterjedt az egész földön. Nyilván ennek köszönhető, hogy amikor a Magyar Vadá­szok Szövetsége javaslatot tett az első vadászati világkiállí­tás megrendezésére, — a ja­vaslatot kormányunk is ma­gáévá tette — hazánkra bíz­ták az első világkiállítás megrendezését. Kőbányán, a mezőgazda- sági kiállítás területén, 35 hektárnyi területen már ja­vában folyik a kiállítás be­rendezésének munkája. Har­mincöt ország résztvevői épí­tik, díszítik saját területüket. A százezreket váró nagy ese­mény egy hónap múlva nyitja meg kapuit. A vadászati kiállítás elne­vezés mögött mindaz a sok­féle kiállítási anyag is szere­pel, mely az ember és termé­szet kapcsolatát mutatja be. Például mindjárt a szovjet kiállítási pavilon, a résztvevő országok között a leggazda­gabb látnivaló-sorozat hom­lokzatán a következő jelmon­dat fogadja a látogatót: „Meg kell őriznünk és szebbé kell tennünk földünket a jelen embere és az eljövendő szov­jet nemzedék számára.” Bent, ez ötven méteres trófeafalon 150 féle vad 900 győzelmi jel­vénye sorakozik. De általá­nos érdeklődést fog kelteni a szovjet kiállítá? gazdag prémbemutatója. Még kivonatosan is lehetet­len mindent elmondani, amit itt készülnek látványossággá tenni. Csak ízelítőbe: a mű­vészeti bemutatókra elhozzák a párisi Louvre vadászjele­neteket ábrázoló híres gobe­linjeit a franciák. A tanzá­niaiak a kiállítás főterén, va­dászaik, a nevezetes szafarik éjgtét mutatják fee, élőkép- szerűen, tábortűzzel, afrikai környezettel. Az osztrák zergék, a román medvebőrök és a lengyel egy-, kori világrekord őztrófes mellett hazai vadászaink sem szégyenkezhetnek. Majdpem bizonyos, hogy a bemutatott ötezer trófea között három hazái világrekord is akad. Az a szarvasagancs, melynek vi­selőjét Tuskóson lőtték 1968- ban, az az őztrófea, melyet Martonvásáron kaptak puska­végre 1965-ben és az a dám­szarvastrófea, melyet a sze­rencsés vadász Gyulajon zsákmányolt szintén 1965- ben. Földes László miniszterhe­lyettes, a kiállítás főmegbí- zpttia kijelentette, hogy en^- nyi anyagot egy helyen meg soha nem mutattak be a vi­lágon. A hazai kiállítás igen gazdag lesz, már a bejáratnál egy agancsokból képzett fal fogadja a látogatót. Vízivad­jainkat is bemutatjuk, lesz horgászati kiállítás is,, ese­ményekben pedig olyan gaz­dag lesz a kiállítás 35 napja, hogy felsorolni is sok lenne. A szabolcsiak különvonata igen szerencsés időpontban, szeptember 5-én indul, pont akkor kezdődnek az agárver­senyek. De lesz lovasbemu­tató is, állatszépségverseny. És természetesen a vadászok világkongresszusát is Buda­pesten tartják. Befejezésül azt tudakoltuk, hogy az ezer főnyi SzahaiPS- Szatmár megyei vadásztársa­dalom — azon kívül, hogy természetesen többször is meglátogatja a kiállítás ren­dezvényeit — felvonul e va­lamivel. Egészen szép sorát kaptuk az adatoknak. A Balkányi Állami Gazdaság például gépműhelyében háromféle vadriasztó berendezést is Szerkesztett, ezeket viszi fel. A fácán ugyanis nagyon hely­hez kötött állat. Amikor a fűkasza közeledik fészke fe­lé, akkor sem hagyja ott ta­nyáját. Ezért különféle módon riasztják. A vadas területe­ken a mezőgazdasági üze­meknek fel kell szerelniük gépeikre g vadriasztókat. A balkáüyiak egy ügyes láncri- asztós, csörgős eljárást c]°l- gozták ki legalaposabban. Ezt toldotta meg a Kemeesei Állami Gazdaság egy olyan „kötényes” . szerkezettel, mely az állatot nagyon jól riasztó élénk narancsszínű fe­lülettel már a szomszéd rendben „felveri” és így idő­ben elmenekülhetnek. A kemecseiek gondozzák egyébként hazánk legna­gyobb fogolytenyészetét és ennek az apró, igen kényes kis állatnak a házilagos sza­porítását, s erdőkbe kitelepí­tését mutatják be a világki­állítás egyik vidéki, Tata- remetepusztai vadbemutató­ján. De sikerre számíthatnak a Nyírlugosi Állami Gazdaság őzagancsai és vaddisznóagya­rai is a trófeák nagy sorában is. Nagy forgalomra számíta­nak. Óvatos becslések szerint egymillió hazai és hatvanezer külföldi vendég nézi meg a kiállítást. Sietnek is az an­gyalföldi Volga, a szekszárdi Gemenc és a visegrádi Va­dász hotelek építésével. De véleményünk szerint sokan lesznek kiváncsiak Mátyás király mentéjére, a fegyver- történeti gyűjteményre, a vállalatok sportcikkbemutató­jára, az egész érdekes, szín­pompás látnivaló-sorozatra. (gnz) Megmondta a véleményét — elbocsátották... Egy pénztárosnő kálváriája Tiszadadán KORONÁZÁS előtt a VÍZTORONY. Mú'.észalka új büszkesége lesz a most épülő víztorony. Az ötvenméteres építményt a szolnoki torony­építő vállalat készíti. Az ezer köbméteres víztorony jelen­leg 48 méter magas, és most következik a „korona” felhe­lyezése. (Bürget felv.) Az elintézésre váró ügy papíron egyszerű. Három ti- szadadai tsz egyesült. Volt, aki elment az alkalmazottak közül, volt akit átvett az új, nagy tsz. A megmaradt tizen­három adminisztratív dolgozó közül azonban csak tizenegy munkájára tartottak igényt. Kettőnek távozni kellett. A választás Barla Piroská­ra és Papp Júliára esett. (Ez februárban történt. Papp Jú­lia ügye azóta megoldódott, a tsz-ben, számára jó beosz­tásban dolgozik.) Barla Piros­ka azonban a különböző fó­rumokat járja, az igazát ke­resi. Tegyük hozzá: jogosan. Olyan ember, aki hosszú éveken át kifogástalanul vé­gezte munkáját, ezért mi­niszteri kitüntetésben is ré­szesült. Aktívan vett részt a közéletben: évekig dolgozott a nőtanácsban, három, egy­mást követő ciklusban népi ülnökként tevékenykedett, több, mint nyolc éve népi el­lenőr. Hivatali munkáját — pénz­táros volt — jól ellátta, fi­gyelmeztetést, fegyelmit nem kapott, sőt jó munkájáért két éve 150 forintos fizetés- emelésben részesült. Egyedülálló nő, a munka­könyvét egyszerűen postán megküldték, munkájára nem tartanak igényt. Április 30 óta nem kap fizetést. Az ügy talán nem is pat­tan ki, ha emberségesen, jól intézkedik a tiszadadai Kos­Orvosföldrajzi kutatások Szabolcsban veszedelmes novabor Egészen új, határtudomány az orvosföldrajz. Az orvostu­domány, a földrajz és a szo­ciológia eredményeinek komplex felhasználásával egy sajátos úton közelíti meg a betegségek okainak f í’.deríté- sét. A táj, a földrajzi, klima­tikus viszonyok, a táplálko­zás, a szociális helyzet, a la­kásviszonyok és más tényezők bonyolult hatását kutatják az orvósföldrajz művelői az egészségre, illetve a betegsé­gek kialakulására. Megyénk­ben 1966-ban alakult meg a Tudpmányos Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezeté­ben — az egészségügyi szak­osztály részeként — az or­vosföldrajzi szakcsoport. Szgbolcs-Szatmár az úttö­rők közé tartozik az orvos­földrajz útjainak keresésé­ben, vidéken első ízben ná­lunk kezdték meg kutató, felmérő munkájukat, míg 1970-ben Pécs követte a pél­dát, s alakított ilyen csopor­tot. A MEGVIZSGÁLT FALU Mjvel foglalkozik a szabol­csi orvosföldrajzi szakcso­port? » Az orvosokból, pedagógu­sokból áiló csoport egyik leg­jelentősebb vizsgálata a ti- szamogyorósi tömeges golyva­megbetegedés okainak felde­rítése volt. 1965-ben az alig ezer lakosú község egyhar- mada, a gyermekek kéthar­mada betegedett meg goly­vában. A vizsgálatot a sza­bolcsi és a szolnoki KÖJÁL- lal közösen végezték. Kide­rítették, hogy a nem megfele­lő vizű kutak okozzák a meg­betegedéseket. Jódos só ada­golásával a kutak vize már nem terjesztette a betegsé­get. A csoport tagjai számos felvilágosító, ismeretterjesztő előadásban számoltak be ta­pasztalataikról. Eredményei­ket az idegen nyelven megje- >enő orvostudományi szak­lapban is közzétették. ROSSZ HALLÁS — BORTÓL 1 Az orvosföldrajz szabolcsi kezdeményezői több hasznos vizsgálattal gyarapították a szülők, az orvosok, a peda­gógusok ismereteit. Kisvár­dán 1969-ben egy iskolában 615 gyermeket vizsgáltak meg, hogy kiderítsék, mi okozza a tanulók gyenge teljesítmé­nyét. Az okok között szere­pelt a szülők mértéktelen al­koholfogyasztása, a dohány­zás. A novabor — ez a ve­szedelmes direkt termő bor­fajta — a bukott tanulók 15 százalékánál részleges hallás­csökkenést is okozott. A fel­mérés felhívta a figyelmet az iskoláskor előtti alaposabb, komplexebb iskolaorvosi vizs­gálatokra. Égy másik vizsgá­lat, amelynek kifejezetten a novabor és a gyermeki szer­vezet fejlődési rendellenessé­geinek kölcsönhatása volt a témája, szintén nagy érdek­lődésre tartott számot. A me­gye novaszőlő termelő vidé­kein lényegesen több a fejlő­dési rendellenesség, a köz­ponti idegrendszer megbete­gedése a gyerrpekeknél. FELFEDEZETT GYÓGYNÖVÉNYEK Több témában adtak hasz­nálható támpontokat a be­tegségek megelőzéséhez, a gyógyító munkához az or­vosföldrajzi szakcsoport vizs­gálatai, Tapasztalati anya­gokkal, tényekkel bizonyítot­ták az állatról emberre terje­dő betegségek útjait, a meg­előzés lehetőségeit. Az egyik orvos a szabolcsi dohányter­mesztés és a bőrrák kapcso­latait kutatja. Ketten a me­gyében lévő, eddig nem elég­gé felfedezett, gyógynövény­termesztésről írtak szakmun­kát, kezdeményezték az úttö­rők gyógynövénygyűjtő ver­senyét. Foglalkoznak az al­kohol elleni küzdelem problé­máival is, többek között az elvonókúrák sikertelenségé­nek okaival. Kutatják többek között a lakásnagyság és a testi fejlő­dés kapcsolatát. Feldolgozták a Sóstó klimatikus hatását — a levegő, a napfény, az erdő, a víz, stb — gyógyító, egész­ségnövelő tényezőit. Augusztusban Budapesten a nemzetközi orvosföldrajzi konferencián szabolcsi or­vosok, tudományos kutatók, földrajz, biológia szakos fő­iskolai oktatók is tartanak előadásokat Itthon, a megyé­ben pedig arra törekszenek, hogy összehangolják a kuta­tási, vizsgálódási programo­kat a rokontudományok mű­velőivel, bővítsék a kört más szakterületeken dolgozókkal is, állatorvosokkal, mezőgaz­dasági tudományos kutatók­kal, stb. Hogy minél többet tudjanak meg közös erővel a nyírségi táj — az egyes táj­egységek — és az itt élő emberek egészségének köl­csönhatásáról, kiszűrjék a negatív természeti és társa­dalmi hatásokat és az ember érdekében jobban felfedezzék az egészségnövelő, betegség- megelőző hatásokat. PáH Géza SUth Termelőszövetkezet ve­zetősége, hiszen természetes, hogy az egyesülés után nem örökölhetik mindenünnen a teljes adminisztrációt, s így nincs szükség három pénztá­rosra sem. De az, _ hogy hosszú évekig jó munkát végző, a közösért szót emelő, a társadalmi munkában jól dolgozó, egye­dülálló nővel egyszerűen köz­ük: egyik napról a másikra elbocsátják, méltán sérelmes. Ha más munkakört, beosz­tást ajánlanak, Barla Piroská­nak el kellett volna fogadnia, hiszen a helyzet nyilvánvaló vplt. A tsz vezetőségének el­járását azonban oly mérték­ben érezte sértőnek, hogy hivatalosan is panaszt jelen­tett be ellene. Megkezdődött a vizsgálat, s ennek során kiderült: amel­lett, hogy emberileg nem vol­tak körültekintők a vezetőség tagjai a döntésnél, több for­mai és jogi hibát is vétettek. Az intézkedéseknél nem az számított, milyen munkát vé­gez, s azt hogyan látja el a fölöslegessé vált „munkaerő”, hanem az indulatok alapján döntöttek, — s nem is akár­hogyan. Titkos szavazást rendeltek el, s Barla Piroska kevés sza­vazatot kapott. A későbbi in­dokolás már ennek megfele­lő: „...mindenbe való bele­szólásaival a tsz-tagság több­ségének ellenszenvét váltotta ki.” Erre a titkos szavazásra tulajdonképpen nem volt szükség, csupán áldemokratiz­mus. Jól előkészített, megfe­lelő indokolás nélkül ugyanis elég egyetlen sértett, vagy ha­ragos, egy-két érdektelen vei zetőségi tag közömbös szava­zata — s az eredmény is­mert Persze, érdemes „a minden­be való beleszólások” iránt is érdeklődni. Igaz, nem kelle­mes, ha valakire rászólnak: ne vigye el a közös vagyo­nát, s ha már elviszi, leg­alább kérjen engedélyt és fi­zesse ki. Vagy az sem. jó, megszólítják a tsz-fogatosát: ne igyon annyit a kocsmában, amikor kinn áll a megrakott szekér, és így tovább, még néhány eset A termelőszövetkezet veze­tői : Szántó Sándor elnök, Gál Gyula főkönyvelő — akinek közvetlen beosztottja volt Barla Pirpska —, a termelő- szövetkezet párttitkára és még néhány általunk is meg­kérdezett alkalmazott, tsz-tag sem adott olyan véleményt, hogy Barla Piroska mások családi, vagy magánügyeibe beleszólt volna. Viszont is­mert volt arról, hogy mindig megmondta a véleményét, a közös érdekében mindig szót emelt. Ez pedig nem büntetendő, hanem éppen olyan tulajdon­ság, amelyet erősíteni kellene minden tsz-tagban és alkal­mazottban. Hogy végül jogilag mégis rendeződött a helyzet, (Barla Piroska tulajdonképpen ma is régi beosztásában van — elvben) az egy, a vezetőség által elkövetett másik „apró” hibának a következménye: nem a törvényeknek megfele­lően jártak el, mert döntésük előtt kérniük kellett volna a felsőbb Népi Ellenőrzési Bi­zottság hozzájárulását. A né­pi ellenőrök ugyanis jogvé­delmet élveznek, s a megyei NEB — az előzmények, • Barla Piroska munkájára, tár­sadalmi tevékenységére való tekinteftel — a jogvédelmet megadta. A termelőszövetkezet veze­tőségének újra kellett foglal­kozni az elbocsátás ügyéveL A vezetőség új határozata július elején kelt: „...szak- képzettségének megfelelő munkát biztosítanak, korábbi munkabérének megváltozta­tása nélkül.” *“ így tehát lezárulna az ügy. Csak éppen négy-öt hónapos kényszerű pihenő, a kiadott munkakönyv, az elmaradt fi­zetés, az állandó szóbeszéd nem a legmegnyugtatóbb egy egyedülálló nő számára. Rá­adásul most teljesen új be­osztás egy új környezetben, ilyen viták után, amikor nyil­vánvaló igaza majdnem csak egy szerencsés paragrafuson múlt Barla Piroska most régi munkakörét kívánja vissza­kapni. A tsz vezetősége jogi­lag tisztázta a helyzetet, a gyakorlati megoldás nem a régi állás. Az ügy most ezért folytatódik tovább. Példa arra, hová vezetnek az indulatok, a kellő alap, jó előkészítés nélkül hozott in­tézkedések. Nyilvánvaló, csak paragrafusok alapján nem lehet dönteni, különösen úgy nem, ha miközben az egyikre hivatkoznak, a másikat' nem tartják meg. Marik Sándor A tárgyalóteremből Késsel és bokszerrel Jónás Gusztáv 20 éves győr­teleki alkalmi munkás április 17-én délelőtt a fehérgyarma­ti Pipacs étteremben italozott rokonaival és barátaival. Dél körül betért az étterembe a már erősen ittas Varga Ernő csahold lakos, őt azonban nem szolgálták ki. Varga mindenképpen ital­hoz szeretett volna jutni, ezért odament a Jónás társa­ságában lévő rovott múltú La­katos Sámuel 40 éves alkalmi munkáshoz és kérte, hogy fi­zessen neki valami italt. La­katos előbb megtagadta, de aztán vett. Amikor Varga elfogyasztot­ta, Jónáshoz is odament kéré­sével, Jónás azonban határo­zottan elutasította. Ebből olyan szóváltás kerekedett, hogy egymásnak az anyját is szidták. Ekkor a már szintén italos Jónás kést rántott és Vargára támadt, valósággal összeka­szabolta. Közben a többiek is rárohantak Vargára, ki pusz­ta kézzel, ki bokszerrel ütötte, ahol érte. (A Jónás barátai nem látták a zsebkést.) Varga összeesett és mentő­vel kórházba szállították. Az étteremben nagy riada­lom támadt, a vendégek ki­menekültek az utcára. Varga Ernő életét csak a gyors orvosi beavatkozás és a gondos ápolás mentette meg. Még most sem munka­képes, és előreláthatólag még egy évig nem is lesz az: akkor lehet orvosilag eldönteni, hogy egyáltalán dolgozható* még valaha. Az ügyben első fokon a nyíregyházi megyei bíróság dr. Rajka Sándor tanácsa ítélkezett. Jónást a bíróság szándékos emberölés kísérlete miatt négy év szabadságvesz­tésre büntette és két évre el­tiltotta a közügyektől. A bí­róság a verekedésben részt vevő Lakatos József 21 éves penyigei alkalmi munkást 6, Lakatos Sámuelt és Balogh Zsigmond 26 éves kérsemjéni lakost pedig 4—4 hónap sza­badságvesztésre büntette. Az ítélet nem jogerős: az ügyész súlyosbításért, s több vádlott enyhítésért feílebezett. Másodfokon a Magyar Nép- köztársaság Legfelsőbb Bíró­sága dönt az ügyben.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents