Kelet-Magyarország, 1971. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-25 / 174. szám

S. oldal KELET MAGYARORSZAG 1971 Július 28. Az események krónikája: HÉTFŐ: Államcsíny Szudánban. — Súlyosbodik a Jordániái válság. KEDD: Októberre kitűzik a rendkívüli választáso­kat Ausztriában. — Hírek, egy állítólagos Washingtonhoz eljuttatott nyolcpontos kí­nai javaslatról. SZERDA: Saigoni csapatok behatolása Kambodzsába — Líbiai javaslat arab csúcsértekezlet ösz- szehívására. CSÜTÖRTÖK: Ellenpuccs Szudánban. — Négyhatalmi nagyköveti tárgyalás Nyugat-Berlinről. PÉNTEK: Közös piaci vita Londonban. — Szadat-be- széd az ASZÚ kongresszusán. SZOMBAT: Letartóztatások Szudánban. Diplomáciai élénkség az arab világban. Nem hinnénk, hogy ezen a héten különösképpen bizony­gatni kellene, milyen bonyo­dalmas világban élünk. Elég sorra venni a címszavakat: Szudánban hetvenkét óra le­forgása alatt kétszer történt „helycsere” az elnöki palotá­ban és a börtönökben, a Jordán folyó völgyében pa­lesztin gerillák inkább az izraeli járőröknek adták meg magukat, mint Husszein be­duinjainak, s természetesen tovább hullámzanak a kedé­lyek Nixon Pekingbe terve­zett útja körül is. Kezdjük a Közel-Keleten, ahol drámai módon kavarog­nak az események. Rabatban a hárem ünnepével tettek pontot a levert marokkói lá­zadás után — harminchat fe­lesége és ágyasa órákon át táncot lejtett Hasszán király kprül. A diplomáciai vetület- ben korántsem tűnik lezárt­nak az ügy, Marokkó és Líbia kölcsönösen vádaskodik egy­más ellen. Meg nem erősített hírek érkeztek egy elvetélt jemeni puccskísérletről, va­lamint negyvenöt iraki kato­natiszt balul sikerült össze­esküvéséről is. Azután tető­zött a Jordániái krízis. Husz- szein király nyilván arra számítva, hogy a többi arab ország saját belső viszá­lyaikkal Vannak elfoglalva, általános támadást indított a gerillák ellen. Túlzás lenne azt állítani, hogy teljesen felszámolta a palesztin moz­galmat, hiszen annak gyöke­rei változatlanul megmarad­tak, ám harcképességét hosz- szú időre megbénították. Az ammani udvar sok ezer ge­rillát megöletett, vagy fog­ságba vetett; néhány százan Izraelben kerestek menedéket a fizikai megsemmisítés elől — végül harminckilenc pa­lesztin ellenállónak az ural­kodó „engedélyt” adott a partizánharc folytatására. Ez a harminckilenc fedayin azonban aligha fog megsem­misítő csapást mérni az el­lenségre. Líbia arab csúcsértekezlet összehívását indítványozta a jordániai válság megvitatásá­ra, de a magas szintű talál­kozót akadályozzák az arab- kozi ellentétek. Ezeket to­vább terhelte a szudáni puccs és ellenpuccs. Irak támogatni látszott a Nimeri elnököt megdöntő erőket, míg az EAK és Líbia örömmel üdvözölte az államfő visszatérését a hatalomra. Ma még tisztázat­lan, hogy pontosan milyen mértékben játszottak közre külső erők a szudáni esemé­nyekben. Korai lenne akárcsak kon­szolidációról beszélni, nem­hogy kimunkált értékítéletet adni — különösen áll ez a szudáni fejleményekre. Saj­nálatos, hogy a harcok sok esetben a nemzeti mozgalon különböző osztagai között robbantak ki. Még sajnálato­sabb, hogy letartóztatásokról, megtorlásról, súlyos ítéletek­ről szólnak a jelentések és kommunistaellenes kirohaná­sok hangzanak el. A valóban kivezető utat csak az antiim- perialista erők egységével és összefogásával lehet elérni. Ez azért is nélkülözhetetlen, mert közben az átfogó közel- keleti krízisben tovább tart a holtpont. Az pedig nyilván­való, hogy politikai rendezés, a kibontakozás nem valósul meg magától. Az erőviszo­nyok kedvező fejlődése az előfeltétele a politikai rende­zésnek. csakhogy a sorozatos arabközi ellentétek éppen az erőviszonyok kedvező alaku­lását akadályozzák. A tervezett Nixon-látoga- tással kapcsolatos új esemé­nyek arra mutatnak, hogy kínai és amerikai részről ..kóstolgatják” egymást. Csou En-laj egy amerikai küldött­ség előtt határozott antiim- perialista kijelentéseket tett, s ew határsértés kap­csán elhangzott Peking 494. „komoly figyelmeztetése.” Ugyanakkor az Egyesült Ál­lamokban több kínai tárgyú tanácskozás zajlott, a leg­különbözőbb hírek keringe­nek a várható amerikai ál­láspontról az ENSZ-ben, va­lamint Tajvannal kapcsola­tosan. Vannak nyugati saj- tóvélemények. hogy Kissin­ger útja során néhány alap­elvben máris kínai—ameri­kai megegyezés történt. Érdemes megemlíteni, a koreai és a vietnami sajtó, a meghívás bejelentése után, anélkül, hogy erre a tényre utalt volna, élesen bírálta Nixon politikáját. (A viet­nami megnyilatkozásokat a kínai sajtó is közölte, igaz napokkal később, mint más szocialista országok újság­jai.) A Távol-Keletnél ma­radva: erős polarizálódás ta­pasztalható Japánban, ahol a kormánypártban össze­csapnak a Kínai Népköztár­saságot, illetve Tajvant tá­mogató körök. Egy valamiben csaknem mindenki egyetért, a kü­lönben homlokegyenest el­lenkező irányú kommentáto­rok közül. A lényeg a foly­tatás: vagyis a kínai—ame­rikai párbeszéd elősegíti-e majd az indokínai népek szabadságharcát és a világ- politika alapkérdéseinek konstruktív megoldását. Mi­vel pedig ezeket nem lehet a Szovjetunió nélkül, vagy a Szovjetunió ellenére megol­dani. hogyan alakul majd az Egyesült Államok és a Kí­nai Népköztársaság viszonya Moszkvával? Heti körképünket fejezzük be egy bíztató hírrel. ami talán súlyánál kisebb vissz­hangot váltott ki a közel- és távol-keleti bonyodalmak sű­rűsödése közepette. A jelek arra vallanak, hogy Nyugat- Berlin kérdésében egy kompromisszumos megálla­podás körvonalai bontakoz­nak ki. Egy ilyen egyez­mény. ha nem is feltétele az európai biztonsági konferen­ciának. de meggyorsítaná az értekezlet realizálódását, s új folyamatokat indíthatna el kontinensünkön. Réti Ervin Magyar vezetők üdvözlő távirata DR. FIDEL CASTRO RUZ elvtársnak, a Kubai Kammu nista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a kubai fórra dalmi kormány miniszterelnökének, DR. OSVALDO DORTICOS TORRADO elvtársnak, i Kubai Köztársaság elnökének Havanna Tisztelt elvtársak! A Kubai Köztársaság nemzeti ünnepén, a nemzeti felke­lés 18. évfordulóján a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány és az egész ma­gyar nép nevében forró üdvözletünket küldjük önöknek, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának, a Kubai Köztársaság forradalmi kormányának és a testvéri kubai nép­nek. A történelmi jelentőségű esemény évfordulóján szívből gratulálunk a kubai népnek, amely a forradalom győzelme óta eltelt 12 év alatt élcsapata vezetésével kimagasló ered­ményeket ért el az ország függetlenségének megvédésében és a szocialista társadalom építésében. Megelégedéssel tapasz­taljuk, hogy a szocialista építőmunkában elért nagyszerű si­kerek tovább erősítik a Kubai Köztársaság nemzetközi tekin­télyét és a szocialista országok testvéri összefogását Nemzeti ünnepükön a dolgozó magyar nép — együtt a világ, köztük Latin-Amerika haladó erőivel — ismételten kifejezi szolidari­tását a kubai népnek az amerikai imperializmus és csatlósai eÜen vívott önfeláldozó harcával. Nagy öröm számunkra, hogy népeink testvéri barátsága és országaink sokoldalú együttműködése állami és pártközi téren napról napra erősödik. Meggyőződésünk, hogy kapcsolataink minden területen tovább mélyülnek a proletár internaciona­lizmus elvei alapján, a két nép, a szocializmus és a világbéke javára. A Kubai Köztársaság nagy nemzeti ünnepén sok sikert és jó egészséget kívánunk önöknek, a testvéri kubai népnek füg­getlenségéért, a szocializmus felépítéséért folytatott harcá­ban. KADAR JANOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. FOCK JENŐ, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. Július 25: A szovjet haditengerészet napja A július 25-i szovjet flotta­nap alkalmából Vlagyimir Alekszejev tengernagy a TASZSZ tudósítójának adott nyilatkozatában elmondotta, hogy a szovjet haditepgeré- szeti flotta alapját jelenleg az atommeghajtású tenger­alattjárók jelentik. Ezek fegyverzetéhez rakéták és korszerű torpedók tartoznak, a hajók gyakorlatilag korlát­lan időt tölthetnek tengeren, nagy mélységbe tudnak le­merülni és nagy sebességet tudnak kifejteni a víz alatt. Az atommeghajtású tenger­alattjárók nukleáris töltettel ellátott ballisztikus rakétáik­kal több ezer kilométeres tá­volságból is csapást tudnak mérni az ellenség stratégiai célpontjaira, szárnyas raké­táikkal és torpedóikkal pedig el tudják pusztítani az ellen­ség víz alatti és felszíni ha­dihajóit. A tengernagy a továbbiak­ban megjegyezte, hogy a szovjet flotta e lehetőségeit a múlt évi „Óceán” hadgyakor­laton bizonyította be. Az idén a hadsereg és a flotta a „Dél” elnevezésű hadgyakor­latokon kitűnőre vizsgázott Hozzáfűzte: a szovjet hadi­tengerészeti erők — a hajók, a repülőgépek, a fegyverek és a biztosító eszközök — to­vább tökéletesednek. Alek­szejev nagy elismeréssel szólt a személyi állományról is. Mint elmondotta, a tengerész­tisztek több, mint fele ma már főiskolai végzettséggel, vagy tudományos képesítéssel rendelkezik. KÉPÜNKÖN: RAKÉTAKILÖVÉS A TENGERRŐL. AKCIÓBAN A TENGERÉSZGYALOGOSOK TANKJAI. (TELEFOTO) 1 1 • " ---------------------------------------- -------'1 '' " 1 Vöröskőy fános: 23. KÉMREGÉNY — Miért nevetném ki?... dint sors, persze, mégiscsak szörnyű!... — Az egész családé az. Szolnokról jöttek ide, egy apró állomásra volta­képp büntetésből. Az asszony tavaly meghalt, s a férfit annyira megviselte a dolog, hogy szolgálat közben valami hibát csinált. Elfelej­tett valamit, egy jelzést, amit időben kellett volna le­adni, s a mulasztás majdnem katasztrófát okozott... — Sajnos — bólintott Beke —, a vasúti szolgálat nem al­kalmas munkaterápiára. — Katit valamennyien sze­retjük, mindenki kedyes hoz­zá. Szívesen felvettük volna a kollégiumba is, de nem volt rá szükség, összebarátkozott Erikával, s Baloghék külön- szobát biztosítottak részére. Ez neki, a nyomorék lába miatt, előnyösebb a kollé­giumnál... Igen, gondolta Beke, mindez nagyon is hite­lesen hangzik. A gya­nús dolgok így rendre ár­tatlan irányba fordulnak. A sorompó korai lebocsátását megokolja az állomásfőnök múltjából fakadó óvatosság; Király hazugságát, titkos be- surranásait a szemközti frus­kák vetkőzésének látványa; Medgyes Kati reagálását a defektre a beteg láb, s a gya­loglástól való félelem, lakás­választását pedig a gyorsan megkötött barátság. Minden­nek talán semmi összefüggé­se a Vadgalamb elleni me­rénylettel! — A kislány — mondta eltű­nődve az őrnagy — derékig igazi szépség. A kék szem, a szurokszín haj, a kerek, hun­cut arcocska... — Bizony — hagyta rá Sárkány tanárnő, — akár egy fekete cica! A városba érve, amikor a tanárnő lakása előtt elváltak, az őrnagy biztosra vette, hogy ezt a beszélgetést még folytatni fogják. Más hangon és szigorúbb keretek között... Akkor — gondolta Beke — alighanem Kertész is jelen lesz! De soha többé nem látta Sárkány tanárnőt. Továbbhajtott a rendőrség felé, hogy érintkezésbe lép­jen Budapesttel, s átnézze az időközben befutott adatokat. Egy templomnál hirtelen megállt. Mise vége volt, s a kapun kiszállingózó hívek között meglátta „Fülemülét”. A földrajztanárnő jó színben volt, arca elégedettnek és derűsnek látszott. Nemhogy szorongás, inkább holmi megdicsőülés sugárzott róla. Beke a jelentésekre gondolt: „Csalogány Mária a gyilkos­sági kísérlet óta egyenesen kivirult. Lehet, hogy színész- kedik, de az sem kizárt, hogy őszintén hiszi: a gyerekek megmenekülése az ő érdeme is. Isteni kegyelem volt, ami az ő makacsságán keresztül érvényesült.” Fürge, korát meghazudtoló léptekkel si­etett át a kocsiúton: a gyors járás hozzátartozott a tanár­nő egyéniségéhez. Beke tudta Csalogány ta­nárnő címét, s remélte, hogy a kapitányságról jövet otthon találja. A rendőrség vonala azon­nal behozta Pestet, az elöljá­ró parancsnokságot. Beke gyors és részletes tájékozta­tást kért a Medgyes család szolnoki múltjáról, egyénisé­gükről, kapcsolataikról. — Szeretném — mondta az ügyeletesnek —, ha még ma intézkednétek. Ha lehet, te­lexszöveget kérek. Mivel Sárkány tanárnő ud­varlójáról még nem jött anyag, az őrnagy úgy dön­tött, hogy este még egyszer bemegy a rendőrségre. Kocsiba ült, s pár pere múlva becsöngetett „Fülemü­léhez". — Ó, lelkem — nyájas- kodott a tanárnő. — Hát ma­ga itt van még? Nem boldo­gul ezzel a csúnya üggyel? Pedig mennyit imádkoztam már, hogy tisztázódjon a do­log! A tanárnő bevezette és le­ültette az őrnagyot az egy­szerű, szentképekkel teleag­gatott albérleti szobába. — Nézze — mosolygott Beke —, az ima szövege oly­kor kötetlen. Igaz? Szólhat bármiről. Nos, úgy gondolom, Istennek pillanatnyilag az tetszene, ha részletesen be­számolna neki a kirándulás előtti estéről. Esetleg az én profán fülem hallatára... (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents