Kelet-Magyarország, 1971. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-23 / 172. szám

*. oldal rr-MAGYARORSZÄG 1971. Július M. A NOVOIE VREM/A CIKKE: Kína külpolitikájáról A Novoje Vremja című szovjet folyóirat legújabb számában a pekingi külpoli­tika doktrínáival és gyakor­latával foglalkozik. A cikk írója megjegyzi, hogy Mao és környezete a mindenkori kínai császárok által hirdetett „Kína-centri- kus” doktrináibói indult ki. Ezzel összefüggésben megem­líti, hogy a kínai külpolitika első időszaka az 1949—1958- as évekre esik, amikor az or­szág még gyenge volt, és igyekezett a lehető legjobban felhasználni más országok tapasztalatát és támogatását, hogy megszilárdíthassa és fejleszthesse gazdaságát. Szoros együttműködés ala­kult ki ekkor a Szovjetunió­val és más szocialista orszá­gokkal, de „a kínai vezetők már ebben az időszakban is a Mongol Népköztársaság beke­belezésének terveit szövöget­ték”. Amikor Kína sikeresen végrehajtotta első ötéves ter­vét, megteremtve ezáltal a nehézipar alapját, a kínai ve­zetők kierőszakolták a „nagy ugrást” és megkezdték a kommunák szervezését. Az intézkedéseknek az volt a célja, hogy a lakosság élet- színvonalának maximális kor­látozásával előbbre jussanak Kína gazdasági és katonai erejének megteremtésében és növelésében. A kínai vezetők nagyhatalmi érdekeiknek megfelelően megkísérelték, hogy befolyásuk alá vegyék és kihasználják a szocialista közösséget. Ez azonban nem sikerült — állapítja meg a cikk szerzője és így folytatja: a kínai vezetők 1963. június 14-én egy 25 pontos okmány­ban javaslatokat tettek a nemzetközi kommunista moz­galom fő irányvonalára vo­natkozólag. Ebben tagadták, hogy a szocialista rendszer döntően befolyásolja a világ fejlődését. Meghirdették a kalandor külpolitikát és a hidegháborús helyzet fenn­tartását. A frakcióharcot szorgalmazták a kommunista mozgalomban. Azokat pedig, akik nem voltak hajlandók elismerni a maoista fő Irány­vonalat, revizionistáknak bé­lyegezték és azt állították róluk, hogy a marxizmus áru­lói. Ezzel egyidejűleg Mao új tartalmat adott a „közbenső övezetekről” szóló koncepció­jának. Most az a helyzet állt elő, hogy a világméretű küz­delemben az egyik pólus Kí­na, a másik az amerikai im­perializmus és a Szovjetunió, és e két pólus között van minden más állam, akár szo­cialista, akár fejlődő, akár imperialista. Mao Ce-tung nagy reményeket fűzött egy esetleges szovjet—amerikai nukleáris összetűzéshez. 1966-ban már nyilvánvaló volt, hogy Peking vesztett, — folytatja a Novoje Vremja. — A szocialista országok, egy kivételével, nem támogatták a pekingi vonalat. A harma­dik világ országai szintén fel­ismerték a pekingi politika kalandorságát és felelőtlensé­gét. Az Egyesült Államok kor­mánya, felhasználva Peking bomlasztó tevékenységét, ag­resszív háborút indított In­dokínában. A kínai vezetőség és személy szerint Mao Ce- tung — húzza alá a cikk szerzője — felelős azért, hogy az Indonéz Kommunista Pár­tot és az indonéz haladó erő­ket csapás érte. — A kínai vezetésben ek­kor heves harc tört ki — mu­tat rá a cikk. — Mao és cso­portja a hadseregre és a megtévesztett fiatalokra tá­maszkodva szétzúzta ellenfe­leit Az országban katonai dik­tatórikus rendszer jött létre, és a kulturális forradalom során a maoisták ellensége­sen viselkedtek a szocialista országokkal szemben, kivéve Albániát. Durván beavatkoz­tak a délkelet-ázsiai or­szágok és egész sor afrikai ország belügyébe, leszámolás­sal fenyegettek egyes népe­ket. A Novoje Vremja leszögezi: a kínai vezetők meg akarják bontani a szocialista orszá­gok közösségét, hamis színben tüntetik fel a Szovjetunió po­litikáját, elferdítve állítják be a Varsói Szerződés szer­vezete és a KGST célkitűzé­seit, megkörnyékeznek sok ázsiai és afrikai országot, hogy támaszukul nyerjék meg azokat. A pekingi külpolitika jelenlegi szakaszát-az jellem­zi. hogy a kínai vezetők a két „szuperhatalom” monopó­liuma elleni harcra szólíta­nak, vagyis egyenlőségi je­let tesznek az imperialista Egyesült Államok és a szo­cialista Szovjetunió közé, s így akarják kialakítani a kis- és középhatalmak egységes frontját. Az új doktrínának ugyanaz a tartalma és a cél­ja, mint a közbenső öveze­tek doktrínájának. Elsősor­ban arra szolgál, hogy alá­támassza Kína kizárólagos szerepét a kis- és középorszá­gok vezetésére. Emlékművek az űrhajósoknak Az SZKP Központi Bizott­sága és a Szovjetunió minisz­tertanácsa határozatot hozott arról, hogy megörökítik a Szojuz—11 űrhajó hősi ha­lált halt személyzetének em­lékét A határozat értelmében Ogyesszában, Moszkvában és Aktyubinszkban — Dobro- volszkij, Volkov és Pacajev szülőhelyén — felállítják az űrhajósok mellszobrát és ut­cát neveznek el róluk. Emléktáblákat helyeznek el az űrhajós kiképző központ épületén és azokon a főisko­lákon, amelyekben az űrha­jósok tanultak. Az iskolák, amelyekben ta­nultak, felveszik az űrhajósok nevét, továbbá Ogyesszában, Moszkvában és Aktyubinszk­ban utcát neveznek el róluk. Ma kezdődik az ASZÚ kongresszusa Szovjet vezetők üdvözlete Szadatoak Péntek este a kairói egye­tem Nasszer-termében kezdi meg munkáját az Arab Szo­cialista Unió új nemzeti kongresszusa, amely 1475 vá­lasztott és 160 kijelölt tagból áll. A megnyitó ülésen nagy fontosságú beszédet mond Anvar Szadat, az EAK elnö­ke. A kongresszus első üléssza­ka három napig tart. A kong­resszus meghallgatja Mah­mud Riad külügyminiszter jelentését a közel-keleti vál­ság politikai megoldását szor­galmazó egyiptomi és nemzet­közi erőfeszítésekről, vala­mint az arab világ helyzeté­ről, annak pozitív és negatív aspektusairól. Szadek had­ügyminiszter az egyiptomi és a keleti front katonai hely­zetéről, az egyiptomi és az izraeli stratégiáról számol be a kongresszusnak. Az ASZÚ kongresszusa hét­főn este határozatok és aján­lások elfogadásával fejezi be munkáját. Leonyid Brezsnyev, Nyiko- laj Podgornij és Alekszej Ko­szigin üdvözlő táviratot kül­dött Anvar Szadatnak, az Egyesült Arab Köztársaság elnökének abból az alkalom­ból, hogy július 23-án van a forradalom 19. évfordulója. A szovjet vezetők táviratukban kijelentik: „Kétség sem fér ahhoz, hogy Egyiptom népé­nek és más arab országok né­peinek az izraeli imperialista agresszió következményeinek felszámolásáért, a Közel-Ke­let igazságos és tartós béké­jének megteremtéséért vívott harcát siker koronázza majd.” „E forradalom győzelme, amely elválaszthatatlanul összefügg az arab-kelet kivá­ló államférfiának, Gamal Ab­del Nasszernak a nevével — fontos határkő a bátor egyip­tomi nép dicső történetében.’ , A szovjet vezetők üdvözlő üzenetükben megállapítják, hogy az elmúlt 19 esztendő alatt „létrejött és megerősö­dött a testvéri barátság és a sokoldalú szoros együttműkö­dés” a Szovjetunió és az EAK között. A nemrégiben életbe lépett barátsági és együttműködési szerződés „ki­emelkedő helyet tölt be a szovjet—egyiptomi kapcsola­tok történetében”. Folynak a csaták a Jordán völgyében Beirutba érkező hírek sze­rint Észak-Jordániában és a Jordán folyó völgyében to­vábbra is csatározások foly­nak a királyi hadsereg és ki­sebb gerillacsoportok között. A libanoni fővárosban kiadott palesztin közlemények szerint a gerillák a dzserasi erdősé­gekben több katonai posztot támadtak meg, és súlyos veszteségeket okoztak az el­lenségnek. A Jordán Völgyé­nek középső részén pedig •**- úgy hírlik — Abu Ali Ájad vezetésével egy további geril­lacsoport tart ki. Eközben az ammani rádió azzal vádolta meg a gerillá­kat, hogy szír területről jor- dániai határtelepüléseket vet­tek tűz alá. A károk igen súlyosnak bizonyultak az egyik községben, de a kor­mánycsapatok nem viszonoz­ták a tüzet — jelentette Amman. Ezt megelőzően olyan közlés látott napvilágot a jordániai fővárosban, hogy a letartóztatott palesztinok közül 500-at szabadon bocsá­tottak, 400-at pedig Szíriába készülnek * deportálni. Az AFP szerint eddig 39-nek (!) engedélyezték, hogy „folytas­sák támadásaikat Izrael el­len”. A palesztin ' felszabadítási ■ szervezet szerdán küldöttsé­geket indított útnak az arab fővárosokba, hogy még mi­előtt bármilyen arabközi ta­nácskozás összeül, a résztve­vők tisztában legyenek a pa­lesztin gerillák elemi követe­léseivel. Mindenesetre, a Lí­bia által javasolt csúcstalál­kozó terve nem talál osztat­lan támogatásra az arab Vi­lágban. Ä lengyel nagykövet fogadása Lengyelország újjászületé­sének 27. évfordulója, az or­szág nemzeti ünnepe alkal­mából Tadeusz Hanuszek, a Lengyel Népköztársaság bu­dapesti nagykövete csütörtö­kön fogadást adott rezidenciá­ján. A fogadáson megjelent Biszku Béla, az MSZMP KB titkára, Kállai Gyula, a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsának elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Kisházi Ödön, az Elnöki Ta­nács helyettes elnöke, dr. Bíró József külkereskedelmi mi­niszter, Keserű Jánosné köny- nyűipari miniszter, dr. Lázár György munkaügyi minisz­ter, dr. Beresztóczy Miklós, az országgyűlés alelnöke, Púja Frigyes, a külügyminiszter el­ső helyettese, Demeter Sándor, a KKI alelnöke, továbbá a po­litikai, gazdasági, társadalmi és kulturális élet számos más ismert személyisége. Ott volt a fogadáson a Budapesten akkreditált diplomáciai kép­viseletek több vezetője és tag­ja. Vöröskőy Ionos; Jl {ekele macábavUákatéb 21. — Ugyan, Paál! Éppen te kérdezed ezt, aki heténte ki­törsz a szomszédod hangos rádiózása ellen ? Egy szobának a fala is fontos lehet! Illetve az, ami áthallatszik rajta. Továbbá nagyon érdekes lehet... na­gyon érdekes lehet — Beke félrerántotta a függönyt, és kimutatott az utcára: ...az ablaka is! Király, természe­tesen hazudott, amikor a vizsgakérdéseket említette. De miért irányította a fi­gyelmet az íróasztalra? Hisz tudjuk, ez kényes pont, s így veszélyes lehetett számára. Nyilvánvalóan azért, hogy el­terelje arról a pontról, ami valójában érdekelte őt, ami­ért felkereste az irodát. Mi­vel a kérdéseket már tizen­nyolcadikén kiadta, ott kel­lett legyen tizenhetedikén is. A falak valószínűleg semmit nem mondtak számára, hi­szen a szomszédos helyisé­gek üresek voltak. De, te­gyük fel, hogy az ablakból látott valamit, ami izgatta, érdekelte, amire kíváncsi volt... — Az utcán? — Vagy a szemközti ház­ban! Egy lakásban, ahová beláthatott. Ebért keserű grimaszt vá­gott: — Végül kisül, hogy az őr­mester holmi hálószobái sztriptíz kedvéért Bzökdö­KÉMREGÉNY sött be az irodába! Egy vet­kőző széplány kedvéért. — Akik ismerik, ezt köny- nyen el tudják képzelni ró­la. Ez a gyengéje. — A nők? — Inkább a kislányok... — Kár — mondta Ebert. — Ha így van, akkor az ügy mégiscsak érdektelen. — Ki tudja? Azt hiszem, legjobb lesz, ha mindjárt fel­keresem a kiképzőtisztet, és megismerkedem a kilátással. Ti pedig induljatok, és tisz­tázzátok a sorompóügyet. Jó munkát! Az őrnagy, az irodába lép­ve, rögtön az ablakhoz ment •— Elnézést — mondta az íróasztalnál dolgozó tisztnek —, a rácsokat szeretném megvizsgálni... — Tessék. Erős rácsok, de egyébként sem tartunk itt bi­zalmasat. Semmit, ami tit­kos. — Értem — bólintott Be­ke. Nézte az utcát, a szem­közti házak ablakait. Délre járt, a nyárias hőség­ben üresen nyújtóztak az ut­ca járdái. Beke már el is for­dult volna az ablaktól, ami­kor a sarkon feltűnt egy asz- szony. Az őrnagy erre mégis­csak maradt. A hölgy, aki határozott léptekkel közeledett a szem­közti járdán, szikár, ötven év körüli, vörös hajú és szeplős asszony volt. Beke, amikor a nő a szemközti kapuhoz ért, egyszerre felismerte. A kapun Sárkány tanárnő lépett be. (Folytatjuk) Dokumentumriport az NDK-bál (7.) Traktor Tizennyolc éves fiúk és lányok özönlenek a kiállítás­ra. Az ember nem hinné, hogy termelőszövetkezeti ta­gok, ha nem látná, hogy jegyzetfüzettel és tollal jár­nak a gépek körül, ülnek az előadásokon, s hogy barnább­ra sültek, mint a városokban lakó hasonkorúak. A vendég egyhamar megállapíthatja ma­gában: ez a parasztfiatalság olyan nagy plusz, ami a me­rész mezőgazdasági progra­mot a megvalósuláshoz segí­ti. Mert a célkitűzés valóban bátor. Ezt a mintegy tízezer külföldi vendég szinte egy­öntetűen elmondja. Legutóbb egy NSZK-ból érkezett pa­raszti látogatócsoport ismer­kedett az eredményekkel, amit méltán csodált, s azután be is írták a vendégkönyvbe: ez a parasztság útja az NSZK-ban is, a szövetkezés, a nagyüzem. Elmondták Lip­csében: nem is kevesen ott­hon is megpróbálkoznak kis­paraszti szövetkezetekkel, hogy jobban bírják a nagy- birtokosok fojtogató verse­nyét. S eddig sikerrel, bár ebben a vetélkedésben őket nem támogatja az állam, mint keleti testvéreiket. Miközben csodálják a fej­lesztés páratlan terveit, meg­kérdezik: bírja majd ezt az NDK vegyipara? Értő sze­mek és fejek, de a válasz is megnyugtató. A fiatal szocia­lista állam vegyipara máris csodákat műveit. S aki arra­felé utazik Lipcse, Halle ke­rületekben, látja Bitterfeldet, s a schkopaui Buna-műveket, a most épülő vegyészeti gyá­rak körvonalait, az tudja, ezek ontják a műtrágyát, a Zöldségtermesztéshez a fólia­takarót, a növényvédő szere­ket, a gyomirtókat. S a me­zőgazdasági gépek gyárainak székhelye is itt a közelben: Lipcse, Weimar, Drezda, Karl-Marx-Stadt, 'Erfurf00* A gépek pedig szemre is szépek: világoskék-piros szí­nekben. De azt még a laikus is megállapítja, hogy nem ez az elsőrendűen fontos, ha­nem a tulajdonságuk. Itt áll­nak a komplex géprendszerek a cukorrépa, a burgonya és a gabona megművelésére, be­takarítására, a hatméteres vágószélességű gabonakom­bájnok, a kombájn, amely felállítja a dőlt terményt. S az ember, aki e gépet vezeti, és mini fehér, vasalt inget viselhet mandzsettagombbal, mert olyan légmentesen zár a fül­kéje, hogy nem éri a por. — Elő kell állítanunk sók mindent, . amire eddig nem voltunk képesek — mondja a kísérőnk egyszerűen, 3é ha­tározottan. S bizonyosak le­hetünk benne, hogy előállít­ják, ami csak előállítható. Ezt szolgálják a tanácsok a zöldben, a nyitástól a zárásig tártó szakmai tapasztalat-át­adások, a filmek, a szerve­zett ismertetők, amelyek a szervezésről, a kémia hasz­náról szólnak, s amelyeket olyan csendben és áhítattal hallgatnak a tizenévesek, mint mi a színházban szok­tuk a drámát. Persze a hangulat itt sem annyira komor. A német ifjúsági szövetség, az FDJ pavilonjában például azért ülik körbe a táncparkettet a falusi ifjak, mert bemutatják nekik a legdivatosabb túra- és munkaruhát, a midit, — amelynek ott nem volt nagy sikere — s a minit, amely már tapsot kapott. A fiatal szpíker a zongorakíséretet túlharsogva közli, hol, milyen áron kapható és hol rendelhe­tő meg ez és ez a ruha, amely nem csak az alkalmi manö­keneken mutat. A szabadban, a gépek szomszédságában német népi táncokat mutatnak be falusi csoportok. Mellettük fiúk pró­bálják ki tudásukat egy ötle­tes teszten, amely nem más, mint egy ügyesség- és gyorsa­ságmérő készülék. Jó a játék, nagy a szurkolás, s a hurrá, ha egyiküknek sikerül. A gépek közül — mondják sokat rendeltek a magyarok, nyilvánvalóan jönnek Sza­bolcsba is az okos kombáj­nokból. Mi pedig a cserébe küldött hűtőpultok alatt né­zegettük, milyen ízlésesen csomagolják a sajtokat, a kekszét, a sokféle terméket. Éhesek lettünk, s bent, az egyik pavilon modern éttér- rnében várt az ebéd. A me­nü a házaihoz hasonló borsó- püré leves, párizsi szeiét. Hozzá friss paprika, paradi­csom, cseresznye, meggy és őszibarackkompót. A kerté­szet szerepe nélkülözhetetlen az egészséges táplálkozáshoz. Következik: VIRÁGOK NYELVÉN. Kopka János VDÜ-nyifatkozat (Folytatás az 1. oldalról) A VDK külügyminisztériu­ma nyilatkozatot tett közzé az 1954. évi genfi egyezmények aláírásának 17. évfordulója alkalmából. Az 1954. évi genfi egyezmé­nyek véget vetettek a francia gyarmatosítók agressziós há­borújának, s helyreállították a békét Vietnamban, elismer­vén a vietnami nép elidege­níthetetlen nemzeti jogát a függetlenségre, a szuvereni­tásra, az egységre és a terüle­ti integritásra — hangzik a nyilatkozat. Az amerikai imperialisták azonban, a magukra vállalt kötelezettségek ellenére rend­szeresen szabotálták a genfi egyezményeket, állandóan be­avatkoztak Vietnam belügyei- be, agressziót indítottak az or­szág ellen, hogy új típusú gyarmattá változtassák Dél- Vietnamot, területét katonai támaszpontként használják fel, s állandósítsák Vietnam megosztottságát. A katonai támadásokkal egyidőben — folytatja a nyi­latkozat — az amerikai im­perialisták az úgynevezett gaz­dasági „segélyt” is felhasz­nálták ürügyként politikájuk megvalósításában. Kampányt indítottak egy sor országban, hogy megsze­rezzék támogatásukat az úgy­nevezett „békeoffenzívához”, nézeteltéréseket próbáltak támasztani a szocialista or­szágok között, hogy mindez­zel nyomást gyakoroljanak a vietnami népre, s arra kény­szerítsék, hogy elfogadja az imperialisták feltételeit. Nixon elnök hivatalba lé­pését követően az amerikai imperialisták változatlanul folytatták a háborút, s láza­san hozzáláttak az úgyneve­zett „vietnamizáláshoz”. Fo­kozták „a különleges háborút” Laoszban, s az agressziót ki­terjesztették Kambodzsára is. Látva, hogy a Nixon-kor- mányzat halogatási politikát folytat, fokozza és kiterjeszti a háborút Indokínában — folytatja a VDK külügymi­nisztériumának nyilatkozata —, a vietnami nép a laoszi és a kambodzsai nép oldalára állt azzal a szilárd elhatározással, hogy addig harcol, amíg teljes vereséget nem mér az ameri­kai imperialista agresszorok- ra. A „vietnamizálás” és a „Nixon-doktrina” teljes ku­darcot szenvedett Indokíná­ban. A vietnami nép igazságos harca nagy győzelr / két ara­tott a nemzetközi porondon is. A testvéri szocialista or­szágok* állandóan támogatták a vietnami népet. Napról nap­ra szélesedik, erősödik a Vi­etnam támogatására létrejött nemzetközi front. Az Egyesült Államok szá­mára egyetlen esy útja van annak, hógy ti: V ességgel ki­kerüljön a vietnami háború­ból: az amerikai kormánynak komoly választ kell adnia a DIFK július elsejei hétpontos javaslatára — hangoztatja végezetül a nyilatkozat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents