Kelet-Magyarország, 1971. július (31. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-16 / 166. szám

1971. július 1«. KELET-MAGYARORSZÄG 5. oldat Konkurrens-e a tévé? Kevesebb, de vonzóbb mozi Szabolcsban Lapszélen: Rendezettebb piacot A nyíregyházi piacon nem­csak vásárolni, hanem bosz- szankodni is lehet — és nemcsak az árak miatt. Egy rövid piaci körkép már sej­tetni engedi: több gondosko­dásra, ellenőrzésre volna szükség. Néhány észrevétel: az élel­miszer kisker öt boltjánál fel sem tüntetik, mikor nyit­nak, zárnak. Jó, hogy négy város környéki tsz-nek ál­landó pavilonja van, az vi­szont már nemcsak szépség­hiba, hogy szombaton szer­dán érkezett árut kínált, vagy például a sóstóhegyi Vörös Csillagé a nyitvatar­tási jelző tábla ellenére va­sárnap nem nyitott ki. Sok a majdnem mindenütt visszatérő hiányosság. A piacot körülvevő bódék többsége elhanyagolt, ren­dezetlen, az üzemben tartó vállalatok, szövetkezetek ke­vés gondot fordítanak a megfelelő karbantartásra, tisztaságra és rendezettség­re. Nagyon eltérő az igény- bevétel: míg egyes pavilonok a nagy forgalom miatt zsú­foltak, az árut alig tudják raktározni, mások szegényes árukészlettel kötik le az üz­lethelyiségeket. Hasonló problémák van­nak a piac területén is. Kü­lönösen kora reggel a terü­letfoglalásnál összevissza­ság van, rendszeresek a vi­ták. Egyes magáneladók a szervezetlenség és ellenőrzés hiánya miatt a pavilonok elé rakják áruikat, ezeken a helyeken, de különösen a sorok végén nehéz a közle­kedés. Balesetveszélyes, hogy csúcsforgalomban lovas ko­csikkal is behajtanak a tö­meg közé. A nyitvatartási idők sza­bályozási gondjaira mutat, hogy például vasárnap reg­ijei hét italbolt tart nyitva, ugyanakkor a két tejboltnál, illetve kenyérboltnál hosszú sorok várakoznak, mert az igény sokkal nagyobb volna. Mindezek viszonylag köny- nyen orvosolható panaszok, hiszen évekkel korábban már felfestették az eligazító sávokat, szakosították a pia­cot. Az előbbi — amely az eladók és a vásárlók érde­keit egyaránt szolgálta — teljesen megszűnt, az utóbbi pedig csak a megszokásra alapul — nagyjából. Célsze­rű volna a piac rendjének újbóli általános szabályozá­sa, s gyakoribb egészségügyi és kereskedelmi ellenőrzést megszervezni, mert ennek hiányában a helyzet időről időre romlik. A szabályozás­sal pedig nem célszerű vár­ni addig, mi;» az új vásár- csarnok felépül, mert addig is szeretnének a vevők, a há­ziasszonyok kényelmesen, s szervezettebb piacon vásá­rolni. M. S. Bobi Dankó úr fekete kutyája nem tartozott a legszebb ál­latok közé. Keverék volt a javából. Bobinak nevezte el, és korcs volta ellenére is szerette. Játszott vele, koc­kacukorral kényeztette, fut­tatta az új bérházak közötti területen. Bobi sokáig a félelem ala­nya volt a ház gyerekei kö­zött. De Dankó úr értett a gyermekek nyelvén, egyet- kettőt odacsalogatott. Hogy ismerkedjenek Bobival. A kutya hálás volt. Ugrált a lánykák és fiúk körül, két mellső lábát előre nyújtva nyújtózott és szemében kü­lönös derűs fény gyulladt, ha a gyerekek a közelébe me­részkedtek. Az elfogódott is­merkedés után alakult ki a barátság, ami abból állt, hogy Dankó úr felügyelete mellett a kutya játszott a gyermekekkel, vagyis nem tudni pontosan, lehet, hogy a gyerekek játszottak Bobi­val. Lassan kiderült, hogy ha Bobi nem szép is, de min­Valljuk be, mióta bevo­nult az otthonok egyik sar­kába a tévé — ha nem is szoktunk el teljesen — egy kissé vonakodunk moziba menni. Elég sok a zavaró té­nyező, a kevésbé fegyelme­zett közönség megjegyzései­től, a hangoskodástól a re­csegő székekig terjed a kifo­gások sora. S ebben sok az igazság. De abban is, hogy a tévé aligha tudja — és akarja pótolni a mozit, sok­kal ezerarcúbb annál. A kol­lektív filmnézésnek más a hangulata, mint a családi té­vézésnek. Közbeszólnak, ter­mészetesen a filmek is, a jó mozifilmet, — amit ráadásul később tűz műsorára a tévé — szívesen megnézi a ké­nyelemhez szokott ember is. Kérdés, elég otthonosak, kel­lemes környezetet nyújta­nak-e a filmszínházaink? Szabolcs jól áll A szabolcsi mozik néző- és előadásszámát tekintve, nem szenvednek végelgyengülés­ben, noha egyes filmeknél lézengenek a nézők a székso­rokban. A szabolcsi mozi­statisztikát javítja, hogy elég sok a tévével — általában kulturális eszközökkel — gyengén ellátott kisebb tele­pülés. Több mint 90 ezer szabolcsi emberhez még nem jut el a villanyfény, ami a rádió és a tévé elterjedésé­nek is egyik gátlója. Hozzá­járul a mozik vonzási köré­nek viszonylagos erősségéhez az a szemlélet is, amely me­gyénkben is érvényesül, lé­nyege: kevesebb, de vonzóbb moziparkot építsünk megye- szerte. Nem az új mozik építése, hanem a jelenlegiek korszerűsítése — technikai és belső környezeti szempont­ból a mai igényeket jobban kielégítő mpzikat nyitni. Szabolcs-Szatmárban öt év alatt nem nőtt a mozik szá­ma, 1966-ban is 261 volt a számuk, csak úgy mint 1970-, ben. Ezzel szemben a XII. öt­éves tervben 26 millió fo­rintot költöttek beruházá­sokra és a mozik fenntartá­sára. Többek között 3354 da­rab csapószéket, 7 ezernél több angol és egyéb vasvá­zas széket, 125 hőlégfúvós kályhát, 5 express heating kályhát, 6 aggregátort, 23 ve­títőgépet vásároltak. 105 he­lyen szépítették meg a füg­gönyöket, 23 helyen végeztek akusztikai burkolást, 275 he­lyen javításokat. Nagyobb felújítások voltak a csenge- ri, a nagyecsedi, a mátészal­kai, a fehérgyarmati mozik­ban, több tízezer forinttal járult hozzá a moziüzemi vállalat a nagyhalászi és a vencsellői művelődési ház átalakításához, ahol filmve­títéseket is tartanak. Eolva­denképpen okos állat. Visz- szahozta az eldobott követ, futott a labda után, és min­dig annak vitte a zsákmányt, aki dobta. Bobit be lehetett venni más játékba is, kerge- tőzött, ugrált az árkokon át. Egy valami volt, amiben nem ismert tréfát: ha más­honnan érkeztek gyerekek, azokat megmorogta. Bobi így amolyan biztos őriző lett, két bérház gyermekközösségé­nek védő kutyája. Elriasztot­ta a guberálókat, és valami megmagyarázhatatlan ösz­tönnel visszaterelte az úttest felé szaladókat. Mondta is valaki, talán valamelyik pu­li ős — mert éppen az miért ne lett volna Bobi családfá­ján? — ütött vissza ebben a szokásában. Ami Bobi értelménél, jó­kedvénél, hűséges szolgála­tánál is csodálatosabb, az Dankó úr ügybuzgalma veit. Kora reggel már az udvaron volt, munkába indulás előtt futtatta Bobit. Este ha haza­jött, néhány perc múltán már az udvaron játszott a gyerekekkel és a kutyával. Mintha soha semmi más dol­ga nem is lett volna. Köré­gyűltek és ő történeteket mesélt. Hol Bobiról, hol más kutyáról, érdekes álla­maiban van a nyírbátori művelődési ház átalakítása, melyre egymillió forintot költ a moziüzemi vállalat. Visszahódítani a közönséget Ez mind szép — vethet­nénk közbe — de ettől meg­jön a moziba járó közönség kedve, visszahódíthatja a mozi a közönségét? A világ- jelenség alól a mi megyénk sem vonhatja ki magát, év­ről évre csökken a mozilá- togatók száma. Megyénkben azonban ez a folyamat elég szolid, bár minden évben ki­mutatható a csökkenés. Az 1966-os látogatószám 4 mil­lió 850 ezer 1970-ben mór 3 millió 221 ezer, ötéves vi­szonylatban ugyan csaknem 20 millió szabolcsi fordult meg a mozikban — 237 ezer előadáson — mégis a lassú, fokozatos csökkenés kimutat­ható. Mit tesz a mozi? A szebb, kellemesebb környezet mel­lett igyekszik kialakítani moziba járó törzsközönségét. Megyénkben 1970-ben a bér­letesek száma 933 volt. Ez nem nagy szám, de nem is mindig árul el mindent a rendszeresen moziba járók­ról. Több száz tagja van megyénkben is a filmklu­boknak, ahol a részvevők az előadások előtt — olykor után — filmesztétikai, film- történeti előadásokat, mű­vész-közönség találkozókat is „kapnak” ráadásként. Az, hogy 1970-ben még több mint 3 millió szabolcsi for­dult meg a mozikban, nem lebecsülendő, még akkor sem, ha néhány tizeddel év­ről évre csökken a megye lakóinak moziba járási gra­fikonja. 1966-ban még a me­gye lakóinak 9,5 rszázaiéka. 1970-ben már csak 6.1 szá­zaléka vett részt a filmelő­adásokon. _ „ tokról, az állatok hűségéről. Kis klub alakult körötte, ál­landó hallgatóság. Ha esett, ha a szél fújt, a lépcsőház menedéket adó előterében üldögéltek, vagy álldogáltak, egészen sötétedésig. Mindenki csodálta az öt­ven körüli férfi nyugal­mát, türelmét. A házbeliek fel sem tudták fogni, honnan benne ez a hihetetlen kitar­tás, amivel a gyerekekkel foglalkozik. Kérdezni nem merte senki, a felnőttek úgy érezték, hogy valami varázs törne meg, ha ilyen prózai kérdéssel fordulnának Dan­kó úrhoz. A kutyás bácsi titkára azonban így is fény derült. Egy késő délután történt. A játék elcsitult, a gyerekek Bobi körül guggoltak. Vajas kenyérrel etették, mert azt mondani sem kell talán, hogy csudajó dolga volt a kutyá­nak. Dankó bácsi ott állt a kapuban és nézte a kis csa­patot. Egy nagyobbacska lány volt mellette. Egyszer odafordult Dankóhoz: — Bácsi! Te sosem fá­radsz el velünk játszani? Apukám pedig jó ember, de ő is azt mondta, nem lenne türelme ahhoz, hogy min­A mozi — még mindig — kulturális nagyüzem me­gyénkben is. Szabolcs-Szat­márban 35 üzemvezető, 48 gépész és 208 üzemvezető gépész, többségük régi, jól képzett dolgozó várja a mo­ziba járó közönséget. Az új — negyedik ötéves tervben — csaknem 20 millió fo­rintot költenek a mozik be­ruházásaira, s ugyanennyi kb. a fenntartásra fordítan­dó összeg is. A negyedik öt­éves terv legnagyobb beru­házása lesz a nyíregyházi Északi Alközpontban tízmil­lió forintos költséggel épülő, modern filmszínház. Tovább folytatják megyeszerte a korszerűsítéseket, öt normál­mozi fűtését oldják meg, Má­tészalkán, Kisvárdán, Ib- rányban alakítanak ki a mai igényeknek megfelelő mozit, s ötven új modern vetítő­géppel kívánják ellátni a moziparkot. Ötletes, tartalmas eszközök Hogy szeretünk-e majd mozi­ba járni, •— attól is függ — mi­lyen mértékben valósulnak meg a tervezett korszerűsíté­sek, mennyiben válnak va­lóban otthonossá, a filmél­mények befogadására kelle­messé a mozik. S amiről — nem a vállalat tehet — mi­lyen lesz a következő hóna­pok, évek filmtermése. Mert, ez a kulturális intézmény — a legnagyobb korszerűsíté­sek, technikai és kényelmi szempontok javítása mellett is — csak abból tud művészi élményt, szórakozást nyújta­ni, amit kap. Persze nem mellékes az sem, hogyan tudnak gazdálkodni, helyes arányokat kialakítani a mű­sorokkal, ötletes — egyben tartalmas — eszközökkel visszacsalogatni a közönséget a mozikba. P. G. dennap ennyi gyerekkel cür- hődjön. Te miért csinálod? Dankó bácsi ránézett a lánykára. Valóban, miért van mindig velük? Miért tölt ennyi időt a gyerekek­kel és Bobival? Érdekes, ez sosem merült még fel benne. és most mit feleljen? Persze, csak az igazat. — Miért csinálom? Sem­miért. Csak azért, rrOrt sze­retlek benneteket. És szere­lem Bobit. Hát nem jó »zle játszani? Hát nem szereti­tek? És ő nem szeret talán benneteket? No ugye, jó ba­rátok vagytok. Szeretitek, vigyáztok rá, ő meg tirátok. És ez bizony nem kis dolog. Tanultok hűséget, barátsá­got, szeretetet. Mondjam azt, hogy emberséget? Ezért kis­lányom. Csak ezért szeretek veletek játszani. A kislány nem értette pontosan, mit akart Dankó bácsi mondani. Az öreg fütv- tyentett a kutyának. Indul­tak haza. Egy srác elkiáltotta magát: — Takarodó! Irány haza. Megy Bobi is aludni. Mert néha egy kutya is lehet az ember példaképe. B. L. „Jubileumi úttörőexpressz“ indult a Szovjetunióba , Csütörtökön a hajnali órák- oan a Nyugati pályaudvarról kifutott a „jubileumi úttörő­expressz”, amely 300 magyar úttörővel, köztük szabolcsi gyerekekkel — a Szovjetunió legszebb vidékei felé vette út­ját. A kisdiákok, a Magyar Uttörőszövétség ajándékát — 10 napos szovjetunióbeli üdü­lést — a gyermekszervezet idei 25. születésnapja alkal­mából megrendezett kulturá­lis, tanulmányi és sportverse­nyeken elért kiváló eredmé­nyeikkel érdemelték ki. A pajtások először Kijevbe lá­togatnak el. Bejárják a város nevezetességeit, s az úttörő- palotában találkoznak a kije­vi úttörőkkel is. Vidám napo­kat töltenek Moszkvában, ahol a szovjet testvér gyer­mekszervezet tagjainak kalau­zolása mellett ismerkednek a sok érdekes látnivalóval. Vendégül látják őket a moszk­vai úttörőpalotában is, ahol szovjet társaik bemutatják ne­kik színes, szórakoztató prog­ramjaik színhelyét. A magyar pajtások végül Belorusszia fővárosába, Minszkbe érkez­nek. Aratási ünyelet „Sürgősen kérjük...11 Cseng a telefon, kopog a telexgép. A fülpösdaróci Pe­tőfi Tsz távbeszélőn kér sür­gősen kombájnalkatrészt, a bálázóhoz kötözőszerkezetet. Csak részben tudják a ren­delésüket kielégíteni, de már kérik is a hiányzó részt tele­xen a MEGÉV-től. így van ez június 28-tól, amióta bevezették az aratási ügyeleti szolgálatot a Sza­bolcs megyei AGROKER-nél, Hétköznapokon reggel 7 órá­tól este 7-ig, szombaton dél­után 5-ig s vasárnap sem szü­netel a szolgálat. Ugyan­csak rendelkezésére állnak a közös gazdaságoknak reggel hét órától délután 1 óráig. Ha valamire nagyon sürgősen szükség van, még éjszaka is felkel a raktáros, az ügye- letré kijelölt személyzet, s a diszponens intézkedik. Se­gíteni kell az aratás-cséplés mielőbbi befejezését. Hetenként váltják egy­mást a dolgozók az aratási ügyeletén. Azok a gazdasá­gok, amelyek a jelzett idő­pontban kérnek segítséget, alkatrészeket a gépekhez, el­sőbbséget élveznek. Nagy most itt a forgalom. Terme­lőszövetkezetekből géoko- csikkal jönnek az alkatrésze­kért. Ahol — valami ok miatt — nem rendelkeznek szállítójárművel, ott az AG- ROKER segít. Szükség ese­tén helyszínre szállítják az alkatrészeket, hogy fennaka­dás ne legyen a munkában, a kenyérnekvaló betakarításá­ban. A múlt héten dr. Sefcsik Istvánná volt az aratási ügyeletes. Ö mondta el, hogy hétköznapokon öt-hat tsz- ből érkezett kérelem, de a szombati és a vasárnapi na­pok erősebbek, 30—35 tsz kér segítséget, különböző gépalkatrészeket. Ezek kö­zül csak egyetlen nap telje­sítményét néztük meg. Július 5-én, hétfőn 26 gazdaság ré­szére 47 különböző alkat­részt biztosítottak. Az újke- nézieknek kapcsolótárcsát, a tiszavasvári Munka Tsz-nek tengelykapcsolót, a leveleki Dózsának hidraulikatömlőt stb. Bár jól felkészült pótalkat­részek biztosításával az AG- ROKER, mégis vannak olyan alkatrészek, amelyeket hely­ből nem tudnak biíTosítani. Ilyen esetekben azonnal se­gítséget kérnek telexen a MEGÉV-től »honnan a meg­adott címre küldik a szük­séges alkatrészeket — ha van. Előfordul, hogy ők sem tudják az igényt azonnal ki­elégíteni, de sürgősen intéz­kednek és gondoskodnak gyártásáról. Augusztus 20-ig tart ez az aratási ügyelet, hogy min­den segítséget megadjanak a nagy nyári munka sikeres befejezéséhez. (f. k.) Fejlődő együttműködés a MEZŐGÉP külföldi partnerével Német testvérüzemük fő- konstruktőrének és párttitká­rának érkezését várják a jövő hónapban a Nyíregyházi ME­ZŐGÉP Vállalat dolgozói. Mindkét gyár számára hasz­nos, most még pontosan fel nem mérhető lehetőségeket rejtő kapcsolat, joft létre az NDK-bsli VÉB Landtechni­sches Instadsetzungswerk grimmenthali gyára között — erről kaptunk tájékoztatást Cserpák Józseftől, a vállalati szakszervezeti tanács titkárá­tól. Az elmúlt esztendőben a MEZŐGÉP Tröszt és a Német Demokratikus 'Köztársaság hasonló, mezőgazdasági gépe­ket gyártó vállalatainak trösztje megállapodást kötött vállalataik közötti együttmű­ködés létesítésére. Ennek a megegyezésnek az alapján te­remtett kapcsolatot egymással a szabolcsi és a thüringiai gyár. Egy évvel ezelőtt járt Grimmenthalban a nyíregyhá­ziak képviselője, hogy tájé­koztassa a német partnert el­képzeléseikről. Majd a grim­menthali üzem igazgatója és főmérnöke tett viszontlátoga- tást Nyíregyházán. Ezt köve­tően került sor a Mezőgazda- sági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat vezetőinek — igazga­tójának, a pártszervezet csúcs­titkárának és a szakszervezeti tanács szb-titkárának — utazására az NDK­ba, amikor a grimmen­thali gyár vezetősége már konkrét ajánlatot tett a mű­szaki együttműködési és ba­rátsági szerződés megkötésére. A meghatározatlan időre kötött szerződés a két gyár közötti, évenként rendszeresen sorra kerülő tapasztalatcse­rék szervezésére, műszakfej­lesztési feladatok megoldásá­ra, a termelés ésszerűsítésére irányul elsősorban. A gyár vezetői évenként találkoznak, hogy tárgyaljanak a két válla­latot kölcsönösen érdeklő műszaki kérdésekről, s szak- irodalmat is cserélnek. Kiter­jed ezen túl a két gyár párt- szervezete és szakszervezete munkamódszereinek megisme­résére, valamint dolgozóiknak évenként ismétlődő csereüdül­tetésére Berlin üdülőövezeté­ben, Tomowban, illetve a Ba­laton partján, Siófokon. Az NDK közismerten magas színvonalú mezőgazdasági gépipara grimmenthali gyára a már meglévő és a termelés­ben bevált, használatos gépek, valamint ezek üzemeltetésé­hez, javításához szükséges ké­szülékek, szerszámok műszaki továbbfejlesztésén dolgozik. A fejlesztésre kijelölt gépek do­kumentumait tervezi, szer­keszti és a prototípusokat gyártja is. A mi szabolcsi gyárunkban meggyőződhettek a német testvérüzem képviselői arról, hogy a szerszámgép-felújí­tás magas színvonalú itt. Ugyanis, az eddigi kölcsönös látogatások után máris látják, hogy különösen a szerszám­szerkesztés, a szerszám-, ké­szülékgyártás technológiai kérdéseiben lesz hasznos a ta­pasztalatcsere. A jövő hónap­ban, a grimmenthali gyár fő- konstruktőrének és párttitká­rának látogatása alkalmával újabb lehetőségeket keresnek a műszaki együttműködésben. (k. e.) 160 ezer pár cipő exportra Nagykállóból Ebben az évben 160 ezer pár minőségi férficipőt ex­portál a Nagykállói és Szat- márvidéki Cipő Ktsz. (Az el­múlt évi termelés 100 ezer pár férficipő volt.) A Szovjetunió és Románia piaca ez évi megrendelése 160 ezer pár. A szemre is igen tetszetős színes bőrökből készült cipőújdonságok a di­vatformákhoz igazodnak. Csapott orral készülnek, a felsőrész díszítéssel. Az el­elmúlt évben a cipőüzem 2 millió forintos beruházással korszerűsítette a gépcsarno­kot. Ebben az évben pedig hozzákezdenek egy 10 millió forintos beruházáshoz, me­lyet 1972-ben be is fejeznek. Ez azt jelenti, hogy ebből a számottevő beruházásból megépül a ktsz legújabb rendszerű üzemcsarnoka, a hozzátartozó szociális létesít­ményekkel. Fürdők, mosdók, zuhanyozók állanak majd a dolgozók rendelkezésére. A jövő évben tehát már futó­szalagon állítják elő termé­keiket. A IV. ötéves terv cél­jai alapján megteremtik a lehetőségét annak, hogy évente 250—300 ezer pár mi­nőségi cipőt gyártsanak. F. P.

Next

/
Thumbnails
Contents