Kelet-Magyarország, 1971. július (31. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-01 / 153. szám
S. olda! KELET-MAGYARORSZÄC 1971. Jfflíu# £ im Magyar vezetők részvéttávirata L. L BREZSNYEV elvtársnak, az 3ZKP KB főtitkárának, N. V. PODGORNIJ elvtársnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnöksége elnökének, A. N, KOSZIGIN elvtársnak, a Szovjetunió minisztertanácsa elnökének, Moszkva Kedves elvtársak! A magyar nép, amely osztatlan érdeklődéssel és rokon- szenvvel kiséri figyelemmel a Szovjetunió, a szovjet tudósok, mérnökök, munkások és űrhajósok hősi erőfeszítéseit a világűrnek az emberiség javára történő meghódítása érdekében, mély megrendüléssel értesült a Szojuz—11 űrhajó kozmonautáinak tragikus haláláról. Dobrovolszkij, Pacajev és Volkov elvtársak, a kiváló űrhajósok akik részesei voltak az első ember lakta űrállomás megteremtésének, példázzák a szovjet nép hősiességét, áldozatkészségét, alkotó tehetségét, emberi haladást szolgáló kutatási törekvéseit. Az MSZMP KB, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány, valamint egész népünk nevében mély részvétünket fejezzük ki az SZKP KB-nak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének, a Szovjetunió minisztertanácsának. Népünk átérezve a nagyszerű űrhajósok áldozatát, osztozik a szovjet nép és a gyászoló családok fájdalmában, KADAR JANOS, az MSZMP KB első titkára, LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, FOCK JENŐ, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnök« Mély megrendülés világszerte A moszkvai rádió és a televízió gyászzenét sugárzott azt követően, hogy a bemondók szerdán hajnalban beolvasták a Szojuz—11 személyzetének tragikus haláláról beszámoló TASZSZ-közlé- tnényt. A szovjet emberek mélységes gyászt éreznek a súlyos veszteség miatt. Az eredményes küldetés utáni hirtelen halál híre világszerte mély megrendülést keltett. A TASZSZ-közle- mény kiadását követő első órákban már több állam- és kormányfő, tudós nyilvánította mély részvétét a szovjet kormánynak, az elhunytak családtagjainak, az egész szovjet társadalomnak. Részvéttáviratban fejezte ki megdöbbenését Tito jugoszláv elnök. Indira Gandhi indiai miniszterelnök. Edward Heath brit miniszterelnök, Szato Eiszaku japán miniszterelnök, Georges Pompidou francia és Giuseppe Saragat olasz köztársasági elnök, Gustav Heinemann, az NSZK elnöke. Részvétét nyilvánította VI. Pál pápa is. Az amerikai űrkutatás központjában, a texasi Houstonban — ahol a múlt héten zárult az igen eredményesnek tekintett szovjet— amerikai eszmecsere a két ország közötti űregyüttműködés kérdéseiről — ugyancsak gyászolják a három szovjet űrhajóst. Robert Gil- ruth. az ember lakta amerikai űrhajók repülési központjának igazgatója így nyilatkozott: „Mélységesen megrendített a hír. Márcsak azért sem számítottunk tragédiára. mivel a küldetés mindvégig a legkisebb nehézség nélkül zajlott le. Szomorú esemény ez a többi űrhajós, és mihdázök száthá- ra. akik oly keményen dolgoznak a program megvalósulásáért. Nagyon szomorú hír niihdanhyiünk számára.” Bemard Lovell, az angliai Jodrell Bank csillagvizsgáló intézet igazgatója. Nagy- Britannia egyik legtekintélyesebb űrszakértője mély együttérzéséről biztosította a szerencsétlenül járt űrhajósok családtagjait és hangsúlyozta. hogy a tragédia okát majd csak alapos és részletes vizsgálat derítheti fel. addig nem is érdemes feltételezésékbe bocsátkozni. Hasotiló álláspontra helyezkedett Heinz Kaminski, a hírneves bochumi (NSZK) csillagvizsgáló igazgatója is. aki hangsúlyozta: a szerencsétlenségben talán egy kis vigaszt nyújthat az. hogy az űrhajó sima leszállást biztosító berendezése kifogástalanul működött és visszahozta az összegyűjtött felbecsülhetetlen értékű adatokat. s a katasztrófa tárgyi bizonyítékait. Az MSZBT országos elnöksége táviratban fejezte ki részvé tét a Szaljut utasainak hősi halála alkalmából a Szovjet Baráti Társaságok Szövetsége elnökségének, és a Szovjet—Magyar Baráti Társaság elnökségének Moszkvába és a szovjet nagykövetségnek Budapesten. Bulgária valamennyi rádióadója szerdán ismételten közölte a tragikus hírt. A közlemények közötti szünetekben gyászzenét sugárzottá rádió. Az algériai rádió és a távirati iroda a három szovjét űrhajós tragikus haláláról beszámolva méltatta a világűr meghódításában szerzett kiemelkedő érdemeiket. Az Ansa olasz hírügynökség közölte moszkvai tudósítójának a tragikusan végződött kísérletről szóló közleményét. A finn rádió reggeli adásait legnagyobb részben a Szojuz—11 személyzete emlékének szentelte. A rádiókommentátorok kiemelik a három szovjet űrhajós hőstettének óriási jelentőségét a világűr további meghódítása szempontjából. M. Royle, a cambridge-i egyetem rádióasztronómiai obszervatóriumának igazgatója együttérzését nyilvánítva rámutatott, hogy áz űrkutatás rendkívül nehéz és mérhetetlen kockázattal járó munka. A szovjet űrhajósok még halálukkal is nagy szolgálatot tettek a tudománynak, mert a tragédia körülményeinek tanulmányozása segít majd abban, hogy megóvják más űrhajósok életét a jövendő űrrepülések idején — mondotta. A Szojuz—11 személyzetének tragikus halála megrendítette a franciákat. Tudósok, közéleti személyiségek, egyszerű francia emberek kérik, tolmácsolják együttérzésüket az elhunyt űrhajósok hozzá- táftőzöinák, rokonainak, barátainak. A halott űrhajósokat megpillantó kutatócsoport döbbenetét érzik át a moszkvaiak, a szovjet emberek szerda reggel óta. Az Izvesztyija esti kiadásában a gyászt és fájdalmat költemény fejezi ki. Sztyepan Scsipacsov, az ismert szovjet—orosz költő versben állít emléket a három űrhajósnak. Borisz Konovalov, a lap űrtudósítója hírt ad arról, hogy a Szojuz—11 leszálló berendezésében megtalálták a Szal- juton vezetett fedélzeti naplót, az űrhajósok készítette fényképfelvételeket és kísérleteik eredményét. Mindhárom kozmonauta az utolsó pillanatig teljesítette kötelességét. A szovjet fővárosban bizonyosra veszik, hogy amíg a Szojuz—11 katasztrófájának okát vagy okait mindenre kiterjedő alapossággal fél nem tárták, nem indítanak űrhajót Bajkönurrói Ugyanakkor a legcsekélyebb kétely sincs az iránt, hogy a szovjet űrprog- ramban központi helvet el- 'oglaló orbital is állomások létrehozása tovább folytatódik. BERLIN Szerdán hivatalos látogatásra Berlinbe érkezett Raul Roa kubai külügyminiszter. A magas rangú vendég, aki Otto Winzer külügyminiszter meghívására tesz látogatást' az NDK-ban, találkozik a kormány képviselőivel és eszmecserét folytat velük a két ország közötti szoros és sokoldalú együttműködés további fejlesztéséről, valamint’ más, kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdésekről. BUDAPEST Szerdán Budapestre érkezett Maxim Berghianu, a Román Szocialista Köztársaság állami tervbizottságának elnöke. hogy Párdi Imrével, az Országos Tervhivatal elnökével a két ország gazdasági együttműködésének időszerű kérdéseiről tárgyaljon. JERUZSÁLEM Richard Helms, az Amerikai Központi Hírszerző Hivatal (a CIA) főnöke Jeruzsálembe érkezett, ahol találkozott Golda Meir miniszterelnökkel, Dajan hadügyminiszterrel és Abba Eban külügyminiszterrel. Helms szerdán már el is utazott Izraelből. NEW YORK Egy Los Angeles-i dokumentumfilmes kongresszusi vizsgálatot követel Robert Kennedy szenátor meggyilkolásának ügyében. Azt állítja, hogy nem Sirhan, hanem egy szélsőjobboldali kapcsolatokkal rendelkező személy volt a tettes. Theodore Charach sajtóértekezletén kijelentette, a halótt- kémi szemle tanúsága szerint a szenátort nem i ölről, hanem hátulról is golyó érte, tehát két teljesen különböző irányból. A másik golyó — amely a jobb füle mögött érte Kennedyt — volt a szenátor halálának okozója. SAIGON A dél-vietnami hazafias erők szerdán folytatták tüzérségi támadássorozatukat a Saigontól körülbelül 430 kilométernyire északkeletre fekvő Qui Nhonban elhelyezett hatalmas lőszerraktár ellen. A harctérről érkezett jelentések szerint a raktárt jóformán teljesen megsemmisítették. A fontos létesítményben. amelyből a környék amerikai és dél-Vietna- mi csapatait ellátják, általában 15 000 tonna különböző típusú lőszert tárolnak. A heves robbanások a rakétatámadás után kilenc órával is. állandóan ismétlődtek, a raktártól egy kilométernyire fekvő körzetben a házak körülbelül hatvan százaléka omlott össze, vagy sérült meg. Jegyzetek MALTA ÉS A NATO Hosszú ideig csak a lovagrendjéről volt híres. Aztán Anglia földlipzi-tengeri repü- lőgép-anyaha jójának nevezték. A kis sziget most más hírnevet vívott ki magának: szembeszállt a NATO-val. Kiutasított egy marsallt, bejelentette, hogy nem tartja kívánatosnak az amerikai 6. flotta látogatását. Meghökkentek a NÁTO-kö- rökben, elcsodálkoztak Angliában. A semlegességet akaró Málta valóban nagyszerűen viselkedett. Példáját adta annak, hogy kicsisége ellenére is hű tud maradni elveihez, őrizni akarja semlegességét. Málta munkáspárti miniszter- elnöke rokonszenvesen járt el, szigetét nem akarja rossz hírbe hozni, agresszív tervek kiindulópontjává süllyeszteni. Újfajta lovagiasság ez. Régi erény, új köntösben. KÖLTSÉGVETÉS. FENYEGETÉSEKKEL Az amerikai szenátusban felvetették- csökkentse a kormány 7 milliárd dollárral az USA hadiköltségvetését. Laird, a hadügyminiszter erre azonnal reagált, mondván: ha ezt elfogadja a törvényhozás, akkor katonai és polgári alkalmazottak csaknem 2 milliós seregét kell elbocsátani állásából. , Laird tehát fenyeget: vagy nagy költségvetés, vagy még nagyobb munkanélküliség. Furcsa kis zsarolás ez. A honatyák elé olyan választási lehetőséget tár, amely kétségtelenül meleg helyzetet idéz elő. Érdekes, hogy az eszébe sem jutott, hogy egy ésszerű támaszpont-felszámolás is lehetséges. Nem is említette, hogy a vietnami háború megszüntetése is lehetséges. A költséges fegyvérkezési verseny mérsékléséről sem bőszéit.. Olyan megoldást, amely a haditőke profitját sértheti, nem ismer úgy látszik Laird. Ö még a katonai költségvetés csökkentésével is a kisembert kívánja sújtani. Egy mondatban — egy egész szemlélet. 0») VöröskSy János: Jl {ekele t*ac*tka, 3« Az erdő sötétjében baljós látványt nyújtott a romos turistaház. A villanyvezetéket még nem hozták rendbe, a kantinból petróleumlámpás pislákolt, mint egy kísértet- fogadó ablakából. A teraszra kanyarodó kocsi reflektora bevilágított a széttépett falu hálóterembe, fénye a fekete macska tetemére hullott. A Vadgalamb gyászos és elátkozott hely benyomását keltette; az egyetlen derűs színfolt a kék Wartburg volt, amely szemlátomást sértetlenül várakozott az őrnagyra. A kivezényelt rendőrök parancsnoka jelentette, hogy a délután folyamán semmi gyanúsat nem észleltek: a ház körül idegen személy . nem tűnt fel. Beke bement a kantinba: mindenekelőtt az idős házaspárral akart beszélni. Csak a férfit, meg a fiát találta ott. — A féléségém még fhin- dii rosszul van, a kislányom ápolja, de azért idéhívhatom őkét... Tetszik tudni, a borzasztó ijedtség! Micsoda szörnyű eset! Hogy is fordulhat elő ilyesmi, kérfem, amikor béke van? Az őrnagy felelhetett volna, de ő nem felvilágosító előadást akart tartani, hanem információt szerezni. —Reggel úgy láttam, hogy sok vendéget vártak... — Meg is érkeztek, kérem. Igaz, hogy elkésve, mert a helyi autóbuszjárat, amellyel jöttek, befektet kapott. Ez volt a szerencséjük, ezért maradtak életben. Különben... — Kik lettek volna? Mármint a vendégek... — Harminc diáklány, csupa tizenöt éves kislány. Gimnazisták, a tanárnőjük már jó előre lefoglalta a hálótermet Úgy volt, hogy nyolc Fél évszázados a Kínai Kommunista Párt Sanghajban, az egykori francia negyed kis utcájában, egy öreg házban ült össze 1921. július 1-én tizenkét küldött, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalomtól fellelkesült kínai kommunisták képviseletében megalakítsa a Kínai Kommunista Pártot. A munkásosztály fiatal pártja, az országban megerősödő demokratikus és nemzeti, felszabadító mozgalom igényeit megértve, határozott antiimperialista és antifeudá- lis programmal lépett fel. A kezdetben nemzeti demokratikus célokat szolgáló, majd áz ellenforradalmi árulás útjára lépett Kuomin- tanggal kötött egységfront felbomlása után, a kínai kommunistákra rendkívül súlyos terror nehezedett. A KKP azonban nem hátrált meg, hősiesen helytállt az osztályellenség és az idegen hódítók elleni harcban. A Kína felszabadításáért folytatott hosszú és súlyos áldozatokkal teli küzdelemhez döntő segítséget nyújtott az a győzelem, amelyet a második világháború fő terheit viselő Szovjetunió aratott a hitleri fasizmus és a japán militarizmus erői felett. A kedvező nemzetközi feltételek közepette a kínai nép, kommunista pártja vezetésével 1949. október 1-én óriási jelentőségű győzelmet aratott. A forradalom győzelme nyomán megszületett Kínai Népköztársaság hozzálátott, hogy gyors ütemben leküzdje a feudális és a félgyarmati helyzet okozta elmaradást. A kínai százmilliók lelkes munkáját önzetlenül támogatták a szocalista országok, elsősorban a Szovjetunió. Következetes antiimperialista és békeszerető külpolitikája, internacionalista magatartása ezekben az években világszerte mind több barátot szerzett a népi Kínának. Az Ötvenes évek végétől, a hatvanas évek elejétől kezdve azonban az ország politikájában sajnos negatív irányú fordulat történt. A KKP vezetésében mindinkább tért hódított az addig visszaszorított, a nagyhatalmi ábrándoktól fűtött antimarxista, nacionalista áramlat. A KKP vezetői fokozatosan szembefordultak a téstvérpártok zömével és sza^adár tevékenységbe kezdtek. Az egységbontás politikája veszélybe sodorta az elért vívmányokat, s mély válságba juttatta a KKP-t és az országot. Ismeretes, hogy az SZKP, a nemzetközi kommunista mozgalom túlnyomó többsége visszautasította ezt a politikát, de ugyanakkor mindig is késznek bizonyultak a kapcsolatok elvi alapon nyugvó rendezésére. Ez a határozott és türelmes politika eredményezte, hogy az utóbbi két évben bizonyos kezdeti eredményeket sikerült elérni az állami kapcsolatok normalizálása terén. A kínai vezetők azonban, ha rá is kényszerültek a „kulturális forradalom” időszakában folytatott politika dúrva módszereinek megváltoztatására, elvi álláspontjukon nem változtattak: ha ál- cázottabban is, de folytatják a Szovjetunió, az SZKP rágalmazását, egyenlőségi jelet vonnak a kommunizmust építő Szovjetunió és az imperialista Egyesült Államok közé, megpróbálják szembefordítani egymással a-'szocialista országokat. A magyar kommunisták mindig nagyra becsülték a KKP küzdelmét, amikor az internacionalista, forradalmi szellemben cselekedett. Most a párt megalakulásának ötvenedik évfordulóján tiszteletüket fejezik ki mindazoknak a kínai kommunistáknak, akik harcolnak a marxizmus—leninizmus, a proletár internacionalizmus eszméi helyreállításáért, a következetes antiimperialista politika megvalósításáért. Megőrzik hitüket, hogy Kína előbb-utóbb ismét a testvéri szocialista országokkal egységben halad előre a szocializmus útján. Diplomakiosztó ünnepség az MSZMP KB Politikai Főiskoláján Diplomakiosztó ünnepségét tartottak június 30-án a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának Politikai Főiskoláján. Az ünnepségen beszédet mondott Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. Az okleveleket Nemes Dezső, a párt Politikai Bizottságának tagja, a főiskola rektora adta át a végzett hallgatóknak. lUdd-H&ték KÉMREGÉNY őrá után érkeznék, s mindjárt lepakolnak, elfoglalják a termet, azután tízóraiznak, és túrára indulnak. Az apáca szerint, aki velük jött, mindent percre kiszámítottak... — Apáca? — No, persze, ne tessék igazi apácára gondolni, az illető már a rend feloszlatása óta tanít. Azt mondta: lám, a jó Isten megoltalmazott bennünket! Kérdem: nem a defekt inkább? Ö, azt mondja, a defekt a jó Istennek köszönhető. Bevallotta, hogy valaha apáca volt és ma is hívő. Ehhez, ugyebár, joga van, kérem? — Természetesen — mondta Beke. — Tessék csak elképzelni, milyen szörnyű szerencsétlenség lett volna! Talán valamennyien meghalnak! Harminc ártatlan gyerek. Egy egész osztály. Az ember már a katasztrófa gondolatától is rosszul lesz. Pedig mindez kis híján megtörtént. És nyomában a szülők kétségbeesése, országos felzúdulás... — Mikor érkeztek ide? — Fél órával a szerencsétlenség után. S persze, rögtön visszafordultak. Most már biztosan otthon vannak, épen, egészségesen. Egyedül ön sérült meg. No, meg a ház. Nagy szó, hogy ennyi vél megúsztuk... — Nagy! — mondta meggyőződéssel az őrnagy. Kezet fogott a gbhdno'i.al, jobbu- lást kívánt a feleségének, aztán a főhadnagytól is elbúcsúzott. Kocsiba szállt, nem kímélte a Wartburgját, a maximális sebességgel hajtott. A város felé, ahonnan az iskolások érkeztek. A gimnázium Igazgatója felháborodva ült a televízió előtt. Csapata vesztésre állt, s a bíró nem adta meg a sze- rinté jogos tizenégyest. — Disznóság! — kiáltott az üres szobában. Ebben a pillanatban csengettek, s a küszöbön ott áll — egy honvédtiszt. (Folytatjuk)
