Kelet-Magyarország, 1971. június (31. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-15 / 139. szám

I «S&3 fcELET-MAGYARORSZÄÖ 19«. Jünli» «L Befejeződtek a választások a Szovjetunióban A vasárnapi szovjet válasz­tásokról még nem tettek köz­zé összesített eredményt, mindamellett a részleges adatokból már megállapít­ható, hogy majdnem százszá­zalékos részvétel mellett gya­korlatilag az összes jelöltek beérkezésével zárult a szö­vetségi és az autonom köz­társaságok legfelső tanácsai, valamint a helyi tanácsok küldötteinek megválasztása. A Pravda hétfői száma nagyszabású politikai de­monstrációként értékeli a vasárnap lezajlott választá­sokat, s hangsúlyozza: ezek sarán fényesen megnyilvá­nult a párt és a nép össze- forrottsága, a szovjet embe­rek kifejezték arra irányuló szilárd akaratukat, hogy si­keresen megvalósítják a XXIV. pártkongresszus tör­ténelmi jelentőségű határo­zatait. ★ A világűrben száguldó Szaljut szovjet űrállomás rá­diója vasárnap reggel né­hány percen át rendkívüli adást sugárzott. Az első em­ber lakta űrlaboratórium munkásai — Georgij Dobro- volszkij, Vlagyiszlav Volkov és Viktor Pacajev űrhajósok — élfek állampolgári joguk­kal és a szovjet emberek millióihoz hasonlóan leadták szavazatukat köztársasági parlamentjük és helyi taná­csuk képviselőire. Az „űr- szavazás” természetesen a maga nemében páratlan volt, de a vasárnapi szovjet taná­csi választások enélkül is bővelkedtek színes részletek­ben. A pályaudvarokon, re­pülőtereken, hajókon külön szavazóhelyiségeket állítottak fel azok részére, akik a vá­lasztás napján úton voltak. Repülőgépek és a helikopte­rek vitték az urnákat a he­gyipásztorokhoz a sarkkörön túl lakó rénszarvaste­nyésztőkhöz — szavaztak az Északi- és a Déli-sark tudo­mányos állomásainak kutatói is. Mindezt a szükségszerűség diktálta. Csak így lehetett biztosítani a hatalmas ország minden állampolgára számá­ra, hogy élhessen a véle­ménynyilvánítás jogával. A helyi választásokat a Szovjetunión belül és kívül egyaránt az SZKP XXIV. kongresszusát követő legje­lentősebb belpolitikai ese­ményként értékelték. A vá­lasztások és a választási kampány jól kifejezte azt az egyetértést, és azt az eltör kéltséget, amellyel e határo­zatok végrehajtásán mun­kálkodik. A választási kampány és a szovjet hatalom helyi képvi­selőire esett sok millió szava­zat ennek a belpolitikai prog­ramnak, valamint a szovjet külpolitika következetes irányvonalának, a békének szólt. Ezért mondhatjuk, hogy a korszerű tudomány és a technika képviselőjén a Szal- juton az űrt benépesítő tu­dóssereg első képviselői csakúgy, mint a szovjet ál­lampolgárok milliói a szó szoros és átvitt értelmében is Földünkre szavaztak. Az EAK parlamentje ratifikálta a szovjet—egyiptomi barátsági szerződést Az EAK parlamentje vasár­nap esti ülésén egyhangúlag ratifikálta a szovjet—egyipto­mi barátsági és együttműkö­dési szerződést, amelyet má­jus 27-én írt alá Kairóban N. Podgornij, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa elnökségének elnöke és Anvar Szádat, az EAK elnöke. A szerződésről szóló döntést Jusszef Maka- di, a külügyi bizottság elnöke terjesztette a népi tanács elé, amely Hafez Badavi elnökle­tével tanácskozott, s amelynek ülésén részt vett Mahmud Favzi miniszterelnök, Mah­mud Riad miniszterelnök-he­lyettes, külügyminiszter is. A parlamenti vitában mint­egy harminc képviselő szólalt fel. Valamennyien elismerés­sel szóltak a Szovjetunió sok­oldalú segítségéről és szor­galmazták a barátsági és együttműködési szerződés ra­tifikálását. Az Ä1 Áhram úgy értesült, hogy még e hónapban ma­gas szintű egyiptomi kül­döttség utazik Moszkvába, a ratifikációs okmányok - kicse­rélése végett. Erre a hivatalos aktusra ünnepélyes körülmé­nyek között kerül sor. Megnyílt a kőolajipari világkongresszus Grecsko marsall látogatása a földközi-tengeri flottánál And/.\j Grecsko marsall, a Szovjetunió honvédelmi mi­nisztere szombaton és vasár­nap látogatást tett a Föld­közi-tengeren állomásozó szovjet hadihajórajnál — je­lentették be Moszkvában. A honvédelmi miniszter a Dzserzsinszkij-cirkálón talál­kozott a hajóraj parancs­nokságának képviselőivel és a hadihajók parancsnokaival. Grecsko átadta a haditen­gerészeknek Leonyid Brezs­nyev, Nyikolaj Podgornij és Alekszej Koszigin üdvözletét és jókívánságait, valamirt értekezleten ismertette a ha­dihajóraj előtt álló feladato­kat. A tanácskozás résztvevői ! biztosították az SZKP Köz- I ponti B :ottságát és a szovjet | kormányt, hogy készek telje- j síteni bármilyen harci fel­adatot és állandóan védel- j mezni a szovjet állam érde­keit. Egészségügyi tanácskozás Bukarestben Dr. Szabó Zoltán egészség- ügyi miniszter vezetésével magyar küldöttség érkezett vasárnap délután Bukarest­be, hogy részt vegyen a szocialista országok ez évi egészségügyi tanácskozásán. A magyar küldöttséget az otopeni repülőtéren dr. Dán Enachesu román egészség- ügyi miniszter fogadta. Az ülésszak hétfőtől csü­törtökig tart és a krónikus tüdőbetegségek járványtaná­val foglalkozik. Ezenkívül sor kerül kölcsönös konzultá­ciókra is. Embermentés Indiában Óriási méretű szovjet és amerikai szállító-repülőgépek állnak készenlétben, hogy megkezdjék a pakisztáni— indiai határon kialakított, de jelenleg már túlzsúfolt me­nekülttáborokból a kelet­pakisztániak elszállítását In­dia belsejébe. A több, point hatmillió menekültből point- egy húszezret különvopatok már elszállítottak, ez a szám azonban még megközelítőleg sem kielégítő. A hatóságok­nak részben már sikerült megfékezniük a menekülttá­borokban pusztító kolerajár­ványt, újabb aggodalomra ad okot azonban az a tény, hogy vírusos tüdőgyulladás ütötte fel a fejét. A szovjet repülő­gépek már hétfőn munkába álltak. Az amerikai gépek pe­dig szerdától kezdik meg a menekültek elszállítását. A Krepolben ünnepélyesen megnyitották a nyolcadik kő­olajipari világkongresszust. Frederick Rossini (Egyesült Államok) a kőolajipari világ- kopgresszusok állapdó taná- csápak elnöke a megnyitón kijelentette, hogy a különbö­ző országok tudósai és mér­nökei egyre inkább felisme­rik a kölcsönös érdeklődés­re számot tartó problémákkal kapcsolatos találkozók és az e problémákról folytatott őszinte légkörű megbeszélé­sek szükségességét. Rámuta­tott, hogy az összes fűtő­anyagfajták háromnegyed részét a kőolaj és a földgáz alkotja. Valerityin Sasin, szovjet olajipari miniszter felszólalá­sában hangoztatta, a Szov­jetunió kőolajkészletek te­kintetében vezető helyet fog­lal el a világon. A kőolajipari szakemberek nemzetközi találkozója június 19-ig tart. Ezen megtárgyal­ják többek között az aláb­bi témát is. Az 1969-ben megkezdett tenger alatti kőolajkutgtások hatalmas, a közel-keleti kő­olajkészleteket túlszárnyaló lelőhelyeket mutattak ki a Kelet- és Dél-kínai-tenger kontinentális talapzatán (a 200 méternél sekélyebb ten­gerszakaszon.) Egyes becslé­sek szerint 4—5 éven belül a térség kőolajtermelése el­érheti a napi 6 millió ton­nát, azaz innen származik majd a tőkés világ termelé­sének több mint a fele, (1970- ben a térség termelése csupán évi 70 millió tonna volt.) Különösen nagy reménye­ket fűznek az agresszió súj­totta indokínai térségben — a Mekong-delta környékén — valamint a kínai partok előtt fekvő Szenkgku-szige- teknél folyó kutatásokhoz. Az indokínai térségben főleg az amerikai monopóliumok tevékenykednek. A Szenkaku-szigetek kör­nyékén viszont — az ameri­kai—kínai kapcsolatok eny­hülésének- megfelelően — az Egyesült Államok kormánya megtiltotta az amerikai cé­geknek a kutatások folyta­tását, így ott főleg japánok, dél-koreaiak, tajvaniak tevé­kenykednek. A kitermelés alakulását kedvezően befolyásolja a ha­talmas japán felvevőpiac közelsége (Japán jelenleg mintegy 200 millió tonna kő­olajat importál, így a legna­gyobb kőolajimportőr), vala­mint az Egyesült Államok fo­gyasztásának gyors növeke­dése, amit az amerikai kon­tinens termelése nem tud követni. (1980-ban a várható napi fogyasztás az Egyesült Államokban 3,5 millió ton­nányi lesz. ugyanakkor a jelenlegi 1,3 millió tonnás napi termelés az ország tar­talékainak kímélése céljából lényegesen nem emelkedhet.) Lázár Ervin •* Zuhanórepülés 19. — Ez más. Az iskola nélkül talán nem tudna élni? — Azt hiszem, nem nagyon. — Mese! Ha hirtelen kide­rülne, hogy egy mijliomps lá­nya, azonnal itthagyná ezt a kócerájt, és ki se szállna őszig a luxusjachtjából. — Á milliomoslányoknak is megvan a maguk iskolája, meg műtrágyaszóró repülő­gépe. Csapó elgondolkodott. — Az lehet. Hosszú ideig nem szólt, a lány kutatva nézte: — Mi az, elszomorítottam? Csapó szomorúan mosoly­gott: — Magában van erő — mondta —, bizonyos mérté­kig olyan, mint Bíró. Az a medveszerű, emlékszik rá? — Igen. És nagyon jólesett, hogy ezt mondta, hogy ha- •onlítok rá. És őbenne is van KISREGÉNY valami rejtegetett, valami rossz? — Nem, nincsen — mond­ta Csapó — és lehet, hogy magában sincs. Most már nem is erzem úgy. Éjfél felé búcsúzott el. Idő­húzásként megivott még egy féldeci konyakot, aztán el­ment. Nagyot került, jólesett jár­nia a csillagos, világos éjsza­kában. Reggel három felé ért haza, szeretettel végigné­zett az alvókon és észre sem vette, halkan fütyörészett. Bíró nem aludt. Mikor Csapó megjött, görcsbe rán- dult a teste, beleharapott a pokrócba. De nem szólt, hogy ne fütyüljön. Kocsis szólt rá: — Az istenit annak a sár­garigó pofádnak, nem hagy­nád aludni az embert? Akkor szólalt meg Bíró. Szárazán csengett a hangja. — Hány óra? —Három — mondta Ko­csis. Aztán csend lett. ötkor keltek, Csapó ká­romkodott, jólesett volna még aludni, de azért kiugrott az ágyból, kettőt, hármat ru­gózott, lengette a kezét, hogy felfrissüljön. — Te csak feküdj-vissza — mondta neki Bíró. Csapó nevetett, — Bfát durmolnék még egyet, elhiheted. — Na, ne hülyéskedj! Hu­szár, ugrás vizért, te vagy a soros! — Nem hülyéskedem — mondta dühösen Bíró. Álmosan, bambán néztek rá valamennyien, Huszár vö­dörrel a kezében megállt a félig nyitott ajtóban. — Mi bajod? — Semmi bajom sincs. Há­romkor jöttél haza részegen, nem szállhatsz föl. Kész. Ennyi az egész. Vagy talán mindig én vállaljam érted a felelősséget? Ilyen még sohasem fordult elő. Bírónak máskor is lett volna alkalma brigádvezetői jogainál fogva elrendelni, hogy Csapó nem szólhat fel. Hiszen adott rá küíönb okot iß. De sohasem csinálta meg, legfeljebb csak morgott. Most azonban hajthatatlan maradt — a szeme sötét volt, szinte gyűlölet sugárzott be­lőle. — Na jó, teszek rád... — mondta Csapó és visszafe­küdt, a fal felé fordult. A többiek mind Csapó párt­ján voltak — a vége felé hall­gattak ugyan — de Bíró is tudhatta, hogy Csapó pártján állnak. Még talán Kocsis is, aki legjobban ragaszkodott a rendhez, de a keresetcsök­kenés neki is fájt. Ettől a naptól kezdve fel­borult a brigád szokásos éle­te. A haragoskodás vala­mennyiükre nyomasztó súly­ként nehezedett, most már szinte sohasem jártak vala­mennyien együtt, mind töb­ben mentek szabad időben kijlön utakra, s kevesebbet tudtak egymásról. Csapó el­járt a verebes i iskolába, Krisztina egy időre teljesen lekötötte. Tényleg, valami erő sugárzott ebből a lány­ból. Rábeszélte Csapót, hogy jelentkezzen agráregyetem­re. — Repülhetsz te, ameddig bírod — mondta neki —, csak a tanulás miatt tanulj, meglátod milyen csodálatos dolog. Meg ha akármilyen munkát végeztek, tudod, hogy mit, miért. EUiiszed, sokkal jobb lesz? — Van már egy-két srác más brigádokból, aki be­iratkozott — mondta Csapó. — Na látod, neked sem törik le a koronád. Pestre most ritkábban járt — csak akkor ment haza, amikor Krisztina is hazauta­zott a szüleihez, mert szeret­te a két öreget, és egyetlen lányuk volt. Egyszer Csapó elment vele, hazavitte a Fiat­tal, de nagyon rosszul érezte magát. Azért, persze, varázs­latosan viselkedett — a két öreg szeretettel nézett rá. De a látogatás után Csapó meg­fogadta, hogy nem megy el többet Krisztináékhoz. In­kább fölhajlott vasárnapon­ként Pestre, bár nem nagyon tudott mit kezdeni fönt. Egy ízben a Luxorban Etussal is üsszeakadt. Nagyon letört volt a lány. szinte öregnek tűnt, Csapót azonban úgy fo­gadta, mint régen. Örömmel, és természetesen nem kér­dezte, hol volt ilyen sokáig. Csapó sokáig faggatta, mi baja van — először azt hitte, őmiatta szomorú a lány —, aztán, bár nagyon nem akar­ta bevallani, mégis meglát­szott, hogy másról van szó,' Csapó végül kiszedte belőle, hogy pénzzavarban van, sür­gősen szüksége lenne ötezer forintra. — Nem vagy normális — mondta a férfi —, miért nem ezzel kezdted? — Tetőled nem akartam. Valahogy nem fair dolog. És \ megadni sem tudnám egyha­mar. Csapó hazarohant a pén­zért: „Majd megadod, ami­kor lesz miből” — mondta, és boldog volt, hogy segíthetett. Aztán elrobogott a Fiattal. Munkájában, mióta Krisz­tinát ismerte, több örömet ta­lált, nagy kilengésekre sem volt kedve, bár azért néha beruccant a városba egy presszósnőhöz. A többiekkel alig beszélt, mintha a Bíró iránt érzett neheztelés átra­gadt volna valamenn’yiükre. Azért mégis a fülébe jutott, hogy Bíróéknál zűr van, az asszony le akar lépni. Úgy kell a piszok állatnak — gondolta Csapó — belső tartás, tisztesség meg ilyen állatságok! Nekem is van bel­ső tartásom, tisztességesnek érzem magam. Csak éppen hülye nem vagyok! Ennyi az egész. Úgy kell a piszok ál­latnak. (Vnjyirj

Next

/
Thumbnails
Contents