Kelet-Magyarország, 1971. június (31. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-09 / 134. szám
fm. am™ v. fCPTET MAGTARrtT?.^^ f. elM Veszteséges tsz^ek Százötvenen odébbálltak A múlt évi gazdálkodásról zárszámadást készített 2442 termelőszövetkezet közül 519- nek volt — a szakemberek kifejezésével élve — pénzügyi egyensúlyhiánya. Az ilyen helyzetbe került tsz-ek nagy többsége, pontosan 393. veszteséges volt tavaly. A többi, tehát 126 nyereséggel zárta ugyan az évet, de alaphiánya támadt. A veszteségek és a hiányok összege együttvéve meghaladta a másfél milliárd forintot. Indokolt a kérdés, hogy mitől veszteséges egy tsz? Mi az oka annak, hogy nem működik gazdaságosan? Mielőtt erre válaszolnánk, feltétlenül szükséges hangsúlyoznunk, hogy a pénzügyi egyensúlyhiányos tsz-ek háromnegyed része, a veszteségeseknek pedig csaknem 80 százaléka az ár- és belvíz sújtotta nyolc megyére jut. Annak oka tehát, hogy tavaly az előző évinek majdnem hétszerese volt a pénzügyi hiány a tsz-ekben, kétségbevonhatatlanul a rendkívül súlyos elemi csapás, amely egy esztendővel ezelőtt érte az országot, mindenekelőtt a termelőszövetkezeteket. Ez azonban nem magyarázat minden veszteséges gazdálkodásra. Az 1963—1967 közötti évek átlagában 500 volt az akkor mérleghiányosnak nevezett tsz-ek száma. Azóta lényegesen csökkent ez a szám, 1969-ben már csak 129-et tett ki, de minden esztendőben tapasztalhatók voltak a szóban forgó gondok. S mindjárt hozzátehetjük, hogy előreláthatóan nem is szűnnek meg egyhamar. A veszteséges gazdálkodás legfőbb okai között első helyen a kedvezőtlen természeti, közgazdasági adottságok szerepelnek. Több száz tsz- ben sokkal nagyobb munkával és költséggel is jóval kisebb termelési eredményeket érnek el, mint az előnyösebb helyzetű közös gazdaságok. Az országnak azonban feltétlenül szüksége van az ilyen tsz-ekből származó árura is, mert anélkül zavarok támadnának a lakosság ellátásában és a kivitelben. Ez az egyik oka annak, hogy államunk továbbra is megkülönböztetett anyagi támogatást nyújt a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezeteknek. A másik pedig, hogy az állam enyhíteni akar az ott élő emberek foglalkoztatási gondjain, segíteni kívánja jobb megélhetésüket. Sokat számít természetesen az is, hogy több tsz költséges beruházásokba kezdett, s az valami miatt nem úgy sikerült, ahogyan szerették volna. Vannak, akik ezért ésszerűtlen beruházásoknak nevezik az ilyen befektetéseket. A dolog azonban nem ilyen egyszerű. Példa erre az egyik szövetkezet, ahol gondos mérlegelés, alapos számítások után határozták el a nagy beruházást. Előzetesen véleményt kértek és biztatást kaptak pénzügyi és más szakemberektől, a banktól is. A Labdázás 80 KISZ-lakással A múlt cv elején a KISZ városi bizottsága kéréssel fordult a városi tanácshoz: tegyék lehetővé, hogy újabb KISZ-lakások építésével járuljanak hozzá a fiatalok lakásgondjainak enyhítéséhez. A fiatalok kérését a tanács teljesítette és szeptember 17-én az építési és közlekedési osztály kiadta az elvi építési engedélyt a Körte és Sarkantyú utca által határolt területre. A KISZ lakóközösség tagjai az elvi engedély alapján megrendelték a négyszer húsz — összesen nyolcvan — lakás terveit a NYIRTERV-nél. A szóban forgó terület mellett az OTP is megkérte és meg is kapta 300 lakás építésére az engedélyt és ők is megrendelték a terveket: szintén a NYIRTERV-nél. örült a nyolcvan fiatal, amikor elkészültek a tervek, hiszen az előzetes megbeszélésekkor a lakások átadási határideje 1972 vége és 1973 eleje lett volna. Közben az történt ugyanis, hogy amikor a KISZ-kol- lektíva kivitelezési szerződést akart kötni a Szabolcs megyei Építőipari Vállalattal, akkor közölték velük: erre a területre már ők építenek, illetve ezt a területet kapták felvonulási területnek az épülő 300 OTP-lakás építéséhez. A KISZ-lakásokat csak azok átadása után tudják felépíteni, ami azt jelenti, hogy legkorábban is csak 1974-ben tudnák átadni a lakásokat. Nagy bosszúság ez azoknak, akik társultak a lakásépítkezéshez, mert nekik nem egy-két év, de egykét hónap is számít. Ráadásul így bosszantó, ahogy történt. Mert ugyanaz a tervező készítette el a KISZ- lakások tervét, aki ugyanazt a területet felvonulási területnek jelölte az OTP-lakások tervében és ugyanaz az építési osztály adta hozzá az engedélyt, amelyik hozzájárult a fiatalok építkezéséhez. Szerintünk ezt nem lehet csak a figyelmetlenség rovására irni! Balogh József Átadás előtt a nyíregyházi autóbusz-pályaudvar A Jókai téri új autóbuszpályaudvar hivatott a vidéki autóbuszforgalom lebonyolítására. A több, mint 6 millió forint értékű beruházás építési munkáit az ÉPSZER még március 31-re befejezte. Ezt követően került sor a Budapesti 22. sz. Volán Vállalat által szerelendő kocsiállás számjelzők, indító- lámpák, inditópult, utastájékoztató berendezések szereléseire, ami június 4-én befejeződött Jelenleg az épület belső szerelési munkái folynak, amit a Nyíregyházi Asztalosipari Ktsz végez. A Miskolci VIMELUX Vállalat a díszvilágítás szerelését végzi. Az autóbusz-pályaudvaron az Utasellátó Vállalat büfét rendez be. A fenti munkák elvégzése után, valamint a műszáki átadás-átvétel során tapasztalt hiányosságok pótlása után — reméljük hamarosan — sor kerül az autóbusz-pályaudvar átadására. Krízis után két évvel a Szabolcs Cipőgyárban beruházás ellenben — nem a tsz hibájából — sokáig elhúzódott és költségei is tetemesen megnőttek, szintén főként külső tényezők hatására. összefügg ezzel, s hasonló gondokkal az is, hogy a termelés fejlesztéséhez nélkülözhetetlen korszerűsítésekre, beruházásokra sokkal kevesebb a lehetőség, mint amennyire szükség lenne. Hite] sincs elegendő, s azok juthatnak hozzá, akik a legrövidebb idő alatt vállalják visszafizetését. Ez a helyzet olyan versengést szült, amely nemegyszer erőn felüli terhek vállalásához vezetett. Végeredményben tehát egyáltalán nem bizonyos, hogy helyesen tesszük, ha csak a tsz határain belül keressük és véljük felfedezni a pénzügyi nehézségek okait. Vannak olyan veszteségek is, amelyeket valóban helytelen, meggondolatlan, s termelőszövetkezeten belül meghozott döntés idézett elő. Ezekben az esetekben feltétlenül indokolt, hogy a következményekért anyagilag is, erkölcsileg is feleljenek a hiba elkövetői. Ilyenkor sem bizonyos azonban, hogy helyes és igazságos mindjárt a végső megoldáshoz, a vezetők felmentéséhez folyamodni. A gazdálkodás kockázattal jár. Ha minden félig sikerült, vagy sikertelen vállalkozás „fejvesztést” von maga után, akkor visszarettennek az emberek a kezdeményezéstől, a kockázat vállalásától. Néhány esetben megtörtént az is, hogy egyik-másik termelőszövetkezeti vezető önös érdekből, haszonlesésből vitte bele a szövetkezetei veszteséges vállalkozásba. Még ritkábban, de előfordult visz- szaélés, csalás is, ami persze nem termelőszövetkezeti specialitás. De ha csak egyetlenegy ilyen eset történik, akkor is helyénvaló a szigorú felelősségre vonás, a nem elnéző büntetés. Semmiféle kíméletet nem érdemelnek azok, akik lelkiismeretlenül bánnak a közösség vagyonával, pénzével, a maguk hasznáért kockáztatják a szövetkezet és a tagság boldogulását. Az e! mondottak on kívül i jó néhány tényező van még, ami szerepet játszik abban hogy veszteséges-e a tsz vagy nem. Remélhetően a sorra vett okok is elegendőek azonban annak bizonyítására, hogy miként a veszteséges állami vállalatok esetében, a tsz-ekkel kapcsolatban sem lenne helyes, ha felszínesen alkotnánk ítéletet, az összefüggések gondos mérlegelése Két éve volt a nagy krízis. — Megtörtént, hogy egész brigád kopogott, kérte a munkakönyvét, legfeljebb annyit mo »'.tak. mennek a biztosabb megélhetés után, ki a kátéeszhez, ki a gumigyárba. Mi tagadás, eléggé reménytelen helyzetbe került — jórészt önhibáján kívül — akkor a Szabolcs Cipőgyár, Mint derült égből villám- csapás, úgy érte őket, hogy a nagykereskedelmi vállalatok sorra visszamondták megrendeléseiket. A gazdasági reform utáni első „csatavesztést” őszintén a kollektíva elé tárták, s bár a többség részt vállalt a talpraállásból, jócskán akadtak megfutamo- dók is. Megtisztult légkörben Százötven ember „lépett ki” a pillanatnyi bizonytalanság láttán, ugyanennyi újjal kezdtek mindent elölről. Akik maradtak — és most már megragadtak — nem csupán a pénzt nézték. Az is fontos volt számukra, hogy jól érezzék magukat a várostól messze eső üzemben, ahol életük jelentős részét töltik. Mindenekelőtt munkát kellett adni az emberek keze alá, mert a gyárhoz kötődés legnagyobb ellensége a lézengés, az ácsorgás. Uj piacokat kerestek és találtak közvetlen értékesítéssel a kiskereskedelemben. a földművesszövetkezeteknél. Addig csak jórészt egyetlen fő terméket, az ünneplő férfi feketecipőt gyártották — ráadásul a terv- utasítás. a keretgazdálkodás tabujai szerint! — most ezen is változtattak. Hatvan partnernek — mondhatni — a szivárvány ismertebb színeinek valamennyijében modelleket készítettek, kínálták, — és a siker nem maradt el. Ezzel viszont kiütközött a legnagyobb gyári betegség, az elavult, félmechanikai termelés átka... Megírták az újságok, hogy a Szabolcs Cipőgyár „betört a világpiacra”, — de azt csak ők tudták, mibe került mindez. Kockáztattak, nem a pillanatnyi hasznot lesték, ha kellett, összébb húzták a nadrágszíjat. („Volt idő, amikor az exporttermelés miatt meg az öltözők egy részét is igénybe kellett vennünk, mert az időközben megkezdett. építkezés úgy haladt, mint a lucaszéke.”) Fejleszteni kellett az épületeket, a gépeket, — csakhogy miből? Jól jött a tanács iparfejlesztési segítsége, ehhez hozzátették a saját erőt, meg vették fel a különböző lejáratú hiteleket a banktól, s ha néha-néha valóságos Bábéinak is tűnt a környék, egyre világosabban kirajzolódott egy korszerűbb gyár képe. A szalag, s a „kemény- gallérosok^ Persze, így, ilyen ..simán" ez nem igaz. Például, amikor a szalagtermelést bevezették, többen zokon vették, hogy most már nincs annyi holt idő. Mások meg ferde szemmel néztek az új gépekre. — „Most tanulhatunk megint!” — s bizony akadt, aki emiatt fordított hátat a gyárnak. Az is nehezen képzelhető el, hogy amikor 30 fővel csökkentették az alkalmazottak — a „keménygallérosok” — létszámát, s a termelésbe irányították őket, valamennyien lelkesen üdvözölték ezt az intézkedést. De szükség volt az ilyen operációkra, s most már nem engedtek a huszonegyből! önmagukban ezek az intézkedések is eloszlatták a dolgozók bizonytalanságát, azért nem csupán erre alapozták a cipőgyárban a törzsgárda, a kellően felkészült szakemberek jelenlétét. Állami támogatás nélkül, saját kasszára kezdték képezni az ipari tanulókat, s olyan szokást honosítottak meg, ami még ritka üzemeinknél. A végzős tanulók — az idén számuk 71 — itt ballagnak a gyárban, körbejárják az üzemeket. s a munkatársak virággal. ajándékokkal halmozzák el őket, köszöntő beszéd hangzik el. ünnepi ebédet terítenek, s műszak után még a zene is felcsendül tiszteletükre a gyári nagyteremben. S aztán még valami: legutóbb, június első péntekjén a ballagás alkalmával 5 ezer forint értékű könyvet adott jutalomként, emlékként a friss szakembereknek a vállalat. Nem is vágyik el innen egyetlen tanuló sem. s a gyár — bár a létszámnövelés nem éppen olcsó mulatság újabban — valamennyi ifjú szakembert foglalkoztat, biztos megélhetést nyújt számukra. A munkások becsülése Nem ez az egyetlen családias vonás a cipőgyárban, ami otthonná formálja a repülőtér szomszédságában lévő üzemet. Az utóbbi kéthárom évben 11 szövetkezeti lakást kapott a gy. r. — ebből kilencet kétkezi, fizikai dolgozónak juttattak. Legutóbb 60 ezer forint kamatmentes hitelt adiak iiíhánv fizikai dolgozónak lakásépítésre, megvásároltak hat helyet a városi óvodaskeié- ban. A „Kiváló dolgozó” kitüntetést küencven százalékban a műhelyekben dolgozók kapják, ugyanilyen az arány az üdülőjegyek szétosztásánál. Van most már korszerű öltöző, rendes tisztálkodási helyiség. „Amikor műszak után mennek haza a lányok, az asszonyok, senki nem mondaná rájuk, hogy gyárból jönnek, olyan divatosan öltöznek.” Mert egyre inkább van is miből. Például a nők átlagkeresete a nehéz hónapok óta négy-ötszáz ío- rinttal emelkedett. Tetszik a dolgozóknak, hogy a bérszínvonalat itt nem jzemre-munkahelyre emelik, hanem célprémiumok által. (Legutóbb például az egyik művezető 5 pár cipő elmaradása miatt esett el . a jutalomtól.) A nyereségjutalom sem néhányak privilégiuma, legutóbb például 23 beosztott szakmunkást és ipari tanulót (!) részesítettek belőle. Munkaerőgond nélkül A-munkafegyelem is megtartó erő, — ha mindenkitől egyformán megkövetelik. Erre is van példa: zsebbe nyúlt már az osztályvezető is, ha hibát vétett, s fizetik a selej- tért a kártérítést a figyelmetlenek. Egyre ritkább az ilyen, mert átszervezéssel megszüntették a fejetlenséget, mindenki tudja, mi a feladata. Jellemző példa: itt a főmérnök nem az irodájában kezdi a napot, hanem körbejárja a munkatermeket, ku-' tatja, hol „szorít a cipő”. * a helyszínen intézkedik. Minden héten munkaprogram készül, részletesen rögzítik benne a legfontosabb tennivalókat. s így védik ki a meglepetéseket. A dolgozók látják, érzik mindezt, s nyugodtab- bán, nagyobb kedvvel végzik a munkájukat. Négyszázezer pár férficipő készül itt az idén majdcsak félszáz fazonban — 80 ezer pár a határon túlra. Egy bizonyos: munkaerőgond nem akadályozza most már a Szabolcs Cipőgyár jó hírét. Angyal Sándor nélkül. Sz. Cipin Lábnyomok A városka központjában üres térség tátongott, ami egyáltalán nem nyújtott él- vezhetö esztétikai látványt. Gidrek-gödrök tarkították, melyekben nyáron összegyűlt a szemét. Tavasszal és ősszel, összefüggő sártengerré vált az az egész térség. Éppen ezért, a városka vezetősége elhatározta, hogy itt is rendet teremt. El is planírozták a területet, beszórták fűmaggal. Központjában pedig virágoskertet létesítettek. Tiltó táblákat is raktak ki. „Fűre lépni, parkot taposni tilos!” A rend betartásával A-t bízták meg. Tavasszal a jó idővel együtt kizöldült a fű, kinyíltak a virágok. Am egyszer csak előáll a parkfelelős és jelent: — megszegetett a „Fűre lépni tilos!” határozat, és valamiféle lábnyomok találhatók a gyeppázsit földjén. — Az lehetetlen — hördültek fel felettesei — B, C, D. El is tódultak azonnal a helyszínre, hogy személyesen is meggyőződjenek a szabály- sértésről. És valóban! A zsenge gyeppázsitban határozottan kirajzolódott mindkét emberi láb jól felismerhető nyoma. — Felháborító! — dühöngtek a helyszínelők és javaslatot tettek egy széles körű bizottság létrehozására E, F, G, H, í, J szakértők bevonásával, akik tanulmányozzák az ügyet, és előterjesztéssel is élnek. A bizottság kiszállt a helyszínre, és a nyomok tanulmányozásánál megállapította, hogy nemcsak két lábtól származó nyomok találhatók, hanem legalább nyolctól. A szakértői bizottság véleményét rögzítették, amelyet nagyított fotókkal együtt megküldték K-nak, a főhatóság vezetőjének, valamint L és M-nek, a főhatóság vezetője helyetteseinek. Újabb helyszínelő bizottságok érkeztek a parkba, aminek eredményeként teljesen kitaposták mind a virágokat, mind a gyeppázsitot. Helyszínre érkezve a fő-főhatóság emberei azt a tényt is rögzítették. Hamarosan határozat született, melynek értelmében az egykori üres térségre, a későbbi virágoskert és gyepesített park területére nagygyűlést kell összehívni, hogy elejét vegyék a hasonló szabálysértéseknek, Sürgősen össze is ácsolták és kellően fel it díszítették a dísztribünt. A gyűlésre érkező O, Ó, öt, O, P. R, S, Sz, T, Ty, U, Ü, sikeresen ugrálták at a pocso- lyás gídreket, gödröket, amelyeket személy- és teherautók vágtak. A nagyobb pocsolyákon a hölgyeket ölben hordták át az emelvényhez. Az összegyűltek előtt Ü, a Zöldövezet Létesítő Tröszt vezetője tartott bevezető előadást, ezt V, az esztétika és etika docensének tárggyal kapcsolatos eszmefuttatása követte, amit 4 parkkarbantartás veterán szakértőjének ügy buzgalmától átfűtött lelkes szavai egészítettek ki. Az utolsó felszólaló előadását a kiadós zápor derékba szakította. Hogy aztán ki, hogy menekült hanyatt-homlok a gyűles színhelyéről valami védett helyre, azt elmondani nem tudom, mert a meghívottak körűi egyedül ÉN nem jelentem meg.
