Kelet-Magyarország, 1971. június (31. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-05 / 131. szám

1. «fläaf Kt5LET-MÄG Y ARORSZ A © tarn, június 1 Befejeződött az Atlanti Tanács nyári ülésszaka i A NATO miniszteri tanácsa pénteken megválasztotta Jo­seph Luns holland külügymi­nisztert a szervezet főtitkárá­nak és hivatalosan felkérte őt, hogy vegye át a tisztséget. Az eddigi NATO-főtitkár, az olasz Manlio Brosio, aki 1964 óta töltötte be a posztot, ok­tóber 1-ig marad hivatalában. Luns 18 éven keresztül volt Hollandia külügyminisztere. Tavaly szeptemberben jelen­tette be, hogy pályázik a NA­TO főtitkári tisztségére, jelölé­sével a NATO valamennyi tagállama egyetértett. A NATO miniszteri tanács kétnapos lisszaboni üléssza­kának befejezésével pénte­ken délután elfogadott és nyilvánosságra hozott záró­közlemény a kelet—nyugati tárgyalások kérdésében némi haladást mutat az Atlanti Ta­nács legutóbbi, tavaly de­cemberben Brüsszelben el­fogadott határozatához képest, bár most is időnyerésre való törekvés tapasztalható. A szocialista országoknak az európai biztonsági és együttműködési értekezlet megtartására tett javaslatá­val kapcsolatban a NATO-mi- niszterek továbbra is a Nyu- gat-Berlinről folyó négyha­talmi tárgyalások eredménye kimenetelétől teszik függővé, hogy a konferencia előkészíté­sében a kétoldalú akciókról megtörténjék az áttérés az előkészítés többoldalú sza­kaszára. Elhagytak azonban a brüsszeli közleményben sze­replő utalást az „egyéb tár­gyalások kedvező alakulásá­ról”. r A NATO miniszteri tanácsa — a közlemény szerint — elégedetten állapította meg azt is, hogy a Nyugat-Ber- lin kérdésében folyó négyha­talmi tárgyalások „aktívabb szakaszba léptek és az utób­bi hetekben haladást mutat­tak”. Ennek alapján remélik, hogy ezek a tanácskozások kedvező eredményhez vezet­hetnek. Ennek megfelelően megbízták az állandó taná­Záróközlemény a tanácskozásról csőt, hogy kísérje figyelem­mel e tárgyalások menetét és ha eljött az ideje, tegyen in­tézkedéseket a többoldalú tárgyalások megkezdésére. Az Atlanti Tanács lissza­boni ülése pozitívan fogadta Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának tbili­szi beszédében elhangzott ki­jelentéseit a Közép-Európá- ban elhelyezett fegyveres erők és fegyverzetek kölcsö­nös csökkentésére vonatkozó­an és elhatározta, hogy tájé­kozódni kell ebben a kérdés­ben a Szovjetuniónál és a Varsói Szerződés többi tagál­lamánál. A tájékozódó meg­beszéléseket a NATO miniszte­ri tanácsának egy, vagy több megbízottja végezheti. Hang­súlyozták, hogy ebben a té­mában, minél előbb át kíván­nak térni a konkrét tárgya­lásokra. Ezért elfogadták azt az amerikai javaslatot, hogy a NATO-országok külügymi­niszter-helyettesei vagy ma­gas rangú funkcionáriusai a közeljövőben ennek a meg­vizsgálására összeüljenek Brüsszelben. Figyelemre méltó, hogy az erről folytatódó tárgyalások­hoz nem szabtak meg semmi­féle előfeltételt. Kétségtelen tény viszont, hogy a NATO-miniszterek a fegyverek kölcsönös és meg­fogalmazásuk szerint „ki­egyensúlyozott” csökkenté­sére irányuló kelet—nyugati tárgyalásokat, az amerikai ál­láspontnak megfelelően kü­lönválasztották az európai biztonsági értekezlet kérdésé­től. A NATO-miniszterek szo­kás szerint áttekintették a nemzetközi helyzet több más problémáját is, így többek között üdvözölték a szovjet— amerikai SALT-tárgyaláso- kon Bécsben elért haladást. A NATO miniszteri taná­csának legközelebbi ülését ez év decemberében a szokások­nak megfelelően Brüsszelben ' tartják. Makariosz moszkvai programja Makariosz érsek, ciprusi eh nők pénteken a Fogadások Házában villásreggelit adott a Szovjetunió Legfelső Taná­csának elnöksége és a szovjet kormány tiszteletére. Nyikolaj Podgornij. a Legfel­ső Tanács elnökségének elnö­ke, Alekszej Koszigin, a mi­nisztertanács elnöke, és más hivatalos személyiségek vet­tek részt a villásreggelin. Ciprusi részről megjelent Szpirosz Kiprianu külügymi­niszter és Makariosz elnök kíséretének többi tagja. A baráti hangulatú villás­reggelin Makariosz érsek és Alekszej Koszigin mondott pohárköszöntőt. Makariosz elnök pénteken a Moszkvai Városi Tanácsnál találkozott Vlagyimir Pro- miszlowab a szovjet főváros polgármesterével. A ciprusi elnök nagy elis­meréssel nyilatkozott Moszkva városrendezési ter­veiről. Fogadás a Dél-vietnami Köztársaság nagykövetségén A Dél-vietnami Köztársa- saság Ideiglenes Forradalmi kormánya megalakulásának második évfordulója alkal­mából Dinh Ba Thi buda­pesti nagykövet péntek este fogadást adott a nagykövet­ségen. Megjelent a fogadá­son Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak elnöke, Nemes Dezső, a Politikai Főiskola rektora, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai, dr. Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhe­lyettese, Czinege Lajos ve­zérezredes. honvédelmi mi­niszter, Lázár György mun­kaügyi miniszter, Gyenes András és Katona István, az MSZMP Központi Bizottságá­nak osztályvezetői, dr. Be- resztóczy Miklós, az ország- gyűlés alelnöke, dr. László Andor államtitkár, a Magyar Nemzeti Bank elnöke. Marjai J ózsef külügyminiszter-he­lyettes, Bencsik István, a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsának főtitkára, dr. Rosta Endre, a Kulturális Kapcso­latok Intézetének elnöke, Harmati Sándor, a Magyar Szolidaritási Bizottság elnöke, továbbá a politikai, a gazda­sági, a társadalmi és a kultu­rális élet számos más is­mert személyisége. Ott volt a Budapesten akkreditált diplo­máciai képviseletek több ve­zetője és tagja. Befejeződtek 1 a magyar—román tárgyalások Bukarestből pénteken munkatalálkozóra került sor Vályi Péter, a magyar forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány elnökhelyettese, a ma­gyar—román gazdasági együttműködési vegyes kor­mánybizottság magyar tago­zatának elnöke és JosifBanc, a román minisztertanács el­nökhelyettese, a bizottság ro­mán tagozatának elnöke kö­zött A bizottság elnökei átte­kintették a magyar—román gazdasági és műszaki együtt­működés és kooperáció ak­tuális kérdéseit és megfelelő intézkedéseket hoztak a te­vékenység továbbfejlesztésé­nek ösztönzésére. Különös figyelmet fordítot­tak a termelési együttműkö­dés és szakosítás kölcsönös előnyöket biztosító területei­re, főként a gépipar, az elektronika és az elektro­technika, a kohászat, a vegy­ipar, a közlekedés terén és eszmecserét folytattak az idegenforgalom és a külke­reskedelem fejlesztéséről. Vályi Pétert pénteken dél­ben fogadta Gheorghe Radu- lescu miniszterelnök-helyet­tes. Martin Ferenc nagykövet pénteken ebédet adott Vályi Péter tiszteletére. Rövid bukaresti tartózko­dása után pénteken hazauta­zott Vályi Péter. Jordániái Az ammani rádió híradása szerint az ország északi kör­zeteiben élő Palesztinái geril­lák aknatüzet nyitottak a ki­rályi katonaság egységeire, és az egyórás tűzíharc után túsz­ként két katonát magukkal hurcoltak. A rádió beszámolt arról is, hogy az este folya­mán kézigránátokat dobtak a • Vadhat-menekülttábor kato­nai posztjaira. Az El Fatalh beiruti irodá­ja a kormánycsapatokra há­rította a felelősséget a fegy­veres incidensek kiprovoká- lásáért. Az iroda közlemé­nye szerint a királyi hadse­reg Észak-Jordániában, a ge­rillatámaszpontok közelében nagyszabású csapatösszevo­násokat hajt végre és a pa­Kínal—román tárgyalások Pekingben pénteken foly­tatta megbeszéléseit a Ceau- sascu vezette román párt- és kormányküldöttség, valamint jelentés lesztinai ellenállási mozga­lommal való „végső leszámo­lásra” készük Husszein jordániai uralko­dó a szélsőjobboldali A1 Amal című lapnak adott nyilatko­zatában pénteken kijelentet­te, attól tart, hogy Egyiptom esetleg különbekét köt Izra­ellel és közben nem veszi fi­gyelembe a megszállt jordá­niai területek visszaadáséra vonatkozó követeléseket. Aggodalmait a Szuezi-csa- toma megnyitása körüli dip­lomáciai kötélhúzásáéi indo­kolja. Husszein nyilatkozatában kifejtette. elképzelhetőnek tart kisebb határrnódositáso­kai, de azok érinthetik Jeru­zsálem státusát. a Csou En-laj vezette kínai párt- és kormányküldöttség. A találkozó szívélyes légkörben zajlott le. KOMMENTÁR Huszonnégy óra Monsieur Duval pénteken se nem továbbított, sem nem kapott levelet, egyetlen hi­vatali ügyét sem tudta el­intézni, vagy ha netán őma- ga a hivatalnok: egyetlen ügyfél dolgát sem intézte el. Talán csak Monsieur Duval gyermeke fogadta örömmel ezt a pénteki napot, mert esetleg éppen abba az iskolá­ba jár, amely pénteken — mint a legtöbb francia iskola egyébként — szünetet tartott. 24 órás sztrájk kezdődött Franciaországban pénteken reggel: több, mint kétmillió közalkalmazott szüntette be a munkát. , A közalkalmazot­tak különböző szakszerveze­tei ugyan már régen folytat­ják béremelést követelő tár­gyalásaikat a kormánnyal, de ezek olykor félbeszakadnak. Máskor meg a másik tárgyaló fél alig mutat hajlandóságot a munkavállalók problémái­nak megértésére. Ezért, fi­gyelmeztetésképpen került sor csütörtökön a 24 órás sztrájkra. Franciaországban szüntele­nül emelkednek az árak. Emlékezünk azokra a drá­mai hetekre 1968 májusában és júniusában, amikor az egész ország megmozdult, s olyan erőset ütött (a sztrájk angol szó, eredeti jelentése: ütés), hogy a munkaadók mindenütt meghátrálni vol­tak kénytelenek, komoly en­gedményeket tettek a mun­kavállalóknak. De hol van már a tavalyi hó, illetve a 68 júniusi árszint! Azóta három év telt el és az inflá­ciós tendencia, pontosabban: az áremelkedés olyan roha­HoIIai Imre nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról) — A Japánban tett látoga­tásunk előzménye, hogy két külügyminiszter-htelí’etjbs. járt nálunk .konzultációs céllal. Megbeszéléseink során első­sorban a nemzetközi helyze­tet tekintettük át, továbbá megvizsgáltuk a két ország közötti kapcsolatok tovább­fejlesztésének lehetőségeit, különösen gazdasági téren, ér­dekes és értékes tapasztala­tokat szereztünk a többi or­szágban : Nepálban, Burmá­ban, Malaysiában és Singa- pore-bam. — összegezve: csaknem öt­hetes külföldi utunk során majdnem 40 ezer kilométert tettünk meg, s azzal a jó ér­zéssel térhettünk haza, hogy a meglátogatott országok mindegyikében megvan a készség az együttműködésre hazánkkal. Számos elgondo­lás, konkrét javaslat is felme­rült arra, hogy hogyan épít­mos, hogy semmissé, elavuld tá tette az akkor kivívott eredményeket. Éppen a 24 órás sztrájk napján, pénteken foglalkozott a Francia Kommunista Párt központi napilapja, az Huma- nité azzal, hogy az elmúlt napokban Pompidou elnök sorozatos tanácskozásokat folytatott a francia hadsereg vezetőivel. Debré hadügy* miniszter pedig hangsúlyoz­ta: a francia stratégia alapkö­ve továbbra is a nukleáris fegyver. Az összefüggés vilá­gos: Franciaország ismét nö­velni akarja katonai kiadá­sait, különösen a legtöbb pénzt felemésztő nukleáris fegyverek költségvetését. ■ Van értelme? — kérdezi a lap. Hiszen Franciaország teljes nukleáris kapacitása — óriási pénzügyi erőfeszítései* árán — még 1975-re is ösz- szesen csak 40 megatonna lesz, mindössze annyi, ameny- nyit jelenleg, 1971-ben, egyet­lenegy amerikai vagy szövő­jét interkontinentális atomraj kéta képvisel. Hozzáfűzhetjük: ha a kato-í nai kiadások állandó fokozó­dása helyett inkább e költ* ségek csökkentését határoz-* nák el, ezzel nemcsak az áh* talános európai béke és bia-j tonság ügyét mozdítanák je^ ientősen előbbre, hanem táv Ián. a pénteken 24 órái» sztrájkba lépett kétmillió közalkalmazott és a sok millió többi magánalkalmazott meg­élhetési gondjain, az áremel­kedések tükrében jogos bér- követelésein is könnyebbem leshetne segíteni. sük tovább kapcs alata mkaí Jószolgálati küldöttségünké* mindenütt igen szívélyesen fogadták, s az országok több­ségében személyesen is találj koztunk a legmagasabb szín­tű állami vezetőkkel. Utunk során örömmel tapasztaltuk, hogy a meglátogatott távoli országokban kitűnő .követe­ink'’ vannak: azok a miagyas szakemberek, akik a gazda­ság legkülönbözőbb területein munkálkodnak, s értékes se­gítséget nyújtanak ezekneáí az országoknak a tudományos, műszaki és egyéb problémák megoldásához. Lelküsmeretes, odaadó munkájuk, nagy fel- j készültségük, s eredménye« tevékenységük tovább öreg­bíti a magyar szakemberek jó hírnevét, s hasznos hozzájá­rulást jelent hazánk és a tá­voli országok közötti kapcso­latok szorosabbá fű­zéséhez — fejezte be nyilat­kozatát Hollai Imre. Lázár Ervin: Zuhanórepülés 11. KISREGÉNY Bíró tökéletesen manőve­rezett, automatikusan, mint egy nagyon finom műszer, zökkenőmentesen fogtak ta­lajt, aztán a gép leállt. Csak ott jutott eszébe, hogy repü­lővel kellene menni — egy óra múlva Budaörsön lenné­nek. „Repüljünk föl” — mondta — „A górék biztos megér­tik...” Bíró nem szólt, csak a fejét rázta s már ugrott is ki a gépből. Sietve mentek a puszta felé, majdnem futot­tak a Fiatig. Száznegyvennel ment, a nagyobb fékezéseknél Bíró előrebukott, de sohasem kop- pant a szélvédő üvegnek, mert kezét már korábban automatikusan a műszerfal­nak feszítette, görcsösen, mintha védekezne a feléje futó tájjal szemben. Máskor, ha Bíró a kocsijában ült, sohasem szokott így szágul­dozni, mert Bíró nem sze­rette a száguldozást. Nem mintha félt volna, csak ép­pen értelmetlennek tartotta. Csapó nevetett. de azért mindig lassabban és megfon­toltabban vezetett, ba Bíró vele volt. És elég gyakran utaztak így együtt. Nem tud­ni miért, ezeket az utakat Csapó nagyon szerette. Ez azonban más út volt, most Bíró nem szólt egy szót sem, és Csapó sem tett megjegyzéseket a megelőzött kocsikra és vezetőikre. A kórházban mindjárt fel­engedték őket. Csapót kínos idegesség fogta el, ahogy ott lépkedett fél lépéssel a ba­rátja után, már előre irtózott a jelenettől, ami a fehér ágyas, gyógyszerszagú kórte­remben fogadja. A kisfiú nem ismerte meg az apját, tág pupillájú, tá­volba néző szem csillogott az ösztövér kis arcban. Csapó szívét hirtelen riadt, keserű szánalom rántotta össze, az ajtóban állt, Bíró háta mö­gött, nem láthatta a férfi ar­cát Nekifeszítette a hátát az ajtófélfának. Aztán Bíróné arcára tévedt a tekintete. Hirtelen megfoghatatiannak érezte, hogy a nők ilyen alkal­makkor is kifestik magukat s most már valami súlyos bánat is a mellére telepe­dett. Amikor a nő zokogva férje nyakába csimpaszko­dott, nem bírta tovább — ki­fordult a kórteremből. Kint a folyosón arcát az ablaküveghez szorította, gör- nyedten állt sokáig. Nem is vette észre, hogyan került melléje a kék bóbitás kis ápolónő, csak akkor fordult feléje, amikor megfogta a karját. „Rosszul van?” — kérdezte a lány, Csapó fel­egyenesedett, érdeklődr e né­zett rá, elmosolyodott, jobb kézzel megsimogatta a lány arcát és azt mondta: „Hű, de csinos vagy.” A lány egy da­rabig értetlenül nézett rá, aztán elmosolyodott, megbo- csátó-kedvesen csóválta a fe­jét és továbbment. Csapó utánanézett. Formás lába volt,a lánynak. Egy pillanatig sem maradt az ablaknál, kusza érzések lepték meg, elindult, lesza­ladt a lépcsőn, kezével végig­zongorázott a korlát rácsain, mikor kilépett a kórház ka­puján úgy érezte, súlyos ter­hektől szabadult meg. Aztán beült a Fiatba és elrobogott. Hosszú ideig céltalanul kó­száld a városban, lekötötte figyelmét a nagy forgalom, a vezetés. Egyedül érezte ma­gát, úgy érezte, ez a kórházi jelenet kizárta öt valamiből Nevetséges — mégis néha idillnek érezte ezt a kórházi jelenetet — olyannak, ami­ben neki már soha sem lehel része. És ezért lelkifurdalást érzett. Akkor már bejárta s Gellérthegyet, végigrohant a Ferihegyi reptérre vezető gyorsjáratú úton — egy Opel Capitänne! versenyzett, köl­csönös előzéseik fölértek egy- egy öngyilkossági kísérlettel. Az Erzsébet-hídnál leállí­totta a kocsit, gyalog ócsor- gott egy darabig a Duna-par- ton. Aztán fölhívta Etust. Ne­vetett magában — miért pont Etust hívja ilyenkor. Klasszul lehet neki panasz­kodni — gondolta. Azazhogy következmények nélkül. A nők a panaszkodást gyakran vallomásnak fogják fél, s kis idő múlva jogot formálnak a panaszkodóra. Néhány férfi éppen ezért is panaszkodik. Btus talán sze­rette Csapót — ezt a férfi so­hasem döntötte el magában, nem tudta eldönteni, s talán nem is akarta. Mindenesetre ha Cáaüó Pestre jött és fel­hívta Etust, a lány azonnal le­mondta programjait, még ak­kor is, ha később ebből kel­lemetlenségei származhattak — és ment Csapóhoz. Kérhe­tett tőle bármit — a zokni­mosástól a szeretkezésig — Etus készséggel teljesítette. A barátnői sokat molesztálták Csapó miatt, a háta mögött ki is nevették. „Soha sem veszlek el, ha az a célod, ak­kor nagy ívben kerülj el” — mondta neki Csapó. Etus csak mosolygott, s azt mondta. „Hülye vagy, éppen én aka­rok férjhez menni!” És való­ban, úgy látszott, semmit nem akart Csapótól. „Ha van az életemben két jó nap, ak­kor azt már soha senki el nem veheti tőlem. És te spe­cial nagyon jó napokat tudsz nekem szerezni.” Persze Etus nem volt apá­ca — a másoktól szerzett „jó napokat” sem vetette meg. Amikor Csapó megtudta, hogy a lány másokkal is le­fekszik, elképedt egy kicsit, a hiúságát is sértette — aztán megnyugodott: így jó ez, így legalább akármi történik, nem kell érte lelkii&meret- furdalást éreznem. Ecus soha nem kért Csapó­tól semmit, — ebben talán csak egyetlen kivétel volt: néha, amikor Csapó meglá­togatta őt, arra kérte, mié radjon még. A férfi ilyenkor megdühödött: „Mit tartóz­tatsz?” — mondta ingerülten,1 De amikor egyszer aztán nem szólt neki a lány, az rosszul esett. Etus bent volt a munkahe­lyén — egy hetedik kerületi fodrászatban dolgozott, kitű­nően keresett —, megbeszélj I ték a találkát. — Menjünk hozzám —* mondta a kocsiban Csapó — nem árt, ha néha kiszellőzte­tem azt a rohadt lakást. A Belgrad rakparton la-í kott, az ablakból a Dunára lehetett látni. Az előszobában egy lap meg egy levél feküdt a sző­nyegen. Csapó előbb a kér peslapot nézegette. — Nairobi — mondta. — Ki írta? — kérdezte * lány. — Karcsi. — Még mindig a Luftban-; sánál van? — Nem, már fél éve egf afrikai postagéppel jár. Va­lami kis vacak kétfedelűvel. Azt írja, ez jobb. Embersza­básúbb, mint a Constellation. A lap sarkával szakította fel a levél borítékát. — Hát ez? — kérdezte Etus. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents