Kelet-Magyarország, 1971. június (31. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-23 / 146. szám

wn. fínfw 3S. KELET-MAGYARORSZÄ« Ellenőrzés a termelőszövetkezetekben Hadd idézzek néhány mon­datot az egyik termelőszövet­kezet ellenőrző bizottsági el­nökének közgyűlési felszólalá­sából: „Az sem volt jó dolog, amikor szövetkezetünkbe na­ponta érkeztek az ellenőrök, revizorok a minisztériumból, a megyétől, a járási, községi tanácstól. Ez a sokféle ellen­őrzés bizonytalanná tett ben­nünket, sértette gazda-önérze­tünket. De az sem okoz nagyobb biztonságot, amit ma az ellenőrzésben tapaszta­lunk. Én, mint az ellenőrző bizottság elnöke, elismerem, hogy a mulasztások, a közös tulajdon elleni vétségek több­ségét elkerülhettük volna, ha nem hanyagoljuk el az ellen­őrzést és a felelősségre vo­nást.” A termelőszövetkezet a tag­ságé. Egy-egy közösség önál­lóan, a maga felelősségére gazdálkodik. A tsz-szövetsé- gek revizori csoportjain kívül elsősorban a szövetkezeti el­lenőrző bizottságokra vár a feladat, hogy a tagság szeme­ként tevékenykedjenek. Ott legyenek mindenütt, ahol mu­lasztás, visszaélés tapasztal­ható, és ne a megalkuvás, hanem a felelősségteljes szi­gor jellemezze munkájukat. A legtöbb tsz-ben már élnek is a szigor és a felelősségre vonás eszközével. Nem tűrik a laza­ságot, a lógást, a rossz mun­kát, megbüntetik a közös va­gyon dézsmálőit. A jől műkö­dő ellenőrző bizottságok mun­kájára azonban mégsem az ítéletek igazságos volta a legjellemzőbb. Inkább az előrelátás. A bajok meg­előzésére való törekvés. Az a szándék, hogy idejében beavatkozzanak, s a bajok megelőzésével elkerül­jék az ítélkezést. így ellen­őrizni természetesen csak ott lehet, ahol rend van, ahol minden ember előtt világos a feladata, s meghatározott a hatásköre és a felelőssége. Ahol mindenki tudja, hogy egy-egy tábláért, egy-egy is­tálló jószágaiért, a közös va­gyon egy meghatározott da­rabjáért ki a felelős. Kinek kell a hátát tartania az érté­kek pusztulása, károsodása esetén. De még az ilyen meg­határozott rendben, áttekint­hető szervezettségben is ne­héz és felelősségteljes feladat az ellenőrző bizottság munká­ja. Jelentős emberi, elvi szi­lárdságot, bátorságot kí­ván a bizottság tagjai­tól. Válogatás nélkül, jóbará­tot, rokont, felettest nem kí­mélve kell gyakorolniuk a jogot, amelyet a tagság rájuk ruházott. Hiszen az ellenőrzés­nek, a felelősségre vonásnak csak akkor van erkölcsi alap­ja és megfelelő hatása, ha a szigor mindenkire egyformán vonatkozik. Ha az elnök vagy a főkönyvelő mulasztását, helytelen magatartását épp oly nyíltan és határozottan fe­di fel az ellenőrzés, mint a ra­kodóét, vagy a gyalogmunká- sét. Az ellenőrzés hatékonysá­ga a folyamatosságban, a nap­ról napra megújuló éberség­ben rejlik. A kampányszerű rajtaütés legtöbbször eső után köpönyeg. S ami a legnagyobb baja, kizárja a legfontosabbat, a megelőzés lehetőségét. Ezért kell az ellenőrző bizottság tag­jainak mindig, mindenre, ál­landóan odafigyelniük. Ne eresszék el a fülük mel­lett a figyelmeztetése­ket, a véleményeket, ész­revételeket. Ne rakják eleve fontossági sorrendbe a tagság jelzéseit, hiszen csak a gon­dos utánjárás döntheti el, hogy mi a fontos és mi nem. S ha a tsz a tagságé, a tag­ság a gazda, altkor nyilvánva­ló, hogy az ellenőrzés nem csupán a néhány tagú ellenőr­ző bizottság joga, hanem az egész közösségé. S nemcsak jog, hanem kötelesség is. A szocialista közösségben elemi kötelessége mindenkinek ön­magát és társait tárgyilagosan ellenőrizni. Elnézés, részrehaj­lás nélkül. Hogy a közös való­ban közös lehessen és min­denki úgy részeljen a javak­ból, s a megbecsülésből, aho­gyan megérdemli. Kckcsdi Gyula Pénz van, kivitelező — nincs é Újjáépítési gondok Fehérgyarmaton Az 1970-es Tisza—Számos­közi árvíz nem kimélte a ma­gasabb fekvésű Fehérgyarma­tot sem. Akkor jött a víz, amikor a község fokozatosan haladt előre a fejlődés létrá­ján. s talán a megye legrende- zettebb települései közé tarto­zott. Azokban a májusi na­pokban lakóházak dőltek ösz- sze, iskolák, óvodák, bölcső­dék és más intézmények ron­gálódtak meg. Ma ez már a múlt. A tervek szerint öt év múlva egy városias arcú járá­si székhely fogadja az ide lá­togató idegent, s nyoma sem lesz az árvíz pusztításának. Új központ A következő öt évben 110 millió forintot fordítanak Fe­hérgyarmaton az újjáépíté­sekre. A tervek szerint új községközpont kialakításához kezdenek hozzá. Az árvíz időpontjáról elnevezett Május 14 téren építik fel a község centrumát. Ide fog épülni az alsófokú oktatási központ, amely egy 180 személyes di­ákotthonból, egy 8 tantermes iskolából, egy 50 személyes óvodából és egy 40 személyes bölcsődéből áll majd. (Ezen­kívül új óvoda és bölcsőde épül a Lenin úton, amelynek kivitelezője az építő és szerelő vállalat. Az alapozást még az idén megkezdik, s a létesít­ményt jövőre adják át rendel­tetésének.) Az árvíz idején megrongá­lódott orvosi lakások helyett két újat építenek. Az egyik építése befejezés előtt áll, a tanácsi költségvetési üzem dolgozói az utolsó simításokat végzik az épületen. A másik emeletes lakást a Május 14 térre tervezik, ennek most készítik a tervdokumentáció­ját. A Május 14 tér kereskedel mi hálózatát elsősorban azaz üz meltető vállalatok építil ki. Az ÁFÉSZ több szintes szállodát építtet, amely 12 millió forintos beruházással készül. Az idén már hozzá is kezdenek építéséhez, s a jövő évben adják át a 30 személy részére készülő szállodát. A MÉK és a tejipari vállalat egy-egy zöldség- és tejboltot építtet, amelyet szintén a jo­jó évben adnak át. A tér lakásépítési program­jából a 192 lakásos tömbépü­let emelkedik ki. Az emeletes házak mellett két irodaház is épül a SZAVICSAV-nak és a tsz-közi vállalkozásnak, vala­mint egy 100 személyes mun­kásszálló a közúti építő válla­latnak. A Május 14 tér kiépü­lésével 1975 végére Fehér- gyarmat impozáns centruma lesz. é Ut- és csatorna* hálózat Az újjáépítésben a legtöbb gondot az út- és a szennyvíz- hálózat építése jelenti a köz­ség vezetőinek. Az árvíz után az utak ágya elázott, nem bírta a nagy megterhelést, s ma már balesetveszélyes Fe­hérgyarmaton és környékén közlekedni. A balesetveszély mellett az idei jónak ígérkező termés betakarítását is veszé­lyeztetik a kátyus, megrepe­dezett utak. Gyors segítségre lenne szükség, hogy legalább ideiglenesen a betakarítás előtt helyrehoznák az utakat. Tudják a község vezetői is, hogy ez pluszkiadást jelent az útépítőknek, mert itt halad majd keresztül a felújított be- regdaróci nemzetközi út, de ez csak később épül Gyarmaton. Addig is valami megoldást kellene keresni. Nem jobb az árvízkárosul­taknak épült utca lakóinak sem. A sáros úton szinte lehe­tetlen járni, bár ennek az út­nak az idén már kész kellene lenni. A Debreceni Útépítő Vállalat azonban, aki a kivite­lezést vállalta, abbahagyta a munkát, mert a sártól nem tudtak dolgozni. Akkor no­vember volt, most június. Nincs sár, lehetne dolgozni, de nincs kivitelező (?!). A ta­nács nem nézi ölbe tett kézzel a sáros utat, új járdát épít aját erőből. De ez csak fél­megoldás. A szennyvízhálózat gerinc­vezetékét megépítették, de a szennyvízderítő még nem készült el. Ideiglenesen a kór­ház derítőjére kapcsolták a hálózatot, de itt esős idő ese­tén az alagsorban feljön a szennyvíz, egészségtelen, fő­leg a gyógyulni akaró bete­gek számára. Gyors segítségre lenne szükség, mert ha nem változik a helyzet, a kórházat be is zárhatják a-szennyvíz miatt. Kivitelező kerestetik... Nemcsak Gyarmaton... Egy városiasodé község épí­tését gátolják ezek a hiányos­ságok. Pénz van, kivitelező nincs. Tudják a községben is, hogy az árvíz után felmérhe­tetlen az a segítség, amelyet a társadalomtól kaptak. De to­vábbi segítségre van szükség, hiszen egyedül még nem tud­nak talpra állni ezek a közsé­gek. Nemcsak Fehérgyarma­ton jelent nehézséget kivitele­zőt keresni, hanem minden árvízkárosult községben. Újabb összefogásra van szük­ség', vagy talán újabb KISZ építőtáborok szervezésére, hogy a tavaly példamutatóan dolgozó fiatalok továbbra is segítsék az újjáépítést. B. D. Haí megállóra Nyíregyházától Orosi utak, utasok Ha itt vasárnap délután felöltöznek a lányok, nem a mozi előtt korzóznak a fő­utcán, mint a legtöbb sza­bolcsi faluban. Buszra száll­nak. a műúton a hatodik megálló már Nyíregyháza, ott ülnek be kávéra az ..Omniába”, vagy egy átszál­lással pillanatok alatt a sós­tói strandon lehetnek... Ne­vezhetjük kivételes helyzet­nek is: ezt a falut kőjárda — néhány kilométeren kígyózó kerékpárút — köti össze a megyeszékhellyel. — És hogyan élnek hét­köznap az itteni emberek? Akik a városba járnak — Felemásan. A felnőttek jó része benn a városban dol­gozik, az asszonyok, a lá­nyok a konzervgyárban meg az almatárolóban, a férfiak leginkább az építőiparban vagy a gépjavítónál. Ha ha­zajönnek műszak után, vagy a hét végén, beállnak az öregeik földjébe, ami a szü­lők nevén van. de a fiatalok látják inkább hasznát Itt ugyanis nincs téesz, csak szakszövetkezet, teli öregek­kel. 50—70 közöttiekkel. A fiatalok eljárnak, az idősek nem bírják a földmunkát, az idén már több, mint félezer holdat ajánlottak fel a szak- szövetkezetnek... Ez hát Oros, itt a megye­székhely tőszomszédságában, „közel a tűzhöz”, 5183 lako­sával. Még pontosabban: a lakosságnak csak a kéthar­mada él az ezer holdnyi fa- luközpontban, a többi a szét­szórt tanyatelepülésen la­kik. Nagyszállás-. Nyírjes-, Kőlapos- és Világos-tanyák közigazgatásilag Őröshöz kö­tődnek, viszont gazdaságilag egyrészt Nyíregyháza város­hoz, másrészt a nagykállói járáshoz. Bonyolítja a hely­zetet. hogy egyik-másik na­gyobb tanyatelepülésüket csak Nyíregyházán keresztül lehet elérni, — dűlőutak esős időben járhatatlanok. Sokan mondják: jó az oro- siaknak, hiszen félig város­lakók, esténként még szín­házba is járhatnak, reggel öttől este tizenegyig órán­ként, másfélóránként érke­zik. indul a busz: ha valami jobb holmit akarnak venni, nyolc forintba se kerül a re­túrjegy. s megjárják Nyír­egyházát. Ez mind így igaz, de nem teljes. Az orosiak — mond­hatni — ma már jobban a városból élnek, onnan szár­mazik a legtöbb család jöve­delme. de otthonuknak még­iscsak Orost tekintik, ahol jó megpihenni a napi munka után, s ahol a szép porták körül lévő kertekben hasz­nosan kikapcsolódhatnak. — Igaz, hogy közel a vá­ros, de nem utazgathatunk fűszerért, kenyérért meg más napi dologért a városba. Vannak szükségletek, igé­nyek, amit helyben kellene jobban kielégíteni. Aki így méltatlankodik, invitál, nézzem csak meg mi van a mellékutcán a maszek péksék előtt. „Egymás hegyén hátán tola­kodnak az emberek a friss kenyérért.” Ami igaz, igaz: tüleked­nek a ropogós óriáscipókért, s egyesek esküsznek rá, ilyen finomat még a város­ban sem kapni. ZVe panaszkodjanak... A tanácstitkárasszonytól hallom: — Van itt bolt, négy is, de korszerűtlenek. Hiába kértük korábban, hogy épít­sen a szövetkezet, az volt a valasz. hogy itt vagyunk a város szájában, ne panasz­kodjunk. Végre tíz évi sirán­kozás után már készülnek egy szép ABC-áruház tervei, kétmilliónál is többe kerül, s ha megépül, lehetőség nyí­lik egy étterem kialakításá­ra. Akkor már majd — vár­hatóan — kevesebb tömött szatyorral utaznak haza a városból az orosiak, ami ma még általános jelenség a délutáni járaton. Túlzás volna azt állítani, hogy innen rendszeresen el­járnak a városi színházba az emberek. Sokhelyütt van ma már televízió, szélesvásznú á falu mozija, van két orvosi körzetük, óvodájuk, iskolai napközijük. Nincs viszont elegendő és jó iskolai tanter­mük, az anyatelepülés nyolc tanterméből négyet nyugod­tan szükségteremnek lehet tekinteni. A falu művelődési terméről — ahol mégiscsak családiasabban összegyűl­hetnének — legszívesebben hallgatnak, mert annyira rossz, avult. Itt is kevés a falu fejlesztési pénze, s mi­ként újabban sokhelyütt, Oroson is arra költik jóré­szét, hogy járda épüljön a házak elé. Azért a nemrég megvá­lasztott 47 tagú tanácsnak kellemesebb gondjai is van­nak. Maguk sem hitték pél­dául. hogy olyan nagy lesz a városiak érdeklődése azok iránt a kétszázöles hétvégi telkek iránt, melyiket a kö­zelmúltban parcelláztak a nyíregyházi műút mentén. A 251 parcellára több, min# háromszoros volt a túljelent­kezés. Amit érte kapna«, művelődési házra költi a ta­nács. Sőt: jött a posta, meg a KISZ, ők is társulnak, s igy már egy valóságos kt* kombinátot lehet tető alá hozni a falu központi helyén. A felparcellázott zártkertben — ahol mellesleg villany is van — az ÁFÉSZ új vegyes­boltot kíván építeni, ami jól jön az arra közel lakóknak is. Hagytak elegendő te­rületet a szomszédos feny­veserdőnél is, ahová sörker­tet, vendéglőt „álmodnak” a földművesszóvetkezetiek. Holnapi tervek Megoldódik az iskolagond is: 1973-ban új négytantermes épül. Ezt megelőzően készül el a Nyírj est a községköz- ponttal összekötő új út, s ez­által Nagyszállás is „köze­lebb kerül” Őröshöz. „Közel a tűzhöz" — a me­gyeszékhelyhez — elég so­káig nem éppen irigylésre méltó volt tartozni, mondják az orosiak. Mellettük min­dig csak elhúztak a vidékre induló gépkocsik. Most — a jelek erre mutatnak — Oros is kilép a megyeszékhely ár­nyékából. Angyal Sándor NYÍREGYHÁZA ÉSZAKI LAKÓTELEPEN 600 HÁZGYÁRI LAKÁS ÉPÍTÉSÉN DOLGOZIK AZ ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT. AZ ELSŐ LAKÁSOK A:ADÁSÁRA AUGUSZTUS VÉGÉN KERÜL SOR. (ELEK EMIL FELV.) JEGYZET Bevált Az a jó hivatal, amelyik észrevétlenül működik. Ilyen a Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács Tájékoztató Irodája. 1968. szeptemberében nyitot­ták meg, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának egy ré­gebbi utasítása éi’telmében. Nem sokat hallunk róla. Pedig fennállása közel há­rom éve alatt sok ezer ügyes­bajos állampolgárnak segített megtalálni az ügyintézőt, meggyorsítani az eljárást, vagy fellebbezni egy helyte­len határozat ellen. Sok dicséretet kapott szak­mai körökben ez az irodai Nemcsak jól tájékozottan fo­gadja panaszosait, hívja ba a folyosón csellengő, tanács­talan állampolgárt, hanem állandó statisztikát is ké­szít arról, milyen ügyekkel kapcsolatosan több a pa­nasz. Magyarán; az állam- igazgatási munka melyik szektorában szorít a cipő. (Változatlanul az építési ügyek vezetnek.) A Minisztertanács tanácsi szerveinek osztálya és or­szágos vezetők is megállapí­tották már, hogy az ország­ban először létrehozott ilyen intézmény működése nagyon hasznos. Segít következteté­seket levonni a tanácsi mun­ka korszerűsítésére. Talán csak a budapesti VII. kerü­letben működő hasonló intézmény szintén kitűnő munkája hasonlítható össze vele. Mivel Ángyán Zoltánnak, az iroda vezetőjének pontos statisztikái egyúttal a taná­csi munka színvonalának is mércéi megyénkben, öröm­mel állapítjuk meg. hogy az elmúlt évi azonos dátumig az irodában panaszkodó 1210 panaszos helyett' idén június közepéig mindössze 680 ügy­fele volt a tájékoztató irodá- ,nak. Tehát a csellengő ügy­felek és a panaszok száma közei a felére csökkent. A két szám egymás mellé téte­lével örvendetesen mérni le­het az államigazgatási mun­ka javulását, amiben nyilván nagyon sok részük van az új nagyközségeknek, a falu­ra ment új igazgatási szak­embereknek. Vagyis annak hogy az állampolgárok ügyét most már zömmel lakóhelyük közvetlen közelében intézik el. És ez volt a cél. cl w. a

Next

/
Thumbnails
Contents