Kelet-Magyarország, 1971. június (31. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-02 / 128. szám
mi; flftfl» r: KELET-MÄGfARORSZA 9 f. mm' Jó munka yolt Közvélemény-kutatással felér Lejárt az egyenlősdinek Négy cs fél ezer ember javaslata a lelső lisza-vitléki erdőgazdaságnál Minden BNV után féltések a kérdést: sikeres volt-e vagy sem. S : a kérdésre általában mindig igennel felelnek. Most is csak azt tudjuk mondani: ez az idei 1971. évi Budapesti Nemzetközi Vásár igencsak sikeres volt, s rögtön meg is mondjuk, miért. Sikeres volt a vásár legalábbis négy szempontból. Először azért, mert tovább szélesedtek hazánk kereske- delmi-gazdasági-ü^leti kapcsolatai. A vásáron 36 ország vett részt. Élénk üzleti pezsgés levegőjében szakemberek cserélték ki tapasztalataikat, külhoniak belföldiekkel találkoztak, megnézték, értékelték egymás produktumait, tanultak, látókörüket szélesítették. A lapok, a rádió, a tévé rendszeresen beszámolt a vásári nagy nemzetközi üzletkötésekről, ezeket nem ismételnők meg. De összefoglalóan annyit mondhatunk: jó üzleteket kötöttünk, szakembereink, kereskedőink jó munkát végeztek. Sikerre vitte a vásárt ez a nagyon fontos, talán legfontosabb tény is, hogy a kiállított hazai és külföldi termékek magas színvonalúak voltak és a gyártó cégek Temekül válogatták össze. Csupán egyetlen egy dologra hívnánk fel ezzel kapcsolatban a figyelmet. Negyedik ötéves tervünk néhány kiemelt programot tartalmaz, amelynek megvalósítására az adagosnál jobban koncentráljuk az ország anyagi erőforrásait. Ilyen kiemelt program például a közúti járműipar, az alumíniumgyártás, a számítógépipar fejlesztése, a textil- és a textilruházati ipar teljes rekonstrukciója, s a legkorszerűbb építkezési eszközök, módszerek gyors ütemű elterjesztése. Nos, aki látó szemmel nézte a kiállított, tárgyakat, köny- nyen észrevehette, hogy a bemutatott termékek, gépek, berendezések jelentős része pontosan ezekhez a kiemelt tervprogramokhoz kapcsolódott. Rendkívül sok szellemes, korszerű anyagot, gépet, eszközt, berendezési, találmányt láthattunk a vásáron, amelyek a jármű-, az alumínium-, a vegyi, a textil-, a számítógép- és az építőipai- gyors fejlődését szolgálja és minden bizonnyal eredményezi is majd. Sikeresnek mondható a vásár azért is, mert a külföldi szakemberek, kormányférfiak, üzletemberek és vendégek meggyőződhettek a magyar ipar fejlettségi fokáról. Láthatták mennyit fejlődtünk az elmúlt évek alatt, meddig jutottunk — de ezen túl is, egy kissé megismerhették hazánkat, népünket, vendégszeretetünket és mindezek után — úgy véljük — elégedetten, kellemes élményekkel és jó véleményekkel térhettek vissza hazájukba. És végül: sikeres volt az idei BNV, mert a több mint egymillió belföldi látogató nem hiába kereste fel a ligeti .vásárvárost. A nem szakember látogató is felmérhette: sok olyan iparágunk, termékünk van már, amelyek miatt nem kell szégyenkeznünk külföld előtt. A több mint egymillió hazai látogató emellettj igazán jól is érezhette magat a vásáron, hiszen kellemesen és szellemesen rendezett, vonzó pavilonok, udvarias informátorok fogadták, s a korábbi éveknél valamivel jobban, gyorsabban és kulturáltabban dolgoztak a vásári éttermek, presszók kiszolgálói és volt is mit kiszolgálniok. Mindent összevetve tehát; az idei BNy jó munka volt. Bezárult az 1971.. évi Budapesti Nemzetközi Vásár, de nem zárult le a munka, hogy a továbbiakban, jövőre és azután még a mostaninál is eredményesebb. hasznosabb. sikeresebb legyen a nemzetközileg is rangos budapesti ipari seregszemle. Jövő évtől két nagy vásárunk lesz: ä tavaszi a termelőberendezéseké, az őszi a fogyasztási cikkeké. így még inkább szakosodik majd a budapesti vásár és szakemberek, laikusok valameny- nyien még inkább tudjuk majd figyelmünket fordítani arra, ami a legjobban érdekel, amihez a leg jobbén értünk. B. J. „Zsűrizés” előtti állapotba került a Felső-Tisza-vidéki, Fafeldolgozó és Erdőgazdaság kollektív szerződése. Az ötéves tervkészítés és más hátráltató tényezők miatt ők is csak június folyamán készítik el a módosításokat, de ezzel együtt a szerződés már lényegében együtt van. Késlelteti még az is az aláírást, hogy az új bérkategóriákra vonatkozó végrehajtási utasítást a 'MÉM eddig még nem adta ki. Mit lehet megvalósítani? A vállalat gazdasági vezetése és a VSZT közös bizottságot hozott létre a regi kollektív szerződés tapasztalatainak és 'az új javaslatoknak a megvitatására. A termelő egységeknél tanácskozásokat tartottak,' s összesítették az ott elhangzott javaslatokat. E javaslatok — több százról van szó! — kerültek a vállalati közős bizottság elé. Mi jellemzi a négy és fél ezer dolgozó állal összeállított javaslattömeget? Vannak közöttük olyanok, amelyek nagyon fontosak, lényegbe- vágóak és meg is valósítják őket. Akadnak olyanok is, amelyeket meg kellene valósítani, de a vállalat anyagi erejéből ma még nem telik rá. Végül egy figyelmeztető: sokan nem ismerik a jogszabályokat, amelyek az életkörülményeiket határozzák meg, különben nem születtek volna jogszabályba ütköző javaslatok is. A nyíregyházi erdészetnél javasolták például, hogy egy munkaruha járjon két nadrággal, viszont a kihordási idő .12 hónaptól 15-re .módosuljon. A vállalatnál olyan vélemény alakult ki, hogy a javaslat anyagi következményeit ma még talán nem bírnák el. Ezt pontosan ki kell számolni, hiszen nem túl nagy a különbözet. A kiszámolás után döntenek róla. megvalósítják vagy sem. Szervezés kérdése A nyírből toki erdészet dolgozói szerint a gumicsizma kihordási ideje túl sok. Igazat adtak nekik, s a három óv helyett az új kollektív szerződés 2,5 évet állapít meg. A baktai és tiborszállási erdészet dolgozói javasolták, hogy emeljék fel az állásidőre adott bért, vagy átlagbérrel számolják el. Ök tudják miért javasolják ezt: valószínűleg a sok állásidő miatt csökkent a keresetük. Bármennyire is érthető a dolgozók helyzgfe, a javaslatot nem szabad elfogadni, ösztönözni csak a teljesítményt érdemes, azt, ha nem dolgozik valaki, — szinte tilos. Az állásidők csökkentése szervezési kérdés, az is, hogy a kényszerpihenőkben milyen kiegészítő tevékenységet folytatnak. A tisaalöki fafeldolgozó üzem (ládagyár) tanácskozásáról érkezett a javaslat: a rakodóknál a mostani 24 óra helyett 36 túlórát engedélyezzen a kollektív szerződés havonta. Sok anyag érkezik a telepre, sok kocsiálláspénzt fizetnek a vasútnak, mert a 24 túlórával nem tudnak úgy gazdálkodó, hogy kirakhassák a vagonokat. Ha érthető is a tiszalökiek helyzete, a javaslat nem kerülhet be a kollektív szerződésbe: jogszabály tiltja. Tulajdonképpen a dolgozók érdeke is ez — nem a borítéké, hanem az egészségé. — hogy ne lehessen ennél többet túlór.áztatni őket. A vagonkirakást pedig jobb munkaszervezéssel meg kell oldani. A vásárosnaményi fafeldolgozóban azt javasolták a tanácskozás résztvevői, hogy 3 igazolatlan munkanap után a Ha szerényen számolunk, akkor is csak a 110-es szakmunkásképzőben többen vannak az ipari tanulók, , mint az összes nyíregyházi középiskolás. Majdnem háromezer fiatal. És a többiek a 107-es- ben, a kereskedelmi iskolában. Nyári szünidejük nincs olyan hosszú, mint a közép- iskolásoké, hiszen másfél hó-' napos kötelező gyakorlaton vesznek részt, A középiskolai klubokat a nyári szünidőre bezárják. Nehéz is lenne klubügyeletet szervezni a meleg nyári napokra, aki teheti kirándul, strandra jár. Az ipari tanulókra azonban. akiknek mindössze harminc napjuk marad szabadon a munka után, fokozottabban leselkedik az utcákon csellengés veszélye, ha a tervek szerint az ő klubjukat is bezárják. Sok a bejáró, a kollégista, szabad dolgozót zárják ki a nyereségrészesedésből. Ezzel valószínűleg a munkafegyelem javítását szeretnék célozni. Javaslatuk még szigorúbb, mint a vállalati helyzet: a ieendő kollektív szerződés csak 6 igazolatlan nap után zárja ki a dolgozót a részesedésből, a 3 nap csupán 20 százalékos csökkentést jelent. Sok javaslat érkezett a munkásszállítás megjavítása érdekében. Ezí fokozatosan javítani fogják és az ötéves terv folyamán 300 ezer forintot költenek a körülmények jobbá tételére. Az erdészlakások villamosítása is egyre inkább napirendre kerül: öt év alatt 1,4 millió forintot fordítanak rá. szociál s épületekre 1,8 milliót, lakókocsikra pedig félmilliót. A vállalat vezetői előtt is ismert problémák ezzel a szinte köEvélemepykutatással felérő tanácskozássorozattal még élesebben kirajzolódtak. Az üzemek közötti egyenlcs- di megszüntetéséhez például e tanácskozások adták meg a végső lökést. Ezentúl nem „kalaprendszer” szerint történik a részesedési alap felosztása, hanem minden egységnél Ifülön. Ezzel az intézkedéssel minden kollektíva dolgozója sokkal érdekeltebb az eredmény elérésében, mint korábban. Kun Tsívíln idejük hasznos eltöltéséhez jó lenne segítséget adni. A nyíregyházi 110-es intézet ifjúsági klubjának 500 tagja volt ebben a tanévben. Másokat — középiskolákat is — megelőzve önálló házat béreitek a színházban, tizennégy filmet láttak közösen, „telt házzal”. A szünidő a pihenés ideje. Ez azonban nem indok arra, hogy holtszezon legyen az ipari tanulóknál is, akik tovább dolgoznak. A 110-esben az isko’arádió a tanév vegéig közvélemény- kutatást végez, s az eddigi válaszokból kiderül, hogy a fiatalok a klub mellett döntöttek. Kihasználva a nyarat, szabadtéri klubesteket kérnek az udvarra. Példájukat megszívlelheti a megye valamennyi szakmunkásképző intézete. Baraksó Erzsébet Holnapi kenyerünkért Panaszkodunk a kenyér minőségére, ,s hol ebben, hol abban keressük az okát. Arról már kevesen tudnak, hogy például Szabotcs-Szatmár 12 malmából most is legalább félszáz molnár (hiányzik. XJjabb, korszerűbb, pneumatikus malmok épülnek Nyíregyházán és Kisvárdán. Ezek a negyedik ötéves tervben kezdenek üzemelni De kikkel? Alig van molnár. Nem divatos szakma, nem *is törekedtek arra, hogy megszerettessek a fiatalokkal. Későn ébredt az illetékes, a gabonafelvásárló cs feldolgozó vállalat is. Nehezíti a képzést, hogy az országban az egyetlen molnár szakmunkásképző ü Dunántúlon, Székesfehérváron működik. Nem -szívesen mennek » távoli Szabolcsból a még távolabbi Székes- fehérvárra feinulni a fiatalok. Közben az idősebbek nyugdíjba kerülnek, s 5«a ez így folytatódik, nem vagy alig lesz molnár a malmainkban. És itt van a pfob- lémák gyökere. Mert hiába biztosítanak a jelentkező fiataloknak ösztöndíjat, munkaruhát, s hiába gondoskodnak kollégiumi elhelyezésükről, ha az nem itt van Szabolcsban. Szerintünk (egyetlenmegoldás ígérkezik. Itt a megyében gondoskodni a molnár szakmunkások képzéséről. Helyes ilcnne. ha a vállalat fér enné a kapcsolatot közvetlenül a Munkaügyi Minisztériummal, s a megyei szakmunkásképző intézetekben molnár szakmunkásképző .osztályt szerveznének. Ezzel lehetne biztosítani a «negyében a szakmunkás utánpótlás rendszeres nevelését, s megoldódna a most épülő malmok szakemberellátása., ,s a nyugdíjba vonulókat is lehelne pótolni. Farkas Kálmán Sarkadi Imre: MEMEN1Ö — Jaj — mondtam. De csak úgy mondtam, nemigen volt rá semmi okom. Mindössze egy parányi, egy pillanatnyi érzés, mintha forró vízzel öntöttek volna le. Az egész nem tartott addig, ameddig ezt megérezheti az ember. Hőség: ezt kimondani egy másodperc, végiggondolni : egy ezredmásodperc. Eny- nyi ideig se tartott. De hogy mégis volt, azt észrevettem, mert kivert a veríték. Hülyeség. Klári rám nézett: mi van veled? — Semmi — mondtam, s igazam is volt. Illetve .. mert hogy szép kezével aggódva végigsimított az arcomon, közben féltem, féltettem a tenyerét, hogy izzadt, hogy nedves lesz a fejem verejtékétől. — Mire gondolsz? • Részlet a Szépirodalmi Kiadónál megjelent Parkas- kalaKd c. kötetből. — Tudja az ördög. Rád. Ez persze hazugság volt, semmire se gondoltam. — Most hazudsz. — Ohm. Lehet. Egyébként sosem hazudok. De hát evvel se lehetett kitérni, mert válaszolt ilyenképpen: — Ez valahogy kétértelmű. Mert vagy azt jelenti, hogy most nagyon hazudtál, de egyébként, tehát máskor nem hazudsz... és ez se igaz... vagy pedig azt jelenti, hogy rám hagyod, mint kis hülyére, hogy ühm. Lehet... de megjegyzed finoman, hogy mégse lehet, hogy én vagyok hülye. Hallgattunk. Furcsa módon úgy éreztem, így ültömben, ölembe eresztett kézzel, hogy most minden pillanatban kificamodhat a karom. Szóval hogy nem vagyok többé ura kezemnek, lábamnak, az izmaimnak, amik eddig évtizedekig olyan engedelmesen szolgáltak... Ez is pillanatig tartott csak, de mégis ébresztette azt a gondolatot, hogy jó lenne kiszökni magamból, így kívülről, .néhány lépésről szemlélni azt, hogy mit is csinálok én, a másik én, tudniillik a karom, lábam, nyakam, fejem, egyszóval testi porthüvelyem, miközben... S már nem is igen gondolkoztam másról, csak magamról. Elkezdtem félni. Megnéztem az órát: háromnegyed tizenegy lesz öt perc múlva. Pontosan öt perc múlva — ezt azért hangsúlyozom, mert a mutató kecsesen éppen a nyolcas számon állt, s mert éreztem, hogy minden perc fontos. — Nem csináltam semmit életemben — jutott eszembe. — Nem én fedeztem fel a relativitás elméletét, nem én komponáltam a Psalmus Hungaricust, s nem én mondtam ki, hogy a reflexeknek feltételei is vannak, s ezek művi úton is előállíthatok: szóval nem ón számoltam le a szabad akarat biblikus, bolond és csökönyös hitével. Ahogy Klárira néztem, nyilván iszonyat lehetett a szememben, mert megijedt. Nem az arcan láttam az ijedtséget, hanem a szemén. — Várj — mondta s kiment. A legrosszabbkor. Mikor megszűnt egy pillanatra a fizikai jelenléte, egy ideig számoltam: egy perc múlva visszajön. Innen már csak másodpercekkel mértem az időt. Hogy mikor jön vissza. Pedig hát semmi bajom nem volt, csak az, hogy nem mertem megemelni a kezem, féltem, hogy önálló munkába kezd, hátracsapódi'k s elrepül, mint egy madár. Felállni se mertem. — Mit félsz? — akartam kérdezni magamtól, de annyi eszem volt, hogy mégse kérdezzem, belátva hiábavalóságát. S elekor hirtelen — öt másodperc telhetett el, hogy Klári itt hagyott — éreztem, hogy valami erő engem — nem engem, hanem a testemet — ki akar fordítani, mint egy kesztyűt. Jó lett volna az egészet kívülről szemlélni, de nem lehetett, mert benne voltam saját magamban, s most már csörgött rólam a veríték, most már belekapaszkodtam volna az asztal szélébe, ha engedelmeskedik a kezem — bár ez akkor se jelentett volna semmit. Az asztal széle egy olyan apró tárgyi valóság, ami semmit se jelent akkor, mikor ilyen bonyolult és nehéz dolgok vannak — és ismeretlenek. Ismeretlenek. Ez mi? Tudtam, de nem mertem kimondani. Még vártam, a szűkre szabott másodpercekből kitelt. Születtem, fiatal voltam, s aztán nem fiatal, szerelmes voltam s később apa, féltem, sikerem voít s balsikerem, volt pénzem egyszer-egyszer s pénztelenségem máskor... mi hiányzik még, amire kiváncsi lehetnék? Ezt nem mertem kimondani magamban. Közben a tárgyak elvesztették tárgyi valóságukat. A szék megfogott, nem látható kezekkel, de száz kézzel, a kisujjamat se tudtam mozdítani. — Ha mozdulni tudok, ugrok, szaladok, s legfeljebb elesek — ötlött az eszembe a küzdelem utolsó lehetősége: a menekülés. De nem volt hova. A szoba bezárt, s egy töredék piLlanat alatt nem volt már más a világon, csak én. Eddig az egy pillanatig ez volt az egész világ. Én. Bennem testesült meg az emberiség, a tudás, a hatalom, a művészet, a szépség, a jóság — ha lett volna időm és gondolatom, lenéztem és megv#:ettem volna mindent s mtadenkií, ami ét aki rajtam kívül még létezik... de időm se volt és hitem se. hogy rajtam kívül létezik valami. Lassan átgörgettem ujjaim közt a csillagokat, az And- romeda-fköd szétfolyt a tenyeremen, s a Klári puha lépéseit is meghallottam, ahogy bizonyára jön,, s hoz egy pohár vizet. Sajnos, már millió fényévre volt. Kiáltani akartam, nem volt hangom. Kezem s lábam már rég nem volt S ekkor, egy pillanat alatt sikerült amire vágytam: kívül kerültem magamon. Megláttam, ahogy fekszem eldőlve a széken, Klári odatartja a szám e!é a poharat — Mi van veled, kedvesem? — De a puha simogató hangja se volt többé puha és simogató, hang se volt, csak olyan, mint az integrálszámítás, aminek emberi agy által felfogható értelme ugyan nincs, de azért mégis van. Egy matematikai képlet volt a hang és a mondat, nem is értettem. Minden szónak megvolt a helye és értelme a nagy Ballagi-szó- tárban, de a szavak hirtelen megszöktek, szétmásztak, mint a poloskák, s egy pillanatra bezárult minden. Aztán se nyílt ‘ki soha többé. Lapszélen •• Csel lengés helyett
