Kelet-Magyarország, 1971. május (31. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-01 / 102. szám

WTi. május í; KELET-MAGYARORSZAG — ÜNNEPI MELLÉKLET 9 Árvíz után egy évvel Kibontakozás és tervek a fehérgyarmati járás művelődési intézményeiben Akiket az országhatáron túl is megismernek 4 Volán Szabó'cs Táncegyüttes ötéves krónikájából A közelmúltban elemezték a tanácsi és művelődési szak­emberek a fehérgyarmati já­rás közművelődési helyzetét, az árvíz óta eltelt időszak munkáját. Az 1970-es árvíz után csak az év végén kezdő­dött meg ismét a népműve­lés. 1970 augusztusában — jellemző a helyzetre, hogy mindössze 18 olyan művelő­dési intézmény volt a járás­ban, ahol a népművelési munkára lehetőség nyilott. A programok szünetelteté­se miatt a művelődési házak jelentős bevételtől estek el az árvíz következtében. En­nek a kiesésnek az összege mintegy 280 ezer forint volt a járásban. Ezenkívül a tsz- ek és más gazdasági egysé­gek támogatásától is elestek, s erre a közeljövőben sem számíthatnak. Természetesen » járás művelődési mutaioi az elmúlt évben nugyot es­tek. Csak a 70-es év végén tudták megközelíteni az át­lagos szintet. Mindaddig azonban, amíg a művelődési intézmények nem épülnek fel, a járásban a közművelődés nehéz körülmények között fog lebonyolódni, a kisebb eredmények is jelentősnek számítanak. A közművelődés helyzetére jellemző a járásban, hogy az ellátottság — a hiányzó lé­tesítményeket most figyel­men kívül hagyva — meny- nyiségileg 100 százalékos. A minőségi mutatók azonban erősen hullámzóak. A kor­szerű művelődési igényeknek csupán hét művelődési ház felel meg. A könyvtárak el­helyezése többségében nem megoldott, sok dolgozik mos­toha körülmények között. A művelődési intézmények be­rendezése, bútorai nem kielé­gítsek, nem vonzzák a láto­gatókat. A rádióval, tévével, magnóval, hangszóróval, könyvekkel való ellátottság hiányos. A rádióhallgatás, tévénézés legtöbb helyen nem gond. Ellenben a műve­lődési házakban kevés a magnó, a zongora és egyetlen műszaki-technikai szakköri felszerelés sem található. A könyvtárak könyvellá­tottsága megfelel a megyei átlagnak — egy főre 1,9 kötet jut. A jövőben azonban sok­kal inkább a könyvek elhe­lyezése okoz gondot. Hiány­zik ugyanis mintegy 400 négyzetméternyi polc. A könyvtárakba egyre több új­ság és folyóirat jár, azonban ezek olvasottsága nem meg­felelő. Megnézték a művelődési szakemberek — csaknem egv évvel az árvíz után — a csa­ládon belüli művelődési le­hetőségeket és azok kihaszná­lását is. 1968-ban 5590 rádió volt, az ellátott családok ará­nya 64 % volt. 1970-ben ez a szám — a rádióakció jó- < voltából is — 9016-ra emelke­dett, a járásban élő csalá­dok 79 százalékának van rá­diókészüléke. Nagy ugrással hódította meg a falusi ottho­nokat a tévé; 1966-ban a járásban 650 készülék volt — az ellátottság 7 százalékos, 1970-ben pedig 2708 készü­lékkel a figyelemre méltó 25 százalékot sikerült elérni. A művelődési intézmények rádió- és tévékészülékei — ennek ellenére népszerűek. Igaz a saját családi készülé­kek gyarapodásának arányá­ban csökkennek is. 1966-ban még csaknem 100 ezren vol­tak részvevői a művelődési intézmények klubjaiban a tévéelőadásoknak, 1967-ben és 68-ban még tovább emel­kedett a tévénézők száma, azonban 1969—70-ben foko­zatosan csökkent. Tavaly alig 40 ezren nézték közösen a tévéműsorokat, De a szá­mokon túl. van esélye to­vábbra is a közös tévénézé­seknek, ha azokat ésszerűen, színesen szervezik, esetleg összekötik a helyben olvasási lehetőségek megteremtésével is. Az árvíz óta kialakult mű­velődési viszonyok elemzésé­ben helyet kapott a népmű­velés társadalmi hatókörének szemügyre vétele is. Megál­lapították, hogy a művelődési rendezvények látogatóinak többsége a fiatal korosztály­ból tevődik össze, ám nem minden községben van meg a kellő összhang a KISZ és a népművelési intézmények kö­zött. További erőfeszítésekre lesz szükség, hogy a fiatalok érdeklődési körét, ízlését, ne­velési és tartalmas szóra­kozási igényeit a művelődési intézmények és a KlSZ-szei- vezetek összehangolt munká­val jobban segítsék. A közművelődés negyedül ötéves tervének számos fel­adata került a tanácsi meg­beszélések napirendjére a járásban. Köztük is hangsú­lyosan foglalkoztak a körzeti központok kialakításával, az intézmények működési felté­teleinek javításával, a kö­zös fenntartású művelődési házak, klubok létrehozásá­val. Az árvíz utáni elemző visszapillantás, az eredmé­nyek és a gondok számbavé­tele jó alapot ad a járásban ahhoz, hogy reális talajon tervezzék meg a következő öt év legfontosabb közműve­lődési feladatait. P. G. Evekig nem volt Sza- ooícs-Szatmárnak állandó központi népi táncegyüttese. A tánchagyományok ápolása természetesen nem szünetelt korábban sem. hisz sokan hallottak az éveik során az ökörltól Fergetegesről. a nagykállói Kallói kettős együttesről, vagy a több. mint 25 éve alakult mátészalkai ci- gányegyütlesről. Ez a három együttes volt a megye legidő­sebb néphagyományt őrző táncegyüttese — írta nemrég az egyik tanítóképzős hallga­tó. Pintér Mária szakdolgo­zatában, S a szabolcsi néptánckirúni- kának is beillő dolgozatban megtaláljuk a folytatást is: amiről évek óta panaszkod­tak a népművelők — lapunk­ban is többször foglalkoztunk vele — 1985-ben megalakult a megye és a város öntevé­keny népi táncegyüttese, a népi kultúrát, a dalt és a tán­cot szerető fiatalok összefogá­sával. A Volán Szabolcs Táncegyüttes feladatának a megye néptáncainak feldol­gozását, bemutatását, megis­mertetését tartotta. S ennek meg is felelt 1966-ban mu­tatkoztak be első önálló, egész estét betöltő műsoruk­kal, melyről a Népművelési Intézet munkatársai is elis­meréssel szóltak. Emlékezetes fellépések Azóta az együttest a megye, sőt az ország határain túl is megismerték, műsorukról di- csérőleg nyilatkoztak. 1967- ben pódiumra léptek Szolno­kon. az alföldi néptáncfesz­tiválon és a már hagyomá­nyos hármas határtal álkozó kulturális műsorában arattak sikert a szovjet, csehszlovák, román és a magyar közönség előtt A további programok így alakultak: Néptáncosok bemutató színpada, 1968 március; fórum — bemutató színpad — Debrecen, 1969. 1970; gyöngyösi néptáncfesz­tivál. I960, szeptember; kár­pátukrajnai szereplés, 1969 szeptember: Volán-bemutató 1970. január 10; beregi napok 1970, április; határtalálkozó. Beregsurány, 1970. május: Volán-bemutató Szeged, 1970. augusztus 8—9; virágkame- vál Debrecen, 1970. augusztus 19—20; mezőgazdasági kiállí ­tás Budapest, 1970, augusztus 29—30. Mint a fellépésekből. az országjárásból is kiderül. a Volán Szabolcs Táncegyüt­test csaknem jobban ismerik már a megye határain túl. mint szőkébb „hazájukban". Szabolcsban. Eddig főként a megye színeit, néptánckultú- ját képviselték a különböző rendezvényeken, s itthon el­sősorban a nemzeti és társa­dalmi ünnepeken iéptek do­bogóra. 1 Nemcsak együtt láncolnak Milyen munka előzi i ' a fellépéseket? Hetenként 3 al­kalommal ■ tartanak próbát Dalanics Györgynek. az együttes vezetőjének irányí­tásával. Szerdán, csütörtö­kön 2—2 órát, vasárnap dél­előtt 3 órát, ez hetente 7 órai felkészülést jelent a napi fá­rasztó munka után. Gimnasz­tikái gyakorlatok, néptáncmo­tívumok gyakorlása, improvi­zálás. balett-tréning, ének tanulása, új tánc elsajátítása, a repertoár táncainak alapos gyakorlása, megbeszélések te­szik ki a próbák nagy /észét. Amíg ..színpadéretté” válik a produkció, a 40 tagú — kü­lönböző összetételű — közös­ség is kovácsolódik. Nemcsak együtt táncolnak, de ismerik egymás örömeit és gondja­it. gyengéit Is. Énekkari ver­senyeken és előadásökon, tár­latokon. közös színház- és mozilátogatáson is találkoz­hatunk az együttes tagjaival. Sokszor vasárnap délután is összejönnek az irodaház nagytermében — táncolnak modem- és népi táncot .—. énekelnek, játszanak, s így töltik el a szabad idejüket. A klubdélutánokra edhívják az utánpótlás tagjait is, is­merősöket, akik szimpatizál­nak a tánefcültúrával. A leg­nagyobb jutalom a nyári kö­zös kirándulás, amit az or­szág legszebb tájain töltenek. A költségeket részben „össze- táncolják”, s félreteszik a versenyeken elért díjaikat, ju­talmakat. Olykor a kirándu­lást összekötik a tapasztalat- szerzéssel is. Ilyen volt az el­múlt év nyarán tett kirándu­lásuk a pécsi nemzetközi nóptáncfesztiválra Hímen is rögzítik Az együttest megszerették a fiatalok, nehezen válnak meg tőle. állandó a levelező jkapcsolat a katonaidőt töltő hók és az itthon maradtak között. Négy szabolcsi táncos szerződött a kaposvári Csíky Gergely Színházhoz. A Vo­lán Szabolcs Táncegyüttes büszke rájuk: itt nevelődték hivatásos művésszé. Az együttesből hatan vesznek részt az oktatói tan folyamop. közülük négyen a pedagógus­pályát választották, ahol nagy szükség van a képzett támevezetökre. Az együttes táncait filmen is rögzítik, az eredményesebb oktatás és az együttes krónikájának, archí­vumának gazdagítása céljá­ból. Ebben segíti őket a me­gyei művelődési központ amatőr filmklubja. Az együt­tes életét fotóalbumok, ese­ménynapló és a film alkot­ják. Szép összefoglalását egy sikeres szabolcsi táncegyüt­tes eddigi múltjának, mely­nek fenntartó szerve a nyír­egyházi 5. sz. AKÖV és a Móricz Zsismond szakszerve­zeti művelődési ház. Reméljük még sok sikert hoznak a me­gyének — a megye határain túl —, s jobban megismerik tehetségüket itthon, a Nyír­ségben is. Páll Géza PIHENŐ ASSZONY. Mátyás Ferenc; Parasztolvasók Ha kék ®2 ég, s a Nap még felragyog, figyeld a földben mozduló magot, a csirát, mi bújik szemlátomást, hogy elhagyja a sötétség honát. Hogy tör elő, ami élni akar; a zöld vetés, a leírt szó, kihalt tájakon, a pusztán, a még ma is világ végén: beszél a néma is. Könyvek fölé hajolva szüntelen, hogy tágul, nyílik, vág az értelem az emberben, aki most érti meg, mit hoznak elé a látó szemek, s mi lehet még, minő hatalmat ad a nyert tudás, amely akár a Nap. kigyúl s fényét úgy terengeti szét, hogy elbújjon örökre a sötét. de a hónalját már nem. Az ingen aztán nap mint nap zsírfoltok, sörfoltok, főzelék­nyomok keletkeztek. Seffer mégis azt hitte, hogy fehér irigében felettünk áll, más anyagból van, mindenben kü­lönbözik a munkásszállás la­kóitól. Aztáh letartóztatták egy gumicsizma miatt, amit ellopott és eladott. A gumi­csizma sajnálatos módon ép­pen az enyém volt. Húsvét táján történt a do­log, éppen kitavaszodott. Az ünnepekre, úgy emlékszem, hazautaztam. A szobánkból Seffer kivételével mindenki hazautazott. Amikor visszaér­keztem Sztálin városba, Seffer részegen feküdt az ágya te­tején. Ebben nem találtam semmi különöset. Kinyitottam az ablakot, s a bádogszek­rényben elhelyeztem a hazul­ról hozott tiszta ruhákat. Ahogy ott matattam, hirtelen észrevettem, hogy a szekrény­ből eltűnt a gumicsizmám. Benéztem az ágyam alá, az­tán újra a szekrényt vizsgál- gattam. A csizma eltűnt. Seffer megérezte, hogy né­zem. Felébredt, ásított, fel­ült. A fehér ing gyűrötten, foltosán ragad! a testéhez. — Megjöttél, egykomám . ? — kérdezte. — A szekrényben hagytam a gumicsizmámat. És mos nincs ott — mondtam. — Egykomám, mit jelent nálunk egy gumicsizma? — Szeretném tudni, hővé lett a csizmám? Seffer felült, jó alaposan megnézett magának, aztán a szekrényhez lépett és kiemelt onnan egv nagy üveg rumot. Zöldes üveget tartott elém. és időnként megingott: — Igyál egykomám, rumot. Ez a rum jót tesz... — Szeretném tudni mi lett a gumicsizmámmal? — Előbb egy kis rumot ja- vallanék... Ittam egy kortyot az üveg­ből, aztán újra megszólaltam — Hol van a csizmám? — Egykomám, jatt a jattba és végeztünk. Tied lehet ez az egész üveg rum... Én már csak egy kortyot iszom... — Hol a csizmám? — Na egykomám, ne borzo- lódj! Jatt a jattba és végez­tünk... — A csizmámat szeretném látni. — A csizmádról semmit sem tudok. Igyál még rumot... — Az baj... Egyedül marad­tál itt a szálláson... — Egykomám, jatt a jatt­ban és végeztünk... Ne hidd, hogy én... Én az egész rumot neked vettem. — Nem tudom mit csinálok csizma nélkül Holnap, azt hiszem, felj "1 illést teszek a rendőrségen. — Ellenem, egykomám...? Nem ellened. Ismeretlen tettes ellen. — Egykomám nem javallom ezt. — Miért nem j»vallód? — Jatt a jattban. Itt a rum. Neked vettem. — A rum az itt van. csak a csizmám nincs itt. — Egykomám gondold meg ezt a dolgot, én most lerne gyek vacsorázni. Seffer vigyorogva érkezett haza. Már ágyban voltam. Megállt mellettem, nézegette az arcomat: — Na egykomám, meggon­doltad? — Vissza akarom kapni a csizmámat. — Ne akard komám... Jatt a jattban, és akkor nem bán­talak... Várt, leült az ágya szélére. Hallgattam és figyeltem mit csinál. Amikor a zsebébe nyúlt, hirtelen kinyújtottam a kezemet, s a kabátom zsebé­ből óvatosan a paplan alá húztam a bicskámat. A kabá­tom a szék hátán lógott, köz­vetlenül az ágyam mellett. Mindegyikünk székre vetkő­zött a szálláson. A paplan alatt kinyitottam a bicskát és vártam. — Mocorogsz? — kérdezte. Hallgattam. Seffer az arco­mat nézte, aztán lassan elő­húzott egy kést. Megpróbálta- az élét a körmén, vigyorgott. — Na, egykomám, jatt a jattban és végeztünk... — szó­lalt meg halkan. — A csizmámat vissza aka­rom kapni — mondtam. Felállt, lassan közeledett. Feltérdeltem az ágyban, s a bicskát magam elé tartottam. Meghökkent, aztán hosszú csend után elnevette magát. — Tedd el a kést egyko­mám. Én csak vicceltem.. Minden viccnek bedőlsz?. . Egykomám itt a ram, igyunk egyet inkább. • Iszunk aztán jatt a jattban. — Nem iszom — mondtam. Seffer sem ivott. Sokáig ül­dögélt az ágya szélén és nézte az arcomat. Kellemet­len, kegyetlen nézése volt. Tudtam, mire gondol. Eszem ágában sem volt elaludni, csak színleltem, hogy hunyor­gók már, s nehezen bírok a szempilláimmal. — Éjfélig várt, aztán Seffer is lefeküdt, A villanyt égve hagyta, és az agyból figyelt. Egyikünk sem aludt. Éberek voltunk és ide­gesek. Ha Seffer alatt meg- nyikordult a sodrony, azonnal felültem, s a bicskát marok­ra fogtam a pokróc alatt. Ha én mozdultam, Seffer pattant fel az ágyában. Éjjel kettőkor megszólalt: — Egykomám. így mi soha többet nem alhatjuk ki magunkat... Bízzunk egymás­ban egykomám... Jatt a jatt­ban és kész... Nem válaszoltam. Néztem a száját, s az arcát, hogyan mozognak a ráncai, izmai. Reggelig virrasztottuk egy­mást. Akkor aztán elmentem a rendőrségre és bejelentet­tem, hogy ellopták a csizmá­mat. Megkérdezték, hogy kire gyanakodok? Azt mondtam, hogy senkire. Délután a szoba lakói mind visszaérkeztek a falujukból. Nem szóltam ne­kik semmit, csak arra vigyáz­tam, hogy Sefferrel soha ne maradjanak egyedül. Öt nap múlva Sefíert letartóztatták. Kiderült, hogy a szomszédos szobákat is fosztogatta, s a munkások közül volt aki ká­bát, volt aki ünpeplő nélkül maradt. Meredten nézem. Rág és nyel. Markát újra és újra ki­nyújtja a csokoládégömbök után. Amikor az utolsó falatot is lenyeli, bánatosan csettint- get a nyelvével. aztán meg­szólal : — Mondja jóember, nem látott még idáig csokoládét? — Nehezen viselem el, ha férfiak pralinét zabáinak... — Ne mondja...? És miért...? — Mert lezabálják az ing- jüket. A fehér ingjüket Sef­fer... Megráng az arca. A szőke nő először a férjét, aztán en­gem vesz szemügyre. — Séf fért mondott? — kér­di a férfi. — Seffert — Hol találkoztunk.,.? —• A vasműben... — Nem emlékszem. — Az enyém volt az » csizma... — Nem emlékszem... Mi nagyon régóta kint élünk. Los Angelesben. Feltaláló vagyok. —• Mit talált fel? — Legutóbb egy tejesüveg- tartót. Műanyagból készül és nem csúszik ki az asszonyok kezéből a tejesüveg. — Gratulálok, remélem jói jövedelmezett. — Jól, nem panaszkodha­tunk... Odakint mi valakik vagyunk... — Én ismertem egyszeregy Seffert, aki... — Régi dolgok... Odakint, tudja... — Tudom. Elfordulok. Az ablaknak nyomom a homlokomat. Ki­bámulok a sötét áthatolhatat­lan éjszakába. A vónat még mindig áll. Eszembe jut a szállás, a vaságyak, a bádog­szekrény, s a bicskám... Mi is lett vele? Elkopott? Elveszett? Mi lett azzal a késsel? Nem emlékszem. Az üveg hűsíti a homlokomat. Az éjszaka, mint egy nagy fekete tömb, min­dent eltakar.

Next

/
Thumbnails
Contents