Kelet-Magyarország, 1971. május (31. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-09 / 108. szám

» déé ÉTtoET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MEDLÉKXBf Hm. mtja$ f APA BS FIA Könyvesbolt Palásti Lászlót “ Ezt megveszem fiam, hátha a te szövegeidet is taegértem... TÉVES TUDAT TAVASZI MUNKA VERSENYBEN OMK1SZOLQALO KÉP A JÖVŐBŐL Nevelés dolga az egész Az igazgató aláírta ez aJe­tét, Csömöri átvette, majd előbb az íróasztalnál hajolt meg, azután az ajtónál. Ké­sőbb Kisteleki, a helyettes igazgató lépett a szobába. — Milyen ember ez a Csö­möri? — kérdezte tóle az igazgató. — Kitűnő munkaerőnek látszik, amennyire egy hét alatt megfigyelhettem, de van egy nagy hibája: túlsá­gosan szolgálatkész, alázatos, szervilis. — Észrevettem. Meg keU nevelned. Kínos, hogy meny­nyit hajlong. — Megpróbálok vele oko­san beszélni. Az igazgató helyettese még aznap elővette Csömörit. Ar­ra biztatta, hogy legyen ma­gabiztosabb, önérzetesebb. — Igyekezni fogok, tiszte­lettel — hangzott az alázatos válasz. — Ne tisztelettel igyekez­zen. Maga, mint megfigyel­tem, jól dolgozik, ne érezze magát annyira alárendeltnek. — Köszönettel megfogadom a tanácsát — mondta és mé­lyen meghajolt. A helyettes a kabátja után nyúlt. Csömöri nyomban oda­ugrott, kikapta Kisteleki ke­zéből és fel akarta adni. Szinte közelharc fejlődött ki közöttük, amíg Kisteleki végre egyedül vehette fel a kabátját. — Értse meg, Csömöri kar­társ, manapság már nem se­gítik fel a felettesekre a ka­bátot! Ez megalázói Egy hét múlva az igazga­tó megkérdezte helyettesét: — Na, hogy haladsz Csö­möri nevelésével? Nehezen. Annyi ered­ményt elértem, hogy a napi tizenegy-húsz „tisztelettel” már nyolc-tízre csökkent. — Csak így tovább. Neve­lés dolga az, egész! Ettől kezdve Kisteleki majd mindennap beszélgetett Csö­mörivel, aki lassan-lgssan kezdett leszokni alázatossá­gáról. Igaz, még elég gyak­ran megfeledkezett magáról, és ha 6 volt a telefonnál, amikor valakit a készülék­hez kértek, kicsúszott a szá­ján: — Igenis, küldöm tiszte­lettel. Egyszer kifakadt a cso­portvezető: ' — Engem ne tisztelettel kérj a telefonhoz! Megértet­ted? — Megértettem, Balogh kartárs, kérem szépen — hangzott a válasz. Hónapokkal később az igazgató megkérdezte he­lyettesét: — Na, mi a helyzet Csö­mörivel? — Állandóan foglalkozom vele. Ez bizony sok időmet elveszi. — És? — Mély tisztelettel meg kell neked mondanom, kér­lek alázattal, hogy véglege­sen nem lehet őt megne­velni. .. Radványi Barna : Cipő-KRESZ A lábbelifogyasztó nagykö­zönség mind gyakrabban te­szi szóvá az újságok és a pa­naszkönyvek hasábjain, hogy a cipők élettartama feltű­nően megrövidült, és köny- nyűiparunk jóvoltából álta­lánossá vált a jelszó: „Min­den órának leszakítsd cipő­jét!” E panaszok nyomán Cipő­ügyekben Illetékes Hely oda­nyilatkozott, hogy a hiba nem a lábbeliben van, ha­nem a fogyasztóközönség­ben, amely korszerű cipő­ipari termékeinket nem ren­deltetésszerűen használja. Illetékes Hely azt is megálla­pította, hogy az említett fo­gyatékosság nem rosszhisze­műségből fakad, hanem tájé­kozatlanságból, Az em­lített fórum azt is le­szögezi, hogy hem a ci­pőket, hanem a tájékoztatást kell megjavítani, és mun­kaközösséget hozott létre, amely kidolgozza a Cipők Rendeltetésszerű Használa­tának Szabályzatát, azaz a cipő-KRESZ-t. Ez a nagy jelentőségű do­kumentum minden bizony­nyal leszögezi majd, hogy hazai készítményű cipellők­ben tilos : — ballépéseket csinálni, vagy bármely módon félre­lépni; — becsületbe, önérzetbe, vagy más egyébbe gázolni; — szivet vagy liliomot tip- rani; — sárba taposni a fotográ­fiát; — pénz, nő, siker és álmok után futni; — csáb- és vitustáncot rop­ni; — elindulni szép hazánk­ból; — olajra lépni; — járni az utat, a macs­kaköves utat; — végigmenni az ormódi temetőn. Tilos ezekből a cipőkből pezsgőt, törkölypálinkát \»gy vitriolt inni. Tilos bennük jönni-men- ni, járni-kelni. lótni-futni, ballagni, battyögni, bandu­kolni), barangolni, bolyongani, császkálni, csúszkálni, csa­tangolni, csámborogni, csür- döngölni, kajtatni, kószálni, kujtorogni, kuncsorogni, lé­zengeni, lófrálni, lődörögni, sétifikálni, sert épért élni, set­tenkedni, somfordálni, som­polyogni, slattyogni, sündö­rögni, táncikálni, talpalni, tébláboini, ténferegni, teke­regni, toporogni, íppicskálni, ülni, tüsténkedni; valamint állni, ölni, halni... Szabad ezzel szemben a cipőt száraz, szellős helyen, szobahőmérsékleten tartani, olykor-olykor kézbe venni, megnézni, időnképt púhá bársony- vagy szőrmedarab­kával fényesre törölnL Hordani persze csak kivéte­les, elkerülhetetlen esetekben szabad cipőinket. Ilyenkor is törekedjünk arra, hogy a lábbelik lábainktól és az út­test kövezetétől minél mesz- szebb kerüljenek. Helyes, ha ebben is a fejlett nyugati országok példáját követjük, ahol a szabadosabb stílusban öltözködő fiatalság már di­vatba vette, hogy cipőjét bőrövéhez erősítve — a dere­kán hordja. <L P&dkupnyaks i * Félfogadás ... Nincs szimpatíkusabb és egyben sajnálatra méltóbb hölgy cégünknél Másenyká- tók Másenyka, Boldunov osz­tályvezető kartárs titkárnő­je, s szája, ahogy mondani szokták, állandóan sírásra álL Ha csak eszembe jut ho­gyan gyötrik nap-nap után Másimykát a főnököt váró kitartó ügyfelek, meg a fül­siketítő telefoncsengetések, már borsódzik a hátam. Va­lamennyien pontosan tudni akarják, hol van főnökünk, mikor jön vissza, mikor fo­gad a szobájában. — Honnan tudhatnám? — hajtogatja majdnem sírva Másenyka. — Nekem nem köteles jelenteni, hogy hová távozik, és meddig tartózko­dik szobán kívül. A várakozástól feldühített emberek figyelembe se véve Másenykát, hol óvatosan, hol durván kopognak a főnök ajtaján. — Ej, ej, — fakadtam M látva Másenyka kellemetlen helyzetét. — Hát meddig mehet ez így? — Mi? — mondta szinte sértődötten Másenyka. — Hát ez az egész komé­dia. A kapitalistáknál nincs ilyen. Erről már a mi saj­tónk is írt! Ott a titkárnő mindig tud mindenről: „Smith úr tanácskozáson van. Tizenegy óra, nulla nulla perctől fogad. Ha nem alkalmas az időpont, akkor ezzel a problémával fordul­jon Johnson úrhoz, harminc- kettedik emelet, első ajtó balra.” így megy ez ott, Marja Pavlovna! Ez módfelett megtetszett Másenykának, és a követke­ző reggel megállította a szo­bájából távozó Boldunovot — Pjotr Szergejevics! — mondta. — Kérem egy perc­re a türelmét — Miben állnatok rendel­kezésére? — kérdezte látható elégedetlenséggel Boldunov. — Nem tudná velem kö- zölrü, hogy mikor jön vissza? Annyian keresik, és nem tu­dok nekik mit mondani. Ez nekem nagyon kellemetlen. Ez sehogy sem esik egybe a nemzetközileg ismert játék­szabályokkal. Boldunov ■ gondolkodóba esett ö sem akart elmarad­ni a nemzetközi színvonaV tök — Nagyszerű ötlet, —» mondta. — Tíz óra bárminő* kor itt leszek. Másenykát heves Öröm fogta éL — A főnök tíz har­minckor fogadja önt —* mondta a telefonba. — Ein« késsen! — önt pedig —mu­tatott az előtte állóra — tíz ötvenkor! Az időpontokat a naplójé* ban is rögzítette. Ez a pon­tosság az eszelősségig lázba hozta az embereket, és per­cenként nézték őráj likat A félfogadás idejére a váró­szoba úgy megtelt emberek­kel, hogy a csillár együtt táncolt lélegzetükkel Másenyka a naptárt nézto, és hatalmas cseppekben hull­tak a könnyet Boldunov nem volt sehol! Na várj csak, kutyaházi— gondoltam magamban, és el­indultam keresésére. Nagy hévvel tártam ki a főnök párnázott ajtaját, ám szobá­ja üres, volt Az előszobában tolongott a nép. Boldunov- nak meg se híre, se hamva. Nekivágtam hát hétemelete« felhőkarcolónk lépcsőfokai­nak. Egyenest intézetünk fő­fő főnökének fogadószobájá­hoz igyekeztem. Az ajtón kí­vüli tükörnél megigazítottam a nyakkendőmet hatalmasai csaptam a kilincsre és belép­tem. A csillár itt nagyobb volt a mienknél, az égők va­kítóbban ragyogtak, és úgy imbolyogtak, mint valami vi­lágítótorony. A várószobá­ban egy gombostűt sem le­hetett volna elejteni, any- nyian voltak. — Boldunov elvtársi —* kiáltottam el magam. — Mi szél hozott ide? — hallom valahonnan a törne®* bői főnököm basszus hangját — Várják önt az embe­rek — kiabáltam át a tö­meg morajlását — ön ren­delte őket oda meghatáro­zott időre. — Tökéletesen tisztába» vagyok vele, — mondta Bol­dunov. De engem is időre rendelték ide. Mégpedig ki­lenc óra negyven percre Vá­rok és kész. Ebbe még nem lehet belehalni... Fordította: Sígér bon KERESZT REJTVÉN*/ 1945. május 9-én ért véget a II. világháború, á földkerekség eddigi legnagyobb, legpusztítóbb háborúi a. Európa—Ázsia—Ame­rika népei örömmámorban ünne­pelték a békét. Rejtvényünk be­küldendő vízsz. 1., 26., és függ. 12,. 30. soraiban Fodor András: ,,1845. május 9.” című versébe1 idézünk négy sort. VÍZSZINTES: 12. Másképpen, igazi nevén. 13. Fába vés. 14. Jégkorong. IS. Etikettben van! 16. Argon vegy- jele. 18. Francia impresszidjiista szobrász (1840—1917). 20. Kutya-é? 31. Karó közepe! 22. Női ének- hangszín. 24. Fiatal színművé­szünk. 25. Személyes névmás. 28. Ege betűi keverve. 29. A honra 31. Meglepetést kifejező felkiál­tás. 33. Készpénz. 34. A mélybe. 35. Leszármazott. 36. Miskolc hegye. 37. Gyorsan párolgó. 38. Szalonnát főz. 3Ö. Ludolf-féle szám. *0. E napon. 42. Fa része. 43. Szándék. elhatározás. 44. Idea (+’). 46. Nem szórja a pénzt. 47. Stibium vegyjele. 48. Lekvár, jam. 49. Mesterember. 50.» Valaki­nek, valaminek a megnevezését pótló szócska. 51. AAAA. 56. Vá­rosrész rövidítve. 57. Közterület. 58. Keskeny, hosszú csík. 58. Visszaér! 60. Fémbevonattal lát el. 02. Ilyen lap is van. 66. Az égbolt fejünk felett lévő pontja. FÜGGŐLEGES: 2. Máshollét Igazolása, bűnügyi eseteiknél. 3. A győzelem is­tennője a görög mitológiában. 4. GAE. 5. A második világháború­ban a német hadtereg hirhedt alakulatának rövidített neve. 6. Érzékszerv. 7. Szid, fedd. 8. Ka- tasztrális hold rövidítve. 9. La­koma. 10. Indítékok. 11. Barát­ságtalan modorú, tartózkodó. 16. Állam az USA-ban. 17. Megyénk aranya. 19. Európai szigetlakok. 21, Évjáradék, eredeti írással. 22. Vissza; ábrázata, Sß, Személyes névmás. 27. AÄKÖ. 38. Elmúlás. 36. Sokat emlegetett tér Buda­pesten névelővel. 38. Az éveinek száma (+’). 41- Régi római pénz. 43. Tengerapadás. 45. Kettőzve: édességféle. 46. SFU. 47. Gyárt mánysorozat, ékezetcsere. 48. Ügyet bonyolít. 50. Papírra vet. 52. In­dián csónak. 53. Francia „U” betű. 54. Hid a folyó felett. 56. Vörös németül. 01. ZH. S3. Álló­víz. 64. Téli csapadék. 86. Né­met József. A megfejtéseket május 17-ig kell beküldeni. Csak levelezőlapon beküldött megfejtéseket fogadunk ek WTl. áprfüs »-* rejwénypáíi1** satunk megfejtése: Ezzel a diadallal a rádió elindult világhódító útjára. Nobel-dljat. Nyertesek: Éles Lajos, Helgert Erzsébet. Lábossá Gusztávné, dr. Szászhegyessy Zoltánná és Szé­kely Elememé nyíregyházi, Illyés Miklós fülesdi, Télepó Ka­talin mátészalkai,, Forgács Lász­lón« nyírbátori, Demeter Miklós* né tiszalöki és Türk Gyula ven- csellői kedves rejtvényfej tőink. A nyertesek részére fejenként 30,— Ft értékű könyvsorejegyeí poétán elküldtusk. — Remélem, meg van elégedve a gyors ügyintézéssel!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents