Kelet-Magyarország, 1971. május (31. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-09 / 108. szám

nmu EV FÓLIÁM, 1M. SZÁM ARA 1 FORINT 1971. MÁJUS 9, VASÁRNAP LAPUNK TARTALMÁBÓL Történetek a tekintélyről (3. oldal) Város — két tüdővel (5. oldal) Mi lesz Katikával? (5. oldal) Mai sportműsor (11. oldal) 1945. MÁJUS 9­1945. május 9-e az a nap, amely mint a győzelem nap­ja, került be a történelem- könyvekbe. Ezen a napon ért véget immáron végleg az európai népek szenvedése a hitleri fasizmustól. Április 30-án Jegorov és Kantarija, a szovjet hadsereg két kato­nája kitűzte a vörös lobogót a berlini Reichstagra. Néhány nappal később pedig, május 9-én, nem sokkal éjfél után Zsukovnak aláírta Keitel ve­zértábornok a német hadse­reg feltétel nélküli kapitulá­cióját. ötvenmillió európai áldozata volt Hitler világhó­dító terveinek. A frontokon, a Gestapo kínzókamráiban, a koncentrációs táborokban, az SS kivégzőosztagok géppisz­tolyaitól 50 millió ember pusztult el. Országok sorai éltek fél évtizedig rémuralom­ban, a horogkereszt vetett sö­tét árnyékot Európára. A páncélozott Teutonok, miután felfalták Ausztriát, Csehszlovákiát, lerohanták Lengyelországot. Jugoszlá­viát. Franciaországot, Bel­giumot, Dániát, Hollandiát, Norvégiát, hosszú csak a felsorolás is; 1941. június 22- én váratlan és hitszegő tá­madást indítottak a Szovjet­unió ellen. Vasárnap hajnal­ban 190 hadosztály lendült támadásba Ezen a napón dőlt el a hitleri Németország sorsa. Bár a náci hadseregek gyorsan hatoltak előre a Szovjetunió szíve felé, Moszk­va irányába, a reménytelen­ségbe süppedt Európa mégis ekkor kezdett reménykedni! Százmilliók érezték, hogy szovjet földön már nem lesz villámháború, a szovjet had­sereg méltó választ fog adni az orvtámad óknak. így is lett. Négy esztendeig tartott az élethalálharc, de eljött a pillanat, hogy az emberi reménység vörös zászlaja a győzelmet hirdette az elnyo­mók felett. Elcsendesedett Európa, at­tól a naptól kezdve nem robbantak bombák a váro­sok felett, a romokon meg­indulhatott az élet Európa felszabadult. Országok sora élt a felszabadítás adta lehe­tőségekkel és tűzhette prog­ramjába a szocialista társa­dalmi rendet Uj helyzet, új erőviszonyok alakultak ki a kontinensen. Huszonhat éve béke van. Példátlan dátum ez! Azért lehetséges, mert a Nagy Októberi Szocialista Forradalom országa legyőz­hetetlen ' katonai erő, s mel­lette a testvéri szocialista or­szágok is ma már nem játék­szerei az imperializmusnak. Tagjai a Vatsói Szerződés­nek. jelentős katonai ténye­zők. Most, amikor emlékezünk a nagyszerű örömteli napra, ke­gyelettel gondolunk a tíz és tízezer szovjet katonára, akik hazánk földjén, népünk sza­badságáért áldozták életü­ket (o) Befejeződött a szakszervezetek XXII. kong resszusa Megválasztották a SZOT tisztségviselőit Szombaton reggel Somos­kői Gábornak, a SZOT titká­rának elnökletével folytatta munkáját a szakszervezetek XXII. kongresszusa. Az el­nökségben helyet foglalt Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, Biszku Béla és Nyers Rezső, a Központi Bizottság titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai és Pul- lai Árpád, a Központi Bi­zottság titkára. A három napirendi pont vitájában elhangzott felszó­lalásokra Gáspár Sándor vá­laszolt. — A kongresszusunk vitá­ja — mondotta Gáspár Sán­dor — a magyar szakszerve­zeti mozgalom hű kereszt- metszetét adta, helyesen ítél­ve meg a mozgalmat, eré­nyeivel és gyengéivel együtt. Kongresszusunk a szakszer­vezeti demokráciának fontos fóruma volt. Napirendre ke­rültek rajta társadalmunk legjelentősebb kérdései. Szó volt a gazdasági építőmunká­ról, gazdaságpolitikánkról, a üzemi tennivalókról, a szo­cialista brigádmozgalom fej­lődését segítő feladatokról, az eredményes munkát gátló té­nyezőkről, a kulturális éle­tünk problémaköréről, egy­szóval társadalmunk sok fon­tos kérdéseiről. A mi kongresszusunk nem a számlák benyújtásának a kongresszusa volt, hanem fe­lelős és hozzáértő emberek felelősségteljes tanácskozása. Egy dolgot biztonsággal el lehet mondani: az újonnan megválasztandó vezetők hosz- szú időre nem lesznek munka nélkül. — Az újonnan megválasz­tandó vezetőségnek az lesz az egyik legfontosabb felada­ta, hogy a vita minden részle­tét figyelembe véve alakítsa ki a következő évek tenniva­lóit. A megválasztásra kerü­lő Szakszervezetek Országos Tanácsának, s a SZOT elnök­ségének a lehető legrövidebb időn belül hozzá kell látnia munkatervének kidolgozásá­hoz. A munkatervekben he­lyet kell kapnia mindannak, ami a kongresszuson reális javaslatként elhangzott. Fock Jenőnek, a Miniszter- tanács elnökének pénteki fel­szólalására utalva elégedet­ten állapította meg, hogy a kormány is tanulmányozza a kongresszuson elhangzottakat, s az ebből adódó kormányzati teendőket. — Ha felszólalóink nem is fogalmaztak meg konkrét anyagi igényeket, azért azt is tudnunk kell, hogy válto­zatlanul nagy gondot jelent fejlődésünk gyorsítása. Szó volt itt arról is, hogy jó vol­na több lakást építeni, a gyermekintézményeket, a szo­ciális és kulturális létesítmé­nyeket fejleszteni, csökken­teni a munkaidőt, emelni a nyugdíjakat, javítani a csalá­di pótlék rendszerén. Még olyan igény is megfogalmazó­dott — teljesen jogosan —, hogy a nem napközis gyer­mekek is kapjanak az iskolá­ban ebédet. Az említett és to­vábbi sok más igény is mind reális. Ha csak egyiket kelle­ne a sok közül megoldani, nem volna nehéz helyzetben a párt, a kormány, a szak- szervezeti mozgalom. A sok feladat együttvéve azonban nem oldható meg máról hol­napra. Meg kell vizsgálnunk,, hogy mire van lehetőség, és a, feladatokat rangsorolni kell. Gondjainkon csak úgy segít­hetünk, ha termelékenyebben dolgozunk, a nemzeti jöve­delmet növeljük. Gáspár Sándor ezt követő­en az árak és bérek alakulá­sával foglalkozott, majd a vállalatok önállóságának, gaz­dálkodásának kérdéseiről be­szélt. Befejezésül többek között hangoztatta: a szakszerveze­tek munkájukban, egész te­vékenységükben a szocializ­mus építésének általános ér­dekeit, az össztársadalmi ér­dekeket tartják szem előtt Tevékenységünkhöz hozzá­tartozik, hogy őrködjünk a törvények, rendeletek betar­tása felett, de a szakszerve­zeti munka ennél sokkal több, el kell látni a munkás- osztály vezető szerepével, a vezető szerep betöltésével kapcsolatos feladatokat. A magyar szakszervezeti moz­galom jó úton jár, s megíté­lésünk szerint alkalmas ezek­nek a feladatoknak az ellá­tására. Gáspár Sándor végül meg­köszönte a résztvevők közre­működését a kongresszus munkájában. Külön köszöne­tét mondott a külföldi dele­gációknak megjelenésükért, a kongresszus munkájában va­ló részvételükért. Ezután a kongresszusi küldöttek egyhangúlag el­fogadták a SZOT és a számvizsgáló bizottság írásos és szóbeli beszámolóit, az alapszabály-módosító javas­latot, a határozati javasla­tot, továbbá Gáspár Sándor válaszát. A SZOT-bizottság részére megadták a felmen­tést, majd a kongresszus zárt ülést tartott, ahol megvá­lasztotta a 195 tagú Szakszer­vezetek Országos Tanácsát és a 19 tagú számvizsgáló bi­zottságot. Végül mindkét szerv meg­tartotta első ülését. A Szak- szervezetek Országos Tanácsa megválasztotta a SZOT el­nökségét, a vezető tisztségvi­selőket és a titkárság tag­jait és megerősítette beosztá­sukban a SZOT osztályainak és intézményeinek vezetőit. Elnök: Földvári Aladár. Al- elnökök: Kiss Károly, Vas Witteg Miklós, Baradziej hászlóné. Főtitkár: Gáspár Sándor. Titkárok: Duschek Lajosné, Gál László, Nemeslaki Tiva­dar, Somoskői Gábor, Tim- mer József, Virizlav Guula. A Szakszervezetek Országos Tanácsa titkárságának tagjai: Földvári Aladár a SZOT elnö­ke, Gáspár Sándor a SZOT főtitkára, Duschek Lajosné a SZOT titkára, Gál László a SZOT titkára, Nemeslaki Ti­vadar a SZOT titkára, Somos­kői Gábor a SZOT titkára, dr. Siklós János a Népszava főszerkesztője, Timmer Jó­zsef a SZOT titkára, Virizlay Gyula a SZOT titkára. A számvizsgáló bizottság elnökévé Somogyi Miklóst, vá­titkárává Hidas Miklóst lasztotta. Az elnöklő Földvári Aladár zárszavában köszönetét mon­dott mindazoknak, akik je­lenlétükkel, közreműködé­sükkel a kongresszus sikerét segítették. — A kongresszus munkáját nagy figyelemmel kísérték a szervezett dolgozók — mon­dotta. Ezt kifejezésre juttat­ták a többi között azzal, hogy több mint 200 táviratot küld­tek a kongresszusnak. Külön­féle formákban tömegesen je­lezték, hogy egyetértésükkel találkozik az az őszinte lég­kör, a reális tárgyalásmód, amely a tanácskozást jelle­mezte. — Most az egész haladó vi­lág a 26 évvel ezelőtti törté­nelmi jelentőségű napra, a győzelem napjára emlékezik — mondotta Földvári Aladár, majd így folytatta: — A győzelem napján, em­lékezve a fasizmus legyőzésé­nek történelmi napjára, a szer­vezett magyar dolgozók ne­vében ígérjük, hogy a világ haladó népeivel szoros szö­vetségben mindent megte­szünk, hogy a világon béke és biztonság legyen és tovább folytatódjék, erősödjék a szo­cializmus építése hazánkban. A szakszervezetek XXII. kongresszusa az Internacioná- lé hangjaival ért véget. A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége szom­baton délután a Parlament épületében fogadást adott a szakszervezetek újonnan meg­választott vezető szervei, tisztségviselői és a kongresz- szuson részt vett külföldi de­legációk tiszteletére. A fogadáson részt vett Lo- sonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Apró Antal, a Miniszterta­nács elnökhelyettese, Biszku Béla, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára, a Politi­kai Bizottság tagjai, Pullai Árpád, a Központi Bizottság titkára. Szombaton, a hagyományos ballagási ünnepségen me­gyénk 29 középiskolájában 2300 végzős diák búcsúzott el az iskolától. Hetvennyolc tanulócsoport diákjainak utoljára szó­lalt meg az ismert csengő, utána osztályfőnökeikkel még egyszer végigjárták a termeket, a folyosókat, ahol életükből négy évet töltöttek el, majd meghallgatták az igazgatók útra- valóját, elbúcsúztak a tanároktól, tanulótársaiktól. A 2300 ne­gyedikes hallgató közül 1470 gimnáziumokban, a többi szakközépiskolákban fejezi be tanulmányaik A NYÍREGYHÁZI ZRÍNYI GIMNÁZIUM ÜNNEPSÉGE, A HOLNAP KERTÉSZEI. A VASVARI GIMNÁZIUM UDVARÁN. (HAMMEL JÓZSEF FELVÉTELED VILÁG PROLETÁRJAI,EGYESÜLJETEK! ■ ' l .» Ballag már a vén diák...

Next

/
Thumbnails
Contents