Kelet-Magyarország, 1971. május (31. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-05 / 104. szám
1. oüsd KELeT-WAOTARORSZA« fim. mffus T Honecker beszámolója az NSZEP plénumán Erich Honecker, az NSZEP Központi Bizottságának első titkára a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXIV. kongresszusán részt vett NSZEP-küldöttség nevében, a Központi Bizottság hétfői 16. plénumán ismertette a küldöttség beszámolóját. Kiemelte többek között, hogy a XXIV. kongresszus útmutatásai felbecsülhetetlen értéket jelentenek az NDK szocialista társadalmának sikeres kialakításához, egyidejűleg pedig új távlatokat mutatnak a szocializmus győzelméhez az egész világon. Honecker kiemelte, hogy az NSZK-nak, a Szovjetunióval és Lengyelországgal kötött szerződései, egyértelműen megerősítik a határok, köztük az NDK és az NSZK között húzódó határvonal és Lengyelország nyugati határainak sérthetetlenségét. Ezzel összefüggésben megállapította, hogy az említett szerződések törvénybe iktatása kedvező kihatással lenne az egész európai helyzetre. Felhívta a figyelmet arra, az S7"P kongresszusán elhangzott megállapításra. hogy az említett szerződések törvénybe iktatása, az európai biztonsági konferencia megvalósítása, a nyugat-berlini probléma rendezése, a tartós európai béke megvalósításához vezető úton fontos és szükséges lépéseket jelentenek, amelyeket egymással párhuzamosan kell megtenni, anélkül azonban, hogy az egyik kérdés megoldását, egy másik probléma megközelítésének előfeltételévé kiáltanák ki. A moszkvai és varsói szerződés törvénybe iktatása és a Nyugat-Berlinnel összefüggő problémák között felállított kapcsolat fenntartására irányuló kísérletek éppen olyan hiábavalóak, mint a szocialista országokkal szembeni erőpolitika alkalmazására irányuló szándékok — mondotta. ★ Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsága nevében táviratban üdvözölte Erich Honeckert abból az alkalomból, hogy az NSZEP KB első titkárává választották. i\egatÍT NSZK-állásfoglalás ' A bonni kormány kedden, alig egy nappal a Német Szocialista Egységpárt élén bekövetkezett változás után megerősítette azt a korábbi álláspontját, miszerint a Szovjetunióval és Lengyel- országgal kötött szerződések ratifikálását a nyugat-berlini rendezéstől teszi függővé. Conrad Ahlers, a kormány szóvivője éles szavakkal utasította vissza Honeckernek, az NSZEP új első titkárának azt a hétfőn elhangzott kijelentését, hogy „a szerződések elleni jobboldali támadások, valamint a szerződések és a Nyugat-Berlinnel összefüggő kérdések rendezése közti függőség fenntartása hiábavaló kísérlet...” Ahlers kijelentette: „Honeckernek tudnia kellene, hogy a keleti politikai szerződések ratifikálására nem kerülhet sor egy kielégítő nyugat-berlini rendezés nélkül”. A francia külügyminiszter Moszkvában A szovjet kormány vendégeként kedden hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett Maurice Schumann francia külügyminiszter. A seremetyevói repülőtéren Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter és Szemjon Kozirev külügyminiszter-helyettes fogadta a francia vendéget. Moszkvai diplomáciai körökben nagy fontosságúnak értékelik Maurice Schumann francia külügyminiszter kedden kezdődött négynapos szovjetunióbeli hivatalos látogatását. Tavaly ősz óta a moszkvai francia és a párizsi szovjet nagykövet több ízben folytatott beszélgetést a fogadó ország vezető személyiségeivel, most fél esztendővel a Pom- pidou-látogatás után ez a konzultáció külügyminiszteri szinten folytatódik. A szovjet fővárosban bizonyosra veszik, hogy a francia külügyminiszter látogatása hozzá fog járulni a hagyományosan jó szovjet—francia kétoldalú együttműködés továbbfejlesztéséhez. Ami a szovjet—francia külügyminiszteri találkozó nemzetközi kérdéseit illeti, a két nagyhatalom képviselői az egész világhelyzetet áttekintve különös figyelmet szentelnek majd a közel-keleti, az indokínai, az európai, a nyugat-berlini és más fontos témaköröknek. Rogers megkezdte kairói tárgyalásait Rogers amerikai külügyminiszter és kísérete kedden, magyar idő szerint 16 óra 10 perckor megérkezett Kairóba. Az amerikai külügyminisztert a repülőtéren egyiptomi kollégája, Mahmud Riad és Donald Bergus, az Egyesült Államok kairói diplomáciai képviseletének vezetője fogadta. Rogers még a délután folyamán megbeszélést tartott Mahmud Riaddal Rogers megérkezésekor adott nyilatkozatában tartós egyiptomi—izraeli békeegyezményre szólította fel a feleket és kijelentette, hogy az Egyesült Államok minden tőle telhetőt megtesz e cél érdekében. Az a tény, hogy az országaink közti hivatalos diplomáciai kapcsolat megszakadása ellenére ma itt vagyok vendégként, mindkét fél gyakorlati érzékét bizonyítja. Ugyanezt bizonyítja az is, hogy az elhunyt Nasszer elnök elfogadta múlt év nyarán tett békekezdeményezésünket, amely új és remény- teljes irányzatot alakított ki a világ e részén — mondotta az amerikai külügyminiszter. Méltatta azt a tényt, hogy Szadat elnök vezetésével az Egyesült Arab Köztársaság pozitív választ adott a Gun- nar Jarring nagykövet által februárban előterjesztett javaslatra. Az amerikai külügyminiszter kijelentette: most lehetőség kínálkozik az előrehaladásra a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozatának megfelelő békerendezés irányába, amely aztán megteremti majd a teljes rendezés általános alapelvéit. ..Készek vagyunk Egyiptommal és Izraellel konkrétan megvitatni a Szuezi-csatorna megnyitásával kapcsolatos ideiglenes megegyezés lehetőségét, amely — reméljük — hozzá ÍQg járulni a végleges rendezéshez” — mondotta Rogers. (Folytatás az 1. oldalról) és főleg az értékarányos árak kialakításának a következménye. Ismeretes, hogy a szakszervezetek támogatják a gazdaságirányítás mai formáját. De a szakszervezetekre nagy felelősséget ró az, hogy figyelemmel kísérjék, képviseljék, , védelmezzék a különböző ré- ’ tegérdekeket is. Mindent el kell követnünk annak érdekében, hogy a reálkeresetek a tervben kitűzött mértékben növekedjenek Jelenleg a bérek emelésének lehetősége döntően az üzemi, munkahelyi alapokból származik, kivéve a költségvetési szerveket. Ennek a helyzetnek természetes következménye, hogy az alapvető osztály, a munkás- osztály soraiban jelentős differenciálódás történhet, nemcsak a teljesítmények, a munka társadalmi hasznosságának különbségei, hanem az eltérő lehetőségek miatt is. Már most jelentkezik az a probléma, hogy egyes alapvető ágazatok vállalatai nem tudják olyan ütemben növelni nyereségüket, mint a többi ágazat, következésképpen nem tudják megfelelően fejleszteni a műszaki színvonalat, a munkakörülményeket, dolgozóik bérszínvonalát sem. Ez keresztezi népgazdaságunk tervszerű fejlesztését. Ha nem segítünk időben, ez magában rejti annak a veszélyét is, hogy a dolgozók fokozatosan otthagyják ezeket a munkahelyeket és olyan ágazatokban helyezkednek el, ahol jobb anyagi lehetőségek, magasabb bérek érhetők el, nem az a baj, hogy eltérő a vállalatok nyereségnövelő és bérszintemelő lehetősége. A baj az, hogy az eltérések nem igazodnak a tevékenységi területek fontossági és fejlesztési sorrendiéhez. A helyes bérarányokért A szakszervezeteknek az a véleménye, hogy fékezi a helyes, az ösztönző bérpolitika kialakítását, ha az üzemi bérintézkedések túlzott mértékben függvényei a nyere- , ség alakulásának. A kormányzatnak több lehetőséggel kell rendelkeznie arra, hogy az üzemek, a szakmák és az iparágak között helyes bérarányok alakuljanak ki. Szükséges felhívni a figyelmet arra is, hogy a kormány határozottan különböztesse meg azt a vállalati tevékenységet, amelynél hatékonyabb munkával: valóságos értéktermeléssel érték el a nyereséget, attól, ahol lényegében spekulációval, indokolatlan áremeléssel nyerészkedtek. A leghatározottabban igényeljük a szigorú rendszabályokat és állami fellépést mindazon vállalatok és kereskedelmi szervek ellen, amelyek árfelhajtással veszélyeztetik az életszínvonal emelkedését. Szükségesnek tartjuk, hogy pontosabban szabályozzuk a megszerezhető jövedelmek nagyságát és megszerzésük törvényes, erkölcsileg is elfogadható módjait. A kisiparosok. kiskereskedők engedélyeinek kiadásánál az összlakosság érdekeit kell alapul tekinteni. Szigorúan írjuk elő számukra az alkalmazható munkavállalók számát, a felszámítható árakat, gondosan kell ellenőrizni az adóbevallásokat. Tisztelt elvtársak! A béreket, kereseteket szubjektív alapon nem szabad differenciálni. Ezt döntően a munkakörökhöz és a teljesítményhez kell mérni. Különbséget kell tenni az azonos munkakört betöltőik között is, tehát munkás és munkás, vezető és vezető között a teljesítmények alapján. Lehetőségeink szerint fokozni kell az egyéni teljesítmény szerinti különbségtételt munkásoknál és alkalmazottaknál egyaránt Véleményünk szerint helyes, ha növekszik a bér állandó részének az aránya, tehát az a hányad, amelyet a dolgozó rendszeres munkájáért, munkaköri kötelezettségeinek teljesítéséért kap. A tények arra figyelmeztetnek, hogy évről évre csökken a teljesítménybérben dolgozók száma, kevés a pontos, tudományosan megalapozott műszaki norma, amelyek hiánya nehezíti a keresetek differenciálását. Világosabban: itt arról van szó, hogy ha nem tudjuk a munkát mérni, hasznosságát figyelemmel kísérni, akkor nem tudunk differenciálni és a bérrendszerből hiányzik az ösztönzés a jobb munkára. Az utóbbi években éppen a szocialista rendszer számára a legfontosabb területen, az állami iparban nőtt a leglassabban a fizikai munkások bére. Erre utalnak az 1970. évi adatok, amelyek megegyeznek az előző évek átlagával is, míg a bérből és fizetésből élők bére általában 6,5 százalékkal nőtt, a szocialista nagyüzemekben dolgozóké csak 5,5 százalékkal emelkedett, különösen fontos, hogy fokozottabb figyelemmel kísérjük, hogyan alakulnak az élet- és munkakörülmények nagyüzemeinkben. Nagyüzemeink iparunk legerősebb bázisai. A szakszervezeteknek természetesen feladatuk, hogy minden dolgozó réteg életszínvonalának alakulását figyelemmel kísérjék és szükség esetén intézkedéseket javasoljanak, így került sor most a pedagógusok és az egészségügyi dolgozók központi béremelésére. Az egészségügyi dolgozók béremelése, amelyre csaknem 450 millió forintot fordítunk, összesen mintegy 168 ezer dolgozót érint: közülük 27 ezer ötvöst és gyógyszerészt, akik átlagosan 20 százalékos béremelésben részesülnek, és mintegy 75 ezer egészségügyi középkádert, akik 5—10 százalékos béremelést kapnak. A pedagógusok béremelése 640 millió forint. Ebből 110 ezer alsó- és középfokú pedagógus átlagosan 20 százalékos átlagbéremelésben, részesül. Az oktatási intézményekben dolgozó mintegy 40 ezer egyéb alkalmazott átlagkeresete 10 százalékkal emelkedik. Mint ismeretes, ezek a béremelések már június 1-én életbe lépnek. Ellenőrizni az árak alakulását Tisztelt kongresszus! Az árak változásainak — mint már említettük — egyre nagyobb szerepük van az életszínvonal alakulásában. Az eddig szerzett tapasztalatok alapján úgy véljük, a központilag elhatározott fogyasztói áremeléseket az eddiginél jobban kell megfontolni és előkészíteni, hogy az ilyen intézkedéseknek ne legyen negatív hatásuk az élet- színvonalra. A tapasztalatok szerint a legmegnyugtatóbbnak látszó módszer erre az érintettek pénzjöved elmének megfelelő arányú növelése. Az áremelkedéseket még így is többnyire az áremeléseknél lényegesen nagyobb jövedelem-emeléssel lehet csak ellensúlyozni. Ez még inkább óvatosságra kell, hogy intsen bennünket a fogyasztói árak módosításánál. Ismét leszögezzük, hogy a szakszervezetek nem akarnak az árképzésben részt venni. De az árak alakulását ellenőrizni kívánjuk, és figyelemmel kísérjük az ármozgásoknak az életszínvonalra gyakorolt hatását. Az eddiginél jobban kell ügyelni arra is, hogy árcsökkentéseket csak akkor hajtsunk végre, ha biztosak vagyunk abban, hogy a leszállított árucikkek iránti keresletet ki tud juk elégíteni. Kedves elvtársak! Az üzemi, vállalati nyereség növelése természetesen törekvés, de nem szabad megengedni, hogy egyes vállalatok a nyereség érdekében olyan eszközöket is igénybe vegyenek, amelyek szocialista rendszerünk lényegével nem egyeztethetők össze. A nyereség növelésének egyetlen becsületes eszköze a jobb, a hatékonyabb munka. Gondoskodni az alacsony jövedelmitekről Tisztelt kongresszus! Erősíteni kell rendszerünknek azt a vonását, hogy állami gondoskodás formájában azok számára is biztosítjuk a jobb megélhetést, akik ezt önerejükből nem tudják elérni. Különösen nagy figyelmet érdemelnek a kisgyermekes anyák, a csökkent munkaképességűek, az alacsony jövedelmű, a többgyermekes családok, a munkából kiöregedett, idős emberek és ellátatlanok. A szakszervezetek szükségesnek tartják, hogy a vállalati lehetőségek kiaknázása mellett a jövőben az állam elsősorban központi alapokból biztosítsa a gyermekintézmények hálózatának nagyobb ütemű fejlesztését. Az öregekről való gondoskodás is elemi, erkölcsi kötelessége szocialista rendszerünknek. A fő kérdés itt kétségtelenül a megfelelő nyugdíjszínvonal kialakítása. A negyedik ötéves terv céljai között szerepel az alacsony összegű nyugdíjak további emelése. Az elmúlt évek nyugdíjrendezései némileg segítettek a helyzeten, de a problémákat korántsem oldották meg. Nyugdíjrendszerünk további tökéletesítése érdekében foglalkozunk olyan gondolattal, hogy ha egy dolgozó eléri a korhatárt és nem megy nyugdíjba, minden munkában eltöltött év után a jelenleginél magasabb százalékot kapjon, van olyan elképzelésünk is. hogy a nyugdíjasok kereseti lehetőségeinek jelenlegi értékhatárát növeljük. Az új munkásnemzedék felnevelése társadalmi érdek. Távlatokban a gyermekneveléssel járó anyagi terhek jelentős részét a társadalomnak kell vállalnia. Különösen sürgető a többgyermekes családok segítése. A családi pótlékot a IV. ötéves tervben központi intézkedés formájában felemeljük. A javak szocialista elosztásának tökéletesítését a szociális juttatások területén is folytatni kell. Ki kell dolgozni a szociális ellátás alapelveit is, mindazét, amit központi erőforrásból elsősorban a költségvetésből — fedezünk, illetve a vállalatoknál kapnak a dolgozók. Tisztelt elvtársak! A tervidőszakban mintegy 400 000 lakást kell felépíteni. Úgy véljük, ezzel az építési ütemmel belátható időn bériül, 1980—85 körül a lakásviszonyok olyanná tehetők, hogy a lakáskérdés nem jelent többé alapvető feszültséget a társadalomban. Részt vettünk a párt és « kormány lakáspolitikai határozatának kidolgozásában és végrehajtása előkészítésében. . Azt az álláspontot képviseltük. hogy a lakbéremelés egyetlen család életszínvonalát se csökkenthesse. A jövőben is őrködünk azon, hogy ettől az elvtől eltérés ne legyen. Fejlődésünk alapja a termelékenység, szervezettség Tisztelt kongresszus! Joggal állapíthatjuk meg újra, hogy a gazdasági reform alapeivei beváltak, gazdaságirányítási rendszerünk hatékonyabban működik. Előrehaladásunk érdekében tovább kell fejleszteni a terv- szerűséget, tovább kell erősíteni a politika elsődlegességének lenini elvét. Bármenynyire okos, célszerű és hasznos egy gazdasági javaslat, előfordulhat, hogy mégsem szabad megvalósítani, ha politikai érdekkel ütközik. Közismert, hogy népgazdasági szinten a gazdasági hatékonyság az elmúlt három esztendőben nem volt kielégítő. A társadalmi munka termelékenysége nem emelkedett a kívánt módon. Az üzemek jelentős részében nem kielégítő a munka szervezettsége, folyamatosságának biztosítása. Elmarad az igényektől és a rendelkezésekben előírt normáktól az üzemek szociális, egészség- ügyi munkabiztonsági és kulturális fejlődése. Változatlanul nagy gondot okoz az üzemek egymás közötti együttműködése. Nem egyszer tapasztalható. hogy vállalatok új kapacitásokat létesítenek, holott a régiek sincsenek megfelelően kihasználva. Az üzemeknek, de a népgazdaságnak is kára származik ezekből, nincs biztosítva a folyamatos munka, a dolgozó nem tud rendesen termelni és természetesen keresni sem. , A jelzett fogyatékosságok önmagukban is károsok, de hatásuk nagyon szerteágazó, a dolgozók legszélesebb rétegeit érinti. ' Az említett helyzetek hozzájárulnak a nagymértékű túlóráztatásokhoz is. Az üzemi szerveknek — értve ezalatt a pártbizottságot, a szakszervezeti bizottságot és a gazdasági vezetőket — együttesen kell megvizsgálniuk: mikor és milyen mértékben indokolt a túlórák felhasználása. Rendszert a túlóráztatásból nem szabad csinálni. Ahol a gazdasági vezetők nem tudnak a helyzeten változtatni, a szak- szervezeti bizottságoknak megvan a törvényben biztosított joguk, hogy szót emeljenek, javaslatot tegyenek. A túlóra csökkenti az alapbéremelési lehetőségeket. Ma már népgazdasági méretekben a bérfejlesztésre szánt összeg egyre nagyobb részét a túlórák emésztik fel. Társadalmunk fejlődésér* pillanatnyilag az jellemző, hogy a közvetlen termelő területek munkáslétszámszükséglete nem csökken. Ennek nyilván vannak a tervezéssel összefüggő okai is. Megítélésünk szerint ezzel kormányzati szerveinknek foglalkozniuk kell. De a helyzet javítását más módon ia elő lehet segíteni: a munka- és technológiai folyamatok fejlesztésével, részleges automatizálással. Az utóbbi években a gyakori munkahely-változtatáa fejlődésünk egyik gátló tényezőjévé vált. Az okok ismertek. Megítélésünk szerint e káros folyamatban — a már említett tényezők mellett — benne van elosztási rendszerünk kritikája is. Amikor távlati bérfejlesztési koncepció kidolgozását javasoljuk, arra törekszünk, hogy a népgazdaság számára nagy fontosságú iparágakat, üzemeket kiemelten kezeljék. Tisztelt kongresszus! A gazdaságirányítás eredményes alkalmazásának vau egy olyan oldala, amelynek jelentőségét nehezen lehetne a mi rendszerünkben túlbecsülni (ez a dolgozók termelési aktivitása). A szocialista rendszer lényeges vonása, hogy fejleszti, kibontja az emberekben azt az alkotóerőt, amely az aktivitásban, a közügyek intézésében, a közéleti tevékenységben érvényesüL Gyakran halljuk, hogy a munkások tulajdonosok te. Igen. A mi rendszerünkben a munkásosztály tulajdonos. A gyár, a vállalat az övé te, de érzi-e ezt a munkás a napi munka gyakorlatában 7 Nem érzi kellőképpen. Éspedig azért nem, mert nem teremtettünk mindig olyan helyzetet, amelyben ez számára magától értetődő lenne. Sok minden szüksége* még ahhoz, hogy a munkás- osztály és minden dolgozó úgy tekintsen a társadalmi tulajdonra, mint felemelkedése zálogára. (Folytatás a 5. oldalon!
