Kelet-Magyarország, 1971. május (31. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-26 / 122. szám

4. of«« fcEkW-MftGTAWMtSZAä Hfl. mljns m Szerkesztői üzenetek NINCS BOYLERÖRA Ma már egyre több család kényelmét szolgálja a vil- lanyboyler. Annak beszerzé­sével nincs probléma, kapha­tó az üzletekben, de ugyan­ez nem piondható el az üze­meltetéséhez szükséges kap­csolóóráról, melyet aranyért sem lehet kapni. Azt szeret­nék a vásárlók, ha ezt együtt e boylerrel megkaphatnák, mint tartozékot, de ha ez már luxusigény, úgy legalább külön is árusítsa a kereske­delem. Vagy talán helyesebb, ha azt mondjuk: a kapcsoló­órát gyártsa külön is az ipar? — írja levelében Kovács End­re Nyírbátor, Árpád út 26 szám alatti lakos. HANYAGSÁGBÓL? 1971. január 22-én, a Kis- várdai GELKA-szervíz ké­résemre a javítóműhelyébe szállította a Kékes elnevezé­sű televíziómat. A javítással elkészültek, ezt május 8-án személyes ottjártamkor közöl­ték, s ígérték, hogy rövidesen hazaszállítják. Május 21-ig türelmesen vártam, de ami­kor megtudtam, hogy a szer­vizkocsi községünkben járt, és a televíziómat nem hozták haza, türelmem elfogyott. Nem értem, hogy miért kell a javítás időtartamát a haza- szállítás késedelmével meg­hosszabbítani. Sokszor az alkatrészhiányra hivatkoznak a javítási idő elhúzódásánál, ez véleményem szerint nyo­mós indoknak vehető, de ha a hazaszállításon múlik és azzal késnek, az csak ha­nyagságnak tekinthető — ír­ja Szilágyi András Aranyos­apáti, Kossuth utca 13. szám alatti lakos levelében. FURCSA POSTA A Tiszavasvári Alkaloida Gyárban dolgozom, s eddig minden postámat, tehát az újságot és a leveleket is ide értve a gyárba kézbesítették. Most táppénzen vagyok, s mivel egyedül élek, s nincs aki mindennap a postáért a gyárba elmenjen, kértem a tiszavasvári postahivatalt, hogy betegségem idején laká­somra kézbesítsék a postai küldeményeket. Kérésemet azonban elutasították, mond­ván, hogy erre nincsen lehe­tőség. így aztán előfordul, hogy például az újságot egy­hetes késedelemmel tudom csak elolvasni. Szeretném tudni, hogy valóban nincs ilyen lehetőség, tudomásom szerint a postát mindenkinek oda kézbesítik, ahová kéri — írja levelében Kórik László- né Tiszavasvári, Élmunkás út 5. szám alatti lakos. Vékony Zsigmond nyírmi- hálydi, Balogh Imre tiszada- dai, Hornyik József napkori olvasóinknak levélben vála­szoltunk. özv. Szabó György- né csengerújfalui, Illyés Vil­mos botpaládi, Szakos József- né nyíregyházi, Illés Sándor- né nyírgyulaji, Kovács János nyíregyházi, Farkas Vilmos csehgersimai, Lengyel Zoltán gyürei, Molnár Gusztáv lövő- petri és a Nyíregyhá­záról érkezett névtelen levél ügyében az ille­tékesek segítségét kértük. Ja- kubács Árpád nyíregyházi ol­LESZ VETÖMAGBOLT A Kelet-Magyarország má­jus 5-i számában „Vetőmag­boltot, pavilont” címmel cikk jelent meg, melyre válaszunk a következő: Egyetértünk a javaslattevő azon felvetésével, hogy a vá­rosban lévő vetőmagbolt ki­csinek bizonyul, kinőtte ma­gát. A korábbi években az üzemeltető kezdeményezte is az egység bővítését, azonban egyéb akadályok miatt az nem járt sikerrel. A szak­mának különös sajátosságai jelentkeznek az áru értékesí­tése során, ezért a pavilonnal történő hálózatbővítés nem oldaná meg a fennálló prob­lémát. Osztályunk még az el­múlt évben elkészítette Nyír­egyháza város kereskedelmi hálózatának IV. ötéves terv hálózatfejlesztés irányelvét, tervét, melyben szerepel egy 150 m2 alapterületű új vető­Kovács János nyírbátori lakos, aki a helyi termelőszö­vetkezetnek tagja, kérte, hogy közöljük: hol, milyen munka végzése közben bekövetkezett baleset tekinthető üzemi bal­esetnek? Válaszunk a következő: A tsz-nyugdíjszabályok ér­telmében üzemi balesetnek azt a balesetet kell tekinteni, amely a tsz-tagot a közös munka végzése közben, vagy azzal összefüggésben éri. Üze­mi ba.leset az is, amely a közös munkával előállított termények és termékek fel­dolgozásával, értékesítésével járó, valamint a termelőszö­vetkezet részére, illetőleg ré­széről történő szállítások so­vasónknak az átlagbérének megfelelő, 1 nap szabadságra eső munkabérét kiutalták. Gergely Lajos szamosszegi ol­vasónkat a társadalombizto­sítási igazgatóság levélben tá­jékoztatta. Kiss Ferencné jánkmajtisi lakos panaszát az illetékesek nem tartották jo­gosnak. özv. Nagy Istvánná tiszaadonyi lakos ügyében az illetékesek intézkedtek. Seres Gyuláné ilki olvasónk rádióját megjavították. Fapp Sándor nyírbogáti lakos mun­karuha-tartozását törölték. magbolt létesítése Is, mely előreláthatólag 1972. I. ne­gyedévében lépne be a forga­lomba. Nyíregyházi Városi Tanács VB kereskedelmi osztálya FELÚJÍTJÁK AZ ISKOLA UTCÁT i,Javításra szorul” címmel 1971, március 31-én a Kelet- Magyarország Fórum rovata cikket közölt, melyre az aláb­bi tájékoztatást tudjuk adni: A Felszabadulás útja, vala­mint a Szabadság tér felújí­tási munkálatainak idején az átmenő forgalmat az Iskola utcán biztosítani kellett, s ez megakadályozta az Iskola utca egyidejű felújítását. Er­re 1972-ben fog sor kerülni, hiszen tudomásunk van az utca állapotáról. Nyíregyházi Városi Tanács VB építési és közlekedési osztálya rán végzett tevékenység köz­ben következik be. Üzemi balesetnek számít továbbá az a baleset is, amely a tsz-tagot munkába, vagy onnan lakásá­ra (szállítására) menetközben éri, vagy amely a tsz-tagot társadalmi munkája a tag­ságnak az arra illetékes szer­vek által irányított tömeg- megmozdulásaiban való rész­vétele során, illetve a terme­lőszövetkezet valamely mun­kahelyén nem munkafelvé­tel, hanem egyéb ok miatt szükségessé vált megjelenése közben vagy következtében éri. (Ilyen ok lehet például a közgyűlésen való részvétel, betegségi segély felvétele, természetbeni részesedés ha­zaszállítása stb.) MÉG VÁLASZT SEM™ A Gacsályi AFÉSZ-boltban Vásároltam egy gáztűzhelyet 1970. november 16-án. Beje­lentőlap hiányában bekötési igényemet csak 1971. február 12-én tudtam megejteni a Tiszántúli Gázszolgáltató és Szerelő Vállalat nyíregyházi kirendeltségénél. Sokat hal­lom mostanában, hogy az igényeket a bejelentés sor­rendjében elégítik ki, sőt úgy tudom, hogy az árvízkárt szenvedett lakosságot előny­ben részesítik. Mint árvízká­rosult én is csatoltam az igénybejelentésemhez a jánk­majtisi tanács igazolását, amely tartalmazta, hogy 100 %-os árvízkárosult va­gyok. Bár bejelentésemet ajánlott levélben küldtem el, választ a vállalattól még a mai napig sem kaptam. így még csak tájékozódni sem tu­dok, hogy mikor számíthatok a gáztűzhelyem bekötésére. Különösen azért bosszant a dolog, mert ismerőseim kö­zött van olyan, aki később nyújtotta be igényét, s már a választ is megkapta. Nem tudom mire vélni a vállalat hallgatását az én bejelenté­semet illetően — panaszolja Balogh Ernő Jánkmajtis, Vö­rösmarty u. 25. szám alatti lakos. MIÉRT HIÁNYCIKK? A Vöröshadsereg útja és a Puskin utca sarkán működik egy fűszer-, élelmszierbolt. Fontos szerepet tölt be a vá­sárlók szempontjából, mert igen nagy körzete van. Ezzel a kis boltegységgel kapcsola­tosan az a panasz, hogy igen gyakran változtatják a bolt­vezetőt és az eladó személy­zetet. Talán ennek tudható be, hogy az áruellátásban is sokszor zavar mutatkozik. Előfordult, hogy hétfőn egyhe­tes kenyeret mértek. Citrom és több fontosabb árucikk hosszú napokon és heteken át nem kapható. Sorolhat­nánk a hiányosságokat még tovább, azonban szeretném inkább a panasz megoldásá­ra felhívni az illetékesek fi­gyelmét. A bolt állandóan változó személyzete idézi elő azt a helyzetét, hogy nincs idejük megismerni a boltegység ál­landó üzletkörét, a vásárjuk személyéi Nem tud kialakul­ni egy állandó kapcsolat a vásárlók és a bolti eladók között. Amikorra megismer­kedhetnének az igényekkel, a vásárlók szokásaival, akkorra már el is távoznak ebből a boltból. Természetesen egy idegen bolti eladó kiszolgálá­sánál is jelentkeznek udva­riassági hiányosságok — írja F. P. nyíregyházi olvasónk. A lap megírta — az illetékes válaszol A szerkesztő válaszol i tekinthető üzemi balesetnek? ————-““——— HAZÁI KILÁTÓ Papír faültetvény Cellolóznyárral ültetik be Jakabszállásom a Helvéciái Állami Gazdaság kerületének mezőgazdasági művelésre al­kalmatlan területeit. A ja- kabszállási határban az idén ötven hektár, a következő években pedig százötven hek­tár gyenge miőnségű talajt hasznosítanak papírfaültet- vénnyel. ezt alakítja át. Nemcsak a megfelelő levéltári helyisége­ket, irodákat alakítják ki, de eredeti állapotában helyre is állítják az épületet. Eddig annak ugyanis lapos teteje volt, most a korabeli fényké­pek alapján nyeregtetőt épí­tenek. (Vas Népe) Töltőállomást épít a 1ÜZÉP (Petőfi Népe) Helikopterrel a peronoszpóra ellen A Bükk déli lejtőin lévő fiatal szőlőkultúrák fölött megjelent az első növényvédő helikopter. Az idén most már a talajviszonyok­tól függetlenül, és sokkal gyor­sabban, a legoptimálisabb idő­ben tudják elvégezni a gomba­betegségek elleni permetezése­ket. Az első permetezés utáni ha­tárjáráson megállapították, hogy a helikopter a lehető legjobban s?órja szét a permetlevet. A gép kavarta légörvény következtében a levélzet fonákára jut a legtöbb permetlé, s a védekezés így a legeredményesebb. (Észak-Magyarország) Tsz-revizori iroda Zala megyében is létrehoz­ták a termelőszövetkezetek revizori irodáját. A revizori iroda kétévenként tart el­lenőrzést. A vizsgálat során az iroda munkatársai és a felkért szakértők értékelik és elemzik a gazdaságok tevé­kenységét, javaslatot tesznek a gazdálkodás hatékonyságá­nak javítására, a belső el­lenőrzés, a társadalmi tulaj­don védelmének szervezet­tebbé tételére. (Zalai Hírlap) Százszínü rózsakert Az Alföld egyik legszeb­ben parkosított meleg vizű strandján, a gyulai Várfür­dőben egyik legcsodálatosabb látvány a gazdag rózsagyűj­temény. Alacsony és magas törzsű, apró és nagy virágú rózsák pompáznak a Vár für dő rózsakertjében száz kü­lönböző színárnyalatban. A hófehértől a bársonybordóig, a halványsárgától a barnáig, a lila, a rózsaszín és egyéb színek gazdag választéka hív­ja magára a figyelmet. (Békés megyei Népújság) Levéltár a lábasházból A Kőszegi Városi Tanács úgy határozott, hogy saját le­véltárat alakít ki. Ezért meg­vásárolta az ország egyetlen duplaárkádos lábasházát, s A Csongrád megyei TÜ- ZÉP már 1971-től be akar kapcsolódni a háztartási tü­zelőolaj-szolgáltatásba. Sze­geden és Algyőn — esetleg Hódmezővásárhelyen — 500 ezer literes tankáilomás épí­tését tervezik, s azt is, hogy a megye 5 városában két- két olajkutat álh'tanak feL Ezeknek kapacitása 25—25 ezer liter lenne. A távlati tervek között szerepel az is, hogy megoldják a tüzelőolaj házhoz szállítását. (Délmagyarországi Beleesett a meszesgödorbe Miskolcon V. Lajos W éves nyugdíjas — valószínűleg a sö­tétség miatt — nem nézett kel­lően a lába elé és beleesett as udvarán lévő meszeagódörbe. ahol éppen oltott meszet tartot­tak. Az Idős férfi mindkét lá­bán első- és másodfokú égési sérüléseket szenvedett. A mentők a baleseti sebészetre szállítot­ták. (Déli Hírlap) Vitorlázón 300 kilométert Nem mindennapi ered-’ ménnyel büszkélkedhet a pé­csi repülőklub, ahol szomba­ton négy vitorlázórepülő in­dult el azzal a féladattal, hogy 300 kilométeres távre­pülést hajtson végre aa aranykoszorús jelvény meg­szerzése érdekében. A fel­adatot sikerrel hajtották vég­re, s Pécstől Hajdúszobosz­lóig légvonalban 300 kilomé­tert repültek. (Délmagyarorszdg) Nyolc évet kapott a szatír Csáki Pál « éves szentesi !»i kos többszörösen büntetett elő­életű, magával csalt egy óvodás, 5 éves körű kislányt Hódmező­vásárhelyen. A városon túli ki­eső területen a gyermeket meg­erőszakolta. A hódmezővásárhelyi városi bíróság Csáki Pált elv», temült tette miatt 8 évi szigorí­tott börtönre Ítélte, amit a sze­gedi megyei bíróság Jogerőre emelt. (Délmagyarország) Halál a menekülttáborban... Az emlúlt év májusában if j. B. László budapesti lakos egyéni turistaként, érvényes kiutazá­si engedéllyel Jugoszláviába utazott. Pár nap múlva telefo­non jelentkezett szülei laká­sán. — Triesztben vagyok — kö­zölte. Az apa döbbenten kérdezte: — Mit csinálsz te ott? — Döntöttem... Kint mara­dok. — Megőrültél? — Én nem megyek vissza... Ez már Olaszország, mene­dékjogot kértem. Hiába volt a szülők minden könyörgése, a fiú hajthatatlan volt. Ekkor még egyikük sem sejtette a közelgő tragédiát. A fiú értesítette szüleit, hogy június 3-án a trieszti menekülttáborból átirányí­tották őt a Nápoly melletti capuai lágerba. A levelek­ben rendszeresen beszámolt mindenről: „. .nagyon szeretnék kijutni az Egyesült Állandókba, és ott végleg letelepedni.” „...június 26-án felkerestem a nápolyi amerikai konzulá­tust. Nagyon barátságosan fö­ladtak... Elmondtam vágya­mat;.. megígérték, hogy en­gedélyezni fogják bevándorlá­somat” — írta. Ekkor már ifj. B. László, mint minden nyugatra szö­kött, vagy a hazatérést meg­tagadó személy esetében túl volt az előzetes, majd az azt követő, ún. „NAGO-kihallga- tás”-on. Az utóbbin az olaszo­kon kívül az amerikaiak is kihallgatják a disszidenseket és a legapróbb válaszokat is figyelembe veszik.'A személyi adatokon túlmenően a roko­nok, ismerősök adatai, foglal­kozása, munkahelye is érde­kes számukra. Mivel az ifj. B. László nem jelentett „komoly falatot” számukra, az „elej­tettek” sorsa várt rá a capuai menekülttáborban.. Teltek a hónapok és az amerikai konzulátus ígérete is ígéret maradt azzal, hogy „majd egyszer...” A lesújtó hír váratlanul ér­kezett! Ősz derekán a Trieszt mel­letti latinai táborból, ahol első napjait töltötte ifj. B. László, légipostán levél érke­zett Budapestre, az apa mun­kahelyére. A sorokhoz egy új­ságból kivágott cikket is mel­lékeltek. A szülők így érte­sültek arról, hogy fiúkat októ­ber 10-én, a késő esti órák­ban a capuai menekülttá­borban lelőtték, és a helyszí­nen azonnal meghalt... Aztán még egy levél érke­zett... Egy református lelkész ke­reste fel a szülőket lakásu­kon, Olaszországból hozott le­velet nekik. A levelet az olaszországi „magyarok lel­késze”, Asztalos János — a Pócspetriben elkövetett rend­őrgyilkosság életfogytiglani börtönre ítélt, majd 1956-ban kiszökött résztvevője — küld­te. Az apa — id. B. László — a levél alapján bejelentést tett a kerületi rendőrkapitánysá­gon, majd a Magyar Külügy­minisztérium illetékes osztá­lyán. Ezt követően felkereste a budapesti olasz nagykövet­séget, ahol szintén segítséget kért... A válasz: — Az ügyet nem ismerik, de megpróbálnak részletesebb tájékoztatást kérni Olaszországból. Id. B. László mindenkép­pen tájékozódni kívánt fia halálának körülményeiről. Erre csak egyetlen mód kí­nálkozott : kiutazik Olaszor­szágba, és a capuai menekült- táborban érdeklődik. Kérésé­vel a BM útlevél osztályához fordult. Itt megértéssel fogad­ták, és kiutazását engedélyez­ték: pár nap múlva zsebében volt az útlevél. November 8-án érkezett Nápolyba és azonnal felke­reste a lágert... Az illetékesek hűvösen fo­gadták, hosszú vonakodás után azonban mégis engedé­lyeztek egy rövidke órát erre a célra. Id. B. László a tábor­ban lakó magyaroktól érdek­lődött fiáról. Egy fiatalem­bertől, Sz. Zoltántól tudta meg, hogy fia az utolsó estéjét egy budapesti ügyvéd és egy másik fiatalember, N. Sándor társaságában töltötte. Mind­hárman a tábor területén le­vő barakkban ruletteztek, s fia 150 lírát nyert. Ezt köve­tően meghívta egy kávéra két társát, A tábor területét a hátsó kijáraton át hagyták el, s a közeli Rió bárba mentek. Itt találkoztak T. Éva ma­gyar di&szidenssel, aki a bár alkalmazottja volt, de szintén a táborban lakott. Az időt be­szélgetéssel töltötték el, majd 23 óra után szedelőzködni kezdtek és visszaindultak a táborba, ahová T. Éva is ve­lük tartott... Amikor a tábor területére értek, beszélgetésük zajára az egyik barakkból egy albán férfi ugrott ki, ordítozva mél­tatlankodott, hogy felébresz­tették. Ifj. B. László nyugodt hangon próbált szót érteni ve­le, de a 74 éves albán mind dühösebb lett, majd amikor a fiatalember pár lépésre megközelítette, hirtelen re- vorvert rántott elő és gyors egymásután háromszor bele­lőtt. Hiába szállították ifj. B. Lászlót a közeli kórházba, nem tudták megmenteni. Az orvosok megállapították, hogy már az első lövés halálos volt. A holttestet kiadták a mene­külttábor vezetőségének, akik gondoskodtak az egyházi te­metésről. A búcsúztatást a már emlí­tett pócspetri rendőrgyilkos­ságra uszító plébános, Aszta­los János végezte™ Id. B. László beszélt a plé­bánossal is. Megtudta, hogy a búcsúztatást magnetofonsza­lagra rögzítették. Ezt szerette volna a paptól elkérni, de hiá­ba kérlelte, a „magyarok lel­kipásztora” megtagadta a te­kercs átadását, csupán azt ígérte, majd később postán el­küldi. Persze ez csak ígéret maradt. A capuai menekülttáborban az ígéret a legkönnyebb do­log; telve vannak velük a barakkok, az ott tengődő em­berek. A meggyilkolt fiú édesapja kérte a" tábor illetékeseit, hogy tegyék lehetővé fia holt­testének exhumálását és ha­zaszállítását. Megígérték a segítséget, de a konkrét ké­résre csak a vállukat vonogat- ták. Megnyugtatásképpen hosszan ecsetelték, hogy az eset óta a tábor területén lé­vő csendőrőrs létszámát fel­emelték. Házkutatásokat tar­tottak és átvizsgálták a barak­kokat. Hogy miért, azt ta­lán maguk sem tudták, hiszen a táborlakók közül az vásárol fegyvert, aki akar. Nápolyban olcsó a fegyver..! Énnél talán csak az élet ol­csóbb a capuai menekülttá­borban. M. P.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents