Kelet-Magyarország, 1971. május (31. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-25 / 121. szám

fcELET-MAGYAROFtSZÄÖ ' 1971. mljus Sf;\ t oldai ^ Podgomij Kairóba utazik Világszerte élénk visszhangra talált a budapesti kiáltvány Romes Csandra és Sebestyén Nándorné nyilatkozata Nyikolaj Podgomij, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa el­nökségének elnöke, az SZKP Politikai Bizottságának tagja Anvar Szadatnak, az EAK és az Arab Szocialista Unió el­nökének meghívására rövid időn belül nem hivatalos ba­ráti látogatásra Kairóba érke­zik.' ' Az A1 Ahram értesülése sze­rűit a szovjet—egyiptomi tár­gyalásokon a közel-keleti vál­ság fejleményeiről, politikai és katonai kérdésekről folytat­nak megbeszélést. A Szovjet­unió küldöttségét Podgomij, Egyiptomét Szadat vezeti. Mint emlékezetes, Podgor­nij legutóbb ez év januárjá­ban, az asszuáni gát és erőmű Tito beszélgetése a Magyar Szó képviselőivel Hajsza az Izraeli fökonzul gyilkosai után A statáriális ügyekkel fog­lalkozó török katonai pa­rancsnokság vasárnap beje­lentette, hogy hajnali 4,25 órakor megtalálták Ephraim Elírom izraeli fökonzul holt­testét. A holttest egy elhagyott la­kásban hevert, amely mind­össze fél kilométernyire fek­szik az izraeli konzulátus épületétől. A harmadik eme­leti lakásból — á házmester tanúvallomása szerint — szombaton este négy, vagy öt ember távozott, feltehetően amiatt, mert éjfélkor a nyo­mozást elősegítendő 15 órás kijárási tilalom lépett életbe. A nyitott lakásban, halán­tékán több lőtt sebből vérez- ve, gúzsba kötve hevert az 58 éves egykori izraeli rend­őrfőnök, Elrom. A házmester riasztására katonák vették körül az egész háztömböt. Egy lányt — csak annyit tudnak róla, hogy fekete hajú — őrizetbe vettek. A statáriális ügyekkel foglalkozó katonai parancs­nokság „esztelen, értelmetlen” tettnek nevezte Elrom meg­ölését, s kinyilvánította, hogy a tettesek előbb-utóbb megkapják megérdemelt bün­tetésüket. Isztambul 3 millió lakosa vasárnap délelőtt a kijárási tilalom következtében nem léphetett utcára. Közben a karhatalom 30 ezer embere példátlan embervadászatot folytatott. A meggyilkolt főkonzul holttestét különrepülőgépen szállítják haza. A repülőgé­pen utazik a török kormány képviselője is. Lázár Ervin: Zuhanórepülés 2. KISREGÉNY Csapó bekanyarodott a tar­lóra, lassan, alig vánszorog­va jött az autóval, mintha most pihenné ki az iménti vad rohanás izgalmát, pedig csak elkedvetlenedett. Mogor­va arccal szállt ki, a rakodók közül néhányan odakiabáltak neki: ez szép volt, jól csinál­ta. meg ilyesmiket: a kis Ági fülig érő szájjal nevetett rá. s talán mondani is akart valamit, de Csapó durván rá­szólt : — Mi a fenét vigyorogsz!? Bíró is mogorván szállt ki a gépből, egy szót sem szól­tak a versenyről, mintha nem történt volna semmi, csak Pálinkás mondta némi kár­örömmel Huszárnak: — Na, ugrik a konyakod! — de Huszár nem is vála­szolt neki. mindegyikük érez­te, hogy ez a verseny vala­mi nagy balfogás volt, vala­miképpen saját maguk meg­szégyenítése. Csapó elindult a gépe felé, útközben találkozott Bíróval. — Nincs egy cigid? — InirriésUj Bitó, j^kggcLazQny avatása alkalmából tett láto­gatást az EAK-ban. A hétfői A1 Ahram vezér­cikkben foglalkozik a szov­jet—egyiptomi kapcsolatok­kal, utalva rá, hogy bizonyos nyugati körök megpróbálnak a zavarosban halászni, megkí­sérlik kihasználni a legutóbbi eseményeket arra, hogy éket verjenek Egyiptom és a Szov­jetunió közé. Ezek azonban hiábavaló kísérletek — írja a lap — nem érnek el semmit, mert a Szovjetunió és Egyip­tom kapcsolatai szilárdak és őszinték, s alapjaikat sohasem lehet megrendíteni. Az egyiptomi főügyészség folytatja a vizsgálatot az ösz- szeesküvéssel vádolt vezető politikusok és más letartózta­Joszip Broz Tito jugoszláv államfő, a JKSZ elnöke a napokban Újvidéken talál­kozott a jugoszláviai Magyar Szó című napilap küldöttsé­gével. Tito a szerkesztőség képviselőivel folytatott be­szélgetése során részletesen elemezte a nemzetek és a nemzetiségek, a nacionaliz­mus, s mindezekkel össze­függésben az osztályjelleg problematikáját Elégedettsé­gét fejezte ki a vajdaságban uralkodó helyzettel, ahol — noha több nemzet és nemze­tiség él együtt — a testvéri­ség és egység olyan fontos szerepet játszik, s megnyil­vánul az osztályjelleg is. Manapság sok szó esik ar­ról, mi az előbbre való: az osztály-e, vagy a nemzet — mondotta Tito. A kettő össze­tartozik, nem lehetnek meg egymás nélkül, éppen azért, mert több nemzetiségű állam vagyunk. Rendszerünknek mégis az osztályjellegét ré­szesítem előnyben. Azt, hogy a munkásosztály legyen a legfontosabb tényező. Tito élesen elítélte a nacio­nalista jelenségeket. „A leg­nagyobb baj az, hogy a kom­munisták között is vannak nacionalista érzelműek — mondta. Ki kell tehát irta­nunk a nacionalizmust, amely nal a zsebébe nyúlt, mintha megkönnyítené neki ezt a pillanatot, hogy most vala­mi közömbös dologgal fog­lalkozhat. Aztán mégis egy­másra tévedt a tekintetük, kutatóan, szomorúan nézték egymást. Csapó már fölszállt. Meg­töltötték Bíró gépét és ő el­gurult vele a kifutóig, meg­pörgette a légcsavart. Éppen elindult volna, mikor Kocsis futni kezdett a gép felé. Ló­háttá a kezét, vadul intege­tett, Bíró levette a gázt, cso­dálkozva nézett ki a gépből. — Mi van? — Ne szállj föl, jön a köd — hadarta Kocsis — aztán Csapó gépe felé nézett és azt mondta: — Csak még ez tudjon le­szállni ! Az erdő felől hömpölygött elő a hirtelen jött köd, s hir­telen sűrű fátyolba takarta a tájat. — A szentségit, nem tud leszállni — kiabált Bíró, és teljesen céltalanul futni kez­dett a/Lrakodó felé,^ Akkoar^ tottak ügyében. Lapjelentések szerint megkezdték Saravi Goma volt miniszterelnök­helyettes és belügyminiszter kihallgatását. A főügyész Nasszer széfjé­nek állítólagos kifosztásával kapcsolatban házkutatást ren­delt el Számi Sarai volt el­nökségi államminisztemél és volt kabinetfőnökénél. Más le­tartóztatott miniszterek, ASZU-vezetők lakásán is ház­kutatást tartottak. E hét vége előtt bejelentik annak az 50 tagú bizottságnak a megalakítását, amely Szadat elnök irányelveinek megfele­lően ellenőrzi az Arab Szo­cialista Unió összes vezető szerveinek újjáválasztását. nagy veszély viszonyainkra, a szocialista társadalmunk fejlődésére, egységünkre, va­lamint az ország nemzetközi helyzetére.” A jugoszláv államfő fog­lalkozott a demokrácia értel­mezésével is. Kijelentette: véleménye szerint az a de­mokrácia, amely nem a szo­cializmus érdekeinek és fej­lődésének védelmét szolgálja, nem is demokrácia, mert visszaélnek vele a szocializ­mus ellenségei. Én valami újért harcolok — mondotta —, valódi, szocialista de­mokráciáért, olyan demokrá­ciáért, amely biztosítja min­den ember és dolgozó jogait. Demokráciánknak kellő anyagi bázist kell teremtenie a munkások számára, az nem merülhet ki puszta fecsegés­ből. Gazdasági kérdésekről szólva Tito elismeréssel be­szélt a szocialista Jugoszlá­via fejlődéséről, de hozzá­tette: tovább is nyújtózkod­tunk, mint ameddig a taka­rónk ért, bírálta a túlzott be­hozatalt. ,A- marxista elmelet és a logika is azt diktálja, hogy az országnak, ha van nyersanyaga — mégha drá­gább is — védenie kell saját iparát! Mi ezt elmulasztot­tuk.” már ellepte őket a köd, ab­ból hallották Csapó gépének zúgását. Körülbelül most for­dul — gondolta Bíró, —most vette észre a ködöt Csapó azonnal megfordult amikor meglátta, hogy a tar­ló fölött gomolyog a köd. El­lenkező irányban még vi­szonylag tiszta volt a vidék, de a pilóta sehol sem látott leszállásra alkalmas terüle­tet. Utolsó mentségként fel­villant előtte a bázis repülő­tér, találomra beállt a tanya irányába, de akkor már ott is köd feküdt a földek fö­lött. Egyedül találta magát az ég és a nyúlós, fentről fehéren szikrázó köd fölött; olykor bele-bele repült egy ködfoszlányba, megszűnt kö­rülötte a külvilág, csak a gépe és ő léteztek. Először került ilyen helyzetbe, s a normális reflex nyilván az lett volna, hogy pánifélelem szorítja össze a szívét, de Csapó valahogy más fából volt faragva, szinte meg­könnyebbült, csigavonalban emelni kezdte a gépet. Ak­kor már fent is párás volt minden, teljesen ismeretlen közegben repült, vakon j- csak annyit tudott, hogy a mélység egyre növekszik alatta, egyre távolabb kerül a földtől. Lent őrületes szaladgálás kezdődött, az első pillana- ,jókban senki seqj tudta mi-/ A Béke-világtanács Buda­pesten megrendezett közgyű­lésének munkájáról kért ér­tékelést, az eseményen elfo­gadott nagyjelentőségű hatá­rozatok és dokumentumok nemzetközi visszhangjáról be­szélgetett Romes Csandrával, a BVT Lenin-békedíjas főtit­kárával és Sebestyén Nándor- néval, az Országos Béketanács Joliot Curie aranyéremmel ki­tüntetett titkárával Tóth Fe­renc, az MTI tudósítója. Hangsúlyozottan szólt Ro­mes Csandra arról, hogy a köz­gyűlés által elfogadott fő do­kumentum, amely budapesti kiáltvány elnevezéssel került be a nemzetközi békemozga­lom történetébe — világszerte rendkívül kedvező fogadtatás­ra talált, élénk visszhangot keltett. Ugyanakkor a négy­napos tanácskozássorozat ma­gát a Béke-világtanácsot is nagymértékben megerősítette. — Abban a hitünkben is megerősített a közgyűlés, hogy sürgetően szükség van egy vi­lágméretű kampány kibonta­koztatására: Indokínáért. Azért, hogy konkrétan rögzít­se az Egyesült Államok, mi­kori határidővel akarja és fog­ja véglegesen kivonni csapa­tait az agressziója áldozatává tett indokínai országokból. — Nagy fontosságúnak tar­tom azt is — folytatta Romes Csandra, — hogy az érdeklő­dés homlokterébe került mos­tani közgyűlésünkön több, ko­rábban kevéssé exponált prob­léma: a fajüldözés és a faj­gyűlölet, a neokolonializmus elleni küzdelem, a fejlődő or­szágok felemelkedése, a füg­getlenségi mozgalmak támo­gatása. Ilyen irányban rend­kívül biztatóan fejlesztheti te­vékenységét a BVT a harma­dik világ országaiban. — Ami a leszerelés kérdését illeti: valamennyien egyetér­tettünk abban, hogy békemoz­galmi kampányt indítunk a le­szerelési világkonferencia mi­előbbi összehívásának elősegí­tésére. A leszerelésért vívott küzdelmet békemozgalmunk első számú törekvései közé rangsorolta a közgyűlés. Kü­lönös figyelmet szenteltünk a közel-keleti problémának is. — Az európai biztonság kér­déséről azt kell hangsúlyoz­nom, hogy a közgyűlés e té­mát legfontosabb napirendjei között tárgyalta. Fontos kez­deményezés született arra, hez kezdjenek, mindenki csi­nált volna valamit, csak Ági állt mereven a Fiat mellett. Egyre csak fölfelé nézett, mintha tekintete áthatolha­tott volna a sűrű ködön. Még hallották a gépet, mindinkább távolodó, halku­ló morajjal körözött felettük. Tüzet rakni! — jutott eszé­be valamelyiknek, és a táb­lán háromszögbe hatalmas tüzeket gyújtottak. De a köd lenyomta a füstöt a tarlóra, a földről sem láttak egyszer­re egy tűznél többet, mégis mindannyain remélték, talán nyílik egy kis rés a ködön, s akkor Csapó észreveszi a jel­zést, és le tud szállni a há­romszögbe. Bíró odarohant a sárga te­repjáróhoz, még visszaordított Pálinkásnak: — Mennyi benzinje van? — Két, két és fél órára elég — kiabálta vissza Pálin­kás. — A tüzet ne hagyjátok el­aludni! Akkor már nem hallották a repülőgép morrogását; Csa­pót a Gawronnal együtt el­nyelte a köd. Aránylag gyorsan kapcsol­ták a budaörsi repülőteret, a főpilóta vette fel a kagylót és istentelenül káromkodott. — Nincs nektek szemetek?! Nem vettétek észre azt a rohadék ködöt?! V-—. Mit ordibálsz?! Nemi hogy széles körű programot dolgozzunk ki e kontinens bé­kéjéért küzdő erők számára. Elfogadtuk azt a javaslatot, hogy a Szovjetunió és az NSZK közötti szerződés meg­kötésének évfordulóján a nemzeti békemozgalmak egye­sített erővel követeljék e szer­ződés és a másik, a lengyel— nyugatnémet szerződés ratifi­kálását. Az emberiség sors­problémái közé tartozik az európai biztonsági konferen­cia. Sebestyén Nándorné ki­emelte a közgyűlésen részt vett mintegy ötven tagú ma­gyar küldöttség eredményes munkáját. — A közgyűlésen 124 or­szágból és több mint harminc nemzetközi szervezettől részt vett küldöttségek közül az OBT vezetői 86 delegációval külön kétoldalú megbeszélé­seket folytattak a békemoz­galmi együttműködésről, ör­vendetesnek mondhatjuk, hogy a latin-amerikai orszá­gokkal az utóbbi években va­lamelyest meglazult békemoz­galmi kapcsolatainkat a mos­tani tárgyalásokkal sikerült ismét jó mederbe terelni. Szá­mos országgal pedig most lép­tünk érintkezésbe és megálla­podtunk abban, hogy szerve­zett együttműködést alakítunk ki. Az elvi megállapodásokat rövidesen gyakorlati tárgyalá­sok követik majd: többek kö­zött Peruból, Venezuelából, Argentínából, Bolíviából, Uruguayból, Paraguayból vá­runk küldöttséget. A béke- mozgalmon kívül a Hazafias Népfront és a szolidaritási bi­zottság is új partnerekre ta­lált a BVT-esemény idején. — További munkánkat il­letően örömmel közölhetem, hogy rövidesen — még ez év folyamán — ismét új irány­ban erősödik szolidaritásunk: az amerikai polgárjogi mozga­lommal való együttműködésre vonatkozó munkamegbeszé­lésre visszatér Budapestre Ralph Abernathy lelkész. Ugyanakkor delegációt hívtak meg Magyarországról egy sor latin-amerikai országba, az Egyesült Államokba, Kanadá­ba, Indiába. — Ügy érzem, a BVT-köz- gyűlés sikere egyben a magyar békemozgalom eredményes működését, jó „házigazda” szerepét is jelentette — fejez­te be nyilatkozatát Sebestyén Nándorné. vagyunk gyerekek — mondta csendesen Bíró — te is tudod, hogy vannak ilyen ködök. A főpilóta kötelességsze- rűen értesítette a légierőket, hogy itt és itt ebben a légtér­ben, ha idegen gépet észlel­nek, nincs semmi zűr, az ő gépük, nem tud leszállni a ködtől. — Na hál’ istennek, jó hogy nem egy óra múlva szól — hallatszott egy bosszús hang a vonal túlsó végéről. — Már tíz perce jelentették. — Én csak most tudtam meg — mondta a főpilóta. — Rendben — hallatszott a másik hang, majd egy idő­re letehette az asztalra a kagylót, mert csak koppaná- sok, érthetetlen beszédfosz­lányok szűrődtek a főpilótá­ig. Aztán újra megszólalt a hang: — Csak azt tudnám, mi az istennek repül az emberük ötezer méteren. — Nyilván a köd miatt. Keresi a rést. — ötezer méteren keresi a rést? Mennyi maguknak a legnagyobb megengedett ma­gasság? — Kétszáz méter, de ez egészen más ügy, nem érti, hogy köd van?J '(Folytatjuk) Afrika napja Május 25-ét Afrika népei és barátai világszerte a konti­nens szabadságnapjaként ün­nepük. Ezen a napon, 1963- ban alakult meg Adddsz Abe- bában az Afrikai Egység Szervezete. Az Afrikai Egység Szer­vezet megalakulása óta egész sor viharos esemény ráz- kódtatta meg a fekete föld­rész országait. Ezek a viha­rok is megmutatták: az egy­ségokmány ünnepélyes alá­írása csak kezdet volt. s nem befejezett tény. Igaz, hogy formailag az egész kontinen­sen már alig van gyarmat, de mégsem mondhatjuk el, hogy legyőzték a kolonializ- mus erőit egész Afrikában. A kép tehát nem le­het^ egysíkú, nem fest­hető meg néhány ecset­vonással. De a jellemző tényezők meghatározzák Af­rika napjának jelentőségét. Ilyenek közül valók az anti- imperialista harc sikerei. A nemzeti felszabadító mozga­lom nagy területeket szabadí­tott fel a ma még „portugál­nak” nevezett Guineában, Angolában, az antiimperialis- ta összefogás gondolata teret nyer a földrész északi felén, az arab országok körében, sor­ra megszilárdulnak azok a rendszerek, amelyek a fejlő­dés nem kapitalista útjára léptek. A gyarmatosítók nem nyugszanak és újra meg újra támadják a felszabadult arab országokat. A közelmúltban Brazzaville-Kongó és Guinea vált az imperialisták zsoldo­sainak céltáblájává. Mindkét országban visszaverték az orvtámadást, és mind Braz­zaville, mond Conakry még határozottabb antiimperialis- ta intézkedésekkel válaszolt. A haladó afrikai erők meg­erősítették szolidaritásukat, a Szovjetunióval és más szo­cialista országokkal, így ha­zánkkal is, amelynek mind gyümölcsözőbb kapcsolatai vannak a kontinens egész sor államával. Amikor az ünnepi évfor­dulón szolidaritásunkat fe­jezzük ki az afrikai nemzeti felszabadító mozgalmakkal, a tényleges függetlenség útjára lépett és a haladás program­ját következetesen végrehaj­tó afrikai országokkal, ugyan­akkor nem feledkezhetünk meg azokról, akik még min­dig elszánt küzdelemben áll­nak a visszahúzó erőkkel, a volt gyarmattartókkal és az amerikai imperializmus ér­dekeltségeivel. Kifejezzük szolidaritásunkat Dél-Afri- ka és Dél-Rhodesia elnyo­mott millióival, a portugál gyarmatosítók ellen harcoló mozgalmakkal, s mindazok­kal, akik síkraszállnak Afri­kában az apartheid megalá­zó-jogfosztó gyakorlata, az új gyarmatosítók ezernyi mes­terkedése ellen. (KS) Argentína második legna­gyobb városában, Rosahióban vasárnap délután 3 ezer rend­őr kutatott John Sylvester brit konzul elrablói után, egyelőre hasztalanul Az újabb jelentések szerint az 58 éves, kettős állampolgár­ságú Sylvestert három fér­fi és egy nő rabolta el vasárnap reggel egy szürke Fiat 1500-ason, amit egyébként csütörtökön loptak el. A konzul éppen te­jért és kenyérért indult, mert vasárnap a házi cselédség szabadnapon van — mikor kocsiját feltartóztatták az emberrablók és magukkal hurcolták. (Telefotó — AF*

Next

/
Thumbnails
Contents