Kelet-Magyarország, 1971. május (31. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-22 / 119. szám
1. oldal RELET-MAGYARORSZAC 1971. ml)u* SS. Szülők fóruma: Az önművelésről' GYEREKEKNEK Századunk — különösen a rövid, eddig elmúlt — második fele olyan hihetetlen, de mégis valós technikai változásokat produkált, amely nemcsak hogy ámulatba ejt, de a helytállás egy különös módja felé sodor mindenkit. Sokszor leírjuk, hogy „a tudomány duplázódási ideje közel jár a tíz évhez”, hogy a tudományos-technikai forradalom szédületes iramot diktál korunk fejlődésében. Ezen tények nyomasztóan éreztetik hatásukat az élet minden területén. Különösen nehéz és sokszor alig megoldható új feladatok elé állítják a felnövekvő nemzedéket, az őket nevelő szülői házat, az iskolát. Az iskola, főképpen az általános és középiskola, jelenlegi adottságaiból adódóan minden igyekezete ellenére csak messziről követi a tudományos-technikai forradalom kívánta szintet. A szülői ház — a primer iskola — még nehezebb helyzetben van, mivel a gyerek az iskolától, a társadalomtól kapott segítség mellett zömében a szülői háztól várja gondjainak megoldását. De hogyan, mikor a szülő műveltségi szintje — nem csak a tudomány tízéves duplázódási idejével mérve _ az esetek döntő többségében ma mégnem éri el azt a kívánt fokot, mellyel gyerekét bizton átsegíthetné azokon a nehézségeken, melyek a tananyag otthoni megtanulásával járnak együtt. A permanens nevelés adottságaiban fejlő lehetőségek okos kihasználása hosszú távon igen sokat segíthetne a szülőknek a tudomány, a technika, az életforma változásaival együtt járó gondok enyhítésében. Az iskolai szülői értekezleteken számtalanszor és visszatérő elhangzó gondolat: „...nem tudok segíteni a gyerek tanulásában, mert magam sem ismerem ezt az anyagot. Én mást tanultam az iskolában...” Ez így igaz is lehetne, de mégsem elfogadható, mert társadalmi, állami szinten sokat teszünk azért, hogy a szülők is igen jelentős mennyiségű konkrét ismeretet szerezhessenek, melyek segítségével jobb eredményeket felmutatóan tudnák támogatni gyerekeik ismeretanyaggal gazdagabb előrehaladását, — s a nevelés egyes területein is jutnánk előbbre. , A szülők ismeretanyag-szerzési, tudásszíntemelési lehetőségei közül hadd említsem meg a rádiót, a televíziót, a sajtót, a könyvkiadást, a kultúrházak, az iskolák, a társadalmi és tömegszervek kimondottan a szülők részére — nem egyszer speciálisan programozott — előadássorozatait, kiadványait, melyek éppen a permanens nevelés kedvezőbb feltételeinek megteremtéséért hivattak életre. Vajon nem szolgál többek között ilyen célt is az államilag egyre szélesebben biztosított szabad idő? Innen, ilyen rálátási szögből nézve a „nem tudok segíteni” nem mindig elfogadható érv. Nem, különösen akkor, ha a család egy részénél nem veszik komolyan az időtényező, — az órák, a percek, én hozzátenném a a másodpercek — megfogásának a fontosságát. Az is igaz, hogy az idő „kéz közül való kisiklásának” rengeteg változata van: lehet tv-t nézni, rádiót hallgatni úgy, hogy a család nevelési gondjainak a megoldását kevésbé segíti; lehet félnapot kitöltőkocsicsutakolástis rendezni, nem beszélve ultiról, kocsmáról. Vannak persze valós okok is, amelyek ha gátat nem is szabhatnak, de hátráltatják a szülők folyamatos és rendszeres gyerekei nevelését okosan szolgáló önművelését. Ma, amikor már a tudomány által bebizonyítottan is állíthatjuk, hogy a nevelés, önművelés nem sűríthető össze egy adott életkor határai közé. hanem kiterjed az egész életre, jogosan várhatjuk el a szülői háztól is, hogy számolja fel „az én ezt nem tanultam” szemléletet, igyekezetének nagy részét összpontosítsa a permanens nevelés már ma is kínálkozó lehetőségeinek a kihasználására. Az igaz, hogy ez még több törődéssel jár, de az is valós, hogy gyerekeink — egy nyolcadikos ez évi szakközépiskolai felvételi dolgozatában olvastam, ahol szüleiről vallott: „Hajukban a gondpókok fehér színű szálakat szövögettek!” — ezt a fáradozást százszorosán meghálálják. Sigér Imre tanár TÖRD A FEJED I Vízszintes: 1. Megfejtendő. 6. Tagadás, több nyugati nyelvben. 7. Élet. 8. Egymást követő betűk a magyar abc-ben. 9. Indulatszó. 11. Hónaprövidítés. 12. Indítás (a sportban). 14. Becézett női név. 16. Megfejtendő. 18. Esztendő. 20. Pakol. 21. Római 49. 22. Korszerű fűtőanyag. 24. Női név. 25. Vissza: iskola, diáknyelven. 27. Félig időnként! 28. ATZI. 29. Vájd. Függőleges: 1. Semmikor. 2. Eleven. 3. Égtáj. 4. Tói, -tői, oroszul. 5. Tusa betűi keverve. 6. Megfejtendő. 10. ÓJD. 11. Azonos magánhangzók. 13. Nyit. 14. Mely személyek. 15. Megfejtendő. 17. Égitest. 19. Csak félig változik!!! 21. öreg. 23. Tör. 24. Vissza: Edit beceneve. 26. Télisport. 27. Római 4. Megfejtendő: Négy európai ország neve: vízszintes 1, 16, függ. 6, 15. Múlt heti megfejtés: — RÉNSZARVAS — FÓKA — ROZMÁR — Könyvjutalmat nyertek í Kalmár Mária Ilk, Oroszi József Má- riapócs és Lakatos József Nyíregyháza. Udu4 Jstván: ,_;#w TIZPERCBEN Szín, kavargás, fény, zsivaj: mint a zsongó méheraj! Perdül színes csöpp cserép, s mint egy virgonc kisveréb szökdel egy kis szöszke lány s a napsugár szép haján. Itt fogócska járja, ott kinn a bárány. Várjatok! Leszek farkas! — Pár falat, hamm, bekapj s már szalad. Itt-ott könyv is látható: verset mormol Ács Kató. Pék unszolja Labda pattog; hoppla, hopp; ugrókötél: víg galopp. Gál Ziát: — Mondd fel nékem Ázsiát! De a perc fut, SZEGÉNY MOHAMED Szöveg; Cs. Horváth Tibor Rajz; Gugi Sándor ti. meg nem alL Szói a csengő. — Ó, de kár! Vetélkedés r— Jaj, milyen unalmas hely ez — sóhajtozták a száraz babszemek a kamra polcán, a zsákban. — Hát örökké itt kell élnünk? Am egy tavaszi reggelen a kertész bejött a kamrába és leemelte a zsákokat. Kivitte őket a veteményeskertbe és a babszemeket ötösével bevetette egy-egy kis gödörbe. Ó, hogy örültek ennek! Milyen kék volt az ég! Milyen melegen sütött a Nap! Hanem az örömük rövid ideig tartott, mert a kertész gyorsan betakarta a gödröket földdel. Egy jószívű giliszta váltig vigasztalta a megszeppent babszemeket: •— Ne búsuljatok — mondta —, meglátjátok, hamarosan jóra fordul a sorsotok! Egy szép napon azután a babszemeknek gyökérlábacskáik nőttek, csírakarocskáik- kal pedig addig nyújtóztak fölfelé, amíg áttörték a földet a fejük fölött. No de ilyet! Ott álltak a nagy-nagy világosságban, és parányi levélkéikkel mindenfelé integettek. — Szervusztok, kis babok — kiáltotta mély hangján a szél. A nap megcirógatta őket éltető, fényes sugaraival, a felhők pedig langyos esővel üdvözölték jövetelüket. Bizony, igaza lett a gilisztának, valóban megszépült a babszemek élete. Dús bokrokká fejlődtek, nagy leveleik nőttek, majd virágba borultak és hosszúkás, zsenge termést hoztak. Eközben kíváncsian tekingettek jobbra- balra, találgatták, vajon mi terem mellettük a hosszú karókon? — Mondjátok csak — kiáltották oda —, talán rokonok vagyunk, hogy olyanok a leveleink, mint a tiétek? — Ugyan — mondták a szomszédok lenézően —, nem tartunk rokonságot azokkal, akik legfeljebb csak fél méter magasra nőnek. Mi előkelő f^tóbabok vagyunk, és magasra törekszünk. A bokorbabok elképedve hallgatták a fennhéjázó beszédet, majd így válaszoltak: — Tudjátok meg, hogy ezek után mi sem akarunk tudni rólatok. Mi is nagyon finomak vagyunk. És hogy a gőgös rokonoknak bebizonyítsák ezt, igyekeztek sok virágot hozva, minél több babszemet nevelni. De a futóbabtövek is egyre megteltek terméssel, bármennyit szedett le róluk a kertész. A két babfajta állandóan versengett, de egyik sem került ki győztesen, egyformán sokat hoztak. — Az idén jól fizet a bab — gondolta magában a kertész, valahányszor telerakta a kosarát. De nem szedte le az egészet, jó néhány hüvelyt meghagyott. Ezek hamarosan megsárgultak, végül olyan szárazak lettek, mint a kóró. — Mit jelent ez? Vajon egész télen kint kell maradnunk a hóban, fagyban? — kérdezgették egymást az innenső és a túlsó babszemek. A közös gondban felhagytak az ellenségeskedéssel, együttesen tanácskozták meg, miképp segíthetnének magukon. De semmit sem tudtak kigondolni. Végül, amikor már teljesen kétségbeestek, megjelent a kertész és valamennyinket leszedte. A két fajtát külön-külön zsákba rakta, majd bevitte őket a kamrába. Itt aztán a babszemek egész télen át elmélkedhettek, hogy meddig maradnak a kamrában, ahol olyan unalmas az élet. És közben jó barátságot kötöttek egymással. De amint a kertész tavasz- szal kiültette őket a kertbe, hogy új termést hozzanak, vége lett a barátságuknak, s a történet, amit most elmondtam, újra elölről kezdődött. Idegen ötletből írta: Szirmai Marianne (fcmbóetatámj Az alábbi feladat hin- dosztáni eredetű probléma: Három vándor fáradtan érkezik egy fogadóba és gombócot rendel. Mire a vendéglős megfőzi a vacsorát, a vándorok az asztalnál a fáradtságtól elszunnyadnak. A vendéglős eléjük állította a gombócostálat és elment. Később felébredt az egyik vándor, megszámolta a gombócokat, azok egyharmadát megette és ismét elaludt. Ezután felébredt a második vándor, megszámolta, majd elfogyasztotta a tálon maradt gombócok egyharmadát és tovább aludt. Felébredt a harmadik is, megette a maradék harmadrészét, mire a tálban nyolc gombóc maradt. Hány gombóc volt eredetileg a tálon? * Megfejtés: A tálban eredetileg 27 gombóc volt
