Kelet-Magyarország, 1971. május (31. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-19 / 116. szám

WfLCT MAGYAR0RS2Ä« S. «Mal frff. mljdto W. A munkás-paraszt gyerekekért illetékes párt- és tanácsi, ál­A TISZAVASVARI ALKALOIDA GYÁR EGYIK UJ ÜZEMCSARNOKA. ITT KEVÉS AZ EMBER DOLGA. AMl' VAN AZ A GÉPEK ELLENŐRZÉSÉRE SZORÍTKO­ZIK. Hammel József íelv. Partner kerestetik Fővárosi gyárak települnének A közelmúltban elemezte a Városi párt-végrehajtóbi­zottság a Nyíregyházán élő fizikai dolgozók gyermekei­nek tanulmányi gondozását. A probléma bonyolult és sokré­tű. Teljesen hosszú távon, évek múlva oldható meg, de vannak szociális, iskolán belüli és iskolán kívüli ten­nivalók, amelyeket folyama­tosan szükséges szorgalmaz­ni. Ezek közül is a legége­tőbbeket vette szemügyre _ különféle vizsgálódások, fel­mérések, alapos és sokoldalú elemzések alapján — a vá­rosi párt-végrehajtóbizott­ság. A megyeszékhelyen is ér­vényes az a megállapítás, hogy a származási kategori­zálás eltörlését nem követ­ték megfelelő pedagógiai és szociális intézkedések. Töb­ben helytelenül értelmezték a „tehetségek közötti szabad versenyt” és a fizikai dolgo­zók gyermekei lemaradtak, arányuk a felsőfokú oktatási intézményekben csökkent Nézőpontbeli problémák is hátráltatták a munkát egy .ideig csak a veszélyeztetett vagy a gyenge szellemi ké­pességű gyermekeket sorol­ták a hátrányos helyzetűek közé. Évekbe telt, amíg a pedagógusok jelentős része megértette, hogy a fizikai dolgozók tehetséges gyerme­keinek tanulmányi segítése nem valamilyen kivételezést jelent, hanem azoknak a hát­rányoknak a kiküszöbölését amelyek a családi környezet­ből adódnak. Az üzemek vezetői, párt- és tömegszervezeti munkásai ál­talában megértik és támogat­ják ennek a társadalmi, po­litikai feladatnak a megol­dását, azonban sokan isko­lai problémának tekintik. A kilenc nyíregyházi üzemben végzett felmérés szerint is — többségükben nem foglalkoz­tak a dolgozók gyermekeinek tanulmányi helyzetévet a kü- -r lönösen tehetséges, támoga­tásra érdemes fiatalokat nem kutatták fel. A városi párt-végréhajtó- bizottság megállapította: o városban élő gyermekek har­minc százaléka tanyán és külterületen él, szinte mind­annyian fizikai dolgozók gyermekei. A külterület a hátrányos helyzetüket még tovább rontja. Az óvodai, napközis hiány a még meg­lévő összevont tanulócsopor­tok, a nevelők helyváltozta­tásai Nyíregyházán is első­sorban a fizikai dolgozók amúgy is hátrányos helyzet­ben lévő gyermekeit sújt- QsJc. Mit tettek a fizikai dolgo­tok gyermekeinek tanulmá­nyi gondozásával kapcsola­tos pártbizottsági határozat megvalósítása érdekében az A hajdani tóvflág ttt a Boj­toson, ugyancsak összement. Kicsit gazdátlan ez a vidék. A nád sűrűn benőtte a vize­ket, tölti a szemét, a hulla­dék. Néha egy-egy béka ug­rik csobbanva a vízbe, majd kacsák csapata evezget a zi­zegő sűrű között — Látja — mondja egy overallos, mele­gítőfelsős férfi — itt visz majd át a négyes út. Amott meg a körút folytatása. Mi marad itt? Víz alig. Voltak persze okosak, akik tudták ezt. Hat forintért vásárolták a telek négyszögölét. Már sokszorosát ért Hiába, ki hitte, hogy a Bújtos még jó üzlet lett valakinek. Sajná­lom egy kicsit ezt a tavat, ezt a részt. Itt nőttem fel, itt fürödtem pulyakoromban. De ez a rendje az életnek. ★ A kertben ruhát tereget egy asszony. Gyerekei a tó tiszta részén fürödnek. Ez itt ter­mészetes. Hiszen itt tanult úszni a Balczó is — mondják, és ezzel mindent megmagya­ráztak. Pedig a mai Bújtos vize szennyezett. Ki tudja miért, még szennyvizet is ve­zetnek ide. A kloákák büdö­se fertőzi a nyári levegőt. — Kevés is a hal már — mondja egy gumigyári mun­kás. Bezzeg régen. Telepíteni kellene, de hát a horgasz­lami szervek? A városi tanács művelődé­si osztályának kétéves mun­katervében kiemelt feladat­ként szerepel a jobb gazda­sági és más feltételek meg­teremtése. Ennek szellemé­ben korszerűsítették, bővítet­ték a külterületi iskolákat. A szakmai felszerelések, szem­léltetőeszközök is gazdagod­tak. 1970-ben a költségveté­si összegeken felül 600 ezer forintot költöttek ilyen célra. Az olvasómozgalom anyagi és technikai, személyi fel­tételeit is tovább javították. Az iskolai könytárosok óra- kedvezményt kaptak. Az évi könyvbeszerzési keret a vá­rosban 600 ezer forint, az 1967. évi 200 ezer forint he­lyett. A tanulmányi gondozáson kívül a művészeti nevelés megalapozása érdekében kü­lönféle seregszemléket, vetél­kedőket, énekkari találkozó­kat, pályázatokat szerveztek, amelyeken sok külterületi is­kola is részt vett. A kétezer általános iskolai színházbér­letes gyermek szüleinek nem kis hányada fizikai dolgozó. A városi könyvtár folyóira­tokkal, író-olvasó találkozók­kal és más szolgáltatásokkal igyekszik munkáját az isko­la oktató-nevelő tevékenysé­gével összhangban végezni. Az ifjúsági klubok közvetve ugyan, de hasznos segítői az iskolán kívüli ismeret- és él­ményszerzésnek. Az eredmények azonban nem vonhatják el a figyel­met a további tennivalókról — erősítette meg a vb-ülés. A feladatok zöme, neheze az iskolákra hárul. De egyedül az iskola nem tud a család és a társadalom tevékeny, állandó segítsége nélkül meg­birkózni a sokrétű tenniva­lókkal. Nem csupán az isko­la oktató-nevelő munkáján, a pedagógusok erőfeszítésein múlik, hogy sok más mellett például a tagozatos osztá­lyokban, a tantárgyi szakkö­rökben, az előkészítő tanfo­lyamokon a jelenleginél több munkás-paraszt gverek bő­vítse ismereteit. A szülőkön, a munkahelyek gazdasági és társadalmi vezetőin is múlik ez. A vb-'határozatban a leg­fontosabb tennivalókat rögzí­tették — az óvoda-, iskola-, kollégiumfejlesztéstől egé­szen a pártszervezetek sajá­tos tennivalóinak kidolgozá­sáig. Ezért is küldték meg a határozattal kiegészült jelen­tést minden pártszervezetnek. A politikai munka minden­napos részévé teszik a kétke­zi dolgozók gyermekeinek se­gítését, hogy egyetlen tehetsé­ges gyermek se kallódjon el, váljon hasznos tagjává a tár­sadalomnak. Páll Géza egyesületnek nincs erre gondja. Beszedik az évi 210- et tőlünk, de aztán semmi. Pedig ez az egyetlen szórako­zás. Tagok vagyunk, sport­horgászok. Igazán megérde­melnénk, ha a pénzünkért egy kicsit ezt a tavat is rendbe tartanák. Azt beszé­lik, hogy egy kis tavacska a rendezés után is marad. Jó lenne tudni, mik is itt a tervek. De hát erről nem so­kat beszélnek. ★ Ketten beszélnek. Munká­sok. — Tudja, van a házam vé­gén az a kis nyári konyha. Jó kis épület, magam húztam fel három éve. Jön egyszer hozzám Szőke Sanyi. Isme­ri? A sofőr. „Sándor bátyám, megnősültem.” — Az AKÖV-ös? Aki a Molnár lányt vette el? — Az. Mondom neki, az is­ten éltessen. „De baj van, nincs hol lakni. Kiadná a nyári konyhát?” Ki — mon­dom neki. Már ott laknak több, mint egy éve. Most Levelek az ipartelepítés és fejlesztés ügyében. Neves tó­városi üzemek, vállalatok ve­zetői írták. Címzett a megyei tanács. E hivatalos írások is jelzik, növekszik Szabolcs- Szatmár tekintélye, érde­mesnek és ésszerűnek tartják budapesti nagyvállalatok, hogy megyénkbe ipart tele­pítsenek, üzemet fejlessze­nek. Az Újpesti Gyapjúszövő Gyár vezetői tudatják, hogy programjuk szerint textilipa­ri üzemet szeretnének létesí­teni Szabolcsban., Ez felsőru­házati szövetgyár lenne. Igé­nyük egy olyan épület, amelyben 80 darab textil­ipari gépet el tudnak helyez­ni. A létesítendő üzem 250— 300, főleg nődolgozó részére biztosítana munkát. Segítség­képpen vállalják a szakmai irányítást és az induló mun­káslétszám betanítását. Amennyiben megfelelő épü­let van, ez évben már üzem­be is helyezhető lenne egye­lőre 10 gép, s hamarosan kezdődhetne a termelés. „...a részletek megtárgyalására.. „Ha ez az önök elképze­léseivel egybevág, úgy a rész­letek megtárgyalására bár­mikor sor kerülhet” — írják levelükben. Gyorsan reagáltak az ille­tékesek, meghívták tárgyalás­ra a gyár vezetőit. A Budapesti Pamutfonó­ipari Vállalat a lőrinci fonó II. üzemét kívánja kitelepíte­ni. Ez ügyben is Szabolcs megyében érdeklődik, itt ke­Bújtosi délelőtt született a gyerekük. Mon­dom az asszonynak: no a nyarat még kihúzhatják ott, de télire mi lesz ezekkel a szerencsétlenekkel. Mondja a feleségem: csak kapnak la­kást. És ha nem? — mon­dom. Ki nem tesszük őket, de a gyerek megfagy ott a hidegben. Mert tudja, jól le­het fűteni azt a konyhát, de azért csak nem gyereknek való. No, mondja az asszony, majd lesz valahogy, legfel­jebb bejönnek a házba. Ki­csit összehúzzuk magunkat. Mert hát ugye, csak kisgye­rek az még. — Úgy ám — mondja a másik. Ezzel a témát befeje­zik. Figyelik a pedzőt, amely nem mozdul. A hal nem vá­gyik a kenyérgalacsinra. ★ Nadrágot foltoz a beton­kerítés szélén egy asszonyka. Mögötte takaros ház, kis kerttel. Mellette a kövön még két másik asszony. Egy idősebb, és egy korabeli. — Jobb lett a cérna. rés partnert. Lehetőleg meg­lévő épületet keres az üzem részére, amelyben a létszám 345 lenne, főleg nődolgozó. A pesti üzemben már készítik az előtanulmányterveket és ez jó jel. Megkezdődtek a tárgyalások a telepítés ügyé­ben. Hasonló szándéka van a Vörös Csillag Traktorgyár­nak is. Hamarosan megkez­dődik a tárgyalás. És ez sem mellékes, hiszen mind több olyan országos vállalat van, amely — mint a Vörös Csillag Traktorgyár — vidé­ken kívánja megoldani az alkatrészgyártást. Ez különö­sen hasznára válik a fejlődő és az alkatrészellátás gond­jaival küzdő mezőgazdasági és egyéb üzemeknek. Az ész­szerűség vezette a Budapesti Bútorlap és Faáru Ktsz ve­zetőit is, amikor Szabolcs­ban keres lehetőséget olyan alkatrészek gyártására alkal­mas üzem telepítésére, ahol egyelőre 40—50 dolgozót fog­lalkoztatnának. És fejlődése is biztosítva lenne. Bízhatunk abban, hogy a tárgyalások sikerre vezetnek és Szabolcsban az ipartele­pítés és fejlesztés meggyor­sul. De minek köszönhető az érdeklődés növekedése a fő­városi üzemek, vállalatok ré­széről? Korábban ugyanis nagy volt az „elzárkózás”. A 10144/1966-os G. B. határozat kategorizálta a fővárosi üze- meNít, s meghatározták, mit kell kitelepíteni. Ebben a de­centralizálásra is útmutatást adtak. A kitelepítéshez bizo­nyos alapokat is biztosítottak. Ennek ellenére nem, vagy csak nagyon lassan indult meg a vidéki ipartelepítési — Jobb. Csak ebben a boltban ritkán van. Béniről hozta? — Onnan. Ez a Jóska úgy nyüvi a nadrágot, mint egy gyerek. — Az én uram is. Az meg tudod, a motorral keni ösz- sze. Mondtam is neki, vi­gyázhatna jobban. A gyere­ket mindig szidja, de ő se jobb... És folyik a szó, a kaszinó itt a kerítésszél. Az egyik ház előtt öreg nyugdíjas ká­vét iszik bádogbögréből. Fél­literesből. Más a kertjében kapálgat. A kiskertekből pe­tunia illatát hozza' a szél. A gyümölcsfa körül a darázs döngicsél. Egy mellékutcából nagy port verve motor ka­nyarodik a Belsőkörútra. Aztán csend lesz hirtelen, és hallik, amint egy tyúk nagy hangon adja tudtul: kotko­dács, minden napra egy to­jás... Falu — a városban. í ★ A horog végén apró kis ká­rász. A kibicek lelkesen fel­kiáltanak. A zsákmány a kis nylonzacskóba /.érül, majd beakasztja sut egészet egy nádszálra, a vízbe. Kis hal volt. De a horgász opti­mista. Várja a nagyobbat. A bujtosi pecázók • nem adják fel... Bürget La jee — Szabolcsba folyamat. Most már jobban látják és érzik a fővárosi nagyvállalatok is, hogy a munkaerőgondokon a vidéki ipartelepítésekkel enyhíthet­nek következetesebben. így a kényszerűség készteti őket gyökeres intézkedésekre. Felfedezték megyénk adottságait Nem mellékes azonban az sem, hogy végre „felfedez­ték” Szabolcs kedvező adott­ságait. Itt van munkaerőbá­zis, rendelkezünk a szükséges oktatási intézményekkel, korszerű, villamosított vasúti hálózattal, jelentős a víz­készletünk, s Záhony jóvol­tából adtát megyénkben a relatív nyersanyagbázis is. Ezek mellett fejlődő fogyasz­tási bázissal rendelkezik me­gyénk; S a Szovjetunióval való közvetlen szomszédsá­gunkból ered, hogyha itt gyárt valamilyen terméket az ide települt üzem, közvetlenül és olcsóbb úton tudunk ex­portálni. Egyebek között itt lehet megemlíteni a fafel­dolgozást, s ennek a fejlesz­tését is. Ezek az ipartelepítés és fejlesztés fontos feltételei. Korábban az ipartelepítést általában a már meglévő ipa­ri centrumokra koncentrál­ták. Ennek vannak kedve­zőtlen hatásai, mint az infra­struktúra, a lakás, munka­erő, víz, utak, óvoda, iskola stb. biztosítása. Ez elég drága. Ma már mindinkább belátják a szakemberek — a viták ellenére is — hogy ott olcsóbb az ipartelepítés, ahol ezek a feltételek adottak, vagy többségük biztosítva van, a vidéki „szűz” terüle­teken és keresik az ipartele­pítés módját Alaposan felkészülni Igaz már megkezdődött nagyobb ütemben a vidéki ipartelepítés. De még nem általános. És kötelezettséggel jár a mi részünkről is. Erre alaposan' fel kell készülni, a feltételeket biztosítani, elő- közművesítést végezni, mint például Mátészalkán tettük. Előre építkezni, üzemcsarno­kot, szociális helyiségeket stb, amelyek később úgyis a vállalat birtokába kerülnek. Ezzel segíteni és könnyíteni, de főleg meggyorsítani az ipartelepítést és fejlesztést. Növekedett és növekszik azoknak a nagyvállalatoknak a száma, akik Szabolcsban keresnék partnert az iparte­lepítésben. Ezt ki kell hasz­nálni, de nagyon fontos az is, hogy a telepítéssel egy- időben már előre gondoskod­janak az illetékes szakveze­tők a helyes, ésszerű ipari struktúra kialakításáról is. Mert az ipartelepités és fej­lesztés nem csupán a települ­ni szándékozóknak jelent fel­adatot, gondot, munkát, ha­nem nekünk itt a megyében is. Ez Szabolcs-Szatmár egyetemleges érdeke. Patfcaa Kátmás» IEGYZET Megoldás Tízen vitatkoztak hétfőn délután a kisvárdai Rákóczi Tsz irodájában. Illetve nem is vitatkoztak, mert amiért összejöttek, abban mindany- nyian egyetértettek, csupán a megoldás lehetőségeiről folyt a vita. Javítani kell Kisvórda lakosságának friss zöldséggel való ellátását, hiszen az or­szágszerte burgonyatermesz- téséről híres városban — és környékén — a burgonyán kívül, sajnos nem tökéletes az ellátás. Van ugyan Kisvárdán a Mezőgazdasági Termékérté­kesítő Szövetkezeti Közös Vállalatnak boltja, és a tsz-nek is árudája, de a zöldséget mégis máshonnan — sokszor más megyéből — kell szállítani. Ezen a helyze­ten akarnak változtatni azok a szakemberek, akik a ta­nácskozást megrendezték: másfél holdas területen fó­liával védett melegágyakban és üvegházakban termelik a primőr zöldségféléket. Abban is teljes volt az egyetértés, hogy szakembert kell szerezni a végrehajtás­hoz, aki nem csak a szaktu­dását, hanem a lelkesedését is adja a kertészkedésbe és rendelkezik néhány év gya­korlattal. Tulajdonképpen nem az késztetett írásra, hogy zöld­séget fognak termelni Kis­várdán. Ez ugyanis nem ta­lálmány, máshol régen csi­nálják. Inkább az, amit Ju­hász István tsz-élnök mon­dott és a többiek is egyetér­tettek vele: „Sem a szakem­berért. sem a berendezésért nem fogjuk sajnálni a pénzt. Akkor is megcsináljuk, ha ráfizetéses lesz — bár ez sem eldobnivaló szempont — és letörjük vele a piaci kofák magas árait. És ha a város lakossága jól járt, akkor mi nyertünk.,.” (balogh) lettem— szilánkok Az önző önző is. meg falánk is. Enni legszívesebben csak egyedül enne, dehát a munkahelyen, az irodában. vagy a műhelyben nem bírja a dolgokat kivárni. Mert, mint írtuk, falánk is. Idegesen és gyorsan ki­bontja az elemózsiáját és háttal a többieknek, allva eszik. Gyorsan és mohóv. Azért háttal, hogy nehogy véletlenül valakinek a pil­lantásával találkozzék és esetleg kínálnia kelljen... A még önzőbb Csak külföldi sört kapni a vonatbüfében, ö is iszik egy üveggel. Az üvegre •nines betét. Ezért az üve­get — a mozdulatából fél­reérthetetlen az indíték — kidobja az ablakon. Ne legyen senkié az é üvege. Jó gondolta, mert ami­kor társával leszáll, egy öregember átül a helyük­re és azokat az üvegeket, amelyeket a többiek ott­hagytak, „jó lesz paradi­csomnak” megjegyzéssel a táskájába rakja. A gőgös, vagy...? ő az, aki kézfogásnál nem néz a szemedbe. Ol­dalt néz. Mi lehet e mögött? Gőgös, vagy vaj van a fején? Nem tudni. Lehet ez is. az is. Lehet mindkettő. Egyénenként lehel eldön­teni. Egy biztos, nem tudja, hogy mi a tiszteletadás es az illendőség. Hogy kézfo­gásnál szembe nézünk em­bertársunkkal. De az is lehet, hogy na­gyon is tudja, de csak az ő feletteseivel gyakorolja, (—«I

Next

/
Thumbnails
Contents