Kelet-Magyarország, 1971. május (31. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-16 / 114. szám

VM. mäfus Iff. kelet-magyarorszäg 1 o!<M! Szigorúan, rugalmasan SZELES KÖRŰ VITA nyomán hamarosan öt esztendőre szóló terve és kollektív szerző­dése lesz a vállalatoknak. Ezek a dokumentu­mok, amelyek alapul szolgálnak az éves és operatív jellegű döntésekhez, a vállalati önál­lóság jegyében készülnek. A realitások, a gaz­dasági lehetőségek persze hosszabb és rövi- debb távon egyaránt korlátozzák a döntési szabadságot, annál is inkább, mivel a nagyobb önállósággal párhuzamosan nem növekedtek egy csapásra a felhasználható anyagi eszközök. Ennek az ellentmondásnak a fokozatos megol­dása a hatékonyság emelésétől, a vállalatok gazdálkodásának eredményességétől függ. A vállalatok anyagi lehetőségeinek határt szab ugyan a közgazdasági szabályozás rend­szere, illetve a gazdálkodás színvonala, de a saját alapok felhasználásában szinte alig van megkötöttségük. Nincsenek például keretszá­mok és részletekbe menő rendelkezések, hogy mire fordíthatják, ily módon hasznosíthatják a vállalati nyereségből és egyéb forgásokból képzett fejlesztési és részesedési alapokat, s újabban 1971-től már kedvező adófeltételek mellett csoportosíthatnak át eszközöket a ré­szesedési alapból a fejlesztési alapba. Nincs te­hát gyakorlati akadálya annak, hogy a válla­latok bátran, kockázatot is vállalva megfelelő anyagi és pénzügyi eszközöket fordítsanak az ésszerű, a hatékonyságot és a nyereséget nö­velő feladatokra, miközben szigorúan takaré­koskodnak minden egyéb elkerülhető, vagy ne­hezen megtérülő költséggel, kiadással. NEM SZABAD például a részesedési alap­pal, a bérköltségekkel spórolni az érdemi anyagi ösztönzés, az ésszerű munkaerő-gazdál­kodás rovására. Az üzemek, a gyáregységek béralapjainak, átlagkereseteinek megmerevíté­se kétségtelenül bizonyos biztonságot teremt, de egyben fékezi a munkaerő hatékonyabb felhasználását, a bérfejlesztési mutató javítá­sát. Minden kockázat ellenére célravezetőbb a vállalatok belső anyagi érdekeltségi rendsze­rét az új szabályozással összhangban korszerű­síteni. A reform kibontakozásával szükségsze­rűen differenciálódik a különböző vállalati kollektívák személyi jövedelme. Az a vezető cselekszik tehát helyesen, aki e folyamatot felismerve a gyáregységek, az üzemek, osztá­lyok és egyes dolgozók személyi jövedelmei­nek tudatos differenciáltságát segíti, attól függően, hogy az adott részleg, vagy dolgozó milyen mértékben járul hozzá az egész kol­lektíva boldogulásához. Nemcsak az ösztönzés mértékét, a jövedel­mi arányokat, hanem a legcélravezetőbb for­mákat is a vállalatok saját hatáskörükben alakíthatják ki. Az új bérbesorolási rendszer különösen tágra nyitotta a kereteket. Eseten­ként a felső határok megközelítése, máskor a ki­emelkedő teljesítményekre, alkotásokra ösz­tönző célprémiumrendszer és nyereségelőleg széles körben teremthet új, kedvező irányú ösztönzést. Átmeneti hangulati elemek nem be­folyásolhatják e céltudatos és világosan kör­vonalazott jövedelempolitika kialakítását. Az elburjánzott és esetenként joggal támadható másodállások, mellékfoglalkozások ellen példá­ul nem lehet hatásosan küzdeni sem központi- leg. sem helyileg kizárólag adminisztratív esz­közökkel. Ezzel ugyanis nemcsak a hibák, ha­nem a rugalmas, hatékony gazdálkodás lehető­ségeit is korlátoznák. A FEJLESZTÉSI eszközök és pénzügyi források rugalmas, ésszerű felhasználásában ugyancsak széles körű a döntési szabadság. A feladatok és a lehetőségek sokoldalú mérlege­lésével helyes, ha a vállalatok — a népgazda­ság IV. ötéves tervéhez hasonlóan — néhány kiemelt, a hatékonyságot leginkább fokozó, a gyártmányösszetételt korszerűsítő feladatra összpontosítják erőiket. A fejlesztési eszközök és erők koncentrációja azonban nem lehet olyan mértékű, hogy az az ésszerű operatív döntések, a viszonylag kis költséggel járó, de elkerülhetetlen kiadások lehetőségét korlátoz­za. Az ésszerűség és a hatékonyság egymást feltételező fogalmak, s gyakran nehezen szám­szerűsíthetők. Uj beruházásokkal hiába kor­szerűsítik például a termelést, ha anyagi esz­közök híján nem gondoskodhatnak megfelelő szociális és munkakörülményekről. így meg­történhet, hogy létszámhiány miatt a tervezett hatékonyságjavulás helyett annak romlása kö­vetkezik be. K, J. Új gyárat avattak Kisvárdán Nagy feladat a jármüprogramból •• % Nyertes: a mezőgazdaság „Kapálni tudni már kevés“ STION ISTVÁN KIS ARI VERSENYZŐ A KULTIVA­TOR BEÁLLÍTÁSÁN DOL­GOZIK. ha a mi tanulónk jól szere­pelne- Kisarban már alig várják, hogy hazamenjen. Egyszer már kikérték másfél hónapra, mert úgy összesza­ladt a munka, kellett a szak­ember. Ez is hozzájárult per­sze, hogy gyakorlatban Stion jobb, mint a többiek. A baktai iskola előcsarno­kában egy vitrinben ott áll­nak a versenydíjak. A nyer­tes iskolának díszserleg, a tanulónak óra, neszeszer és plakett, a másodiknak rádió, a harmadiknak villanyborotva és még sok különdíj. Legtöbb a megyei tanács mezőgazda- sági és élelmezési osztályá­nak ajándéka- Szépek és ér­tékesek. Akik nem indulhat­tak a versenyen, irigykedve nézik. — Nekem még az utolsó is jó lenne — mondja egy sző­ke fiú — de én még csak másodikos vagyok. Az biztos, hogy megdolgoznak érte, meg aztán azt is megmutat­ják, hogy nem telt felesle­gesen a három év. De hát enélkül ma már nem sokat ér az ember. Otthon a tsz-ben is csak a gép, meg a vegy­szerezés megy- Ahhoz meg kevés a kapálási, meg a ka­szálási tudomány. Nálunk már évek óta csak elvétve látni ilyesmit. Még a lucer­nát — amit azért adnak ki a ' agoknak, hogy a háztájiban is legyen takarmány — is géppel kaszáltatják. Alig kell a gépért fizetni valamit, hát nem is érdemes napokat küszködni vele. Ezért tanu­lok én is. Persze a kereset is másképp alakul­Izgalom, ajándék, szak­munkás-bizonyítvány, kereset — egy hónappal korábban. Ez a versenyzők jutalma. Az igazi nyertes azonban a me­zőgazdaság. Balogh József Egy milliárd utakra Az új alapok már a kamionoknak is megfelelnek Nem babonásak: május 13-án indították útjára az újszülöttet. Biztosak ugyanis benne, hogy sem a balsze­rencse, sem más véletlen té­nyezők nem akadályozhatják a sikeres életét. Az újszülött leány. A Vil­lamosszigetelő és Műanyag­gyár leányvállalata. Lányó­kat foglalkoztat és asszonyo­kat, — ami Kisvárdán a leg­nehezebb gondok egyike. A gyáregység kilenc prés­gépe — a próbaüzem után — e naptól kezdve ütemsze- rűen termel. Fékbetéteket és tengelykapcsoló tárcsákat ké­szítenek. A gépek lengyel gyártmányúak, az alapanyag azbeszt és műgyanta — szov­jet és német. Az idén már 17 milliós termelést vár a központ — legalább! Jövőre 50—60 milliós értéket kell készíteniük a kisvárdai gyár­ban. A lehetőség óriási. A jár- műprogram egyre jobban ki­bontakozó keretei között gyártmányaikra nagy szük­ség van, csak a telepítésen és az üzem dolgozóin múlik, hogy a keresletet ki tudják-e elégíteni. A gyár üzemcsarnokai még nagyobb részt konga­nak. A termelőgépek mellett már van néhány másik is, amelyek hamarosan bekap­csolódnak a munkába, a töb­bieknek még csak a helyük van meg. S az is ideiglenes, mert a további fejlesztés nyomán valószínűleg más helyre kerülnek. Az üzemcsarnokban talál­ható egy fémszálas üvegből készült, ablakokkal kerített tanácsterem is. Ebben csütör­tökön nemcsak a gyár dolgo­zói, hanem a vendégek, az építők, tervezők, központiak is bőven elfértek az ünnepé­lyes termelési tanácskozáson. Várható azonban, hogy ha­marosan csak az itt dolgo­zóknak is kevés lesz ennyi hely. Az ünnepélyes termelési tanácskozáson máris nagyon figyelemreméltó bejelentés történt: a gyáregység dolgo­zói felajánlották, hogy a ter­vezettnél az idén tíz száza­lékkal többet fognak termel­ni. A felajánlás nagyon szép, de nehéz lesz teljesíteni. Ál­landósul ugyanis a további gépek betelepítése, s a fej­lesztéssel együtt kell jól szer­vezni a termelést. A tanácskozás után a je­lenlévők kivonultak az üze­mi épület mellé és megkez­dődött a második ütem alap­kövének lerakása. A terüle­ten már daruk és gépek dol­goznak és hamarosan oda is üzemépületek kerülnek. Kisvárdán, harmadik vá­rosunkban tehát új gyárat avattak a héten. Egy korsze­rű nagyüzem indult el ezzel a megye északi részében, munkát adva sok helybeli­nek, nőknek és férfiaknak egyaránt, és — remélhetőleg — még sok örömet szerezve az itt dolgozóknak. (kun) Felgereblyézett út, két olda­lán zászlók. A műhelycsar­nok előtt kis csoport izgul: mindjárt lejár az idő, vajon sikerül-e Stion Istvánnak be­fejezni a kultivátor beállítását a rövidre szabott idő alatt? — Szurkolunk érte, hiszen ő az egyetlen szabolcsi részt­vevője a Szakma kiváló tanu­lója versenynek — mondják a tanárok, ketten is. — Nem mintha több jó tanulót nem tudtunk volna indítani, de hát a végzősök létszámából függött, hogy melyik iskola hány ver­senyzőt küldhet. Az idő lejárt. A versenyző­ket a kordonon kívülre küldik és kezdődik a zsűrizés. Míg ellenőrzik Stion István mun­káját, vele beszélgetünk. — Az volt a feladatom, hogy állítsam be a sorművelő kultivátort 45 centiméter tá­volságú, 3 centi mély sarabo- láshoz. A képzeletbeli ápolás­ra kerülő növényt hét működő csoroszlyával vetették. Úgy ér­zem, jól csináltam. De a zsűri majd eldönti. Egy másik csarnokban ha­tan állnak egymás mellett. Alföldi Mihály Sellyéről, Fendrik Ernő Vépről, Szilágyi József Hajdúböszörményből, Újvári Endre Jánoshalmáról, Cseke Lajos Hajdúszoboszlóról és már itt van közöttük Stion István Kisarból, mint a Bak- talórántházi Növénytermesztő Gépész Szamunkásképző ta­nulója. A feladat: kézi fűrész­laphoz kell feszítővasat készí­teni egy megadott rajz alap­ján. Reszelők, tolómércék ke­rülnek az asztalra és kezdődik elölről az izgalom. Ez a két gyakorlat csupán kis része a három napig tar­tó versenynek. Kedden írás- ban, szerdán a gyakorlatban és csütörtökön szóban bizo­nyították felkészültségüket a tanulók- Mégpedig olyan dol­gokat kellett elvégezniük, amelyek a gyakorlattal ren­delkező szakembereket is próbára tették volna. Akár a szervestrágyaszórás, akár a Mátészalkai Állami Gazdaság ópályi tangazdaságában lévő gyakorlópálya. Szinte a köz­úti közlekedésben előforduló valamennyi útjelző tábla ki volt rakva, sokszorosak né­hány méterre egymástól és bizony némelyik becsapta a kevés gyakorlattal rendelke­ző fiatalokat. — A tanévnek egy hónap múlva lesz vége — mondja Fülöp Mihály igazgató — és akkor tesznek szakmunkás- vizsgát a végzősök. Aki vi­szont itt jól szerepel, annak nem kell vizsgázni, megkap­ja a bizonyítványát. Többek között ezért is szeretnénk, A negyedik ötéves tervben megyénk körülbelül egymilli- árd forintnyi összeget kapott útépítésre és karbantartásra. Ilyen összeget a megye meg­közelítően sem kapott eddig. Ennek 70 százaléka úgyneve­zett „célcsoportos” beruházás: 700 millió forintot teljesen új, korszerű útvonalak építésére fordítanak. Szabolcs-Szatmár megye kétszeresen is különleges helyzetet foglal el hazánk tá­jai között az útviszonyok te­kintetében. Az úthálózat zö­me — még a korszerűeké is — szekérforgalomra épült. Talán nem árt megjegyezni ezzel kapcsolatban, hogy a legnehezebb teherrel megrak­ható szekérnek is nem több az úgynevezett keréknyomása 0,3 tonnánál. Egy vontató és a pótkocsija minden egyes kerekével át­lagosan 2 tonnányi súllyal nyomja az utat. A tehergép­kocsiké 2 és 6 tonna között mozog. A szabolcsi közleke­désben használt Ikarus 55-ös típusú autóbuszok keréknyo­mása 5,5—6 tonna. A teher­szállító kamionkocsiké pedig legalább 6 tonna. Most történik először, hogy átgondoltan, hosszú évek használatára is készen, nagy súlyú járművek közlekedését is kibíró új utak épülnek. Legfontosabb lesz közülük a 4-es számú út meghosszabbí­tása. Ebből Ujfehértó térsé­gében már elkészült 12 kilo­méternyi szakasz — örülnek is neki a járművezetők. To­vábbi 30 kilométer Császár- szállás körzetében épül. A kö­vetkező években az új 4-es fő- útból el kell készülnie Nyír-r egyházától Ajakig. Pályadíjasok Hagyomány már a fiatal mérnökök, technikusok, köz­gazdászok szellemi vetélke­dője. Erre a maratoni „mér­kőzésre” 31 pályamű érke­zett s közöttük megosztva pályamunkájukkal első dijat nyert két fiatal tervezőmér­nök, a NYlRTERV dolgozói: Csomós Jánosné és Kulcsár Attila. ★ Balbószakállas fiatalember Kulcsár Attila. Alig 29 éves, de már ötödik éve tervez. Modern felfogású, szereti és állandóan kutatja az új meg­oldásokat. örül a sikernek. —- Mivel pályázott? — Az új alagútzsalus épí­tési technológia válaszfal­problémájának a megoldásá­val. —■ Miért éppen ezzel? — Azért, mert Szabolcsban és Nyíregyházán a lakásokat a házgyári elemek mellett ez­zel az új francia technológiá­val építik a lakásprogram keretében. S a zsalukészlet, amelyet az állami építőipari vállalat és az ÉPSZER vásá­rolt, kb 2 ezer lakás megépí­tésére alkalmas. — Mi a probléma ezeknél a válaszfalazás megoldásá­ban? — A szerkezet építés-szere­lő jellege megkívánja, hogy a térelhatároló szerkezetek (válaszfalak) ugyanilyen sze­relő jelleggel épüljenek. — Eddig nem oldották meg? — Nem, illetve nem meg­felelően, nem gazdaságosan. S ez nagyon lényeges. A korszerű épületekben a vá­laszfalakat téglából vagy utólag vasbetonból építették be. Ez lassítja az építést, pe­dig ennek a francia eljárás­nak éppen az építés gyorsí­tása az előnye. — ön ezt oldotta meg? — Páyaraunkámban erre kerestem megoldást. A fővá­rosban, a kísérleti építkezé­seknél is e válaszfalak meg­oldására keresik a jó mód­szert. Én is adtam a tanul­mányomban erre egy mód­szert — Mit gondol, elfogadják? — Elfogadják, csak nem biztos, hogy alkalmazzák. — Ha jó, miért nem? — Már elkészültek a tervei az első ilyen technológiával készülő épületeknek me­gyénkben. Bár a kivitelezés nem a terv szerint fog tör­ténni. A nehéz válaszfalak helyett az Országos Szakipari Vállalat az én javaslatomhoz hasonló, de költségesebben szerelhető válaszfalakat épít be. — Mennyi időt fordított a tanulmány elkészítésére? — A manuális munkával, előtanulmányokkal, anyag- gyűjtéssel együtt legalább 6—7 hónapot. — Mi volt a célja? — Csupán a segítő szándék a megyei lakásprogram meg­valósításában való részvétel. Hogy ezt minél gazdaságo­sabban oldjuk meg. Ezek a pályázatok jók arra, hogy lemérjék az ember képessé­gét, s hasznos szellemi tor­na. — önnek van lakása? — Egy garzon, amelyben feleségemmel és két gyerme­kemmel lakunk.-a Mi értelmét látja a sok munkának, ha mégsem fo­gadják el? — Nem vész kárba, mért alkalmazni fogom valamelyik soron következő tervemben. Bőven van munkám. Részt veszek a megye és Nyíregy­háza lakó- és középületeinek tervezésében. így Nyíregyhá­zán a Síp és a Bethlen utcai 17 emeletes lakóház, valamint a Zrínyi Ilona utcán épülő 72 lakásos sávház terveiben kívánom hasznosítani elkép­zeléseimet. Ezek megvalósí­tására a negyedik ötéves tervben kerül sor. Csomós Jánosné a NYÍR- TERV-nél rajzolóként kezd­te, levelező úton két gyermek nevelése mellett végezte el a mérnökit. S ma egyik Jegagi- lisabb résztvevője a lakás- építési program megvalósí­tásának. Pályamunkájának a címe: Az alagútzsalus technológiá­val épülő lakások gazdasá­gosságának problémája. En­nek a megoldására kereste a választ. — Mennyi időt fordított rá? — Sokát, nagyon sokat. Itt benn az irodán, otthon, este, sokszor éjszaka is. Férjem is mérnök, s legalább nyolc hó­napig foglalkoztam a pálya­munkám elkészítésével. Fel­adatom is, hiszen a Nyíregy­házán épülő 9 emeletes épü­letek tervezését végzem. Ben­ne kell lennem állandóan. S nem mindegy, milyen gazda­ságosan és hány lakás épül fel. Ebből a 9 emeletesből 3 épül az Északi körúton. Az Erdő sor folytatásaként kettő, a Sóstói úton egy. A Kossuth utcán egy, s a Szamuely té­ren 4 darab 4 szekciós ki- lencemeletes lakóépület. Ezek a negyedik ötéves terv­ben készülnek el. — Az ön pályamunkája ho­gyan segíti a gazdaságossá­got? — Figyelembe vettem a korszerű szerkezeteket, anya­gokat, s azt, hogy minél rö- videbb építési idő alatt, mi­nél olcsóbban, de korszerű lakások épüljenek Nyíregy­házán. Több módszert dol­goztam ki. Egyet említek. Például azt, hogy az alagút- zsaluzattal épülő vasbeton szerkezetek végeit milyen módon lehet lezárni. Erre többféle változatot készítet­tem, amellyel lehetővé válik mindaz az elv, amelyről szól­tam. — Elfogadják a pályamun­káját? — Nem tudom. — Alkalmazni fogjaf — Feltétlen. Ezzel segíthe­tek, úgy érzem. Jelenlegi ter­veimben a legjobb megoldá­sokat már figyelembe vet­tem. Ezért csináltam az egészet. Az 5 éves tervben épülő lakások terveiből én 801 lakás tervét készítem el. Ezek mind alagútzsalus meg­oldással készülnek. De nem mindegy, hogyan. — Más célja nem volt? Mondjuk karrier... — Részemre a legnagyobb karrier az, ha az általam tervezett lakások szépek, jók, gazdaságosan épülnek, s bol­dogok a bennük lakó csalá­dok. ★ Két fiatal pályadíjas terve­zőmérnök. Ketten több mint másfél évi munkát fordítottak sza­bad idejüket is feláldozva egy olyan pályamunka elké­szítésére, amellyel szolgálják a lakásépítési program me­gyei és nyíregyházi megvaló­sítását. S ezt tartják a legnagyobb eredményüknek. Farkas Halma*»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents