Kelet-Magyarország, 1971. április (31. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-08 / 83. szám

5*fl. iprflto w. KELET-MAGYARORSZAG 5. oMaT A párt határozott9 a kormány cselekedett (3.) A gyermekek s az öregek pénze A KÖZPONTI BIZOTT­SÁG BESZÁMOLÓJA a párt IX. kongresszusán a többi között megállapította: „Pártunk és kormányzatunk a dolgozó nők, anyák, a gyermeküket nevelő szülők helyzetének könnyítésére eddig is szorgalmazta a csa­ládi pótlék rendszerének fejlesztését, és ezt az anya­gi fedezet megteremtésétől függően a jövőben is szor­galmazza”. Talán nem árt emlékez­tetni rá: 1946-ban jelent meg az a rendelet, amely a családi pótlékot általánossá, azaz társadalombiztosítássá tette. 1965-ben családi pótlék címén már 1,6 milliárd fo­rintot fizettek ki. 1970-ben, több, mint 700 ezer család­nak 2,8 milliárdot... 1966 februárjában emelték, illet­ve kiterjesztették a munká­sok és alkalmazottak csa­ládi pótlékát. A gyerme­kenkénti havi 50 forintos emelés azt jelentette, hogy két gyermek után 300, három után 510, s minden további gyenfiek után 170 forintot kap a család a társadalom hozzájárulásaként a gyer­meknevelés költségeihez. 1966 július 1-től a termelő­szövetkezeti tagok családi- pótlék-rendszerét fejlesztet­ték; 1968-tól további emelést hajtottak végre a családok körében. MEGKÖZELÍTŐEN 13 MILLIÓ CSALÁD nevel ha­zánkban 16 évnél fiatalabb gyermeket. Tavaly a 14 év* alatti népesség száma 2,3 millióra rúgott, s ha azt néz­zük, hogy több mint 700 ezer család élvezte a pótlé­kot, akkor a rendszer kiter­jedtségét aligha szükséges tovább bizonygatni. Nagy dolog, hogy a munkás és al­kalmazotti családoknál a gyermeknevelés költségeinek egyharmadát az állam fe­dezi, s e költségek 12—13 százalékára a családi pótlék nyújt anyagi alapot. Ugyan­akkor tagadhatatlan: renge­teg még a tennivaló. Gond például, hogy a gyermek növekedésével nevelésének költségei is emelkednek, de a családi pótlék változatlan marad; gond a nagycsaládok helyzete, amelyekben a ke­resők kis, s az eltartottak nagy száma miatt az egy főre jutó jövedelem nagyon szerény. Ezért a családi pót­lék is kisebb segítség, mint ott. ahol azt könnyebb meg­toldani a saját pénztárcá­ból. Különösen nehéz azok helyzete, akik egyedül neve­lik gyermeküket, vagy gyer­Életenben nem ettem még mirelit lecsót. Lehet, hogy maradi vagyok, lehet, hogy szerencsés: mindig ju­tottam frisshez, amikor megkívántam. Az is elkép­zelhető. hogy sokat mulasz­tottam, az is lehetséges, hogy semmit az égvilágon. Nem tehetek róla. de eddig nem izgatott a kérdés: jó-e, vaay rossz a mirelit lecsó. Annyi minden van a vilá­gon. amiről az ember töp­renghet. ha már nem fo­gadja meg az orvosa nyug­taié tanácsait. A mirelit lecsó mégis be­tört az életem lie. Napok óta f oa'alkoztat. Azóta, amióta azt olvastam: elmaradt a milliós ügynek indult lecsó­per Történt ugyanis, hogy a Mr gvar Televízióban meg­említették ezt az ételt egy tévéjátékban. Nosza, a Hű­tőipari Országos Vállalat csaknem egymillió forint kárigényt jelentett be a Magyar Televíziónál mond­ván. hogy az elhangzott mondat becsmérlő, ők vi­szont csaknem egymillióért di-c-'r-tették a lecsót a reklá- rr^’-^an: a televízió most en­nek kedvem hatásától fosz­totta me" őket Aztán még­sem lett C dologból 0“r m"1“* kid°rült hogy a tév£táté1r ban ne1“ -Tidtói- „ í**.«-^* JlP■nr*rr. j-norfevtv'l '' 1 A1- _ kább propagandát csináltak mekeiket. Tény, hogy a mun­kás és alkalmazotti családok mellett ma már mintegy 100 ezer termelőszövetkezeti család is élvezi a pótlékot. Tény, hogy az egy családra jutó pótlék évi átlagos ősz- szege 1965-ben 2602 forint volt. 1970-ben viszont — a kormányintézkedések követ­keztében — már megközelí­tette a 4400 forinfpt. Mégis: a gyermeket nevelő családok segítése a párt X. kongresz- szusának témái közül sem hiányzott. Ahogy a IX. kong­resszus útmutatásait csele­kedetek követték, neon lesz ez másként most, a X. kong­resszus után sem. S tagad­hatatlan, szükség yan a to­vábbi tettekre. KÉT OLYAN KORCSO­PORT VAN, amely éveinek száma alapján jogosult a tár­sadalom juttatásaira: az If­jak és az öregek. Az ifjak pénze, a 2.8 milliárd forint sem csekély összeg, ám en­nek csaknem ötszöröse az, amit az idős korosztály, a munkában megfáradtak kapnak jogos járandóságuk­ként. A IX. kongresszus a nyugdíjrendszer továbbfej­lesztését is — arányban az ország teherbíró képességé­vel — a fontos feladatok kö­zé sorolta. A kongresszus után nem sokkal, 1967. ja­nuár elsején már életbe lé­ennek az ételnek, mint becs­mérelték. Tehát nem történt hitelrontás. Nem? Dehogynem. Azzal, hogy a Hűtőipari Országos Vállalatnál egyáltalában eszükbe jutott perrel fenye­getőzni. s azzal, hogy a tele­vízió jogászai egyáltalán szó­ba álltak velük, rontották a magyar szólásszabadság hi­telét. Ismétlem, nem isme­rem a szóban forgó lecsót, de fenn tartom magamnak azt az alkotmány adta jogot, hogy ha a lecsó nem ízlik, megírhassam. És megírhas­sam véleményemet bármilyen termékről, ha 1 milliót, ha 10 milliót. ha 100 milliót költöttek a reklámozására. Nálunk ugyanis nem a vál­lalaté az állam, hanem az államé a vállalat A lecsót a vállalat főzi. de nemcsak azért. hogy haszna legyen, hanem azért is. hogy jóles­sék az embereknek. Ha ez a lecsó rossz akkor a vállalat "zárt felelősséggel tartozik A saitó pedig azért, hogy folhívia a figyelmet arra. ha a vásárlókat be akariák canni Ezt megtenni-nZg akkor is ha ezok a bí­rálatok ar'ynt iór*r>ak, hogy a turpisságban vétkes állami pett a mezőgazdasági terme­lőszövetkezeti tagok új nyug­díjrendszere. amely alapel­veit tekintve azonos a bér­ből és fizetésből élőkével. 1970 márciusában sor került az 1600 forint alatti mün- kás és alkalmazotti nyugdi­jak emelésére, 1970. július 1-től a nyugdíjasok és család­tagjaik időbeni korlátozás nélkül jogosultak az ingye­nes kórházi kezelésre, 1971. január 1-től pedig életbelé­pett a nyugdíjak évenkénti kétszázalékos emeléséről szó­ló rendelkezés. (Amit csak a világ 15 országa alkalmaz.) Ez utóbbi évente 300 millió forint előteremtését követeli meg az államháztartástól. CSAKNEM MÁSFÉL MIL­LIÓ A NYUGDÍJASOK ÉS JÁRADÉKOSOK SZAMA. Havonta több mint egymil- liárd forintot hordanak széf a postások; Magyarország nemzeti jövedelmének öt százaléka jut a nyugdíjakra; ez 1970-ben 13 milliárd fo­rint volt. De jelentős még azok száma, akik nyugdíjas­ként elemi gondokkal küzde­nek. Mégis, a gondok lassan enyhülnek, abban az arány­ban, ahogyan javul az or­szág egész gazdasági helyzete is. Ennek kovácsai pedig mi vagyunk: a holnapi nyugdí­jasok. Mészáros Ottó vállalatnak kisebb lesz a haszna A nyereség ugyanis a mi társadalmunkban nem cél, hanem eszköz arra, hogy lamérhessük: mi a leghasz­nosabb a társadalomnak. Következésképpen: a sajtó, a rádió, a televízió nem a vál­lalati nyereséget védi. hanem a lakosság, a nép hasznát. Úgy tűnik, a Hűtőipari Or­szágos Vállalatnál nagyon is félreértették a gazdaság­irányítási rendszert s az egyre erősödő törvényességet. Ami a törvényességet illeti, hosszú esztendők óta rende­letek szabályozzák, hogy a sajtóban hamis tényállítások ne jelenjenek *meg. Ugyan­akkor ugyancsak hosszú ide­je törvények védik a sajtó- szabadságot Persze, a sajtó már azért is kapott szemrehányást, hogy miért közli azokat a reklá­mokat. amelyek a vásárlók hol kisebb, hol nagyobb ré­szének véleménye szerint messze vannak a valóságtól Nos egyszerűen azért, mert ezek a hirrWásak szíiV«ő^0 sek a váttatat-ok között tá- masztanöó v^senvhez. A ~-rí>Te-'---»**.-*'»'-!, f-cpv o loff f ill*7^-mTrof l.vozzák meg. ha valaki hir­A Kisvárdai Városi Tanács V. B. előtt Közöst pénzlstrcáial Nem „beosztott falvak“ — Bizalommal terveznek Nem aratott osztatlan tet­szést egyik községben sem a hír tavaly júniusban: Tisza- rádot, Beszterecet és Vasme- gyert egy közös községi ta­nács irányítása alá vonják Vasmegyer székhellyel. Az első két község inkább a „be­osztott falu” jelzőért hábor­gott. A harmadik azért, mert úgy vélte, ezentúl az erők és a lehetőségek is háromfelé folynak szét. Az összefogás sikerében egyik sem bízott. Az okot a három község eddi­gi fejlődése szolgáltatta. Elaprózott erők Negyven évvel ezelőtt az döntötte el egy-egy település további sorsát, hogy kap-e vasútvonalat. Ma az, hogyan áll a közművesítésben. Avas­megyeri hármas mind a két­szer az esélytelen lóra tett Igaz, nem az ő hibájukból. Vasút nem épült, a kör­nyékbeli földek birtokosai­nak ez nem állt érdekében. Ma vízvezetéket sem tervez­nek, sok minden mást kell előbb megcsinálni. Az ötve­nes évek végéig, míg a rend­szeres autóbuszközlekedés meg nem indult, maradt a szekér, vagy a legkorszerűbb, a kerékpár. Nem sokan és nem gyakran vállalkoztak arra, hogy útra keljenek. Eb­ből egyenesen következett az igények egy helyben topogása is. A hatvanas evekig Vasme- gyeren nem ismerték az óvodát. Ekkor nyitották meg az elsőt, azt is idényjel­leggel, szükséghelyiségben, a művelődési ház nagytermé­ben a nyári hónapokra. A ki­csikre egy-egy közeli tante­remben főztek. A gondozás szakszerűtlen, a környezet egészségtelen volt. A gyere­kek elmaradoztak. Ennek a kezdeti próbálkozásnak sem volt sikere. Akik eldöntötték a köz­igazgatás átszervezését, az erők elaprózódása ellen dol­goztak. Megpróbálták lerakni a közös út alapkövét. Az egyesülés óta eltelt szűk egy év a bizakodókat igazolta. A közlekedés gondjai A három község az első pillanatokban is három elté­rő szintet jelentett. Akár a fejlettséget, akár az erőket nézzük. Tiszarádon 150 forin­tot fizetett a lakosság község­fejlesztési hozzájárulásként, Beszterecen 200-at, míg Vas- megyeren 250-et. Ez volt a detni akar. Egyébként pedig természetesnek veszik, hogy a hirdetés az hirdetés, ott a hirdető a maga portékáinak előnyeire, s nem hátrányai­ra hívja fel a figyelmet. A hirdetőinek kell vállalnia a felelősséget a hirdetésért, ha ebben becsapja a vásárlót, előbb-utóbb maga látja ká­rát. Mert nincs az a hatal­mas propagandaköltség, amely ellensúlyozhatná, ha a vállalat rossz termékeket ké­szít. Ha a Hűtőipari Orszá­gos Vállalat sok lecsót akar eladni, akkor főzzön jó le­csók Régi igazság, hogy ez a legiobb reklám. A hirde­tési költséggel nem vehetik meg a jó hírnevet még ke­vésbé a sajtószabadságot: nem korlátozhatják azt a iogot. hogy mindenki szaba­don — persze, ugvanakkor felelősséggel — véleményt nyilváníthasson Túlságosan háborgók egy anekdotaszámba menő eset miatt? Lehet. De hát most kell felvilágosítani néhány embert, amíg még nem szok­nak hozzá túlságosan a szem- “llenzőhöz. S ezért van az. hogy a magam részéről, jólle. hét még életemben meg sem kóstoltam, máris utálom a mirelit lecsót. Most pedig beperelhetnek hitelrontásért. 0-) mérce, s bármennyire kis do­lognak tűnik, ezen kellett először változtatni. Az új, a negyedik ötéves tervben már látszik a közös erőfeszítés, a problémákat fontossági sorrendben terve­zik megoldani. És egyáltalán nem nézik, hogy a szóban for­gó község milyen helyet fog­lal el a hármas fogatban. Az elmúlt év végén a tanácsülé­sek állandó témája volt az egyoldalú autóbuszközleke­dés, különösen a besztereciek szemszögéből. A járatok egy1 része ugyanis nem ment vé­gig Beszterecig, már Vasme- gyeren leállt. Azóta már ha­tározott ígéretet kaptak az 5-ös Volán Vállalattól: több járat végállomása lesz Besz­terce. Az már csak ráadás, hogy a legtávolabbi „tag­községben” még az idén meg­épül az autóbusz-váróterem. Tiszarádnak, azonkívül, hogy ráférne még egy vegyesbolt is, elsősorban útra van szük­sége. Tavasszal és ősszel az esős napokon a falu nagy ré­sze szinte megközelíthetetlen. Ezért javasolták és ezért ter­vezik itt az utak korszerűsíté­sét, építését. Első lépésként járdát építenek. A határidő itt is még az 1971-es év. Megfontolt előtaU arékosság A községközpontban, Vas- megyeren augusztus 20-ra megoldják az óvodagondokat. Elkészül az új, 50 személyes, korszerűen felszerelt létesít­mény. Helyi erővel és egy kis besegítéssel a fiataloknak is örömet szereznek. A Micsurin Termelőszövetkezet nemrégen felajánlotta egyik épületét if­júsági ház és MHSZ-klub céljaira. A tanács segíteni akar, százezer forintot ad az épület rendbe hozására, csi­nosítására. Bizonyára a fiata­lok sem maradnak el, hozzá­járulnak a legegyszerűbb, mégis legnagyobb segítség­gel, a két kezükkel. Társadal­mi munkával. Elvégre az á otthonukról van szó. A három községben, ahol az összlélekszám sem éri el a négyezret, egyre többen gondolkodnak így: ha hosszú távon mindent közösen és jól akarnak megoldani, akkor az első lépéseknek nem céltalan kapkodásoknak, hanem meg­fontolt előtakarékosságnak kell lenniük. A tervidőszak utolsó két évét ennek szente­lik. Az elmúlt tizenegy közös hónap alatt a bizalom is a helyén van. Tiszarád és Besz- terec nem érzi már magát beosztott falunak és Vasme­gyer is elfelejtette, amit tavaly júniusban mondott. Az erők és a lehetőségek nem folytak háromfelé. * Együtt maradtak. Horváth S. János GAZDASÁGI IEGYZETEK A MÁV és az önállóság Megyénk két nagy vasúti csomópontján — Záhonyban és Nyíregyházán — is hasonló problémát feszegettek az em­berek a minap. Az állomások, a pályafenntartás, az átrakók, fütőházak főnökeinek annyi önállóságuk sincs, hogy ott, hely­ben döntsenek akár csak arról: kinek adjanak prémiumot, jutalmat, s kinek nem, vagy beleszólhassanak, kinek mennyit. Jogosan tették szóvá, hogy a gazdaságirányítási rend­szer reformja az élet minden területén, még a művelődésben is erősen érezteti pozitív hatását. Az adott területek, munka­helyek vezetőinek nagyobb önállósága máris sokat kamato­zott. Ott dőlnek el a dolgok, ott ismerik a helyi sajátosságo­kat, látják, ki mennyit dolgozik, mennyire értékes a munkája a vállalatnak és a népgazdaságnak. Ezek után lehet a veze­tőktől felelősséget várni. Hogy jobban szervezzék a munkát, még többet tegyenek le a népgazdaság asztalára. De azt, amit például Záhonyban elmondtak, semmiképp nem lehet elfogadni, még csak szó nélkül hagyni sem. Hogy megjavíttattak helyben egy gépet, s ezzel megtakarítottak néhány százezer forintot — ezért másutt dicséret, elismerés, jutalom járna. De itt nem ez történt, hanem figyelmeztetés az illető főnökség vezetőjének felettes szervétől. Vagy a fé- nyeslitkei rendező pályaudvar dolgozói túlteljesítették tervü­ket — kemény munkával — és a jutalmuk elmaradt, mert jutalmazásuk más, kevésbé jól dolgozó munkahelyekhez kap­csolódik. Vagy az sem a legjobb megoldás, hogy egy-egy ál­lomás, körzet beruházásaihoz előzetesen nem igénylik a MÁV-nál az ott dolgozók véleményét, javaslatait. Tudjuk, a vasútnál nem lehet közvéleménykutatás alap­ján dönteni sok fontos kérdésben, mert a fegyelmezett mun­ka itt mindennél elsőbbrendű. De amiben lehet — és sok mindenben, az előbb említettekben is — ott ezt meg kell tenni. Ez a munkások, a MÁV, s az egész ország érdeke is. A város tervez... Kisvárda vezetői panaszolták a minap, hogy kaptak ugyan állami és társaslakás-építkezési keretet a IV. ötéves terv öt esztendejére — s olyan arányút, amelyet soha eddig egy tervidőszakban sem — de nem tudnak neki fenntartás nélkül örülni. Az öt év alatt megépítésre tervezett nyolcszáz többszintes lakásra ugyanis alig van kivitelezői kapacitásuk. Tárgyaltak már ebben az ügyben a Szabolcs megyei Ál­lami Építőipari Vállalattal, megkeresték a megyei építő és szerelő vállalatot, de mindkét építő cégnek már jó előre lekö­tötték a munkáját, s ez évben még kevésnek is bizonyult az addig befutott igényhez a teljesítőképességük. A kisvárdaiak a helyi építőipari szövetkezethez fordul­tak, amely erőn felül is vállalt lakásokat, de amelynek jelen­legi felkészültsége, gépesítése egyáltalán nem elegendő ahhoz, hogy ilyen nagymértékű lakásszámot megépítsen. A helyzet nemcsak Kisvárdán, még több városban, községben fennáll. A meglévő kapacitás kevés, a megrende­lés pedig egyre nagyobb, hiszen megyénkben most kell egy­szerre mindent — ipart, korszerű mezőgazdaságot, lakást — teremteni. A város, vagy község tehát tervez, a kapacitás pe­dig — bármilyen nagyra is növekszik egy-két év során — véges. Építeni mégis kell. Marad tehát a helyi lehetőség okos, tervszerű fejlesztése, kihasználása. Például a lakásberuházá- oknál az, hogy az építő ktsz-ek nőjenek ki fokozatosan la­kásépítő szövetkezetekké. Készüljenek fel a többszintes épí­tési mód végzésére, a közép- és nagyblokkos módszerek elsa­játítására. Ehhez érdemes és helyes lenne hitelt, megyei és ’KISrttémogatást is kapniuk. Másrészt mindinkább igé-vbe szükséges venni építési feladatok ellátására a tanácsok helyi, öltségvetési üzemeit is, s azokat a távlati igényeknek megfe­jtőén alkalmassá tenni az ilyen feladatok végzésére is. Ehhez is pénz kell. De ez az összeg is olyan, amely b8~ ’égésén visszatérül. Kopka JánM bantartási munkáinak elvég­zésével. A műszaki fejlesztésre az idén is nagy gondot fordíta­nak. Egymillió forint érték­ben szereznek be építőipari és útépítő gépeket, felszere­léseket. A köztisztasági és kertészeti részleg fejleszté­sére pedig 700 ezer forintot fordítanak. Ez lehetővé te­szi, hogy a munkák nagyob­bik fele új beruházás, illet­ve nagyobb szabású felújítás legyen. A költségvetési üzem az 1971-es évben már több mint kétszáz embert foglal­koztat a tervek megvalósítá­sára. A városi tanács költségve- lési üzemének idei pénzügyi tervéről és a választások előkészítéséről tárgyalt a Kisvárdai Városi Tanács V. B. szerda dél­előtti ülésén. A költ­ségvetési üzem a múlt év második felében megvalósí­tott műszaki fejlesztés ered­ményeként az idén nagyobb feladatok elvégzésébe vállal­kozhat. Míg 1969-ben csak 8 milliós termelési értéket tel­jesítettek, addig erre az év­re már közel 15 milliós ter­meléssel számolnak, java­részt a városi tanács intéz­ményeinek építési és kar­A választások előkészítése és a helyi építkezések ..I: ív*, , ..... _ .

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents