Kelet-Magyarország, 1971. április (31. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-04 / 80. szám

1971 április 4. keiét magvarorreíb oldal 0 Csenger, UH telep ...aitory a Bérelik mesáimoilta ke'pviselőjelöltek 5-ös «zámú választ öfter ölet: 5-ös számú választókerület: Tavaly ilyenkor búza zöl­déin, hároméves törpealmás pompázott szemben a csen- geri Lenin Termelőszövetke­zet gazdasági központjával. Senki nem gondolta, hogy az év végére ez a százhúsz hold ad otthont százkilenc- ver. családnak. ★ A nyolcszázlelkes telep a tervező rajzasztalán született. S olyan lett, ahogyan a mér­nök megálmodta: korszerű falu. Egy nagy utcája van, a gyűjtőutca. A házak többsé­gét határőrök építették, így kapta a nevét: Határőr utca A másikat debreceni kőműve­sek, ácsok, ez lett a Deb­receni utca. Egy harmadikat a MÁV építői. Ök kérték, le­gyen az utcájuk Landler Je­nőről elnevezett. S ki lehe­tett volna hagyni az építő­táborok sok száz lelkes fia­talját az ide települők emlé­kezetéből? Tiszteletükre szü­letett meg az Ifjúság utca. Nehéz megszokni A házsorok úgy állnak, mint katonák az ünnepi dísz­szemlén. A házak előtti fe­hér betonoszlopokon sűrűn egymáshoz városi világítás: higanygőzlámpák. Kékre fes­tett nyomókutak adják a kristálytiszta egészséges vizet. A nagy utca szélén beton­gyűrűk. Készül a csatorná­zás. Csenger, Újtelep. Ez a neve, ezt kapta múlt év november hetedikén, ami­kor megkezdték a beköltö­zést az árvizes családok Komlódtótfaluról, Nagygéc- ről. Egy-két család jött Cse- göldről, s néhány helyből, Csengerből. A csenged tanács vb-el- nöke azt mondja, közülük még csak kevesen érzik ott­hon magukat ebben a hét­százötven lelkes, modern fa­luban. Pedig a kép a külső szem­lélő számára megkapó. S az is egyedülálló, hogy egy új lakótelep alakulása­kor lehetőséget kapnak a házépítők, írják össze egy­mást, ki, melyik rokonnal, szomszéddal szeretne egy ut­cában lakni. Itt ez így tör­tént. És mégis? Egy nagyob­bacska iskolásfiú arra a kér­désre, szeret-e itt lakni, nem­mel válaszol. „Jobb volt Gécbe...” A miértre meg csupán egy tőmondatot mond: „Meg vót mán szok­at* >> A házak végén kiskertek, ősszel, most tavasszal min­denki beültette alma-, körte­csemetékkel. Aki csak tehet­te, elkerítette a kertet, drót­tal, kóróval, léccel, s véle­mény ezett. Három fenyő — otthonról * Egy kisebb utcán — talán ez a Szamos utca — két em­ber pucolja a házat. Az idő­sebb, társa úgy szólítja, Zsi­ga bácsi, Csenger tótfalusi végén lakott A Szamos partján, a hullámtérben. Azt mondja, a felesége hónapo­kig nem tudott jól aludni. Ö igen neki itt is nagyon jó. mert látja, hogy ez. lesz a központ és nem a jelenlegi, a tanácsháza körül. Zsiga bácsi csak a Szamost saj­nálja, amelytől most kicsit messzebb került. Azt mond­ja: „Onnan, a folyóból min­den évben kifogtam a tűzi­fának valót...” De a kertet ő is bekerítette, fákat ülte­tett. Sok házat vakolnak, simí­tanak, pucolnak, festenek. Az asszonyok meszelik a fala­kat, csinosítják a portát, iga­zítanak itt-ott. Jön az ünnep. Urbán Jenő Nagygécről költözött ide. Még nem tudja pontosan az utcájuk nevét, csak a számát: huszonnégy. Három fenyőfát is kiültetett a porta elé, otthonról hoz­ta, nyolc kilométerről. Most cementet hord kis talicskán ä ház előtti gödörbe, vízórát készít a fürdőszobához. — Ha legalább visszajön­ne a vállalat, amely épített — említi — elvégezné, ami még hátramaradt. A szomszéd segít neki, azután az ő házánál vissza­kapja a munkát. Nagy da­rab, piros arcú ember, őszin­tén dicséri a társadalom se­gítségét „Tessék elhinni, hogy a régi rendszerben ilyen csa­pást nem hevertünk volna ki. Most azért csak házunk van, még ha újból is kell kezdeni mindent...” Az embert — aki ugyan­csak Nagygécről jött ide — Fekszi Istvánnak hívják. Mondja, hogy hozott ő is ha­zulról (a régi ház helyét ne­vezi így) díszfát, cserjét. Mindent megtesz, amit csak tud, hogy otthon legyen az új telep. Jön a postás Itt, a zsíros, fekete szántó­földön évek is beletelnek, amíg hozzájuk nő a ház, a kiskert, amíg megnőnek a fák, kiserken a íű. Odább három asszony. Az első szavuk a ház, hogy jó lesz itt, ha már túl lennének az építkezésen. Azután arról beszélnek, hogy dolgoznának szívesen, ha lenne valami üzem Kiss néni a lányát mutatja: „Tizennyolc éves, akkor ment férjhez, amikor kijött a víz. A csengersimai sátortáborban jegyezte el a fiú, aki Debrecenből jött se­gíteni A vömnek van mun­kája, lakatos, de a lányom legfeljebb egy napot mehet a tsz-be a harmincból...” Mások is megerősítik, ha lenne egy üzem, vagy a tsz- hél egy melléküzemág... Azután a vízmű vizét di­csérik, attól még az étvágy is jobb, mint otthon volt. Megjön a postás, aki már ismeri a lakókat. Asszonyok, lányok várják a levelet, a képeslapot. Az udvarokon ágynemű szívja magába a napot, frissen mosott ruha szárad. Odébb nagy ház épül, őszre nyit a szövetke­zet kisáruháza és étterme. Mondják, ötven gyermek számára óvoda is készül, s befejezik az utak építését, mert télen nagyon nagy volt a sár a fekete föld helyén. A holnap faluja Majd mindenütt fenyő, három-négy méteres, azt el­hozták a régi ház elöl. A há­zak előtt gyerekek hancúroz nak, s már felszerelték az el ső postaládát, s árul a moz­góbolt Kicsit még idegenül, ven­dégként mozognak az újtele­Rubóczki Ist- vánnét, az ibrá- nyi takarék- szövetkezet el­nökét Gáva- vencsellőn az 5-ös számú vá­lasztókerület­ben jelölték képviselőnek, Rubóczkiné alig volt 18 éves, amikor a szö­vetkezeti moz­galommal kap­csolatba került. 1945 őszén Ib- rányban már népi szövetke­zetét ' alakítot­tak, ami elődje volt a későbbi földművesszövetkezetnek. Rubóczkiné édes­apja volt a vezetője az első boltnak, ahol ő, a leánya segített neki. 1950-ben pénztáros lett a földművesszövetkezetnél. Á későbbi években érettségizett, majd képesített könyvelői okle­velet szerzett. A pénzgazdálkodáshoz értő és megbízható asszonyt 1963-ban a helyi takarék- szövetkezet elnökévé választották. Nagy ese­mény volt -ez akkor. Parasztemberek — akik a múlt tapasztalatai alapján mindig idegen­kedtek a banktól — tízezer forintjaikat, össze­sen milliókat bíztak egy asszonyra. A volt fiatal parasztasszony hamar meg­szerezte a bizalmat, hiszen a pénzelhelyezés a bizalom dolga is. Hányszor beszélnek vele négyszemközt, kérik tanácsát idős parasztem­berek pénzügyben. Javaslataiban soha nem csalódtak. Ezt példázza a takarékszövetkezet gyorsan növekvő pénzforgalma is. Az első év­ben egymillió-hétszázezer forint volt a betét, ma több mint II és fél milliót kamatoztatnak a község bankjában. Hat és fél m 'lió hitelt ad­tak ki a szövetkezet tagjainak. Rubóczkiné nemcsak a pénzhez ért nagy­szerűen. Mint a nőbizottság elnöke, és községi tanácstag az emberek ügyeit intézi nap, mint nap társadalmi munkában. A takarékszövet­kezet több községre terjed ki. de ezentúl mint járási tanácstag a járás ügyeinek intézésében is részt vesz. Tagja a MÉSZÖV elnökségének, így javaslatait az egész megye szövetkezeti mozgalma kamatoztatja. piek. De ők maguk mond­ják, hogy csak addig, amíg nem lesz teljesen rendben a ház, a kerítés, amíg meg nem szokják egymást Vagy amíg virágzani nem kezd az első most ültetett almafa. Az ember végigjárja ezt i gyönyörű falut, s arra gon dől: ez a holnap faluja. Szá molni kezdi a tetőkön a téve antennákat, három, tizenket­tő, huszonkilenc, hatva: nyolc, s azután abbahagyj: mert nem győzi. Még eg vagy talán két esztendő é senki nem kívánkozik el in nen, ahol minden, de min den vadonatúj, ahol a tága ablakokból messzire kilátni. Az asszonyok, gyermekek problémáját kü­lönösen szívén viseli. Neki is voltak nehéz évei, amikor a férje hosszabb ideig súlyos beteg volt. Két gyermekük nevelése, anyagi gondja elsősorban az ő vállára nehezedett. És ma büszke lehet rá, hogy az érettségizett fia mű­szerész a nagyhalászi kendergyárban, a lányá­ból pedig tanár lesz, aki a Debreceni Kossuth bajos Tudományegyetemen tanuL Az élet megedzette, talán éppen ezért de­.Isen, fáradhatatlanul végzi közéleti tevékeny­igét. Mint pártonkívüli tudatos megvalósítója párt politikájának. Lelkes híve a népfront rogramjának, aki nemcsak ismeri azt, hanem enni is akar megvalósításáért. Most élete nagy -.eménye előtt tisztában van azzal, hogy kettő- ak közül egyikük lesz képviselő. Váratlanul rte a jelölés, de nem éri váratlanul és nem rzi magát vesztesnek, ha jelölt társnője kap- ía is több szavazatot. Borbély Já- nosnét a gáva- vencsellői jelö­lőgyűlésén — aki a választó- kerület képvi­selője volt — újra jelölték. Borbélyné ti­zenkilenc éves volt 1944 őszén, amikor felsza­badult Raka- maz. Még ab­ban az évben a kommunista párt tagjai so­rába lépett. A felszabadulást követő évek­ben társadalmi tevékenységet az ifjúsági mozgalomban fejtett ki. Már ak­kor vonzotta a művelődési terület, kultúrfele- lős volt a MADISZ-ban. 1949-től a párt a nő­mozgalomba, az MNDSZ-be küldte. Önálló kenyérkereső munkáját 1945-ben a helyi községházán kezdte. Majd függetlenített funkcionáriusként dolgozott az MNDSZ megyei apparátusában, később a földmű vessző vetkezet­nél tevékenykedett. Pontosan tíz éve, hogy tel­jesült fiatalkori vágya, azóta hivatása a kultu­rális, népművelési munka. 1961 óta a helyi mű­velődési ház igazgatója. A Debreceni Tanító­képző Intézetben — Lvelező hallgatóként — elvégezte a népművelési szakot. Tizenöt év« Rakamazon pártalapszervezeti titkár, tagja a községi végrehajtó bizottságnak, ahol a nő­felelősi funkciót tölti be. Hivatali tevékenysége során — sok nehéz­séggel küzdve — szép eredményeket tud fel­mutatni a népművelési munkában. A hagyo­mányos színjátszó körök működtetése és isme­retterjesztő előadások szervezésén túl, most arra büszke, hogy felszabadulásunk ünnepén bemutatkozik a rakamazi felnőtt énekkar. A művelődési ház programjában szerepel az ál­lattenyésztési szamunkásképzés is, ahol több mint harminc tsz-tag tanul. Szükség is van er­re, hiszen állattenyésztési mintagazdaság lesz a rakamazi tsz. A nyolcéves képviselői munkája arra az Időre esik, amikor a termelőszövetkezetek me­gyénkben is megerősödtek. A képviselőcsopor­ton belül ő is többször hangot adott a termelő- szövetkezetek problémáinak, de fő területe a művelődés volt. Parlamenti felszólalásában is a szabolcsi iskolai tanteremhiánnyal foglalko­zott. Sok apró munkája közül együk legemlé­kezetesebb esete volt, amikor a buji termelő- szövetkezet vezetőit bekötő út ügyben bevitte a miniszterhez. Ennyi közéleti tevékenység mellett még az otthonra is időt kell szakítania. Férje a cipész ktsz-ben dolgozik, nagyobbik gyermeke közép- iskolás, a kisebbik tizenegy éves. Ö is, mint Rubóczkiné, ha megválasztják, a Hazafias Népfront programjáért szeretne dol­gozni a következő négy évben. A döntés a vá­lasztókon múlik, hogy kettőjük közül a szép program megvalósítására melyikőjüket vá­lasztják meg. De nagyon nehéz. Otthon minden fa, minden bokor, minden fűszál ismerős volt. Csenger, Újtelep, 1971. március 31. Kopka János Két asszony egy választókerületben. Munkásságuk, az eddigi életútjuk közel azonos. Egyben azonban teljesen megegyeznek, mind a ketten a Hazafias Népfront programját kép­viselik, annak megvalósításán kívánnak dolgozni, bármelyikőjüket is választják meg április 25-én. MAI „GYÁROSOK“ Messze földön híres volit a Bóni likőr, liszt, szappan. Gyártottak itt eketaligát, éget­tek mészkőből homoktég- 1:" Jelzik a környék fehér, tég’-alapú házai. E gyárte­lep nevét-hírét drága mun­kás:" etek árán alapozták. Bár a gyáriak nem panaszkodtak. Örültek hogy kenyérkor"set- hez jutottak 14—16 órai ro­bot , után. mint Mike Károly is. aki ma a kenyérgyár ve­zetője, s 1934. május 8-án foe* a meg a péklapátot Sor­sa nehéz volt. zsebe üres. amikor akkor május elsején ear ta’ í'kozó nvomán Szántó Ká’-nlv péksegéd protózsálá- sára a munkanélküliek se­regéből bekerült. Nem vöi* különb a szappanfőző műn- kássors sem. Az őr“" Grecz Jánost és Bertók Mihályt említ* akik élnek még. A többi .belepusztult” az em- ber'-’tón sorsba. a nvomor bs Mandel nem hiába hívta fe' a mun'-á- 'ka* arra ^ovv „a másét ne kívánták” Kí­vánták. mert éheztek. A nyugdíj előtt llló Mike el­mondta, a szappanfőzők itt ettok kenyeret, s ők szappant hoztak a pékeknek, összetar­tottak. Hulladékból főztél: hatalmas üstökben, lúg és ká­ros gőz ülte meg tüdejüket. Egy műszak 16 óráig tartott S ennek az örökkévaló­nak. s végeláthatatlan mű­szaknak vetett véget az álla­mosítás itt is. Ennek a ro­botnak érzi még ma is sú­lyát Ilecskó Lalosné, aki nő létére terhelt csilléket tolt naphosszat. s még a munkára jelentkezett asz­szonyok anyák is ki­lőttek mellőle a sorból. Vagont pakolt és zsákolt, ci­pelték sorsukat, a nehAz. fá­rasztó életet. Strra'ka József. i nővér vol a '"vár mai műve- •etőie 41-ben a felvállalt 50** szeszes vashordó meghowpsz- tése titán vált csak ..törzs­munkássá”, törzsproletárrá 10—12 órát dolgoztak, földes műhelyekben, fillérekért. Ha az ember este a tévé képernyője elé ül, s látja a reklámot a kiváló mosósze­rekről. a Bio-család egyes termékeit, óhatatlan, hogy az elődökre és utódaikra ne gondoljon. A „törzsproletá­rok” közül csak néháriy él és dolgozik már. Itt kezdte 30 évvel ezelőtt a mai gyár ig?""atoja, Orosz Miklós is. A törzspvárrai együtt az utóbbi években négyszer nyerték el a legmagasabb ki­tüntetést, a Minisztertanács és a SZOT Vörös Vándor­zászlaját. És a hírnevet új munká­sok alapozták és szorgoskod nak érte ma is. Ilecskóné és a szappanfőzők utódai félau­tomata gépek mellett dolgoz­nak. S mivel a mosószeriiaem ártalmas, itt már nem is 44, csak 40 órás a munka­hét. A többi üzemrészben 44 óra. Felszabadították a munkást a robot alól. Futó­szalagon érkezik a dobozolt Biopon a Biomi x és a többi. Lőrincz Györgyné ül a gép mellett s ügyes mozdulatok­kal telíti a dobozokat. An­nak örül. hogy két gyerme­kére most már több idő jut. s elégedett a keresetével. Zsihdö'ves Lászlóné a zacs­kókat készíti kéz alá. Könv- nyebb munkát kapott, nem- "ég szült. Gondolnak itt a ismamákra. az élet hordo­zóiba. Pedig a rövidítet' "nunk"i',őre való á*+ár*s nem kevés ál'Wa'ovkai járt. Csá1-- -z évente 700 ezer forint '•rabér-emelkedést jelent a munkásoknak. Ezt Ők azzal „honorálták”, hegy tovább növelték a termelékenységet. De a mai „gyárosok" gondos­kodtak arról is. hogy köny- nyebb legyen a munka. Fél­automaták, gépek, új techno­lógia segíti munkájukat. Er­ről szol örömmel Tóth Szil- veszterné, három gyermek anyja, Kósa Árpádné azzal dicsekszik, hogy a nőket megkímélik a cipekedéstől emeléseiktől, van korszerű fürdőjük, öltözőjük és ebéd­lőjük. Milliókat áldoztak rá. Az „ősgyáriak” pedig arra emlékeznek, högv két napra osztottak be valamikor öt deka szalonnát. A gyár dol­gozónként 3,70 forint hozzá­járulás* fizet az ebédhez. Berki József a növényolaj gyáriak főmérnöke megjegy­zi, hogy ez több. mint amit a munkások fizetnek. Az egykori vashord éter ‘ hegesztő művezetőnek és é tóbbieknok van szabad ide­iük. Strzalka élhet hobby já- nak. rádiókat javítgat, ama- tőrködik, barkácsol. ílecskóné a laboratóriumban segít. könnyű munkát végez. Tisz­tán tartja a labort, a kísér­leti edényeket. A nőfr--«k, s mindenkinek több idő jut művelődósra, olvasásra. Kö­zösen szerveznek kirándulá­sokat. munkájukat kitünteté­sekkel és pénzzel jutalmaz­zák. Segítik házépítési gond­jaikat. Nvereségrészesodésre összesen 660 ezer forintot fi­zettek ki. Egy munkás átla­gosan 21 nap után kapott nyereséget. Évente 60 ezer forint a lakásépítésre szánt kölcsön Tanulóik létszáma 28. Uj nemzedék. Gondos­kodnak képzésükről, s ál­doznak rá. Közülük a fiatal marós, Edelényi Pál most szabadult. De már harmad­éves korában a gyár állomá­nyában volt. s négyes tanuló­ként 300 forintot kapott. Most áprilisban kapja az első igazi fizetését, ö is negyven- négyórázik. 7 forint 50 az órabére. M *"rkerékpá*ra akar gyűjteni. És érettségizni szeretne. Farkas Ráírná« Rubőczki Istvánné Borbély Jánosné

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents