Kelet-Magyarország, 1971. április (31. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-28 / 99. szám

ww. Mfe m. ÄBLW-WACFY ARORSZÄO 1 «IM A törzsgárda dicsérete KIFIZETTÉK a nyereség- részesedést — már ahol volt, — s ezzel ismét föllángolt az addig parázsként hunyó. vita. Mert ahol pénzt osztanak — mondják tréfásan — ott vi­tát is rejt a boríték. Igaz. Ám nemcsak akkor, ha bankó jel­zi az elismerést. Kavarodik vita akkor is, amikor lakás­ról, jutalomüdülésről, óvodai helyről döntenek, amikor a dicsérő szót, a kitüntetést, az elismerő oklevelet adják. Mindenkinek jó v „igazság1’ nincsen. Igazság csak egyféle van, szemben a sokféle em­berrel. Mert akad-e — s ha akad, nem fehér holló-e? — olyan ember, aki berzenkedés nélkül beismeri, hogy a másik •jobb, igyekvőbb, rátermet­tebb, hozzáértőbb, mint ő? Az ifjú azért érzi jogosnak a több pénzt, mert tanult, is­kolákat járt végig, az idősebb a tapasztalatai miatt, aki ré­gi ember a munkahelyen azért, a másik meg éppen an­nak okán, hogy a többért jött el előző munkahelyéről. Le­het-e a sokféle igényt, óhajt, kívánságot, sőt nem ritkán követelést, igazságosan egyez­tetni? I.ehet-e anyagiakban és erkölcsiekben olyan elis­merési rendszert kialakítani, amelyben leginkább megkö­zelíthető az igazság? Azaz: mit jutalmazzon, ismerjen el anyagiakkal, erkölcsiekkel egyaránt a vezetés, a vezető? KÉZENFEKVŐNEK tű­nik a válasz: a tényleges tel­jesítményt. Nehezebbnek, ha tovább kérdezünk: mi a tény­leges teljesítmény? Tegyük fel, hogy ugyanazt a munkát végzi, ugyanolyan minőség­ben egész éven át két ember. Az egyik egy éye, a másik < huszonkét éve van a gyárban. Mivel tejlesítménybérben dol­goznak, ott nincs vita. Ám már vita kerekedik a nyere­ségrészesedéskor — mert a régi ember minden év után egy százalékkal többet ka­pott —, a társadalmi ösztön­díj odaítélésekor a régi dol­gozó gyerekének, * nem * másiknak, pedig az is pályá­zott rá. Tehát? Van valami, ami nagyón igaz, mégis ne­héz elfogadtatni. Nevezete­sen: a régi ember, a hosszú évek óta egy helyben dolgozó nem pusztán azzal érdemli ki a többet, a nagyobb elisme­rést, hogy régóta ott van. Ha­nem — és csak például, mert más tényezője is van ennek — azzal, hogy vele biztonsá­gosan számolhat termelési és létszámterveiben a gyár. Ö nem fogja egyik napról a má­sikra otthagyni a gépsort, a szerelőszalagot, megakasztva tíz, vagy ötven másik ember munkáját Továbbá: nagy előnye az újakkal szemben, hogy helyismerete, az ott lé­vő berendezésekhez, gépek­hez, munkákhoz kötődő ta­pasztalata, azaz rutinja van, könnyebben kiismeri magát megleli a célravezető megol­dásokat stb. (Egy-egy öreg karbantartó lakatos nagy géphibakor is azonnal meg­mondja, hol a baj!) Azután: a régi ember, azaz a törzsgárda tagja hosszú évek munkájá­nak értékét fektette be az adott munkahely fejlesztésé­be, tökéletesítésébe, társaival együtt megtermelte a haladás anyagi és erkölcsi fedezetét HA ELISMERJÜK, hogy a föntebb írtak igazak — s az élet adta tapasztalat ösztö­kél minden józan gondolko­dású embert ennek elismeré­sére —, akkor már azt sem nehéz belátni, hogy a törzs­gárda, a régóta együtt dolgo­zók alapvető tényezői a ter­melői kollektíva jelenének és holnapjának, de akár egy tervezőintézet kutatóhely, szállítási vállalat közösségé­nek is. Ott ugyanis, ahol na­gyon kevés a régi helyi ta­pasztalattal rendelkező em­ber — kivéve természetesen az újonnan épült, létrehozott helyeket — könnyen megfi­gyelhető a betanítási, beta­nulási idő meghosszabbodása, a közösség tétova útkeresése, a viták, veszekedések állandó jelenléte. S mindez azért, mert nincs egy mag, amely köré fölrakódna a hús; az összetartó erő nincs meg a kollektívában. E fölismerés —- s hozzáte­hetjük: rendkívül fontos fölismerés — szerencsére ma már nem ritka a munkahe­lyeken, a vezetők körében, s gyarapodik a gyakorlati cse­lekedetek száma is. Egyre több munkahely teremt tör­vényes kereteket a kollektív szerződés által arra, hogy többet adjon azoknak, akik évek hosszú sorának munká­jával bizonyították e többre való érdemességüket. Bérben, jutalomban, nyereségrészese­désben. a szövetkezeti, válla­laté lakásépítéskor -való előny megadásában, üdültetésben, külföldi kiküldetésben, s ezer más dologban egyre fonto­sabb szerep jut annak, hogy ki mióta dolgozik a vállalat­nál, a gyárban, az intéz­ménynél. RENGETEG MEG a teendő, sok n mulasztás a hűség, a munkahelyhez való ragaszko­dás megbecsülésében. Mégis, valami biztató, sokat ígérő folyamat elkezdődött Ha ma még csak néhány helyen is, de már kezd lábrakapni az az ítélkezés, amely félti a munkahely rangját, a rossz munkát végzőktől, a terveket a vándormadaraktól, a hol­napot a könnyem továbbél-^ lóktól. Kezd becsülete lenni a hűségnek, a hosszú ideig egy helyben dolgozásnak, a kö­zösséghez való ragaszkodás­nak. S ahol magot teremte­nek, ott az olyannyira áhított eredményre is biztosan szá­míthatnak! <M> MESTER ÉS TANÍTVÁNYA. A NYÍREGYHÁZI ME­ZŐGÉP JÓL FELSZERELT TANMŰHELYÉBEN BÉRES GYULA SZAKOKTATÓ MELLETT SAJÁTÍTJÁK EL A LAKATOSSZAKMA FOGÁSAIT A TANULÓK NAGY LÁSZLÓ ELSŐÉVES SZAKMUNKÁSTANULÓ CSAPÁGY­eögzitö Fúrását gyakorolja. Elek Emil lei vétele FIATALOK VÉDNÖKSÉGE Tízezrek — figyelemből — Hogy milyen lesz a gu­mimatrac bordázata ? Attól függ... — Ha előttünk jól végezték a műveleteket, akkor ne­künk is könnyebb — mondja Suszta Lászlóné, szalagveze­tő. Mármint ha ügyesen, * megfelelő helyekre, jól ra­gasztották fel a bordáikat a készülő gumimatracra, ami­kor még a szalagon volt. Hi­szen elég néhány milliméter elcsúszás, egy kis ferdeség, % már nem éri el az exportmi­nőséget. Pedig a felépítő csoport — amely a matrac végső formá­ját kialakítja — naponta százszámra készíti a matra­cokat. Száz és száz ismétlődő mozdulatot jelent. Ha csak egyszer néni figyel valaki, máris kész a hiba. Még egy lehetőség van ugyan, a sza­lagvezető, aki az utolsó si­mításokra ügyel, még kija­víthatja a hibát. — A KISZ-szervezet nyolc­ezer forintot kap az első ne­gyedévi eredményért — ma­gyarázza Holló László, a gu­migyári KISZ-bizottság tit­kára. A tervezettnél 2,61 szá­zalékkal jobb az exportkiho- zatal. — Ezért pénzt lehet kapni? — csodálkozhat bárki. — Hogy jól dolgoztak az üzem­ben? A KISZ néhány Szemben védnökséget vállalt, A ke­rékpártömlő üzemben, a körfutózóban a selejt csök­kentésére, a kempíngüzem- ben az exportminőség foko­zására — kapjuk a választ Írásban rögzítették a fel­tételeket a fiatalok és a gyár­vezetés között. A felajánlá­sok mindegyike a gyár által tervezett minőségnél jobbat jelentett. Nemegyszer sokkal jobbat. A jobb minőség, a nagyobb export pedig több­letnyereséget „hoz” a válla­latnak. Ebből az előbb emlí­tett nyolcezer, amit a fiata­lok kapnak. A fiatalok nagyobb figyel­mére (az üzem dolgozóinak legtöbbje KlSZ-korosztálybe- li) Molnár Istvánné, az üzem vezetője — egyben a - gyári KISZ-bizottság tagja — ad választ. — Amit önként vállalunk, mindig szívesebben tesszük. A három üzemi brigád olyan jó légkört teremtett, hogy taz meglátszik a kollektív munkán. Az is, hogy együtt voltak kirándulni, közösen vesznek részt társadalmi munkában, ezáltal jobban megismerik egymást. Keve­sebb a súrlódás a szalag dol­gozói között, mindenki ügyel a másikra. — És ha ni ak i egyéb gondjai miatt nem tud odafi­gyelni? — Olyan nem volt, hogy ne menjen — vélekedik Peter­man Ágnes. — Éppen hogy odafigyel a munkájára és másra nincs ideje. Ö egyike azoknak, akiket ' gyár jutalomüdülésre küld jó munkájuk alapján. De a szalag többi dolgozója, a Váci Mihály szocialista bri­gád tagjai is azon vannak, hogy a másik két brigádot megelőzve a későbbiekben is megtartsák az első helyek — Ez a védnökség — teszi hozzá Holló László. — Mi. fiatalok is teszünk valamit az asztalra. Emellett a kiváló betanított munkás mozga­lommal, a fiatal műszakiak és közgazdászok tanácsával, az ifjúsági brigádokkal is •azon vagyunk, hogy a terme­lésben helytálljunk. Úgy, hogy az számokkal is mér­hető legyen. Lányi Bolond Teichmann utódai Csendesek és üresek a la­boratóriumok. Kicsalta a ku­tatókat is a tavasz a határ­ba. Az épületen márványtáb­la hirdeti, hogy itt élt és dol­gozott 1943—1967 között Te­ichmann Vilmos Állami-díjas, a gülbaba és több kiváló bur­gonyafajta atyja, növényne­mesítő, aki számos növény­fajtával gazdagította a ma­gyar mezőgazdaságot Ott áll mellszobra a kísér­leti telep bejáratával szem­ben egy kis park közepén. Azok a gazdaságok állították, akik sokat köszönhetnek Te­ichmann Vilmosnak. Felava­tása óta Teicbmann-telepnek nevezik. Kisvárda a burgonya, lu­cerna és a rozs nemesítésé­ri ok országos centruma. A Nyírségi Agrotechnikai Ku­tató Intézet itteni telepének vezetője dr. Vágó Mihály tu­dományos munkatárs. Ö az egyik utód, aki Teichmann Vilmos oldalán, vele együtt kísérletezte ki a' kisvárdai lucernát, amelyet 1967-ben is­mertek el országosan, állami- ■taá. Csendes, szerény ember. Gyakorlati kutató, aki 2—2 évet dolgozott az ajaki, mándoki tez-ebben, s utána visszajött kutatni, újabb eredményekkel gazdagítani a magyar mezőgazdaságot. — A kisvárdai lucernát Vi­li bácsival együtt kísérletez­tük ki. Haszna, hogy a gyen­ge homokon is eredményesen termeszthető — mondja. Fia­tal még. kevés a vetőmag, de már így is 5 ezer holdon ter­mesztik. elsősorban a megye állami gazdaságai. Vágó az­óta már megoldotta e lucer­na termesztési technológiáját is. Eredménye az lesz, hogy a mostoha körülmények kö­zött gazdálkodó szabolcsi tsz-ekben is lehetővé válik a takarmánytermesztés. mely az amúgy is alacsony állatte­nyésztés fellendítését segíti elő. Több hús. tejtermék ke- riüihet a dolgozóik asztalaira. De a kutatás fő témája itt mégiscsak a burgonya má­sodik kenyerünk. Az itteni ku­tatók őrködnek a kiváló faj­ták fenntartásán. Dékán Elek az alig 28 esz­tendős kutatómérnök csak néhány percre ugrott be a te­lepre. Azt magyarázza, na­gyon elfoglaltak most a kol­légák. — Gyakorlatban szeretnénk igazolni, beváltak-e elképze­léseik. kísérleti feltevéseik — újságolja. Dr. Borús Jó­zsef. a „fő burgonyás” vállán fényképezőgép. Halad a gép után, s fényképez. Minden újdonságot megörökítenek. A teleppel szemben éppen egy új burgonyavetési kísérletnek vagyunk a szemtanúi. Most a fóliazsákokból történő burgo­nya gépi ültetésének kísérle­teit végzik. Nagy az öröme. — Úgy látom, sikerült — mondja Borús. — Hátha még országosan is elterjed! Nagy haszna lesz, mert ol­csóbb, gazdaságosabb, nem kell ládákat igénybe venni. A burgonyát fóliazsákokban előcsiráztatjuk, s belőlük tör­ténik egyenesen a vetés. Csali gondoljuk el. mint jelent ez 50 ezer holdon. Ez évben több. mint 2 milliót fordítanak a kutatási pólókra. Az országos kutatási programban a kisvárdaiak a burgonya agrotechnikai ter­mesztésének kidolgozását, kapták, öt tudományos ku­tató dolgozik a telepen. Kis­várdán élnek. Félezer holdas a telep. Érdekes az is, hogy itt 8 technikusból csupán három végzett szaktechnikumot, a többinek gimnáziumi érettsé­gije van. De vonzotta őket a kutatás, s van közöttük olyan, aki már 10—15 éve itt dulgjo­Kraszna-partí határszem le 7 ervek és tavaszi remények az ópályi Kossuth Tsz-ben Az ópályi Kossuth Terme­lőszövetkezet földjeinek felét „megnyomta” az árvíz. A fa­lut magát megvédte a Krasz- na töltése. Házban nem esett kár. Viszont a 15 millióra tervezett termelés alig vala­mivel több. mint 12 millióra sikerült. Hiába fordultak ter­mőre a még be sem tervezett alrnafák és hozták majd egy­millió pluszt. A tervezett szövetkezeti, bruttó eredmény 2 millió helyett .másfél mil­liós mérleghiány lett az 1970- es év mérlege. ötmillió kár. Ebből 800 ez­ret fizetett a biztosító, majd ennyi adósságuk volt. Gyor­san kifizették. A gyorsított szanálási eljárás során más­fél millió hitelt kaptak — do­tációt semmit — ezt a követ­kező két évben keli visszafi­zetni. Iío«v ne érezze a tagság Miből, hogy ne érezze a tagság? Ez volt a kérdés már ta­valy. ök így válaszoltak rá: van istállónk. három éve építjük, már 400-nál több szarvasmarha élfér benne. Állattenyésztő termelőszö­vetkezetté változunk. Közel 500 szarvasmarhának van he­lye a háztájiban is. Ennek a csaknem ezer állatnak ele­gendő takarnia nybázist kell megteremteni. Megteremtették az állati eledel termelésére alkalmas mezőgazdasági nagyüzemet. Még a múlt augusztusban 200 hold füves herekeverékkel ültették be az elpusztult le­gelőket. Tavasszal még 100 holdat vörösherével, szarvas- kereppel és 50 hold lucernát Megjavították a 190 holdas rétet és a 170 holdad legelőt. A tavaszi határszemlén a Knasana-parton Herdon Já­nos elnök. Kovács István fő- agronómus. Kemecsei Antal párttitkár, Papp Zsigmona főkertész és még több terme­lőszövetkezeti felelős vezető közös jelenlétében pénzügyi terveket dönt el, elhatározá­sokban befolyásol, tagság előtti vitát is eredményezhet, jövedelmek, munkák. mun­kabeosztások, tervek, remé­nyek és gondok kérdésében határoz. A hivatalos tavaszi határszemle nem kis dolog. A 2500 holdas termelőszövetke­zet jelentős hányada az ál­lattenyésztés bázisává vált. Nyilvánvaló, hogy ezt .nézik először, a Krasznán túli, volt árvizes területen. Sorol a vetés Csak látni kellene ezeket az embereket, hogyan vál­toznak. amikor a tavaszi zik. S olyan kutatók keze alatt tanulnak, képzik magu­kat, mint dr. Borús József, dr. Béres József és a többi­ek. Borúsnak az élőhajtásos, szártalanításos vetőburgonya termesztési eljárását már 10 ezer holdakon alkalmaz­zák. Általános módszerré vált. Sikerült megvédeniük a minőségi vetóburgonyát. És ezzel az ország második ke­nyerét. Ö dolgozta ki a fólia­sátor alatti előhajiatás mód­szerét, Országosan elterjedő­ben van. Dr. Béres József előtt nem foglalkoztak olyan problé­mákkal, hogy valamelyik nö­vény miért „unta” meg a ta­lajt. Leglényegesebb problé­máit megoldotta. Saját kuta­tási módszert dolgozott ki a talaj kémiai vizsgálatára. Ez lett az eredménye, hogy fel­tárhatták a terméseredmény­telenségek okait, s tudnak védekezni ellene. Közvetve csaknem az or­szág valamennyi burgonya- tecmeBZtŐ ffazóa-eájtóvAl kaip. mezők megajándékozzák őkpt a siker ígéretével. Elsőnek a hórihorgas fó- agronómus egyenesedik fel. miután gyöngéd kézzel rneg- siimogatta a szemlátomást hosszabodó füveket: „30 má­zsa szénát ígér holdanként1* — mondja. Az elnök másik irányba néz. Oda, ahol a tavasszal vetett füvek kelnek. — Sorol! — mondja öröm­mel. Ezalatt azt érti, hogy a másfél hete vetett sorok már látszanak, kirajzolódnak zölden a földökén. Mennyi munka van e mögött! És so­rol! Sorol! Ötször is ismét­li. A pártitkár mögöttük csendben annak örül, hogy gépészmérnököket keresnek Ópályiban az új gépekhez e* ezt már a falu is érti, akar­ja, nem úgy. mint pár éve. i Kigazdálkodjék Ez az árvíz bizony kéí évre visszavetette az ópályi Kossuthot De ha ez alatt a két év alatt — ami idő alatt elvész az amortizációjuk és vissza kell fizetniük a más­fél milliót — nem csökken >* tagság jövedelme, megerősöd­nek. Gépekre volt és van rövid lejáratú hitelük Tavaly is többet vettek, mint a terv­ben volt. Termőre fordulnál« a szőlők. Két boltot nyitottak "d faluban, ebből is éri t itdlbfít’ remélnek:'Uj munka­gépeket vésznek 1 - - ez ' az egyetlen, ámire tan hitelük. Telteim íl^périteni akarják a kukoricatermelést. Szűnik a kapálás, gyomirtó szerekkel dolgoznak. 50 holdra terjesz­tették ki a kertészkedést. E?J vetették a burgonyát. Kezdik a kukoricát vetni. Távlati tervükben szerepel egv 5:K» holdas öntözéses telep létesítés se, a tunvogmatolcsi öntöző-i fürtre támaszkodva. Oláh Katalin osztóndr'iasulc már felsőfokú technikumban ta­nulja az öntözést. A cukorrá-: Pa el van vetve A búza ll mázsát ígér. Ugv indulnak 1971. tava* száriak hogv győzni fognak. Búcsúzáskor a főagronómud örömében kijelenti, hogy* ősszel beiratkozik a növény­védelmi szakmérnöki levelezd togozatra. Kemecsei Antal párt.titkáé mosolyogva kéri. írjuk ezt bele a riportba, el teszi, szá­mon kéri. ( Gesztéiyi liagry Kollárt «ólaiban vannak, A kisvár­dai fajtákat az ország burgo- myatermesztési területének 73 százalékán alkamazzák. Ki­tartó kutatómunkájuk ered­ménye. hogy az utóbbi öt esztendőben — bár csökkent megyeileg is a vetésterület —• 20 mázsával növekedett a burgonya termésátlaga Sza- boles-Sza Imái bari, ahol a* ország 23.4 százalékát ter­melik a burgonyából. Közvetlen kapcsolatuk va*i legalább 40 tsz-szel. a!lanti gazdasággal. Kísérleteket vé­geznek kinn, szaktanácsokkal látják el őket. Alig van nap. hogy egy-egy tsz vezetői fél ne keresnék őket. Ottjártunte- kor éppen a dögeiek kérték segítséget tőlük. „Élete és munkássága te­gyen örök példa utódai szá­mára” — hirdeti a márványt tábla, amely emléket, állitotí az alapító tudósnak, Teich- mann Vilmosnak. Kitartó ku­tatókat, jó munkatársakat ne­velt Eredményeik igazoJJ iák. ^ Barkas &ä!atä*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents