Kelet-Magyarország, 1971. április (31. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-25 / 97. szám
wtl Sprffl« *1 *?T.FT MAGYAROPW*« — VASÁRNAPI MELLET PT f fMA Szavva Golovonyivszkij: Zalka Máté emlékére A távoli és forró vidéken, A spanyol föld ege alatt, ■ Hol felhők az ég kék színében Úsznak, s mint hajók törnek tengerfalat. Hol az égi térség végtelen, Hol ma sem úr a szabad szellem: Ott örök dicsőségtől övezetien Sírhant emelkedik, mely szent nekem A hőst, ki alant örök álmát Alussza, barátként tisztelem. Harc közben lelte halálát, Bánatunk özönét nem felejtem. Erdőre, mezőre nem veti többé Tekintetét, nem látja a hajnalt, Barátjaira nem köszön rá többé; Ám mi vele éltetjük a nappalt. Éjente nem könnyezek álmaimban Feletted hőst rejtő friss sirhalom. De ott, a bánat ködhomályában Régvolt magam is ott találom. Dédelgetek nagy gondolatokat, Melyek újra támadnak agyamban; Én ma is úgy vívok csatákat, Mint barátom a messzi országban! Hareolok, hogy a nép akarata, Mint a sas, oly magasan szárnyaljon, Hogy az emberek öröme, szabadsága Hullatott vérért virágerdőt hozzon. És, hogy hőn szeretett hazám egén; Ahol minket emberré avattak, Tűnt tavaszom üzenete lengjen Mit a légben darvak kiáltoznak. A barátot már ne könnyezzétek Élők; könnyünk ne árasszon tengert. Harcunk aranysugarai fények, Melyek bizton meghozzák a reggelt! Hol hősként él utódok szívében Az, ki vad csatákon ontott vért, A távoli és forró vidéken — Elesve hona szabadságáért! Oroszból fordította: Sigér Imre Szabolcsi szerzők pedagógiai művei A pedagógiai művek kiadása terén Szabolcg-Szatmár jiehán.v év alatt országos hírnevet vívott ki magának. Tudományos nevelési konferenciák jegyzőkönyvei, pedagógiai évkönyvek, a magyar iskolaügy történetét feldolgozó munkák mellett feltűnést keltett a közelmúlt nagysikerű műve, a Történelmi olvasókönyv, A könyvkiadási sorára: ebben az évben is folytatódik, mégpedig színesebben, mint eddig bármikor. Most adták nyomdába a Történelmi olvasókönyv folytatásaként is felfogható nagyszabású kiegészítő művet, amelynek szerzője dr. Szász! Ferene, a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola marxista tanszékének tanára. A könyv címe; 4z Amerikába irányuló kivándorlás Szabolcs megyéből az első világháborúig. A másik kiadás előtt álló könyv Mező András és dr. Németh Péter munkája. A mű eime: A megye Árpádkorabeli településnevei, Országosan egyedülálló kiadvány lesz ez. a nyelvész és a történész együttes, alapos elemzése, amely a helytörténetet kutatók számára éppoly izgalmasnak Ígérkezik, mint az iskolai tanulóknak és tanáraiknak- Nem kimondottan tudományos igényű, de szociológiai hitelességű könyv lesz Bprota Mihály tanár Bölcső és katedra pímű pedagógiai naplója Érdekesen kíséri végig egy gyermek Útját, aki maga is pedagógussá válik. Szintén nyíregyházi szerzők müve lesz az idén megjelenő Gyógypedagógiai tanulmányok című munka. Az idén ötödik alkalommal jelenik meg megyénkben a Pedagógiai Évkönyv. Iskola- történet éppúgy szerepel ebben, mint tudományos kísérletek elemzése egv mátészalkai iskolában, Foglalkozik a tanulmány az irodalmi dolgozatokban észlelt kifejezésben készség tanulságaival otthon felejtettem a szandált. Affene — gondoltam — aki ilyen feledékeny, mi a fenének vásárol lábbelit. Egy hét múlva mégis sort kerítettem rá. Délelőtt kilenckor beugróm — gondoltam. De csak-, a kirakatba ugarhattam volna fejest, mert a bolt fél tizenegykor nyitott, Maradt a délután, Emelt fővel bevágtattam. Na most! A hölgy, aki garantált nem volt ott, helyette egy gróf külsejű fogta meg a szandált. Lógatta a két ujja közt mmt egv döglött patkányt. „Nocsak, mondta, ez nem ránk tartozik, elmegy szépen a reklamációs osztályunkra, ennyi meg ennyi és ott.” A döglött patkányt, akarom mondani a szandált a markomba nyomta. Aznap már nem volt időm reklamálni. Másnap se. Harmadnap se, Csak ne- gyednap. Akkor volt fél óra időm. Kicsit izgatott lettem- amikor megláttam a sort Harmincketten álltak előttem. Harminckét pár rokkant cipővel. •— Nono — mondtam, — ez legkevesebb negyven perc. Órabért is kérek majd a cipőgyártól. Ha kiemelt órabért adnak a szakadás miatti fölösleges időtöltésért, vehetek még egy pár szandált, Tartaléknak, A kettő csak eltart egy hónapig- Tervezgettem, hogy tarisznyát is veszek- Abhan fogom magammal hordani a tarta'ékszandált. Ott elöl meg vitatkoztak, —* Maga ebben esőben mászkált —- mondta a reklamációs iroda vezetője egy kövér pasasnak. — De asszonyom, hogy képzeli — tiltakozott amaz, — külön egy nylonzacskót hordok magammal, arra az esetre, ha esik a* eső, Olyankor levetem a cipőmet és abban viszem magammal- Ki hallott már olyat, esőben cipőt viselni! Többen röhögtek, a pasa* cipőjét gyorsan bevettél; Azazhogy — gyorsan? — kiállítottak több blankettát aláírták, a pasassal is aláíratták. bevezették egy főkönyvbe, Na, szóval. így valahogy. Maradtak előttem harmincegyen. Holló Lászlót, vagy ahogy a magyar festészet nagy öregjét nevezik, Laci bácsit, a Magyar Népköztársaság Kiváló művésze címmel tüntették ki. Nem az első eset ez, hogy a debreceni Tócóskert- ben élő művész magas állami elismerésben részesül — és joggal. Pikturája, a tipikus hollói színekkel utónozhalat- lanul egyéni, modern, Nem szükséges, hogy Holló Lászlót felfedezzük, hogy méltassuk. Van azonban valami, ami Aégis szót érdemel, mert ide kötődik Szabolcshoz. Egy idestova 30 évvel ezelőtti nyár Tiszaká- nyáron. Világcsavargás, Párizs után utazott ebbe a Tisza menti faluba jó barátjával és művésztársával, Kohán Györggyel. 1942-őt írtak. Megpihenni, egy mélyet szippantani a hazai levegőből, megfürdetni a szemet a nagy folyó csillogó vizében, a füzes zöldjében. A Fő utcai iskola udvarán lévő kis házban kapott otthont a két művész. Jártak is mít.ia a képet- őrzik. Nem az értékéért. A tiszteletért. És Tiszakanyáron nemcsak ez az egy kép őrzi 1342 nyarának két festővendégát. Vannak a házakban Kohán- portrék, Holló-vázlatok és képek, Az első pillanat benyomását őrző őrök értékek. Tiszakanyáron még ma is nagyon jól emlékeznek rájuk. Amikor Holló László Kossu'.h-díjat kapott, régi tisztelői táviratban köszöntötték. Választ is kaptak, amelynek az egyik része így hangzik: „Köszönöm mindenkinek a felejthetetlen ti- szakanyári napokat.” És ha valaki azt kutatja, hogy mit őrzött meg a művész a nyári emlékből, az elég, ha fellapoz egy Hollóalbumot, vagy megnézi képeit a Nemzeti Galériában. A kanyári utca éppúgy képpé nemesült, mint az öregasz- szony korsója, mely egyik legszebb csendéletének vázája lett. Több képén villan fel a kanyári Tisza-szakasz, az omladékos part, a parti füzes, Kiadvány a munkásmű vétségről Bürget Lajos Nemrég jelent meg a szakszervezetek gondozásában egy hasznos kiadvány a munkásjnűveltségről. A szak- szervezetek elméleti kutatóintézetének nincs nagy n últ- ja, de eddigi munkásaá-juk- kal is magukra vonták a művelődéssel foglalkozók figyelmét. A tudományos intézetnek az a feladata, hogy a dolgozók, mindenekelőtt a fizikai munkások műveltségi helyzetét kutassa, derítse fel a munkások művelődésére ható tényezőket, dolgozzon ki mérési lehetőségeket a szak- szervezeti művelődési iptez- ménvek munkájúnak vizsgálatához. Az intézet sokoldalúan vizsgálja a munkások műveltségi helyzetét, művelődését és a szakszervezetek ezzel kapcsolatos tevékenységét. Ennek a tudományos kutatómunkának volt része az az ülésszak, melvet az elmúlt évben rendeztek „A rminkásműveltség és a szak- szervezetek” címmel. Az ülésszakot közel egyéves előkészítő munka előzte meg, amelynek során több. mint 20 elemző tanulmány készült, viták folytak a műn- kásműveltség résztémáiból. Az ülésen elhangzott legfontosabb előadásokat, kutatási eredményeket tartalmazza a kiadvány, amely a szakszervezeti művelődési munkásoknak Szabolcs-Szatmár megyében is sok segítséget adhat a további programok szervezéséhez, a tisztánlátáshoz. Olyan napi gyakorlati témák kaptak helyet a kiadványban, mint a korszerű munkásműveltség, a tudományos-technikai forradalom hatása a munkások műveltségére. a korszerű általános műveltség tartalma, a kulturális ellátottság szervezése, a szakszervezetek rész- vállalása a munkásműveltség fejlesztéséből, a szakszervezeti művelődési intézmények perspektívái, és más közművelődési kérdések. Nemcsak azt tudjuk meg. hogyan vélekedik a tudomány a korszem munkásműveltségről, milyen tényezők határozzák meg ennek összetevőit. „A munkásosztály, munkásság, munkásízlés” című referátumban -— akárcsak a többiben is — a szakszervezeti művelődési munkások sok hasznos támpontot kapnak munkájukhoz. Azok is tanulságosan forgathatják a kiadványt, akik a szocialista brigádokban dolgoznak. vagy segíteni akarják a kulturális követelmények teljesítését. Alapos és sokoldalú vizsgálódással derítik fel a szerzők, előadók azokat a problémákat, amelyek a szocialista brigádok és a művelődés kapcsolatát nehezítik. csodájukra, amikor állványaikkal megrakodva útra keltek, hogy motívumot keressenek. A ma élő öregek még emlékeznek, hogy a forgalom is leállt, amikor Holló állványát felállította az utca szélén, és festeni kezdte a kanyári templomot. A rövid pihenő hosszúra sikerült. Balogh Mihályné, a két festő egykori gazdaasszonya, az iskola ma nyug díjas igazgatónője így emlékezik erre: — Esténként itt ültünk fi iskola előtti udvaron. Kohán és Holló mindig lelkesedett. Hol tájért, hol az emberekért- Mert itt Tiszakanyáron mindig szép emberek laktak, Mondták is; talán a Tisza szépíti őket. És a falusiak? Hát bizony bolond piktornak tartották őket. Hagyták magukat rajzolni, az még tetszett is. De ha a boglya lilára sikerült, akkor csóválták a fejüket: „ilyen bizony nincs”. Nehezen értették, hogy ők ketten, akik azóta már világhírűek, milyen más szemmel látják a világot. Az igazgató néni szobájában a sarokban egy kép Csak úgy odatamasztva a falnak- Alkotója: Holló László, A fatábláróí egy 30 évvel fiatalabb festő néz szembe. Jellegzetes festékfelrakás, jellemző ecsetkezelés, Féltve őrzött remekmű. — És most fordítsa meg -- mondja Balogh Mihály né. A kén hátsó oldala újabb képtitkot rejt. Virágcsendélet ez. Benne a Tisza zöldje, a kanyári határ megannyi virágosodéin- Naponta kendő síFelfedezőjük a televízió A nyíregyházi főiskolás lányok énekkarának önálló bemutatkozása Az ismeretlenségből bukkant fel tavaly a képernyőn egy szabolcsi kórus. Sokan csodálkqzta.k, ■ nem hallottak eddig a tanárképző főiskola KISZ női karáról, s máris eljutottak a képernyő „pódiumára”, A felszabadulási jubileumi dalversenyen, a városi és a megyei első helyezések után, az országrészek kórusainak területi selejtezőjén túljutva — a televíziós versengésben a fővárosi „Ju- ventusz” után a második díjat hozták haza a tanárképzősük. Zougorieta — háttal Hogyan sikerült ez? S mi történt azóta? Két éve kezdődött meg a Nyíregyházi Tanárképző Főiskolán az ének tanszakon az oktatás. Tizennyolc lány és egy fiú, ez volt az első évfolyam, ők kezdték el, Fehér Ottó tanársegéd buzdítására a közös éneklést, Aztán elhangzott a kérdés: mit szólnának hozzá, ha énekkarrá alakulna a társaság, A válasz egyhangú igenje után a dolgok nehezebbik része következett: hol találnak a még erősen „félkész” épületben megfelelő helyet a próbákra. Tanteremről. tanteremre vándoroltak, majd a két zeneteremnél állapodtak meg, amely még akkor nem volt tökéletesen berendezve. De a közös éneklés élményei már elég erősek voltak ahhoz, hogy ne maradjon félbe a próbálkozás. „Még a két épületet összekötő folyosón is próbáltunk” — emlékezett Fehér Ottó karnagy. Olyan is előfordult, hogy a zongoristánk háttal ült az énekkarnak, nem tudták úgy elhelyezni az énekeseket, hogy a karmester „átfoghassa” a számban nem nagy, tizennyolc tagú kart és dirigálni tudja a zenét is. Az utazás bajjal jár. Ma már negyventagú a kórus, két éven belül pedig kilencven—száz tagja lesz, amikor négyéves múltra tekinthet majd vissza a főiskolán az énektanítás. A hallgatóknak ugyanis órarendi, kötelező tárgyuk az énekkari részvétel. Mégsem érzik ezt tehernek. Na, nem. Az órámra néztem, ennyi időm nekem nincs. Majd ha kiveszem évi rendes szabadságomat. ide jövök üdülni a reklamációs irodába. És elhúztam a csíkot, igán ám, de most mit csináljak, Pofonegyszerű — gondoltam —, megcsinálom magam. Világos, Nagy Péter cár létére maga csinálta a Csizmáit, éppen én ne tudnék akkor megjavítani egy koszos szandált. Vettem egy tubust. Az volt ráírva; mindent ragaszt. Ez azért túlzás — gondoltam —, hogy mindent ragaszt, de azért megpróbáljuk. Nagy gonddal némi ragasztót nyomtam a lyukba és a pántot visszatoltam a helyére, Le kell nyomtatni, villant az agyamba. Mivel? A szek- rénylábbal. Világos, a szek- i'énylábbal. Ökonomikus, precíz munkával megemeltem a szekrényt, és lábbal alácsúsz- táttam a szandált. Ez elÓP nehéz volt, mert nem sikerüli odacsúsztatnom rögtön, ahol nyomtatni kellett. Csak a huszonnegyedik emelésre. A jól végzett munka örömével aludtam el és kellemes izomlázzal ébredtem, Most már mi sem egyszerűbb, mint a következő művelet. Megemelni a szekrényt és ügyes láb- mozdulattal kirúgni alóla a szandált. Az első kísérlet után rá kellett jönnöm, hogy a ragasztó méltatlan volt tegnapi tamáskodásomhoz. Ha mindent nem is, mindenesetre szekrénylábat szandálhoz ragaszt, szűrtem le a tapasztalatot. Áthívtam azt a szomszédomat, akivel jóban vagyok, mert egyedül nem boldogultam. Vele se. így aztán ki kellett békülnöm a másik szomszédommal, akivel viszont haragban vagyok, mert legalább hárman kellettünk. Lám, mire jó egy rossz szandál! A két szomszéd és egy balta segítségével sikerült eredményre jutnunk, igaz, a szandálon végleg ott ragadt egy kis szekrényláb, a szekrénylábon meg egy kis szandál, no de az volt a fő, hogy egyben volt a szandál. Vidáman felhúztam. Délután kettőkor azonban megérez- tem, hogy valami baj van. A szandál,.. Reméltem, hogy gyári ragasztásánál ment szét, s az én mestermunkám állja a sarat. Úgy néztem meg, ahogy a huszonegyezők szokták gusztájni a lapot. Sajnos, azonban az én ragasztásomnál ment szét. Taxival mert- tem haza. Nekem ne mondja még egyszer senki, hogy valami a lábamra akadt! Csakhogy otthon nem tudtam levetni. Hozzáragadt a zoknimhoz, a zoknim meg a lábamhoz. Ollóval kellett lenyirni. Nem volt mit tenni, a szandált szép Ívben kihajítottam az ablakon. (Másnap a házmester följelentett közterület beszennyezése miatt.) S ha most valaki azt hinné, dühös vagyok — téved. Mert hiszen irtó jól szórakoztam. Hol kapok én a száztizenkét forintomért ennyi izgalmat, humort, eredeti ötletet, váratlan fordulatot? Sehol, Dó azért legközelebb nem veszek szandált. Inkább fogom azt a rongyos száztizenkét forintot és eleve azt vágom ká az ablakon. Élményforrás, szórakozás • kemény próbák utáni nyilvános fellépés. S ilyen elég szép számmal volt az utóbbi egy, másfél évben. A nyíregyházi közönség előtt a Bárdos-esten, a szovjet kultúra hetének rendezvényein, a Bartók-évforduló hangversenyén szerepeltek szép sikerrel. De járják az országot is, Egertől Sopronig, Pécsig, olykor baráti tapasztalatcseréken is találkoznak a legjobb főiskolai kórusokkal. Értő és kritikus „füllel” tanulmányozzák a műsorokat, az előadásmódot, ötleteket is magukkal hoznak, hogy tovább csiszolják repertoárjukat. „Persze az utazásunk nem olyan könnyű, mint ahogy utólag beszámolunk róla” — jegyzi meg Fehér Ottó. Elsősorban az utazási költségekről van szó, ami egy negy- ventagú énekkarnál már nem kis summa. Legutóbb Tokajba kaptak meghívást, később más városok is szóba jönnek, jövőre a keszthelyi főiskolai kórusfesztivál szerepel utazási programjukban. Bizony a költségek előteremtése nem kis munka, a főiskola „pénzügyesei” keresik a rovatokat, honnan lehetne útiköltséget biztosítani a KISZ női karnak. A legösztönzőbb jutalom a minél több fellépés, részvétek Új műsor, új ruha Az országban több helyen tapsoltak már a főiskolás lányoknak, mint emlékeztettünk a tévében is láthattuk őket tavaly. Mégis az egyik legnagyobb eseménynek a május 8-i önálló, egész estét betöltő hangversenyüket tartják. A megyeszékhely közönségének ekkor mutatják be a tizenhét—tizennyolc műsorszámból álló repertoárt, amely eddigi munkásságuk legnagyobb tejlesítménye lesz. Örömmel említették, hogy az önálló esten új formaruhájukban lépnek a pódiumra, melyet a megyei tanács támogatásából ölthetnek magukra. A háziipari szövetkezet dolgozói varrják a beregi motívumokkal készülő blúzokat, s a fekete maxiszoknyákat.' Remélik, időben elkészülnek a ruhák, és sikerük lesz a főiskolás énekeseknek. A ruhával és a műsorral egyaránt... p. a „Köszönöm a feledhetetlen nyarat” Holló Lá«zló emlékei Tiszakanyáron
