Kelet-Magyarország, 1971. április (31. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-25 / 97. szám

*. (MA kMLET-MAGYARÖRSZAG — VASÁRNAPI MELLÉKLET W71. április 88. Győrffy László: ARANYPRÓBA Az asszony álla alatt bog­ra kötötte a kendőt. Időnként odakapott és az állát előre tolva, a nyaka felé húzta a bogot. Fészkelödött, feszen­gett a férje mellett. Túl vol­tak már az ötvenen mind a ketten. A férfi kapatosán fe­csegett. Tíz-tizenöt villany­pózna mellett is elrobogott a vonat, míg a zsebe felé in­dult keze előkotorászta a gyűrött cigarettás dobozt. Feltolta homlokán a sildes bársonysapkát, s mintha nagy munkát végzett volna, magában motyogott valamit és az asszonyra mosolygott. Ne bagózz már annyit — mondta az asszony. — Mást se csinálsz egész úton. — Miért, odakint nem ba­góznak? — Bagóznak hát, de nem folyvást. — Én se mindig, csak most... — mondta az öreg és mosolyogva átkarolta az asszonyt. — Ej, hagyd már ezt — szisszent az asszony. — Magamba voltam mos­tanáig, miért baj ez — mond­ta az öreg, aprókat hunyo­rítva. Az egyik karjával az asszony vállát ölelte, ame­lyen furcsán feszült egy vilá­goskék külföldi pulóver, a másikkal a kezét szorongat­ta. Halkan gügyögött is va­lamit, egész közel hajolva az asszony füléhez. — Hagyj már, te — mond­ta az asszony. — Ittál és ré­szeg vagy. Szépen vártál, mondhatom. — Várnak a többiek is az állomáson. Mondtam ne­kik, ma jössz haza. Kint van­nak az állomáson mind. — És kezdte a neveket sorolni, akik az állomáson az asz- szonyt várják. — A disznót kifizetted? — kérdezte az asszony, mintha nem is érdekelné, ki várja az állomáson. — Ki — mondta az öreg. — Meg a padló is kész már az új házban. A nyárra be lehet költözni. Most aztán egész nap a lányod körül kuj- torognak — és az öreg ne­vetgélve megpaskolta az asszony kezét. — Egész nap kujtorognak körülötte — mondta még egyszer, aztán váratlanul összerándult szemöldökkel kérdezte: — Az Imréről miért nem szólsz? — Mit szóljak? Majd ott­hon sorjában... — mondta az asszony és az ablaküveg felé fordította a fejét. — Jól vannak? — Jól. Házuk is van, meg autójuk. Az öreg nem kérdezett to­vább. Csendes rázkódás zár­ta össze őket. Bár csak a testüket: az asszony az üve­gen át töprengve a szántók felé meredt, az öreg maga elé bámult, aztán mintha bó- biskolásból ébredezne, vissza­kanyarodott az indulattalan fecsegéshez. — Egész nap a lányod kö­rül kujtorognak — mondta és alig észrevehetően csuk- lott. — Szépen vártál — mond­ta az asszony, visszafordulva az ablaktól. — Minek jöttél elibém? Otthon nem ittál volna. Ha vonatra szállsz, mindig iszol. — A lányod is elmegy. A nyáron biztos elmegy. Este mindig ott kujtorog körülöt­te valamelyik kölök. De a Sa­nyit, azt nem engedem be. — Milyen Sanyit? — Hát a Bótáék Sanyiját. Lop. Én mondom, lop. — De miért lopna? — Mert lop. Azt mondják. Ez a betegsége. Lop. Pedig az apjának, a Bótának most tanúskodtam. — Mit mondtál, te? — Hát volt az a pere a házért. Hogy a négy gyerek örökölte a házat. A Sanyi ap­jáé is volt egy rész belőle. — Tudom — mondta az asszony. — Hát most eladták a töb­biek, neki meg nem akartak pénzt adni Én is láttam an­nak idején a papírt. A Sanyi apja is örökösödött. Neki is jár. — Minek ártod magad ilyesmibe? Ha nincs mellet­ted az ember, mindig bele­ütöd valamibe az orrod. — Mert ki akarták tagad­ni, hát én nem engedtem. Vagy öten is tanúskodtunk ott. — Minek neked mindig mással törődni? — kérdezte az asszony és fészkelődve ki­bújt az öreg karja alól. — Mert kell — mondta az öreg dühösen. Az egész ko­csiban lehetett hallani, amint megismételte: — Mert kell. — Ej, nem beszélek veled — mondta az asszony. — Ré­szeg vagy — és ismét az ab­lak felé fordult. Az öreg felállt. — Hová mész most meg? Megint inni mész, te? — Az öreg válasz nélkül eldülön­gélt az ülések között. Az asszony egy ideig az ablakon nézett kifelé, aztán átcsúszott az ülés másik ol­dalára, ahonnan csak vissza kellett fordulnia, hogy az aj­tót lássa. Egy idő múlva felállt. A két ülés között toporgott, a támlába kapaszkodva, ne­hogy a rázkódó kocsin elbo- toljék. Aztán elment az aj­tóig, de nem lépett ki a pe­ronra. Az üvegen át figyelt kifelé, át a másik kocsiba. — Hát nem jön — mondta félig magának, kicsit meg annak a férfinak, aki köz­vetlen az ajtó mellett ült. — Nem jön. Három hónapig nem látott, most meg el­megy inni. — A férfi mo­solygott és bólogatott. — Ilyen ez a férfinép mind — folytatta az asszony a férfi arcába nézve. — A fiamnál voltam odakint. Itáliában. Az is részeg volt, mikor eljöt­tem. Ez meg így vár itt­hon. .. Isznak, mind isznak. — És az asszony még egyszer kinézett a peronra, aztán visszament és leült a helyére. Lendült az ajtó, jött az öreg. Az asszony nem szólt hozzá. Az öreg átkarolta. — Magamba voltam mos­tanáig, te boszorkány. — Hagyj már békét ne­kem! — mondta az asszony és eltolta a válláról a férfi kezét. A Szépirodalmi Könyvki­adó regényújdonságának „fü­lén” olvashatjuk: „Galambos Lajos 1929-ben született Kó- tajban. Szegényparaszti csa­ládból. Érettségi után újság­író lett, majd rádióriporter, végül dramaturg. írói indu­lása nem volt könnyű — igaz, nagyon fiatalon, alig 22 évesen vágott neki a pálya meredőjének — de 1960-ban megjelent regénye a Gonosz kátyú, meghozta a megérde­melt sikert.” A még ma is csak 42 éves szabolcsi író új regénye egy­Az öreg őszülő, borostás szakállú álla megrándult és a szeme furcsán összehúzó­dott. Megint esetlenül a zse­be felé tapogatott. — Szépen vártál — mond­ta az asszony. A férfi csak tapogatta a zsebeit és össze­húzódó szemeivel egyre gyor­sabban pillogott. Az asszony, mert nem ér­kezett válasz arra, amit mon­dott, az öreg felé fordult. Egy pillanatig az arcába né­zett, aztán megfogta a ka­bátzseb körül kotorászó ke­zet. Széles, nagyon rövid körmú ujjai voltak az öreg­nek és amint az asszony puf- fadt. párnás kezével átkul­csolta őket egy pillanatig, tüstént megnyugodtak. — Ne ríj már — mondta az asszony és zavartan mo­solygott. — Ekkora ember, aztán rí, mint egy gyerek. Mint a fiad. Mikor az állo­máson felleptem a vonatra, az is rítt. Mert részeg volt. mint te. Mind ilyenek vagy­tok. Rítok és isztok. Az öreg kihúzta kezét az asszonyéból és tovább koto­rászott a zsebe körül. — Itt a cigarettád — mondta az asszony és felvet­te a dobozt az ülésről. — Még a bagóját se találja. Szépen vártál, mondhatom. — Kész van már a padló is — mondta az öreg és rá­gyújtott, rövid körmű. széles ujjaival takarva a lángot, mintha szélfújta utcán állna. — A nyárra kész az egész. Jöhet a fiad is a családdal. Lesz helyük. — Nem ígérte biztosan — mondta az asszony. — Pedig jöhet. Meg aztán maradhat is, ha akar — mondta az öreg. Az asszony nem szólt. Ki­felé nézett az ablakon, s ta­pogatózva babrált az álla alatt. A bogra kötött kendőt igazgatta, aztán hirtelen könnybe lábadt szemét kezd­te dörzsölni. Az öreg megint átkarolta és egész közel ha­jolt az arcához. Kifelé néz tek az ablakon, időnkén egymáshoz ütődtek, és nerr szóltak egy szót sem. ben új mérföldkő írói útjá­ban. Kötetének alcíme: Rendhagyó regény 10 fejezet­ben, 54 kötetben. Valóban rendhagyó regény, az egész együtt hatalmas freskó Ma­gyarországról, a Tanácsköz­társaságtól napjainkig. Ihle- tője a szülőföld, a szabolcs- szatmári táj. Előszavában frja: „Engem azok az emberek érdekelnek, akik semmit sem akarnak ami a tegnapi, akik szüntelen csak az újat akarják, mert az a jobb.” Galambos Lajos egész írói Boda István: Nyolcsoros Aki csatázni sohasem mert, (mert olykor elöl visszalőnek) hátramaradt, s jelentkezett serénykedő megfigyelőnek. S a futóárkok bunkerében olyan hangosan jár, a szája, hogy úgy tetszik, az egész harcot egyes-egyedül ő,csinálja. (Mint a vándorló madarak, 115. lapi Méltóan a királé címhez Ä tiszalöki körzeti könyvtár országosan kiemelkedő munkájáról Kiváló üzemről már több­ször" hírt adtunk, de műve­lődési intézmények eddig nem kaptak ilyen kitüntető címet. Nemrég bírálták el — mint erről lapunkban is be­számoltunk — a kiváló könyvtárak és művelődési házak tavaly meghirdetett versenyét. 600 könyvtár és 250 művelődési ház vett részt a KISZ, a SZOT és a Műve­lődésügyi Minisztérium által indított versengésben. 28 könyvtár és 27 művelődési ház kapta meg a kiváló cí­met. köztük két szabok :i: a tiszalöki körzeti könyvtár és a vajai községi művelődési ház. Egy lakos 40 kölcsönkötet Ezúttal a tiszalöki könyv­tárról adunk körképet: ho­gyan és milyen eszközökkel érték el a kiváló szintet. Dosz- lop Miklós, a könyvtár ve­zetője válasz helyett a zsűri véleményét tette az asztalra. Egy értékelést, amely szá­mokat. adatokat, százaléko­kat. viszonyításokat tartal­maz. Számokkal igen nehéz mérni egy könyvtár „társa­dalmi hatásfokát”. nevelési funkciójának eredményeit és egy sor egyéb dolgot. Mégis, sok útbaigazítást adnak a a csupán számszerűségről be­szélő statisztikák, a lényeg­ről, a könyvtárosi munka minőségéről is. A könyvtár járási könyv­tárként nevezett be a mozgalomba, azonban 1970 június 1-ével — a tiszalöki járás megszűnésével — meg­változott a státusa. Azóta körzeti könyvtárként műkö­dik. Ezzel nem csökkentek a feladatok, ugyanis a volt ti­szalöki járás könyvtárai mel­lett átvette a rendkívül naigy nyíregyházi járás könyvtárai­nak egy részét is, s az addigi 5 község 16 könyvtára helyet! jelenleg 16 község 32 könyv­tári egységének módszertani gondozását és felügyeletét végzik. De megmaradt a he­lyi feladatköre is. A több, mint 6 ezer tiszalöki i lakos könyvtári ellátása, az olva­sás népszerűsítése és mindaz, amit a könyvtár „olvasóne­velési munkája” címen tar­tunk számon. Tiszalökön egy lakosra 4,3 jut, a lakosság 25.8 szá­zaléka beiratkozott olvasó, egy olvasó á.tlagosan 40,9 kő­iét könyvet kölcsönzött. Már ez a néhány szám is jelzi, hogv átlagon felüli itt az ol­vasás — illetve olvastatás — színvonala. mértéke. A könyvtárat 1963-ban adták át rendeltetésének, könyvtári célra épült, szabad polcos rendszerű, felnőtt és ifjúsági kölcsönzővel, 20 ülőhelyes külön olvasóteremmel, ruha­tárral rendelkezik. Külső és belső képe esztétikus, beren­dezése. ellátottsága magas színtű, a tisztaság és a rend példás. A felpő+tkölcsönző napi 8, heti 36 órában, a gyermekrészleg napi 5, heti 30 órában tart nyitva. Mind­két helyen szombaton délután is van nyitvatartás. Csak ,,kurrens" könyvek A könyvtár működési fel­tételei átlagon felüliek, seb­hez a megyei, a járási és a helyi tanácsi szervek jelen­tősen hozzájárulnak. Az ál­lomány fejlesztésénél messze­menően figyelembe veszik a könyvtár gyűjtőköri jellegét, a község és az üzemek ter­melési profilját. A járási ta­nács éveken keresztül évi százezer forinton felüli költ­ségvetési megtakarítást jutta­tott könyvbeszerzésre az évi 50 ezer forintos rendes kereten felül. Ez lehetővé tette a rendszeres apasztást is. 1964-ben több. mint 4 ezer elavult művet vontak ki a könyvtárból, így jelenlegi könyvállományuk teljesen ..kurrens” könyvekből áll. A községben több éve a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetem kihelyezett tagozata működik. Nagy példány­számban szerzik be a kötele­ző és ajánlott irodalmát, ha­sonlóan az általános és kö­zépiskolai irodalmat. A könyvtárba 129 féle magyar nyelvű, kül- és belföldi sajtó jár rendszeresen. évente megközelítően 20 ezer forin­tot költenek folyóiratokra. Láthatóan szélesre tárta aitaiát a könyvtár az olva­sók. az érdeklődőit előtt. Évek óta rendszeres kapcsos- latot tartanak a könyvtáro­sok a község társadalmi és tömegszervezeteivel, a tsz- ekkel. az ipari üzemekkel, a művelődési házzal, az isko­lákkal. Rendszeresen segítik a szocialista brigádok kultu­rális vállalásainak teljesíté­sét. elsősorban a tsz-ekben, számukra olvasási tervet, ta­nácsadást rendeztek. A álta­lános iskola és a gimnázium több esetben tart irodalmi és osztályfőnöki órákat az olva­sóteremben. Az osztályfőnö­kök osztályonként könyvtár- látogatásokat is szerveznek, amelyeket a könyvtárosok jól fel tudnak has.ználpi az olvasó-utánpótlás neve’ésére, olvasótoborzásra. Ennek is köszönhető, hogy a könyvtár- használat mind a két iskolá­ban magas. A könyvtár író-olvasó ta­lálkozókat is szervez. A mű­velődési házba is elmennek a könyvtárosok, ahol irodalmi fejtörőket diafilmvetítést té­vé- és könyvvitákat tartanaik. Felhasználják a könyvismer­tetésre a tsz-ek téli csopor­tos munkáit is — dohánycso­mózás, simítás —, vagy a művelődési ház szabó-varró tanfolyamait. A könyvtár igazgatója tevékenyen részt vesz a társadalmi és tömeg­szervezetek vezetőségének munkájában, ezzel is erősí­tik a könyvtár kapcsolatait Egy sikeres pályázat Könyvtáron belül és azon kívül igen változatos eszkö­zökkel igyekeztek emberkö­zelbe hozni a könyvet. 1970- ben a könyvtár rendezvényei­nek száma az 1969 évi 47-ről 77-re emelkedett, ami első­sorban a Lenin-centenárium- nak és a felszabadulási év­forduló tiszteletére sorra ke­rült vetélkedősorozatnak kö­szönhető. A járási KISZ-bi- zotí.sággal közösen rendezték meg, s a vetélkedő egyik KISZ-fiatalja eljutott a tévé nyilvánosságáig. Kiemelkedő sikereket ért el a könyvtár az MSZBT jubileumi olvasó­pályázatának megszervezé­sében is, 105 pályázatot küld­tek be. többet, mint a megye könyvtárai együttvéve. A sokoldalú könyvtárosi munka eredményezte — hogy 1963-tól 19,1 százalékkal — évről évre egyenletesen emelkedik az olvasók létszá­ma. A 428 felnőtt — 25 évnél idősebb olvasók közül — 93 a mezőgazdasági. 252 ipari és más fizikai dolgozó. A 15—* 24 éves KISZ-korosztályú ol­vasók száma 364. A 14 évnél fiatalabbak között 659 olva­sója van a könyvtárnak. Szá­zalékban kifejezve, ez a 14 éven aluli olvasók 42.2, a 14—25 év közöttiek 24,3, míg a 25 évnél idősebb olvasók 28,5 százalékát jelentik. Az olvasók összlétszáma 1559. a könyvállomány 29 968, a köl­csönzött kötetek száma 63 682 volt 1970-ben. A „Kiváló könyvtár” cím receptje a korszerű belső és területi munkával, sok szer­vezéssel. a feltételek állandó javításával. átlagon felüli hozzáértéssel és nagy hiva­tástudattal magvarázható és érthető meg. A kiváló cím­mel 20 ezer forint is járt, amit újabb technikai eszkö­zökre költenek. A könyvtáro­sok és a technikai személy­zet pedig összesen több. mint 13 ezer forint jutalomban ré­szesült. Az eredményeket azonban — s ez egyik érde­kessége. előremutató vonása a versengésnek — három év múlva. 1974 áprilisában meg kell védeni. Ugyanis, ekkor értékelik újra a kiváló címet elnyert könyvtárak további fejlődését. Páll Géza Lázár Ervin: Szandál pályafutása igazolja; szavai nem frázisok, hanem hitval­lás. Minden sora izzik (elné­zést az elkoptatott, de ez eset­ben találó jelzőtől) a tenni- akarás szenvedélyétől. Meg­látja és megtalálja a múlt és a jelen hőseit. Azok sorsával igyekszik magával vonni ol­vasóit a „régiből az újba”. Mindenben állást foglal és szenvedélyes közéleti érdek­lődését, véleményét tiszta, szép prózában tudatja a vi­lággal. Izgalmas, szép olvas­mány minden fejezete és mind az 54 képe. — Ragasztott? — kérdez­tem gyanakodva az elárusí­tónőt. _ — Egy pillanatig se féljen, úgy kihúzza ez magának a szezont, mint a pinty — mondta fölényes mosollyal. — Garantálom. Akkor jó, gondoltam, ha garantálja, akkor ide vele. Mert különben nagyon szép kis szandál volt. Száztizen­kettőért. • Mindez kedden történt. S ahogy kiderült, a szezon a rá következő kedd utáni pén­tekig tartott. Mert akkor egy óvatlan pillanatban szépen szétment a szandál. Kliff- klaff... ilyen vidám hangza- tok mellett baggyogtam haza. — Kérem, valami a lábára akadt — mondta egy úr. — Tudom, a szandálom — rebegtem neki. És most mit csináljak? — kérdeztem bávatagon. Sze­rencsére a húgom mindent tud. Megnézte a rokkant szandált és fölkiáltott: — Visszaviszed és a pofájukba vágod! Igenis a pofájukba — mondtam harciasán. Minden­esetre másnap fölhúztam a téli cipőmet — meztélláb ugye mégse! De pofábavágás- ra nem volt időm, mert egyébiránt nemcsak cipővá­sárlással töltöm az időmet, hanem dolgozom is. Sajnos. Szóval nem értem rá. Har­madnap se, negyednap se. Ötödnapra átszerveztem a programomat, délelőtt me­gyek pofábavágni. A villa­moson jutott eszembe, hogy Ú/ KÖNYV: Galambos Lajos: Azok az álmok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents