Kelet-Magyarország, 1971. április (31. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-24 / 96. szám

LAPUNK TART ALM ABAC xxviii. Évfolyam, 9«. szám ÄRA: 80 FILLÉR 1971. ÁPRILIS 24, SZOMBAT Nagygyűlés Tunyogmatolcson Zalka Máté születésének 75. évfordulóján (3. oldal) Odaítélték a Kiváló kisipari termelőszövetkezet címet (5. oldal) A lottó nyerőszámai (10. oldal) London: „Orosz trió a kozmikus hotelbe indult" Megkezdődött a nagy kísérlet az állandó Föld körüli űrállomás megteremtésére A TASZSZ hírügynökség közép-európai idő szerint hajnali 2 óra 9 perckor jelentette, hogy a Szovjetunióban, három űrhajóssal a fedélzetén fellőtték a Szojuz—10 űrhajót. Az űrhajó pa­rancsnoka Vlagyimir Satalov ezredes, fedélzeti mérnöke Alekszej Jeliszejev, kutatómérnöke Nyikolaj Rukavisnyikov. Az első jelentés szerint az űrhajósok jól érzik magukat és megkezdték a repülési program végrehajtását. A Szojuz—10 űrhajó fedélzeti berendezései normálisan mű­ködnek. A Szojuz—10 fellövésének feladata, hogy a már a Föld körül keringő Szál jut űrállo­mással tudományos kísérlete­ket hajtson végre, továbbá az, hogy ellenőrizzék az űrhajó korszerűsített fedélzeti be­rendezéseit, az űrhajó kézi és automatikus irányításának, orientációjának és stabilizá­lásának rendszereit különbö­ző feltételek között és or­vosi-biológiai kísérleteket vé­gezzenek. Valamivel később kiadott részletes hivatalos jelentés szerint a Szojuz—10 űrhajót moszkvai idő szerint hajnali 2,54 órakor (közép-európai idő szerint 0 óra 54 perckor) indították útjára. Moszkvai idő szerint 3 órakor az űrha­jó rátért az előre kiszámított Föld körüli pályára. Mint ismeretes, a Szaljut űrállomást április 19-én lőt­ték fel Föld körüli pályára. A Szojuz—10 most a TASZSZ közleménye szerint együttes kísérleteket hajt végre az űrállomással. Az orvosi-bioio- giai kísérletek célja, hogy ta­nulmányozzák az űrutazás különböző tényezőinek hatá­sát az emberi szervezetre. Mint a TASZSZ tudósítója az űrhajózási irányítóközpontból jelentette, a Szojuz—10 űr­hajó magyarországi idő sze­rint 17,30 órakor befejezte a 11. fordulatot Föld körüli pá­lyáján. Magyarországi idő szerint 11,35 órakor módosították az űrhajó pályáját. Ennek bizto­sítása végett előkészítő mű­veletek történtek. 11 órakor, amikor a Szojuz—10 kívül esett a szovjet rádiózás ható- távolságán, a „Szergej Korol- jov akadémikus” tudományos kutatóhajóról utasítást adtak a módosítás végrehajtására. A következő fordulóban Vla­gyimir Satalov, az űrhajó pa­rancsnoka a kézi irányító- rendszer segítségével elvégez­te az űrhajó betájolását. Az adott időpontban működni kezdett a hajtómű, megadta a számításoknak megfelelő impulzust és a Szojuz—10 új pályára tért. Távközlési adatok szerint az űrhajó fedélzeti rendszerei az előírásoknak megfelelően működnek, az űrhajósok közérzete jó. Magyarországi idő szerint 13,10 óra óta az űrhajósok pihennek. Ez 21 óráig tart, ekkor folytatják a tudomá­nyos és műszaki kísérleteket. Televíziós közvetítés a Szojuz—10 fellövéséről A moszkvai televízió pén­tek délelőtt felvételről sugá­rozta a Szojuz—10 felbocsá­tásának izgalmas pillanatait. A televíziós kamera a sö­tétségbe burkolózó űrrepülő­teret mutatta. Ide érkezett a három űrhajóst szállító autó­busz. Elsőnek Satalov, majd Jeliszejev és Rukavisnyikov szállt ki a járműből. Első pillantásuk a Szojuz—10 megvilágított, fénylő, karcsú testére esett. Ezelőtt a háttér előtt tett jelentést Satalov, a Szojuz—10 parancsnoka, kö­zölve, hogy mind maga, mind pedig űrhajóstársai készek a megadott feladat teljesítésé­re. A jelentést fogadó szemé lyiség — akit a kamera nem mutatott — rövid „köszö- nömmel” válaszolt. Ezután a három bőrzekés űrhajós, akik közül csak Sa­talov viselt katonasapkát, el­indult az űrhajó felé. Hama­rosan gyors röptű lift ragad­ta őket egyre feljebb. Né- hár’ násodperc múlva a há­rom -ozmonauta kiszállt a liftből s elbúcsúzott űrhajós­társaitól. A torony aljában összegyűlt műszaki sze­mélyzettől és riporterektől. Taps hallatszott, s integető kezek látszottak a képer­nyőn. Tíz perc volt hátra in­dulásig. Ez az idő mutatkozott al­kalmasnak arra, hogy leve­títsék az indulás előestéjén készített interjút. Satalov a kozmosz tapasztalt űrhajósa elmondotta, úgy érzi, hogy az első két út összegyűjtött ta­pasztalatai jelentősen előse­gítik a mostani új feladatok megoldását. A szovjet űr­program újabb pontjaival kapcsolatiban közölte, hogy előtérbe kerültek a tartós űr­repülések és a huzamosan működő orbitális űrállomá­sok létrehozásával kapcsola­tos teendők. Jeliszejevtől azt kérdezték, hogyan fogadta felesége az újabb űrutazás hírét. A ha­józómérnök kedélyesen vá­laszolta, hogy felesége egy­részt büszke férjének újabb feladatára, másrészt lassan hozzászokik a gondolathoz, hogy időnként „kozmikus találkái” vannak. A SZOJUZ—10 ŰRHAJÓSAI (BALRŐL JOBBRA): VLAGYIMIR SATALOV PA­RANCSNOK, ALEKSZEJ JELISZEJEV ŰRHAJÓS MÉRNÖK ÉS NYIKOLAJ RUKAVIS­NYTKOV KUTATÓMÉRNÖK Különösen sok kérdést tet­tek fel az újságírók az „újonc” Rukavisnyikovnak. A kutatómérnök mindenek­előtt hangoztatta, hogy na­gyon elégedett és nagyon boldog, mivel részt vehet eb­ben az érdekes és izgalmas űrkísérletben. A rövid sajtóértekezlet Sa­talov parancsnok szavaival zárult, aki közölte, hogy a rájuk bízott bonyolult fel­adatot végre fogják hajtani. A kamera ezután ismét az űrhajósokat, Gránit—1-et (Satalov), Gránit—2-őt (Jeli­szejev) és Gránit—3-at (Ru- kaivisnyikov) mutatta. A tv- nézők is megállapíthatták, hogy a három „Gránit” sziklaszilárd nyugalommal várta a rajt pillanatát. A toronyszerkezet lassan levált az űrhajóról, a rakéta aljáról emeletes lángnyelvek törtek fel s a Szojuz—10 a tv-nézők millióinak szeme láttára méltóságteljesen elin­dult a csillagos égbolt félé. Az űrhajó a megadott pa­ramétereknek megfelelően gyorsult fel, amikor a földi irányító központ a repülés „normális jellege” iránt ér­deklődött, Satalov nyugodtan válaszolta: semmi különös, igyekszünk hasznosítani a ta­nultakat. A tv ezután újból mutatta Satalovékat, akik időközben most már a szabályos pályán keringve, szovjet terület fölé érve kapcsolatiba lép+ek a földi irányító központtal. A kamera a szokásos űrhajós munkatevékenységet mutat­ta: mindhárom űrhajós ada­tokat jegyzett be a fedélzeti naplóba. Az űrhajósok a földi központnak jelentve közölték: minden a legna­gyobb rendiben van, hangu­latuk kitűnő, végzik tenniva­lójukat. (Folytatás a 2. oldalon) Vlagyimir Satalov ezredes, a Szovjetunió kétszeres hőse első Föld körüli űrutazását 1969. januárjában tette meg a Szojuz—4 űrhajó fedélzetén. Ez az űrhajó a Szojuz—5 űrhajóval együtt megközelí­tési manővert hajtott végre, majd összekapcsolódott, s így létrehozták a világ első kí­sérleti űrállomását. Satalov 1969 októberében indult második űrutazására ekkor ő volt a parancsnoka a Szojuz—6, Szojuz—7 és Szo­juz—8 űrhajókból létreho­zott csoportnak. Vlagyimir Satalov 43 éves 1945 óta szolgál a légierőben, elvégezte a Gagarinról elne­vezett hadirepülő akadémiát. 1963 óta tagja a szovjet űr­hajósok egységének. Felesége, Muza, a mezőgaz­dasági tudományok kandidá­tusa, fia, Igor egyetemi hall­gató, Jelena lánya iskolába jár. Alekszej Jeliszejev, az űr­hajó fedélzeti mérnöke ugyancsak a Szovjetunió két­szeres hőse, ő a Szojuz űrha­jón indult első űrutazására 1969 januárjában és a világ­űrben átszállt a Szojuz—4 űrhajó kabinjába. Második útját még ugyan­abban az évben tette meg: októberben ő volt a Szo­juz—8 űrhajó fedélzeti mér­nöke. Ez az űrhajó két má- 5ik társával, a Szojuz—6-tal ás a Szojuz—7-tel hajtotta végre a csoportos űrrepülést. Jeliszejev a moszkvai Bau­man technikai főiskola vég­zett növendéke, 36 éves. A technikai tudományok kandi­dátusa, tervezőintézetben dol­gozik. Felesége, Larisza szintén a technikai tudományok kandi­dátusa. 1960-ban született leányuk, Jelena. Az űrhajó harmadik utasa Nyikolaj Rukavisnyikov, kuJ tatómérnök, ő a személyzet újonca. 1932-ben született Tomszk szibériai városban. Rukavisnyikov 1951-ben feJ jezte be középiskolai tanul­mányait, s a moszkvai mér­nöki-fizikai intézet hallgatója lett. Egyetemi tanulmányait 1957-ben fejezte be, s terve­zőintézetben kezdett dolgoz­ni. 1967-ben került a szovjet űrhajósegységbe. Itt sikerrel végezte el a felkészülést az űrutazásokra, minden külön­leges kísérlet során helyt­állt, elmélyült elméleti tu­dásról adott tanúbizonyságot és bebizonyította, hogy ren­delkezik az űrállomás kuta­tómérnökének minden szük­séges adottságával. Felesége, Nyma egy gép-: ipari vállalat vezető tech­nikusa. Vlagyimir fiúk, 1965- ben született A SZOJUZ—10 ŰRHAJÓ BELSEJÉBEN (BALRŐL JOBBRA): A. JELISZEJEV, V. SATALOV, N. RUKAVIS­NYIKOV. (TELEFOTO — TASZSZ—MTI—KS*. VILÁG PROIETÁR1AI.EG YES fl LJETEKI Az űrhajósok életrajza

Next

/
Thumbnails
Contents