Kelet-Magyarország, 1971. április (31. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-17 / 90. szám

*m ipífn* vt ICTCLET-MAGYARORSZÁG i dim Kommentárok Pályázat a lakosságért Gyakran hangzik el panasz iiáztartási és közszükségleti berendezések minőségével, javításával kapcsolatban. Az utóbbi időben egész sor fóru­mon foglalkoznak a kérdés megoldásával. A megnövekedett Igényes- Béghez tartozó tartós fo­gyasztási cikkek rohamos el­terjedésével, a lakosság anyagi, szociális és kulturá­lis ellátottságának emelkedé­sével azonban nem nőtt ará­nyosan a javítás-szolgáltatás. Kém ritka eset, hogy értékes használati gép, kultúrcikk jelentéktelen, kis hiba miatt is hosszabb időre használa­ton kívül ke rá.' Tulajdono­saik panaszkodnak, bosz- szankodnak, levelet írnak újságszerkesztőségbe, a rá­diónak. Helyes felismerés alapján döntött úgy a megyei tgnács végrehajtó bizottsága, hogy a terület ipari, kereskedelmi és áruszállítási szolgáltatá­sait, a következő években, a fogyasztás általános fejlődé­sével összhangban fejleszti. E célból létrehozta a megyei szolgáltatásfejlesztési alapot. Ebből az alapból kívánja tá­mogatni mindazokat a szer­veket. melyek a IV. ötéves tervidőszak alatt a már em­lített cél érdekében fejlesz­tést terveznek megvalósítani. A tanácsi támogatás vissza nem térítendő. Fő formája a vállalati alapok és hitelek kiegészítése beruházási és forgóalap-juttatással. A megyei tanács végrehaj­tó bizottsága, a tanácsi tá­mogatás juttatására pályáza­tot hirdetett n Legfonto­sabb része abban van, hogy a megyei tanács tervosztá­lyára három példánybankért pályázatokat összes érde­kelt szakigazgatási osztály részletesen tanulmányozza és a javaslatok alapján dönt a végrehajtó bizottság. Az elfogadott pályázatokra értesí /1 küld a megyei ta­nács tervosztálya. Majti szer­ződéskötésre kerül sor, szolgáltatásfejlesztési alap­ból történő támoga'tásra és annak feltételeire. Eddig több helyen kellő pénzalap hiánya miatt dö­cögött a szolgáltatásfejlesztés. Másutt nem akarták kockáz­tatni a saját alapot némely kevés hasznot ígérő javítás­szolgáltatási fejlesztéssel. A legjobbkor jövő alkal­mat adja ez a pályázati fel­hívás: lehetőségeit nem sza­bad figyelmen kívül hagyni, elmulasztani. A téesz és a szolgáltatás Friss összesítés szerint a tsz-ek kiegészítő tevékenysé­ge az elmúlt esztendőben to­vább fejlődött. Az alaptevé­kenységen kívüli árbevétel jelen tőseh megnövekedett: az 1969. évi 525 millió 370 ezer forinttal szemben 782 millió 113 ezer forintra. Általában fejlődött a me­zőgazdasági termékek helyi feldolgozása, az ipari és épí­tőipari tevékenység. A me­gye 236 termelőszövetkezete közül 84 tsz száz elárusító helyet tart fenn. Ezek túl­nyomó többsége (szám sze­rint 69) zöldség-gyümölcs elárusító jellegű. Az ilyen ki­egészítő tevékenységek utáni árbevételi alakulás 1969-ben 59 millió 807 ezer forint volt, 1970 ben 71 millió 51 ezer forint. Az eredmények közepette is meg kell jegyezni, hogy a múlt esztendő szélsőséges időjárása', a súlyos árvízi helyzet, a legközvetlenebb irányítást és munkát a ter­melési kiesések pótlá ára összpontosította. Átmeneti­leg háttérbe került a megyé­ben a kiegészítő, helyi fel­dolgozó tevékenység. Ennek ellenére is, mint fentebb lát­ható, az össz/v árbevétel kedvezően alakult. A már meglévő üzemeken kívül (Vásárosnamény, Ho- dász) szükséges volna két- három zöldség-gyümölcs fel­dolgozó létesítése a megyé­ben — állapítja meg a me­gyei értékelés. Természete­sen, ennek továbbra is több termelőszövetkezet vagy vállalattal való társulás a biztosabb feltétele. Különö­sen a kisvárdai járásban vol­na szükséges egy ilyen koope­rációs üzem. Az egyéb termelői és szol­gáltatói tevékenységnél az árbevétel egy esztendő alatt 96 millió forintról 125 mil­lióra növekedett. A szolgál­tatói tevékenységnél minde­nekelőtt az épíőrészlegck tettek ki magukért. Különö sen megnyilvánult ez az ár­víz utáni újjáépítés során. Többek között a fehérgyar­mati Jár's tsz-építő brigád­jai, az elmúlt esztendőben tatarozások és kisebb épüle­tek helyett 33 árvizes család részére építettek korszerű la­kást Asztalos Bálint KEPVISELOJELÖLTEK Exportverseny „Ha az 1970. utolsó évne­gyedében a TERIMPEX Kül- kereskede!/.ii Vállalatnak át­adott és értékesített, export­ra szánt vágómarhákat tovább hizlalták volna ez év februárjáig, a súlygyarapo­dásból ' f tmillió dollárral több bevéiele lett volna a külkereskedelemnek — és természetesen a tenyésztő gazdaságoknak is ennek meg­felelő több forintbevétele.” Király Lászlónak, a kül­kereskedelmi vállalat vezér­igazgató-helyettesének mi­napi sajtótájékoztatójából idézzük ezt a mondatot. Más forrásból alátámasztjuk az­zal, hogy Olaszországban je­lenleg a tőlünk kapott vágó­marhákat tovább híz'alják és így értékesítik, tulajdon­képpen lefölözve azt a hasz­not, amit mi, illetve a mi mezőgazdasági nagyüze­meink „kihagytak”. A problémának természe­tesen ez csak egyik oldala. Termelőszövetkezeteink nem azért siettek év végén még súlyon alul is értékesíteni az állatokat, mintha előnyük származna az így előálló veszteségből. Azért siet ek vele, mert kellett a pénz a zárszá t dáshoz, a „pénzosz­táshoz”. Bármennyire is iga­za van annak, aki erre kérné bizonyos mezőgazdasági hi­telek rugalmasabb alkalma­zását, azt kell egyelőre vá­laszolnunk erre, hogy akinek decemberig kell a pénz, ter­vezze meg hogy az állatai is elérjék decemberig az opti­mális súlyt Nem lehetetlen dolog ez. Van aztán egy harmadik külkereskedelmi probléma, amely még az emiíte.töknél is nagyobb mértékben kell, hogy érdekelje a\gazd .Ságo­kat. Az elmúlt évben ha­zánkból 215 000 élő állatot ér:ékesítettünk külföldön. A vevők elsősorban ; „A”, az „AA” és az úf,. nev ze t »Bab' Beef” mi őségét ke­resik. több árat is Fzetnek érte és ennek a minőségnek az elhelyezése mindig aka­dálymentes. De az ilyen mi­nőségű áru az egész mennyi­ségnek alig harminc százaié­ira volt Ha idén csak öt vagy tíz százalékkal sikerül­ne felsrófolni ezt a- tavalyi harmincszázalékos arányt, már ez több mint egymillió dollárt hozna a népgazdaság konyhájára — és természe­tesen a tenyésztő gazdasá­goknak is a megfelelő forint­értéket A gondok megoldásául egyelőre egy széles körű, or­szágos verseny látszott a leg­megfelelőbbnek. A vállalat tehát versenyt hirdetett a tenyésztő gazdaságoknak: ki adja a legtöbb hízott bikát az említett három és még a B minőségben is? Ki adja a legnagyobb súlyúakat. ötven, harminc és húszezer forintos díjakat tűztek ki a legjob­baknak, ezenkívül az ország öt legjobb gazdasága egy autóbuszra való dolgozóját viheti a vállalat költségén külföldi utazásra. Jutalmaz­zák a szervezőket is. Hogy igazságos legyen a verseny, az ország tizenkilenc megyé­jét három csoportba sorolták. Szabolcs-Szatmár az első csoportban versenyez Fejér, Heves, Komárom és Nógrád megyékkel. Az első fordulóban köze­pes helyen állunk, már ami a február közepéig lezárult nevezéseket illeti. Az ország­ból 529 termelőszövetkezet jelentkezett a versenyre — és 132 államj gazdaság — vagyis a szarvasma rha-te- nyésztéssel foglalkozó ter- / melőszövetkezeteknek kö­rülbelül egyharmada. Sza­bolcs-Sza: ni árból mi"dcssze huszonnyolc terrpe'ő szövet­kezet nevezett be, és ez a szám jóval alacsonyabb az országos aránynál. Olyan kö­zös gazdaságok sem tartot­ták érdemesnek jelentkezni, amelyek pedig közismert-: k nemcsak nagyméretű te­nyésztésükről, hanem kitűnő élő állataikról is. Nem bíz­nak magukban? Vagy nem ért el hozzájuk a verseny híre? Nem tudható egyelőre A benevezett huszonnyolc közös gazdaság azonban az előzetes adatok szerint na­gyon jó esélyekkel néz az el­ső, az év első három havi eredményét rögzítő értéke­lés elé. És ez a fontos. A ve­télkedők korát éljük. A já­tékban forgó összegekhez ké pest természetesen elenyész, arányú az ötvenezer forínlo első díj is, a tömeges társas utazás is. Aki ebben a versenybe.«- győzni fog, a jutalmakon kí­vül már a díj értékének a százszorosát is megekereste melynek elérése a verseny tulajdonképpeni célja. Ez pedig nem tréfadolog. Gesztelyi Nagy Zoltán 16-0$ számú választ ókerű let Erdei Lászlőné Aki egyszer is találkozott csak vele, úgy érzi, régi isme­rőse. Erdei Lászlőné, pár­tunk Központi Bizottságának tagja, a Ma­gyar Nők Or­szágos Tanácsá­nak elnöke sze­rény, egyszerű, s mindig beha­tóan érdeklődik választói sorsá­ról, egyetlen ja­vaslatot, kérést sem hagy ala­pos válasz nél­kül. Szabolcs-Szatmár megyében már sokan személyes jó ismerősei — különösen a nők kö­zött. Ismeri a parasztasszonyok, a falun élő lányok problémáit. Pedig a felszabadulás előtt nem járt falun, különösen nem az országnak ebben a távoli részében. Pesterzsébeten született. Édesapja vasön­tő, édesanyja textilmunkásnő volt a Hazai Fé- süsfonóban. Kisutzky Edit — a három gyer­mek legidősebbike — már tizennégy éves ko­rában elment kenyeret keresni édesanyja üze­mébe cérnázónak. Itt hamar megismerte a munkások sanyarú sorsát. Az emlékezetes nagyméretű textilessztrájk idején már ővele tartották az üzemrészek közötti kapcsolatot r fésüsfonó munkásmozgalmának vezetői. így ismerkedett az illegális párttal, s i felszabadulás után azonnal tagja lett a Ma­gyar Kommunista Pártnak. Pesterzsébeten részt vesz a Magyar Nők Demokratikus Szö­vetsége helyi szervezetének megalakításában, amelynek ügyvezető titkára lesz. Életét ettől kezdve teljesen a nőmozgalomnak szentelte. Az MNDSZ-központba hívják, országos inst­ruktornak, majd a nőszövetség Somogy megye; titkárává nevezik ki. 1950-től ismét az orszá­gos központban dolgozik osztályvezetőként, majd főtitkárhelyettesként. Az ellenforradalom utáni konszolidációban jelentős szerepet vállal, s 1957 őszétől a Ma­gyar Nők Országos Tanácsának elnöke. Elis­mert munkát végez a nemzetközi nőszövetség vezetésében is. Nagy része van a nők egyen­jogúsága kiteljesedéséért folytatott küzdelem­ben, a párt Központi Bizottságának a nők helyzetéről hozott határozata kidolgozásában és végrehajtása eddigi eredményeiben. Megyénk nötársacialma ismeri és nagyra jrtékeli e tevékenységét is. Erdei Lászlőné először 1958-ban került ;ülönösen közeli kapcsolatba megyénkkel és uinak problémáival, amikor itt választották országgyűlési képviselőnek. Három ciklusban képviselte megyénket, a legutóbbi nyolc évben i nyírtassi választókerület lakosságát. Szívén viseli választókerülete gondjait és nagy része van abban, hogy a kisvárdai járásban is dina- nikus fejlődés ment és megy végbe. Ezekért jelölték újra képviselőjüknek a legutóbbi nyírtassi jelölőgyűlés résztvevői me- i°r> sünv^k kíséretében. Biztosak abban, hogy mint eddig, ezután is jó szószólója lesz a Par­lamentben és a legkülönbözőbb alkalmakkor is választókerületének, de egész megyénknek is. 17.es számú választókerület Orosz ferenc Népes sze­génycsalád ti­zenkettedik gyermekeként született Nyír­egyházán 1918- ban Orosz Fe­renc. önmagá­ban már ez is meghatározta életének alaku­lását: korán és közvetlenül megismerte a küzdelmet a holnapért, a szívósságot és a tisztességet a munkában. Ké­pessége és a család áldoza­ta nyomán ta­nítói oklevelet szerzett szülővárosában, majd 1938—44 között Pocsajon, Ujfehértón és a kárpátaljai Aknaszlatinán volt falusi tanító. És jött a háború, amely őt is elérte. A hadi­fogságban is bizonyította véleményét az eszte­len vérontásról: a tábor antifasiszta bizott­ságának elnöke volt. Hazatérése után előbb tanfelügyelőként, majd tankerületi főigazga­tóként, ezt követően a megyei tanács műve­lődési osztályának vezetőjeként fáradozott a szocialista szellemű oktatás, nevelés megvaló­sításáért megyénkben. Közben továbbképezte magát: 1956-ban bölcsészdiplomát kapott az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Orosz Ferenc munkássága már ekkor egj'- gyé forrt Szabolcs-Szatmár felemelkedésének ügyével. Később, mint a megyei tanács vb- elnökhelyettese, majd pedig mint az MSZMP megyei bizottságának titkára — 1964—70-ig mint első titkára — küzdött erőt nem kí­mélve, fáradtságot nem ismerve a nagyüzemi szocialista mezőgazdaság kialakításáért, meg­erősítéséért, a megye iparosításáért, a telepü­lések fejlesztéséért. Több, mint húsz éve tagja a megyei tanácsnak, 1960-tól a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának; az utóbbi négy évben a megyeszékhely lakosait képviselte a Parlamentben. 1970 őszén a Központi Ellen­őrző Bizottság tagjává választotta a párt- kongresszus, jelenleg a megyei tanács vb-el- nöke. Orosz Ferenc nagy megtiszteltetésnek érzi, hogy most a történelmi múltú Beregben jelölték képviselővé. Ha megválasztják, a párt és a népfront politikáját igyekszik meg­valósítani, együtt mostani jelölőivel, az egész megyével. — Ez a program közelebbről azt is jelenti, hogy megyénk gazdaságilag, s kul­turális téren gyorsabban közelítse meg az or­szágos szintet — mondja a jelölt. — S ebben sok még a teendőnk itt, helyben is. Iparosí­tással, a mezőgazdaság korszerűsítésével el­tüntetni a megyénkén belüli egyenlőtlensé­get; számolni az izmosodó új munkásosztály, a felnövekvő százezernyi fiatal gondjaival, igényeivel; olyan körülményeket teremteni, hogy jól érezze magát megyénkben az ipari, mezőgazdasági szakember csakúgy, mint a tudós vagy az alkotóművész. Képviselőként. — ha megválasztják — a megyében, a Bereg­ben élő emberek érdekét, véleményét igyek­szik majd kinyilvánítani a törvényalkotásban, hogy minél többen magukénak érezzék, tel­jes szívvel támogassák majd a párt politiká­ját, amelynek szolgálata minden képvisel;» egyetlen, tisztességes és nemes feladata — vallja bármiféle külön program helyett Orosz Ferenc képviselőjelölt. Palásti Lászlói Eltörött a szobánk ablaka. Ez úgy történt, hogy felesé­gem megkért: hozzam be a partvist. Behoztam, mire ő idegesen rám szólt: — Hogy tartod azt a part­vist? Még leütsz vele valamit! — Kikapta a kezemből és ab* ban a pillanatban betörte vele az ablakot. Most várhatjuk, amíg kijönnek megcsinálni. Feleségem egyébként kitű­nő háziasszony, csak egy ki­csit szeles, mindig összetör valamit. Törékeny asszony­ka.­Már kislány korában sok baj volt szelességével. Oda­haza tányérokat tört el, az is­kolában pedig összetörte a Bunsen-lámpát, de nem lett semmi bam. mert mind-g je­lese volt fizikából. Annál ért­hetetlenebb, hogy algebrából kétszer is beszekundázott, mert ő, aki mindent összetört, pont a törtekből nem tudott felelni. Tizennyolc éves korában (nagyon szép volt) stílszerűen szíveket tört össze. Amikor titkárnő lett, törékeny lényéi a feketekávés lombikok síny­lették meg. Szerencsére a harmadik törés után fémből készült gombában főzte a di­rektor számára a feketét, így csak a „törhetetlen” pohara­kat pusztította el. Amikor a feleségem lett. első héten eltörte a nászaján dákul kapott herendi vázát. Persze, eltört a mécsese is. Alig bírtam megvigasztalni. De továbbra is balkezes ma­radt. Van egy hatszemélyes szervizünk, amely unikum a hatszemélyes készletek kö­zött, mert egy darabból áll. Összetörte a porcelán ka­csát, a táncoló nőt és az eozin hamutálcát. Tegnapelőtt kedvence, « kis, kék színű ólomkristály váza volt soron. Vigasztaltam, hogy nem baj, sőt, azt hazud­tam, hogy én nem is szeret­tem, mert túlságosan hasas volt. De tovább szomorkodott Nemcsak a váza elvesztése keserítette el, hanem az a tény is, hogy bármennyire is vigyáz, mégis olyan peches hogy mihelyt valami töré­keny holmi kerül a kezébe, az nem marad épen. No de nemcsak porceláno­kat, vázákat tört össze, a fő­zésnél is törékeny asszonyká­nak bizonyult. Egyszer a to­jást törte össze, amikor a be­vásárlótáskából akarta ki­venni, másszor az ecettel teli üveg kötött ki a konyha kö­vezetén. Nem csoda, hogy gyakran elsírta magát főzés közben, akkor is, ha se hagy­mát, sem pedig tormát nem pucolt. Tegnap rendkívüli világnap volt nálunk: hitvesem sem­mit sem tört össze. Amikor hazamentem, lázasan számolt és gondolkozott. Megállapítot­tam, hogy ha nincs más, a fe­jét töri. Azon töprengett, hogy mennyi kosztpénzt kell megspórolni, hogy egy másik vázát vehessen. — Nincs semmi értelme. — mondtam neki meggyőződés­sel, — mert napokig sovány vacsorát kapok, a megtakarí­tott pénzen megveszed a vá­zát, hazahozod és összetöröd. Tévedtem... Megvette ugyan a vázát, de nem törte össze odahaza. Már az üzletben leejtette.­Egy törékeny asszony

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents