Kelet-Magyarország, 1971. április (31. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-16 / 89. szám

WH. április 16.

KELET-MAGYARORSZÄG

S. oldal

Megfelelni a bizalomnak

KEPYISELÖJELÖLTEK

14-es számú választókerület

Tóth Gésa

Másfél évtizede, 22 éves korában került Záhonyba, az ország legnagyobb vasúti csomópontjára dolgozni Tóth Géza külső forgalmi szolgálattevő beosztásba. A fiatalember szorgalmára, áldozat- vállalására és szervezőkészségére hamarosan felfigyeltek. Először KlSZ-alap- szervezeti titkárnak, később párttitkárnak választják meg. Közben szakmailag is képezi magát. Budapesten jó eredménnyel végzi el a MÁV-tisztképzőt. A szabolcsi fiatalembert visszavonzza a szíve, a sok teendő Záhonyba, ahol mind magasabb beosztásba kerül, egyre fontosabb feladatokat bíznak rá.

Egyenesen ível pályája. Rendelkező forgalmi szolgálattevőnek nevezik ki, majd állomásirányító, vezénylőtiszt Európa egyik legnagyobb szárazföldi kikötőjében, s egyben a fiatalok a csomóponti KISZ-bizottság titkárának választják. Helytállásának, áldozatkészségének újabb tanújele, hogy kinevezik állo- másfőnök-helyettesnek.

És következik az újabb, még nagyobb megbízatás. Záhony állomásfőnöke lesz 33 évesen. A fiatal állomásfőnök helytáll. Részt vállal az állomás teljes villamosításában, a dieselesítési program végrehajtásában. Vezetése mellett kerül sor a rakodás gépesítésére, mérnököket, technikusokat hív Záhonyba, segíteni.

Záhony fejlesztésének egyik szószólója.

Az utóbbi négy évben mint a parlament agyik legfiatalabb képviselője kétszer-” szäUdt. fel az országgyűlésben, segítve az ország vasúti közlekedésének a korszerűsítését és sürgetve a záhonyi körz.i gondjainak megoldását. Irányítása alá 3 ezer dolgozó tartozott. Az állomásfőnök országgyűlési képviselőhöz bizalommal fordultak a vasutas dolgozók mellett a körzethez tartozó 16 községből emberek, akiknek ügyes-bajos dolgaiban mindig készségesen segített.

Felelősségteljes munkája mellett szakított időt, fordított energiát arra, hogy tovább képezze magát. Elvégezte a marxizmus—le- ninizmus esti egyetemének 3 éves általános tagozatát, majd a szakosítókat, s vörös diplomával végzett. Háromszor nyerte el a Kiváló dolgozó kitüntetést és Érdemes vasutas kitüntetéssel jutalmazták munkáját. Tagja a pápt megyei és járási bizottságának, illetve a párt járási végrehajtó bizottságának.

Záhony fejlődése, a követelmények igényelték, hogy Tóth Gézát még magasabb posztra állítsa az élet. Az egész körzet köz- megelégedésére szavaztak bizalmat 1970. szeptember 30-án a pártértekezlet küldöttei, amikor a MÁV záhonyi csomóponti pártbizottság titkárának választották. Most itt áll helyt. A legutóbbi jelölőgyűlés résztvevői, tizenhat község választópolgárai nevében újra egyhangúlag Tóth Gézát javasolták a Tisztelt Házba képviselőjüknek.

15-os számú választókerület

Özvegy Gáspár Istvánná

1970 júliusban riport jelent meg róla a Kelet-Magyarországban.

Idézünk az írásból néhány mondatot. „A marótárcsa fölé egy asszony hajol. Özvegy Gáspár István- néval Nyíregyházán, egy nő- tanácskozáson találkoztam korábban, ahol elmondta, hogy jó n határozat, amely az asz- szonyokkal törődik, csak ■végre kell hajtani. A munkahelyeken..."

S a munkásnőt így mutatta be a riporter: „Boritötény, hegesztő védőszemüveg, piros fehérpev'jyes kendő. Tízforintos az órabére, harminc éve dolgozik itt, tizenöt éve hegeszt. Az első kérdés: kevesebb a bére,

mint a férfiaké? A válasz: igen. Mert ő köny- nyebben harcol másokért, mint magáért...”

Ilyen asszony özvegy Gáspár Istvánná, az öntödei Vállalat kisvár'dai gyáregységének

hegesztője, Szabolcs-Szatmár megye 15-ös számú, lcisvárdai választókerületének képviselőjelöltje. Mint a jelölőgyűlésen — forró hangulatú gyűlés volt — elmondták róla, munkáját nemcsak a gyárban, de a fiatal városban is ismerik, hiszen a felszabadulás óta tevékeny részt vállalt az ifjúsági, majd a szak- szervezeti mozgalomban, s a nőmozgalomban, 1967 óta párttag, jelenleg is az üzemi nőbizottság elnöke.

Köztiszteletben álló, megbecsült ember,' özvegy lett, s egyedül vállalta öttagú családja minden rászakadt gondját. Olyan gyerekeket nevelt, akikre méltán lehet büszke — hangsúlyozta egy tanár, gyerekeinek nevelője.

Rengeteg az elfoglaltsága az üzemben, s ha hazaér, mos, főz, takarít, s a kis házat nemrég toldotta meg egy szobával.

M^gár&l,c^ilv^anijyit mond: nagyon szeréti % hiunkéjA.'1' Ha a férfimunkatársak elégedettek azzal, amit elkészített, neki az már dicsőség. Kemény munkát végez mindennap a poros, huzatos műhelyben akkor is, ha negyvenfokos kint a hőség, vagy dermesztő a hideg, de nem panaszkodik. Azt mondja, hogy a munkásnőnek ez az élete. De ebben a munkában is sok a szépség. Egy szép varrat szerinte olyan a munkadarabon, mint egy gyöngyszem.

Munkatársai — a régebben, vagy mostanában ide került asszonyok — azt mondják róla, olyan, mint egy édesanya. Mindennel és mindenkinek a sorsával, pillanatnyi bajával, örömével törődik. Ahol kell, segít, akkor is, ha akadályokba ütközik is olykor. Azt vallja, hogy a nő ma már ott van mindenütt, s ott a nő helye a közéletben, sorsa alakításár nál is.

Özvegy Gáspár Istvánná ebben a harcában megértésre talált szűkebb és szélesebb értelemben vett környezetében. Meleg szeretettel javasolták a parlament képviselői közé, mert biztosak abban, hogy ott is a nők, az egyszerű emberek szószólója lesz.

Névtábla a kapu alatt

r AKIBEN BÍZNAK, ATTÖL BOKÁT VARNAK. Erre célzott egyik jelentős üzemünk párttitkára, aki „mellesleg” gyártáselőkészítési csoportvezető. s immár harmadszor választotta titkárává a párttagság. S most mégis válaszút előtt áll, nem tudja, mit tegyen mert a szatmári végekről jár be a városba, s Innen Nyíregyházára a technikumba, mert tanul, érettségizni fog. Ingázik a család, az üzem és a tanulóhely között. Alig van otthon.

ígértek már lakást neki néhány éve, de eddig még nem kapta meg. Most azon gondolkozik, otthagyja-e az özemét, vagy se. A csaladját válassza-e, a fárasztó, mindennapos be- és hazajárást, vagy az üzemet, ahol bizalmat szavaztak neki, mindennap várják, s tőle várnak biztatást, tanácsot, jó szót.

Még nem döntött. De a szavaiból már arra is lehetett következtetni; inkább vállalja a munka nehezebbjét. És rajta kívül hány ilyen névtelen pártmunkás van? Elvégezte az öthónapos pártiskolát, s most azt sajnálná, ha az ott tanultakat nem tudná az övéi között hasznosítani. Sorolta, hogyan, milyen bíráló szemmel figyel fel a jövőben a fogyatékosságokra, milyen elveket érvényesít majd egy-egy párttag, vagy pártonkívüli kiválasztásakor, ha valamilyen munkával meg kívánja bízni. Ekkor már biztos voltam benne az a párttitkár nem hagyja ott az üzemet. Egyéni dolga n Az is, meg a közösségé is. De erről aligha tudnak a szűk környezetén kívül élők.

T Szabolcsban elsőként a gzatmár-beregi tsZ-szövetség szervezett képzést a háztáji bizottsági elnökök részére Mátészalkán a mezőgazdasági szakközépiskolában, a Debre- cen-pallagi Termelőszövetkezeti Továbbképző Intézette! közösen. Tíz témáról hallgattak előadásokat neves szakemberektől. A háromnapos elméleti oktatást négynapos tapasztalatcsere követi. A háztáji bizottsági elnökök az ország legkiválóbban működő Tolna, Somogy és Baranya megyei tsz-be látogatnak el, ahol a legintenzívebb, a legtöbb jó és alkalmazható tapasztalatot szerezhetik arról, hogyan segít a tsz a háztáji sokirányú fejlesztésében a korszerű gazdálkodás követelményeinek megfelelően.

! A szatmár-beregi tsz-szö- Vetséghez tartozó 88 közös gazdaság — az árvizes évet megelőző — 1969-ben 92millió forint értékű árut vásá- roit és értékesített a háztájiból.

Az említett tanfolyamra ennek ellenére a 88 tsz közül mégis csak 35 gazdaság küldte el a háztáji bizottság elnökét. Elsősorban azokból a tsz-ekből nem küldték el a háztáji bizottság elnökét, ahol a legszükségszerűbb lenne a bizottság munkájának a javítása. Még mindig jelentős azoknak a közös gazdaságoknak a száma, ahol nincs vagy csak papíron működik a háztáji bizottság. Pedig a tsz- tagság igényelné. Ezt sok közgyűlésen szóvá is tették.

Ez vezette a szövetséget amikor kezdeményezte a háztáji biz. fságok elnökeinek a képzését. E tájegységen a

Nem beszél róla és nem érezteti másokkal

PARTUNK X. kongresszusának BESZÁMOLÓJÁBAN említette Kádár elvárs: „A gazdasági reform viszonyai között a pártszervek, a pártszervezetek egy része még nem találta meg munkájának új, megfelelő formáját. Egyes állami, gazdasági vezetők lebecsülik a politikai munka fontosságát, a helyi pártszervezetek szerepét. Miközben növekedett a gazdasági vezetés önállósága és hatásköre, sok helyen nem erősödött ezzel egyidejűleg megfelelően a pártszervezet befolyása az üzem tevékenységét alapvetően meghatározó tényezőkre.”

S ahol ez így volt, vagy még ma is így van, ott nem tudtak kellő határozottsággal fellépni a hibák, a fogyatékosságok ellen. Es ami nagyon lényeges: „nem tudták

kellően elősegíteni a párt politikájának érvényesítését”. — ezt is mondja a kongresz- szusi beszámoló.

Fontos, hogy akikben bíznak, azoktól ne csak várjanak, segítsék is őket. így lesz teljes és kölcsönös a bizalom, melynek az eredménye a politikai munka elismerésében és a termelési eredményekben jut majd kifejezésre. A hibák gyökereit mindenhol helyben kell keresni. És a gazdasági vezetőknek az eddigieknél sokkal többet segíteni a pártszervezetet, a kollektíváknak az első vonalban helytálló kommunista munkásokat. Ott most sem nehéz a pártmunháztáji állattartás az egyik elsődleges bevételi forrása a tagságnak. Ezt kell fejleszteni. Becsléseik szerint a háztáji istállóknak, ólaknak legalább 40 százaléka kihasználatlan. Benépesítéseikkel egy- egy községben az állattenyésztésből származó bevételt meg lehetne kétszerezni.

Indokolja a háztáji állattartás fellendítését az árvíz utáni helyzet is. Megépültek az új családi házak. A kölcsönöket fizetni kell. Miből? Több pénzhez úgy jut a tagság, ha a háztáji állattartásra is gondot fordít. A meglévő, kissé elavult és kihasználatlan gazdasági épületeket minimális beruházással korszerűsíteni lehet. Ezt az állam pénzügyi politikája is támogatja. Az OTP-fiókok és a takarékszövetkezetek 5—25 ezer forint kölcsönnel segítik a háztáji gazdaságok fellendítését. Csak ki kell használni a lehetőséget

A szatmár-beregi tsz-szö- vetség vezetői azt tervezik, ha a 35 háztáji bizottság elnöke visszatér, a tsz-ek vezetőivel közös tanácskozást tartanak, amelyen együttesen megbeszélik a tapasztaltakat, azt, hogyan, mit hasznosíthatnak a látottakból.

Minden bizonnyal ez az első kezdeményezés is hozzájárul, hogy a Szatmárban, Betegben gazdálkodó tsz-ek vezetői az eddigieknél még nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a háztáji bizottságok jó működésének, a háztáji gazdaságok rendeltetésüknek megfelelően valóban a termelőszövetkezetek fejlődő, kisegítő üzemágaivá válnak.

<fk.)

ka, ahol például nyereséget fizettek, vastagabb a boríték. De akad üzem, ahol különböző okok miatt elmaradt a nyereségrészesedés. Itt is oda kell állni az emberek elé és megmagyarázni miért? Ilyen párttitkárral is találkoztam, akinek most azon fő a feje, mit is mondjon. Mert a mellébeszélés — különösen ott, ahol érezték, becsületesen dolgoztak —■ nem segít, sőt rontaná a tekintélyt, bizalmatlanságot szülne.

A PÄRTMUNKA FELTÉTELÉT a párt politikája nyomán kialakult őszinte, nyílt légkör biztosítja. Csakhogy a párt politikáját a dolgozó tízezrek nem kis mértékben annak alapján ítélik meg, milyen tapasztalatokat szereznek közvetlen munkahelyükön, hogyan érvényesül a párt politikája helyileg, milyen az alapszervezetek munkája. És erről néha-néha és több munkahelyen megfeledkeznek.

Ez kezdődhet a „zsebbevágó”, a termeléssel mindenképpen szorosan összefüggő kérdések ismertetésének az elhanyagolásával, folytatódhat azzal, hogy nem ismertetik az üzem éves tervét, bér- és munkaügyi problémáit, a gondokat, a különböző alapok felhasználását, s kicsúcsosodik a rideg hangnemben.

MEGNYILVÁNUL ez ESETENKÉNT ABBAN IS,

hogy egyszerűen megfeledkeznek arról, hogy a pártmunka első vonalában dolgozó párttitkár, pártvezetőségi tag is csak egy ember, neki s van gondja;1 problémája. S azok, akik oly sok szállal kötődnek a kollektívához, az' üzemhez — ha egyéni gondjuk van — kihez forduljanak? Gondolnak-e erre a gazdasági vezetők? Megkér- dezik-e párttitkáruktól, van-e valami, amiben segítségükre lehetnének? A kongresszusi beszámoló hangsúlyozza: „...A kommunistáknak megtisztelő feladatuk, hogy a harcban, a munkában elöl járjanak. Ez nagyfokú fegyemet, önzetlenséget, elvhűséget, határozott ságot és öntevékenységet kezdeményezést vár a kom munistáktól.” Nem kevés kö vetelmény. De ahhoz, hogy ezt teljesíthessék, a megválasztott pártmunkásoknál - több és hathatósabb segítséget kell kapniok a párttagoktól, a párton kívüli munkásoktól, a gazdasági vezetőktől is. Csak így tudnak megfelelni a bizalomnak.

Farkas Kálmán

Feleki László:

Kedvenc olvasmányaim közé tartoznak a névtáblák. Mennyi ember és mind más! Különböző nevek, különböző sorsok, különböző foglalkozások. Egy-egy név alatt ott áll az illető élethivatása, helye a világban, szenvedélye, géniusza.

Milyen megnyugtató arra gondolni, hogy egy egyszerű külsejű ház harmadik emeletének 18. sz. lakásában egy gordonkatanár lakik, egy emelettel feljebb egy okleveles cukrászmester, megint másutt egy hites könyvvizsgáló. Ha valakinek a neve alól hiányzik a foglalkozása,

az embert rossz érzés fogja el. Miért titkolja el? Szégyellt? Vagy nincs foglalkozása, munkakerülő?

Nem! Játszunk nyílt kártyákkal! Tárjuk a világ elé tanult mesterségünket! Vegyünk példát a nagyokról, akik büszkék voltak arra a tevékenységre, amellyel kenyerüket keresték. Érdemes megnézni a különböző múzeumokban őrzött régi névtáblákat: ARKHIMÉDÉSZ, a műszaki tudományok doktora, IKARUSZ légügyi előadó, JULIUS CAESAR had- történész és naptárkészítő, HERAKLÉSZ oki félisten.

HIPPOKRATÉSZ med. tiniül rendel kedden, csütörtökön és szombaton, du. 4—6, NERO császár és dalénekes, HAMLET dán királyfi.

Ez a néhány ötletszerűen megemlített példa is az emberek jogos büszkeségére és őszinteségére vet fényt. Any- nyit készséggel elismerek, hogy kevés a foglalkozás, nincs elegendő változatosság, s vannak, akik érthetően idegenkednek attól, hogy névjegyükre olyan mindennapi foglalkozásokat nyomassanak, mint mérnök, ügyvéd, tisztviselő, szabó, stb.

Ezen is lehet segíteni: szaporítani kell a foglalkozások

szárnál, növelni kell a választékot. A magam részéről szívesen hozzájárulok a bővítési munkálatok sikeréhez, és tisztelettel javaslom a következő foglalkozásokat a névjegyek és névtáblák céljaira: vegyiparművész, haty- tyúdalnok, köz- és váltófutó, ezüstkalászos orgazda, altisztviselő, főkönyvkötő fogás folyamszabályozó, idegcsatornázó, vazomotorszere- lő, bel- és külgyógyász, kézimunkaügyi előadó, műanyagmozgató, fül- és nyelvtanár, ny. huligán, vegetatív idegorvos, állatkertész, címfestőművész, baromfilat elista, golyóscsapágyra járó, melegház- felügyelő, diafilmszínész, benzinkútfúró, étolajbányász, műbőrgyógyász, névtáblaíró, tanársegédmunkás, stb. stb,

E szerény ötletek fejében a haladó emberiség és a munkaügyi hatóságok köszö-i netán kívül úgyszólván semmire sem számítok.

KOMMENTÁR

A jövedelem forrása