Kelet-Magyarország, 1971. március (31. évfolyam, 51-74. szám)

1971-03-12 / 60. szám

1971 mürclu« f2. inurr MAGYARonsrta 8 nt(V A falusi párta! aoszervezet titkára a csupán néhány ér­dektelen hozzászólást ered­ményező taggyűlés után több párttagtól megkérdezte, miért nem kezdjek vitát Az egyik megkérdezett némi habozás után így \ válaszolt: „Lett volna mondanivalóm, csak hát.. Mostanában elég jól megvagyunk, miért keressem a kellemetlenséget?” Megértettem a titkár há­borgását indulatait. Nagyon elkeserítette ez a lomtárból előbukkanó ne szólj szám. nem fáj fejem szemlélet. Ez a tunyaságig óvatos bölcselke­dés amely szerint ha egy ki­csit iobban megy. maradion inkább veszteg az ember. Ne koptassa a száját, ne bírál­jon. ne kockáztasson. Talán a kelleténél is ke­ményebb volt a titkár véle­ménye a mindenáron nyugal­mat. békességet akaró párt­tagokról. talán "nagyon is szemrehányóan kérdezte meg. hogy milyen ^kommunis­ta az aki szívén őrizgeti a szól és csukva tartja a szá­ját, ahelyett, hogy amikor lehet és kell vitázna, vere­kedne a jobbért. Szavai sze­rencsére nem maradtak hatás nélkül — s bár csak a tag­gyűlés után — hasznos vita alakult ki a némelyeknél fel­tételes reflexszé vált óvatos­sá gr ÓL Volt aki a kényelemszere­tetet tette felelőssé. mond­ván. sokakban munkálkodik az a tudat, hogv eleget dol­goztunk. sok áldozatot hoz­tunk már, ránk fér a békes­ség. jóleső nyugalom. Igen ám. adta meg a választ a kérdező, csakhogy bizonyos esetekben az effajta békes­ségkeresés a fejlődés alatto­mos ellensége. Mert ' bár­mennyit dolgoztunk, építet­tünk is. még csak az űt ele­jén járunk java tennivaló­ink még hátra vannak. S mi lenne belőlünk, ha elnéznénk a hibákat, a tévedéseket ha nem bírálnánk meg a rossz elképzeléseket, a lélek Délküli munkát Kinek használ az, aki hallgat? Hiszen a magá­ba fojtott véleménnyel leg­Kommentár Á felkínált ösztöndíj Ax élelmiszer-gazdaságok fejlődése és fejlesztése, a kor­szerű gépesítés és kemizálás, az iparszerű termelés térhó­dítása mezőgazdasági nagy­üzemeinkben, mind, mind több szakembert Igényel. Gondoljunk csak Szabolcs- Szatmár több, mint hatvan­ezer hold gyümölcsösére, az épülő modem szakosított ál­lattenyésztési telepekre, fej­lődő zöldségtermesztésünkre, almatárolóinkra és hűtőhá­aainkra, a fejlődő kooperáci­ókra. Negyedik ötéves ter­vünk teljesítése csak úgy le­hetséges, ha ezeket maximáli­san kihasználjuk. Ehhez vi­szont az eddigiektől nagyobb gondot kell fordítanunk a leggyorsabban megtérülő be­ruházásra, az egyetemet, fő­iskolát végzett szakember képzésére. Megyénk termelőszövetke­zeteiben jelenleg 408 egyete­met és főiskolát, 451 felsőfo­kú technikumot és 1421 kö­zépfokú technikumot végzett szakember dolgozik. Számítá­sok szerint az elkövetkező időben évente mintegy 200 új, magasan képzett szak­én bér szükséges a közös gaz­daságokban a megnöveke­dett és sokoldalúbbá váló fel­adatok ellátására. A szakemberképzés meg­valósítása nagy erőfeszítést igényel az államtól, de a ter­melőszövetkezetektől is. A közös gazdaságoknak is hozzá kell járulniok. Jelenleg a me­gye tsz-eiből 178 ösztöndíjas tanul a különböző egyeteme­ken és főiskolákon. Akad azonban szóvá tenni való is. A 236 termelőszövet­kezet közül mindössze alig 50-60 kötött 62 ösztöndíjas képzésére szerződést. Különö­sen nem kielégítő ez a máté­szalkai és a vásárosnaményi járásokban Az utóbbi járás­ban az állam 7 fiatal képzé­sé 7 biztosított fedezetet, de ezt sem vették igénybe! A szabolcsi közös gazdasá­gi' fejlesztésére. a kitűzött célok elérésére gondolva sv'"'leteti egy országosan is fig- elemreméltó kezdeménye­zés ismeretes hogy megkez­dődött a főiskolákra egyete­mekre jelentkezés a gimná­ziumokban szakközépisko­lákban Megyénk járási taná­csainak mezőgazdasági és élelmezésügvi osztályai köte lezettséget vállalnak arra, hogy azok a fiatalok, akik ag­rárfőiskolákra és egyetemek­re jelentkeznek és sikeres fel­vételt nyernek, kérésükre ta­nulmányi ösztöndíjszerző­dést kötnek. Ez azt jelenti, hogy a szü­lőknek is segítenek gyerekeik képzésében; a szülők kerese­tétől s a fiatalok tanulmányi eredményétől függően ré­szükre havonta 600—800 fo­rint ösztöndíjat fizetnek ta­nulmányaik sikeres befeje­zéséig. Nagy lehetőség ez, jó ösztönző, olyan kezdemé­nyezés, amely segíti a nemes ügy megvalósítását, a megye termelőszövetkezeteinek Jobb szakemberellátását. Bármely szakfőiskolán vagy egyete­men végzett szabolcsi fiatal elhelyezését vállalják itt megyénkben, s gondoskod­nak ösztöndíjszerződésérőL. Ezt az ügyet érdemes támo­gatniuk megyénk termelő- szövetkezeteinek. Végered­ményben olyan befektetésről van szó, amely a legjelentő­sebb termelőerő, s gyorsan gyümölcsözni fog. Farkas Kálmán feljebb pillanatnyi békességet szerezhet, amelynek árát ké­sőbb esetleg éppen neki kell drágán megfizetnie. Elhangzott egy okos meg­jegyzés, amely szerint a ké­nyelemszeretetnél is kártéko­nyabb jelenség a közöny. Ez a kór elsősorban azokban pusztít, aid ken minden mást háttérbe szorítva annyira erőt vesz az egyéni boldogu­lási vágy. hogy nincs már többé sem szemük, sem fü­lük. sem szívük, sem akara­tuk a közösség dolgaira. Va­lósággal felzúgott a kórus, amikor szóba került, hogy a párttagok között is akad. aki lemondóan legyint, hallgat, mossa a kezét, vagy együtt panaszkodik a panaszkodók- kal. — „Pedig az ilyen em­ber közönye — jegyezte meg az egyik vitázó — másokat is tétlenségre csábit. Másokat is bizonytalanná tesz, hiszen tudván hogy párttagról vau szó, talán éppen tőle várnák a bátorítást vagy a meg­nyugtató választ* Való igaz, állapították meg * vitázók. a bírálat nem min­dig talál lelkes fogadtatásra, főként ha az igaz szóra néha túlontúl érzékeny felettese­ket is érintik S mégis azt kell mondani — hangzott el a megállapítás — hogy az ilyen jelenségek ellenére sincs nálunk különösebb bá­torságra szükség ahhoz, hogy az emberek véleményt mond­janak. ha hibát visszásságot látnak. Hiszen a párt a X. kongresszuson maga adta a legjobb példát erre, amikor életünk szinte minden fontos és izgalmas kérdését őszin­tén szóvá tette. A tanulságot végül is így összegezte a taggyűlést köve­tő jiem hivatalos tanácsko­zás”: Ha az emberből kikí­vánkozó észrevétel jó szándé­kú és megalapozott, nincs he­lye semmiféle felesleges óva­toskodásnak. Igaz. hogy ma, amikor magasabb követelmé­nyek szerint élünk, megala­pozott. okos észrevételt is csak az tud mondani, aki a tudás, a felkészültség, a jól tájékozottság vértezetében szól. Csak az tud határozott véleményt formálni és he­lyesen képviselni a jó poli­tikát. Ami rossz, az rossz. De csak a szilárd meggyőződé sű. jól felkészült ember tud ja a jót a rossztól megkülön böztetni. Csak az ilyen ál." biztosan a talpán és nem sá- padózik az ijedtségtől, ha vi­táznia kell. mert tudja, hogy nem a rosszat kell megvé­denie. hanem a hibákat fel­tárni és kellő megfontoltság­gal eljutni a cselekvésig, a haladást szolgáló Jobbításig. Gyáralapítók V ásá rosnam én y ban Kékeséi Gyula — Hová valók? Vásárosnamény, Kisvar­sá y, Olcsva és más, kör­nyékbeli községek nevét mondják. — Ezelőtt hol dolgoztak? Változatos válaszok: Diós­győri Gépgyár, kisvárdai Vulkán, termelőszövetkezet, kézműipar, vegyikombinát Egyik sem hasonló a mos­tani munkahelyükhöz, a na- ményi korszerű faforgácslap gyárhoz. Modern gépek, auto­matizált üzem. Hogy lehetett megtanulni a gépek kezelé­sét? * »Úgy kellett ellesni,..“ ■—Úgy kellett ellesni a külföldi szerelőktől — mond­ja Ducsik Gábor. A művezető. Chrobák Gyu­la arra ad választ, hogy a vezetők mennyire bíznak a beosztottakban: — Addig fenntartása van az embernek, amíg be nem bizonyítja, hogy ért a gép­hez. — Legalább technikusi szint kellene a gépekhez — vélekedik a gyár öt mérnöke közül az egyik. Helyettük egy-két szak­munkás, de javarészt betaní-“ tott gépmunkás dolgozik a technológiai gépsoron. Tan­folyamot szerveztek számuk­ra az üzernindítás előtt, az­tán hasonló gyárakban jár­tak három hétig, utána már az önálló munka következett. — Akik hasonló üzemben dolgoztak — mondja a műve­zető— még azok sem tudták azokat az apró fogásokat, ami a kezeléshez kell. Azt csak azon a berendezésen le­het megismerni, amin maguk dolgoznak. — A külföldi szerelőktől sokat ellestünk — beszél Ba­kó Vilmos, lakatos csoport- vezető. — ők se állnak fel­jebb, mint mi. Volt olyan hi­ba, amit egy hétig javítottak, mi egy éjszaka alatt rájöt­tünk^ Munkások a technikumban Nem as elbizakodottság beszélteti Hiszen rögtön utána megjegyzi: — Azért még kell egy év, hogy mindennel tisztában le­gyünk. — Az egy év, amíg a technológiai gépsoron voltunk, olyan alap lesz, ami jól jön a technikumhoz — kapcsolódik a beszélgetésbe Szincsák Ist­ván. ö és Acs József a fafor­gácslap üzem indulásától itt vannak Vásárosnaményban. A műit év szeptemberében a gimnáziumban megindították a faipari technikusképzést, esti tagozaton. Oda jelentkez­tek többedmagukkal. Fél év alatt sokan „lemorzsolódtak” a technikumból. Terhes a he­ti három nap iskola, pedig az iskolába járók kedvezmény­ben részesültek. A három műszakos termelés helyett egy műszakba osztották be őket. — Beleéltük magunkat a három műszakba — emléke­zik Ács József. — Olyan bri­gád volt, mindent megcsinál­tunk. A beszélgető partnerek kö­zött van Kiss Péterné, aki összehasonlítja a mostani munkáját a kézműiparral: — Azért ott a munka má­sabb, inkább nőnek való — indokolja. , — De ez sem nehezebb — szólnak közbe. — Egyformán könnyű mind a kettő — ismeri el. Bizonyítani naponként Az üzem KISZ-titkára, Ba­logh Béla: — Kicsit nehéz a műsza­kokat összefogni. Kell égy év, hogy bizonyítsunk, hiszen itt sosem volt ipar. — Te is így beszélsz?—! szól rá Bakó Vilmos. A tények nem igazolják Balogh Bélát Igaz, hogy a külföldi gépsorok, a modern technológia ezelőtt ismeret­len volt Vásárosnaményban. Az üzemindítás is nehézsé­gekkel jár — de ez így van a világ minden táján. Ám a működő termelőüzem bizo­nyít: meg lehet tanulni a bonyolult gépek kezelését, egy kis erőfeszítéssel itt is kialakul olyan munkásgárda, mint másutt, a nagy múlttal rendelkező iparvidékeken. — Mint művezető tisztában voltam vele, milyen egy tel­jesen ismeretlen kezelőbri­gáddal biztonságosan indíta­ni — mondta Chrobák Gyula. — A dolgozók 80 százalé­ka nem volt ipari munkás, a technológiai fegyelmet meg kellett tanítani — magyaráz­ta a mérnök, Sallai Béla. A munkások viszont arról vallottak, hogy mindez nem boszorkányság, meg lehet ta­nulni, s ők, ha nem is egy­két nap alatt, de el tudják sa­játítani. Lányt Botond Megjegyzések: Szabvány ? ! Parázs vita kerekedett kedden reggel a MEZŐGÉP Vállalat mátészalkai üzemé­ben, ahol a gyártásvezető és a munkát átvevő meós csa­pott össze. Négy milliméteres eltérés volt ugyanis az el­készült precíz gyártmány- méretében. Kiderült; mind­két félnek igaza van. A mű­vezető mérőszalagja szerint a szabványnak megfelelő a gyártott darab. A meós sze­rint viszont négy milliméter­rel eltértek a szabványtól a gyártók, s ezt ő is a saját mérőszalagjával igazolta. A vita megismétlődött még Nyíregyházán és a megye több üzemében. Kiderült, hogy a finom munkák ellen­őrzésére szolgáló mérőszalag — enyhén szólva — nem fe­lel meg a szabványnak, nem ritkán téved három-négy millimétert. Ez pedig finom munkák esetében selejtet, bosszúságot, rengeteg problé­mát okoz. Az ok: a szabvány ellenőr­zésére szolgáló mérőszalagot gyártó vállalat elfelejtette a szalagját a szabvány előírásai szerint készíteni. Ki fizeti meg ezt a fele­dé kény séget? Bérleíügyi hivatal A napokban telefonált a szerkesztőségbe egy dolgozó, hogy tőlünk is megkérdezze: — miiitán érre a nyíregyházi MÁVAUT-állomáson hiába kért választ — kinek a szol­gálatában állnak tulajdon­képpen a Volán bérlet­árusítói? Reggel kilenc óra­kor kezdődik ugyanis »mun­kaidejük — amikor a leg­több ember már a munkahe­lyén dolgozik — s ötkor be­zárják a hivatalt (amikor a legtöbb ember még a mun­kahelyén dolgozik!). Jogos kérdés: mikor vált­sa meg a bérletét az, akinek a munkaideje egybeesik a bérletárusító munkaidejével? Felhozták ezzel kapcsolat­ban más városok példáit, ahol nem bérletügyi hivatalt tartanak fent, -r mint Nyír­egyházán — hanem az utaso­kat szolgálják. A bérletek árusítási idejé­vel is. Kopka János Borikáék, heten Borika az elmúlt tanévben végezte a nyolcadik osz­tályt. Erzsiké most nyolcadi­kos. Ilonka hatodikos. Mari­ka ötödikes. Jóska negyedi­kes, Kati elsős és Évike az utánpótlás: szeptemberben megy iskolába, ők a Bíró gyerekek. Szabolcsveresmart Rozsály-pusztán. SzomDat délután vala­mennyien a szobában ülnek. A hirtelen visszatért már­ciusi tél ültette őket a tűz­hely köré? Inkább az hogy ilyenkor anya és apa ts itt- wn vannak. A hét gyerek­nek ünnep a hét vége szom­baton és vasárnap együtt van íz egész család Vasárnap 'desanya főzi az ebédet Bíró Jnzsef a családfő az édesapa tíz éve Budapestre tár dolgozni a MÁV angyal­földi építésvezetőségéhez. A feleség: , — Augusztustól én is vele utazom. A k' bányai sörgyár hűtőházában kaptam mun­kát, munkásszállást. Másodál­lást is vállaltam egy étte­remben vagyok esténként konyhai kisegítő. így meg­kereshetünk ketten négyez­ret és a férjem kapta a csa­ládi pótlékot. Úgy gondol­tam. ha már én is eljárok, legalább érje meg anyagilag. Ez a kérdés- valóban meg­éri-e az anyagiak miatt? Bíróné a fáradtságtól bó­dultán beszél, az imént éb­resztették fel. Az éjszaka utaztak. Kimerítő ez az élet­forma. Örökös télben, a hű­tőházban végzett munka és az ingázás. Hét gyermeket szült, az utolsónál idegbénu- Lást kapott most is kezeli az orvos. — És a gyerekek.. .1 — Arra gondol hogy fele­lőtlenség volt tőlünk ma­gukra hagyni őket? Tudom egy felnőttnek is elég lenne ami Borikára iut. A nyáron már nem volt más választá­som. öt gyereket kellett is­kolába indítanom szeptem­berben. Senki sem kérdezte tőlem, meg tudom-e venni & legszükségesebbeket, a tan­könyveket, a ruhákat... Jár­tam én Kisvárdán munka után. A sörgyárban, a bútoripari vállalatnál. lg ték, felvesznek. Ellő is jegyeztek. Akivel együtt jelentkeztem, azt azó­ta felvették. Én a mai napig sem kaptam értesítést. Valóban nem volt más vá­lasztása Bírónénak? Sza­bolcsveresmart nincs a vi­lág végén, a környéken sok helyütt keresik a munkaerőt. Ha az elhamarkodottnak tű­nő elhatározása előtt meg­osztja gond lát másokkal — ami az Ó helyzetében nem lett volna szégyellni való —. megkeresi azokat, akik segí­teni tudnak feltehetően kö­zelebb is vállalhatott volna munkát. Gyorsan feladta... De talán azok sem figyeltek rájuk eléggé. Így a hét gyerek kénytelen nélkülözni az anya gondos­kodását. Csak abból érzik, hogy anyu apu minden hét végén hazajön. Nagyon fá­radtak. de hazajönnek. Es amióta anyu is eliár. több jut ruhára, több étel kerül az asztalra. Borika. Ennek a gyereknyl lánykának páratlan tekinté­lye van a családban. A szü­lők az 6 kezéhez számolják le a keresetüket. Visszakap­ják a kosztpénzt a többit Borika osztja be. A nagyobb bevásárlást édesanya elinté­zi, de Borika mondja meg, mire van szükség. A minden­napra való egészen az ő gondja. Néha nagymama kijön SzabolcsveresmartróL Csak ritkán, idős már és fájnak a lábai Más senki Hétszámra senki sem nyit rájuk ajtót. A munkában segítenek a ki­sebbek is. A leckét mindennap szá­mon kén Borika Akkor is. amikor hetenként háromszor — délutánonként néki is partban kell ülnie a tovább­képző iskolában. Már le­mondott a továbbtanulásról. Fodrász akart lenni. Nem volt felvétel tavaly. Pedig, ha sikerülne elhelyezkedni, vagy valami szakmát tanú.ni, anya itthon maradna. Ők együtt mehetnének Erzsivel, aki kereskedőtanulónak je­lentkezett. 4.1 volt az átlaga félévben, talán sikerül neki. A többieknek sem volt rosz- szabb az átlaguk a közepes­nél Borika nemcsak a tanulást ellenőrzi, de azt is. mit néz­zenek meg a tv műsorából mit hallgassanak meg a rá­dióból Ez a nagyobb felelőssége Borikának. Mert ellátni őket — erre képes lehet, és elhi- hető hogy fegyelmet tud tar­tani az eleven gyerekek Kö­zött. De a iegfogékon tut» korban lévő emberkéket et- készíteni az életre? — eire aligha képes egy 15 éves Kis­lány. aki végűi is csak gye­rek még Nem pótolna i egy édesanyát ekkora családban.» Kádái Edit Szó és száj

Next

/
Thumbnails
Contents