Kelet-Magyarország, 1971. március (31. évfolyam, 51-74. szám)
1971-03-07 / 56. szám
1* m&m KW-FT-WAOYARORSZÄO — VASÁRNAPI MELLÍKUPf KRITIKUS ÜT VISZONYOK • Üljön föl bácsi! Köszönöm, biciklin vagyok... Igor laroszlávctvt Cigarettaszünet Az igazgató lenyomta a gombot Bejött a titkárnő. — Szolovjevet küldje be hozzám! — Igenis, Arfcagyij Matvejevics. A titkárnő vette a háti telefonkönyvet és már tárcsázta is a 149-est. — Szolovjev elvtárs jöjjön az igazgató elvtárshoz! — Szobán kívül tartózkodik — válaszolt egy női hang. A titkárnő visszament és jelente11-» az igazgatónak: — Szolovjev szobán kívül tartózkodik, Arkagyij Mat- veje’~"s. — Ha visszamegy, azonnal jöjjön be hozzám! — Igenis, Arkagyij Matvei évi cs. A titkárnő újból hívta a 149 ~*t: — Ha Szolovjev visszamegy a szobájába, azonnal küldje be az igazgatóhoz! — Jó — felelte a női hang. Élteit egy hét. de Szolovjev nem jelentkezett. Kedden reggel az igazgató ismét lenyomta a gombot. Bejött a titkárnő. — Szolovjevet küldje hozzám! — Igenis, Arkagyij Matvejevics! A titkárnő a házi telefon- könyvből kikereste Szolovjev számát, a 149-est és tárcsázta. — Szolovjev azonnal az igazgn tóhoz! — Nem tartózkodik a -wbíban — fele”-' a női hang — Nem tartóiknd«i<- bent a szobájában, Arkagyij Mat- vej“V’»s. — Mikor ment ki onnan? — Azonnal ^megtudom igazgató elvtárs! A titkárnő hívta újbői a 149-est: — Mikor ment M a szobából Szolovjev? — Szolovjev a múlt év júnus 15-én, kedden ment ki a szobából. A titkárnő pontosan jelentette: — Szótoviev a múlt év június 15-én. kedden ment ki a szobájából. — Tudja meg, hogy hová távozott — Igenis. Arkagyij Matvejevics. A titkárnő újból ráessnge- tett a 149-esre: — Hová távoaott a szobi ból Szolovjev? —- Szolovjev kiment rágyújtani — felelte a női hang — Szolovjev kiment rágyújtani — közölte a titkárnő az igazgatóval Az igazgató felemelte a tekintetét, megkeményítetbe az ajkait és mondta: — Azóta nyolc hónap telt el — fis kilenc nap — egészítette ki a titkárnő. — Kerítsék élő Szolovjevet! — Igenis. Arkagyij Mat- vejevics — felelte a titkárnő. és elindult osztályról osztályra. Az egyik szobában rá is akadt Saotovjevres. aki újságot olvasott. — önt látni alkarja az igazgató! — Megyék — felelte Szolovjev és összehajtotta az újságot — Ön Szolovjev? — kérdezte az igazgató. — Igen. Én vagyok — felelte Szolovjev. — ön a múlt év június 15- én Mment a szobájából hogy elszívjon egv cigarettát!? —• Igen', va1 ahogy úgy tűnik. hogy akkor lehetett — felelte Szolovjev. — Ez nyolc hónap és kilenc nar>._ — Tíz — javította ki a szárért a titkárnő. — T»hát nvolc hónap és tíz nap óta íVMKoél ön egy másik osztályon? — Akkor én valószínű elvesztettem az irodám ajtaját — feltételezte Szolovjev. — Világos fis most miért is var itt nálam? — ön hivatott — Mikor? — Most. — önt én tegnap hivattam — mondta szigorúan az igazgató — mára nékem más van b»ötemerve! — s y*> — Te^n. Truldte bo hrrrrám Sdrorr*ovc*H — leérte az Trfr»yicf>qfA & t?-Hr irr» ól4-. — Ioenis, Arkagyij Matvetevirs. A titkárnő tanerwrt házi te1»fer'1-a«vvhe" és tárcsázza a 27fl-as srámot: — Szkoncov eb14ám fáppfíífvn Tv» p*r i-- TTJrv>r>irt+ — felelte egy álmos férfi hang.. Vasárnap a metrón Jenivel kedden a metrón beszélgettünk. Hónapok óta nem találkoztunk, s most nagy érdeklődéssel figyeltem előadását Pirikéről. Régi tapasztalatom: ha egy agglegény szerelmes lesz. abból semmi jó nem születik. Nos. ahogyan Jenő előadta a legutóbbi kilencven nap történetét, láttam, barátom elvesztette lába alól a talajt, amelyen eleddig oly biztosan tanyázott, felszerelkezve az agglegénység minden tartózkodásával, kétkedésével, komótos magányával. — Tudod — mesélte —■, vasárnap volt, és én kedvenc szórakozásomnak hódoltam. Metróztam. A Deák tértől a Fehér útig. Oda-vissza, oda- vissza. Már a harmadik fordulónál tartottam, t éppen azon gondolkodtam, hogy kiszállok és a Jégbüfében eszem egy Stefániát, amikor az Astoriánál a második kocsi első ajtajában megjelent ö. Leült velem szemben. — Piriké szép volt és tartózkodó. lAbait szemérmesen keresztbe rakta, nagy szemeivel rám pillantott, ha jól emlékszem a balt rendszeresen becsukta és felnyitotta. Te most azt gondolod, hogy kacsintott. Óh nem! Mikor ugyanis hosszú, udvarias ismerkedés után karon fogott, s az Emkénél kiszálltunk, elmagyarázta, hogy valami csúnya kis porszem mehetett a szemébe, attól pislogott. A körúton a Nyugati felé sétáltunk, sütött a nap, s engem valami ismeretlen forróság öntött el. Tudtam, éreztem, csak Piriké lehet az, aki magányomat feloldja, akit talán még a lakásomban is meg tudnék szokni. A November 7. téren elbúcsúzott tőlem — mondván: ebédre hivatalos nagynéniéhez, aki egykor nevelte öt. Egyébként vidéken lakik, csak vasárnaponként jön fel Pestre, meglátogatni a nagynénit. — A következő találkozásunkról faggattam türelmetlenül, de 6 lágyan megérintette az orrom, kicsit meg is csavarta, s így válaszolt: — Azt bízzuk a véletlenre, Jenőké. Egyébként jövő vasárnap ismét a metrón leszek, — Alig vártam a hét végét, vasárnap reggel nyolckor a második kocsiban a Fehér út félé tartottam. Alig fordultunk vagy tizet, mikor ismét az első ajtón felszállt Piriké. Ha lehet, ezúttal még csinosabb, még tartózkodóbb volt. Nyakamba borult, összevissza csókolt, s rám parancsolt, azonnal szálljunk kL Kézen fogva baktattunk a November 7. tér felé. s ekkor Piriké így szólt hozzám: -Jöjjön, Jenőke, a néni magát is meghívta ebédre.” — Családi körben, meleg hangulatban költöttük el az ebédet, amelyet száz forinttal honoráltam, szegény nyugdíjas nénitől nem fogadhatok el ilyen nagy áldozatot. Ebéd után a volt apáca bibliai idézeteket olvasott fel. én jóízűen szundítottam. Piriké Fülig Jimmiről szónokolt. Ettől kezdve minden vasárnap találkoztunk a metrón, s mentünk a nénikéjéhez. — Mit kendőzzem el u dolgot — pirult el Jenő —* beleszerettem Pirikébe. Vettem neki aranygyűrűt, aranyláncot, arany fülbevalót Most elgondolhatod, hogy milyen boldog vagyok, vége az egyedüllétnek, van már kivel osszam meg vasárnapjaim eddig unalmas óráit. — Nagyon örülök, öregem —- szóltam közbe. Ekkor éppen az Astoriához értünk, kinyílt a metró ajtaja, s Jenő arcán hirtelen az aggodalom jelei mutatkoztak. — Odanézz -— bökött egy csinos nő felé. — Ott »an Piriké. De hogy kerül ide? Hiszen ma kedd van! Hátrafordultam és megláttam Pirikét. Leült egy férfivé} szemben, keresztbe vetette lábát, bal szemével hunyorgott, majd az Emkénél felállt, karon fogta a férfit. A mozgólépcsőn mögéjük lapoztunk. — Csúnya kis porszem mehetett a szemembe — mondta Piriké az ismeretlen férfinek —, nehogy azt gondolja, hogy kacsintgattam. Tudja, a nagynéném itt lakik Pesten, s én keddenként vidékről feljövök meglátogatni. Az Emke-aluijáróban eltűntek szemünk elSL Jenő búsan nézett rám: — Látod, ez az én formám! Egyszer utazom hétköznap a metrón! Horváth István KERESZT REJTVENV Orvosi beavatkozás. Kétszáz éve, 1771. március T-én halt meg Mayerhoffer András, a régi Pest építőművésze. Leghíresebb építkezéséről emlékezünk meg a beküldendő vízsz. 1 és 38., valamint a függ. 29. sorokban. VÍZSZINTES! , 13. Mindegy, egyremegy, német szóból származó közismert kifejezés. 14. Székesegyház. 13 Közterület. 16. Bot végek! 17. Du- nántúli csatorna. 18. Könnyedén hozzátapad. 19. Kétjegyű mássalhangzó. 20. Ritka férfinév. 22. A zsidó vallási előírásoknak megfelelően elkészített étel. 24. Légiposta borítékokon olvasható szó 26. London egyik része!!! 27 Mákkal meghintett étel. 30. Kevert óda. 32. Szőnyeget takarít. 33. Skáiahang. 35 I'ven állat a rák. 37. Fehér sző 1 :ű, (tollas) vöröses szemű áUat. 41. Mikroszkóp. 42. Zenei műszó: a teljes zenekar belépése a magánszólam után 43 Szamárhang. 44. Rakás, halmaz közismert démet eredetű szó. 46. Folyó spanyolul. 48. Kls- kabát. 49. Sportszán. 51. Víznyerő hely 33. Vegytannal foglalkozó tudortiny. 54. Becézett Ilona. 56 BT 58. Körülzár. 59. Szeszes ital 60. Ruházati bolt. 61. Az 1848-as szabadságharc egyik hős tábornoka. 63 Rekettyésben van! 64. Ver szerinti hozzátartozója névFUGGÖLEGES: 1. Csecsemő. 2. Szintetikus mosogatószer. 3. Ellentétes kötőszó 4. Szál'húzásos kézimunka. 5 A főrendi ház tagja Francia- országban. 6. ENO. 7 Sánc szélek! 8 A mikrofon, az izzólámpa, a fonográf fe.találója. 9 Név latinul. 10. Növényevő halfajta. u. Ilyen terem Is van! 12. Kockáztatott pénzösszeg a kártyában. 18. A törzshangsor (C- lúr) ötödik foka. 21. Tudományos Ismeretterjesztő Társulat. 23. Nemesi udvarház. 25. Svéd város. 27. Színművésznőnk (Hilda) 28 Az NSZK egyik városából való 30. Európai nép. 31. Hangszer. 32. Teherautó rakfelülete (+’). 34. Ritka női név 35. Nem drága 36. Kemencepadka. XI. Cselekvés, tevékenység, közleéfakaleidoszkóp Egy agglegény kesereg: — A független férfinek nincs kivel megosztania a gondjait... — De mondd, kérlek, milyen gondjai vannak egy független férfinek? — csodái kozik a nős barát. ★ — Elválok a feleségemtől. — Miért? — Már hat hónapja nem beszél velem. — Jól gondold meg! — ilyet egykönnyen nem találsz! ★ A baromfiüzletben: — Gondolja, hony ebből a tyúkból jó levest főzhetek? — De még mennyire! Hiszen leveskockákkal etették! ★ ismert latin szó. 39. Ravaszdi névelővel. 4,. Disznó Igéje. 45 Bizottság, választmány közismert francia eredetű szó. 47 Odaát. 49. Fizetések. 50. BIT. 51. A görög hős- monda szerint varázsló istennő 52. Művészkörút. 53. Nyegle, pimasz. 54. Ö volt az első, aki körülhajózta Ausztráliát és megállapította. hogy ez egy önálló földrész 35. Stibium és arzén vegyjele 57. Koffeintartalmú Ital. 59 .Hangtalan” barát. 6E2. Angol férfiak neve előtt áll. 64. AI. 65. Régi mesefllm címe. A megfejtéseket március 15-ig kell beküldeni. Csak levelezőlapon beküldött tu lefejtéseket fogadunk «1. Február 22-1 rejtvénypályáza- tunk megfejtése: Lengyel nép gondolatait, reményeit, szabad- tágra es függetlenségre törekvéseit tükrözi. Nyertesek: Ginesai Miklós. Ká dár Lászlóné, Raska Tamásné, Szakács Lajosné. Varga Ferenc nyíregyházi, dr. Szilágyi Miklósáé besztered. Molnár Gézáné ho- dászi, Borzován Edit mátészalkai, dr. Biró József nyírbátori és Hilbert Dezső ramocsaházi kedves rejtvény fejtőink A nyereménykönyveket postán elküldtük. — Gratulálok. Hallom, nagyszerű, müveit emberhez mentél férjhez! — Ez igaz. Otthon van ax irodalomban, otthon van a művészetben, otthon van a zenében, csak— — Csak? — Csak otthon nincs soha! ★ Két olyan ember találkozik, akik mindent tudni szoktak: — Nem tudja miért váltak el Kovác;ék? — Senki sem tudja. — Hát ez szörnyű, valóban szörnyül WH. múrctug f.
