Kelet-Magyarország, 1971. március (31. évfolyam, 51-74. szám)

1971-03-06 / 55. szám

? *>T<M KFT TT WArjVAFnweTtfj WH mlreíos fl. Szülők fóruma: A család légköre Móricz Zsigmand írta gyermekkarára emlékezve az Életem regényében a csécsi évekről: „Micsoda családi hőség volt ebben a szegény kis életben. Ha nem volt tüzelő, az sem­mi sem volt. A kemencében minden szemét megégett, s me­leget adott; de egy sohasem hiányzott; a család szent mele­ge. Ez olyan volt nálunk, mintha a testek fejlesztették volna ki, s minél nagyobb számú lett a család, ez a hő annál ma­gasabbra fokozódott.” A család szent melege ■— írja Móricz Zsi gmond — szin­te megfoghatatlan, körül írhatatlan, s mégis érezzük, hogy a gyerek nevelésének nagyon is lényegét érinti. Lehetne pél­dákat említem persze rideg családi életekről is, olyanokról, ahol a gyerekekből mégis rendes, becsületes, ragaszkodó ter­mészetű emberek váltak. Mert ki tagadhatná, hogy a rossz­tól, a ridegségtől való irtózás, a kellemetlen emlékek is néha jó útra irányíthatják a fiatalokat. De ezek általában rendha­gyó esetek, a családi melegség, összeforrottság olyan erő a nevelésben, amelyet nem lehet nélkülözni. A gyerek a családban tölti idejének túlnyomó többsé­gét. A legszorosabb kapcsolatban a szülőkkel és a testvérekkel van. Tulajdonképpen a kapcsolatok-jellegétől, milyenségétől függ elsősorban a nevelés sikere, vagy kudarca. A családi élet hangulata, légköre a legfontosabb nevelési tényező, az it­teni hatásokat legfeljebb befolyásolni, módosítani tudja az iskola, de lényegesen meg 'áltoztatni szinte soha. S ez rendben is van — attól a kevés kivételtől eltekintve, amikor a csalá­dokban vesz Myeztetik a gyerek testi szellemi és erkölcsi fej­lődését. De még ilyenkor sem a családok ellen neveli az is­kola a gyerekeket, hanem azok ellenére próbál belőlük rendes embereket faragni. Az esetek túlnyomó többségében azonban együtt, összefogva nevel a család és az iskola, s ez a leghatá­sosabb. Mostanában sok szó esik a hagyományos családi élet felbomlásáról, átalakulásáról — s nem is alaptalanul. A nők, az anyák szerepének megváltoztatásával módosult a családi „szereposztás". Régebben a családok eltartása szinte kizáró­lag az apa vállára nehezedett Az anyákra hárult az otthoni munka és a gyerekek nevelése. Ma viszont a legtöbb helyen áz anya is dolgozik, egyik családfenntartóvá vált, s ez lényeges változásokat hozott a családban betöltött szerepében. S a gye­rekek? Viszonylag kevesen töltik iskolán kívül idejük többsé­gét az anyjukkal, sokan tanulószobán, napköziben vannak, avagy „kulcsos gyerekek” lettek, akik a tanítás után egyedül vannak otthon. S ezek a változások éppen akkor történtek, amikor az iskolai követelmények is jelentősein megnőttek. A családnak ez az átalakulása nagyon'sok probléma far- fása. Ménedig elsősorban nem azért, mert az ainya kevesebb időt tölt gyerekeivel együtt Sok-sok példa igazolja, hogy nem annyira az együtt töltött idő mennyisége, mint inkább a milyensége a fontos. Mert a családban a szülő minden moz­dulata, minden szava, minden döntése nevel. Hatással van a gyerekre egy vacsora közbeni beszélgetés, a szülők egymáshoz való viszonya, a beszélgetések hangneme, a gyerekek közti kapcsolatokban megkövetelt normák, s minden-minden, a felnőtt számára talán lényegtelennek tűnő mozzanat. Az írók életrajzait, visszaemlékezéseit olvasva döbben rá gyakran az ember, hogy milyen semmiségek nőnek a gyerek szemében sorsdöntő tényezőkké. Ezért a jó családi életet, az egymásra utaltság érzésének a kialakítását mindenkor fontosnak, kell tartam a nevelésben. A mai szülők abban hibáznak a leggyakrabban és a leg- tragikusabban, hogy. a régebbi viszonyok között kialakult ne­velési gyakorlatot folytatják. Az egészen más viszonyok kö­zött megélt saját gyerekkoruk tapasztalatait teszik át a mai korba — mégpedig sokszor a velük szemben már elkövetett hibákkal együtt A nevelésben persze minden szülő szokott hibákat elkövetni — talán azért is fontos mindkét szülő je­lenléte a családban, hogy egymás tévedéseit enyhítsék, ösz­tönösen is korrigálják — de a régebbi neveléseljárások kin­ti katlan átvétele több, mint egyszerű hiba. Ha már visszagondolnak saját gyerekkorukra a szülők, hasznosabb lenne, ha nem az elavult nevelési módszerekre és fogásokra emlékeznének, hanem arra, mire vágytak annak idején, miiyen családi légkörre, apai és anyai viselkedésre, szeretetne áhítoztak. Ha ezt idézik fel magukban, akkor kü­lönösebb pedagógiai -jártasság nélkül Ls megtalálják a módját, hogy erősödjön a család nevelő hatása. Tóth László GYEREKEKNEK TÖRD A FEJED! /ub'/eurn/ úttörSpólyázat (9.) Vízszintes: 1. Többszörösen tönkretet­tem {két szóval). 11. Közép­kori nagy egyházi, világi ösz- sze jövetetek neve 12. A krakkói vár, kiejtve 13. Ró­mai 6. 14. Indulatszó. 16. .. .-vidék (az NSZK egyik iparvidéke). 17. Gyilkolja. 19. Kutyahang. 21 Ritka férfi­név. 22. Hirtelen núz. 24. Favágó szerszám. 26. Cink vegyjele 27. Löttyintik. 28. Dada. 29. SKIT. 30. ODÁA. 31. Árkos Ottó 32. Berohant, betört. 35. Hamis. 37. Piszok. 38. Volt betűi keverve. 39. Tagadószó. 41. Folyót jelent Latin-Amerikában 43. Üdítő hatású főzet. 44. A Duna bal parti mellékfolyója Romá­niában, 46. Összevissza oda!!! 48, Néma rém!! 49, Csak félig kellemesen!!! 51, Be­cézett női név 53 A.z embe­riség történeimének egyik nagy szakasza. 54. A függ. 13 folytatása. Függőleges. 1. Üvegtörmelék. 2. Csak félig okos! 3. Apró. 4. SNEX. 5. Lárma, 6 -tói. -tői oroszul. 7. Véd (—*). 8. Iszap. 9. Egy­re kevésbé korszerű. 10. Sú­lyos (—’). 13. Az 1966-os év nagy úttörőeseménye volt (folyt, a vízsz. 54.. függ. 20). 15. Nem reakciós. 18. Figyel­meztetik. 19. Orvvadász. 20. A vízsz 54 folyt. 23. Isme­retterjesztő társulatunk. 25. Névelővel. Katika. 31. Becsa­pok. 32 Szeszes ital. 33. Zu­han. 34. Al-dunai mellékfo­lyó. 36. Figyelek (titokban). 40. A világhíres Vénusz-szo­borról híres e helység. 42. Becézett női név. 45. LLR. 46. Német névelő (nőnem­ben). 47. .. .-cin (egér­hang). 50. Indulatszó. 51. Utó­irat (latinos rövidítésben). 52. Kicsinyítő képző. Megfejtendő- Függőleges 13 (folytatása a vízsz, 54., függ. 20). Előző megfejtés: — EGY­MILLIÓ FORINTOT ADUNK Könyvjutalmat nyertek: Tóth Éva Nyírbogdány. Ster Pál Mátészalka, Valkó János Penyige. Soltész Anikó Kis- várda, Tímár Klára és Vaskó Mária Nyíregyháza. Vorák fózsef: Kocsi á!! a ház eióh Kocsi áll a ház előtt. Meghozták a tüzelőt Mázsálják az emberek — Pisti is ott téníereg. Az forog a fejébe’ Ez a sok fa Hogy fér be a pincébe? Aztán fordul a kerék. Talán nem is lesz elég? Mennyi is ez? Húsz mázsa: Kevés három' kályhába De ha három kályhába Elég is lesz húsz mázsa. Fejtsétek meg, okosok: Hány mázsával fűthetik be Fent az égen a napot? SZEGÉN*/ MOHAMED Szöveg: Cs. Horváth Tibor Raiz: Gtihi Sándor !• Krecsmáry László Csibe-cso’ád Kotló-mama kityeg-kotyog s körülötte izeg-mozog huszonöt kis csibe-gyerek, sárga darát csipegetnek. Csipognak, % csak isznak, esznek, májusra már nagyok lesznek, hegyesednek, tollasodnak, s szeptemberben a j ércék már tojást tojnak... Nem akarok király lenni Volt egyszer egy igen-igen vén király, tán százeszten­dős. Egyszer aztán kapta ma­gát és elszunnyadt a más­világra. No. összeültek a mi­niszterek. hogy kit ülte: evek a trónra, hanem akkor azt mondja a legöregebb: — Halljátok-e. mivel a ki­rálynak nem volt se fia. se rokona se semmiféle retve- rutyája, törvényeink szerint a legelső járókelő lesz az új király. Mind -.rábólintott erre, t lementek a palota kapuja elé. hogy az első arrajárót elcsípjék. Nem vártak so­káig, mert jött egy pékinas, vidáman fütyörészve. — Hopp — kiáltott rá az öreg miniszter — eddig és ne tovább! Tedd el azt a kifliskosarat, és gyere ve­lünk. mert te leszel az új király. Hiába szabadkozott a kis- inas, bevitték, megfürdették, cifra gúnyát akasztottak rá, koronát raktak a fejére, és az aranytrónusba ültették. ■— De én nem akarok ki­rály lenni! — mondta a gye­rek sírva. — Pékinas aka­rok maradni, kiflit sütni, perecet formálni és zsemlét kerekíteni! És játszani sze­retnék az utcai gyerekekkel, de király nem leszek! Csak akkor nyugodott meg, amikor a díszé s asz­talhoz vezették, a sok-sok pástétom, torta, cukorka, és gyümölcs mellé, t kedvére falatozhatott. \ — Te király vagy — mondták neki, — és soha többé nem játszhatsz. Ám készülj fel mihamar, mert a panaszosok jönnek, s neked' kell igazságot tenni. Már jöttek is a panaszosok, s az első két ember leborult a király előtt. És azt mond­ta az egyik, hogy a társa kicsent a zsebéből egy zacskó rézgarast. — Ö, király! — szólt « másik. — Ez hazugság, szí­nét sem láttam a zacskónak! A pékinas, azaz az új ki­rály soltáig töprengett, aztán kiadta a parancsot: — Nyomjátok meg az or­ruk hegyét, s amelyiké puha, az nem mondott igazat! No, egy bárdos vitéz máris ugrott, s megnyomta az egyi­két, de a másik akkor kezé­vel eltakarta az orrát és térd- reesve könyörgött: — Kegyelem, királyom, ke­gyelem! Beismerem, hogy én vagyok a tolvaj, a vásári so- kadxPomban én hyztam ki a zsebéből, mert kilógott a zacskó vége. Még a miniszterbe is ámul­doztak, mert ahány panaszos jött, mindnek eligazítptia a baját az új király. De a vé­gén azt mondta: — Elég volt a királyosko- dásból, a pékműhelybe aka­rok menni. Még kilenc kosár kenyeret kell széthordanom, engedjetek. Nem akarok ki­rály lenni! Csak akkor csillapult le, amikor végigvezették a pa­lota termein, s megcsudál- hatta a nagy pompát, a sdk láncset és drágaságot. És azt mondták neki: — Kilencvenkilenc szoba a tiéd, de a századik ajtaját nem szabad kinyitnod. Éjjel, amikor már minden­ki aludt, a fiú kibújt as ágyból, megkereste a száza­dik ajtót és kinyitotta. No, gz éppen az utcára vezetett, s ki i* surrant szépen. Úgy el­szaladt, hogy-joha többé njtm látták. Zsombofc Zoltán Két számiam játék Vannak olyan játékok, amelyeket nemcsak a szeren­csés körülmények összeját­szása folytán lehet megnyer­ni, hanem megfelelő okosko­dás és előzetes számítás alap­ján is. Aki a számítást el tudja végezni, a játék „titká­nak” birtokába jut, s a győ­zelmet magának tudja biz­tosítani azon játékosok el­len, akik nem tudják a szá­mítást elvégezni. Erre példa a következő játék, amelyet egy régi szovjet matematikai feladatgyűjteményből vet­tünk át. A játéknak két alap­formáját közöljük konkrét számokkal, de megoldható ál­talánosságban is — ezt az ol­vasóra bízzuk. a) Az asztalon 11 egyforma tárgy van, pl. 11 gyufaszáL Az első játékos tetszése sze­rint 1, 2 vagy S gyufaszálat vesz, majd a második a ma­radékból szintén 1-et, 2-őt, vagy 3-at. Ezután isimét az első vesz, és így tovább, fel­váltva. Az veszít, aki a leg­utolsó gyufaszálat veszi fel. Aki kezd, kényszerítheti-« partnerét arra, hogy utoljára vegyen? b) Hogyan kell játszani, hogy valamennyi játszmái megnyerjük, ha 30 gyufaszál­lal kezdjük a játékot? A megoldások: a) Kénysze­rítheti. Az előzetes számítást legcélszerűbb hátulról kezde­ni. Az utolsó fordulónál as első játékosnak egy gyufa­szálat kell hagynia a máso­dik számára. Hányat kell hagynia az utolsó előtti for­dulónál? ötöt. Ha ugyanis a második játékos 1-et, 2-t vagy 3-at válasz^ akkor az első 3-at, 2-t, illetve l-«t vehet, s így az utolsó fordulóra a ^másodiknak mindenképp 1 gyufaszál marad. Hasonlóén okoskodva még előbb az első játékosnak 9 gyufaszálat kell hagynia a második számára. Akár 1-et, akár 2-t, akár 3-at vesz. az első ennek meg­felelően 3-at. 2-t. illetve 1-et vehet, s a másodiknak min­denképpen 5 marad. b) Az előbbiekben, amikor az összes gvufák száma 11 volt, az első játékosnak elő­ször 2 gyufát kellett elven­nie. A másodiknak utoljára 1, előtte 5, legelőször 9 gyu­faszál maradt. A számok közti különbség 4. A szám­sorozatot 11-től tovább ás folytathatjuk 30-ig: 1, 5, 9, 13, 17, 21, 25, 29, 30 tárgy eaer- tén tehát az elsőnek 1 gyufa­szál elvételével kell a játékot megkezdenie, hogy a máso­diknak 29, illetve 25, 21, 17, 13, 9, 5, 1 maiadjon. Ha eddig nem sikerűit, próbáljuk meg eaek után álta­lánosítani a játékot. heti szombati számunk hsa folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents