Kelet-Magyarország, 1971. március (31. évfolyam, 51-74. szám)

1971-03-27 / 73. szám

5. oldat A kollektív szerződés — kollektiv munka Móricz Zsiomond: ,,TWe!em a (eclmizá't embert...“ Fényes csizmában a vizsgabizottság előtt HÁROM ÉV ŐTA kollektív szerződés szabályozza a vál­lalatoknál a munkával, a munkakörülményekkel és a munka díjazásával, elismeré­sével kapcsolatos kérdéseket á dolgozók és a vállalat jo­gait és kötelezettségeit. A régebbi, minden vállalatra egyformán érvényes központi szabályozást olyan helyi meg­állapodások váltanák fed. amelyek számolnál«; a mun­kahelyi sajátosságokkal, spe­ciális helyzettel és ezért job­ban megfelelnek mind a vál­lalat. mind a dolgozók érde­keinek. A hároméves tapasztalatok alapián megérett az idő arra, hogy a kollektív szerződések nagyobb előrelátással, hosz- szafob távra, a IV. ötéves terv időtartamára készüljenek. Ugyanis a kollektiv szerző­dések eaves fejezetei nem igényelnek minden évben új­ból szabályozást, változatla­nul femttarthatók hosz- szabb időn át — feltéve, hogy első kidolgozásuk kellő kö­rültekintéssel történik. Azok a fejezetek viszont amelyek nem állták az idő próbáját vagy a körülmények változá­sa következtében nem megfe­lelőek. elvesztették időszerű­ségüket. módosíthatók az öt­éves szerződés keretében is. amikor ez szükséges­sé vá^ik. így a szabályozás biztonságot adó folyamatos­sága és a mindenkori felté­telekhez való rugalmas alkal­mazkodás egyszerre érvénye­sülhet. MOST AZ ÜJ KOLLEK­TIV SZERZŐDÉSEK KI­DOLGOZÁSAKOR ebből na­gyon fontos következtetéseket kell levonni. Mindenekelőtt azt. hogy a kollektív szerző­dés «+*',btl fejezetednek kidol- BOzásához az eddiginél alapo­sabb tájékozódás, részletekbe menő információk, az érde­keknek körültekintőbb egyeztetése szükséges. Az el­múlt években részben időhi­ány, részben a feladat újsze­rűsége. szaka ti ansága miatt viszonylag szűk kor. a mun­kaügyi apparátus, a jogász és néhány szakszervezeti aKti- vista foglalkozott az egyes fejezetek kidolgozásával és megszövegezésével. A terme­ié*! különböző poszton dolgo­A kórószál vékony Péchy László nagybirtokos, kor- mányfőtamácsos már nem volt jó képviselőnek. Pedig jó év­tizedet ült a Parlamentben. S mint a szójárás tudta, jól ki-ki aludita ott magát De most abban is látszott az új politikai irányvétel (a harmincas évek második fe­lében). hogy katonajedöltje lett a választókörzetnek. Az ellenzéki jelöl tséget egy ügy­véd vállalta. Egyébként a község népe mitsem tudott arról, hol és műképpen tör­téntek ezek a jelölések. S ha már vannak, természete­sen minden erővel az ellen­zéket kell támogatni — fu­tott a hír. Az ellenzéki ügyvéd az egyik udvarra szorult prog­rambeszédét elmondani. A hatóság nem engedte a fő­utca kiszélesedő részére, a piactérre Indok: nem lehet ott zavarná az utcai forgal­mat. De egy-egy jól kikere­kített mondatra. ígéretre az udvaron is felhangzott az „éljeni” kiáltás. (Kisgazda- párti programmal lépett fel az ügyvéd.) Nem számított viszont » forgalmi akadály, amikor a kormány jelöltje, nyugállomá­nyú. de így is katonai erők­höz számító, a monoklis hu­szár ezredes érkezett válasz­tási beszédet tartani. Még az iskolából is kicipeltek egy katedra! dobogót és nemzeti színű takarót varrtak asz­tal térítőnek. Jó napjuk volt ma iskolásoknak, mert min­tán osztályt a piactérre vo­zó irányítói nem vettek részt a munkában, s érdemben a dolgozók részvételéről is csal« kevés helyen lehetett be­szélni. Mert igaz ugyan, hogy a szerződéstervezetet vitára bocsátották, kérték és meg is kapták a dolgozók javaslata­it, de a vitára bocsátott sza­bályozás annyira végleges volt. hogy szinte kizárta a mérlegelés, az érdembeni módosítás lehetőségét, legfel­jebb arra adott alkalmat, hogy a dolgozók elmondják kívánságaikat, a reális lehe­tőségektől olykor távol álló igén veiket. A kollektív szerződés el­nevezésből értelemszerűen következik, hogy az egyik megállapodó fél a dolgozók kollektívája, tehát a döntés­nél is a kollektíva választása, állásfoglalása a mérvadó, s az aláírás hivatalos aktusá­nál a szakszervezeti tanács a kollektíva képviseletében jár eL Erűtek az elvnek a kol­lektív szerződések kidolgozá­sának, előkészítésének egész folyamatában érvényesülnie kell. Előkészítő bizottságok­ra változatlanul szükség van, hogy az adott területhez legjobban értő, a munkaügyi, jogi szakemberek, a termelés különböző posztjain dolgozó gazdasági vezetők, a szak- szervezet legtapasztaltabb aktivistái a külön oöző ren­deletek. s a vállalat anyagi helyzetére jellemző informá­ciók birtokában nyers ter­vezetet készítsenek tárgya­lási alapul. De a dolgozók érdeklődésére, aktivitására csak akkor számíthat a ter­vezet, ha több változatú megoldásokat tartalmaz, ha a változatokhoz felsorakoz­tatja a mellette és az ellene szóló érveket, ha indokolja.a javasolt szabályokat, intéz­’ ' "két. ELŐFORDUL OLYAN NÉ­ZET. hogy az ilyen vita és széles körű véleménycsere megnehezíti a helyes állás­pont tisztázását, mivel a kollektívában ahány ember, annvifále érdek és annyi vé­lemény is lehet. Tény, hogy az emberek gondolkodása. i'*énye. szükséglete nem egységes és nem egyforma. Sokan sokféle szemszögből közelítik meg az előterjesz­tett javaslatot, s nyilván üt­Szemben a fallal... nultattak. Szünetelt a taní­tás. De az uradalomban a cse­lédekkel is abbahagyatták a munkát Őket is kivezényel­ték a kormánypárti jelölt be­szédének meghallgatására. Már sok mindent össze­hordó! a „vitéz” ezredes, jobb szemére az aranykeretes monoklit hol feltéve, hol le­véve, amikor még mindig nem hangzott él egyetlen él­jen kiáltás sem. Csak a né­hány tagból álló intelligencia csapat verte össze néha puha tenyerét. Ekkor csattant a tömegből egy közbekiáltás: „Hát a községből elvitt remondalo- vak?” Mennyit vágott az űriét után zsebre az ezredes úr?! A fekete selyemzsinóron függő monokli kiesett a sö­tét szemgödörből. Csend­őrök tolakodtak a hang irá­nyába. De a nép szoros gyű­rűt vont. hullámzása akadá­lyozta a kakastoliasokat. S ekkor, mintegy megbeszélés­re. más oldalról hangzott ki­áltás: „Még az első nagy háború után lökött egy hold rongy földek ára se télt le. Máris új háborúról lenne szó. Béke kell nekünk, nem háború! Meg munka. föld, kenyéri Erről papoljon az ezredes úri!” Most meg emerre indultak meg a csendőrök Am mint valami titkos jelre, a tömeg kőző érdekek is létezhetnek. De ha az előterjesztés tár­gyilagosan indokol, adatok­kal dokumentál, minden bi­zonnyal az az állásfoglalás kerekedik felül, amely a túl­nyomó többség érdekeit szol­gálja. Az így hozott döntése­ket a kollektíva magáénak érzi, s aktívan közreműködik a végrehajtásban, a közös akarattal elhatározott intéz­kedések megvalósulásának ellenőrzésében. Az új rendelkezések — amelyek évente beszámolás­ra kötelezik a vállalatok igazgatóit a kollektív szerző­dés megvalósulásáról — eb­ben a kérdésben is nagy előrelépést tesznek. A be­számolót a kollektíva elé kril terjeszteni. írásban és a leg­kisebb részletekre kitérve. Indokolni kell. hogy melvik intézkedést milyen okból szőtték meg, vaw helyették hatálvon kívül Fontos része a beszámolónak az a vizsgá­lat. amely az Intézkedések hatását elemzi, megfekltek-e a rendeltetésüknek, azoknak a gazdasági, ösztönzési, szociá­lis céloknak, amelyek meg­valósítását célozták. A beszámolót a gazdasági vezetés készíti, illetve készít­teti eL többnyire ugyanazok­nak a bizottságoknak a segít­ségével amelyek a szerződés ki de17—'"ában részt vették. A jelentés kiegészül a szak- szervezeti tanács véleményé­vel és úgy kerül a dolgozók elé. A kollektíva az írásos anyagból olyan képet kap az elmúlt esztendőről amit ki­egészíthet a munkahelyén közvetlenül szerzett ta­pasztalatokkal lemérheti, hogy helyi jelenség-e amit szóvá tesz, avagy az egész vállalatra jellemző tünet. A VITÁKBAN ELHANG­ZÓ ÉSZREVÉTELEK, javas­latok feldolgozása, a beszá­moló tanulságainak levonása és érvényesítése az új kollek­tív szerződések kidolgozásá­nál módot ad arra. hogy el­kerüljék a leggyakrabban előforduló hibákat, érdcmbeli beleszólást biztosítsanak a kollektívának, s ezáltal a szerződéseket valóban az üzem alkotmánya rangjára emeli ék. . Sőtér Edit osztani kezdett. A felnőtt pa­rasztemberek hátraarcot csi­náltak. Csúfos kudarccal végződött a kormánypárti jelölt „be­mutatkozása”. Aztán elérkezett a szavazás napja. A több. mint öt­ezer lakosú községben alig pár száz dolgozó em­bernek adatott meg — a rengeteg kötöttség, kifogásol- hatóság miatt — a szavazás lehetősége. De ez is sokszo­ros túlerőnek számított a maréknyi kormányhű ember­rel szemben. (Ezek többsége is állásuk, kenyerük féltése miatt fogta az erőszakos ha­talom uszályát.) Most már, a választást in­téző korifeusok nem tartot­ták elegendőnek az őrs tucat­nyi csendőrét Katonaságot is vezényeltek a községbe. A választás helyéül a nagyiskola, udvarán lévő két- tantermes kisiskolát jelölték ki. Hogy megint hol válasz­tották és kik. a szavazatszedő bizottság tagjait, mit sem tudott a lakosság A tömeget tasrigálták B bejáratnál az egyenruhás fegyveresek. Egy „nadrágos- nak”, ha már 100 lépésre is feltűnt, utat nyitottak. Az ismeirt kormánvemberek közül alig tért vissza szava­zata leadása után egv-kettő, hogy az őrzött kijáraton át hazatérjen. A visszamaradók bementek az igazgatóhoz Drukkol, mint egy kisdiák. Pedig hamarosan az ötvenbe lép Csernák András, a tirpá­kok egyik ivadéka. Remegő kézzel nyúl a tételért. Izga­lommal nézi, mint a kártyás a lapot, aki huszonegyezik, vajon volt-e szerencséje? Aztán megnyugszik. Ünnep­lőbe öltözve, fényes csizmá­ban, fehér, vasalt ingben ül a vizsgabizottság előtt. Kissé sápadt, még remeg a hangja, de aztán egyre job­ban belemelegszik. Három té­telre kell választ adnia az elméletin. Kerek, precíz és szakszerű a felelet. Sorolja az idegen, latin hangzású szavakat. Egy parasztem­ber. Harminc évvel ezelőtt furcsának tűnt volna. Most természetes. Egyik vizsgabi­zottsági tag megkérdezi: Akit rábeszéltek a tanulásra — Mire mondták nagy­apáink, hogy a köd vitte el a burgonyát? Gondolkodik. — A burgonyavészre. — És ön, mint növényvé­dő munkás ezt szakszerűen, hogy nevezné? — Fitoftórának. Túl van az első izgalma­kon. Kijön. Megkönnyebbül­ve sóhajt fel. — Otthon tétel szerint fel- mondtam mind. Itt meg egyik-másik mégsem jutott eszembe. Az első tétel jól ment, a közepe döcögött. De meg kell tanulnom, mert benne dolgozom. És itt té­vedni életveszélyes — ma­gyarázza. — Több a kártevő, jobban kell ellenük védekez­ni, ha növelni akarjuk a ter­méseredményeket. Az agronómus beszélte rá a tanulásra. A Bánffy-bokor- ban lakik. Innen járt Cser­keszre. — Felszabadulás után vé­geztem ezüstkalászoson, de hol van már az a tudás, is­meretanyag a maihoz. Ezek­ről a vegyszerekről akkor nem is lehetett hallani. Vizsgáznak a tsz-parasztok Nagycserkeszen. Kinn az ud­varon sorban a modem nö­vényvédő gépek. Benn az egyik teremben folyik az el­méleti. Aki itt végzett, megy a gépekhez, s onnan a kór- és_ kárkép ismeretek következ­nek soron. Tizennyolc és öt­venévesek. Három tsz fogott össze: a Kossuth, a Rákóczi és az Uj Élet. így szervezték „társalogni”, megbeszélni a várható eredményt. Majd a parasztszavazók látták, hogy az igazgatói irodából néme­lyeik többször is visszatértek a szavazóhelyiségbe. Azután meg arra figyeltek fel hogy a szavazatszedő bi­zottság egyik embere, a köz­ség leggazdagabb kereskedő­je igen gyaikran meglátogat­ja az aprópadú iskolás il­lemhelyet. (A tantestület zárt WC-jétől ez esett közelebb.) Meg is jegyezték az egyszerű emberek: „A csupahas Gundrák sok korbespálinkát ihatott az éjjel.” Az majd csak később derült ki. ami­kor néhány szemfüles ..nyo­mozó” utánanézett, hogy a kereskedő szavazólapokat semmisített meg az illemhe­lyen. Másnap hajnalban ablakok zörrentek meg. Csendőrök szóltak be. készüljön a gaz­da. menjen velük az őrsre. Riadt szemek néztek egy­másra. Miért? Mi történt? De a válasz csak ennyi volt: „Velünk kell jönni!” „Nem tettem semmi rosz- szat..” Ne pofázzon! Maga hangadó. Pillanat alatt láza­dó is lehet. Ilyen gyanúval akár a börtönbe is ülhetne!” Délben érkezett a „hivata Ios” értesítés: a kormány jelöltje győzött a községben De a kerületben is S a legderakabb emberek aznap és a rá következő éj­szaka étien, számlán áldo- gáltak a csendőr-őrs pincé­iében. a rücskös nedves fa­lak felé fordulva. Asztalos Bálint I meg a háromhónapos betaní­tott növényvédő munkáskép­zőt — Befellegzett a „kapazin- nak” — újságolja az egyik szünetben Lakatos József, a megye egyik legfiatalabb, alig huszonnégy éves tsz-el- nöke. — Nagy szükség van ezekre az emberekre nálunk a Kossuthban is, ahol eddig 3 szakmunkás volt, s csak nyolc betanított. Az idén már 1700 hold földön vég­zünk vegyszerezést Plusz 150 hold a gyümölcsös és 25 a szőlő. Ismerni kell a leg­korszerűbb vegyszereket, fel- használásukat, különben odavész az egész termés. „'Nein szeretnék elmenni..“ Divatosan öltözött szőke, fiatalember Czuczor Sándor kerül sorra, akinek az a fel­adata, hogy termőkaros gyü­mölcsfa permetezéséhez ké­szítse elő az egyik modern gépet. Alig múlt tizennyolc esztendős. Látszik, hogy ilyen öltözetben, nyakkendősen nem sok kedve van bíbelődni a masinával, de nekilát Si­kerül. Mosolyog. Aztán a várakozó csoport felé megy. — Sápadt vagy Sanyi. Ta­lán nem sikerült? — így szól hozzá Földműves János. — Úgy érzem, ment — A Cigány-bokori iskolá­ban végzett, a Vadas-bokor­ban laknak. — Egy éve vagyok tag. Otti van a házunk mellett a tsz gyümölcsöse, almás, barac­kos, szőlő, ezért is gondol­tam, elvégzem ezt az iskolát, s közel lesz a munkahelyem is. Nem szeretnék elmenni a tsz-ből — magyarázza. — Itt nőttem fel, a munkát, a szó­rakozást is megtalálom. Re­mélem, az idén már háztájit is kapok. Vadas-bokorban áll az új kétszoba összkomfortos, für­dőszobás lakás. Tsz-kereset. ő meg segít az állattartás­ban, s a ház is neki épült. Ádám József, a nyíregyhá­zi szakmunkásképző igazga­tója négy hallgatót szólít a géptanvizsgára. Néhányan összemosolyognak. Egyik hal­kan megjegyzi: — Ezek majd őt fogják le­vizsgáztatni, hisz mind a négy traktoros volt. Hallja ezt Ádám is. Kér-» dezget is tőlük. Egyiket is másikat is „megfogja”. Föld­míves János, az egyik hallga­tó jön vissza. Ö újságolja; — Ezek már a legújabb gépek, s bizony jobban kell ismernünk. János bácsi kitűnője Örömujjongva mondja az egyik hallgató. — Képzeljétek, hogy Sebők János bátyánk mind a 45 növényvédő szert felismerte, a róluk szóló kártyákat úgy helyezte el, hogy abban sem­mi kifogást nem találtak. Nem volt könnyű, mert a külső és belső gombabetegsé­gek, valamint az állati kárte­vők szerint kellett csoporto­sítani úgy, hogy melyik ellen mit használna. És soknak nincs magyar neve! Kitűnő lett. Az egyetlen. A másik szenzációt a tanfolyam legidősébb hallgatója, Sztre- bbrnyi István bácsi szolgál­tatta. Reggel mentővel vitte be feleségét Nyíregyházára. Visszajött és levizsgázott. Közben megérkezik Babica András bácsi, a Rákóczi Tsa 64 éves párttitkára. Vizsgáz­tak az „övéi” is, hatan. Egyiknek is, a másiknak is bele-bele hallgatott a felele­tébe. Úgy tűnt elégedett. Móricz Zsigmond, a nagy magyar realista is járt erre. Iskolát is meglátogatott Egyik riportjában, amelyet 1939. október 21-én írt, a kö­vetkezőképpen vall: „Egyál­talán mindenkit szeretettel köszöntök, aki egy lépést is tesz a szellemi élet felé. Tisz­telem, vagy még Inkább res­pektálom a technizált embert is, mert bennem kismérték­ben van meg az erre való ké­pesség, bár kezdettől fogva vágytam rá.” Tiszteljük és respektáljuk hát mi is ezt a tizennyolc parasztembert, akik egy újabb lépést tettek a szelle­mi élet, a tudomány, a tech­nika megismerése felé. Farkas Kálmán SZAKMÄT TANULNAK az állami gondozott fiata­lok a tiszadobi ifjúsági nevelőotthonban. Képünk: Sütő Béla harmadéves lakatostanuló, aki sikeres szakmunkás/izsga után a Nyíregyházi Vasipari Ktsz-ben fog dolgozni, mellet­te szakoktatója, Mezei István, Elek Emu felvétel»

Next

/
Thumbnails
Contents