Kelet-Magyarország, 1971. március (31. évfolyam, 51-74. szám)
1971-03-25 / 71. szám
tfn március aa. Krt rr maot ARnB«srAtj • old a’ e Két utca és egy tér Képek egy tanácstagi jelölőgy ülésről KÉT UTCA ÉS EGY TÉR LAKÓI, nyolcszáz—ezer nyíregyházi ember aligha képes csodákra — gondolhatta a jelenlévő választópolgár egy tanácstagi jelölőgyűlésen. A színhely: a Vasvári Pál gimnázium egyik, — nem is nagy — tanterme. A jelenlévők a Báthori, az Engels utcák és a Benczúr tér lakói — szám szerint nyolc- vanan — akik eljöttek a 45-ös választókerület tanácstagi jelölőgyűlésére. Egy „szelet” ez a két utca é egy tér a 73 ezer lakosú városból. A régi városrésznek egy hangulatos pontja, ahol az ódon épületek mellett két-három emeletes bérházak, szövetkezeti és társasházak, villaszerű épületek, közben egészen apró házacskák váltogatják egymást. S amire valamennyien büszkék az itt lakók: a patinás Benczúr tér, az ország egyik legszebb szabadtéri „ színpadával, mozijával és'a nyári kerthelyiséggel, a Jerevánnal... A jelölőgyűlésen részt vevők — természetesen nem csupán szűkebb lakókörnyezetük szemével nézik a megyeszékhely fejlődését. A város bármely pontján felépült ABC-áruház, lakótömb, óvoda, iskola, — avagy egy hajításnyi játszótér — a sajátjuk is. Legalábbis így éreznek azok, akik nem pusztán lakóhelynek tekintik a régi „falusias” ruháját ezekben az években levető legnagyobb nyírségi várost, hanem életük szerves részének, örömeik, gondjaik színhelyének. így szóltak erről a gimnázium tanteimében megtartott március 23-i gyűlésen is. Egyhangúlag megszavazták tanácstagjelöltnek Jenser Györgyöt, a Nyíregyházi Kertészeti Vállalat igazgatóját, aki nem is lakik mesz- sze innen, a Déli Alközpontban él. S amíg a jelölőgyűlés hivatalos pillanatait inkább a város egészének utóbbi négyéves krónikája, a még közös erővel megoldásra váró tennivalók töltötték ki, a beszélgetőkor a kézfelnyújtá- sokat követően alakult ki. Többen gratuláltak a jelöltnek. akit nem mindenki ismert eddig személyesen, — bár az utóbbi négy évben a megyei tanácstagok sorában képviselte a választók érdekeit. De ismeretlenül ismerték sokan, hisz nem volt nehéz észrevenni a város egyre szépülő tereit, zöld szalagjait, melyekhez nem kis köze van Jenser Györgynek, a virágokat, parkokat rendben tartó, gondozó vállalat igazgatójának. MIRŐL IS ESHETETT A LEGTÖBB SZŐ, mint a város szépítéséről, a parkokról. Ehhez a választópolgároknak „tárgyi” alapjuk is van, hisz a Benczúr tér nyári időben második „otthonuk”, de Gazdasági jegy rét--------------° II ff . i.—i 18/0*00 ?«miP Export — kontra import Az óvodától a tsz-tausáiíig Ahonnan egy fiatal sem ment cl „Végre mi is betörtünk a világpiacra” — mondta a napokban egyik középüzemünk igazgatója. A valójában érdekes hír okozta beszédtéma után csak úgy mellékesen kérdeztem meg: „Jut ebből a termékből majd a belföldi fogyasztónak is?” Az igazgató kissé értetlenül tekintett rám, majd azt mondta: „Első az export, mert ez hozza a pénzt. Ha jut, természetesen kap belőle a belker is ” „Ha jut!” Ugyanakkor az Js célunk, hogy bővüljön az árualap, ne legyen hiányzó cikk a boltokban. A legtöbb helyen arra törekednek a megyei vállalatok, üzemek, hogy a többet hozó export mellett gondot fordítsanak a belföldi /igények kielégítésére is. A probléma inkább az, hogy nem mindig találnak megértésre ezek a törekvések. Közismert például, hogy gond még nálunk^ mindig az olcsó gyermekcipők hiánya. Az elmúlt évben a kisvárdai cipészek kezdeményezték, hogy átállnak ennek a gyártására. Természetesen, bizonyos támogatásra is lett volna szükségük, hogy az ehhez szükséges beruházásokat megvalósítsák. Az ügy elaludt, nem lett belőle semmi. A gyermekcipő modellek még mindig ott díszítik a vitrint az elnöki iroda szobájában. Uj ipar honosult meg megyénkben, amikor a NYÍR KÉMIA megkezdte az aspa- ragin gyógyszeralapanyag előállítását a Nyírbátor melletti üzemében. A sok problémával küzdő ..téma” ma már ott tart, hogy egyre jobban elhanyagolják és a megszüntetését rebesgetik. Vál lalati szinten sem sokat törődnek már a fejlesztéssel, sőt egyre kevesebb gondot fordítanak a nyersanyag beszerzésére Az épület egyik szárnyába — ahol az eredeti terv szerint egy kísérleti laboratóriumot rendeztek volna be — pálinkafőzőt telepítettek 1 Az asparaginról tudni kell, hogy egy fontos szívgyógyszer alapanyaga. Az, amit az üzem készít, még kevés. A REONÁL külföldről szerzi be a még hiányzó tételeket. Igaz, hogy az itt gyártott alapanyag önköltsége nem egészen elfogadható, de ezen nem csak az újabb beruházás, hanem a törődés is segíthetne. Hiszen ha egy üzem alapanyaghiány miatt heteken keresztül áll, akkor ott nem csökkennek a költségek, hanem ellenkezőleg — növekednek. Ha tehát nincs elég termék a hazai piacon, beszerezzük — esetleg kemény valutáért — külföldön. Ezt tesszük az asparagin és még sok más esetben is. Lehetne felhozni több hasonló példát is. Ha van elegendő áru és választék belföldi termékből, akkor kevesebb az import. Vagy talán a gyermekcipőket is hozzuk be külföldről? Ez — különösen itt Szabolcsban — igen fonák dolog lenne. Hiszen a cipőter- melést illetően lassan felülmúljuk az országos átlagot. A szenzációnak csupán az ad némi keserű ízt, hogy ezeknek a lábbeliknek a zöme exortra készül, s a legtöbb esetben csak a leértékelt, hibás marad a hazai üzleteknek. Exportálni kell és szükséges! Indokolt esetekben meg is adható hozzá az állami táogatás. Jobban figyelembe kellene venni azonban a fejlesztések hazai ellátást segítő, vagy importpótló hatását. Hiszen a választékbővítésre való törekvés előbb- Htóbb azt eredményezi, hogy bővülhet a nemzetközi cse- reáru-forgalom. Ehhez azonban feltétlenül szükség van a belföldi piac megfelelő ellátására. Tóth Árpád egyik szép dísze a városnak is, ahol egyre több idegen, átutazó hazai és külföldi turista is megfordul. „Bizony egy-egy beathangverseny, vagy mozielőadás után valóságos csatatér a park” — jegyezte meg az egyik idősebb ember. „Jobban kellene vigyázni a közös kincsre”. Mások — azon túl, hogy gyögyörűnek találják a szabadtéri színpadot elég sokat álmatlankodnak nyáron a zaj miatt. Hisz a szabadtéri mozi hangos, olykor 11 óráig, csaknem éjfélig gondoskodik a hangosságról. Szóba kerülhet még a Jereván is. mikor oldódik meg a sorsa, hisz jelenlegi állapotában már nemhogy egy városnak, egy falunak sem válik díszére. Persze, mindent nem mond taik, nem is mondhattak el a jelölőgyűlés részvevői; nem tekintették panasznapnak az ismerkedést és a jelölést. Két i tea és egy tér gondjai, apró szeplői különben sem tölthetik be a megválasztandó tanácstag naplóját. De amit elmondtak, nem csupán ennek a „városszeletnek” az ügye. Helyesen mondták a választók — és Jenser György is, amikor megköszönte a bizalmat: — „Nem akarjuk, hogy a mi utcánk, terünk szebb legyen, mint a többi, hanem mind szép legyen...” Ez persze nem csak a tanácstagon, vagy a kertészeti vállalat dolgozóin múlik. A vállalat 400 ezfer négyzetméter zöldszőnyeg, park gazdája, több, mint 4 milliós munkát végez el egy év alatt. Az ötvenhat hasonló vállalat között a hatodik helyen áll. Ez garancia, hogy még szebb lesz Nyíregyháza, ha mindenki jobban óvja, védi a parkokat, tereket... „PERSZE MAS GONDOK IS VANNAK MÉG — jegyezte meg Jenser György. „Óvoda-, bölcsődeproblémák, s egyebek.” Hasonlóak mint a város más utcáiban, hamarabb és több éves erőfeszítésekkel elűzhető gondok. Ezért is volt a józan számvetés összejövetele, egy városi körsétával is felérő volt Kristóf János gimnáziumi igazgató előadása a tegnap. a ma és a holnap Nyíregyházájáról. Érdemes nemcsak óhaj, hanem tettek formájában is többet, mindig többet hozzátenni, ahol mi és gyermekeink, az utódok is élnek, dolgoznak majd. — A munkaközvetítőtől jön ugye? — kérdezte Semmel- weiss professzor — a takarítónői állás ügyében? — Pontosan így van — •nondta Schmidtkéné. — Van ajánlólevele? — Egész csomó — felelte íz asszony Belenyúlt a táskájába és egy köteg papírt tett az asztalra. — Nagyon ió — szólt a professzor. — Foglaljon helyet — Schmidtkéné leült, a professzor pedig nézegetni kezdte az iratokat. — Hm tehát fogorvosnál dolgozott? — Igen igen — mondta a~ asszony. — Nagyon rendes ember volt. Itt ni — és kinyitotta a száját, — minden 'agamat rendbe tette, ingyen, persze... Egyik szabolcsi terme’ő- szövetkezst elnöke mondja, hagy öt éve egyetlen fiatal sem hagyta ott sem a termelőszövetkezetet, sem a települést. Sokszor hallottunk dr. Mik- lóssy Ferenc’ől, a nyírlugosi Szabadság Termelőszövetkezet elnökéről, aki a sívó homokon szorgalommal, tehetséggel. szervezéssel, aranybányát csinált a nyírlugosi termelőszövetkezetből és Szabadság-pusztát az egykori Szennyes-pusztából. Szakemberekben. fiatal t-he’séges szakmunkásokban is ez a legjobban ellátott termelösizö- vetkezet megyénkben, megközelíti az állami gazdaságok szintjét e téren. Mi ennek a „technológiája”? Első a kedvcsinálás — Hosszú útja van annak — kezdte az elnök. — A mi tsz-ünk is a kedvezőtlen adottságnak közé tartozik. Évek óta próbálkozik több-kevesebb sikerrel nehéz problémáit eredményesen megoldani. Már elindulásunk után egyetlen utat találtunk — és ezt járjuk azóta is —: az elmaradt primitív gazdálkodás helyett a belterje- sebb mezőgazdaság megvalósítását. Ehhez azonban évről évre erre több és egyre jobban képzett szakemberre volt, van és lesz szükségünk. Először ötletszerűen csináltuk. össze'oboroztuk a fiatalabb tagokat és téli estéken igyekeztünk velük megismertetni a szakmájukhoz tartozó legfontosabb tudnivalókat. Bár mind eredményesen vizsgáztak, messze elmaradt tudásuk a bentlakásos, hároméves képzésen részt vett szakmunkástanulóké mögött. Ekkor abbahagytuk ezt a a „háztáji” oktatást és áttértünk az iskolába küldésre. Elkészítettük ötéves tervünket a képzésre. Ebben pontosan szerepelt, hány szakmunkástanulót, hány szakközépiskolai tanulót kell beíratnunk évente és hány fiatalunkat kell főiskolára küldeni. Uiabb problémaként jelentkezett, hogy nem tudtuk eleinte a számokat tartani. A fiatalok nálunk is — mint az egész országban — nem nagy kedvet éreznek a mezőgazdasávi szakmákhoz. Ráiöttünk. ml ennék az oka. Valamikor az egvérri paraszt már ldsi'kb’ás lttw&hon magával vitte a fiát a földre és bevonta a munkába. Igv a gvermék megismerte és megszerette a szántás-vetés szépségeit. Apja jutalomként engedje oda az ekeszarvhoz, vagy ültette fel a trak+orra és a gverek erre büszke volt Ma másként történik. Ta- niilóifiűráeunk a mezővazdacé cn hl pö A professzor eközben már a második papírt nézte. — Nyolc hetet pedig a Pfefferkorn ügyvédi irodában. — így van, professzor úr. Ez volt az egyik legjobb helyem. A Pfefferkorn úr mindig kihajtotta a nyugdíjamat. A matematika professzor már a harmadik papírt nézegette. — Dr. Schőlermann — olvasta. — Schmidtkéné becsületesen végezte munkáját, nagyon meg voltam vele elé gedve. Saját kívánságára lé pett ki. — Tökéletes ember ez a dr. Schőlermann — jegyezte meg az asszony — teljesen ingyen kigyógyított a reumából fel. SzÜW+Ő1 v^-gvont n.prn egyszer hallja a visszásságok es sei - dibB'ri eiii/- így aztán nem csoda, hogy mire elvégzi a 8. általános iskolát. nem a mezőgazdaságban látja érvényesülésének és boldogulásának lehetőségeit. Második; a fjfoiulo- adás A felismerést gyorsan követték a cselekedetek. A nyírlugosi S; a "dság i . nv. •- lőszövet'kezotben a nevelők és a művelődési osztályok segítségével létrehozták — mondja az elnök — az első s jgyebeli úttörő mezőgazda- sági szakköröket Ez a módszer bevált. A kis gyerekeknek megengedték, hogy traktorra szánjanak. Sőt. az a traktoros, amelyik maga műié veszi őket, jutalmat kap. Van az úttöröszakkör- nek saját kertje is, de szabad idejükben kint nyüzsögnek a földeken és az egész termelőszövetkezet az ő kertjük is. A legérdekesebb munkába vonják be őket, járják az országot Saját kertjüket pedig afféle „kis tsz-nek” tekintik, ahol játszva versenyeznek a jobb eredmények ért. Mióta a szakkör működik, a tervezett létszám iskolára küldése sohasem okozott nehézséget. Sőt: megfordult a szél. Ma már több jelentkező van. mint amennyinek a beiratása szükséges. Ilyen légkörben örömteli gond a megfelelők kiválasztása. A termelőszövetkezet oktatási és kulturális bizottsága már januárban felkeresi az iskolákat és tájékozódik a gyerekek pályaválasztási terveiről. Ezenkívül részt vesznek a szülői érbeAz élelmiszer és vegyiáru nagykereskedelmi vállalat elkészítette az idei év első két hónapjának értékesítési mérlegét, amely az elmúlt esztendő azonos időszakához viszonyítva, 7 százalékos növekedést mutat az élelmiszerfogyasztásnál. Januárban és februárban közel 75 millió forint értékű élelmiszert fogyasztott megyénk lakossága. Az alapvető élelmiszercikkeknél, például zsírból 1200 mázsát adtak el a Szabolcs- Szatmár megyei üzletek, 3000 kilogrammal többet, mint tavaly. Olajból és lisztből egyszázalékos a növekedés, míg rizsből 20, ami az elhúzódott disznótorok időszakával magyarázható. összesen 17 vagon rizst hozott forgalomba a nagyker, 3-mal többet a múlt évinél. A háziasszonyoknál is nőtt a kedvelt le— ügy — felelte a professzor és a negyedik papírt nézte. — Maga egy utazási irodánál is dolgozott? — Bizony, pompás év volt. A jutalom egy kedvezményes olaszországi út... A professzor már az ötödik állásnál tartott. — Gőzemann — dzsúdó és helyes légzéstechnika. Nála hat hétig volt. — Pontosan elég ahhoz — mondta Schmidkéné, hogy a helyes légzés technikáját el sajátítsam. — Kozmetikában is dolgn zott? — kérdezte a profesz szór. — Kozmetika a Tökélete Szépségért. Park Halle 12. — Mit csinált ott? — Hát takar kottám Ez a munkám, nem? Természetevestészták használata, több mint 16 százalékkal. A déligyümölcsök közül ér« dekes, hogy a citrom fogyasztása nem érte el a tavalyi szintet, pedig egyszer sem fogyott ki az üzletekből. A tavalyi hét vagonnal szemben az idén csak 4,9» vagonnal vásároltak a vevők. A narancs few gyasztása viszont emel Kedést mutat, több mint 6 szá-> zalékkal. Banánból, mazsolából, datolyából és fügéből februárban nagyobb volt a kínálat, mint az 1970-es év azonos időszakában, így 30 százalékkal többet adott el a nagyker. . Az élvezeti cikkek közül, főleg a kávéfogyasztás növekedett, majdnem 30 százalékkal. A legkedveltebb kávéfajták továbbra is a külföldi keverékek, az Ali Baba, a Kafé do Brasil, a Rio, es az Omnia. Páll Géza Will, Wegneri Az új takarítónő ten ingyen kezelték az arcomat és a hajamat is befestettem. — Nagyon ügyes — morogta a matematika profesa- szór —, valóban nagyon ügyes. Egyáltalán nem buta dolog. Ö és itt van még egy papír. Tánciskola Berthold Sommerlatte. — Igen, ez volt az utolsó állomásom — felelte Schmidkéné. — Egyáltalán nem volt könnyű munkám. Két nagy helyiség, mindenütt parkett, de ez sem volt baj, esténként ingyen részt vehettem a modern táncok tanfolyamában. — Amint látom — mondta a professzor — maga nagyon okos asszony. Csupán azt nem tudom, hogy milyen előnye lesz abból, ha én tar ' aritónőkónt foglalkoztatom. — ügy gondoltam — nondta Schmidtkéné — ogy i munka mellett adna nekem egy pár számtanórai — természetesen ingyen. Fordította: Steiner Katalin INöyekedett az élelmiszer-fogyaszd ás kézieteken és megbeszélik a jziilókk&l is a leh .ősógtkst A jelentkezőket a személyze- íi előadó és az osztályfőnökök közösen választják ki. Ezután minden gyerekkel külön sz -rződést kötnek, összehozzák ezenkívül a je- jelentkezöket a már iskolába járó ösztöndíjasokkal. A jelentkezők szüleit az ösztöndíjasok .««füleivel. Kérdés és válasz formájában itt ismerkednek meg a szükséges tennivalókkal. Legfon‘osabb azonban, hogy az is-’-oiába iáró fiatal esv pillanatra sem érzi egyedül rra'át a kollégiumé bánj vagy az iskolájában. A tér- melőszöve; kezet ki’Időt te! rendszeres on meglátogatják őket. érdek’ődnzk iskolai előmenetelükről. beszélnek nevelőikkel, megkérdezik őket; hoe-r van-e valamilyen problémájuk. Sőt, a közéoiskolás és felsőbb fokon tanulóknak félévenként kötelességük beszámolni haladásukról. Arról b'-’gvrn tr»lP S7s?r_ ződésben rá juk eső kötelezettségeket. Jövőt látnak helyben így érte el a Szabadság Termelőszövetkezet, hogy körülbelül öt esztendeje egyetlen fiatal sem hagyta el a tanyát. Jövőt látnak itteni életükben. Egy-kettőnél előfordult, hogy elkapta a kalandvágy és a vándorlási láz, de ezek is csak egy időre vállaltak idegenben munkát és rövid idő múlva visz- sza.iöltek a termelőszövetkezetükbe. Haza. Oda, anoi so* Kitelték őket. íme egy recept. Csak használni kell máshol is. Gcsztelyi Nagy Zoltán
