Kelet-Magyarország, 1971. március (31. évfolyam, 51-74. szám)
1971-03-23 / 69. szám
Í9W. mSttfrés ÍHf. 9. dRtát Fél évtized tükre Tervkészítés közben A dohánygyári parlament KELL NÉMI NEKIBUZDULÁS, hogy belefogjunk a Statisztikai Hivatal terjedelmes jelentésének olvasásába, amely az elmúlt évek, pontosabban a harmadik ötéves terv időszakának társadalmi, gazdasági históriáját foglalja össze. De ha belefogunk, bizony elcsodálkozunk; mi mindennap látjuk önmagunkat, falunkat, városunkat, némiképpen az országot is, s bizony elfelejtjük, hogy s mint volt akárcsak öt esztendővel ezelőtt is. Hiába, ilyen az emberi természet. Kos, hát mi is történt öt év alatt az országban? El lehet ezt mondani a számok, arányok nyelvén is? Legalábbis annyira, hogy sok mindent jobban lássunk, jobban értsünk. Miután nemzeti jövedelmünk növekedésének továbbra is legfontosabb tényezője az ipar volt, kezdjük azzal. Fontos, hogy a termelés a terv szerint, 35 százalékkal növekedett, de meg fontosabb, hogy ma lényegesen korszerűbbek az ipari termelés belső arányai, mint 1965-ben. Kiemelkedően fejlődött a vegyipar — ezenbe- lül a műtrágya —, a műanyag- és a gyógyszergyártás —, a gépipar, főleg a híradástechnika és műszer-, valamint a közúti járműgyártás, s rendkívüli mértékben megváltozott magának az energiatermelésnek, illetve fel- használásnak a szerkezete. A felhasználást nézve, energia- hordozóink 44 százaléka, tehát csaknem a fele gáz és olaj, szakmai szóval: szénhidrogén. MINDEZ A SZÜKSÉGES MENNYISÉGEK ÉS ARÁNYOK előteremtésének nagy- nagy erőfeszítéseit idézi, ami nein járt mindig teljes sikerrel. Az építőanyag-ipar például, noha fejlődött, nem adott annyi cementet, téglát és más anyagot, amennyire a nagy beruházások, minden eddiginél nagyobb mértékű lakásépítkezések zavartalan ellátásához szükség lett volna. Igaz, minden elképzelést felülmúlva, öt év alatt jóval több, mint a másfélszeresére növekedett az epn.es. Miután a termelékenység viszonylag szerény emelkedése az építőiparra különösképpen jellemző, itt említjük meg, hogy az egy foglalkoztatottra jutó termelés az iparban általában sem alakult kielégítően, bár a terv utolsó évében, tavaly, már számottevően nőtt. A mezőgazdaságban viszont a termelés növekedése teljes egészében a magasabb termelékenységből származott. Ez nem is történhetett másképpen, mint a gépesítés, az öntözés, a műtrágya és a növényvédő szerek fel- használásának jelentékeny fokozódásával. Mindez a mezőgazdasági munka jellegének jelentős változásával járt együtt, örvendetesen nőtt a legfontosabb növények termésátlaga, az állattenyésztés helyzete azonban még nem mutat egyöntetű képet. A szarvasmarha- és a juhállomány (amelynek növelését a terv előtérbe állította) nem nőtt, csak a sertés- és baromfiállomány lett nagyobb. a beruházás még MINDIG KÉNYES PONTJA gazdálkodásunknak. Másfélszer annyit fektetett be az ország fél évtized alatt, mint az előző tervidőszakban és bár ez alapjául szolgált a népgazdaság gyors fejlődésének, meglehetős feszültséget teremtett a fejlesztési igények és a kapacitások között. Innen a látszólagos ellentmondás, hogy bár eredményes erőfeszítések történtek a beruházások koncentrálása érdekében, a kivitelezés olyannyira nem tudott lépést tartani ezzel a nagy irammal, hogy a befejezetlen beruházások állománya csaknem megduplázódott. Megközelítően kétszázezerrel nőtt a népesség száma. Bár a munkaerő-tartalék egyre csekélyebb, a foglalkoztatottság növekedése nagyobb volt, mint a megelőző öt évben, s ezáltal az aktív keresők aránya csaknem elérte a népesség 50 százalékát, pedig közben az elöregedés is folytatódott. Egyébként a változás, szinte egészében a nők fokozódó munkába állásából adódott, miáltal tria már az aktív keresők mintegy 40 százaléka nő — a reáljövedelmek a tervezettnél lényegesen jobban — 34 százalékkal — emelkedtek. A fejlődés az egyes rétegeknél természetesen különböző mértékű volt, a parasztságnál 41, a munkás-alkalmazotti rétegnél 31 százalékos. így társadalmunk két legnépesebb dolgozó rétegének átlagos jövedelmi színvonala országosan kiegyenlítődött, Nem feledkezhetünk meg a pénzbeli társadalmi juttatások, legfőképpen a nyugdíjakra kifizetett összegek növekedéséről. Három- százezerrel nőtt a nyugdíjasok száma. (Az egy nyugdíjasra jutó összeg havi átlaga pedig 577 forintról 757 forintra emelkedett:.) NEM KÉTSÉGES. HOGY A JÓ EREDMÉNYEKHEZ, különösen a tervidőszak második felében tapasztalt gyorsabb javuláshoz, nagyban hozzájárult, a gazdaságirányítás új rendje. í> noha komoly kezdeti nehézségeket kellett és kell legyőzni, a hatékonyabbá vált munka, a kielégítőbb népgazdasági egyensúly igazolták a fontos gazdasági intézkedések helyességét. Végül is a nemzeti jövedelem a tervezett 19—21 százalék helyett 31 százalékkal nőtt öt esztendő alatt. Persze, sok még a tennivalónk, s nem állhatunk meg, tovább kell haladnunk. Erre kell gondolnunk, amikor fél évtized fejlődését mérlegeljük a számok tükrében. B. 3. Aki azt hiszi, hogy 1700 munkás átlagának adatából valami lényegeset tudott meg a Nyíregyházi Dohányfermentáló Gyárról, az nagyon csalódik. Ennek a különös üzemnek a tevékenységét nem lehet ilyen egyszerűen kifejezni. Felvásárló hálózat is, beváltó és szárító üzemrészek hálózata öt megyén keresztül, Békéscsabától Miskolcig, tizenkét alegységében elszórva a Tiszántúlon és Észak-Ma- gyarországon több ember dolgozik, mint a nyíregyházi központban. Gyakorlatilag az 1700 emberből a nyíregyházi nagyállomás mögötti központi üzem dolgozója 417 fő. És ezt a szétszórtan dolgozó embertömeget mégis egyenként akarják bevonni a gyár ez évi és következő ötévi tervének elkészítésébe. Megkérdezni minden dolgozót Ami hátránynak látszott, amikor egy termelési tanácskozást kellett összehívni, az előnnyé vált, amikor ezt a fontos kezdeményezést végrehajtani kezdték a minap. Csak látszólagos hátrány a földrajzi széttagoltság. Például az. hogy' a battonyai és békéscsabai küldötteknek egy-egy összváilalati termelési tanácskozásra már az értekezlet előtti napon délelőtt el kell indulniuk, hogy ide érkezzenek. Másrészt ugyanez a műszaki konferencia február 24-én úgy határozott, hogy a vállalat minden egyes dolgozóját meg kell kérdezni, egyetért-e a tervvel, van-e hozzászólása, javaslata, esz-, revétele? A műszaki konferencia nagykőn fontos tanácskozása a nyíregyházi dohánygyárnak. Részt vesz rajta valamennyi egység vezetője, párttitkára, KISZ-titkára, szakszervezeti képviselője, a gyár egész vezető gárdája. Olyan, mint egy kis parlament. Amit itt elhatároznak, azt viszik magukkal haza kis egységeikbe és ott megbeszélik az ott dolgozókkal. A dohánygyár tehát az állandó küldöttközgyűlések légkörében él. Minden megmozdulása szervezetileg kényszeríti arra, hogy* lépcsőzetesen részt vegyen benne mind az 1700 ember a véleményével. Ez.ért lesz könnyű végrehajtani ezt a demokratitcus elhatározást. A dianak világos választ Pusztai Józsefié, a szak- szervezeti bizottság titkára fél évvel ezelőtt még nem is gondolt arra, hogy ilyen beosztásba kerüL Tavaly augusztus 15-e óta megbízásból teljesíti feladatat. A január 8-1 vállalati, szakszervezeti küldöttgyűlés egyhangúlag megerősítette állásában. Ennek az erélyes fiatalasszony- nak a munkája nyomán még hatékonyabb az üzemi demokrácia. Nem ő kérdezte, hanem egy tagja a szakszervezeti tanácsnak a múlt szerdai tanácsülésen azt a nevezeteset, amit meg kell említeni. Milyen egy szakszervezeti tanácsülés, .általában? Ebben az esetben arról volt szó, hogy a szakszervezeti tanács jóváhagyását kérte a gazdasági vezetés a nyereségrészesedés elosztásához. Ott volt Hajdú Sándor igazgató és a gyár egész vezető gárdája, szokás szerint. Sok ilyen formális ülésen vettünk már részt. A nyereség objektív, számban kifejezhető tény, nemigen szoktak rajta vitatkozni Ezúttal nem szokványosán történt azért a dolog. A szak- szervezeti tanács tagjai át- érezték felelősségüket és egyikük például megkérdezte az üzem vezetőit: adjanak világosabb választ arra, miért ilyen kevés idén a vállalat nyeresége, mindössze nyolcnapi keresetnek megfelelő összeg? Miké Sándor főkönyvelő részletesen kifejtette, hogy túl a rossz termésen és a kevés dohánynak a rossz minőségén is, az egy mázsa dohányra jutó költség magasabb, mint az értékesítési ár, körülbelül 30 százalékos dotációval segít az állam a trösztön keresztül, de még ez sem fedezi minden esetben a különbözeiét. így vált világossá a szak- szervezeti vezetők előtt a gyár alapkérdése, melyen egyrészt a most kezdődő rekonstrukcióval a termelés olcsóbbá tételével, másrészt a dohánytermelő üzemek jobb szakmai segítésével kell sürgősen változtatni. Vita a kollektív szerződés körül Persze azért még így is tekintélyes összeg az, amit a pénteki napon kifizettek a dolgozóknak. Pontosan 948 ezer forint. Tíz százalékot tartalékoltak jutalmazásokra. Meglepő, hogy mennyire értik a dolgozók a feladatukat, ami kihat a munkaversenyre és egy kissé bevezető oktatás arra is, hogy az idei terv elkészítéséhez és az ötéves terv kialakításához hozzá tudjanak szólni. Furcsa dolog ennek a dohánygyárnak a dolgozója számára szakszervezeti tagnak lenni, két helyen is szót emelhet érdekei védelmiben, öt megye élelmiszeripari szakszervezeti bizottságánál és a vállalatánál. Élénk vita előzi meg például a kollektív szerződés elkészítését. Panasz nincs, de sokallják a munkaruha kihordási idejét, amely 12 hónaptól 48 hónapig terjed. Az egész szervezeti felépítés arra kényszerít vezetőt és dolgozót, hogy a hamarosan elkészülő terv alapján kérdezzen, megértse a vállalat működésének alaptörvényeit és a javaslatával segítse a sikeres megvalósítást. Megjegyzések: Tisztaság A nyiregyhári városiköt»» pont tisztasága az ott dolgozók és az ott iáitok között mindennapos téma. Az els3 tavaszi vasárnapon is áss volt. Sajnos, nem drcsakves formájában. A Zrínyi Ilon* utcai és a Kossuth téri üzletek előtt a járdákra, azok állapotára bármit leheteti mondani, csak azt nein* hogy tiszták. Úgy tudjuk^ pontosan szabályozták, kik felelősök a boltok előtti, kis a házal-: előtti járdarészek. 9 kik az úttest tisztán tartásáért. És az is világos: nem elé* csali határozatot kiadni. azt ellenőrizni is kell. Az pedig, hogy a városközpont tisztasága állandóan kifogás tárgya lehet, azt bizonyítja: a* ellenőrzésre hivatottak egyáltalán nem állnak hivatásuk magaslatán, vagy csak egyszerűen az esőre vártak. A kérdés most már csali az: történi-e ilyen felelősségre vonás, s ha igen- '■sail ennyi volna-e az érteke'’ Eltűnt egv szolgáltatás* i j í A nyíregyházi Petőfi utcá Patyolat-szalonban — amelynek eddig a 6—72 órás gyors- tisztítás volt a legkedveűieM» szolgáltatása — újabban csak két hétre vállalnak, « gyorstisztítás egyelőre szünetel a Patyolat reprezentáld* üzemében. Az intézkedő« tulajdonképpen várható i# volt: korábban is gyakran előfordult, hogv nem tudtál! tartani a határidőt — iga ,4 ilyenkor nem számoltak felárat. Legutóbb már fizetett hirdetést tettek közzé: vigyék el a szalonból a hónapok ót« kitisztított ruhákat, meri azok már raktározási gondokat okoznak. Az amúgy is beiuházásfe szakember- ós egyéb gondokkal küszködő Patyolat újr# r.rt bizonyítja, nem tud birkózni a megnövekedő ti forgalommal Am az az'igazság. hegy a vállalat nem 'w különösebben igényes szaksv iával szemben. Mert véleményem szerint nem a szalon feladata a szezonban * télikabátok. vastag ruhák em más kifejezetten nagyüzemi munkát kívánó ruhák tisztítása, illetve begyűjtése. Erre nagyon jól megteszi egy felvevőhely is. Célszerű volna a szalonnak olyan profil# kialakítani,, amelynek tartósan megfelel. A hiba alapi» is nyilván ebben van. Ezen túl a vállalat vezet telnél; ismernie kell, mikoit van csúcsidőszak — ezt nyilván a hosszú évek tapasztal lata alapján tudják is —. e* éppen ekkorra vei na helye«» felkészülni, s esetleges plus» műszakokkal, a. tisztítás»* felvett ruhaneműk osztályozásával és más. saját gyaktxr- latokban jobban ismét« munkamegosztással elege* tenni szolgáltatói feladatuknak Mert a jelenlegi módszer, aligha tekinthető átmeneti megoldásnak is. M. *. Gesztelyi Nagy Zoltán A Vörös Október Férfim hagyór nyíregyházi gyárában új termék gyártását kezdték meg. A munkaszalagon férfi zakóit készülnék. A képen előtérben Palesák Irén. Hammel József felvétve Választás, 1939 A háborút megelőző utolsó választás 1939- ben volt, amikor már valósággal tombolt a nacionalista rivalizálás a szélsőjobboldali pártok között. Az uralkodó osztály még szorosabbá akarta tenni a fasizmust a kormányzat igyekezett megszorítani az ország feletti terrort és ezt elsősorban a választási rendszerben, a népellenes választási törvény megalkotásában vélte megtalálni. Erre mutat az akkori választási jog amelyből a dolgozók óriási többsége volt kirekesztve így például, akiknek nem volt ingatlan vagyonuk, akii; nem szerepeltek az adófizetők listáján, akiiének nem volt állandó foglalkozásuk, illetve munkahelyük, vagy akiknek nem volt meg az ötévi helybenlakásuk. azoknak nem volt választójoguk. A nők választójogát illetően akiknek nem volt érettségijük «— természetesen itt is az ötévi helyben tok ás is szeretett, mint kritérium — azoknak 3 gyermekhez volt kötve a választójoguk. Az ötévi helybeniakás kikötésének antiszociális voltára mutat hogy még jelenleg is sok ingázó megy Szabolcs megyéből máshova munkát vállalni, abban az időben ez a szám még nagyobb volt. Nagyon sokan eltek távol, ezeknek sehol sem járt választójog. A legantiázociáli- sabb volt az a kikötés, hogy valakinek éves szinten állandó munkahelye legyen, miután a tartós munkaalkalom rsak álom volt. A választhatóságról csak annyit, hogy 10 ezer pengőt kellett letenni annak, aki jelöltetni akarta magát, amiből nyilvánvaló, hogy a dolgozók közül nem kerülhetett ki jelölt, mert csak a szélsőjobboldal jelöltjeit támogatta a töke és '■•z arisztokrácia. A Kormánypárt — amset a Nemzeti Egység Pártjának neveztek — mellett mamdál’’—'’’rrci pályázott 2—3 egészen szélsőjobbold: li fasiszta. fajvédő. nyUaske- reszrtes párt is, amelyek között még nem dőlt el a hegemónia kérdése. Ha összehasonlítást teszünk a választásra jogosultok szánui között, akkor talán megérthetik az olvasók, hogy milyen lehetett az a választási rendszer, ahol az egész ország választó jogosultjainak száma nem érte el a jelenlegi választójogosuLtak számának felét sem. Az erősen jobboldali irányzatú, sőt fasiszta telítettségű választási izgalomban mi egyet teliettünk: a lehetőségekhez képest agi- tációt folytattunk a jobboldali reakció, a nyílt fasizmus ellen. Agitációs módszereinket természetesen nehezítette az a körülmény, hogy tartanunk kellett provokációktól és inzultusoktól. Az akkori hatóság minden megmozdulásnál a fasisztákat támogatta és csak a baloldal ellen volt nagyon erélyes és radikális. Az akkori agitációs lehetőségekre világít rá az alábbi- kis történet. A Bujtos utcán mentünk lefelé eg'- piaci napon Oláh Lajos barátommal. Az egyik sarkon. pár zsák krumpli mellett. 3—4 zsíros kátapú. foszlott ruhájú kisparaszt állt együtt és amint mellettük elhaladtunk, egy röplapot láttunk náluk, amint azt olvasták. Az egyiket látásból Ismertem. Köszöntöttük is egymást. miközben tovább haladtunk. Folytatva utunkat, azt vettük észre, hogy egyikük kivált a csoportból és- utánunk indult. Pár lépés után utolért és megállított. Az ismerős parasztember volt. — Nézze mái- meg ezt az írást — és kezembe nyomta a nála tévő röpiratot. Ránéztem, elvettem a felem nyújtott papírlapot és olvasni kezdtem. A röplap ..Magyar Testvéréli” megszólítással kezdődött amely után a szöveg a fasiszta halandzsát tartalmazta. Ebben sűrűn fordultak elő a ..plutokrata”, „bolsevik” világ, amelynek veszélyéből magyar testvéreket a nyilaskeresztes oárt van hivatva kivezetni. Megnéztem az aláírást és ott az akkori idők legexponáltabb nyilaspárt vezére, gróf Festetics szerepelt. Elgondolkoztam. mii mondjak ennek az embernek. akinek célja provokáció is lehetett. Elhatároztam, hogy egészen új módszert fogok alkalmazni és csalt kérdezni fogok. — Elolvastam — mondtam és visszanyújtottam felé a röpiratot. — Mit szól hozzá? — kérdezte. — Hát nem nagyon értem — mondtam. — Mit nem ért? — kérdezte. — Nem értem, kik ezek a plutokraták ? — No. ,hát a nagypénzű emberek. — És kik ázol; a bolsevi- kok? — Ejnye, hát azok... a kommunisták — vágta rá kis töprengés után —. akik 1919- bem itt voltak. — És mit akartak ezek? _ De nehezen érti, hát maga nem tudja? Azt akarták, hogv a szegényeknek jó legyen. — Most már végképp nem értem — mondtam —. amit ntoga magyaráz. — Hát mit nem ért ezemT — nézett rám türelmetlenül. — Nézze, én gyerek voltam akkor, amikor a kommunisták itt voltak, ahogy maga mondja. De hogy jönnek ezek össze a pi u tókra- ■ tákkal. akikről maga az» mondja, hogy a nagypénzű- ek. Amit még úgysem értek, hogy ez a nyilas gróf, aki itl a píutokralakról ír és szidja a kommunistákat, mit :« akar tulajdonképpen. kiket szid igazán. hogy volt az 1919-ben. azt magának jobban kellene tudni. A paraszt hirtelen a hon*- lokához kapott: — Aha, értem már -* mondta, majd hosszan elgondolkozott miközben elvette kezemből a röplapot, amit lassan Összetépett, összegrűrít es eldobott. Ezután kezet fogtunk és elváltunk. Oláh Lajos baratommaÄ hallgatva mentünk tovább, majd kisvártatva szólt: — Jó volt hallgatni a be'zélgetést, kérdezni is tudni kell. az egész art mutatta, hogy ez a paraszt tudta áss összefüggéseket, csak rá kellett vezetni. „
